Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

f963. SZEPTEMBER 5. niAPLó 5 Szót lehet velük érteni A Mohácsi Gépgyárban Wiszmann János elvtárssal, az üzem párttitkárával beszél­gettünk termelésről, az üzem problémáiról. Szó került töb­bek között a mezőgazdasági munkáról is. Polemizáltunk s ennek kapcsán egy mondat megütötte a fülemet. A mi üzemünkben is jónéhányan vannak olyanok, akik értenek a földhöz, hogy úgymond­jam mezőgazdasági szakem­berek ... Mit gondol, miért itt s miért nem szaképzettsé- günknek megfelelő helyen dolgoznak? — mondotta a párttitkár. Nos, járjunk utána! KÖNYVELŐ VOLTAM TSZ-BEN — Neveket mondjak? — kérdi és asztalának fiókjából névsort vesz elő. — De ne is menjünk messze — teszi hozzá — az elvtársnő, aki itt velem szemben ül, ő is mező- gazdasági technikumot vég­zett. Itt dolgozik — bérelszá­moló. Fiatal, csinos, barnahajú lány. — Igen, 1960-ban végeztem el a mezőgazdasági szakisko­lát itt Mohácson. Néhány hónap múlva a járási tanács segítségével a kölkedi tsz-nél kaptam munkát — könyvelő voltam. Munkaegységre dol­goztam. Tudja mit fizetett ak­kor a tsz 1 munkaegységre? Alig 12 forintot. Nem keres­tem többet egy hónapban mint 500 forintot Ebből fizet­tem az albérletet, a kosztot... másra nem jutott. A szüleim segítettek, ha pénzzavarom volt. Az elvtárs meddig dol- d>. a ilyen helyen? Kilenc hónapig voltam ott. Aztán el­jöttem. Itt a gyárban megke­restem a havi 1200 forintot. Tessék választani! így volt, ahogy elmondta. Abban az időben a kölkedi tsz valóban nagyon keveset tudott fizetni. Az, hogy egy fiat&l lány dolgozik és még otthon­ról kérjen segítséget... Iga­zat kell adni neki, más mun­kahelyet keresett. — Itt megtalálom a számí­tásomat és férjhez megyek, a vőlegényem a bútorgyár­ban dolgozik. Nem valószínű, hogy itthagyom a várost. Egyelőre nincs szándékomban falura menni. Ez ellen nincs apelláta — egyet kell vele érteni. Hanem abban már koránt­sem lehet megnyugodni, hogy jónéhányan dolgoznak itt olyanok, akiket semmi sem köt a városhoz, sőt... gépállomáson DOLGOZTAM De hagyjuk őket beszélni. Kutasi Géza — mezőgazdasá­gi akadémiát végzett — az öntöde melletti „tisztítóban” dolgozik, segédmunkás. — Gödöllőn végeztem a mezőgazdasáki akadémiát 1953-ban. Iskola után a palo- tabozsoki gépállomáson dol­goztam, később a mohácsi földművesszövetkezetben. Sze­rettem a mezőgazdasági mun­kát és szeretem most is. Hosz- szú sor azt elmondani, ho­gyan kerültem ide. Evekkel ezelőtt beszélgettek velem: nem lenne-e kedvem a me­zőgazdaságban dolgozni? De igen — mondtam. — szerez­nek helyet. Azóta senki sem jött hozzám. Mezőgazdasági akadémiát végzett — segédmunkás. Bár­ból jár be nap mint nap. — Nem dolgozna szívesen a szakmájában? — De igen. A gépeket kü­lönösen szeretem. Ha olyan megfelelő helyet tudnának szerezni, ahol mezőgazdasági gépekkel foglalkozhatnék, szí­vesen mennék... Míg beszélgetünk, egy 50 év körüli férfi megy el mel­lettünk. — A Czakó bácsi, ő ha jól tudom tsz-elnök volt. Most raktáros — mondja Kutasi Géza. EGY TIZENEGYEZER HOLDAS GAZDASÄG IGAZGATÓJA Tsz-elnök volt, ■ nőst itt raktáros? — Igen kérem, raktáros va­gyok — mondja Czakó Imre. Néhány percnyi beszélgetés után kiderül: mezőgazdasági akadémiát végzett Gödöllőn. Uj-Mohácson lakik, ott épí­tett egy kis házat. Egész éle­tét a földön töltötte — úgy ismeri a mezőgazdasági mun­kát, mint a tenyerét. Volt tsz- elnök, 11 000 holdas állami gazdaság igazgatója, főagronó- mus. S most itt az udvaron ra­kosgatja az öntvényeket, szá­molgatja, nem hiányzik-e be­lőlük. — Elvégzem és kérem ezt a munkát is rendesen, pontosan. De higyje el, jobban szeret­nék a földön dolgozni, örök életemben a földből éltem. Most, 55 éves koromra — szakadtam el tőle. Ha hívná­nak — azonnal mennék. Két éve itt dolgozok a gyárban — még nem kérdezték meg: mi a problémája, Czakó elvtárs? Tsz-elnök volt Mohács­szigeten. Évekkel ezelőtt egy magánjellegű ügy miatt le­váltották. Mint mondja, ügyét azóta sem vizsgálták ki ala­posan. Ha bűnös — büntessék meg, de ne száműzzék a föld­ről! — Érzem és magam olyan erőben, hogy hasznomat tud­nák venni a tsz-ben — mond­ja —. De úgy látszik van ott elég hozzáértő ... Arról beszélünk, hogy ke­vés még mindig a mezőgaz­daságban a szakember. Hát nézzünk egy kicsit körül üze­mekben, hivatalokban, intéz­ményekben és beszélgessünk el azokkal, akik mezőgazdasá­gi iskolát végeztek, csak vala­hogy úgy alakult a sorsunk, hogy másutt dolgoznak. Szí­vesen vállalnának ők szak- képzettségüknek megfelelő munkát — ha hívnák őket. Szót kell — és lehet — velük érteni. A földhöz értő sok szakem­bert nyerhetnénk ezzel. Garay Ferenc Bővítik a fürdőt Mohácson Az egykori török fürdő helyén a Duna-part közelé­ben építették Mohács lakói társadalmi munkával a Tiszta­sági fürdőt, amely a múlt év­ben készült el. Naponta száz személy fürödhetik a 11 kád­ban. Már az első időben ta­pasztalták, hogy a fürdő ki­csinynek bizonyul és szükség van bővítésére. Az udvarban lehetőség nyílik arra, hogy egy fürdőmedencét építsenek, — amely egyben a sportolási igé nyékét is kielégítheti majd. Ezen kívül gyógyiszappakoló részleget és elektro terápiát kívánnak létesíteni a mohácsi Tisztasági fürdő mellett. Tervezik, hogy a fürdő te­rületén mélyfúrási kutat lé­tesítenek, mert remény van arra, hogy melegvízre buk­kannak, ami biztosítaná a fürdő és a medence rendszeres ellátását. Ugyanis Mohácstól keletre — a' Duna másik ol­dalán — mintegy 16 kilomé­teres távolságban már mű­ködik egy 350 méter mély bő­vizű ártézikút. A mohácsi Tisztasági fürdő területe pe­dig ennek a melegvíznyerő helynek a törési vonalában fekszik. Szabálytalanul közlekedők Olvasótermet avat a Megyei Könyvtár Szeptember 10-én délelőtt 11 órakor megnyílik a Megyei Könyvtár olvasótér me, a könyvtár Geister Eta utcai épületének első emeletén. A 24 fé­rőhelyes olvasóte­rembe főként tu­dományos szakkömy veket, lexikonokat, enciklopédiákat és más, a természet­tudományos és hu­mán műveltségű tá jékozódást biztosító olvasóanyagot he­lyeznek el. Az iro­dalombarátokat né­hány kötet híján, csaknem teljes Ngugat-soroeat. a képzőművészet ked velőit pedig ritka értékű reproduk­ciós gyűjtemények várják.. Az olvasóterem látogatói minden olyan könyvet vagy folyóiratot olvasás­ra kölcsönözhetnek, amelyet a Megyei Könyvtár katalógu­sa tartalmaz. Kí­vánságukra az ol­vasóterembe szál­lítják. Az olvasóterem látogatására a Me­gyei Könyvtár min dán beiratkozott ol­vasója jogosult. A teremhasználat te­hát gyakorlatilag díjtalan. Az új lé­tesítmény minden hét kedden dél­előtt 11 órától este 7 óráig, minden hét szerdán és pénte­ken Etedig délután 1 órától este 7 óráig tart nyitva. A MOTORALLOMASON Majláth utca. A kapu alatt az út sáros, feláztatta az eső, szétnyomták a nehéz teherautók kerekei. Itt van az MHS pécsi motor­állomása. Motort keveset lá­tok, annál inkább teherautó­kat, személygépkocsikat. „Ta­nuló-vezető” felirat a kocsik tetején. Az udvarban felnyitott mo­torházzal tehergépkocsik áll­nak. Körülöttük fiatal embe­rek szerelnek, javítgatják a kocsikat. Ilyen sokan dolgoz­nak itt? A PÉCSI RADIO 1963. szept. 5-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: szerb—horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok .. • össze­állítás. Juhászdalok. 17.30: Német nyelvű műsor: Mikrofonunkkal útközben . . . Lehár Ferenc: Arany, ezüst keringő. És még egy lakástörténét. Szórakoztató dallamok. 13.00: Zenéről zenére. Közben: 1. Köznapi történet, 2. Akik miatt rossz a hírünk a nagyvilágban. 3. Vidám gondolatok az öreg­ségről. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága es a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: vasvárt Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. XI. Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadta a Dunántúli Naplő Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. n Telelőn: • 15-32, 15-33. 50-00 PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. ni sv Terjeszti a Magyar Posta, fcaazethető a helyi postahivru ■ > ” náí és kézbesítőknél, •befizetési díj 1 hónapra IS Indexszám: 25.051 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Népszerű operakórusok. 19.45: Négyszemközt. .. Beszélge­tés a Baranya megyei NEB el­nökével, dr. Bedő Pálnéval. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Tájszínház: Liliom (este fél 8 órakor) Szigetváron. — A nadrág (8 órakor) Rózsafán. MOZI: Park: Kéz kezet mos (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Kéz kezet mos (5, 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Mandrin kapitány (4, fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú) Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, 4-es sporthíradó, Amit ad­tál: az Élet, 1963. július 27., Nem­zetközi vásár Budapesten, Nyár a Velencei tavon. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Senki nem tud semmit (5 és 7 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Mandrin kapitány (5 és fél 8 órakor, szé­lesvásznú). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Mr. Hobbs szabadságra megy (5 és 7 órákor, szélesvásznú). Május 1. (Vasas II.): Válságos órák (7 órakor). Kossuth (Mohács): Bírósági ügy (6 és 8 órakor). Zrínyi (Szigetvár): Egy szélhá­mos val’omásal (8 órakor). Táncsics (Siklós): Szélvihar (fél 8 órakor, szélesvásznú). — Ne higgye, hogy mind itt dolgoznak a motorállomáson — mondja Schott Máté gép­kocsi előadó. — Valamelyik jánművezetői tanfolyam hall­gató, Ezek például — mutat az egyik csoportra — a mohá­csi tanfolyamunkon tanulják a tehergépkocsi-vezetést. A mű helygyakorlatokon úgy vesz­nek részt, hogy itt dolgoznak a kocsik javításán. A többi tanfolyam hallgatói úgyszin­tén. Nekünk csak egy szere­lőnk van és az nem győzi a munkát. A motorállomás hét tehergépkocsit, egy propagan­da-kocsit, három személygép­kocsit és két GAZ-kocsit üze­meltet. Ezen kívül mintegy 50 motorkerékpárunk is van. A fiatalok szeretik a mo­tort, éppen ezért nagy az ér­deklődés a gépjárművezetés iránt. Egy évben 280-an ta­nulják meg a teher- és sze­mélyautó vezetését, 200 fő csak a személygépkocsi veze­tésével ismerkedik meg és 400 fiatal sajátítja el a motorve­zetést. Közben a KRESZ is­mereteket, motorszerkezetek­ben való jártasságot, vezetési gyakorlatot is szereznek. — A sporton és a szórako­záson túl is nagy jelentősége van a motorállomás kiképző munkájának — tájékoztat Schott elvtárs. — A sorköteles fiatalok előképzése fontos, mert a néphadseregnek a mai korszerű technikai felszerelés mellett sok gépkocsivezetőre van szüksége. Ezek a fiatalok bevonulásuk után azonnal gépkocsira ültethetők. Kato­na idejük alatt vezetői gya­korlatra tesznek szert, így a leszerelésük után a vállalatok szívesen felveszik őket gép­kocsivezetésre. Akik falun él­nek, azok a tanfolyam elvég­zése után kiváló traktorveze­tők lesznek. Ez tehát a motorállomás munkájának jelentősége, rövi- ,dsn összefoglalva. Mégis egy kicsit elszomorító volt, ami­kor azután közelebbről bete­kintettünk az itteni életbe. A gépkocsikat az időjárás­tól függetlenül a szabadban tárolják. Ez nem használ az állapotuknak. Az üzemanyag- raktár a telep végén a fal mentén kapott helyet, le nem zárható, tűzveszélyes körül­mények között. Közvetlenül mellette éppen a napokban lökték le a kerítés egy részét ismeretlen tettesek, akik be­másztak a telepre és onnan több értékes tárgyat elloptak. Nem lehet biztonságosan vé­dekezni a tolvajok ellen! A raktárokról. Az egyikben megrepedt a mennyezet, sza­bálytalanul szerelték fel a villanyvezetéket, mely így tűzveszélyes. Ráadásul még egy kályhacső is húzódik a fal mentén, mely fűtés esetén veszélyezteti a raktár épségét. A másik raktárban két vastag deszka és léc óvja a leszaka­dástól a mennyezetet. Elszo­morító állapotok! De mi a megoldás? — Az illetékes szervek előtt ismeretes az állomás nehéz helyzete. ígéretet kaptunk, hogy megkapjuk az AFORT volt telephelyét a Megyeri út­nál. Itt azonban sok mindent át kell még alakítani, hogy alkalmas legyen motorállo­másnak. Jó lenne az átadást meggyorsítani, mert ilyen kö­rülmények között nehéz dol­gozni — adja meg a választ Schott elvtárs. Ez így igaz. Mind több szó esik a honvédelmi nevelés fontosságáról, az eredmények és a számok arról tesznek bi­zonyságot, hogy a motorállo­más hasznos, jó, fontos mun­kát végez — megérdemlik, hogy többet törődjenek velük, minél előbb megfelelő körül­ményeket teremtsenek a mun­kájukhoz. e* Müzli- — A legrövidebb úton átvágni az út egyik oldaláról a másikra egyszerű, de korántsem biztonságos, — főleg a forgalmas út­vonalakon. A gyalogosok nem tartják tiszteletben a közleke­dési szabályokat, az esetleges balesetért a szabályosan köz­lekedő gépjárművezetőket okolják. A kislánynak sietős a dolga, az úttesten könnyebb kivárni a szabad utat, persze a kislány fegyelmezetten a járda szélén is várakozhatott volna, ügy biztonságosabb! Tolvajok a kabinban A sorrend igazán logikus és feil nőtt gondolkodásra vall: Lopj el néhány kabinkulcsot, aztán egy alkalmas pillanat­ban surranj a fürdő kabinjá­ba és zsebelj pénzt, órát, tár­cát, ami a kezed ügyébe akad. S hogy gyanús ne legyen a dolog, lopj mindig újabb és újabb kulcsokat... Pontosain ez történt Harkányban au­gusztus közepén. Az első pa­naszok augusztus 11-én ér­keztek a fürdőigazgatósághoz. Eltűnnek a kabinkulcsok és kiürülnek a pénztárcák. Egy­szer húsz forint, máskor hat­száz ... nem kis pänz. A rendőrségnek segítettek a fürdővállalat dolgozói. Mond­ják, hogy azokban a napok­ban — augusztus 22-ig — sokszor nem aludtak. A ven­dégek miatt is, akiknek az ér­tékeit féltették, meg a tolva­jok miatt, akiknek pimaszsá­ga már bosszantotta őket. Fogytak a kabinkulcsok a fő­bejárat melletti kulcsszóba nagy táblájáról és szaporod­tak a pdnászok az irodán. A tíznapos figyelésnek meg jött az eredménye. Azon a napon jelentették a vállalat műszaki vezetőjé­nek, hogy a D kabinoknál so­rozatos lopásokról panaszkod­nak a Vendégek. A műszaki vezető azdnnal a D kabinok­hoz ment és éppen akkor ve­szekedik az egyik fürdőző két gyerekkel. — Mit kerestetek a kabinom ban? A nagyobbik szemtelenül vállat von: ■— Semmit, csak benéztünk. A műszaki vezető azonban nem hagyja annyiban: — Gyertek csak a stúdió­ba! — a két gyerek szeppen- ten követi, de utoléri őket a vendég is, akinek a kabinjá­ban rajtacsípték a kis tolva­jokat. — Kérem, húsz forintom hiányzik... — mondja és a gyerekek vallanak. A WC ablakában rejtették el. Meg is találták a húszast, de más­ról nem akarnak tudjni, pe­dig aznap három lopást is jelentettek a strandon. — Hol vetkőztetek? A két gyerek a fasorra mu­tat: Ott! Nem volt nekünk kabinunk... Aztán — sok faggatásra — mégis elszólja magát a kisebbik, alig hél esztendős kölyök: A 98-as volt a miénk. A kabinbam előkerülnek a bűnjelek. Két tábla csoko­ládé a pádon, aztán 980 fo­rint — aznapi bevételük. Szokvány eset, egyszerű ka­binlopás, besurranás — len­ne, ha nem éppen két gye­rekről volna szó. Az egyik alig hét éves, a másik talán kilenc. Már az is elgondolkod­tató, hogy egymagukban. nap­hosszat csavarogtak a stran­don — minden felügyeiét nél­kül. Aztán akarva akaratlan az ötlik az ember eszébe, hogv ekkora gyerekek, első-máso­dik osztályosok, akiknek min csak most nyiladozik az értel­mük a furfangosabb dolgok­ra, hogyan találták ki. na’: úgy maguktól ezt az e"é~: kabinlopási módszert? Vnlrt ki, sőt, valakik, hivatalos A. szemlélődő emberek is feltet­ték a kérdést és keresik 't választ rá: Ki vagy évv"v álltak a gyerekek mögöt* ’ használták fel őket az olcsii pénzszerzésre? Mert, hogy voltak és felnő! tek voltak — ahhoz nem fér semmi kétség.., Gáldonv* I

Next

/
Thumbnails
Contents