Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-04 / 205. szám
r 1WS. »SEPTEMBER S. NAPLÓ S Az Araráttól a Mecsekig i Mit fogyását Baranya EGYMÁS MELLETT ültünk a szerkesztőség klubszobájában. Meleg volt, mindketten megizzadtunk. Körülöttünk magyar, orosz, német szavak keveredtek. A fogadás hivatalos része már befejeződött. Elhangzottak a kölcsönös üdvözlő beszédek, feltették a legérdekesebb kérdéseket is, melyekre megkapta min denki a választ. A Szovjet— Magyar Baráti Társaság küldöttségének tagjai ekkor már egyénileg ismerkedtek a szerkesztőség munkatársaival. Én is szomszédomhoz fordultam. Megkértem, írja fel nevét jegyzetfüzetembe. Ja- kov Gajkevics Csakmacsan állt a név a papíron. Ezután udvarias kérdések következtek: — Hói dolgozik? — Jerevánban, egy alumínium gyár mérnöke vagyok. Arra gondoltam, hogy megkérdem tőle, hogy tetszik neki Pécs, ahol immár három napot töltött el a csoporttaL De másként szalad ki számból a kérdés: — Volt már Pécsett? — Igen! Tizennyolc évvel ezelőtt! Egy pillanatra meglepődtem. Erre nem számítottam. Hiszen akkor errefelé háború dúlt. Mit csinált vajon ez az akkor húszegynéhány esztendős jereváni fiatalember Pécsett? Hogy került ide? Miközben leverte a hamut a következő cigarettáról, szinte belemerengve a lassan felfelé tekeredő füstbe, mintha abból keresné a múlt emlékeit, beszélni kezdett: — örményorszAgböl származom. Családom ott élt, én is ott születtem, de később elkerültem Bulgáriába. Ott tanultam az egyetemen, mérnök lettem. De nem sokáig dolgozhattam, mint ifjú mérnök, mert kitört a háború. Ez magával sodort engem is. Sokáig nehéz volt az élet, de azután végre megérkeztek a szovjet csapatok, felszabadult Bulgária. Én a szovjet csapatokkal tartottam tovább. 1944 őszén megalakult az I. Bolgár Hadsereg, mely a IIL Ukrán Front oldalán részt vett a német fasizmus elleni harcban. Ennek a hadseregnek lettem a hadnagya. Mint mérnökembert a műszakiakhoz osztottak be. Egy autójavító részleg parancsnoka lettem Egységünk Belgrád felől indult meg a Duna mentén Magyarország felé. A Dunántúlra Mohácsnál érkeztünk, itt keltünk át a Dunán. Azután a Dráva mentén nyomultunk nyugat felé, egészen Nagykanizsáig. Mintegy 100 kilométeres frontszakaszon álltunk szemben a németekkel. Háfbm hónapig nem történt semmi, álltunk az árkokban. Aztán egyszer csak elszabadult a pokol. A németek támadtak. Nagy harc kezdődött, mindkét oldalon sokan meghaltak. De sikerült áttörni a németek frontját és előrenyomulni észak felé. így érkeztünk el Pécshez. A várost már nem védték a németek, a szovjet és a bolgár csapatok tovább vonultak a Balaton felé. ÉN AZT A PARANCSOT KAPTAM, hogy a város déli határában, az országút mentén állítsam fel az autójavító részleget. Egy öreg malom volt ott Ekkor már jártak ide a parasztok is őröltetni. Kezdetben féltek tőlünk, nem mertek velünk beszélgetni. De hamarosan megbarátkoztunk velük, mivel látták, hogy nem igaz az a sok rágalom, amit rólunk hallottak. Mi nem bántjuk őket. Sőt, segítettünk nekik zsákokat behordani, a kocsikat megemelni, ha néha- néha beragadtak a sárba. Ok lettek a mi első magyar barátaink. Megbarátkoztunk a malom dolgozóival is. Emlékszem a gazdára. Istvánnak hívták, a másik nevét már elfelejtettem Nagyon szigorú ember volt. Én mindig azt hittem, hogy haragszik ránk, mert nem igen beszélt, inkább csak dolgozott. De rövidesen kiderült, hogy tévedtem. Szívesen vette a segítségünket, sőt gyakran meghívott magéhoz ebédre. Akkor az egész családjával együtt, egy asztalnál étkeztünk. — Hogy milyen volt akkor Pécs? Nagyon szép városnak találtam. Tudja akkor esett a hó és a Mecsek fehéren csillogott. Tetején az üdülőszálló. Engem mindig az Ararátra emlékeztetett. Ott is, a hegy oldalában, ahol még nincs az örök hó, van egy ilyen rész, mely a maguk Mecsekjére hasonlít. Ott is áll egy Ilyen szálloda, oda is kacskaringós szerpentin út vezet fel. — LEGSZEBB EMLEKEIM közé tartozik az, amikor a háború végén mi, szovjet és bolgár katonák találkoztunk azokkal a jugoszláv, magyar és bolgár partizánokkal, akik a Dráva mellől és a hegyekből érkeztek Pécsre. Hideg idő volt, nagy pelyhekben hullt a hó. A mi egységeink a Széchenyi téren álltak fel és itt fogadtuk a partizánokat. Felejthetetlen találkozás volt, melynek örömét a németek feletti győzelem adta meg. — Négy hónapig éltem itt akkor. Azután továbbmentünk, rövidesen véget ért a háború és én hazautaztam Jerevánba. Azóta is ott élek. — És most lehetőségem I nyüt újra eljönni ide. Nagyon j megváltozott az a kis kedves város, amire én emlékeztem. Nagy város lett. Higgye el a Széchenyi téren kívül szinte semmit sem ismertem meg! Meg akartam keresni azt a | malmot, ahol állt a mi autójavító részlegünk. Három barátommal egy egész délután bolyongtunk arrafelé, de nem találtuk meg. Sok az új ház, nagyon szép ez a város. Sokáig tartott, míg újra visszaérkeztem ide, most érzem igazán, hogy érdemes volt mindezért harcolni! Higgye el ez nem frázis, ezt én érzem, aki akkor, a háború viharában éltem itt, amikor még senki sem tudta, csak remélte, hogy milyen lesz a jövő! Elnyomta a cigarettát, mely soha nem fogyott ki a kezéből, ismét elgondolkodott. Én is becsuktam jegyzetfüzetemet. Arra gondoltam, hogy nem mondott semmi különöset. Nem volt hős, aki tankokat semmisített volna meg, vagy akinek csodatette egymagában szabadította volna meg a várost az ellenségtől. Csak ott állt a város határában, az országút mentén és javította a kocsikat. Azért, hogy azok száguldjanak előre az ellenség ellen. O meg nézte a várost, megismerkedett lakóival. És nem felejtette el őket lakossága ? Alacsony a kenyér-, magas a tejtermékfogyasztás Sokat költünk konzervekre és édességekre Baranya az ország jó jövedelmű megyéi közé tartozik. Az egy lakosra jutó évi jövedelem jelentősen meghaladja az átlagost és végeredményben csak két megye előzi meg a jövedelmek vonatkozásában: Komárom és Pest. A kedvező jövedelmi »xint társai Komárom és Veszprém illetve Győr is. Ugyancsak magasak a húsfogyasztás! fej átlagok is. Húsból és húskészítményből KÖRÜLÖTTÜNK a beszélgetések lassan befejeződtek. A vendégek készülődtek a távozáshoz, búcsúzkodtak. Mi is elbúcsúztunk egymástól. Egy jelvénnyel ajándékozott meg, melyen kék felhők között az Ararát hóborította hegycsúcsa látható. Aztán a többiekkel együtt 6 is elindult először Budapestre, aztán vissza Jerevánba. A Mecsektől az Ararát hoz indult, magával víve a második látogatás újabb felejthetetlen emlékeik Mitzki Ervin Ta nácttkozna k a küldöttek A Hazafias Népfront szeptember 5-én összehívja a VI. Magyar Békekongresszus küldötteit ét megbeszélik, hogyan szervezzék meg munkájukat, beszámolóikat és kapcsolataikat a dolgozókkal. A küldöttek közül, mint ismeretes, Gálos Antalnét, a Pécsi Kenderfonógyár fonónöjét beválasztották az Országos Béketanács elnökségébe is. A küldöttek a Hazafias Népfront vezetőivel együtt részletes programot állítanak össze a kővetkező hónapok munkájáról, baráti találkozókról. arra enged következtetni, hogy a megye lakossága a különféle árucikkek fogyász-1 táróban is magas fej átlagot' mutat. Természetesen nem minden árucikkre vonatkozik ez egyaránt, mert a jövedelem mellett a fogyasztás mértékét számtalan egyéb tényező is befolyásolja. A vásárolt kenyér mennyiségét illetően Baranya megyéink között csak a második csoportba tartozik. Egy főre eső kenyérfogyasztás alig több, mint 80 kilogramm évenként, holott Zalában, Vasban, Komáromban, Nóg- rádba/n, Borsodiban ez a 90 kilogrammot is meghaladja. Péksüteményt illetően a megye a Dunántúl összes megyédhez hasonlóan magas fogyasztónak minősül. A vásárolt kenyér mellett nyilván még dívik a házi sütés is. Ezt kifejezésre juttatja a vámőrlésből a lakosság fogyasztására megmaradó liszt mennyiségének aránya. Baranya nem lévén jelentős búzatermelő, itt vámörlésből származó liszt mennyisége sem jelentős. Ha összegezzük a gabonafogyasztást, akkor éppenséggel megállapíthatjuk, hogy ez Baranyában viszonylag alacsony, mert fej- átlaga az évi 140 kilogramm alatt marad, szemben például Somogy 160 kilogramm feletti fogyasztási fejátlagával. A eereáüák alacsony feját- Lagával szemben Baranya lakossága szívesen fogyasztja az értékes állati fehérjékben dús élelmiszereket. Csak néhány példát ezzel kapcsolatban. Az egy főre jutó vajfogyasztás Baranyában 92,4 dekagramm, tejből évi 53 liter, sajtból 58,5 dekagramm jutott minden egyes lakosra. A vidéki — Budapesten kívül élők — fejátlaga a felsorolt cikkektől 69,8 dekagramm, 18,9 liter, illetve 42,3 dekagramm. Különösen feltűnő a magas tejfogyasztási fejátlag, amit egyedül Budapest fogyasztása múl felüL A vaj és sajt fogyasztásában Baranya verseny Baranya népe annyit fogyaszt, mint az országos átlag, annak ellenére, hogy ebben Budapestnek igen ko~ j moly szerepe van. Vágott baromfiból Baranyában az évi fejáüag közel egy fél kilogramm, szemben a vidéki negyed kilogrammal. Hasonló a helyzet a tojás fogyasztásában is, hiszen az évi 20 darab — amiben persze nincs bent a saját termelésű tojás — kétszerese az országos vidéki átlagnak és amelyik közül egyedül Komárom múlja felül a baranyaiak fejátla- gát. Húskonzervből 55 dekagramm a fejátlag, ami 15 dekagrammal magasabb az országos fogyasztást tükröző értéknélTévedés volna azonban azt hinni, hogy Baranya a sörfogyasztásban magas értéket mutat. Az egy főre jutó évi 45,5 liter kevesebb, mint amit Komárom, Veszprém sőt Nógrád megyékre is ki tudunk mutatni. Baranya népe nem fogyaszt étolajat. Az egy főre jutó évi fogyasztás mindössze 2 deciliter, Baranyában inkább zsírral főznek, bár ennek fogyasztási fejátlaga sem túlzottan magas. Magas viszont a cukor fogyasztás, meghaladja a 20 kilogrammot, ennél magasabb csak a három északi megyében. Igen kelendők a minőségi konzervkészítmények. Az egy főre eső főzelókkanzecv fogyasztás 130 kilogramm, paradicsomkonzervből 68 deka fogy Lakosonként. Különféle konzervekre évenként fejátlagban közel 110 forintot költenek a baranyaiak, ami 25 forinttal több, mint a vidéki átlag. Sokat költünk édességekre, fejenként közel 200 forintot. Ez 30 forinttal több, mint az átlag és nem sokkal kevesebb, mint a Komárom megyei fej- átlag. Feltehetjük a kérdést, mit vásároltak ezért a baranyaiak? Főként csokoládét, fejenként 85 dekagrammot, cukorkát 217 dekagrammot, nougatot 63 dekagrammot, lisztes árut (nápolyit) 158 dekagrammot, továbbá 15 dekagramm kakaót és 5 dekagramm reggeli italt. Minden édesség féléből a baranyai egyfőre Jutó fogyasztás magasabb, mint a vidéki átlag és a többi megyék közül legfeljebb Komárom fogyasztása múlja felül, kivéve a cukorkánál, amelynek fogyasztása a mezőgazdasági jellegű megyékre igien jellemző. A külföldi hal (szardínia) fogyasztása országszerte Baranyában legmagasabb. A fejátlag 9 dekagramm, kétszerese az országos fogyasztásnak. Gyümölcslé fogyasztásban is vezet a megye, Komáromban ugyan 77 dekagrammal több gyümölcslét fogyasztottak. A fűszerfélék fogyasztása is magas, fejenként 4,3 dekagramm tea, 15 dekagramm kávé, 31 dekagramm paiprika, 4 dekagramm bocs és több mint egy kilogramm citrom fogyott fejátlagban. Valamennyi az országos értéket messze meg haladja és a Jobb jövedelmű Komárom sem mindenben múlja felül Baranya fogyasztását . Dr. Hatsz Rezső Gerendákból épült járdaszerkeze) Szigetváron Mint ismeretes, Szigetvár jórésze ingoványos talajon terült el, ingövány vette körül magát a váxtft, sőt süppedékes volt a talaj a váron belül is. Ezért az épületeket — magát a várfalat is — cölöpökre, gerendarácsozatra alapozták, míg a várudvaron gerendákból ösiz- szerótt utakon közlekedtek. A közelmúlt napokban — a vízvezetékfelújításd munkák közben — magában a községben is felfedezték a hat-nyolo cm átmérőjű gerendákból épült utakat, 120 cm mélyen a jelenlegi talajszint alatt. A község történetéhez újabb adalékokat szolgáltató, fából- épült útszakaszokat a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai lefényképezték, dokumentálták* Szombat este, szürkület van. Megáll a taxi Uj-Meszes egyik bérháza előtt. Düny- nyögés, mormogás... öreg bányász kászálódik ki a kocsiból. Tétován körülnéz, aztán elindul. A lépcsőházban eléje siet a felesége, nem éppen lelkes hangulatban: — Jó, hogy hazatalálsz! Délben elmentél! Lehelj rám! Az öreg motyog és a kocsi felé mutat: — Regina... ott van a szép Regina... Óvatosan bánj vele! Még csak ez hiányzott. Az asszony kitör: — ügy?! Szóval nőd van! És még idehozod! Hogy vén fejeddel nem sül ki a szemed! Odaugrik a kocsihoz, felrántja az ajtót. A hátsó ülésen hatalmas doboz: Álba „Regina" ... Dr. Horvát Olivér, a biológiai tudományok kandidátusa, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályának botanikusa, a napokban érkezett haza kilenc hetes , külföldi tanulmányúiról. — Eleinte kötelességből, később már szenvedélyből mintegy 33 éve kutatom a Mecsek növényvilágát — mondotta. — Eddigi munkám során 170, a Mecsekre nézve új fajt fedeztem fel. Foglalkoztam azzal is, hogy milyen talajon, milyen éghajlati adottságok mellett, milyen növények élnek együtt, milyen növénytársulások fordulnak elő. Az elmúlt évtizedben pedig a Tudományos Akadémia megbízásából fel is térképeztem az egész Mecsek erdei. növénytársulsait. A Mécseiken túlmenően olyan nagyszabású összehasonlító növény- földrajzi munkáira, mint a mos tani, még nem volt alkalmam. Ez az út tette lehetővé, hogy olyan hegyek között járjak, ahol a Mecsekhez hasonlóan délies szubmeditterán tölgyesek. bükkösök, gyertyános tölgyesek és gesztenyések találhatók. 63 nap. kiUJűldűii — A 63 napos tanulmányút során mely országokban járt és milyen távolságot tett meg? I — Mivel két külföldi kongresszuson is részt veHem, köny nyű helyzetem volt. mert több I jószágból jött .meghívás es sok 1 helyen ismerősöket is üdvözöl hettem. Vonaton 6000 kilométert, gépkocsin pedig 4000 kilométert tettem meg. Jártam Ausztriában, Svájoban, Nyu- gat-Németországban, Olaszországban és Jugoszláviában. Bécs körül a magyarföldi jellegű növénytársulások hazájában, a Lajta hegységben s a Bécs környéki borvidéken is jártam. Érdekes, hogy a bécsi erdőben olyan növényfajokat találtam, amelyek eddig elkerülték az ottani kutatók figyelmét. Utam egyik legfejejt- hetetlenebb állomása a svájci Jura hegység volt Neusatel- nél a hegy fekvése éppen olyan, akár a mi Mecsekünket látná az ember, csak az 1400 méter magas hegy lábaihoz tó simul a szántóföld helyett. — Olaszországi tartózkodásom egyik érdekes epizódja, nem kapcsolatos hivatalos úti- célommal. A vonatban az olasz Catania nevű városka egyik neves zeneszerzőjével utaztam. Amikor megtudta, hogy pécsi vagyok, felragyogott az arca. Elmesélte, hogy nagyon szereti a magyarokat, s hogy egy pécsi kórus, amikor' Cataniá- ban járt. az ő szerzeményét adta elő meglepetésként. Milyen kicsi kt § — Szicíliában a tengerparti mélyszinten húzódtak Olaszország legszebb narancs- és citromligetei valamint az örökzöld tölgyövezet, ami hiányzik nálunk. Bár délebbre van tőlünk. az 1400 méter magas Ab- ruzzokon lévő bükkösök növényzete nagy hasonlóságot mutat a mieinkkel. — Jugoszláviában a Fruska- gorán és a belgrádi Avalán is úgy éreztem, mintha itthon járnék. Sokat megtaláltam a Mecsek balkáni jellegű fajai közül a dél-ausztriai Klagenfurtban is. így az irodalomból jól ismert növények egy részét eredeti környezetükben ismerhettem meg. — Mennyire gondozottak a külföldi erdők? — Az ősnövényzetet sajnos csak igen magasan találtam, mert akár odavaló, akár nem csak a gazdaságossági szempontot vették figyelembe és mesterségesen elfenyvesítették a közép-európai Alpokat, így az eredeti lomberdőre csak kevés helyen bukkantam. Nálunk éppen az a Mecsek különlegessége, hogy megtalálható az ősnövényzet. A Mecseki Erdőgazdaságot iS dicséret illei ti, nett viszonylag sokkal gon dozottábbak a mi erdőink, mint tunerre jártam. — Milyen növényeket látott, amelyek botanikai szempontból különösen megragadták a figyelmét, — A nálunk kertekben illatozó szegfű vadon terem a Jura hegység mészkő szikiéin, s az Etnán számos olyan növényt láttam, ami # hely különleges fekvése, elszigeteltsége következtében csak ott található. Szinte uralta a hegyoldalt az etnai sóska, borbolya cserje, s a nagv. sárgavirágú, különlegesen szép etnai rekety- tye virág. Jugoszlávia és Auszt ria határán az égbenyúló fehér dolomitsziklák közelében dús szurdokendők díszlenek, tele ritka balkáni növényekkel, rendkívül mutató» vastaghúsú kövirózsákkal. Emlékezetesek még a Fiume közelében lévő Ra'b-szigetén látott örökzöld tölevek, vad citromfák is. . — A hasonló körülmények között élő cserjék, virágok közül parkjaink szebbé, változatosabbá tételére honosíthatnának-e néhányat a kertészek? — Okvetlenül. Nagyon sok fagy- és szárazság tűrő növényt láttam, amely az itteni klímát «8 kertjeinket nem távoli alpesi, hanem dél-európai alpesi tájak dara virágaival, varjúháj fajaival. Havas szépével stb. tehetnénk vonzóbbá. A fák közül a keleti gyertyán, a bomló bükk és a törökmogyoró érdemelné meg, hogy a pécsi parkokba kerüljön. — Mikor dolgozza fel és hova kerül a tanulmányúton összegyűjtött anyag? — A hosszú útra körülményes lett volna magammal vinni a gyűjtött növényeket, így az ottani intézmények meg Ígérték, hogy preparálják és az ideszállításáról is gondoskodnak. Már várom az első csomagot Páduából, Cataniá- ból, Belgrádból. Zürichből. A gyűjtemény a pécsi Janus Pannonius Múzeum természet- tudománvi osztályának törzsgyűjteményébe kerül majd összehasonlító anyagként. — Remélhetőleg nemsokára itthon is találkozhatok új ismerőseimmel, mert a külföldi tudósok nagyra becsülik a mi tudományos eredményeinket, s annyira érdeklődnek a délkelet-európai növényvilág iránt, hogy a Nemzetközi Növénytani Társasai? 1965-ben itt kívánja megtartani kongresszusát. Természetesen útjuk eevik fontos á'lomása a Mecset lesz — mondta el dr t»— rft Olivér, 63 napos külföldi útjáról. Weszü Márta
