Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
r IMS. SZEPTEMBER » NAPLÓ S A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA (Rövidített szöveg). _ • Ä szovjet kormány nyilatkozatot adott ki,, amelynek első részét a szombat reggeli moszkvai lapok közölték. A szovjet nyilatkozat bevezetőben rámutat, hogy Pe- kingben ez év szeptember elsején a kínai kormány szóvivője újabb nyilatkozatot tett a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen. A nyilatkozat tartalmának tanulmányozása során szembe tűnik. hogy j a kínai kormány ez alkalommal is főként rágalma- 1 kát szór az SZKP-ra és más kommunista pártokra egész sor olyan kérdésben, amelyekre vonatkozólag a Kínai Kommunista Párt vezetőségének véleménye el tér a Nemzetközi Kommunista Mozgalom véleményétől A Kínai Népköztársaság kor mányának szeptember elsejei nyilatkozata — folytatódik a szovjet dokumentum — miként a kínai vezetők által az utóbbi időkben indított egész széleskörű propagandakampány is, már nem kommunisták között folyó elvtársi vita, hanem olyan emberek megnyi latkozása, akik célul tűzték maguk elé, hogy minden áron lejáratják az SZKP és a Szovjetunió hitelét, szakadást idéznek elő a kommunista mozgalomban, megingatják az imperialistaeH enes erők egységét, A kínai vesetők ideológiai gyengesége Ismerve ideológiai álláspont juk gyengeségét, a kínai vezetők arra törekednek, hogy a korunk elvi kérdéseire vonatkozó vitát rikoltozó szitkozódás és alaptalan vádaskodás színvonalára süllyesszék. A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja sohasem fog a kommunistákhoz ilyen méltatlan útra lépni Nem vállalkozunk arra, — hogy szidalmakkal válaszoljunk a szitkozód ásókra; •— Ugyanakkor szükségesnek tart juk, hogy ismét érdemben twemflgyre vegyük a kínai kormány szeptember elsejei nyilatkozatában említett kérdéseket és kifejtsük álláspontun kát. Erre annál Inkább szűk ség van, mert e* a sorrendben már harmadik nyilatkozat újra meg újra durván eltorzítja a Szovjetunió politikáját, elferdíti a közismert tényeket, sót meghamisít egyes dokumentumokat. A kínai kormány nyilatkozatában azt állítja, hogy a lég körben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyver kísérletek eltiltásáról szóló szerződés „csalás” a szocialista országok és a világ néped érdekeinek „elárulása”. Bajosan képzelhetünk el képtelenebb dolgot ennél az állításnál. A nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés épipen azért talált olyan széleskörű támogatásra világszerte, mert megfelel minden békeszerető nép érdekeinek, az első, bár korlátozott, de mégis reális siker abban a harcban, amelyet a világ népeinek nagy tömegei évek óta folytatnak a nukleáris háború veszélye ellen. Ez a siker egyáltalán nem csorbította a népek éberségét az imperializmus fondorlataival szemben — mint a kínai vezetők állítják •— sőt ebenkezőleg. új erőt öntött a bókeharcosokba. megerősítette azt a hitet; hogy engedményekre lehet kényszeríteni az imperialistákat; A világ népei az egyezmény gyakorlati jelentőségét abban látják, hogy megkötése révén többé nem szennyeződik a levegő radioaktív részecskékkel (stroncium 90, cézium 137, stb.) amelyek károsak az ember egészségére, nemcsak a most élő nemzedékek, hanem a jövő nemzedékek egészségére te. Az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése közvetlen hasznot hajt a béke ügyének meg a népek érdekeinek és más ösz- szefüggésekben is, Ha valamennyi állam tiszteletben tart ja, akkor az egyezmény bizonyos mértékben fékezni fog ja a nukleáris fegyverkezési verseny további fokozódását. De nemcsak ebben rejlik az egyezmény pozitív jelentősége. Az a tény. hogy egyrészt a Szovjetuniónak, másrészt az Egyesült Államoknak és Angliának sikerült megegyeznie három közegben az atomkísérletek betiltásáról, kiindulópontot teremt a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom megerősödéséhez, vagyis a nemzet közi feszültség csökkentése fe lé teendő újabb lépésekhez. Természetesen jobb lett volna, ha már most sikerült volna megegyezni mindenfajta atomkísérlet betiltásában, így a földalattiakban is. Még sokkal jobb lett volna, ha elérjük az atomfegyverek teljes betiltását és megsemmisítését. És igazán nagyon jó lett vol na az egész emberiség számára már ma végrehajtani az általános és teljes leszerelést. A szovjet kormány éppen ezt javasolta az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán 1960-ban. — Ezért harcoltak * szocialista országok, valamennyi békeszerető erő. Az atomkfsérle- tek betiltásáról szóló egyezmény egy a sok láncszem kő zül ebben a fontos harcban. Teljesen tarthatatlanak a kínai vezetőknek azok a próbálkozásai, hogy úgy tűn tessék fel, mintha a nukleáris fegyverkísérletek meg tiltásáról szóló szerződés megkötése a szocialista testvériség védelmi képességének gyengüléséhez vezetne. A kísérletek megtiltásáról szóló szerződés ugyanis min den aláírójára azonos kötelezettségeket ró: a dokumentumot aláíró államok közül egyetlen egy sem jut valamiféle egyoldalú . katonai előnyökhöz. A Szovjetunió nukleáris ere jének alapját, amely az imperialistákat visszatartja az agressziótól, egyáltalán nem azok a nukleáris fegyvertípusok jelentik — s ez nem titok, — amelyeket földalatti kísérletek segítségévei dolgoznak ki, hanem azok a fegy verek, amelyek tekintetében a fölény a Szovjetunió oldalán van, s ezt számos amerikai vezető is kénytelen elismerni Ez az első megállapítás. A második az, hogy az aláírt szerződés nem akadályozza meg a Szovjetuniót abban, hogv földalatti nukleáris fegyverkísérleteket folytasson, ha ezt hazánk biztonsága, az ösz- szes szocialista államok biztonsága szükségessé teszi. Ha pedig már arról van szó, hogy ki vesztett és ki nyert a szerződés megkötésén, akkor határozottan azt kell mondanunk: vesztettek az agresszió és a háború erői, nyert a béke és a haladás ügye, nyert az egész emberiség. A fegyver- kísérletek megtiltásáról szóló szerződést támogatják a legkülönbözőbb erők. Már több mint 90 állam írta alá a szerződést. A politikai elszigetelődéstől való félelem rábírta a szerződés aláírására még azokat is, akiknek a szerződés nyilvánvalóan nincs ínyükre. A szerződés megkötése után a világ minden részében ki- bonatkozó, világméretű népszavazás megmutatta, hogy a kínai vezetők, akik a nukleáris fegyverkísérletek megtiltása ellen nyilatkoztak, súlyos erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek. As 1957. évi mosskvai békekiáltvány A kínai kormánynak a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel szemben elfoglalt szánalomra méltó álláspontja nem talál támogatásra a népeknél, amit az ázsiai és afrikai népek szolidaritási szervezete végrehajtó bizottságának legutóbbi, Nicosiában megtartott ülése is meggyőzően bizonyított — Bármennyire is igyekeztek a kínai küldöttek rábírni az ülésszak részvevőit, hogy álljanak el a moszkvai szerződést jóváhagyó határozat elfogadásától célt nem értek el. Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetőknek a nemzet- zetközi kommunista mozgalomra vonatkozó hivatkozásai, amikor azt állítják, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel kapcsolatos ob- strukciójuk a kommunistái és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumaiból folynak. Könnyű meggyőződni arról, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának álláspontja teljes letérést jelent az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a kommunista mozgalom általános, közösen kidolgozott vonaláról. A kommunista pártok 1957. évi moszkvai tanácskozásán a nyilatkozat mellett, mint ismeretes, elfogadtak egy békekiáltványt is, amely ünnepélyes felhívást tartalmaz az összes jóakaratú emberekhez, hogy követeljék „az atom- és hidrogénfegyver gyártásának és alkalmazásának megtiltását, és első lépésként az e fegyverrel végzett kísérletek azonnali megszüntetését.” E dokumentum alatt ott van Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttsége vezetőjének aláírása is; A 81 párt képviselőinek ta nácskozásán elfogadott nyilatkozatban ez áll; „A tanácskozás úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelésnek a Szovjetunió által előterjesztett programja megvalósulás a esetén történelmi jelentőségű lenne az emberiség sorsa szempontjából. Ennek a programnak a meeva- lósítása az országok közötti háborúk lehetőségének is a megszüntetését jelenti. A program valóra váltása nem könnyű dolog. Beleütközik az imperialisták szívós ellenállásába. Tevékeny és elszánt harcot kell pés és aláírták a kísérletek eltiltásáról szóló Szerződést, a kínai vezetők 180 fokos fordulattal e szerződést „csaf- lárofg” — „árulásnak” — „az imperialisták összeesküvésének” nyilvánítják. Felmerül a kérdés, hol itt a logika. — Nem világos-e, hogy a kínai vezetők ezzel teljesen elfordul tak a testvérpártokkal együtt elfogadott határozatoktól, a közös megegyezésen alapuló állásponttól és kötelezettségektől. Az imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást mérni az imperialista agresszió erőire. Nem nehéz megérteni, miért mondhatjuk azt, hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli világért folytatott harc az imperializmus ellen, az imperializmus agresszív politikája ellen vívott harc egyik rendkívül fontos vállfája. • A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenék. Szándékosan pacifizmusnak tüntetik fel a leszerelésért folytatott harcot, s □y módon megfosztják e harcot osztálytartalmától, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés problémájának megoldása elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a kínai teoretikusokat nézeteik az egyenes útról egy olyan bűvös körbe viszik, ahonnan nincs kivezető út. Az ő logikájukból az jön ld, hogy a háborúknak véget vetni és a leszerelést elérni j csak az imperializmus meg- ; szüntetése után lehetséges. Ugyanakkor az imperializmus megszüntetése közvetlenül ösz- szeíügg azzal a munkásosztály és az összes népek számára elengedhetetlen szükségszerűséggel, hogy alá kell ásni az imperializmus militarista alap ját. A kínai vezetők azonban hibásnak tartják és fennhéjá- zóan pacifizmusnak nevezik ezt a harcot. Ennek az álláspontnak a hibás volta abból fakad, hogy a kínai vezetők nem képesek, vagy nem akarják látni az imperializmus elleni harc korszakunkban megnyílt rális útjait. A kínai vezetőknek a mögött a hangzatos ultra-forradalmár jelszava mögött, hogy mielőbb végezni kell az imperializmussal, lényegében véve az rejlik, hogy nem bíznak a világszocializmus erejében, a munkás- osztály, a nemzeti felszabadító mozgalom erejében, félnek a .harcban felmerülő nehézségektől. Nem meglepő, hogy az ilyen i kiinduló állások következtében a kínai vezetők kapitu- ; láns felfogásra jutnak a nagy fontosságú külpolitikai kérdéseket illetően, köztük abban a kérdésben, van-e lehetőség a leszerelés problémájának megoldására. Elemi igazság, hogy amíg az imperializmus létezik, addig megőrzi agresszív természetét, ellentmondásait, s addig háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit, minden szükségeset megtettünk és megteszünk, hogy mozgósítsuk a népeket a fegyverkezési verseny ellen, az új világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Nép- köztársaság Vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. A kínai vezetők a többi testvérpárttal együtt aláírták az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozatát, amely támogatja az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot. Röviddel azonban ezután a kínai vezetők a leszerelést illúziónak nyilvánították, a szovjet javaslat ellen hadjáratot indítottak, s azt már több éve folytatják. S egyszeresük 1963. július 31-én a Kínai Népköztársaság kormánya fennhangon és ünnepélyesen meghirdette az atomfegyverkísérletek és valamennyi célbajuttatásukhoz szükséges eszköz teljes betiltásának és megsemmisítésének program ját. A nemzetközi közvélemény csodálkozással tapasztalta, hogy e program gyakorlatilag azokból a korábban előterjesztett szovjet javaslatokból áll össze, amelyeket Pekingben még nem is olyan régen „illúziónak” neveztek. A kínai kormány meghazudtolja saját magát tehát folytatni az imperializmus agresszív erőivel e program valóra váltásáért. Ezt a harcot egyre fokozódó lendülettel kell vívni kitartóan törekedve reális eredményekre — a nukleáris fegyverek kipróbálásának és gyártásának megtiltására, a katonai tömbök és az idegen terű- j létén létesített katonai tá- ! maszpontok felszámolására, a fegyveres erők és a fegyverzetek jelentős csökkentésére, megtisztítva ezzel az általános leszereléshez Vezető utat”. Ez alatt a dokumentum alatt is ott van a Kínai Kommunista Párt küldöttségének aláírása. Kitűnik ebből, hogy még nemrég a Kínai Kommunista Párt vezetősége az összes testvérpártokkal együtt síkra szállt a nukleáris fegyverkí- 'sérletek megtiltásáért, s ezt el sőrendű és szükséges lépésnek tartotta az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Azóta három év telt el. A népek harca a nukleáris fegyverkísérletek ellen mindinkább fokozódott. És most, amikor e harcot siker koronázta, megtörtént aa első lé-. Felmerült természetesen a kérdés: milyen célok érdekében állt elő most a Kínai Népköztársaság kormánya ezzel a programmal? Nem nehéz meglátni, hogy a kínai vezetők manőverezni kezdtek, arra számítva, hogy a nukleáris fegyverek megtiltására és megsemmisítésére vonatkozó követelésüket szembe állítják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel Ez a manőver azonban kudarcba fulladt, mert minden, még a politikában járatlan ember is megérti, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése nem akadályozza, hanem segíti a nukleáris fegyverek teljes eltiltásának és felszámolásának feladatát. De íme, szeptember 1-én kelt újabb nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság kormánya lényegében újból visszakozik. Most mellőzi a nukleáris leszerelés ünnepélyesen hangoztatott és a szovjet javaslatokból kölcsön vett programját és csak a nukleáris fegyver alkalmazásának megtiltásáról beszél „úgy, mint ahogy megtiltották a mérges gázok alkalmazását”. Ezzel meghazudtolja azt a saját korábbi követelését, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverek gyártását, számolják' fel a fennálló készleteket és a nukleáris fegyver célbajuttatását szolgáló eszközöket. Annak a kérdésnek a felvetése, hogy tiltsák meg a nukleáris fegyverek alkalmazását, természetesen sántán nem új dolog. Eá a javaslatot már régóta előterjesztette és fenntartja ma is a Szovjetunió és sok más állam. Még két esztendővel ezelőtt a szocialista országok ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok közös erőfesátéseivel sikerült elfogadtatni az ENSZ közgyűlésével egy olyan határozatot, amely szerint a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltásáról nemzetköá egyezményt kell kötni. Kétségtelen, hogy ilyen szerződés megkötése hasznos lenne. Az ilyen egyezmény elérésének feladatát azonban nem szabad szembeállítani a kísérletek megtiltásáról szóló, már megkötött szerződéssel mint ahogy nem szabad erre a sántán részleges intézkedésre korlátozni a leszerelésért vívott egész harcot. Mint látható, a kínai vezetőknek nincs semmilyen leszerelési programjuk, nem küzdenek és nem is akarnak küzdeni ezért a nagyszerű célért. Ha pedig beszélnek is olykor leszerelésről, ezt csak valódi terveik leplezése érdekében teszik. Mélységesen kihívó ahogyan a kínai vezetők felvetik a nukleáris fegyvereik „monopóliumának” kérdését, s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy kalap alá vesznek az imperialista államokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban elárulta szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig is fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét, Természetesen az, hogy. Kína létrehozza-e a nukleáris fegyvert vagy nem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköztársaság dönt el Am, a többi szocialista országnak megvan a joga, hogy véleményt alkosson s Kína! Népköztársaság kormányának álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásáról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talál minden népnél. Jogok van erre azért is, mert hiszen a kínai álláspont nemzetközi következményei közvetlenül érintenek minden szocialista országot. Az a törekvés, hogy minden áron, kerül amibe kerül, ellássák magukat atombombával, komoly kételyeket támaszt a kínai vezetők külpolitikai céljait illetően. Hiszen a Kínai Népköztársaság vezetői nem tudják bebizonyítani hogy erre Kína és az egész szocialista tábor érdekeinek védelméhez van szükség. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió nukleáris ereje elegendő ahhoz, hogy eltöröljön a föld színéről bármely államot vagy államcsoportot, amely merényletet próbálna elkövetni a szocialista országok forradalmi vívmányai ellen. Ebben a vonatkozásban nincsenek illúzióik még az imperialistáknak sem. A Szovjetunió sikerei Vajon ilyen körülmények között szükség van-e még kínai atombombákra is a szocialista tábor védelméhez? Természetesen nincs szükség. A kínai vezetők nem is olyan régen maguk is elismerték, hogy miután a Szovjetunió nagy sikereket ért el a nukleáris fegyverek előállításában, Kínának nyilvánvalóan „nem érdemes bevezetnie ilyen fegyverek előállítását, annál is inkább, mert az igen sokba kerül”. Nem más mondta ezt, mint Mao Ce- tung, 1958. szeptemberében. Vajon mi változott meg azóta? Tálán a Szovjetunió nukleáris rakétaereje gyengébb lett? Ellenkezőleg, erősödött. Az egész világ ismeri országunk e téren elért óriási sikereik Ha valami megváltozott, az a kínai kormány politikája, a Szovjetunióhoz, az egész szocialista közösséghez fűződő viszonya. Az utóbbi időbsn sok szó hangzott el ainnak alátámasztáséra, hogy az atomfegyverek elterjedése nem szolgálja a béke érdekeit. Az atomfegyverrel rendelkező szocialista országok számának növekedése azonnal láncreakciót vál(Folj/tatás a 6, oldalonJ t l
