Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
é niAPt.o 1963. SZEPTEMBER » Megalakult a Malaysia Államszövetség Groiiiiko beszéde az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén DJAKARTA, INDONÉZIA: Szeptember 16-án hatalmas tüntetésben tiltakoztak a djakaríaiak az angol követség épülete előtt a Malaysia Államszövetség ellen. A képen: a tüntetők az angol nagykövet kocsiján, amelyet később felgyújtottak. Vád és figyelmeztetés Harminc évvel ezelőtt, 1933. szeptember 21-én kezdődött meg a Lipcsei Per A felmagasló, komor épület, ott Lipcsében, birodalmi törvényszék — Reichsgericht — vplt egykor. 1933 őszén falai között sötét árnyékot vetett a jog és a törvény szellemére az a tárgyalás, melynek vádiratát a hatalomra jutott nácizmus tákolta össze a haladó német- országi erők ellen, s melyet Lipcsei Per elnevezéssel jegyeztek fel a fasizmus elleni küzdelem fénylő lapjaira. Az épület ma múzeum: emeleti termeiben a három évtized előtti bírósági eljárásnak, és a per egyik fő vádlottjának, a bolgár nép nagyszerű fiának, Georgi Dknit- rovnak emlékeit őrzik. A tárgyalótermet a második világháború után az eredeti bútorzattal újra berendezték, s végébe annak a cellának mását ragasztották, melyben Dimitrov elvtársat hónapokon át fogva tartották. A félköralakú tárgyalóasztalon lámpák és poharak, vizes üvegek és itatós mappák pihennek, a falakon az egykori német császárok életnagyságú képeire szitál port az őszi fény, s a szögletes székek bőrhuzatán hajszálfinom repedések jelzik, hogy rógóta nem használják már őket. „ Banánzöld posztó És mégis: nem az elmúlás csarnoka ez a múzeum. A képzelt, a máig világító történet emléke benépesíti a hűs termet, ahol egykor gigászi küzdelmet vívott a cselszövés és az igazság. Az asztalt, mely mögött .a náci rend és a vád képviselői ültek, banánzöld posztó borítja. Ezen lapozta át heteken keresztül dr. Werner birodalmi főügyész, és Bünger, a IV. számú büntetőtanács elnöke a vádiratot, mely a kommunistákat tette felelőssé a berlini birodalmigyűlés épületének felgyújtásáért. A vád arra, a koholt és provokációs tételre épült, hogy a Kommunisták Németországi Pártja a Reichstag felgyújtásával jelt adott a fegyveres felkelésre, melynek célja a fennálló rend megdöntése volt. A tárgyalás során világossá vált: a kommunisták gyújtogatásáról szerkesztett irat egyeszerű hamisítvány. A gyújtogatás értelmi szerzői a német fasizmus vezetői voltak, s a per egyetlen feladatának azt szánták, hogy általa elfogadható indokot teremtse,\ Pécsi Fémipari Vállalat ^AKATOS; KAROSSZÉRIA LAKATOS, AUTÓSZERELŐ és AUTÓSZERVIZ ■' KMUNKÄSOKAT -— felvételre. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom u. 13. sz. alatt. nek a demokrácia, a haladó erők elleni általános támadáshoz. Az asztalon, a banánzöld posztón napról napra gyűltek a feljegyzések, melyek végül perdöntőén bizonyították: a gyújtogatás a nácik kenyere. A Reichstag esetében ugyanúgy, mint néhány esztendővel később, az egész kontinens elleni rablóháború idején. A szenvedés cellája Közel tíz hónapon át tartották fogva Georgi Dimitrovot abban a cellában, melytől ma is elborzad a látogató. A csak néhány lépést engedő, szűk zárkában egy falba épített prices szolgálta a „kényelmet”, ezen fogyasztotta el a rab a kevés bab-, borsó-, — vagy daralevest is, mely megmentette az életnek. Dimitrovot megbilincselték őrzők Egymásra feletetett csuklóit köralakúra hajlított acéllemezbe csatolták, melynek két végét lakattal fogták össze. Csak az öltözködés és az étkezés idején vették le a kezéről néhány percre ezt a béklyót, egyébként így kínozták hónapokon át. Mert fájdalmas kínt okozott minden mozdulatnál az, hogy a lemez éle felsebzett csuklójába vágott. Dimitrov karjának sebei csak jóval a börtönből való szabadulás után gyógyultak be, Bronzszobor a parketten A terem közepén testnagyságú bronzszobor áll. I. Pet- row és I. Mandau öntötte ércbe az igazságért küzdő Dimitrov alakját, ahogy bírái felé fordulva, jobbját előre nyújtva, vádolt és leleplezett. A lipcsei per okmányai, a tárgyalásról készült jegyzőkönyvek beszédesen bizonyítják, hogy a hamistanúfcra, koholt történetekre épült és a kommunisták mellének szegezett vád recsegve roppant össze Dimitrov elvtárs logi- ! kus okfejtésének és kérlelhetetlen megállapításainak súlya alatt. Az erkölcsi bátorság tiszta hevületével cáfolta meg a tanúként felvonultatott nemzeti-szocialista ügynökök, pénzhamisítók, tolvajok állításait, s kérdéseinek füzében a náci miniszterelnök. Göring sem tudta tajtékzó dühét a jólneveltség álarca mögé rejteni. Tanúkihallgatása során Dimitrov világosságot gyújtó, a fasiszták fondorlatait leleplező megállapító saira a miniszterelnök végül i is csak .ezzel tudott válaszol- ! ni: „Várjon csak. kikerül I még a bíróság jogköréből, s I a mi kezünkbe kerül!” ! A tárgyalás ideién a Pravda így méltatta Dimitrov bá- J tor kiásását: „...Ezt a han- j got a hóhérok sajtóig nem I képes túlkíabá1ni. Dimitrov I nem , védekezik a birodalmi gyűlés épületének felgyújtá- I sáról szóló vá^ ellen, Ö vár dolja a fasiszta bíróságokat és a fasiszta hatalmasokat”, A költő igazsága A birodalmi főügyész, aki hónapokon át fáradozott azért, hogy a fasiszta érdekek alapján fabrikált vád igazát bebizonyítsa, perbeszédében megtört hangon indítványozta: a bolgár vádlottat bizonyítékok hiányában mentsék fel. Dimitrovot valóban felmentette a lipcsei bíróság. A győzelem, melyet a perben aratott, s amely súlyos erkölcsi kudarcot jelentett a hitlerizmus számára, igazának, férfias bátorságának, töretlen lelkierejének. — és kommunista helytállásának eredménye volt. Még a vizsgálat Idején, a börtönből írt egyik levelében ezt idézte Goethe-től; „Se gyáva töprengés, ide- oda lengés, Se asszonyos jajszó, panaszosan hangzó, Nyomorból, rabságból meg nem szabadít! Helytállni minden erőszak ellen, Meg nem hajolni, erőt mutatni, Ez hozza segélyül az ég hadait!” A költő igazságát Dimitrov élvtárs egy pusztításra készülő rendszer egész apparátusával szemben vitte diadalra a Lipcsei Perben. Abban a perben, mely har- | mine év múltán is vádol és éberségre int. Bánhidi Tibor (Folytatás az 1. oldalról.) kon a fejáratokon keresztül, amelyeken ott áll a jelzőtábla: a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése felé. Úgy gondoljuk, hogy sok nyugati államférfi is megérti: más dolog az, há a társadalmi berendezkedés eszményeit fő lényük megmutatásával, az emberek szívének és eszének meghódításával védelmezzük és megint csak más az, ha az ellentétes eszmei pólusokon álló államok közötti viszonyt úgy építjük, hogy ezeket az eszméket fegyverek segítségével akarjuk bevezetni. Igen, mi, a szocializmus országainak képviselői, harcoltunk és könyörtelenül harcolni fogunk a szocializmus és a kommunizmus eszméinek diadaláért. Nem fogadunk el eszmei kompromisszumot, mint ahogyan eszmei ellenfeleinktől sem: követeljük fegyvercsörte- i téssel, hogy lemondjanak ideológiájukról. Mi másra szólítunk. A két | világnézet harcában ne a! ; katonák hadosztályai, hanem j a könyvek, ne az atombomba, ! hanem az a képesség legyen a \ fegyver, hogy többet termel- j jünk és a javakat igazságo- j sabban osszuk el. Nyugaton gyakran így gon- ! dolkodnak: végeredményben akarva nem akarva célszerű együttélni egy más társadalmi rendszerű állammal, ha az állam nagy és még hozzá jó fegyverrel is rendelkezik. | Jobb együttélni vele és kerülni a háborús összetűzést, mivel ebben az összecsapásban csak veszíthetünk és semmit sem nyerhetünk, ha azonban egy nagy kapitalista hatalom és egy kis ország békés együttélése kerül szóba, — különösen ha ezek szomszéd országok — akkor a békés együttélés politikájának folytatására megnyilvánuló készség hirtelen észrevehetően csökken, s működésbe lépnek a parancsolás és a befolyásolás rég elavult módszerei. Ezek a béke szempontjából veszélyes, nagyon veszélyes módszerek. Veszélyesek mindenütt, ahol megpróbálják alkalmazni őket. Ezt az adott pillanatban felesleges hangsúlyozni. A szovjet kormány abban a reményben teszi ezt, hogy senki sem próbálkozik erőszakosan megváltoztam egy más ország rendjét, még ha kis országról is van szó és minden állam szigorúan tartja magát a más országok bel- ügyeibe -való be nem avatkozás elvéhez. Csak örömmel tölthet el az bennünket, hogy a békés együttélés politikájának hívei évről évre gyarapodnak s ez a politika meghozza a maga gyümölcseit. Fő eredménye nyilvánvaló mindenki szamára: az emberek nem hallják a rakéták suvítését. az atombombák robbanását, és erősödik bennük a remény, nogy a jövő már nem ismer, a háborút. Nem véletlen az, hogy a tőkés világ legmesszebbtekintö szellemei, köztük államférfiak és közéleti személyiségek mellett az üzleti körök képviselői, tudósok, katonák is egyre gyakrabban állást foglalnak a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — békés együttélésének politikája mellett. A szovjet kormány felhívással fordul minden kormányhoz: Építsük ki az államok közötti kapcsolatokat úgy, hogy a nemzetközi vitás kérdések ne a harcmezőkön, hanem a tárgyalóasztalnál oldódjanak meg, hogy egyetlen állam se alkalmazhasson erőszakot egy más állammal szemben, amelynek belső rendje neki nem tetszik. Egyezzünk meg szorosabb együttműködésben, például a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatok fejlődésének legszilárdabb alapjául szolgálnak, és a kulturális csere bővítésében. Ma már elképzelhetetlen a nemzetközi élet anélkül a világos és konkrét cél nélkül, amelyet 1959. szeptember 18- án ezen a szónoki emelvényen tűztek ki. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő beterjesztette akkor a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés programját. Ha a nyugati államok is tevőlegesen támogatnák ezt a felhívást, akkor bizonyára ma már csak az utolsó simí- 1 tásokra volna szükség, hogy véglegesen megtisztítsuk a világot az államok hadigépezetének maradványaitól. A felelősség nem a Szovjetuniót terheli azért, hagy mind ez ideig a leszerelésről megállapodás nincs. A magunk részéről előterjesztettük egy olyan szerződés tervezetét, amely ennek a problémának minden állam érdekeinek megfelelő megoldását biztosítja. Az álláspontok közelítése céljából a Szovjetunió számos fontos lépést tett a nyugati hatalmak felé. Kiderült azonban, hogy a leszerelési probléma eredményes megoldásához nem elegendő helyes javaslatokat és ésszerű lépéseket tenni, amelyek előmozdítják a szembenálló felek áláspontjának közeledését. Ilyen javaslatok már vannak és ilyen lépések í történtek. A szovjet kormány attól a j törekvéstől vezérelve, hogy a j nukleáris kísérletek megtiltásé j ról szóló szerződés megkötése Film Film Fi lm Fi m QfLeq.li t&eezetes Négy „árva” szerzetessel ismerkedünk meg Carlo Ludo- rico Bragaglia filmjében, akik állítólag Magyarországról szöktek meg, s olasz honban keresnek enyhülést sebeikre. A négy szerzetes valójában persze nem szerzetes, hanem rokonszenves, viszonylag kisstílű szélhámos, és természetesen terveik sem érnek be hibátlanul, mert egy aszkétikus alkatú mogorva prior fogadja. őket, aki azonnal penitenciát, böjtöt és vezeklést szab ki rájuk, s végül minden másként alakul, oly annyira, hogy Giocondo, Martino, Gaudenzio és Crispi- no a történet végén a börtönben köt ki. Tehát valódi vígjátéki elemek, melyekkel egy közepes tehetségű rendező elfogadható filmet készíthet. Carlo Ludorico Bragaglia rendező igyekezett minden lehetséges helyzet és jellemkomikumot felhasználni a siker érdekében, így, különösen a kolostorban az elképesztő jelenetek hosszú sorát láthatjuk, ötlet ötletre halmozódik, és időnként agyonnyomja az előzőek hatását. A részletekre koncentrált rendezés így bizonyos fokig elveszti az uralmát az egész anyag felett, s a film lehetséges nagy fordulatai elsikkadnak. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor az igazi Saruzzo megérkezik, s a bárón bosszút akar állni. Itt a sok mellékfigura felvonultatása, a történet sokszoros megbonyo- lítása a tragikomikus drámai helyeztet közömbösíti, s joviális jelenetté szelídül a vérengzés jegyében indult komédia. Kevesebb talán több lett volna. A film persze így is jó, hiszen a közönség két órás filmet végigneveti, s a színházkedvelők külön is élvezhették a remek alakításokat, melyeket főleg Aldo Fabrizitól, Nino Tarantotól, Erminio Macario- tól és Peppino de Filippotól lehetett látni. Kitűnő karaktereket jelenítettek meg. négy kedves szélhámost, akik annyira belejöttek « szerzetességbe, hogy a durva zsarolások, több ezres érvágások idején is „Krisztusban kedves testvérem” szöveg kíséretében csap- ak össze a pénz felett. A történetnek különös, egyedi ízt és színt ad a színhely, mivel az események Szicíliában bonyolódnak, ahol a maffia nagyobb úr, mint a köz- igazgatás, s a házak, emberek eleven színűek, érdekesek. A rablással és zsarolással foglal- | kozó szerzetesek történetéhez tehát alkalmasabb játékszínt nem is lehetett volna találni. A film politikai hangvétele külön figyelmet érdemel, 'hiszen az ötletet, hogy valaki Magyarországról megszökik, kedves iróniával kísérik a film alkotói, s a nevetségességét több fordulatos jelenetben is aláhúzzák. A történet szereplői ugyan csak „botcsinálta” szerzetesek, a cselekmény an- tiklerikalizmusa ennek ellenére világos, hiszen csuhába bújt szélhámosok valódi szerzetesekkel ütköznek össze az események közben. Az új olasz vígjátékot érdemes megnézni. Berfba Bulcsú következtében elért eredményeket rögzítse és fordulatot tegyen lehetővé a leszerelési lárgya.ásokon, a következővel javasolja: Hívják össze 1964. első negyedében, vagy első felében a lizennyoichataixni leszerelési bizottságba tartozó államok ér tekezíetét a legmagasabb szintű vezető személyiségek részvételével. A szovjet kormány véleménye szerint ezen az értekezleten meg kellene vitatni az általános és teljes leszerelés kérdését, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló egyes intézkedéseket. Egy ilyen értekezletet .bármely a résztvevők számára megfelelő helyen össze lehetne hívni. A szovjet kormány a maga' részéről hajlandó len ne hozzájárulni ahhoz, hogy a bizottságban résztvevő országok kormány- és államfőinek ezt az értekezletét, ha kívánságuknak megfelel, Moszkvában tartsák meg. A szovjet kormány • előterjeszt még egy javaslatot, hogy a' maga részéről a lehető legnagyobb mértékben elősegítse a leszerelési tárgyalások sikerét. Mint valamennyi jelenlevő kétségtelenül jól tudja, a közgyűlés előző ülésszakán a szov jet kormány kifejezésre juttatta hozzájárulását ahhoz, — hogy a nukleáris fegyver cél hoz juttatását szolgáló eszközöknek az első szakaszban tör ténő megsemmisítése esetén tegyenek kivételt rakétanukleáris eszközök szigorúan korlátozott és megállapított meny nyiségével, amely saját területükön kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére áll; Akkor arról volt szó, hogy ezeket az eszközöket a leszerelés második szakaszának végéig megőriznék, amikor is meg kell semmisíteni az atomfegyvert; Erre a következő választ kaptuk: Igen, az „atamemyő” az jó dolog. De miért csak a leszerelés első két szakaszára tartjuk meg, miért ne lehetne ennek a védelme alatt tebonyolítani a leszerelés befejező szakaszát is? Ha csak ezen múlik a dolog, ha a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban meghagyott korlátozott mennyiségű atomtöltésű rakétaeszköz kedvezőbb távlatokat biztosít az eredményes tárgyalásokhoz, a Szovjetunió hajlandó további lépést tenni a nyugati hatalmak kívánsága irányában abban a reményben, hogy ezzel ki lehet jutni a jelenlegi zsákutcából; A szovjet kormány kijelenti: Kész egyetérteni azzal, hogy korlátozott mennyiségű interkontinentális, valamint rakétaelhárító és légvédelmi rakéta maradjon meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére saját területükön nemcsak a második, ha nem a harmadik szakasz végéig, vagyis az általános és teljes leszerelés teljes befejezéséig. Reméljük, hogy tárgyalópartnereink a szovjet kormánynak ezt az új javaslatát a megegyezés keresésének szellemében fogják megvizsgálni Q Ezek a mélységesen emberi célok — az államok békés együttélésének biztosítása, a katonai összecsapások veszélyének elhárítása — határozzák meg a szovjet kormány állásfoglalását az európai biztonság megszilárdításának kér désében is. A nemzetközi feszültség enyhülését szolgáló kezdeményezések nyomán járó kedvező szél, amelynek fuvallatát már most érzik a népek, új lendületet adhat azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek célja megszabadítani- a mai é- az eljövendő nemzedékeket a háború csapásaitól és szolgálni a béke megszilárdítását. Az ENSZ tagállamai meg lehetnek győződve arról, hogy a Szovjetunió, mint nagvhata- lom, egész befolyásáé e^ésy nemzetközi tekintélyét. veti, hogy a népek közötti békét szolgálja — feiezte be beszédét Gromiko elvtársi
