Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-13 / 188. szám, Első kiadás
tUAPlö 1963. AUGUSZTUS 13. Még az ősszel megnyílik a pécsi képtár Végre új otthonra f talál a pécsi modern képtár a volt Dózsa Étterem épületében! A Magas- és Mélyépítő Vállalat kőművesei szorgalmasan dolgoznak a termekben, s Vörös György, a vállalat műszaki coijáiyunak vezetője szerint talán mpg szeptember 30, a szerződésben előírt határidő előtt végeznek a munkával. Eíújságolta, hogy korszerű lt_i;űtéses, sárga és zöld fényt on. ó fénycsövekkel felszerelt tcimeket adnak át a múzeumnak. Ez — mármint a sárga és zöld fény keveréke — all a legközelebb a természetes megvilágításhoz. Mint tudjuk, a képtár sok éve vajúdó problémája volt a városnak. Ha visszaemlék- szunk, olyan hangok is hallatszottak, hogy Siklósra kellene szállítani a képtár anyagát. Viharos tanácsülési felszólalások, sok harc után jutottunk el oda, hogy a képek Pécsett maradtak, külön épületet kaptak, amelynek átalakítása a városi és megyei tanácsnak is tetemes összegébe került. Végre, csaknem egy éves szünet után ősszel ismét elgyönyörködhetünk Dásá Huber István, Derkovits, Egry József, Ferenczy Károly, Kerns- tock Károly, Martyn Ferenc, Mednyánszky László, Rippl- Rónai, Rudnay, Szőnyi, Vasza- ry és mások alkotásaiban. Talán nem leszünk ünnep- rontók, ha néhány megjegyzést teszünk az épület közeli átadása alkalmából. Az első: a képtár két kisebb terme ■ nem megfelelő kiállításra, kü- j lönösen a középső ablaktalan | helyiség alkalmatlah e célra. A második: bár lesz képtárunk, továbbra is megmaradnak raktározási gondjaink. Mivel a képtári anyag egy része későbbiekben is raktáron marad — a három helyiség kicsiny arra, hogy a több mint ezer festményt, vázlatot, szobrot, stb-t kiállíthassuk — s miután a raktárak zsúfoltak, felhős homlokkal nézünk a jövő elé. Mi lesz ha a festők, műgyűjtők és mások újabb képeket adományoznak a városnak, mint ahogy Gábor Jenő Pécsről elszármazott budapesti festőművész is ajándékozott nemrég vagy húszat? Márpedig számítani lehet a példa folytatására, mert a pécsi képtárnak — a vidék legértékesebb képtára lévén — jó híre van! A harmadik: bár lesz képtárunk, gondolni sem merhetünk olyan kiállításra, mint aminőt Székesfehérvár produkált. Mint ismert, Székes- fehérvár teljes Csontváry Kosztka Tivadar kiállítást rendezhetett, mert vannak hozzá termei, Jellemző a tett nagyságára, hogy korábban Brüsszelben, Leningrádban, Belgrádban és másutt rendeztek Csontváry Kosztka kiállítást — nagy sikerrel —, Budapest még nem vállalkozott teljes Csontváry , kiállításra. Bár nem akarunk a fővárossal konkurálni, — a Nemzeti Galéria anyaga összehasonlíthatatlanul gazdagabb és értékesebb a pécsinél — mégis megkérdezzük: Pécsnek nem lehetnek „székesfehérvári” tervei? Vajon a vidék legértékesebb képtára cím nem kötelez bennünket a székesfehérvári példa követésére? összegezhetjük az elmonU hét Magban Mi'ádiU tecs zenei éiete? Horminchafezren étkeznek Baranyában üzemi konyhán Uf étterem kellene a belvárosban — Minden negyedik család csak vasárnap fős ebédet Megyénkben és Pécs városában fokozatosan növekedik az üzemi étkezésben résztvevők száma. 1957-ben, 22 ezer dolgozó, 295S-ban 27 ezer, 1959- ben 30 ezer, 1960-ban 33 ezer, idén az első félévben pedig naponta mintegy 36 ezer dolgozó vette igénybe az üzemi étkeztetést. Pécsett és a megyében ez év második negyedében a vendéglátó egységek és az üzemi konyhák r több ■mint 2 millió nyolcszázezer adag ebédet adtak el. ötven üzemi konyhával rendelkező vállalatnál átlagban a dolgozók 29—30 százaléka étkezik az üzemben. Nagyobb üzemeinkben, mint a Dohánygyár a dolgozók 57 százaléka, _ a Bőrgyárban 54, a Bm. Építőipari Vállalatnál 35, a Komlói Építőipari Vállalatnál a dolgozók 46 százaléka üzemi konyhán ebédel. Az üzemi konyhák sokat fejlődtek az utóbbi években. De éppen azért is, mert a családokban szaporodott a keresők, vagyis a dolgozók száma, s az üzemek dolgozói is egyre inkább igénylik a déli meleg ételt, a konyhák kapacitása nem mindenütt biztosítja, a dolgozók zavartalan ét- leztetését. Különösen a belváros területén probléma a közétkeztetés. A jelenlegi éttermek zsúfoltak, a Tejbisztrót is eléggé szűkre méretezték. Ezen a problémán segít ugyan az, hogy több vendéglátó egységből előfizetéssel vagy anélkül is meleg ételt vihetnek a családok, de mégis szükség lenne egy olyan étteremre, amely a közétkeztetés jelenlegi gondjain enyhíteni tudna. A statisztikai hivatal tavaly felméréseket végzett és megkérdeztek 1335 munkást és alkalmazottat. A kérdőívekből kiderült, hogy a családok 6H százaléka mindennap ebédet főz, 40 százaléka pedig vacsorát. 23 százaléka csak Vasárnap főz ebédet, ami azt fklenti, hogy hétköznap üze"! konyhákon étkeznek, A háziasszonyok gondjain sokat segített az elmúlt években a forgalomba hozott félkész ételek, előre csomagolt és mélyhűtött húsáruk. Probléma azonban, hogy a kereskedelmi egységek nem mindenütt rendelkeznek kellő hűtőgépekkel s így nem alkalmasak az előre csomagolt ételek árusítására. Ilyen.nagy városban, mint Pécsett is, meggondolandó, hogy nem lenne-e érdemes egy olyan boltot létrehozni, amely a város minden részéről könnyen megközelíthető és kimondottan félkész és mélyhűtött ételeket árusítana. dottakat. Noha az új épület nagyon hasznos, és több éves gyötrelmes problémát old meg, csak átmenetileg alkalmas a célra. Ezért amikor az új képtárat felavatjuk, nem felejthetjük el, hogy amit tettünk, az csak a kezdet lehet. A jelenlegi épület már a külseje és környezete miatt sem megfelelő, csak a szabadtéri színpaddal szemben felépítendő új múzeumi tömb jelenthet a képtár számára végleges megoldást. Azon a helyen — műemléki negyed lévén — még a környezet is ideális a képtár szempontjából. Mivel tudjuk, hogy a múzeumi negyed felépítése súlyos milliókba kerül, nem követelhetjük a bajok azonnali orvoslását. Van ellenben olyan tény is, amivel ma sem lehet megbékélni. Bár hamarosan befejezik az átalakításokat, az utcai frontról még nem telepítették ki a konyhát. Annak dacára, hogy júliusra ígérték, a költözésből nem lett semmi, és a Pécsi Vendéglátó Vállalat főkönyvelőjének bizonytalan válaszaiból ítélve nem is lesz egyhamar. Ott marad még talán decemberben is, azután, hogy a képtárat megnyitják. Ez az a váratlan üröm, ami régvárt örömünket elrontja. Nem az anyagi javak elsőbbsége, hanem a képtár és konyha szokatlan összeházasítása ellen emelünk kifogást. Miközben Egry balatoni tájképeiben gyönyörködünk, nem kívánjuk a paszuly terjengő illatát. Minden a maga idejében és maga helyén, a jó ebéd sem rossz — a képtártól távoleső vendéglőben. Magyar László Szerkesztőségünk klubjában Antal György zeneigazgatóval, a Filharmónia zenekarának művészeti vezetőjével Pécs zenei életéről, problémáiról folytattunk beszélgetést. A pécsi zenei élet nem mindig áttekinthető, időnkét a szervezetlenség jeleit véljük felfedezni, s zeneoktatás és az élő hangversenyélet kapcsolata néha eset legesnek tűnik, különösen ha figyelembe vesszük a zenei kö rökből származó szubjektív vé leményeket. — Pécs város zenei életét ki szervezi, milyen intézmény végzi az elvi és gyakorlati irányítást? — A zenei életnek nagyon sok gazdája van. A hangversenyéletet az Országos Filharmónia irányítja, a zeneoktatást részben a Művelődésügyi Minisztérium, részben a tanács. A szórakoztató zene irányítója és gazdája az Országos Rendező Iroda. Meg kell jegyeznem, hogy olyan a világon nincs, hogy az egészet egy szerv fogja össze. — Az embereknek néha az az érzése, hogy a város zenei élete stagnál, s a legkorszerűbb művek bemutatásának terén lemarad ... — A hangversenyélet nemj véletlenül alakul. Éves tervet készítünk ,mely részben a mi; javaslataink, részben a Filharmónia lehetőségei alapján alakul ki. A tervet végleges ■meghatározása előtt a tanácsok, pártbizottságok, a szakszervezet és a zenepedagógusok bevonásával nyilvános vitára bocsátjuk. — Ezeket a terveket nem mindig érezzük korszerűnek és elég újnak olyan értelemben, ahogyan az irodalomban és a képzőművészetben új művekről beszélhetünk. Pécsi szinten minden évben megjelenik néhány új irodalmi alkotás, és bemutatunk néhány kiemelkedő festményt is a közönségnek. Úgy tűnik, mint ha ezen a vonalon a zeneművészet lemaradna? — Mi embereknek játszunk. Vannak olyanok, s igazság sze lint ez a többség, akik azt mondják, hogy a XIX. századnál véget ér az érdeklődésük. Olyanok is akadnak, akik azt kívánják, hogy a XX. század második feléből mutassunk be műveket. A konzervatívok gyakran nem is tudják, hogy mitől félnek, mert amikor Beethoven mellett egy XX. szá zadi művet is játszunk, feloldódnak az ünnepi hangulatban. Ebben a pillanatban a pécsi zenekar képes a maximumot nyújtani, de csak egy olyan fokon, ami nem haladja meg a technikai felkészültségét. Zenekarunk tagjainak többsége szakiskolát végzett, míg a fővárosi zenekarban általában akadémiát végzettek foglalnak helyet. Azt sem sza bad elfelejtenünk, hogy szervezett koncert élet nálunk csak 1950 óta van, és nagyon sokat kellett bepótolnunk. A zenekarnak és a közönségnek Sztravinsky ötven évvel ezelőtt íródott művei is újak voltak, s 53-ban például Kodály Fülledt, meleg nap köszöntött ezen a reggelen is a lakótelepre. Az erkélyekre kirakták az ágyneműt, asszonyfejek tűntek fel itt-ott az ablakokban. Egyik lépcsőházból harsogó gyerekhad vágtatott elő és eltűntek a telep mögötti grund irányába, hogy a bokrokat, gödröket, vízmosta homokűregeket ezúttal ismét t/líokukba vegyék. A széles mű- út túlsó oldalán hosszú kocsisor várakozott a benzinkútnál. Külföldiek átutazóban, pécsi autótulajdonosok — gyerekkel, asszonnyal, csomagokkal megrakodva — a Balatonra készültek, lomha Warszawák vitték hivatalos útra a fővárosba az üléseken helyetfog- laló tisztviselőket. Az egyik bérház szuterinjében DÉDÁSZ-villanyszerelők dolgoztak, a házak végén kubikosok hosszú árkot ástak különböző csöveknek. Valahonnét egy furcsa, ijedt ■ kiáltás hallatszik, de a hang bizonytalan volt, elnyomta,az úton haladó kocsik dübörgése. A kubikosok azonban felfigyeltek, egyik-másika eldobta a lapátot, és megindultak a hang irányába. — Segítsenek emberek! Mentőket! Asszonyok rohantak hamar az ablakokhoz. — Van itt telefon? — Szemközt a benzinkútnál,; Ketten is átvágnak a műúton. Egy asszony — aki a boltból jött hazafelé kenyérrel, tejjel, gyümölccsel a’ kosarában. — annyit .látott, hogy a szuterin lejáratából egy embert kidobtak a ház elé. A test ernyedten suhant le a földre, úgy tűnt, nincs benne élet sem. De egy pillanat múlva a vaslépcső legfelső fokán már megjelent egy zömök, izmos, fiatal férfi, és rávetette, magát az élettelen alakra. — Segítsenek emberek! Mentőket gyorsan! Boár Ernő segédmunkás kétségbeesve kiáltott. Aki a földön feküdt, Kiticsics László volt, ugyancsak a DÉ- DÁSZ szerelője. Szeme lehunyva, arca, ajkai elkékülve — teste mozdulatlan. Boár Ernő megpróbálta’ az állót lehúzni, hogy a száját kinyithassa, hiábavaló minden erőfeszítés. Csak néhány perc, talán kettő vagy három, és a klinikai halál után ... —• Laci! Mi van veled?! Lacikám! Boár hangja megcsuklik, nem tudni, sirvafakadt-e, vagy az izgalom és a forrósóg csapja ki a verejtéket az arcára. Most kezefejével próbálkozik. Ujjait a’z alsó fogsorra, másik kezét a felsőre erőlteti, és Így — látszólag a legdurvább módon — feszíti szét Kiti- csics állkapcsát. De ezt így kell csinálni, más módszer nincs, mint ez» ezt tanulta az üzemben a baleseti oktatáson. Amint szétfeszíti Kiticsics száját, középső ujjával benyúl, és. a torokra merevedett nyelvet kihúzza. Most már a fulladástól talán megmenekül... Mesterséges légzést alkalmaz, a körülötte álló férfiak, asszonyok pedig szorongva figyelik. Boár izzad, liheg, szemét törüli és motyog valamit, de senki sem érti. Csak tornásztatja az élettelen végtagokat, gépiesen, fáradhatatlanul,; $ Megérkezik a mentő. — Áramütés? — Igen — lihegi Boár, aztán tekintete megnyugszik, el is mosolyodik kissé: Kiticsics Laci lélegzik, megmozdul. Boár visszahozta a „túlsó partról...” A szuterinban helyezték el a trafó- állomást; Kiticsics megjavítja a relét, amely meghibásodott. Utána ráeresztik a feszültséget, és most ki kell próbálni. — Tartsd ezt oda.;: — mondja Kiticsics Boár Ernőnek, és kezébe ad egy szigetelt drótot, amelynek másik végét Boár az NKI biztosító csapjához érint. Kiticsics a vezeték másik végét a segédreléhez nyomja, és abban a pillanatban felkiált: — Oh .. > ! ! ! Oly gyorsan roskad össze, hogy a feje koppan a betonon. Boár szinte megkövültén áll a földön fekvő szerelő fölött, de a megdöbbenés csak néhány másodpercig tart. Aztán ölbekapja Ki- ticsicset. A vaslépcső, amely felvezet a külszínné, keskeny és meredek. Itt lent van negyven fok hőség. Tudja, hogy Kiticsics nyelve görcsbe rándult az áramütéstől, elzárta a torkát, feltétlenül a nyelvét kell kiszabadítania először, és persze friss levegő kell ehhez .; ; Boár föltamázza magát a vaslétrán, de az utolsó néhány foknál már nem bírja erővél. illetve egy utolsó lendítéssel kidobja Kiticsics Lacit a ház elé... így történt. Négy—öt perc elég arra. hogy az áramütéses sérült meghaljon — fulladástól, Ezt a néhány percet Boár Ernő — ki még csak nem is villanyszerelő — gyorsan, határozottan kihasználta, tudta, mit kell tennie. Boár is beült a mentőautóba. — Barátja? — kérdezte útközben az orvos. — Igen. Barátom. Két gyereke is van ... Boár remeg a mentőkocsibán. Csak nézi eltűnődve Laci fáradt, megviselt arcát. De lélegzete,:. szabályos .;; Rab Ferenc Psalmus Hungaricus című müvét dadogva játszotta el a zenekar. Nyíltan megmondták: Ilyent még nem játszottunk, kicsit idegen ... Külföldi szerzőknél problémát jelentenek a jogdíjak is ... Nagy problémánk azonban maga a zenekar. A zenészek túlterheltek, mert ugyanazok játszanak a színház és a filharmónia zenekarában ... — Hány állandó, főfoglalkozású tagja van a Filharmónia zenekarának? — A filharmónia zenekarában 65-en játszanak, ebből 29- en a színházi zenekarnak is tagjai. A fennmaradó 36 zenész sem jelent azonban teljes értéket, mivel a színházban, mint kisegítő zenészek működ nek, mivel a színháznak kevés a 29 ember. A filharmónia ae nekarának havonta 12 szolgálata van, ami annyit jelent, hogy évente 144, és 40—50 koncert. Tehát nincs elég próbaidőnk ahhoz, hogy egészen új műveket tanuljunk, és mutassunk be. Maximum Bartók és Kodály. Persze bemutatunk mi Honeggert is, de egy erre turnézó lengyel komponista erre azt mondja, hogy mi az ördögöt akarnak maguk Honeg gerrel? De Pécsnek Honegger még esemény. Az út nyilvánvalóan az önálló Filharmónia zenekar felé vezet, de egyelőre sem elég pénzünk, sem elég zenészünk nincs. Az első lépés talán az lenne, ha a színház zenekara 42 tagú lenne, tehát kapna 13 státuszt. — A magyar zeneszerzésben újabban bizonytalanság, és nyu gáti orientáció kapcsán talajta- ianság tapasztalható •. • — A zene népi gyökereitől többen elszakadtak... A valódi helyzetet nehéz felmérni, mert a vitás művek nem mindig jutnak el a bemutatóig... — A helyzet talán a szórakoz tató zene területén a legkéte- sehb? — Átvesszük a Budapesten feldobott nemzetközi zsargont. A lemezről megismert nyugati dzsesszt nem éppen reális összehasonlítani áz élő zene hanghatásával. Gershwin egy jó zeneszerző, és a Gershwin-szerű egyéniségek is, ezt az irányt bátrabban lehetne felhasználni a tömegek szórakoztatására, de ez sem egyszerű dolog. Ha én a szimfonikus zenekarral akarom játszani, négy szakszo- font kell beállítanom, s négy jó szakszofonos ebben a városban nincs. Ahhoz, hogy jó szórakoztató zenét adjunk az embereknek, a zenészeket maximálisan ki kell képeznünk. Prágában már két lépéssel előbbre vannak, mert nemcsak határozatot hoztak, hanem a képzést is megkezdték. Egyébként az az érzésem, hogy nyugaton is több stílus van, tehát nemcsak az, amit nálunk elkaptak, és nyugati címén terjesztenek. Tegnap hallgattam éppen a szomszédból átszűrődő twistéi, hát... Aki táncol rá, kibírja, hiszen táncolni nem lehet Beethovenre, de hallgatni nehéz ... — válaszolta Antal György zeneigazgató. Bertha Bulcstt Pulykanagyságú sas fiókák a Duna menti erdőben Magyarországon — az ornitológusok megfigyelései szerint — mintegy húsz-huszonöt réti sas-pár fészkel. — Többségük a Duna déli szakaszát övező ligeterdőkben és Mohács-szigeten tanyázik. A holtágak, a csendes öblök és a nádasok bőséges táplálékot nyújtanak a hatalmas madaraknak. A hazánk ban élő legnagyobb sasok ezek; testhosszúk 85—95 centiméter és 'kiterjesztett szárnyuk íesz- távolsága meghaladja a két métert. Fiókáik ugyancsak rendkívüli nagyságukkal tűnnek ki. Az erdészek és a vadászok hetek óta figyelik a réti sasok fészíkelőhelyeit, hogy számbavegyéu a szaporulatot. A bédai és a kara- pancsai erdészetek területén, már feltűntek a jellegzetesen csokoládébarna tollazatú fiókák. — Szabad szemmel és messzelátón át figyelve négy-öt kilósakra becsülik, vagyis akkorák, mint egy-egy fejlett pulyka. Mire teljesen felnőnek, csaknem megkétsze reződik a testsúlyuk. Már a „ki- csiny”-ek is por- tyáznak a vizek felett: békára, siklóra, madarakra vadásznak, de ha más zsákmány nem akad, megelégszenek a döghallal is.