Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-13 / 188. szám, Első kiadás

1963. AUGUSZTUS 13. NAPLÓ 3 Amikor elszabadul a pokol. Száz máz s'! robbanóanyag a gyújtózsinór végén Megremeg a föld Gesztenyés környékén Újabb dr. Doktor Sándorra vonatkozó dokumentumok kerültek elő A BÁNYAUDVAR felé tar- kísérőnk a vállalat igaz­gatója. Amíg az üzem terüle­tén végig ballagunk, szemlél­etben elénk tárul a kőterme- és minden mozzanata. A sor­rend fordított: felhalmozott részletek, kővel rakott csille- elvények, osztályozó, tisz­tító, kanalas rakodógép, hosz- szú, szerteágazó transzportő­rök, s végül a bényaudvar öt­ven—hatvan méter magasba íyúló falakkal. A bányaudvar bejáratánál így bőrsapkás ember piros színű villanyvezetéket gön- ■yöl. Az igazgató rákérdez: — Laci. mi újság? — Megy minden — vála­szolja és göngyöld tovább a vezetéket. A lejtős úton közeledünk a jányafalihbz. Nem messzire a obbantás színhelyétől kis há- acska áll, amelyből vastag vezetékek nyúlnak a raktár- pület felé. — Nem veszélyezteti a rob­bantás? — intek a ház felé. — Eddig huszonegy nagy- amrás robbantást végeztünk, e nincs azon egyetlen repe- és se — mondja az igazgató.- mégis a Gesztenyés min­iét vádol két ház rongáló- lása miatt. - Ma is telefonál­hogy rajtunk a felelős- g ... Egyébként perben ál- velük. Mi hivatkozunk ra, hogy betartjuk a műsza- elóírásokat. A házakat épí­tek gyengén, nem alapoz- k megfelelően. Ha a nobban- lenne az okozója, akkor többi házzal is baj lenne, t a közelebbiekkel mégin- bb... Nem mondom, cifra egy per ebből, csak legyen bíró, i igazságot tud tenni az gyben. A BANYAUDVARON csak ember tartózkodik, Büte ndor lómester. Fején bá- ászs'apka. felsőtestén vállas kó. A kamra előtt ő az r”, az igazgató is tőle kér- hogy közelebb mehetünk-e kamrákhoz. t- Lehet. Nincs még ráköt- — mutat a kőfal irányába, kiló nősebb érdekességet m látni, csupán egy vágat ü bejárat vonalai tűnnek A bányafalon kék és pi- szinű vezetékek kígyóz­s. "Az igazgató leguggol és öidön rajzolgatja a kamrák í.yzetét, közben magyaráz: Tizennégy métert hajtot- egyenesen. majd kétfelé azva jobbra harminc mé­rt és balra tizenkilencet öt mrát építettünk, abban he- eztünk el 7500 kilogramm bbanóanyagot. — Felemel- dik és a kőfalra mutatva iytatja. — A tetőn tizenöt ggóleges lyuk van, ezen kí- 1 még huszonnyolc talplyuk. mma-summárum tízezer ogramm robbanóanyag lesz gyújtva. Nézem a magas kőfalat, oboldalon kiugró kőtömb, ynevezett „lóger”, amelyet y régebbi robbantás hagyott — Jó lenne, ha most az is »ottyanna — kémleli a’ lő- ister. — Reméljük nem lesz s a „batár”. (Egy darabban ö nrgyobb kőtömbök.) — Mennyi követ vár a rob- itástól? — kérdem a lőmes­t.- Attól függ. hogyan sike­rül. Akkor jó lesz, ha ennél tovább nem zuhan — mutat a lába elé. Körülbelül harminc méter­re vagyunk a faltól. Visszatérünk a „főhadiszál­lásra”, ahol Téry László tech­nikus irányítja az egész rob­bantási műveletet. — Egyet lehet fújni! — ki­ált a kürtösnek. Hosszan nyúlik a kürt hangja. Az őrök sorra jelez­nek és elindulnak hátrafelé az erdőbe. — Lajos, a fővezetéket mér­jék le! — hangzik az újabb utasítás. Figyelik az éllenállásmérőt, és jelentik, hogy minden rendben, a műszer nyolcat mutat. Téry külön elmagya­rázza a 20Ó-as robbantóigépre mutatva, hogy azzal helyezik feszültség alá az egész veze­téket, a kapcsolásra izzásba kerül a gyutacs • izzószála, amely a köréje elhelyezett gyúelegyet begyújtja, az pe­dig a töltést, és készen is van a robbanás. A robbantásvezető szólj hogy lemennek a kamrához bekötni a vezetékeket és öt perc múlva robbantanak. Közben megszólal az iroda fe­lől a gyári sziréna hangja. Hátranézek, s látom, hogy az erdő szélén — ott, ahonnan jól lehet látni — legalább százan állnak. Felnőttek, gyermekek, az üzem dolgozói és más kíváncsiskodók. A „vezérkar” mellett maradok, ott, ahol a robbantógép van. Téry kiadja a parancsot; — Tűz jel! Három rövidet kürtölj! A fiú szájához emeli a sár­garéz kürtöt, és fújja három­szor egymásután. A körülöt­tem lévők a házikó túlsó fe­lére húzódnak, és intenek, hogy én is lépjek oda. Mind feszülten figyel, és testük ug­rásra kész. Nem tudom elkép­zelni, miért, hiszen távol va­gyunk a: kamrától, a robbanás színhelyétől. Az üzemvezető magyarázza, hogy kifúvás is lehetséges, s akkor a repülő kődarabkák idáig hullanak. Erre fel én is ugrásra kész ál­lapotban figyelem a további eseményeket, nincsen kedvem lyukas fejjel távozni. ÓRIÁSI dörrenés, megremeg a föld alattunk. Füstös porfelhő száll a ma­gasba, és omlik a part, csörög a kemény andezit. Sikerült a robbantás. — Fontos, hogy a láb kijött — mondja égy idősebb kőbá­nyász mellettem. Később tudom meg, hogy a láb az az T-alakú kamrákat jelenti. Negyedóráig ácsor- gunk a házikó mellett, amikor a kürtös lefújja a készültsé­get. A vezetők lemennek a bányaudvarra és elvégzik a becslést. — Százezer tonna! — áz egyöntetű megállapítás. Gazdagh István A dr. Doktor Sándor sze­mélyével kapcsolatos kutatá­sok során a közelmúltban újabb értékes, írásos doku­mentumok kerültek elő. így többek között rátaláltak Dok­tor Sándor orvosi könyvére, amely érdekes diagnosztikai leírásokon kívül tartalmazza naplójának 1941-ben írt töre­dékeit és utal egy Kun Bélá­hoz írt levelére is. 'tartalmaz­za továbbá Doktor Sándornak több orvosi vonatkozású dol­gozatát, fordítását, jegyzetét. Kaposvárról — több más ér­dekes lelettel — a Pécsi Mun­kásmozgalmi Múzeum birto­kába került egy röpcédula, amelyen Doktor Sándor forra­dalmi tevékenysége ellen úszl- tanak az ott uralomra került ellenforradalmárok. Doktor Sándor Budapesten élő lányai összegyűjtötték a neves marxista tudós több ér­dekes politikai és orvostudo­mányi jellegű kéziratát, az életének különböző szakaszai­ban írt — politikai állásfog­lalását és orvostudományos kutatásának eredményeit köz lő — leveleit. Doktor Sán­dor életére vonatkozó kutatá­sokat végeztek az idén nyá­ron Jugoszláviában is, ahol a fehér terror ellen menekülő Doktor Sándor — 1921—1941 között — húsz évet töltött emigrációban. A napvilágra került adatok szerint Doktor Sándor az illegális Jugoszláv Kommunista Párt tagjaként folytatta munkásmozgalmi te­vékenységét. Orvosi jövedel­méből a vajdasági illegális pártszervezetet rendszeresen nagy összegekkel támogatta, a párt sejtjeiben tanító-nevelő munkát végzett és sok cikket írt a párt legális, féllegális kiadványaiba. Résztvállalt il­legális röpiratok szövegezésé­ben, ezek kiadási költségeinek fedezésében, valamint terjesz­tésében. Megvadultak a lovak Vasárnap Beremenden Petrovics Márk (Old 47. sz. alatti lakos) Balogh Emil tulajdonát képező lovasko­csit hajtotta. A lovak az egyik kanyarnál megijedtek s a kocsit a benne ülő 4 személlyel együtt az árok­ba fordították. A baleset következtében Balogh Emil olyan szerencsétlenül esett az árokba, hogy agyrázkó­dást szenvedett. Balogh Emilt a mentők a pécsi itiegkiinikara szamtoitak. Járási borhét Harkányban Járási borhetet re ndez a siklósi járási tanács mező- gazdasági osztálya augusztus 17—27-ig a harkányi park­ban. A borhéten .bemutatják a Siklós-Villányi Állami Gazdaság, a siklósi, a vil- lánykövesdi, a villányi ter­melőszövetkezetek legjobb borait, a járás területén mű­ködő tsz-tagok díjnyertes borait. Országúti tragédiák Halálos végű mulatozás Dunassekcsőn — Két halálos baleset tizenkét óra alatt A TEJESKOCSI a duna- szekcsői halászcsárdánál ta­lálkozott a Moszkviccsal. Tu­lajdonosa és utasai a csárdá­ban mulattak. Egész este egy nóta járta, hogy ... „mi lett a sok nóta vége, kivitték a te­metőbe”. Szomorú nóta a bo­ros hangulatban. A társaság, négy férfi, a Mohácsi Farost- lemezgyár dolgozói, Bárdos Miklós pincéjében iszogattak — délután. Itt halászlé volt, aztán irány Dunaszekcső. Erő­sen beesteledett, amikor Ma- hos Zoltán, a kocsi vezetője és Könyves László otthagyta a társaságot. Azt mondták — várjanak, nemsokára vissza­jönnek. Bárdos és a társaság negye­dik tagja, Mály Ferenc zár­óra után gyalog elindultak VIDRA LE SEN A halászházat csak a doml tetejéről veszi észre az érke ző. Odasimul a halastavat sze gélyező nádashoz, a bujazöld növényzethez. Nagy, kiugró tor náca van és apró kertje, ame­lyet övig érő kerítéssel fontak körbe. A kiskapu tetején táb­la: A kutya harap! Ide se kí­vánkozik az idegen. Inkább a halászmesteréket hívja, és lop­va kémlel szét a tájon, nehogy valamelyik bokorból nadrágon ragadja a harapós állat. Az első szóra jön a halász- mester felesége — védeni az idegent. Az ura gyalog ment be Görösgallra a fizetéséért, addig a feleség vigyázza a ha­lastavat. Nemcsak együtt él a férjével ezen az istenhátame- getti helyen, ahol a vásáros- béci betyár még ma is búvó­helyet találhatna, hanem jól is­meri a halászat minden for­télyát is. — A vidrafogás érdekelne — mondom és az asszony szak­avatott magyarázattal szolgál. — A vidra nagyon óvatos jószág, ezt már elmondta az uram egy újságírónak a múlt­kor, amikor azt a nagy vidrát fogta. Csuda nagy jószág volt, méter 52 centi a fejétől le egé­szen a farkáig. Ilyet még én se láttam. Itt lógott sokáig a gangon, szárogatta az uram a borit. Hát azt nagyon ügyesen meglőtte. — Éppen lehalászás volt és leeresztették a vizet. Az uram puskával őrizte a tavat és es­te bejött, de nem sokáig nyu­godott, ment újra, mert féltette a halat a vidráktól. Azok na­gyon sokat megesznek, néme­lyik még másfél kilót is na­ponta, olyankor többet is, mert csak bemocskoli és ott­hagyja. Csak pusztít... Mikor kiment, még sötét volt és egy szer csak hallja, hogy jön va­lami, gondolja, ez lesz az. És amikor a vidra felért a domb­hátra, egyik kezében meggyúi tóttá a zseblámpát, a másikban meg a sörétessel cé’zott. A fénybe a vidra belenézett és megtorpant, addig az uram lőtt. Nagyim szépen meglőtte. Pontosan a pofájába. Mondták is Pécsen, hogy ez szép lövési kapott. — Amikor hazahozta, hál felhőit engemet is, hogy „gye­re, segítsed megnyúzni frissi- be". Hát segítettem, innen tu­dom, miként lőtte meg azt a nagy vidrát. Akkor kint járt még az igazgató is, meg mások is, idegenek, akiknek ezt így mind elmesélte az uram. Marsiné erős asszony, meg- szítta a nap a bőrét és meged­zette izmait a munka. Ha az ő kezében van a puska, iste­nemre, ő is ugyanígy meglö­vi ... nem remegett volna a karja. Célzok rá. hogy hol tanyáz­nak a vidrák. Elmutat át Somogyba. — Onnan jönnek a patosfai! tavakról, ott nagyon sok van. Csak a nyomukból tudjuk, mert nyomuk az van bőven ... Szóval Patosfáról... oda is elmegyünk egy kis vidralesre. Marsi József halászcimborája itt Tamás János. Éppen a ha­lászinassal kémlelték a hala­kat a 26 holdas tó felső végé­ben. Gyönyörű a víz. Sima tűk rére kirajzolódnak a pontyok ívben görbülő hátai, amint plankionoznak a viz színén. Az tán le-lecsapnak a mélyebb vízre, ha egy harcsa megzavar ja őket. De a vidrától még jobban félnek. — Az a siker vízben beúszik — magyarázza Tamás — és a mély víz felé hajtja a halakat. Már messziről látja az ember, hol hajt. Néha 6—7 percig is elvan a víz alatt és izmos far£ kával gyorsan úszik. Amikor elfogyott a levegője, csak ki­dugja az orrát a vízből, szip­pant egyet és megy a víz alá újra. Ha meg elkapott egy ha­lat, feljön a víz színére és csak a hál, meg a vidra orra látszik, amint a partnak úszik. — Fogják valamivel? — Inkább csapdával. De az nehéz munka. Kikeressük a vidra járását. A teste széles­séginek megfelelő sáros nyo­mot hagy a parton — és oda tesszük a csapdát, és messziről állítjuk fel, nehogy a vidra szagot kapjon. Aztán a saját nyomunkat is elmossuk friss vízzel. Még így is csak négy­öt nap múlva lép bele a csap­dába. A nagy pusztításai miatt lö­vik, csapdát állítanak neki, de még így is csak néhányat si- kerijt elfogni. Bőre értékes, kétszáz . forintért megveszik. Vándorol is. ha nem is nagy körzetben, de innen Patosfáról — Somogybái — átlátogat a baranyai Szentmiklós pusztai tóra, Marsiékhoz. Mint az a 152 centi hosszú, legalább tíz esztendős, pettyes hátú rekor­der vidra, amelyiknek a ha- lászmesterné szerint olyan szép ősz tarkója volt, akár egy meglett korú, deresedő férfi­nek. Hiszen az is volt, vidra­férfi a javából... Mohács felé. Alik hagyták el Dunaszekcsőt, az egyik ka­nyarban találkoztak a Moszk­viccsal — ócskavasnak való állapotban. A VIZSGÁLAT a követke­zőket állapította meg: Mahos Zoltán, a farostlemezgyár technikusa — 27 éves, csalá­dos ember, kétéves kis fia maradt árván ;— nagy sebes­séggel hajtott Mohács felé. Legalább százzal vette a ka­nyart és kisodródott a balol­dalra, átugrotta az árkot és ütközött a kerékvetőnek a kocsi jobb hátsó kereke. Ezt még észlelte Mahos és hogy elkerülje a jobboldali árkot, balra kapta a kormányt. Si­került is kivennie a kocsit a jobboldali borulásból, de a nagy lendülettől az első kere­kek megemelkedtek és így a kocsi kormányozhatatlan maradt. Átvágott a túlsó ol­dalra, átugrotta az árkot és szinte a levegőben röpülve vágódott az útszéli kiserdő fáinak. A kocsi Mahos oldalán le­vő ajtóval érte el a fát. Az ajtó kiszakadt, a gépkocsive­zető kiesett a kocsiból, de már nem volt élet behne. Utasa — Könnyes László — fejsérülést szenvedett és el­vesztette eszméletét. így talált rá — másodszor immárom — a Moszkvicsra a tejeskocsi. Látták, hogy Ma- hosban már nincs élet, így a roncsok közül Könyves Lász­lót húzták ki és vitték kór­házba, majd a Pécsi Idegkli- nikára A HELYSZÍN leírhatatlan. Tizenöt méteres körzetben üvegszilánkok. alkatrészda­rabok, a mentőláda is messze röpült a kocsitól. Az ajtót a nagy sebesség felpréselte a fára, a kocsi teljes felborulá­sát csak a sűrű erdő akadá­lyozta meg. A száguldó kocsi Hytfdetn, tíf szolgáltatási Kössön háztartási gépére karbantartási szerződést! Cse­kély havidíjért, minden hibát megjavítunk! Máltaijuk fntsdg&p, cenhifutya, pacszívJ^ép, padló- Uefétfyép, vätahtyfoilec és idllanp- tuzkelp sz&tzódi&ts íaiátását. Baranya megyei Villamosipa rí és Gépjavító KSZ Pécs, Heim Pál u. 5. Telefon: 15-23. pyomai el-eltünnek a homo­kon, a fűben. Látszik, hogy némelykor a levegőben rö­pültek — a tragédia elkerül­hetetlen volt. És újra a szomorú köteles­ség: Értesíteni a hozzátarto­zókat, a feleséget. A fiatal- asszony védekezett a megmá­síthatatlan ellen. — Nem igaz! Nem! Nem hiszem el! Aztán összetört — és sokáig ápolták. Mahos kétéves kisgyermek^ reggel apját kereste. Az ita­lozó cimborák ezt nem hallot­ták, mi hallottuk, amikor a csöppség a nagymama karján kereste apukáját —* hiába! És itt vetődik fel egy gondolat: minden bűncselekménynél fe­lelősségre vonják azokat is, akik segédkeztek elkövetésé­nél. Az orgazdát is a vádlot­tak padjára ültetik. A gyil­kosságban a bűnrészeseket is elítélik. Csupán a közlekedési baleseteknél hiányzik az együtt italozók felelősségre vo­nása. Pedig ma már minden­ki tudja, hogy ittasan tilos vezetni. A társaság kocsival ment a pincébe, Dunaszek- csőre. Együtt ittak és tudták, hogy nem alusznak a csárdá­nál — még hosszú út van előttük Mohácsig. Nem aka­dályozták meg az ittas veze­tést és bekövetkezett a tra­gédia. Helyes lenne talán kiegészí­teni az idevonatkozó jogsza­bályokat és felelősségre von­ni azokat is, akik szinte átse­gítik mulatozó kedvükkel, sok­szor vagánykodó biztatásukkal társukat a másvilágra. BEÉRKEZÉSKOR újabb ha­lálos baleset vár. Bali Janos váraljai lakos személygépko­csijával Harkányba tartott. Szalánta után f az Eszterág pusztai útkereszteződésnél ke­rülni akarta Szemelyácz Mi­hály 57 éves - szalántai lakost. Szemelyácz minden jelzés és körültekintés nélkül befor­dult az előzésben levő sze­mélykocsi előtt és az elütöt­te. Az idős embert kórházba szállították, ahol belehalt sé­rüléseibe. A halálos baleset oka: Szemelyácz nem né­zett körül befordulás előtt... Tizenkét óra alatt két ha­láleset és egy súlyos sérülés a baranyai országutakon. Egy apát hiába vár már a feleség, a gyereke '— drága kirucca­nás, drága halászlé volt... Gáltlonyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents