Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-08 / 184. szám

1963. AUGUSZTUS 8. USA**!-® Egy élet az emberekért LEHET-E egy élet munká­ját, a fiatalkori terveket, a megvalósult célkitűzéseket csak vázlatszerű rövidséggel is egy cikkben összesűríteni? — ez első gondolatom, amikor jegyzetfüzetem lapjait forga­tom, amelyekre néhány ada­tot írtam arról a beszélgetés­ről. melyet dr. Martos János véméndi körorvossal „hoz­tunk össze”. A hófehérhajú orvossal ren­delőjében találkoztam. Abban a rendelőben, amelyben hiva­tásának kezdetén, ezelőtt 37 évvel az első betegét fogadta, s amelyben ma is dolgozik. Azt hiszem, nincs is orvos a megyében több, de az ország­ban is csak néhány, aki kör­orvosi állását ugyanabban az épületben kezdte, amelyből immár a nyugdíj évei is a közelben látszanak. Ö az íróasztala előtti „fogá­szati székben” ül, nekem ud­variasan átengedi az íróaszta­lát, legyen hova tenni a jegy­zetfüzetemet. Találnánk „nyu- godtabb” sarkot is a beszél­getésre, de rendelési idő van — itt kell lennie. De különben is: egy körorvosnak mikor nincs rendelési ideje? Amikor 1926. január 20-án — pontosan emlékszik a dá­tumra — megválasztották kör­orvosnak, én még csak alig két éves, pöttömnyi gyerek voltam. Ma immár én is a negyedik X felé járok, s ő most is olyan friss lendülettel végzi munkáját, mint a még emlékezetben is messze lévő. idők elején ... VÉMÉND, Palotabozsok, Szebény, Feked, Erdősmecsike községek lakói tudták őt or­vosuknak. Ma már a második, sőt a harmadik generáció egészségének is ő a „patrónu- sa”. Akiknek születésénél ő bábáskodott, már azoknak gyermekei is rányitják rende­lőjének ajtaját, ha orvosi se­gítségre van szükségük ... Tengernyi volt a feladat ré­gen — „népbetegségek” tize­delték a felnőtteket, gyerme­keket.' Nem kutat semmi sta­tisztikai feljegyzések után, fejből tudja azokat. Hogyne ismerné, amikor a körzetéhez tartozókat név szerint sorol­hatná. — A felszabadulás előtt eb­ben a körzetben a 20 százalé­kot is elérte a csecsemőha­landóság — mondja. — Ma? Évek óta nem volt csecsemő- halálunk. De igen! Egy kora­szülött kisgyermek halt meg, — nem lehetett megmenteni az életnek. Amikor beszélgetésünk köz­ben arról kerül szó, hogy ré­gebben volt-e több páciense vagy ma, a válasz meglepő: ma! Hirtelen’ nem gondolom Végig a szó lényegét és hitet­lenkedve nézek rá. — Igen, ma — mondja mo- . solvogva. — Régebben pénzbe került ám az orvos, s a pengő, de még a fillér is csak „vé­konyka jószág” volt. Kétszer is meggondolta az, aki orvos­hoz ment. Csak végszükségben nyitották rám az ajtót, s akkor mindig gyors segítségre volt szükség. Manapság? A legki­sebb rendellenességgel is fel- ker-snék. S ez így van jól. A beszélgetés megszakad, mert egy cigányasszony kíván­csiskodik be a rendelő ajta­ján. — Mi a baj Juliska? — kér­di az orvos. — Jaj, drága doktor úr, na­gyon fáj az éri lábam, meg a mellem. Amit orvosságot adott rá a múltkor, elfogyott. Ha kaphatnék újabbat... — mondja és letelepszik a ren­delő padjára. Sercen a vényen az orvos tolla, és már nyújtja is a pa­pírt. Köszönve, hálálkodva megy el az asszony. Még ki sem teszi a lábát, újabb „páciens” lépi át a kü­szöböt. Egy nyolc év körüli kislány megilletődve áll meg a fehérköpenyes orvosbácsi előtt. — A kistestvéremnek jöt­tem ... — Tudom, tudom — mond­ja János bácsi, s nem hagyja a kislányt végigbeszélni. De miért is? Ismeri, tudja miért jött. — Láz elleni kúp, ügye? — kérdi a gyerektől, s közben már írja is az orvosságot. FOLYTATJUK a beszélge­tést, s ha kissé sematikusnak is tűnik a régi és a mai egész­ségügy összehasonlítása — er­ről kerül sző. Az eredmények­ről, amelyek elérésében dr. Martos Jánosnak oroszlánrésze van. Egy adat — ismét fejből. — 1947-ben még 120 tracho- más beteget tartottunk nyil­ván. Ma négyet! Egy bizott­sággal — köztük voltam én is — házról házra jártuk a körzetet, szűrővizsgát végez­tünk. S ez az eredmény. Sematikus? — Régebben minden évben 5—6 ember halt meg fertőző tbc-ben. Nálunk most fertőző fbc-s beteg nincs. Sematikus? Kötet sem lenne elégséges a végzett munka leírásához, A napnak nincs órája, amely­ben ne járta volna meg a határt, körzetét. Ha fújt, ha esett — mennie kellett. — Még most is emlékszem, pedig 1936-ban történt — mondja. — Kora reggeltől, késő éjszakáig hóban, fagy­ban ... Megállni, melegedni nem volt idő — várt a követ­kező beteg... Hazaértem — ágynak estem... Csak néhány napig, aztán felkeltem bete­gen, mert igaz, az orvos is le­het beteg, de jobban kell bír­nia ... Segítette munkájában hivatásának tudata, szeretete, s nem kevéssé az, hogy meg­ismerte azokat, akik egészsé­gét hivatva volt védeni. Fekeden történt. A kanászt megharapta a kutyája. Me|- dühösödött, agyonverte az ál­latot, aztán elásta. Nem min­dennapi dolog az, hogy egy kutya megharapja a gazdáját. Elmesélték az orvosnak is. Az is fülébe' jutott, hogy az eset után a kanász elhanyagolta a munkáját. S milyen hasznos, ha egy orvos mindent tud! Jó idő múlva, egyszer hivatták: jöjjön, mert a kanász nagy beteg. Sietett, kiizadt a nagy melegben, s amikor megérke­zett, egy pohár vizet kert. — Maga nem inna vizet? — kérdezte csak úgy futólag a kanásztól. — Hagyjon békét, doktor úr, csak vizet ne lássak — volt a válasz. Ekkor jutott eszébe az or­vosnak a kutyával történt eset! A kutya veszett lehetett, a veszettség víziszonnyal jár! De higzen akkor ez az em­ber ... Azonnal kórházba utal ta, környezetét pedig — közel 40 embert — beoltotta. így előzhet meg az ismeretség, a „mindent tudás” nagyobb ba­jokat. Ehhez persze az kell, hogy az orvos huzamosabb ideig dolgozzon egy helyen, alaposan ismerje meg a kör­zetéhez tartozó embereket. JÄNOS BÄCSI ma már a 65. évében jár. Nagyon meg­hatódott, amikor július 1-én jött az értesítés: utazzon Bu­dapestre, mert kitüntetik. „Ki­váló orvos”! — Ebben a házban kezdtem, innen megyek nyugdíjba — mondja halkan, s a „kezdtem” és a „megyek nyugdíjba” kö­zött közel négy évtized ... Ed­dig szolgálati lakása volt, most épül a saját háza. — Majd kertészkedem — mondja —, ez a kedvelt szó­rakozásom. Híresek tulipán­jai. Hollandiából hozatta a gumókat — 1927-ben. Az idén 2500 nyílott a kertjében, jö­vőre már 4000 tulipánja pom­pázik majd. Az emberek gyógyítása és a virágok szeretete — a kettő valahol összekapcsolódik. Garay Ferenc Honnan telefonáljak Kérdem én, honnan tele-! fonál jak, ha egyszer Uj-Me- ; csekalján valaki rosszul lesz. Mindig nem mehet az ember ! az Olimpiába, vagy nem sza- ladhat az ember az autóbusz végállomáshoz, és nem zör-; getheti fel az ügyeletet a ren- ] dőrőrsön, hogy orvost kapjon, ' ha éppen valami baj előadja ; magát. Legszívesebben nyilvá­nos telefonból telefonálna két J darab húszfilléres bedobásé-! val és gyorsan és mások zaiva- ! rása nélkül, de nem teheti, ; mert Uj-Mecsekalján nincs nyilvános telefon. Ebben a ; tízezernél is több lakosú új városrészben egyszerűen nem építettek még nyilvános tele- j fonállomást, ahonnan elérhető ! az orvos, a mentő, a munka- ! hely, vagy éppen az ismerős, ; mert a telefon azért is van — többek között. Van? Dehogy ■ van, éppen az a baj, hogy ! nincs. Vannak hétemeletes ! házak, országos hírű vendég- j látó kombinát, féligkész áru- ] ház. de nyilvános telefon még hiányzik. Gondoltain, megte­lefonálom a Postának, de hon­nan. Uj-Mecsekalján még bí- rálni sem lehet nyilvános te­lefonból .. j! FERQETEQES Az Állami Népi Együttes kedd esti műsoráról Régen látott-hallott kedves vendégek szinpompás csoport­ja népesítette be kedden este a pécsi szabadtéri színpadot. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetett Ál­lami Népi Együttes mutatta be új műsorát: Fergeteges címmel. Illett is ez a cím erre a rendkívül mozgalmas, vál­tozatos, magas művészi érté­kű műsorra, mely méltán iga­zolta az együttes immár or­szághatárainkat is messze túl­szárnyaló hírnevét és sikerét. Az együttes Kossuth-díjas művészeti vezetőjének, Rábai Miklósnak az elmúlt évek so­rán sikerült európai technikai nívóra emelni az együttest, amit főleg azzal ért el, hogy tánckompozícióiban a tisztán folklorisztikus anyag színpadi V lét alatt egy kilogramm a csirkenevelési eredmény Kétújfaluban Naponta hat ezer csirkét és négyezer tojótyúkot gondoz Perger Margit a kétújfalusi szövetkezeti gazdaság barom­finevelője. Annak ellenére, hogy egyedül dolgozik a ba- rof mfarmon, rendkívüli ered­ményeket ér el. A termelőszö vetkezet már május elsején teljesítette 300 000 darabos to­jástermelési tervét. Perger Margit munkája nyomán, sőt. május 30-án ötven ezer da­rabba! meg is haladták ezt a mennyiséget. Napi tojásterme­lésüknek átlagosan a hetven százalékát tenyésztojásnak ér­tékesítik. A napokban ötezer ötszáz csirkéből kiválogatták az 1080 legkisebbre nőtt álla­tot. S ezért az értékes „selej- tért” is 24 000 forintot kapott a közös gazdaság, hiszen a csirkék mindössze tizenegy hetesek, és átlagosan egy kilo gramm a súlyuk. A fennma­radó legszebb csirkékből a' négyezer darabos tojóállo­mányt akarják felfrissíteni. Ebben a • termelőszövetkezet­ben „fix” összegű fizetést kap nak a tagok, olyanképpen, hogy hetven százalékát min­den hónapban kifizetik a ré­szükre, a fennmaradó harminc százalékot pedig év végén. Perger Margit „hetven szá­zaléka” áprilisban 1516 fo­rint, májusban pedig 1549 fo­rint volt, feldolgozása korszerű mozdu­lat kifejező eszközökkel gaz­dagodva jut kifejezésre. A mindvégig életvidám, derűs hangulatot árasztó műsorában a címadó szatmárököritói Fer­getegestől kezdve a műsort le­záró, ugyancsak fergetes nagy- rédei lakodalmasig igen széles skálát szólaltatott meg az együttes. A folklór táncanya­gát, a magyar népi mozdulat­elemeket a maguk formahűsé­gében leginkább megőrző női kari Lippentős, valamint ' a fiatal, de máris komoly tehet­séget eláruló Létai Dezső ele­ven, friss koncepciójú ko­reográfiájára készült Legény­búcsú és Legényes is már a cselekményes művek irányá­ba halad: rendkívül sok báj­jal, kedves ötlettel színezve azok számára is közérthető és élvezhető, akik nincsenek kö­zelebbi kapcsolatban a népi táncművészettel. Még foko­zottabban áll ez Gulyás—Rá­bai: Első szerelem című tánc­játékára. mely humorával, gazdag jellemábrázoló készsé­gével egyik emlékezetes szá­ma marad az együttes műso­rának. és méltán aratott sikert külföldön is. A műsor leghatásosabb szá­ma mégis a Fosztóka volt, mely jóízű népi komédiázásá- val, ugyanakkor egy bájos népmese megelevenítésével kiváló alkalmat, nyújtott az együttes tagjainak művésze­tük sokoldalú bemutatására. Szívesen hallottuk Gulyás László, Vujicsics Tihamér mel­lett a fiatal Kocsár Miklós el­ső jelentkezéseit, melyek igen stílusosan illeszkedtek bele az együttes műsorába. Az ’ együttes énekkara amellett, hogy tevékenyen részt vett a táncjátékok zenei megformálásában, önálló mű­sorában új művek bemutatá­sával örvendeztetett meg ben­nünket. A már külső megje­lenésében is hatásos kórus, Lantos Rezső VIT-díjas ve­zényletével Bárdos, Csenki és Karai műveket szólaltatott meg művészi igényességgel, a szólamok kiegyenlített szín­kultúrájával, könnyed, de mé­gis markáns megformálással. Szívesen hallgattunk volna olyan igényes Bartók és Ko­dály műveit iSj melynek elő­adására elsősorban ez az együttes volna képességeinél fogva is hivatott. Igen nagy sikert ért el az együttes népi zenekara Albert István veze­tésével. A megszólaltatott mű­vek (Grabócz: Madócsai tán­cok, Boka: Kesergő és friss, ~-nicu: Pacsirta) és a nagy tansot viszonzó ráadásszámok (Dankó-nótacsokor, Dinicu: Hóra staccato) az igényes né­pi muzsikálás magas fokát igazolták, az együttes össz­hatásét még csak növelték a virtuóz tehetségű szólótelje­sítmények. Az Állami Népi Együttes valóban hosszú ideig emléke­zetes. szép műsorára elég nagy számmal voltak kiváncsiak a pécsiek, sőt néhány környező község táncosai, dalosai is el­jöttek. Úgy véljük, még na­gyobb érdeklődést érdemelt volna me- ez az előeHás, leg­alább akkorát, mint egyes külföldről érkező, de művé­szileg lényegesen kevesebbet nyújtó tánczenekarok. Min­denesetre öröm, hogy ezúttal az elégedettség érzésével tá­vozhattunk a kedd esti elő­adásról, melyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy fergete- -ges sikert aratott. ■w nt Névtelen levelek Csetbenliagyla általai Pécsszabolcs és Komló kö­zötti útszakaszon. Pécs belte­rülete felé haladva, 1963. augusztus 4-én 20.30 órakor, eddig ismeretlen motorkerék­páros elütötte az úttesten me­netirány szerinti jobb oldalon Pécs felé gyalogosan közleke­dő Szívós János 43 éves pécsi lakost, aki az út mellett lévő I útárokba esett és lábtörést ] szenvedett. A motoros segély- ; nyújtás nélkül továbbhajtott. A sérültet a jásQkelők vették i észre, részesítették elsősegély- I nyújtásban, értesítették a'J mentőket és a rendőrséget. A Baranya megyei Rendőr­főkapitányság kéri azokat az állampolgárokat, akik tudo­mást szereznek a súlyos tör­vénysértő motorosról, a főka­pitányság közlekedésrendésze­ti osztályát (Pécs. Kilián Gy. u. 3. szám) bejelentéssel vagy I telefonon (17-43, 44-45 szá­non) értesítsék. Még jól emlékszünk a nyolc—tíz év előtti névte­len levél inváziókra, ame­lyek a „közügy” jelszavá­val elárasztották a minisz­tériumokat és mindazon szerveket, amelyek illeté­keseknek találtattak a ki­vizsgálásra. E levelek íróit két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azokat sorolnánk, akik jóhiszeműen, az őszin­te kötelességtudástól vezé­relve, valóban a közügy ér­dekében írták meg észre­vételeiket, s >,csupán” a megtorlástól való félelem tartotta vissza őket az ön­leleplező levél aláírásától. Hozzátehetjük, hogy a fé­lelmük sok esetben nem is volt alaptalan. Egyes önké­nyeskedő, basáskodó „felet­tesek” s a „bűvkörükben” sütkérező slepp olyan lég­kört teremtett maga körül, amelyben csak a „ne szólj szám, nem fáj fejem” érvé­nyesülhetett. A másik „csoport” a kö­nyöklők, a karrieristák, a „biciklista” típusok csoport­ja, pontosan azt nyergelte meg, amit a fentebb emlí­tett jóhiszémű „névtienek” elítéltek. Tajtékzó szenve­délyességgel ostorozták a i,felfedett” hibákat, rend­ellenességeket, s a „nép­gazdaság” érdekeit harso- názva egyenesen a fejét kö­vetelték az általuk kikiál­tott „első számú közellen­ségnek”. Az illetékesekhez címzett levelük csak annyi­ban hasonlított az első ka­tegóriába soroltakéhoz, hogy a befejező sorokban épp­olyan félénken, szinte da­dogó szemérmességgel indo­kolták „inkognitójukat”. És ma. amikor a pártunk helyes politikája alapján joggal beszélünk arról, hogy sikerült megteremtenünk azt a légkört, amely nagy általánosságban a kölcsö­nös bizalom jegyeit viseli; mégsem vagyunk telje? mértékben mentesek a még mindig jelentkező, még mindig kísértő névtelen „kritikusok” méregbe már­tott tollától. Mindennél jobban bizo­nyítja ezt a Pécsi Vízügyi Igazgatóság példája, ahol a vállalati „fonákságok” egyik névtelen ostorozója néhány héttel ezelőtt egy­szerre több országos fóru­mot is megkörnyékezett „súlyos” észrevételeivel. Többek között a párt Bara­nya megyei Bizottságát, a párt Központi Bizottságát, az Országos Nőtanácsot, a MEDÓSZ Országos Köz­pontját és így tovább. A fonákságok elszánt kritikusa úgy látszik „biz­tosra” akart menni, r ezért arról sem feledkezett meg, hogy a levelében olyan „érzelmi húrokat” pendítsen meg, amelyek ..lovagiassá­got” ébresztenek a vállalat nőnemű „áldozatai” iránt. „Csodálatos” érzékkel meg­találta és leleplezte azt a vállalati „kékszakállt”. aki hivatali hatalmával vissza­élve megfélemlíti, majd rendszeresen- módszeresen el is „fogyasztja” női beosz­tottjait. A hitelesség ked­véért mej is nevezte, fel is sorolta az „áldozatokat”. „Ki lesz az. aki felelős­ségre vonja nő: önérzetünk e dúvadjait” — tör ki két­ségbeesetten a levél vesén, s hogy lássák az illetéke­sek, kivel van dolguk, ne­mes gesztussal aggodalmas­kodik a „dúvad” további sorsa felett is. ,-Az életét kívánjuk megmenteni az­zal, hogy elmondjuk, miket követ el teljesen büntetle­nül ez az erkölcsi nulla.” S hogy senki ne gyanú­sítsa elfogultsággal, bebizo­nyítja, hiogv féltő figyel- ) messége más dolgokra is > kiterjedt. ) „A szakszervezeti díjak- £ ból visszatartható összege­ket sem az előírt célokra fordítják a vállalatnál. Például, ha a könyvtárunk részére könyvet vásárol­nak, azokat is egymásközt osztják szét.” Azóta természetesen ki­derült, hogy egy szó sem igaz a rágalmakból, s hogy mégis idéztünk a levélből, csupán a példa miatt került rá sor. A példa miatt, ami végeredményben mégis nyo­mot hagyott az említett vál­lalat életében. Helytelenül a dolgozók egész sorát hall­gatták ki miatta a kivizs­gálásra hivatott szerv meg­bízottai. A MEDOSZ indo­koltnak látta az ügy kivizs­gálását, s abban a hiszem- ben. hogy körültekintően cselekszik, sorra kihallgat­ta a névtelen levél által kompromittált dolgozókat. Pártunk VIII. kongresz- szusán Kádár elvtárs a következőket hangsúlyozta ki előadói beszédében: „Pártunknak őrködnie kell afölött, hogy a hibákat szó­ban vagy írásban bíráló dolgozók teljes védelmet kapjanak". Mi következik ebből? Nyilvánvalóan az. hogy a törvény teljes tekintélyével és szigorával kiáll a hibák nyílt feltárói mellett, vagyis nem tűri el, hogy jogos bírálatért bárkit is elma­rasztaljanak, akármilyen vállalatról vagy szervről legyen is szói És ha már következte­tünk, e helyen mondjuk meg azt is, hogy semmi­féle gyakorlati értelmét, szükségszerűségét nem lát­juk a névtelen „informá­cióknak”. —*—gy— // SZÍNHÁZ A PÉCSI RADIO 1963. aug. 8-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Garai mozaikok ... — összeállí­tás. Kedvelt népdalok és népi tán­cok ... 17.30: Német nyelvű műsor: Mikrofonnal útközben... — Villány. Vidám dallamok. Újra beválasztották az üzemi tanácsba. — Portré. Részletek Strauss: Egy éj Velen­cében c. operettjéből. 18.00: Zenéről zenére. (Közben jegyzetek, interjúk, karcolatok). 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Kutor Ferenc nótáiból éne­kel Nagy Józsa. 19.45: Két érdekelt fél a mikrofon előtt... Az építőanyag szállítá­sáról. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Park: A púpos (fél 5,' fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Jó idő esetén az utolsó előadás a Kert­moziban! Petőfi: A púpos (5, 7 és 9 óra­kor, szélesvásznú). Kossuth: Vidám utazás (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Jegyzetek egy történetről, Okos állatok, Mindent tudni aka­rok XVII. Csendélet, Oroszlán és a dalocska. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultűrotthona: Az utolsó előtti ember (5 és 7 órakor). Istenkút: Adua és társnői (7 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Jószerencsét (Pécsszabolcs): Lejtőn (5 és 7 órakor, szélesvász­nú). Rákóczi (Mecsekalja): Asszony a telepen (7 órakor, szélesvásznú). Május 1. (Vasas nT: Oldás és kötés (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Válságos órák (6 és 8 órakor). Jó idő ese­tén az utolsó előadás a kertben. Zrínyi (Szigetvár): Francia kandalló mellett (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): A nagyravá­gyó asszony (fél 9 órakor). Csak 18 éven felülieknek! DUNÁNTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 81-68 Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u U. ___Telefonj* 15-32,15-33. 50-00.__ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál ég kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft* Indexszám: 25.054 V /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents