Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

rm. AUGUSZTUS 7. KAPLO 5 Szép eredmények az első félévben Kedvező kilátások A Sopiana dolgozói szeretnék elnyerni az élüzem címet Aligha akad Pécsett olyan üzem, amely hasonló nehéz körülmények között termelt volna az utóbbi években, mint a Söpiana. A gyár — amelynek inegalapozott hír­nevű szakmunkás- és műszaki gárdája van, és gyártmá­nyainak minősége is szinte tradicionális volt — még 1960- ban kapta meg az élüzem címet. Azóta azonban a ter­melésben nehéz akadályok jelentkeztek. Ez a kritikus időszak körülbelül két esztendeig tartott. A Sopiana Gépgyár most zárta le a hatvanhármas esztendő I. félévi tervidőszakot. A számok, adatok azt bizonyítják, hogy az üzem — talpraállt és kedvező kilá­tásaik vannak arra, hogy ezt az évet nagyon szép ered­ménnyel végzik majd be. Az eredményes első ’félévben az üzem pártvezetősége és alapszervezete elismerésre mél­tó munkát végzett. A termelés pártirányítása — az alap- szervezet részéről — a gyakorlatban megvalósult. Palkó Lajos párttitkár erről a> következőképpen nyilatkozott. — A három fő számban — és ez a lényeges — a'"követ­kező eredményt értük el: tel­jes termelési terv 103,6, befe­lezett termelés 102, export­terv teljesítése pedig 114,3 százalék. Ilyen teljesítményt — a három fő szákiban együt­tesen — nagyon rég nem ér­tünk már el. Milyen főbb gyártmá­nyok hagyták el \az üze­met az első félévben? — Szovjet rendelésre folya­matosan gyártjuk az úgyneve­zett „zöldborsó-vonalat”. Ez egy szalagrendszerrel működő konzervipari gépegység. Amit az elmúlt hat hónap alatt le­szállítottunk, körülbelül 11 millió forint értékű. Ezekkel-a gépekkel — azon túl, hogy devizát kapunk értük — elő­segítettük a szovjet hétéves tervben előirányzott konzerv­ipari fejlesztést. A gépegysé­gekre vonatkozó rendelés úgy tudom, az elkövetkezendő két esztendőre is biztosítva van. Gyártunk még sütőipari gé­peket • is. Albánia például tíz dagasztógépet és hatvan da­gasztócsészét rendelt tőlünk. Van egy közvetett exportunk Is: 160 darab szirupszivaty- tyút gyártunk le év végére egy pesti üzemnek, amely az­tán a szivattyúkat beépítve . és külföldre... szállítja; Egy ilyen szivattyú értéke 31 ezer forint. — Mi volt az oka az el­múlt években tapasztalt . hiányos tervteljesítések­nek? Az oka szétágazó és bo­nyolult. Inkább csak így, rö­viden: rendelési, anyagbeszer­zési problémák, továbl* új gyártmányok nehézkes bein­dítása és a sok egyedi ipar­cikk gyártása. Ezek voltak a fő okok. Különben ma már ezen túlvagyunk. — A Sopiana ebben az évben esetleg még az él­üzem címet is megszerez­hetné ... — Esetleg ... őszintén szól­va erre megvannak a lehető­ségeik, csak hát rajtunk mú­lik hogy kihasználjuk-e azo­kat? Az első feltétel nem más, mint a lelki ismeretei munka. Ez aztán mindenkire vonatkozik az üzemben. Itt van például az önköltségcsök­kentési eredményünk; 5.5 szá­zalékkal lenyomtuk és ez a nyereségesség tényén él jelent­kezik, mert az előirányzott 13 2 százalék helyett az első félévben 18,1 százalékra növe­kedett a nyereséges termelés teljesítése. — Akadnak-e munka­fegyelmi problémák? — Szerencsére kevés. Nyu­godtan kijelenthetem, hogy az üzem dolgozói az elmúlt tél folyamán nagyszerűen _ vizs­gáztak munkafegyelemből és áldozatkészségből. A műhe­lyek nagyon hidegek voltak, sokhelyütt a hőmérséklet mí­nusz nulla alá esett, pedig fűtöttünk, amennyire a kö­rülmények engedték. Enn^k ellenére például az első ne­gyedévben az exporttervün­ket 119.4 százalékra teljesí­tettük. A II. negyedévben szé­pen dolgoztak az anyagbeszer­zőink is. Áprilisban például új gyártmányokat vettünk át Kiskunfélegyházáról és a bu­dapesti Gábor Áron Gépgyár­tól. Az „anyagosoknak” gyor­san kellett biztosítaniok az anyagot, hogy a termelés fo­lyamatos legyen, illetve ked­vező eredménnyel zárjuk a télévet. ■— Mit tett a pártszerve­zet a termelés fokozásáért? — Minden tőlünk telhetőt Például: márciusban csak öt­ven százalékos leterhelésünk volt. Vagyis: 58 millió forint az évi termelési értékünk. Márciusban olyan kevés ren­delésünk volt, hogy a meg­lévő még a harminc milliót sem érte el. Ekkor aztán meg­kezdtük a „kilincselést”. A vállalat vezetősége, aztán a pártszervezet vezetősége fel­váltva zörgetett a miniszté­rium illetékes igazgatóságá­nál „munkáért”. Vagyis: ex­portrendeléseket próbáltunk szerezni és sikerült is. Meg­kaptuk a rendelést, s követke­zett a következő probléma: honnét szerezzünk anyagot? Akkor kellett itthon megmoz­gatnunk az anyagbeszerző apparátust. Azt már említet­tem, hogy a beszerzőkben nem is csalódtunk. — A „gyáron belül” is voltak feladatai a pártve­zetőségnek.. ,. — Természetesen. Felfrissí­tettük és több helyütt pedig újra szerveztük a munkaver­senyt a szakszervezettel kar­öltve. Három korábbi munka­brigád például javaslatunkra átalakult és most a szocia­lista cím elérésén fáradoznak. Amiket most mondok, talán „kis” ügyeknek tűnnek, pedig a termelést feltétlenül befo­lyásolták — közvetve. Emlí­tettem, hogy januárban, feb­ruárban milyen hideg volt az üzemünk. Kivételes tél volt, így hát a pártvezetőségnek még arról is gondoskodnia kellett, hogy valami úton- módon tüzelőt szerezzünk. Minden protekcionális lehető­ségét felmértem, hogy a párt- bizottság és a tröszt révén szénhez jusson az üzem. A dolgozóknak muszáj volt meg­felelő körülményeket terem­tenünk a munkához, ha a ter­vet teljesíteni akarjuk. Sze­reztünk — ha jól emlékszem — tizenkét vagon szenet. Ezt a mennyiséget be kellett osz­tanunk, így aztán biztosít­hattuk a plusz egy, vagy mí­nusz egy fokos hőmérsékle­tet ... Képzelheti, hogy ha nincs szén, akkor még ezt a „hőfokot” sem tudjuk elérni az üzemrészekben. Különben aztán jónéhány dolgozó for­dult hozzánk tüzelőutalvány­nyal, hogy segítsünk nekik tü­zelőt szerezni. Segítettünk. Mondom, ezeket nem'lehet a „tervteljesítésben” számada­tokkal feltüntetni, de ez a kis segítség is azt eredmé­nyezte, hogy nagyobb kedv­vel ment a munka. — A tavalyi esztendőre mennyi nyereségrészese­dést fizettek ki a dolgo­zóknak? — Sajnos, csak két és fél napot. Ez volt az a bizonyos kritikus időszak második esz­tendeje. ■— És most milyenek a kilátások? — Messze van még az év vége. Ötvennyolc- millió fo­rintot kell hoznunk a „kony­hára”, azt hiszem, elérjük a hatvan milliót. De ehhez az kell, hogy a dolgozók, műsza­kiak és a kommunisták össz­pontosítsák akaratukat a ter­vek maradéktalan teljesítésé­re. Az első félév biztató volt. A továbbiakban ... reméljük, nem csalódunk önmagunkban. R. F. I szkopjei szemtanú — Megnyugodtak már? ■ Bergemé fáradt tekintettel néz rám. Csodálkozik. Lehet ilyen események után — két hét alatt megnyugodni? ö is, meg a nyolcéves Ottó is Szkopjébem élték át a föld­rengést — hatása még most is kísérti őket. Éjszakánként a legkisebb neszre felriadnak. A férje nyugtatja ilyenkor, hogy aludjon csak, a Geisler Eta utcában nem lesz föld-, rengés. Reggel hatkor Az asszony tavaly is kint járt a rokonoknál. Akikor a nagyobbik fiát vitte magával. Most a nyolcéves Ottó volt a soros — a jeles bizonyítvá­nyért. Július ,11-ón érkeztek a városba és rokanlátogatás- sal teltek a napok a földren­gésig. — Reggel negyed hatkor kezdődött — emlékezik’ az asszony történelmi pontosság­gal, percnyi tévedés nélkül. — Aludtunk még, egyszer­esük arra ébredek, hogy na­gyon kiabálnak. Először azt hittem, hogy mellettünk, a tízemeletes épület dőlt ösz- sze. Akkor berohan a Ruszka, hogy ^éljünk fel, mert föld­rengés van. Alig tudtam lel­ket verni Ottóba — és kifu­tottunk az utcára. Hát ott mi volt? Nagy tömeg és porfelhő. Amig ■ kiértem, kétszer is ne­NEM ODA INDULT kivágott a földlökés a szek­rénynek. Azt mondják 11.5 erősségű lökés is volt. Ha el­éri a, 12-őt, akkor megnyílik a föld és — végünk. — És a ház? — Csak megrepedt. Föld­szintes családi ház és messzi | esett a földrengés központja- j tói, a Tiszti Háztól, ahol a legerősebb volt a rengés2 , Ottó ma már élvezi az ese­ményeket, hogy mesélhet. Ak­kor sem, most sem tudja fel­fogni a földrengés borzasztó pusztító erejét. Különben Ot­tó mentette meg édesanyját is, magát is a biztos pusztulás­tól. Előző este másik roko­noknál jártak és azok szíve­sen marasztalták őket. töltsék ott az éjszakát. Ahol elfér tizenegy ember, ott jut még hely kettőnek. De Ottó csak nyúzta az anyját, hogy ő ha­za akar marani, nem marad itt. És ez lett a szerencséjük. Másnap délután kapták az ér­tesítést, hogy a rokonok, akik kétemeletes épületben és kö­zel a földrengés központjához laktak — valamennyien a ro­mok alatt lelték halálukat. A mentést azonnal meg­kezdték. Francia kutatók mű­szerekkel keresték, hol van­nak még élők a romok alatt. Közben biztosították az élet­ben maradottak ellátását, egészségét is. Repülőgépek po­rozták a várost, szérumot kap­tak a lakók és utcán aludtak, mert a föld nem akart meg­nyugodni. — Messziről érkezett a mo­rajlás és mindig erősödött, mi leültünk, mert ha állunk, le­ver a lábunkról, vagy egy­máshoz ütjük a fejünket. Még egy hét múlva is moz­gott a föld — mondja az asz- szony, — most hallgattam a jugoszláv rádiót és bemondta, hogy összesen 239 kisebb, na­gyobb földlökés érte a várost. — A házak persze összedől­tek ... — Nem, nem dőltek össze, ez a legérdekesebb és ez fog­lalkoztatja a geológusokat is. Lesüllyedtek. Láttunk egy hét­emeletes épületet, három emelete eltűnt a földben. Akik ott voltak... — és kezével mutatja, hogy végük. Érdekes jelenség risen Sokat beszélnek róla Pécsett is, hogy az új lakótelepek, az új, emeletes házak dőltek ösz- sze. Valóban Szkopjéban a Carpus és a Bunyevác város­rész szenvedett a legtöbbet, de nem azért, mert új és mo- 4em épületek Voltak itt. ha­nem azért, mert közel voltak a földrengés központjához. Ott még a kisebb, erős házak is romokban hevertek. A make­dón főváros 14 világhírű mi­narettjéből mindössze egy maradt épségben. De összedőlt a nagy, kupolás vásárcsarnok is. Nem a földrengéstől, ha­nem annak következményei­től. A vásárcsarnok közvetlen közelében emelkedik a Kale hegy, annak a tetején pedig a francia temető és a várrom. A hatalmas sziklák, oszlopok, falrészek lezúdultak a vásár- csarnokra — összenyomták. — Árvíz nem volt7 — Az nem.. de mesélik, hogy akik a vízben voltak, érdekes jelenségeket észleltek. A víz egyik pillanatról a má­sikra kilengett, nagy hullá­mok futottak egyik parttól a másikig a földrengés alatt. A hidak nem rongálódtak meg, csupán a török híd közepéről esett le egy márvány szob­rocska. Az asszony újságokat vesz elő. Borba. Politika, oldala­kon keresztül számol be az eseményekről és azok követ­kezményeiről. Remeg a keze még most is, ahogy a megrá­zó képeket mutatja. Érzem, hogy sok mindenről hallgat, megrázó történetekről. csak Ottó biztatására mond el egyet-egyet, azt is töredezve, kuszán, nem szívesen. As elnök intézkedik A Macedón szállóban 65 bejelentett vendég volt, csak tizennyolcán maradtak meg. Meghalt két francia lány is, A szülők repülőgépen érkez­tek a temetésre és virágaikat nem a koporsóra, hanem ar- ba a helyre tették, a romok tetejére, ahol 18 éves lányuk életét vesztette. A gyerekek mindenütt legelébb utcán voltak. A katonaság, rendőr­ség összeszedte őket és a leg­szebb parkban készítettek szá­mukra tábort Eljött ide Tito elnök is, akit megszólított egy kisfiú: Ugye elküldöd hoz­zám az apukámat!? De akkor már apuka — ha­lott volt. Az elnök azonnal intézke­dett, hogy a gyerekeket szál­lítsák a legszebb tengerparti üdülőkbe. — Engem is el akartak vin­ni — mondja Ottó és hunyo­rít, mert neki ez 'tetszett vol­na, de aztán mégis hazafelé utazott az édesanyjával. A szemtanúk közül az édes­anyát orvoshoz viszi Berger .József. Gyenge a szíve és nyugtalan a sok átélt izga­lomtól. Ottó fürdőruhában rója_ a második emeleti lakás és á földszint között a lép­csőket. Meg-megáll és mesél. 0 most Pécs első számú tu­dósítója a szkopjei esemé­nyekről. Hiába csitítja bátyja, hogy ... „hallgass már, na!”, ... csak a vállát rádítja: — Ezt én tudom jobban, én ott voltam... Szkopjéban... Gáldonyi Béla Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Napjaink Jupiteré, io 000 kilométer a Szovjetunió felett. (A magyar kormányküldöttség szov­jetunióbeli látogatása. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Az utolsó előtti ember (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Huszárkisassz.ony (7 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Bálvány (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): A bosszú (6 és 8 órakor, szélesvásznú) Jó idő esetén az utolsó előadás a kert­ben. Zrínyi (Szigetvár): Az ismeret­lenség határán (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): És a\ te sze­relmed is (fél 9 órakor, széles­vásznú). Vörös Csillag (Bóly): Gerolsteini kaland (7 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után; 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja a Dunántúli Napír Lapkiadó vállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. 11. ___Telefon: • 15-32, 15-33. 50-00.__ P ÉCSI szikra’ nyomda Pécs, Munkácsy Mihály u. lü. sr. Terjeszti a Magyar Pos4ta. Előfizethető a helyi posta hl vstaloJc- nál ég kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft. Indexszám; 25.051 4 Mit nevezünk távolságnak? Mit nevezünk tá­volságnak? Nehéz lenne erre egyér­telmű választ adni. Az Alföldön azt mondják: itt van egy hajításra. Az ember útnak indul, megy-megy, maga mögött hagy kilo­métereket, végre megérkezik a „ha- jításnyira” lévő helyre. A Szovjet­unióban is azt mondják: itt van a kolhoz a szovhoz tőszomszédságában. . És a gépkocsi száz kilométereket ha­lad, mire a kolhoz­ba ér. Hazánk területét figyelembe véve, most az a kérdés, mit nevezünk, távol sági vonatnak. Nem vitás, hogy távol­ságiak a Budapest —Pécs, Budapest— Miskolc, Budapest —Szeged, vagy Bé­késcsaba, Pécs— Sopron között köz­lekedő vonatok és még sorolhatnánk tovább is. De ne­héz azt eldönteni, hogy távolsági vo­natnak számít-e a Pécs—Nagykanizsa között közlekedő. személy. S hogy ez meny­nyire vitás, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen a vonalon a gyer­mekkocsikat meg­szüntették. így az­tán a gyerekek be­szorulnak a felnőt­tek közé, • legjobb esetben pedig a peronon jut szá­mukra hely, mivel a felnőttek dolgozó emberek és nem kívánhatjuk tőlük, • hogy még egy járni alig. tudó gyermek részére is átadják a helyüket. De te­gyük fel, hogy szombat kivételével nem annyira zsú­folt a szerelvény és jut hely a gyerme­keknek a felnőttek között. Miért ne férnének meg ott a kicsik is, miért ne szívhatnák a ci­garettafüstös leve­gőt, s ha netán egy két pólyás baba is akad, miért ne le­gyen ,zavarban a mama, amig tisztá­ba teszi. Olyan munkanapokon vi­szont, amikor a dől gőzök fizetést kap­tak, miért ne lenne egy kis „muriban” is részük a gyere­keknek, amikor né­hány „rózsaszín” hangulatban lévő felnőtt torkasza- kadtából énekli, hogy „János bácsi, szokeresz a vake­resz ...” Mindent egybe­vetve, nagyon kér­jük az igazgatóság vezetőségét több panaszos olvasónk nevében is, hogy legyén' gyermekko­csi a pécs—nagy- kanizsai szerelvé­nyeken, hiszen ezen a vonalon diákok is utaznak, s azért nekik sem mind­egy, hogy milyen körülmények kö­zött töltik el azt az egy vagy másfél órát a vonaton. A PÉCSI RADIO 1963. aug. 1-i, szerdai műsora a 233,$ m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Hírek. Ej, haj, tyuhaj ... — Jegyzet. Védekezés a burgonyabogár ellen. Népszerű dallamok. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — Zenés össze­állítás. 18.00: Mecseki visszhang. A tartalomból: Toronydaru alatt. Zenés beszélgetés építőmunká­sokkal. A nap. eseményeiből. Tudósítások, hírek, jegyzetek. Részletek az Állami Népi Együt­tes műsorából. Emlékezés Sár- mássy Miklósra, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészére, a Pécsi Nemzeti Színház el­hunyt tagjára. Visszapillantó tükör... A rádióban, sajtóban elhangzott nyilatkozatok, tervek, elképzelések nyomában. kap­csoljuk a Rózsakertet. Helyszíni közvetítés városunk kedvelt szórakozó helyeiről. Műsoris­mertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Park: Déryné (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Jó idő esetén az utolsó előadás a Kertmoziban. Petőfi: A lány és az állam­ügyész (fél 5, fél 7 és fél 9 óra­kor. szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Kossuth: Robinson-család (fél 5, háromnegyed 7 és 9 órakor, szélesvásznú). ji fiatalasszonyt a mentők hozták az 'idegklinikára, pedig nem oda indult. Arca csupa zúzódás. jobb szeme leragasztva vattás kötéssel, szája széle megdagadt, fel­repedt, orra összetörve, enyhe agyrázkódás. Elborzad az em­ber, ha ránéz, és csodálkozik hogy életben maradt. Eggyel nőtt a közlekedési balesetek száma, motorkaram­bol. v Az első napot magatehetet- lenül tölti. Férje a látogatás­nál szánalom nélkül kérdezi tőle. — Hát ide kerültél? Az asszonyka nem vála­szol. t Nehéz megérteni a férj aggódás nélküli közömbössé­gét. csak mikor az asszonyka pár nap múlva beszél magá­ról, akkor villan némi fény a család sorsára. Nyolc éve házasok. Két gyerekük van és válni akar­nak. Legalábtíis a férj. Az asszmrfca szerint a férj ki- csapongó, de ő szeretné meg­tartani magának meg a két gyerek számára. Ezért is in­dult el hazulról és itt kö­tött ki. j — Motorral jöttünk, a ba- , rátnőm férjével, neki nem j lett semmi baja. Arról• hogy a barátnője tu­dott-e kettőjük útjáról, vagy : hogy a férj válni akarását ha- ; sonló motorozások mchnyire i befolyásolják, nem szól sem- i mit Fészkelődik az ágyon, i nem találja helyét, fájdalmai lehetnek, de nem panaszko- : dik, vagy talán belül a lelke legmélyén még nagyobb fáj- i dalom marcangolja. — *Szalántára akarti Vic menni. Azt mondták, ott la­kik egy asszony, aki tud ten- 1 ni valamit a válni akaró fér­jek megtartására. A feleség , vigye magával a férje ingét, valamivel megszórja, utána rá kell adni az emberre és kezes bárány lesz, belőle. — Maga hiszi ezt? — kér­dezik tőle. — Magam sem tudom, csak az uramat szere l lém magam- hoz kötni. Negyven forintot kér. Ennyi pénzem nem volt, de kértem kölcsön. csak ez az átkozott baleset keresztülhúz­ta a számításomat. Szegény asszony, mindössze huszor\vjolc éves, a mai kor szülöttje, és a huszadik szá­zad második felében, a szput- nyikak korában hisz a kuruzs- lásban. Talán ez az ósdi gon­dolkodás is okozója a családi béke megbomlásának. Az ura meg-meglátogatja, halkan beszélgetnek, talán ép­pen arról, hogy mégis csak jó lónne szépen folytatni együtt az életet, talán a férj is érzi a négy fal közt ma- gárahagyottságot, Jfét gyerek­kel a feleség hiányát, akit nem pótolnak apró kalandok. Nincs aki rendbetegye a la­kást, aki tejet hozzon a gye­rekeknek, tiszta ruhát adjon rájuk. piros szalagot kössön szépen lefésült hajukba. Édes­anya, feleség hiányában nem otthon az otthon, s ez sok­szor csak akkor derül ki, mikor már késő. Ez a fiatalasszcMy nem ju­tott el a kuruzslóhoz, aki rá­olvasással, hamuszórással úgy­sem tudott volna segíteni rajta. S ha a kórházi ágyon ráébred arra, hogy okosság­gal, megértéssel inkább meg tudja tartatni férjét, akkor van remény arra, hogy a két gyerek nem lesz fészekből kiesett fióka. Gycnis József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents