Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

Magyarország is aiáírfa az atomesend?egyezményt

Kádár elvtárs beszéde a hétfői nagygyűlésen

A nagygyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott beszédet az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a magyar párt- és kormányküldöttség Szovjetunióban tett látogatásáról. A képen: Kádár János beszél a nagygyűlésen.

Népünk becsülete megnőtt as egész világon

Kádár János elvtárs beszéde bevezetőjében a legutóbbi két esztendő feladataival foglalkozva rámutatott:

Jelentős belpolitikai feladatokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felülvizsgálatával, a személyi kultusz utolsó maradványainak felszámolásával, olyan belpoliti- tikai kérdésekkel, amelyek részei voltak az 1956-os ellen- forradalmi események teljes lezárásának. Foglalkoztunk a gazdasági és a kulturális építés kérdéseivel.

Olyan alkalmakkor, amikor >a belpolitikai teendőket nemzetközi program váltja fel, s összegezzük, hogy mit mondunk majd barátainknak, akkor látjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket szorgalmasan és állhatatosan dolgozó népünk pártunk vezetésével elért a szocialista építésért, népköztársaságunk felemeléséért végzett munkában. (Taps.)

Kedves Elvtársak! — folytatta beszédét Kádás János.

Körülményeim úgy alakultak, hogy a legutóbbi hetekben öt küldöttségnek voltam tagja. Jártam Északnyugat Lengyelországban, a Mazuri tavaknál, lengyel barátainknál. testvéreinknél, Go- mulka elvtárséknál. (Nagy taps.) Jártam Berlinben, ahol Ulbricht elvtáfs 70. születésnapjának ünnepségein vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél voltam, akik talán Európa legkényesebb pontján, kontinensünk közepén, német földön tűzték ki a szocialista forradalom zászlaját. (Nagy taps.) Jártam a nagy szovjet földön is, hű barátainknál, szövetségeseinknél,

szovjet testvéreinknél. Ennek az útnak három programpontja volt: párt- és kormányküldöttségünk baráti látogatása; részvétel a kölcsönös gazdasági segítség tanácsának ülésén, majd a varsói szerződés politikai tanácsadó testületének ülésén, — ahol szintén fontos politikai kérdéssel, — egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoztunk. (Nagy taos.)

Mindenütt, ahol elvtársaimmal együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szívélyes vendéglátásban volt részünk, qa&y megbecsüléssel és tiszI telettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket.

Tudjuk — és számunkra ez a legfontosabb, a legdrágább, — hogy a testvéri szeretet, amellyel bennünket köszöntöttek, pártunknak, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a szocializmust építő népünknek, a magyar népnek szólt. (Nagy taps.)

Elvtársak! Kellemes dolog mostanában a magyar kommunisták és a szocializmust építő magyar nép követeként a szocialista világban megfordulni. Pártunk, népünk becsülete megnövekedett. A szocialista országok népei előtt azért növekedett meg, mert az a segítség, amelyet népünk forradalmi harcához a testvéri népek nyújtottak, nem volt hiábavaló. Azt az anyagi és nem egyszer véráldozatot, amelyet a népünkkel való szolidaritás, az igaz, testvéri együttérzés jegyében ügyünkért hoztak, arra érdemes népért hozták. Bár testvéri országokban jártunk, találkoztunk tőkés országok képviselőivel is.

Elmondhatom, hogy á Magyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értők szemében is megnövekedett, még az ellenség is megtanulta tisztelni a Magyar Népköztársaságot. A testvéri népek azért tisztelik, becsülik és szeretik népünket és azért tanulták

meg még ellenségeink is tisztelni Népköztársaságunkat, mert pártunkat, népünket

most határozott, következetes, világos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert látják, hogy pártunk irányításával népünk hatalmas munkát végzett,

megvívta azokat a politikai harcokat, amelyek elé a történelem állította, mert teljes mértékben helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság törvényes, szocialista rendjét,

mert népünk következetesen, eltökélten és eredményesen halad a szocializmus építésének útján. Tisztelet és megbecsülés tapasztalható a Magyar Népköztársaság iránt, mert leraktuk a szocialista társadalom alapjait; mert mindenki tudja, hogy kitérések nélkül' haladunk a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. (Nagy taps.)

Testvéri fogadtatás a Szovjetunióban

Megmondom őszintén, hazaérkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkívül örül az ember olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a gyerekek is értenek magyarul (derültség) és az már óriási előny számunkra, hogy saját honfitársainkhoz szólhatunk, méghozzá tolmács nélkül (derültség). Ilyenkor még inkább megerősödik az emberben az az érzés, hogy ha világosan, értelmesen, magyar nyelven megbeszéljük közös ügyeinket, akkor népünk nagyszerűen egyetértésre juthat minden kérdésben és erőit még jobban tömörítve, feltartóztathatatlanul és mind nagyobb lendülettel tudunk előre menni történelmi utunkon.

Kádár János elsősorban párt- és konnaaglaüriőttségümk Szovjetunió-beli látogatásáról, arról a fogadtatásról emlékezett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítette a magyar küldöttséget.

Jelentős, tekintélyes programot bonyolítottunk le — mondotta. — Utunkon mindenféle klímával találkoztunk: szakadó esővel, száraz idővel, meleggel, hideggel. Jártunk Csapon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Tasfcenttoen, Ir- kutszkban, Bratszkban, Krasz- nojarszkban és ismét Moszkvában. Volt azonban valami, ami soha, sehol nem változott. Mindenütt, az eső zuha- tagán, a napsütésen, a hűvös időn és a melegen' áttört valami leírhatatlanul forró elvtársi, baráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal találkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel.

1963.

AUGUSZTUS

SZERDA

183. SZÁM

ÁRA: 50 FILLÉR

XX. ÉVFOLYAM

I '«MfT

Maradandó élmények

Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, sohasem felejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket megosztani önökkel, de nem tudjuk, mert ehhe2 kevés az emberi szó. Talán az újságírók, az írók, a fotóriporterek, a filmesek segítenek majd ebben. Elhoztuk azonban szivünkben az érzéseket. s e látogatás után erősebbek vagyunk, milnt armakelőtte. amikor elindultunk barátainkhoz a Szovjetunióba. (Taps.)

Nem tudom elmondani önöknek, hány üzenetet bíztak ránk, mert vezető emberek, a gyárak dolgozói, űrhajósok, az üzbegisztáni kolhoz pionírjai egyaránt azt kérték, hogy adjuk át üdvözletüket. Elhoztuk népünk legismertebb, legközelebbi szovjet barátainak köszöntését. Nyikita Szergejevics Hruscsov élvtárs (nagy taps), Brezsnyev elvtárs, Mikojdn elvtárs és számtalan más vezető szovjet elvtársiunk, százezernyi szovjet dolgozó, és mondhatjuk, az egész szovjet nép testvéri üdvözletét, a magyar kommunistáknak, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, szocializmust építő magyar népünknek. (Hosszantartó taps.)

Láttuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a gyárakban, a kolhozbkban, a tudományos központokban, a hatalmas erőművek építésénél, a legkülönbözőbb munkahelyeken. A gigantikus építés, az ezernyi helyen látható fegyelmezett, öntudatos, áldozatkész. pontos, lelkiismeretes munka úgy foglalható össze, hogy láttuk a kommunizmust építő embert, láttuk a kommunizmus építését. (Nagy taps.)

És — ami számunkra nem kis örömet jelentett — láttunk egy hatalmas kommunista sereget, a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely sziklaszilárd egységben tömörült lenini Központi Bizottsága köré, amelyet a mi drága barátunk, Hruscsov elvtárs vezet. (Nagy taps.)

Láttuk azt a Lenin alapította pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatatlan, sziklaszilárd egységbe forrva feltartóztathatatlanul halad előre a kijelölt, világos lenini úton. (Taps.) Hozzáteszem: számunkra, a magyar munkásosztály, a magyar nép képviselői számára rendkívül jóleső érzés volt, hogy ez a lenini úton járó hatalmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szovjet nép pártunk és népünk hűséges barátját szilárd szövetségese, testvére, aki jó időben, rossz időben velünk volt, velünk van és velünk lesz a jövőben is. (Nagy taps.)

Kedves ■ Elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket párt- és kormányküldöttségünk a szovjet elvtársakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy az összes megtárgyalt kérdésekben, a szocialista építés, a kommunista építés kérdéseiben, országaink, pártjaink, népeink kapcsolaközi kommunista mozgalom és a külpolitika kérdéseiben teljes az egyetértés közöttünk. (Taps.)

Szovjet elvtársaink tájékoztattak bennünket további terveikről. A mérhetetlen arányok, a hatalmas számok és tervek, amelyekről beszéltek, azt bizonyították számunkra, hogy a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú.

Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két ország kapcsolatainak valamennyi kérdését, {jártjaink, kormányaink közös tennivalóit, beszéltünk a magyar— szovjet gazdasági és kulturális együttműködésről, a két ország népeinek közvetlen kapcsolatairól. Ami nagyon fontos: megegyeztünk, hogy ösz- szes eddigi kapcsolatainkat tovább mélyítjük, kiszélesítjük és magasabb színvonalra emeljük. (Taps.)

Úgy döntöttünk, hogy az illetékesek megvizsgálják, hogyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosszú távra szóló, gyümölcsöző együttműködési megállapodást kötni. A megbízott elv- társak már hozzáfogtak a munkához, és azzal biztatnak bennünket, hogy a feladatot jól megoldják.

Tárgyalásaink, megállapodásaink nagyszerű eredményekkel zárultak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy lendületet adnak a szocializmus építésének hazánkban. (Taps.)

Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken — ameJó, hogy barátságunknak történelmi gyökere és múltja van, de nem kevésbé jó és fontos, hogy reális és szilárd alapja van a jelenben és a jövőben is. Internacionalista egyetértésünk, céljaink közössége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, államainkat és népeinket.

Azt is meg kell mondanom, uogy barátságunk szoviet testvérpártunkkal, a szovjet kormánnyal és a szovjet néppel olyan barátság, amely jó mindkét ország népének, jó a szocialista világ népeinek, jó a nemzetközi kommunista mozgalomnak és minden józan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van. A szovjet—magyar bartáság- ról tehát valóban elmondhatjuk, hogy része, éltetője, kovásza annak a szélesebb, hatalmas frontra kiterjedő, internacionalista összefogásnak, amely a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a függetlenségért harcoló népek, a békéért harcolók egységét hivatott erősíteni.

Utalt ezután Kádár János arca, hogy küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása jelentős, fontos nemzetközi események sorozatának időszakára

lyeknek természetesen külön* külön megvan a maguk fontossága gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban — a küldöttség munkájának legfőbb eredménye: tovább erősödött fegyverünk, pajzsunk, legfőbb nemzetközi támaszunk a magyar—szovjet barátság —m jelentette ki Kádár elvtárs.

— Barátságunknak törtéi nelmi gyökerei vannak — mondotta ezután. Übegisztán- ban és Szibériában, ahol korábbiul hasonló szintű és összetételű magyar párt- és kormányküldöttség nem járt, mindenütt találkoztunk olyan emberekkel, akik valamikor — még a Tanácsköztársaság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd harcoltak felszabadulásunkért a második világháború időszakában, vagy 1956-ban közvetlen és személyes segítséget nyújtottak nekünk. De Üzbegisztánban és Szibériában azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet emberek — emlékművek és egyéb megemlékezések formájában —* mind a mai napig meleg szeretettel őrzik azoknak a magyar veteránoknak az emlékét, akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában — Lenin szavára hallgatva — csatlakoztak az első vörös- gárdákhoz, a Vörös Hadsereg első osztagaihoz, a vörös partizánokhoz, s ott internacionalista módon, becsülettel eleget tettek kötelességüknek —* a szovjet hatalom oldalán léptek fel és ezzel a mi népünk szabadságáért és szocialista jövőjéért is harcoltak. (Taps.)

Gazdasági Segítség Tanácsa éppen Moszkvában tárgyaltak a részleges atomcsend-meg- állapodásról, s a látogatás idején hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben természetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük Központi Bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagyják. (Taps.) Jgy állást foglaltunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy mi, magyar kommunisták a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk. (Taps.) Mi egyetértünk, teljesen szolidárisak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem va- lamu.eie udvariassás a Szovjetunió Kommun’'’ Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk álláspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meg- gőződésünk szerint — egye'

(Folytatás g 3, oldalonj

tóinak kérdéseiben a nemzet?

esett, Összeült a Kölcsönös

Egyetértünk as SZKP nyílt levelével

fi mi népünk is a békepoiitika híve