Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

f 1983. AUGUSZTUS 25. IIIAPtó 3 Női munkabér? Nem ismeretlen fogalom a női és gyermek munkabér. Valamikor sokat hallottunk róla, hiszen a tőkés munka­adók nagy előszeretettel használták, illetve kihasz­nálták a gyerekek és a nők munkaerejét. Kétszeres hasz­not hajtott ez nekik, mivel a felnőtt férfiakéval azonos tel­jesítésért jóval kevesebbet kellett fizetniök. így volt régen, — mond­hatja bárki, hiszen mi dek­laráltuk a nők és a férfiak egyenjogúságát, ami többek között azt is jelenti, hogy ha egyenlő munkát végez egy férfi és egy nő, akkor a fize­tés is egyenlő. Vagyis, ily probléma fel sem merülhet manapság. Ettől függetlenül a minap szóba került a női munka­bér kérdése, sőt, ezen keresz­tül az egész egyenjogúság. Valamikori munkatársam „feszegette” az ügyet. Lénye­ge a következő: hosszú évek során mint fűtő dolgozott a Citrom utcai pékségben, az órabére 5,50 forint volt. Ot elhelyezték másik üzembe, helyébe a feleségét vették fel. Ugyanazt a munkát vég­zi, fűti a kemencéket, emel­geti a szénkosarakat. Munká­ja ellen úgy vélem nincs ki­fogás, hiszen négy éve ott dolgozik. Az órabére viszont 4,50 forint. Miért? Mert nő? (G.) Tudósítás Béta-aknáról: Kitűnő eredméiifek a bányásznap előtt Augusztusban 2320 tonna szén terven felül — Teljesen gépesítették az északi bányamező szállítását — 5 millió 600 ezer forint hűségjutalom Szervezet! kulturális életet! A város már nem látszik. Eltakarják a festői hegyolda­lak. Kötélpályák, aknatornyok, palahányók és a szépséges környék világa terül el a komlói Béta-akna tájékán. S e vidék alatt — öt-hatszáz méter mélységben — ütemes, lázas munka folyik. Papp Lajos vájár, ország- gyűlési pótképviselő az egyik szocialista brigádnak a veze­tője. Csapatuk éves szinten azt vállalta, hogy a tervet 140 százalékra teljesítik, ez idáig 171 százalékos a teljesítmény. Ritka teljesítmény bányában, de az igazság ked­véért tegyük hozzá, hogy Papp Lajosék csapata nem „rohamcsapat”, évek óta élen járnak, nincs kiugrásuk, de nincs mélypontjuk sem. A szakszervezet titkára, Szolnok Miklós végig ka­lauzolt az új aknaházban. Szép az épület és korszerűen van felszerelve az akna. A hatalmas felolvasó teremben egy asszony takarított, tiszta volt minden, eltérő a megszo­kott képtől. Balról a lámpa­Űj épületek a Magaslati úton Régen a város szélét jelző Magaslati úton egyre-más- ra épülnek az új házak. Az épületek modernek, szemet gyönyörködtetőek, méltó díszei városunknak. kamrák és a menekülő ké­szülékek helyiségei. Amikor a bányászok magukhoz veszik felszerelésüket, fedett helyen át jutnak el az aknához, hogy leszálljanak a föld alá. Az akna körül modern gépek expediálják a teli csilléket. Egyetlen ember figyeli a csat­togást az üvegfalú fülkéből és gombokat nyomogat ottan. Régebben öt-hat ember feszí­tette az erejét a csillék mö­gött. A felolvasóterem tábláin sűrűn gépelt oszlopok. Nevek és számok. A bányásznapi hű­ségjutalom összegeit tudatják a dolgozókkal jó előre, hogy legyen idő az esetleges téve­dések kijavítására. A végösz- szeg 5 millió 600 ezer forint Nézem a neveket: Papp La­jos vájár 11 266 forint, öccse, Papp Zoltán segédvájár 8279 forint, Pfeiffel Alajos a „ri­vális” brigád vezetője 8911 fo­rint. Megérdemelt szép össze­gek fejenként Szolnok Miklós sorolja a brigádokat: 18 kollektíva ver­senyez a szocialista brigád címért körülbelül 200 dolgozó­val. Tizenhárom brigád már tulajdonosa a címnek, sőt, né­mely többszörösen is. Köztük is kiemelkedik az előbb em­legetett Papp Lajos és Pfeif­fer Alajos csapata Azt is lel- kemre köti a titkár, hogy ír­jam fel: Európa legmerede­kebb dőlésű telepeiben fejtik a szenet ezek a csapatok. S mit csinálnak a termelésen kívül? Példás munkát végez­nek az akna környékének csino sításában, jelenleg a Béta- és a Ill-as akna közös klubhe­lyiségének építésén fáradoz­nak. Vladár Ferenc szocialista címet nyert lakatos brigádja bányásznapra befejezi a kerí­tés felépítését Tovább ballagunk a régi épületben. Nagy munka folyik ott is, átalakítják a régi fürdőhelyiséget, a volt lámpakamra helyébe öltözőket építenek. Bétán is megvalósul, hogy minden bá­nyásznak legyen fekete és fe­hér szekrénye. Csak egy szép­séghiba kerül elénk: lassan haladnak a fűtőberendezések szerelésével. Pedig nagyon < kellene, hisz az éjjelek már} hűvösödnek, fürdés után kel- S lemetlen a hideg öltöző. S ma- < holnap itt az ősz, mi lesz, ha \ nem készül el időre? A bányamezők fejlődéséről, a termelésről az akna főmér-í nöke tájékoztatott. A termelési alakulása a vártnál is jobb:) 108,4 százalékon állnak i augusztus 22-ig, vagyis 2320 í tonna szenet termeltek a ter­vezett mennyiség felett. A Bé-i ta-akna bányászai naponta > 1540 tonna szenet fejtenek, ezt: a mennyiséget két bányámé-^ zőből biztosítják. Különösen) az északi mezőt dicséri a fő-S mérnök, amely ezer-ezeregy- j száz tonnát termel. Az északi mező egyébként az akna legkorszerűbb terü­lete. Nemrégiben korszerű szállítóberendezésekkel sze­relték fel mind a hét mere­dek dőlésű fejtést. A Béta-aknán termelt szén minősége megfelel a követel- < ményeknek. Jelenleg príma, 4500 kalória feletti szenet bá-; nyásznak. A széntelepek a1 vasasi bánya felé húzódnak, sőt, már annyira „szomszé­dok” lettek, hogy „ütköznek a vágatok”. Amíg a két me­cseki tröszt külön vezetés alatt állt, ntulajdonviták“ keletkeztek éppen a találkozás miatt. Az eset a következőképp történt, s csak mosolyogni le­het rajta. A Béta-aknai bá­nyászok keresztvágatöt haj­tottak a harmadik szinten, a vasasiak pedig valamivel alat­tuk hajtottak egy vágatot, majd abból felfelé egy gurítót. A gurítóhajtás lehet, hogy nem sikerült a legpontosabban, mert mit ad isten, belepoty- tyantak a komlóiak kereszt­vágatába. S a vita is ekkor kezdődött, melyik bányaüzem lépte át a határt? Szerencsé­re ilyen viták manapság nem lesznek, egyrészt, mert közös már a terület, másrészt be­tömték az átlyukasztott ke­resztvágat „ajtaját”. A betonút szalagjáról elénk tárul újból a szép bányavi­dék. Sebesen forog a Béta­aknai torony kereke. (Gazdagh) KÉT QYEREK ERDEKEBEN EGT NAGYMAMA _ járja a kálváriáját. A lányára pa­naszkodik. Ha pedig egy szülő a gyermekére kénytelen rosz- szat mondani, ott valóban nagy baj lehet. Hozzánk fordult, tőlünk vár segítséget. Sírva mondja el kálváriájának egyes stációit. Nem, dehogy tenné, dehogy jönne a maga ügyében, de az unokáiról van szó, Gyurikáról és Jóskáról, a két 12 éves ikerről. Lánya egész fiatalon ment férjhez. Úgy mint az szokás, elkészítette számára a kelen­gyét és útnak bocsátotta. Lá­nyának ikrei születtek. Az öröm azonban korai volt — a házasság felbomlott. A férj ma már ki tudja merre jár! A tartásdíjat sem fizeti. „Gyere hozzám lányom, hova is mehetnél, másfelé!” — mondta az anyja és lányát a gyerekekkel magához fo­gadta. A nagymama később állást szerzett lányának. Igen ám, de a lánya nem sokat törő­dött a munkával. Egy-két hé­tig sem dolgozott egy munka­helyen. „Ez nehéz”, „Itt nem jól fizetnek” — jöttek a kifo­gások sorra. A nagymama pénzt vajmi keveset látott a lánya keresetéből. Férjével tartották el a gyerekeket, is­koláztatták őket. S nem fu­karkodtak a pénzzel, ha a lányáról, az unokáiról volt szó. ö is, férje is jól keres­tek — igyekeztek mindent megadni. Lánya azonban a iát A mama — csakhogy a két gyereket jó helyen tudják — szólt a lányának: most a nyári szünidőben hozza el a gyerekeket, lakjon ő is itt ná­luk. Két hétre meghívta őket nyaralni. Jöttek. S a két hétből immár két hónap lett. A gyerekek itt vannak, de a lányát sokszor napokig nem látja. — Hol alszik — nem tu­dom. De azt is hallottam már, hogy hol a vasúton, hol a sé­tatéren ... Mert férjem már nem szereti. Nem, mert mi sem bírjuk örökké, lányom sok adósságát fizetni. En is beteg lettem, táppénzen va­gyok már hónapok óta... Mi lesz a gyerekekkel? Kisírja magát, aztán el- csukló hangon folytatja. — Az én lányom nem gon­doskodik a gyerekekről. Még most is az a télikabátjuk van, amit és vettem nekik ez­előtt öt évvel. Tessék elhin­ni, hiába, már nincs pénzünk, már alig-alig tudjuk őket tar­tant Lányom élettársa írt: men­jenek vissza Hidasra. De ho­va? Megtudakoltam: annak az embernek is alig van pénze, sok az adóssága. Jön az isko­la kezdete, tankönyv, ruha kell a gyerekeknek. S a lányom csavarog, iszik. Nincs egy fil­lérje sem. S a két szép gyerek pedig kallódik ... Láttam a két gyereket. Ér­telmesek. És rendesek is, mert nem jóval viszonozta. Egyik munkahelyén még sikkasz­tott is. A mama sírva keres­te fel a vállalat igazgatóját: „Én kifizetem a sikkasztott összeget, csak ne kerüljön ő szégyenbe”. Vállalta, fizetett. Aztán jött egy férfi — fele­ségül kérte a lányát. Elment, vitte a két gyereket is magá­val. Hidasra költöztek, albér­letbe. Ma sem esküdtek még meg... A lány mind gyakrabban jött haza Pécsre, anyjához. Azaz, nem egyszer csak Pécsre jött, de merre járt, ki tudja. — Kölcsönökért kopogtatott be hozzám nem is egyszer, sem kétszer — mondja a ma­ma és én sohasem tagadtam meg tőle. De nemcsak tőlem kért. Tessék elhinni, vagy egy tucat embert tudnék megne­vezni, akiktől pénzt vett fel. „Majd kifizetem” — mondta nekik. S ezek az emberek mind-mind hozzám jöttek az adósságot megkérni. S én fi­zettem. A gyerekeket pedig az utca nevelte. Két szép fiú, értelmesek, okosak és mióta elmentek tőlünk, szinte nincs, aki törődjön velük. Lányom élettársa elköltözött Hidasról Mecsekszabolcsra. „Ott többet keres” — mondta. A gyere­keknek így aztán se apjuk, se anyjuk. A KÉT NAGYSZÜLŐ két­ségbeesett: mi lesz az unokák­kal? Meddig nyúzza őket a lányunk a pénzért? a nagymama tőle telhetőén gondjukat viseli. De a mama a sok idegességtől, betegségé­től már szinte csontig fogyott. — Hova mentek most isko­lába? — kérdeztem Gyuriká­tól. — Nem tudom. — Édesanyátok? — Hol itt van, hol nem tu­dom .... A nagymama pedig kisírt szemmel kéri, könyörög: se­gítsünk legalább a két gyere­ken, mert az anyjuk semmit sem törődik velük. „Ha le­hetne Gyurkát és Jóskát inté­zetbe felvétetni.” Nem, nem kéri állami gondozásba. Már megbeszélte a rokonokkal is: ők is hozzájárulnának a két gyerek intézeti elhelyezésé­hez, fizetnék a költségeket. Még néhány nap és kezdődik a tanév. A két gyerek pedig itt van, szinte szülő nélkül, csak a nagyszülők — köztük is a beteg nagymama — gon­dozásában. A két gyerek, az ikrek ér­dekében gyors segítségre len­ne szükség. Talán a II. kerü­leti tanács gyámügyi előadó­ja tudna megoldást. Két szép fiúról van szó, jövőjükről. Ide írom á címet: Pécs, Zrínyi utca 19. A MAMA hozzánk jött, utolsó mentsvárként. Már a lányával nem is törődik. Bele­fáradt. De a gyerekekről gon­doskodni, — gondoskodnunk kell. Oaray Ferenc­W áros és falu között még ' mindig túlzottan nagy a különbség. Nem az alap­okról van szó, hiszen a föld­munka legalább olyan jö­vedelmező,. mint a gyári munka, hanem magáról az életről, amely az evés, ivás, alvás és munka után következik. A fiatal görcsönydobokai tanífó a napokban arról beszélt nekem, hogy egyelő­re még a faluban marad, de majd szeretne máshová ke­rülni, mert... Végigvezetett a falun. — Szombat este volt. Nagy csend, eseménytelenség. Néhány ember a tsz-iroda felé ballagott kicsit kapato­sán . . Akik nem tartoz­tak közvetlenül a tsz-hez, azok lehet, hogy otthon baj- molódtak az állatokkal, vagy utaztak éppen hazafe­lé. A falunak csak a fele talált megélhetést a tsz-ben, a többiek a közeli városok­ba járnak dolgozni. Sokan vannak olyanok, akik napi négy órát utaznak. Este fá­radtság, egy pohár bor vagy sör, aztán alvás és élőiről. Vasárnap nézelődés, vesz- kődés a családdal. Az ember persze a pokol­ban is ember maradhat, ha akar, ezt bebizonyították már azok a katonák, akik; vitték magukkal a frontra is a ' vacak kis gramafonju- kat, és tea mellett nyektet- ték esténként, vagy köny­veket lapoztak, olvasgatlak, megtanultak egy nyelvet, akadt olyan, aki többet is. Ismerek olyanokat, akik fogságban leérettségiztek, s olyanokat, akik könyvet ír­tak ^jvagy feltaláltak valamit Az emberi szellemet na­gyon nehéz legyőzni, ha a szellem nem hagyja magát. A falvak szellemi hagyomá­nya a népművészeten és az ősi szokásokon kívül bi­zony elég gyér, s a munkán túl inkább a kocsmázásban, pinoeszerezéslbetn jeleskedtek az emberek. Az összkép a felszabadulás után sokat változott, szervezettebb lett az oktatás, a faluban meg­jelentek a könyvtárautók, az ismeretterjesztő társulat előadói, de mindez nap­jainkban is csak alkalomsze­rű. A megyében például még olyan járási székhely is akad, ahol a központi ven­déglőben nincs zene, s a fia­tal generáció még táncolás­sal sem töltheti az idejét. i összehasonlítom a városban élő fiatalok életét a falvakban élőké­vel a különbség szembetűnő. A Sopiana Gépgyárból, s a legtöbb munkahelyről már ki mosakodva, lefürödve, ren­des utcai ruhában indulnak haza a munkások. Vacsora után a fiatalok többsége át­öltözik és moziba, színhház- ba megy, sokan a gyár klub­termét, vagy valamelyik mű velődési ház klubját vagy rendezvényét keresik fel. De ha cél nélkül elindul ha­zulról. és mondjuk Pécsett végigmegy a Kossuth Lajos utcán, véletlenül is kiköthet valahol, mert színház, mo­zi, több kuJtúrház és szín­vonalas szórakozóhely ke­rül az útjába. Falun a hely­zet merőben más. Munka után legtöbben a ház körül ténykednek még, ha nem, akkor megmosakodnak és vége a napnak. Nem öltöz­nek át, nem indulnak se­hová, mert hová is mehet­nének? A kocsmába? Oda munkaruhában is betérhet­nek, s hazafelé meg is te­szik ha éppen módjukban áll. ‘ Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok falun maradjanak, az adott gazdasági egysé­gek közelében jól érezzék magukat, s tudjanak per­spektivikusan gondolkodni, valamilyen fokon még a legkisebb helyen is szerve­zett kultúréletet kell terem­teni. Ha kultúrháznak nem is, de egy kis klubszobá­nak minden faluban kell akadni, ahová esténként be­térhetnek a fiatalok, és kul­turált környezetben játsz­hatnak egy sakk-partit, vi­tatkozhatnak, televíziót néz­hetnek. A viták emberfor­Hs máló ereje például óriási, mert közben élesedik az el­me, az embert logikus gon­dolkodásmódra kényszerítik az ellenfelek, s egyúttal sa­ját lexikális tudásának ál­landó bővítésére, mert a leg­több vitában, legyen az gaz­dasági vagy művészeti vo­natkozású, végül a tények, illetve a tények helyes cso­portosításai döntenek. Egy- egy ilyen vita után minden­ki igyekszik meggyőződni a saját igazáról, s előkaparja a szakkönyveket, lexikono­kat, és tanul. Egyébként a vita maga is tanulságos vi­tatkozóknak és a hallgató­ságnak egyaránt. Tehát a falusi klubszobák megterem tése döntő lépés a kul­turális élet szervezésében. Az ügy szellemi vezetője a helyi pedagógus lehetne, tá mogatója, házigazdája pe­dig a legnagyobb gazdasági egység, tehát a termelőszö­vetkezet, állami gazdaság stb. IJem szabad azonban le- mondani a kultúra olyan végvárairól sem, amit minden ember megteremt­het az otthonában. Első lé­pés mindenütt az otthon „lakhatóvá” tétele. Ez egy kicsit furcsán hangzik, hi­szen a lakhatóság fogalma gazdasági nyelven csak any- nyit jelent, hogy a tető nem ázik be, a falak szára- zak, jól zárnak az ajtók, s a helyiségben az ember ágyat, asztalt és székeket is talál. Az igényes* kulturált embernek azonban ez még kevés. A környezetét igyek­szik úgy kialakítani, hogy az derűs, kellemes, kényel­mes legyen. Az ágya fölé olvasólámpát szerel, az ágy közelében könyvespolcot helyez el, melyről elalvás előtt könnyedén leemelheti a kedvenc könyveit. Szobá­jában nem tűri meg a gics- cset, a falakon néhány mű­vészileg értékes képet, vagy reprodukciót, rézkarcot he­lyez el, s ezeket is úgy, hogy a szemnek kellemes legyen, a lakást emelje, szebbé te­gye. A legtöbb házban van már rádió, de a rádió hall­gatás, teljesen spontán, sok helyen egyenesen ésszerűt­len. Akadnak olyan helyek, ahol reggel bekapcsolják a készüléket, s az egész nap bömböl, s az emberek csak úgy félfüllel hallgatnak oda, félig elmenőben. Ilyenkor a rádió már nem kulturális szükségleteiket elégíti ki, turném zajszükségletüket. Máshol csak úgy, találom­ra bekapcsolják, s az adás bármilyen természetű, hall­gatják. A rádió nagyszerű találmány, mert az ember csak azt hallgatja meg, ami­re kíváncsi. Ki lehet kap­csolni ... Ezért, aki nem égé szén igénytelen, vesz egy rádióműsort és tájékozódik a rádióadta lehetőségekben. Aki szervezetten hallgat rá­diót. minden jelentősebb hangversenyen ott lehet, s egy év elteltével már je­lentős zenei műveltséggel rendelkezik. Rendszeresen tájékozódhat az irodalmi életben, figyelemmel kísér­heti a képzőművészeti élet alakulását stb. Tehát rá­diót hallgatni is tudni kell. kyáindezeken túl a ma em- ’ " bére mozgékonyabb is, mint bármelyik korábbi tár­sadalomban, vagy korban, hiszen tucatnyi motor, s né­hány autó szinte minden fa­luban akad. Egy jó film, színházi bemutató, vagy irodalmi est érdekében ér­demes motorra ülni, s be­robogni a közeli városba. A kulturális élet magától nem fejlődik, nem alakul, a kulturális életet is szervez­ni kell. Megyei és városi szin ten ezt a tanácsok illetékes osztályai elvégzik, de egy- egy falu szintjén mindezt helyben kell megoldani. — Sokat segíthet a termelő- szövetkezet, a tanács, ahol van, a körzeti kultúrotthon igazgatója, s talán legtöbbet a pedagógus. A falu és vá­ros közötti különbséget csak következetes, rendsze­res munkával lehet eltüntet­ni. A lehetőség nem minden, élni is kell vele. Bertha Bulcsu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents