Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-24 / 197. szám
1963. AUGUSZTUS 24. 3 A lakosságnak nyújtott szolgáltatások helyzetéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Gépeiét a lepelíezebh lEEÉÉlífSl A megye valamennyi lakóját érintő kérdésről tárgyalt tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Részletes előterjesztés alapjára megvitatta a megye lakosságának nyújtott ipari és kommunális szolgáltatások helyzetét. A korábbi években — 1960 előtt — az ipar javító-szolgáltató tevékenysége hat százalékkal csökkent, ugyanakkor az igények jelentősen emelkedtek. A Gazdasági Bizottság éppen a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében 1961 ben határozatot hozott a szolgaitatások fejlesztéséről és lényegében csak tavaly indulhatott meg egy olyan iparpolitikai tervkészítés és munka, amelyik már figyelembe veszi a mai igényeket és igyekszik lépést tartani a szükséglettel. Ennek a fejlesztési programnak köszönhető, hogy az utóbbi két évben országosan 36,6 százalékkal emelkedett az ipar szolgáltató tevékenysége. A végrehajtó bizottság azt vizsgálta, hogy mi a helyzet ma megyénkben? Hogyan tudja az állami, a szövetkezeti és á magánkisipar kielégíteni a baranyai falvakban jelentkező igényeket? A megyei tanács végrehajtó bizottsága aiz ötéves tervidőszakra programot készített és azt a tanácsülés elfogadta. A program ötven százalékos teljesítmény-emelkedést ír elő az ötéves terv végére, amelynek nagy részét a kisipari szövetkezeteknek kell magukra vállalniok. Adatok bizonyítják, hogy évről évre rohamosain emelkedik a javító-szolgáltató tevékenységből származó, ezer lakosra átszámított forintérték. Míg 1960-ban 432 ezer forintot teljesítettek különféle szolgáltatásokban, addig tavaly már elérték az 552 ezer forintot és az ötéves terv végére 634 ezer forintos szolgáltató tervteljesítést irányoztak elő. Mint felszólalásában Horváth Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese elmondotta, tervteljesítésünkkel a megyék között országosain a második helyet foglaljuk el (hiszen _ vannak megyék, ahol a szolgáltató tevékenység a baranyai forintértéknek a felét sem éri el) mégsem nyugodhatunk meg az elért eredményeidben. Tapasztalható — hangsúlyozta Horváth elvtárs —, hogy az idén bizonyos méríékbch lelohadt a kezdeti kedv és a hálózatfejlesztés nem tart léDést az igényekkel, a tanácsülésen elfogadott tervekkel. Vidéken jobb és több felvevőhelyet és műhelyt kell biztosítani a szolgáltató tevékeny ség fejlesztéséhez. A járási tanácsok végrehajtó bizottságai már rendszeresen foglalkoznak a javító-szolgáltató feladatokkal, azonbrri a községek nem jutnak tovább a panaszkodásoknál. Pedig a községi tanácsoknak lenne elsőrendű feladata elősegíteni a megoldáso- kat és javaslatokat tenni a szolgáltatások kialakítására. Az is akadálya a lako>sság jobb ellátásának, hogy ma még csak a nagyobb településeket fejlesztik és azc.n belül is inkább a központi fekvésű falvakat, ahová könnyebb összpontosítani a szolgáltató szakembereket és biztosítani a műhelyeket. Megállapítható, hogy nem arányos a fejlődés az egyes járások között sem. Egyikben megoldják a feladatokat, míg másutt még mindig nagy a lemaradás. így például a sellyei járásban található a cipőjavító szolgáltatásban még ellátatlan 117 község zöme. Ugvancsak gyenge a szolgáltatás a pécsi járásbr<n, amelyben az ilyenirányú munkát teljesen Pécsre építették fel, holott tudott dolog, hogy a megyeszékhely is szolgáltatási gondokkal küzd. Élénk vita alakult ki a napjainkban megvalósuló _6zöwetKevés a kubikos? — Jobban kell gépesíteni az anyagmozgatást! kezeld összevonásokról. Dr. I Nagy Gyula elnökhelyettes ismertette a végrehajtó bizottság előtt a községi tanácsok észrevételét ezzel kapcsolatban. Sok helyen — így Sely- lyén és Szentlőrincen is — panaszkodnak, hogy amióta összevonták, vagy összevonásra előkészítették a szövetkezeteket, gyengül a munka. Szent lőrincen például negyvenen dolgoztak a szövetkezetben, és az összevonás után csak nyolcán maradtak, akik a javítással foglalkoznak. Azonban a gyengébb minőségű munka és a kevesebb kereset miatt ők is a távozás gondolatával foglalkoznak. Felvetette Nagy elvtárs, ésszerű lenne megvizsgálni az összevonások helyességét, hiszen jelenleg az a helyzet, hogy növeltük az ingázásokat, másutt pedig szakembereket kényszerítettünk arra, hogy esetleg más szakmában helyezkedjenek eL Ezt Tárnái Ferenc, a KI- SZÖV elnöke azzal indpkolta, hogy a szövetkezeti ipar 1962- ben elérte a tervezett árutermelési színvonalat, így a megyében 120 vidéki dolgozót kellett átirányítani a javítószolgáltató iparba. Mint Nagy elvtárs megállapította, ez nem lehet indoka az átszervezésnek, hiszen hol tartunk még az ipari ellátás maximumától, amikor napjainkban nem lehet kellő mennyiségű és minőségű férfi- és gyermekszandált kapni, de hiánycikk a különleges méretű konfekció is. A KISZÖV terveiről Tárnái Ferenc számolt be. A korábbi vegyes szövetkezetek helyett — amelyekben nem egy helyen 16—17 profil is volt — szakosított szövetkezeteket hoznak iétre. A megyében hat olyan szövetkezet lesz, amelyik meghatározott fő tevékenységgel működik, a járásokban pedig szakosított szövetkezeteket alakítanak ki. Számokkal bizonyította, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a javítószolgáltató tevékenység lehet gazdaságos, ha azt jól megszervezik. A kis községek ellátására mozgó fodrászüzletet létesítenek. Földvári elvtárs, a közlekedési és postaügyi miniszter helyettese megígérte, hogy már a közeljövőben egy 40 személyes autóbuszt leap a megye, amelyet fodrászüzletnek rendeznek be. összefoglalójában Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a „viszonyszámok”, a különféle „százalékok” és a sokat hangoztatott „szektoréiig bontás” helyett végre meg kell oldani a lakosságnak nyújtott javító és szolgáltató • tevékenységet. A megoldás a fontos és nem a kimutatások tizedesekig menő százalékai, amelyek mögött ellátatlan területek húzódnak meg. Példának említette Harkányt, ahol egy-egy vasárnapon a szezonban 16 ezer ember, köztük sok külföldi fordul meg és nincs egy megfelelő, az igényeket kulturált körülmények között kielégítő női és férfi fodrászüzlet a strand mellett. Ami van a faluban, az sem kultúrált. Olyan létesítményre van szükség, mint Mohácson, ahová szívesen térnek be a dolgozok. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztésnél — többek között — figyelembe kell venni az idegenforgalom fejlődését is. Végül a végrehajtó bizottság megállapította, hogy előrehaladás történt az elmúlt évekhez viszonyítva a lakosságnak nyújtott ipari és kommunális szolgáltató tevékenységben és az ipari osztály, a tanácsi vállalatok, a KISZÖV és a ktsz-ek munkája eredményes volt. Azonban a műszaki felkészültség, az igények további kutatása, a minőségi munka és a szállítások körül még mindig sok a tennivaló. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a ülésen elhangzott javaslatokat határozatba foglalva a legközelebbi ülés elé terjesztik. Négy épület magasodik egymás mellett a régi bolgárkertek helyén. Két toronydaru nyúlik az épületek fölé, s a tetőtől néhány méternyi magasságban másik két emelő daru csúcsa is látszik. Az egyiken éppen ablakrámákat visznek a magasba. Csúszós az eső áztatta agyagos talaj, az ember csak nagy üggyel-bajjal tarthatja egyensúlyban magát. Az épületek előtt, mintha csak felszántották volna a földet, kubikosok dolgoznak. Méter húsz, méter nyolcvanas gödrök, a mélyebbek kitámasztva deszkákkal, nehogy beomoljanak. Gáz- és vízvezetékek árkai. Megy a munka. Csákánnyal. ásóval, lapáttal, lépésről lépésre haladnak előre, keservesen, kínlódva a ragacsos földben. Egy gépet keresek. Legyen az ekeszerű, ami fölhasítja ezt a földet, vagy olyan, amely árkot ás. De ilyen gépet itt nem talál az ember. S nem találni a 24 tantermes iskolánál sem, ahol körülbelül 2500 köbméternyi földet mozgattak hasonló módszerekkel. Ahhoz pedig, hogy az iskolát határidő re átadhassák, kisegítő munkaerőkre is szükség volt. így aztán katonák is dolgoztak a tereprendezésen. Körülbelül negyven ember dolgozik a panelházak körüli földmunkáknál, s úgy hírlik, elseje után 20 fővel gyarapodnak. S ez a húsz kubiÚi hulladékgyűjtő telephely épül Komlón Rendkívül rossz körülmények között egy felvonulási épületben működött a Baranya-Tolna megyei Hulladékgyűjtő Vállalat komlói telepe. A közelmúltban egy új korszerű telep építését kezdték meg mintegy fél millió forintos költséggel. Az új létesítményben megfelelő szociális létesítményeket, étkezdét, fürdőt 1 stb. is biztosítanak. kos itt igen nagy szó, mert az építőipari vállalatok akár naponta kiírhatnák kapuikra, hogy földmunkákra kubikosokat, segédmunkásokat felveszünk. Ugyanis az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kubikosok száma állandóan csökken. Ennek a csökkenésnek két oka van. A kubikosok többsége vidéken lakik. A család otthon rendelkezett valami kis földdel, s azzal a feleség belépett a termelőszövetkezetbe. A tsz-ek erősödtek, nőtt a munkaegységek értéke, s ha az utazást, a családtól való különélés gondjait vesszük figyelembe, akkor anyagilag jobban járnak, ha haza mennek a tsz-be. Ez elég csábító lehetőség, hiszen a tsz-ek többségében a nehéz munkát, mint az aratást is gépesítették, s csak elvétve akad az ember cséplőmunkásokra, vagyis az ottani munka köny- nyebb, mint a kubikolás. A másik ok ugyancsak szorosan összefügg az elmondottakkal. Az építőiparban talán a földmunka a legelmaradottabb terület. A gépesítés itt minimálisnak nevezhető. Pedig a földmunkáknál jelentkező munkaerőhiányt csakis a gépesítéssel lehetne megoldani. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mivel minden munkánál a terület adottsága miatt sem lehet hatalmas földmankoló gépeket alkalmazni, nem lenne-e érdemes kis gépekkel kísérletezni. Mondjuk például olyannal, amely fellazítaná a földet, hogy azután már kézierővel, vagy valamilyen kisebb földkotróval lehessen az árokásás legnehezebb munkáin könnyíteni. Vannak sűrített levegővel működő vibrátorok, amelyeket különösen az útépítkezéseknél használnak az aszfaltfeltörésére. Ehhez hasonló földlazítók is meggyorsíthatnák a munkákat. De nemcsak itt dolgoznak őskori módszerekkel, hanem a rakodás, az anyagmozgatás területén sem minden a legjobb. Az új-mecsekaljai j anyagtelepre j naponta 30—50 vagonr.yi kavics, betongerenda, ' hírnök, tégla s egyéb építőipari anyag érkezik. A kavicsot, s más hasonló anyagokat szállító szalagokkal, serpenyős rakodókkal mozgatják. A téglák kirakása vagy a gépkocsikra való felrakás kézzel történik. A betongerendákat daruk mozgatják egyik helyről a másikra. De milyen lehetőség van arra. hogy az építkezésekre szállított anyagokat egyik helyről a másikra tegyék? Vagy eltolják talicskában, vagy ládába rakják és úgy cipelik. Sok helyen még így szállítják a habarcsot is. Rengeteg fáradságot, időt igénylő módszerek. S ha ehhez hozzá vesszük, hogy az ÉPFU-nak nincs elég gépkocsija, rakodómunkásokkal még úgy sem, s ezért az anyagok késnek, akkor azt látjuk, hogy az építkezések legalapvetőbb feltételeinél, az alapanyag biztosításánál már jelentkeznek problémák, melyek hátráltatják az ütemes munkát. A probléma kapcsolatos a földmunkákkal, mégpedig abból a szempontból, hogy az anyagmozgatást a földmunkákkal együtt segédmunkások végzik. Hasonló munkát nem nehéz találniok, ezért ha nem találják meg számításukat, könnyűszerrel odébb állnak, ahol nagyobb keresetre van kilátás. Azt mondják: „A lapátot, az ásót, a csákányt máshol is megtalálom, nem köt ide semmi”. Mivel ax időjárás is Igen nagy mértékben hatással van az építőipar tevékenységére, nagyon meggondolandó, hogy nem kellene-e ezért is többet törődni a földmunkák gépesítésével, hogy azokat legalább mindig határidőre elkészíthessék, s ne akadályozza a kőművesmunkát S a gépesítés egy sor ember . munkáját könnyítené meg, gyorsabbá s természetesebben olcsóbbá is tenné ezt. S ez az a terület, ahol az építőipar talán a legkevesebbet haladt előre. (Csépányi Katalin) Mielőtt ebbe a riportba kezdenék, el kellene valahogy mondanom, hogy mennyire tisztelem az agronómusokat. Tisztelem meg irigylem is. Egyszerűen azért mert az agronómusok olyanok, mint a hadvezérek. Tudom, hogy most sokan elmosolyodnak, talán legyintenek is, hogy ez már megint olyan szalmaláng újságírói lelkesedés. Meg kellene magyaráznom, hogy nem az! Üjságírói pályafutásom alatt számtalan mesterséggel találkoztam. Nem egy közülük egy életre megragadott Sohasem felejtem el a vasúti menetirányítót, aki a közvetlen külvilágtól hangtompítói falaikkal elzárva, messzi állomásokkal tartva az érintkezést irányítja a loholó vonatokat. Nem felejtem el a figyelő teherautó sofőröket, akik a sötét, elhagyott éj szálkában néma utakon vezetik egyhangúan du ruzsoló kocsijukat, s nem felejtem el a mozdonyvezetőket sem, akik hatalmas gépükkel megállás nélkül vágtatnak keresztül apró állomásokon. És még folytathatnám a sort... mesterségeket, neveket írhatnék ide csak azért, hogy bebizonyítsam: a legSízebb hivatás mégis az agronómusoíké. Miért? Nemcsak a „hndve- zérség” miatt. Mert aki látott már nagyüzemi gazdaságban munkaelosztást, az tudja, hogy az agronómus hadvezér. Pontos, logikus számítások alapján kell ide gyalogmunkásokat küldeni, oda gépeket, amoda meg fogatokat. Minden tévedés nagy összegekbe kerülhet — és ezért nem szaibad tévedni. De nemcsak ez! Láttáik már agronómust kikocsizni a „földjeire”. (A föld sohasem az övé, mégis mindig magáénak érzi és ez a jó!) Tudja mennyit nőtt a kukoricája, hova kellene eső, hol kell megfogni a munka végét, s mi az, ami most már mindenképpen jó termést ad. Szeme előtt nő, fejlődik munkájának gyümölcse évről évre — aki nem kóstolta nem tudhatja, mekkora öröm ez. Most még egyszer holmi védekezésbe kellene kezdenem, az agronómus miatt, akiről írni szeretnék. (Na szépen vagyunk ekkora szósz és az ag- ronómusról még egy szó sem esett s most még védekezés is!) Egyrészt az agronómusról már szó esett, ha a nevét eddig nem is írtam ide, mert az eddigiekből látható, hogy ez nem egy akármilyen agronómus, hanem olyan, akit tényleg érdemes irigyelni, aki tényleg nagy örömmel és szeretettel végzi munkáját. És persze hozzáértéssel is. A védekezés viszont azért elkerülhetetlen, mert ez az agronómus a barátom, régóta ismerem ót, közös emlékek kötnek össze — s akárki rámfoghatná, hogy elfogult vagyok. Németh Elemérről, a himes- házi Űj Élet tsz agronómusá- ról van szó. Huszonötéves, szőke fiatalember, arcán egy gyerekkori eredetű sebhely és valahogy látni rajta, hogy nem tud egyhelyben megülni, éltető eleme a mozgás, a munka. És most még egy kitérésre van szükség. El lééül mondanom azt is, hogy a fiatal ag- ronómusokban sohasem bíztam. Volt bennem egy olyan érzés, hogy ez ugyan még a húsz egynéhány évével nem tanulhatta meg a meaőgazdaMikat a medve megjavult ság ezernyi fortélyát, az emberekkel való bánásmódot, hiszen mindenki azt mondja, az agronómus akkor kezdi érteni a szakmáját, ha már tizenöt éve dolgozik. Be kell látnom, nem volt igazam. Nemcsak Németh Elemér példája miatt. Hány fiatal agronómus van rajta kívül, akit szeretnek a beosztottjai, vezetői! És ez így is van rendjén, mert a mostani agronómus feladata nemcsak szakmai feladat (bár elsősorban mégis az!) de hinni kell a termelőszövetkezet igazságában, a kor lehetőségeiben és érteni kell az emberek hez, nemcsak ésszel, hanem szívvel is! Németh Elemérben mindez a jó tulajdonság megvan és bevallom őszintén, mikor először ültem vele szemben jegyzettömbbel a kezemben, kicsit zavarba jöttem. Mégis mit kérdezzek - tőle? Évek óta ismerem, nagyon sokszor beszélgettem vele és nagyon sok szór beszélgettem róla. Akikor jutott eszembe, hogy ezt a dicket én úgy is meg tudnám írni, ha egy szót sem váltanék Németh Elemérrel. Hogy miért? Azért mert a fe lesége azt mondja: Mindennek jó lenni, csak agronómusfele- ségnek nem. Mert ez az Elemér éjjel-nappal futkos hol itt akad dolga, hol ott, mindenre kell ideje jusson, csak a családjára nem jut! (Zárójelben meg kell jegyezni, hogy közben Németh Elememé is mezőgazda- sági iskolát végez — ő is agronómus szeretne lenni!) Aztán sohasem felejtem el. amikor meghallottam a hírt, hogy agronómus barátom megbetegedett, komoly fertőzést kapott állítólag, s jó hosszú ideig nem dolgozhat — nagyon megdöbbentem. A hírnek volt némi alapja, de a betegség korántsem volt olyan komoly, mint amilyennek feltüntették. — Mindenesetre vigyázni kellett s a tsz-elnök Gáspár Antal és az egész tsz vezetősége azt tanácsolták a fiatal agronó- musnak, hogy pihenjen, gyógyuljon meg — betegszabadságot is kapott. Németh Elemér mégis mindennap ott volt a tsz-ben, ekkor látszott meg igazán, mennyire szívén viseli a hmesházá tsz-sorsát. S\ persze az is, hogy mennyire szereti a mesterségét. S most arról is néhány szót, hogy miérb .Alikor a medve megfordult^ ennek a riportnak a címe. Azért, mert Gáspár Antal elnök és a fiatal agronómus is február elseje, azaz Gyertyaszentelő környékén került a tsz-be. Nehéz ügy volt aitokoriban 1961-ben a tsz. Nemcsak a falu összetétele miatt — németek, felvidékiék és székelyek lakják a falut, hanem azért is, mert még kevesen érezték magúkénak az új életet. — A mienk volt a legnépszerűtlenebb feladat, a lovakat gazdasági eszközökét behozni a tsz-be — mondja Németh Elemér. Akkor még huszonhárom éves volt. Csodáltam mindig hogyan birkózott meg a feladattal. De megbirkózott és azt mondja: — Néha ordítottam fe. Persze, a legtöbb embernek megvolt a. húsz—harminc ezer forintja, eszük ágában sem volt dolgozni. JCét év múlva mégis elmondhatta a fiatal agronómus erre a kérdésre, hogy „mi volt a legnagyobb örömöd” a következő választ: — Az, hogy 16 forintról 36- ra emelkedett a munkaegység értéke. És ez nagyon nagy szó. — Emögött rengeteg munka, szervezés, fáradozás van. Írhatnám azt is, hogy harc. Mert hát nem harc volt például az intenzív búza vetése? — Az intenzív olasz és szovjet búza vetőmagjáért többet kellett fizetnünk, mint a magyar búza vetőmagért. Éppen ezért a tagság hallani sem akart róla. Szinte titokban csináltuk. De ajz eredmény meglett, San Past őréből 15 mázsás Bezosztájából 17 mázsás átlag. Ilyen búzatermés Himesen még nem volt, De nehéz dolga volt a vegyszeres gyomirtás bevezetésével is, meg a hibridkukoricával is. De megcsinálta. (És itt kell elmondani, hogy Németh Elemér mest III. éves levelező hallgató a keszthelyi akadémián.) — Érdemes az akadémiára járni, már most tanulok sok olyant, amit itthon eredményesen hasznosíthatok. Az a véleményem, hogy Németh Elemérnek nagy része van abban, hogy a himesházi tsz a jók közé küzdötte fel magát — és éppen ezért örömmel írhatom ide, hogy azon a bizonyos februári napon, mikor a tsz elfogadta agronómu- sánafc a szőke fiatalembert, nemcsak a medye fordult meg, hanem a tsz sorsa is. Lázár Ervin
