Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / 195. szám
1963. AUGUSZTUS 22. 3 A III. kerületi tanácsnál is működik már a lakásügyi társadalmi bizottság Selejt vagy hírnév E légedettség lesz úrrá az emberen, amikor hírét veszi, hogy „X” épületét előkészítették a műszaki átadásra. Még a laikus is — némi képzelőerővel — felfogja: mi történik ezután. A bizottság szinte „tetőtől talpig” átvizsgálja a lakóházat, megnézik a vakolást, festést, nyílászárószerkezeteket, padlózatot, fürdőszoba-berendezést, vízcsapokat... stb. Megtalálják a hibákat, jegyzőkönyveket írnak, majd a hibákat kijavíttatják. Már amit észrevesznek... Mert az elhibázott számítások, kivitelezési szépséghibák egy része majd csak hónapok múltán jelentkeznek, akkor, amikor az új otthonokat a lakók már birtokukba vették. És ilyenkor már alig akad gazdája az épületnek, akit ezért nemcsak felelősségre, lehet vonni, hanem elvárható a pótjavítás is Közbevetőleg: a „gazda” szerepét a PIK tölti be, de nem felelhet a kivitelezők hanyagságáért. A hibák — természetesen — nemcsak a vízcsapnál kezdődnek, hanem néha a beruházói igényeknél is. Erre is akad példa. Az újmecsekaljai új település a város egyik legszebb színfoltja. Szívesen mutogatjuk nemcsak a külföldieknek, hanem a belföldi „idegeneknek” is akár az Olimpia éttermet, akár a panelházakat, vagy a hétemeletes bérházakat és egyáltalán: az egész városrészt. Szép is, jó is. Úgy nagyjából ... De egyáltalán nem dicsekedhetünk Uj-Mecsekalján azzal a hat-nyolc bérházzat, amelyet felépítettek több száz család részé re nemhogy fürdőszoba, de még ülőkádas fülke nélkül! Egyszerűen hihetetlennek tűnik — és sokan kétkedve mosolyognak —, hogy napjainkban, egy új városrész építésénél a jőgos higiéniai követelményeket ennyire nem veszik figyelembe. De fogjuk ró, rég volt, ezen már változtatni aligha lehet. (Illetve lehetne, hiszen a PIK-nek ma már joga és lehetősége van arra, hogy kialakítson fürdőszobákat, fülkéket, amennyiben az épületek alaprajzai erre módot adnak. Itt adnak.) A lényeg az lenne inkább, hogy valamit tanuljunk a hibákból, következésképpen a jövőben ne essünk bele ismét a téves elgondolásokba. Sajnos nem tanulunk mindig a saját kárunkon. A hétemeletes bérház . lakói egy kicsit komikusán autodidakta módon felfedezték azt az építési, inkább tervezés: hibát, amelyre szakemberek — nem" tudni miért ■*- nem jöttek rá: a szobákban úgy helyezték el a nyílászáró szerkezeteket, hogv. egyetlen fal nem maradt szabadon, — így a bútorok elhelyezése örökké gondot okoz. Még a több-darabos, azaz kisebb méretű modem bútorok sem kaphatnak megfelelő helyet csupán azért, mert egy ajtót — a budapesti tervező nem szélre, hanem középre tervezett. \ hanyag munkát bizonyítja az a bosszantó tény is, hogy — ugyancsak a hétemeletes bérházak legfelső lakásai beáznak a tetőn lévő mosókonyha rossz szigetelése miatt. A selejt tehát jelentkezik előbb vagy utóbb, akár a beruházói rendelésen, akár a tervezésen, de a kivitelezési szerveknél is, sőt, a felelősséget gyakran „le” lehet vezetni egészen a szakmunkásig. Nem akarunk előhozakodni valamiféle kis- cserkészes tanmesével, miszerint: mi lenne, ha a szabó is selejtes ruhát varma a kőművesnek, a szuszter selejtes cipőt a bádogosnak és a bádogos selejtes esőcsatornát a suszternek... stb. Bizony, ha így lenne, minden okunk megvolna arra, hogy eme groteszk látványon jót nevessünk. De azért a felnőttek lépjenek ki a liberális mesevilágból és ne játszanak a milliókkal. Minden beruházás, minden építkezés roppant nagy pénzbe és időbe telik —, következésképpen párhuzamosan nagy a szakemberek felelőssége is. Rendes, jó minőségű munkát kell végezni — ez az igazság, nemcsas azért, hogy a bérházak jövendő lakóit megmentsük a bosszankodástól, hanem mert az építőipar hírnevének megalapozása „sem kutya”. Az „alapozást” nem ártana végre elkezdeni K. F. Vizsga a repülőtéren Pécs város III. kerületi tanácsánál is működik már a lakásügyi társadalmi bizottság. A bizottság 15 tagból áll: elnöke a jogi állandó bizottság egyik tagja. Figyelembe- véve a bizottságra váró sokirányú feladatot és felelősséget. tagoknak olyan közbizalomnak örvendő dolgozókat kellett megtenni, akik építésügyi és egészségügyi kérdésekben jártasak, ismerik a lakásügyi rendelkezéseket és tájékozottak a kerület lakás ügyi viszonyai felől. Az így létrehozott és a tanácsülés által jóváhagyott lakásügyi társadalmi bizottságban a lakosság minden rétege képviselve van. A bizottságból háromtagú csoportokat alakítottunk ki, úgy, hogy minden csoportba kerüljön egy orvos és egy építészeti szakember is. A tagok előre elkészített adatfelvételi lapok alapján a helyszínen megvizsgálják az életveszélyesnek nyilvánított lakásokban lakó családok és a fertőző TBC-ben szenvedők lakásviszonyait és életkörülményeit. Így a lakáskiutalásnál szóba jöhető és mérlegelés tárgyát képező adatok tisztázást nyertek. (Pl. hány tagú a család, mennyi a családtagok havi jövedelme, mióta laknak Pécsett, stb.) A lakásügyi társadalmi bizottság azóta felállította a lakásigénylők sorrendjét rászorultság szempontjából. Az időközben átadott új, illetve megüresedett lakásokat már a társadalmi bizottság által megállapított rászorultsági sorrendben utaltuk ki az igény- jogosultaknak. A társadalmi bizottság döntései a lakásügyi hatóságra kötelezőek. Ezen felül széleskörű kezdeményezési, javas- lattevő hatásköre is van. A lakásgazdálkodásról szóló 11/1963. számú tanácshatározat végrehajtási utasítása például lehetőséget biztosít a bizottságnak arra, hogy amennyiben az építésügyi hatóság olyan épületet nyilvánított életveszélyesnek, amely kisebb anyagi ráfordítással kijavítható, előterjesztést tegyen az elsőfokú építésügyi határozat visszavonására. L Hasonló jogosítványokai ren delkezik a bizottság a fertőző TBC-ben szenvedők részére kiadott igazolások felülvizsgálásának terén is. A lakásügyi társadalmi bizottság által felállított igénylési sorrendet a lakásügyi hatóság a közeljövőben a III. kerületi tanács folyosóján kifüggeszti, ezzel is biztosítva azt, hogy a lakosság a döntésekről tájékozódhasson és véleményt nyilváníthasson. Kétségtelen, hogy a lakásügyi társadalmi bizottság működése minden erőfeszítés ellenére is, csak akkor lesz megfelelő, ha megfelelő számú lakással rendelkezik a felmerülő igények kielégítésére. Ebben az évben a szétosztható lakások száma a rászoruló Kedves Károly bátyám? Engedje meg, hogy így szólítsam és egyben megköszönjem a szíves fogadtatást, amelyben az augusztus 20-i ünnepségen részesített. A különleges köszönet mégsem a kitűnő pörköltnek, meg a jókedvteremtő fehér bornak szól, hanem annak, hogy végighallgathattam ünnepi beszédét és különösképpen annak, hogy megismerhettem Magát. Mind a ketten tudjuk, hogy ez az ünnepi beszéd nem egy országházba való szónoklat volt — csak egyszerű szavak a tsz-röl — arról a tsz-ről, amelyet éppen az alkotmány ünnepén az Alkotmányról Új Alkotmány Tsz-nek neveztek el —, egyszerű szavak a tsz eredményeiről, terveiről. Meg mondhatom, nagyon jólesett hallani, öröm volt megtudni, hogy ez a tsz már 77 forintot is osztott, voltak nagy termései, nagy eredményei. Az már nem a beszédből derült ki, hogy a tagok is elégedettek, szívesen dolgoznak. És az sem, hogy Harcsa Károly annak idején 1957-ben nem engedte széthordani a közös vagyont, pedig már a családja is azt mondta, hagyd abba, minek küszködsz, nem érdemes! De küz- ködött — és milyen fontos, és mennyire örömteli, hogy ezekben a kis eldugott, kö- vesút nélküli községekben családok számához mérten igen csekély, azonban a 15 éves lakásépítési terv keretében évről évre több lakás elosztásáról dönthetnek. A bizottság munkájának eredményessége természetesen csak a lakosság közmegelégedésén mérhető le, ámde a mai lehetőségek között is megnyugtató számunkra, hogy a kerületi tanács az arra legrászorultabb családoknak adja át a lakáskiutaló határozatokat, s hogy ezeken a határo- zatakon már szerepel az alábbi mondat: „A lakás kiutalása a lakásügyi társadalmi bizottság döntésén alapul.” Dr. Farkasné, dr. Dcly Viktória lakásügyi főelőadó mindig akadtak ilyen emberek, akik nem hagyták a közöst! Az eredményekről is tudok. Arról, hogy ötvenkét közepén már annyi volt a jelentkező hogy mindenkit nem is tudtak fölvenni. És tudok a gondokról is. Arról, hogy most már nem tudnak a tsz-ben munkát adni a tagoknak, nem tudják istállóhiány miatt felfejleszteni az állatállományt. Arról, hogy az idei szárazság mennyire visszavetette a gabonaféléket. Még szerencse, hogy a mostani esők solcat használtak a krumplinak, mert a görcsönydobokai tsz „burgonyatermelő” — és így valószínűleg mégiscsak meglesz a beütemezett munkaegység. De nem is erről akartam írni. hiszen ez egy ünnepi levél lenne, amiben termés- eredményekről, gondokról nem szokás írni. De azért mégis másféle ünnep az, ahol olyan vidáman és megelégedetten ünnepelt az egész falu, mint Görcsönydobokán és biztosan tudom, hogy ennek köze van a terméseredményekhez is, meg persze az elnök jó munkájához is. És a kedves fogadtatáson kívül ezért is köszönetét1 akartam mondani — azért írtam ezt a levelet. További jó munkát és még sok vidám ünnepet kívánva üdvözli: LÁZÁR ERVIN — Naponta száz felszállás, ez a gép normája — válaszol a kérdésre Bayer Andor segédoktató, amikor a HA—5209-es napi programja iránt érdeklődöm. Színhely a pécsi közforgalmi repülőtér. A polgári légiforgalom reggeli járata már elhagyta a repülőteret és most az MHS repülő klub tagjai vették azt a birtokukba. Tizenhárom kezdő repülő, két oktató és a táborparancsnok áll a starthelynél. Ragyogóan süt a nap, a fiúk félmeztelen testén izzadságcseppek gyöngyöznek, amikor a csörlő kapcsolójához tolják a HA—5209-es „Ifjúság” vitorlázó repülőgépet. — Béla, te következel — hangzik el az utasítás és Sziebert Béla a pécsi Gépipari Technikum tanulója elfoglalja helyét az első ülésen. Ez a hetvenedik felszállása. Mögötte ül az oktatója Vajcsi Géza, aki akárcsak a társa Bayer Andor segédoktató, ezüstko&zorúa vitorlázó repülő. Magasra emelkedik a fehér zászló. A csörlő kötele megteszül, a gép megindul a start helyen és pillanatokon belül magasra emelkedik. Kétszáz méter felett oldja ki a csőriét és Béla .megkezdi a gyakorló repülést. A gép egy kört ír le a repülőtér felett. A lentmaradók szemükkel kísérik a gép útját. — Szép idő van — Jegyzem meg, a melegre, a ragyo gó napsütésre gondolva. — Igen, a strandolóknák — hangzik a válasz Csóka Ottó táborvezető szájából. — Nincs olyan időjárás ami a repülésnek kedvezne. Meg aztán sokat esik az eső is. így bizony nehezen tudjuk teljesíteni a repülési feladato- kat. Augusztus 12-től 24-ig táborozunk itt a repülőtéren. Naponta mindenkinek négy alkalommal kell repülnie. De ha rossz az idő akkor ezt nem tudjuk teljesíteni. Közben a HA—5209-es földet ér. Sziebert Béla kiszáll a gépből, hogy átadja a helyét a következőinek. — Régi vágyam a repülés — mondja Béla — és nagyon őrülök, hogy végre lehetőségem nyílik megismerkedni a vitorlázás fortélyaival. Most készülök az frA” és a „B” vizs gák letételére, melyre itt a táborozás ideje alatt megvan a lehetőség. Gyorsai» élmondja a két vizsga követelményeit. Az „A” vizsga követelménye víz szintes szárnyakkal 30 másodpercig egyenesen siklani. A „B” vizsga öt iskolakor hiba nélküli repülését követeli meg. Mindkét feladatot egyedül, oktató nélkül egy „Vöcsök” típusú géppel kell elvégezni. — De addig sokat kell gya korolni — veti közbe Csőka elvtárs, a tásborvezető. — Egyenesvonalú repüléseket, fordulásokat, a esörlést és a leszállást. Az első „A” vizsga már megszületett. Szombat reggel tette le Tóth Dezső orvostanhallgató. De hiába keresem, már nincs a repülőtéren. — Mindéin délben bemegy a városba, mert nemcsak iá* borozik, hanem mint medis kus, nyári szakmai gyakori latot is végez délutánonkénti — mondják a többiek. A gépből most egy lány száll 3d, Nagy Ildikó. A pécsi távbeszélő központban dolgozik. Ö itt régi repülőnek számít, hiszen 1901. óta tagja a klubnak. Már az „A” vizsgája is megvan. — Most a „B" vizsgára készülök. Sokat kell gyakorolni. De megéri, mert nagyon szeretek repülni. Minden szabadidőmet a repülésnek szentelem. Nem sok van sajnos, mert esti középiskolába is járok és az idén érettségizem. De azért a követlcező vizsgát okvetlenül leteszem! A csörlő ismét megfeszül és a gép a következő utasával magasba emelkedik. Gépkocsink már az országúton robog Pécs felé, amikor felettünk írják le az utolsó kört, hogy csendes suhogással megközelítsék a leszálló helyet Jó repülést kívánunk HA—5209-es! &- Mltzki <n* Lévé! Harcsa Károly görcsönydobokai tsz elnöknek ,?:;.A hat férfi visszavonul a könyvtárszobába. A nehéz, súlyos könyvekkel zsúfolt polcok a mennyezetig értek és a falakon csak éppen az ablakoknak és az ajtónak hagytak helyet. Csendes, álmosító eső pergette az ablaüveget, a kényelmes fotelekben pedig szótlanul füstöltek. Feltűnt, hogy hallgatnak és szinte kultuszt űznek a fel-fel bodrozódó füstcsóvák fúvásából. Volt olyan, aki a szájában telített füstöt egyszerre, leheletszerűen eresztette ki és arca egy pillanatra el is mosódott. Aki mélyre szívta le cigarettáját, elgondolkozva figyelte a már elszürkült füstöt, aztán fejét csóválta felsóhajtott és a cigarettavéget elnyomta a hamutartóban ... Ez a hat férfi a hét minden második napján pontos időben adott találkát egymásnak ebben a könyvtárszobában és többnyire csak hallgattak. füstöltek...” E fenti kép talán illene egy olcsó és középszerű regény expozíciójaként, amely bevezeti az olvasót egy skóciai -kas- télv konzervatív és időt-tör- ténelmet megállító miliőbe, ahol sötétruhás, pofaszakállas, sápadt arcú és nagyfogú angol urak készülődnek valami bogaras-szeánszra. A hat férfi — a Pécsi Do- táni'gyár műszaki gárdájának HUéU a agy töredéke, az úgynevezett „degusztáló” bizottság — élén Perlaki József igazgatóval. Valóban hallgatnak, minden egyes „szeánsz” alkalmával és csak fújják a füstöt — de ilyenkor — bármilyen furcsán hangzik is — dolgoznak. Ez a bizottság rendszeresen ellenőrzi egy-egy gyártmány minőségét — a laboratóriumi vizsgálatokon kívül — még így, e gyakorlati módszerrel is. S ahogy a borszakértők ízlelgetik, szagolják, vizsgálják a poharak tartalmát — úgy a dohányszakértők is „ízlelgetik” a gyár termékeit, a Kossuth, Munkás és a Terv cigarettát. Hogy aztán milyen eredménynyel? Hm .. 1 nos hát.'. ü Éppen ebben az ügyben kerestem fel az üzem Igazgatóját, hiszen — velem együtt — ebben a városban van néhány tízezer ember, akik naponta dobozszám „degusztálják” a cigarettát — éppenséggel nem valami jó véleménnyel. Tehát: — Miért rossz a cigaretta? — A papír.... — kezdte el Perlaki József és én arra gondoltam, hogy lám, a papír mint védőpajzs távol tartja a kritikát, hiszen az üzem csak a dohányt tölti a papírba, — minősé® szemrehányás ezért őket nem is illetheti. És mégis ... kénytelen voltam elfogadni az érveket, mert bár ellenpróbára alkalmam nem volt — az igazság azt hiszem mégis az, amit az igazgató elmondott. A legjobb srivarkapapírt — amelynek égőképessége 100 százalékos — a jugoszlávok gyártják, következik utána a 85 százalékos olasz Modianó- papír, majd a csehszlovák eredetű papír, amelynek égési képessége csak 18,5 százalék! A tömeg-cigarettákat, — mint a Kossuth, Terv és a Munkás — többnyire csehszlovák papírba töltik a dohánygyáriak. Egy Ilyen papírtekercs négyezer méter és egyes szakaszaiban is van minőségi különbség. (Ez számomra teljesen érthetetlen ...) A csehszlovák ipar egyébként ^korábban szállított jó minőségű papírt, de a legutóbbi szállítmány — tavaly decemberben — ebből a nemkielégítő anyagból áll. Ezért rossz a cigaretta zamata, ezért ég be először a dohánytörzs és közben szinte elszenesedik, de nem parázslik a papír. — Lehet-e ezen változtatni? — Ügy értesültem, hogy minisztériumi szinten tárgyalások folynak. Különben én magam leállítottam két vagon papír felhasználását, de az iparigazgatóság úgy döntött, hogy mégiscsak ebből az anyagból kell gyártanunk a cigarettát, amíg más papírt nem kapunk. Nem tehettem semmit Elgondolkoztató probléma. A tömegcigaretták gyártására rossz minőségű papírt szemelnek ki az iparigazgatóságon — nem tudom milyen elgondolás alapján? A másik: miért vásárolunk olyan papírt — bárkitől is! — ami nem felel meg a vásárlók igényének —• következésképpen ... azt hiszem az egészségének sem ... Mert olcsóbb? Nem hinném, hogy helyes dolog nem figyelembe venni 1 millió hazai dohányzó ízlését és egészségét a „takarékosság” Jegyéből. Ugyanis naponta 45 —50 millió cigarettát szívunk el Magyarországon, ennek 60 százaléka éppen Kossuth, azaz a „tömegáru”. Ha már a statisztikánál tartunk, néhány érdekes adatot érdemes feljegyezni. A legtöbbet „dohányzó” államok — nyugaton keresendők. Amerikában például 14 cigaretta jut egy főre naponta, az európai tőkés államokban átlag 12 darab, nálunk Magyarországon csak 5 darab és a többi bafáti államokban is hasonló az arány. — Nálunk talán drágább a cigaretta? — kérdem. — Egyáltalán nem. Sőt, aligha akad a világon ilyen olcsó cigaretta, mint nálunk. Hanem nyugaton meghökkentő propagandát csapnak a dohánygyárak. Az amerikai Philip Mor- ris-cég például negyedévenként 4 millió dollárt költ csak televízió-reklámra, de nyilván hasonló összeg megy el a sajtóban, neon-reklámokra, rádión hirdetett propagandára. Nos, ezt a reklámhadjáratot nekünk semmiképpen sem kell követnünk, helyette inkább üdvös volna jobb minőségű pa. pírt beszerezni. Ennyi üzleti érzéket igazán elvárhat egymillió ember a kereskedelmi szervektől. Mert ez már valóban — tömegigény. Rab Fercns
