Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

4 HlAPlff 1963. AUGUSZTUS 18. ' Rosszallás és óvatos bírálat fogadta Londonban Rusk pénteki nyilatkozatát kérdések körét, hogy ezzel is­mét kényszerzubbonyt rak a nyugati diplomáciára a ke­let—nyugati eszmecsere újabb szakaszának küszöbén. A rendszerint kormányálláspon­tot kifejező Times szombati vezércikkében helyesli ugyan, hogy Rusk a kelet—nyugati modus vivendi keresésében a „lassú, de biztos haladás” jel­szavát adta ki, de felveti a kérdést: „vajon igaza van-e Rusk külügyminiszternek, amikor London : Angol diplomá­ciai körökben alig titkok rosszallással fogadták azt a tényt, hogy Rusk amerikai külügyminiszter lényegében elutasította a német területen állomásozó külföldi csapatok javasolt létszámcsökkentését. Londont annál is inkább kí­nosan érinti az amerikai kül­ügyminiszter pénteki nyilatko­zata, mivel Lord Home an­gol külügyminiszter előző na­pon — csütörtökön — kormánya nevében készsé­gét fejezte ki a német föl­dön állomásozó brit és más külföldi csapatok létszám- csökkentésének és az ellen­őrző posztok felállításának egyidejű megvitatására. A bonni nyomásnak enged­ve — ez volt Schröder lon­doni villámlátogatásának leg­főbb célja — az angol kor­mány is hangsúlyozta ugyan, hogy „egyelőre nem lehet szó a Közép-Európában farkas­szemet néző haderők teljes szétválasztásáról”, de hajlan­dó támogatni az itt összpon­tosított katonai erők fokoza­tos „leapasztásának” gondola­tát. Egy ilyen kelet-nyugati egyezmény választási szem­pontból sem lebecsülendő elő­nyökkel járna a kormánypárt részére: A nukleáris dilem­mából kiutat kereső angol köz vélemény ugyanis örömmel támogatna minden olyan kezdeményezést, amely enyhítené a feszültséget Eu­rópában s ráadásul a rajnai brit hadsereg létszámcsök­kentése súlyos terheket ven­ne le az adófizetők vállá­ról. Angol kormánykörökben most attól tartanak, hogy a Kennedy-kormány — a szená­tus „veszettjeinek” megbékí­tése végett — olyannyira le­szűkíti a „megtárgyalható” hangoztatja, hogy a német területen felállítandó meg­figyelőállomások kérdése nincs kapcsolatban azzal a javaslattal, hogy a demarká­ciós vonal mindkét oldalán csökkenteni kell a külföldi csapatok létszámát? Megítélésünk szerint a két elgondolás logikusan és szer­vesen összefügg egymással és a kettőt együttesen kellene megvitatni” — hangsúlyozza a Times. „Elhallgatás és vitás kérdések“ A Trybuna Ludu szombaton „Elhallgatás és vitás kérdések” címmel cikket közöl, amely­ben Ludwik Krasucki elemzi a Kínai Kommulnista Párt Központi Bizottsága július 14-i nyílt levelének egyes téziseit A nemzetközi munkásmoz­galomban folyó jelenlegi vita — írja a lap — a szocializmus építésének belső társadalmi­gazdasági és politikai-berende­zési problematikáját is érin­tette. A belső gazdasági épí­tőimunka a nemzetközi mun­kásmozgalom szerves része. A szocialista gazdaság, tudomálny és technika tervszerű fejlesz­tése közvetlen és lényeges mó­don hozzájárul a népeknek a háború ellen, a békés együtt­élés megteremtéséért vívott harcához. Ebből a szempontból külö­nösen szembetűnő a Kínai KP jelentős hallgatása a szocializ­mus és kommunizmus építé­sinek belső, anyagi mozgató erőiről. A Kínai Kommunis­ta Párt lebecsüli az ember anyagi érdekeltségének szere­pét a gazdasági építőmunká­ban. Köztudomású — írja a Try­buna Ludu —, hogy Lenin Kémeket ítélt el a budapesti katonai bíróig már a forradalom előtt, de még inkább a forradalom után a gazdasági építőmunkát a szocialista építés legfőbb feladatául jelölte meg. A kom­munista és munkáspártok 1957 és I960, évi tanácskozásai ép­pen a lenini tétel helyes alkal­mazásán fáradoztak. A kínai vezetők most revidiálták ak­kor elfoglalt álláspontjukat és szembefordultak a XX. kong­resszus általuk is elfogadott irányelveivel, a gazdasági fej­lődést is gátló sztálini szemé­lyi kultusz felszámolásával. A Renmin Ribao számtalan cikk­ben foglalkozott a „Nagy ug­rás” és az „Uj győzelmek a három vörös zászló alatt” cí­mű mozgalom kérdéseivel, ezekből azonban teljesen ki­maradt a gazdasági ösztönző erők kérdése. A szocialista országok nem mondanak le gazdaságuk fej­lesztésére irányuló erőfeszíté­seikről — állapítja meg a cikk. — Ez kifejezésre jut a KGST tevékenységében is. Az együttműködés jó eszköz a győzelemhez a Nyugattal való gazdasági versenyben. Valentyina Tyereskova Prágában Augusztus 15-én Antonin Novotny csehszlovák elnök a „Szocialista Munka Hőse” arany­éremmel tüntette ki Valentyina Tyereskovát. Nemzeti ünnep Indonéziában Djakarta. Az indonéz nép a független­ség napját ünnepli, 18 évvel ezelőtt kiáltották ki a függet­len Indonéziát. Az ország száz milliós népével együtt először ünnepel Nyugat-Irián lakos­sága is, amely nemrég tért vissza az anyaországhoz. Djakarta, a köztársaság fő­városa ünnepi díszt öltött. Kora reggeltől kezdve nagy tömegek özönlöttek el az ut­cákat, a Sukarno-stadionba igyekeztek. Reggel 8 órára a körülbelül százezer főt befogadó sportte­lep tribünjei zsúfolásig meg­teltek. Megkezdődött a hiva­talos ünnepség, amelyen meg­Újabb terrorper Madridban jelentek a kormány tagjai, a diplomáciai testületek képi- selői és külföldi küldöttségek. A megjelentek lelkes tapsától kísérve Sukarno elnök mon­dott beszédet. * A függetlenségi nap alkal­mából Sudibjo miniszter, a Nemzeti Front főtitkára be­szédet mondott, amelyben a Nemzeti Front százmillió tag­ja nevében köszönetét, mon­dott az Indonéziának nyújtott szovjet támogatásért. Rámuta­tott arra, hogy míg bizonyos imperialista államok nyomást próbáltak gyakorolni az or­szágra és beavatkoztak belső ügyeibe, a szovjet nép a többi szocialista országok népeivel és az egész világ békeszerető embereivel együtt erkölcsi tá­mogatást nyújtott Indonéziá­nak. A Szovjetunió kormánya 1 és népe a többi szocialista or­szággal és az egész haladó emberiséggel együtt igen nagy mértékben elősegítette a Nyu- ' gat-Irián felszabadításáért ví­vott harc sikerét. Tiltakozási hullám Ausztriában Egy madridi rögtönítélő bí- I lóság rövid eljárás után halál­ra ítélte Francisco Gata és Joaquin Belgado Martmiez 30 éves vádiottakat — jelentik nyugati hírügynökségek. Az ítéleteket hivatáios közlemény szerint szombaton végrehaj­tották. Azzal vádolták őket, hogy július folyamán Madrid­ban „terrorcselekményeket” követtek el. a bírósági tárgya­láson azonban mindketteiu hangoztatták teljes ártatlansá­Mint tegnapi számunkban jelentettük, a Budapesti Ka­tonai Bíróság id. Holczmeister Jánost, ifj. Holczmeister Já­nost és Krämer Konrádnét (nyugatnémet állampolgár) 13, 8 illetve 3 évi börtönbüntetéssel sújtotta rendszeres kém- tevékenység kifejtéséért, valamint a Magyar Népköztársaság államtitkainak megsértéséért. Képünkön: id. Holczmeister János, ifj. Holczmeister János és Krämer Konrádné a bíró­ságon. A kenyér és a liszt küszö­bönálló drágulásának híre az osztrák nagyüzemek munká­sai és a fixfizetéses alkalma­zottak tömeges tiltakozásai váltotta ki. Az emelés, hírét, szerint — 10 százalékkal drá­gítja a mindeddig szilárd ke­nyér- és lisztárakat. Az osztrák dolgozók köré­ben fokozott felháborodási kelt, hogy a munkaadók kép­viselői a mértéktelen drágu­lás körülményei között is bé­rek befagyasztását javasol­ják. Benya, az Osztrák Szak- szervezeti Szövetség elnöki kijelentette: az osztrák mun­kásság a drágulás ellensúlyo­zására béremelést követel Ugyanilyen határozatot hoz nak a szakmai szervezetek éi a nagyüzemek szakszervezet bizottságai is. A legélesebbet az osztrák vasmunkás szer­vezet lép fel. A szocialista é: kommunista vasas vezetők t béremelési követelések nem­teljesítése esetén ellenrend­szabályokat helyeznek kilátás­ba. gukat. Mint a Reuter Iroda kiemeli, ellenük csupán a ren­dőrségen felvett jegyzőkönyv vallott, amely, ismerve a spa­nyol rendőrség módszereit, semmit sem bizonyít. Az újabb terrorper általános megütközést és felháborodást keltett. Megbélyegezte az íté­letet Saragat, az olasz szociál­demokrata párt vezetője, s tiltakozó táviratot küldött Francónak Ungaretti olasz költő. Magyar hozzájárulás Szkopje újjáépítéséhez Zágor György belgrádi ma­gyar nagykövet szombaton fel­kereste Dusán Kveder jugo­szláv külügyi államtitkár­helyettest és közölte vele hogy a magyar kormán; Szkopje újjáépítéséihez 10 mii lió forint segéllyel járul hozzá Nyolcéves „üzletemberek“ Autószerelőt, . lakatost, segédmunkásokat, jépkocsi- rakodókat azonnal felveszünk Bm. Építőanyagipari Vállalat Pécs, Alkotmány u. 77. sz. Az ördög sem gondolná mennyi furcsaság lappang egy elavult színházi műsorfüzet körül... De kezdjük az ele­jén. Nádor kávéház, kara dél­előtt. Egy költővel vitatkozom, s szórakozottan intek a két kisfiúnak, hegy a nyomtat­vány, ami;t az orrom alá dug­tak és egy forintot kértek ér­te, nem érdekel... De vélet­lenül a nyomtatványra pillan­tok, s látom, hagy a tetszetős kiállítású kék táblás lapnak ,-Pécsi Színpad” a címe. Uj lap indult és én nem tudóik róla? — döbbenek meg, s azon nal intek a fiúknak. Úgy nyolc-kilenc évesek lehetnek, a szőke matrózinges az asztal egyik oldalának támaszkodik, a másik, rosszabb fellépésű az asztal másik oldalának. — Egy forint — közli velem a szőke, igazán kedves kisfiú. Az erszényemért nyúlok, s közben érdeklődöm tőle: —‘ Mi a neved? — Oláh Zoltán. Aztán megtudom, hogy a János utca 1-ben lakik, a ba­rátja Déryné utca 21-ben és Dómján Józsefnek hívják. Köz ben kinyitom a műsorfüzetet és döbbenten látom, bogy a Romeo és Júliát, a Toscat, és a Három testőrt hirdeti, te­hát egy két évvel ezelőtti, in­gyenes reklámfüzet. Keresem az impresszumot: „Felelős ki­adó: dr. Ehmann Béla.” Mi­lyen rossz ízű tréfa e^? A gye­rekeknél csinos paksaméta van... — Ki adta ezt nektek? — A színházban adta egy néni... Negyvenet szoktam kapni, de elszámolhatta ma­gát, mert ez most csak 39. — És? — Kettőre megyek leszá­molni. — Mennyit kapsz? — Minden tíz után két fo­rintot. Tehát húsz százalék. Érde­kes, valóban ennyi a szokásos jutalék. Még két kérdés: — Máskor is kaptatok ilyen füzeteket? — Igen, amikor itt voltak a négerek, 150-et adtam el a cirkusznál, de az piros volt. — A néni ott van most a színházban? — Nem hiszem, elmentek a bisztróba reggelizni. Még fel sem ocsúdok az ámulatból a gyerekek már két asztallal odább árusítják a fü­zetet, s a véletlen különös já­tékaként éppen dr. Ehmann Bélának kín-álgatják az ingye­nes kétéves műsorfüzetet. Ehmann doktor is megdöb­ben, s tanácstalanul körülnéz (Ehmann Béla az elmúlt sze­zonban már nem Pécsett, • ha­nem a budapesti Petőfi Szín­háznál dolgozott, mint gazda­sági vezető). A gyerekek átfésülik a ká­véházat, legalább 15 darabot eladnak, én pedig átülök a csodálkozó Ehmann Bélához, —■ Hogyan kerülnek elő ezek a reklámfüzetek? — Fogalmam sincs róla. An­nak idején, amikor aktuali­tásukat vesztették, kivontuk a forgalomból, s a kb. ötszáz darab remittendát elhelyeztük a színház raktárában. Akko­riban ezeket vagy eladták a MÉH-nek vagy a dekorációs részleg felhasználta szobor ka- sirozásokhoz. Ezeket a füzete­ket akkor díjmentesen adtuk a jegyek mellé, hogy a kö­zönséget tájékoztassuk. Ezért érthető a csodálkozásom, hogy másfél év múlva éppen ne­kem kínálják forintért. Ért­hetetlen, hogyan került elő a raktárból ez a több, mint más­fél éves reklámanyag, kinek érdeke, hogy.akár csak ingyen is az utcára kerüljön. Az ügy valóban rejtélyes. Mi a jó abban, hogy amikor az új reklámkampány plakátjai a falakon függnek,_ egy régi, más műsort propagáló tetsze­tős reklámfüzet is terítékre kerül? Milyen indítékai lehet­nek az intézkedésnek? Kettőkor várom a gyereke­ket a színház előtt, a gyerekek természetesen nem jönnek. El­megyek a János utca 1-be, s Oláh Zoltánba természetesen nincs otthon. Az utcán, úgy tűnik véletlenül, találkozom Dómján Józseffel, egv gferek- falka közepén. Kihalászom. Dómján közli, hogy ő vissza­adta a füzeteket Oláh Zoltán­nak mert neki ez az ügy nem tetszik. — Úgy látszik többéi is vagyunk így. — További azt is közölte, hogy Oláh Zol­tán csak 15 darabot tudott el­adni, s a pénzzel már leSzá molt a színháznak. —- Mennyit kapott? — Három forintot. Ezek után kénytelen voltán bekopogni a Pécsi Nemzet Színház szervezőtitkárságára Varga Dénes és Darányi Ma rian bizalmatlanul fogadnak Amikor megemlítem a füzete két, Vanga Dénes idegesen fel kiált: — Szóval erről van szó! Gyors, ideges párbeszéd kö vetkezik. — Adtak Oláh Zoltánnal árusítás céljából kétéves szín házi reklámfüzeteket? — Szó sincs róla! Járt it reggel egy kisfiú, annak ad tünk nyolc-tíz darabot, s mon< tűk neki, hogy osztozzon e rajta barátaival. — A szőke kisfiúnál 39 da rab volt és pénzért árusított« továbbá közölte, hogy hús százalékot kap, és kettőre jöi leszámolni. Úgy tudom csal 15 darabot sikerült neki el adni, így ma 3 forintot kapót önöktől. — Szemenszedett hazugság csodálkozunk önön, hogy vád’, hangon beszél, és jobban hí ’ egy taknyos kölyöknek, mii, a felnőtteknek.;. Darányi Marian és Varig; Dénes rendkívül ingerült, ebben teljesen igazuk van, hí é á f

Next

/
Thumbnails
Contents