Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-12 / 161. szám
1963. JÚLIUS 12. tHAPLd 3 lionepi műszakot rendeznek a vasutasok A hagyományokhoz híven a pécsi vasútállomás dolgozói az idei vasutasnapra is ünnepi műszakokkal készülnek. Az idei műszakok ugyan nem jeleskednek olyan eredményekkel, mint a múlt éviek, de ennek az oka az első negyedév mostoha körülményeiben keresendők. A korlátozások és akadályok miatti lemaradás még rányomja a bélyegét a vasutasok jelenlegi munkájára, de ettől függetlenül, hihetetlen erőfeszítéssel munkálkodnak a személyes tehervonatok menetrend- szerű indításán, a szállítási tervek 100 százalékos teljesítésén. A Pécs vasútállomás dolgozóinak jó munkáját jelzi, hogy július 14-én, a XIII. vasutasnap alkalmával harminc dolgozó kapja meg a „Kiváló dolgozó” jelvényt, illetve oklevelet és vele együtt járó pénzjutalmat. Harmincötezer pár kesztyű bélésre vár Miért nem teljesítette féléves exporttervét a Pécsi Kesztyűgyár? A második negyedév nagyon rosszul sikerült a Pécsi Kesztyűgyárban. Körülbelül egy hónappal ezelőtt, amikor arról érdeklődtünk, hogy teljesíteni tudják-e exporttervüket, aggodalmasan válaszoltak: —• Félő, hogy nem tudjuk teljesíteni, mert a Győri Kötöttkesztyűgyár nagyon rend- szertelenül szállítja a bélésanyagot. Több levelet küldtünk, személyesen is ott jártunk, Ígéretet is kaptunk, de abból még nem lesz kesztyű. Ez a rendszertelen, késedelmes szállítás az egész gyár életét felborítja. A Kesztyűgyár vezetőinek aggodalma nem volt alaptalan. Július 1-én, a harmadik negyedév első munkanapján 35 000 pár kesztyű sorakozott a raktárban bélésre várva. S ez teljesen érthetetlen, mert a két üzem köA városi tanács irányítása alá került a Pécsi Kokszművek Július élsejével a Pécsi Kokszművek a Nehézipari Minisztérium felügyelete alól a városa tanács ipari osztálya irányítása alá került. Miért vált ez szükséglessé, s mit jelent a Kokszművek további munkájában — kérdeztük Molnár Károly elvtárstól, az ipari osztály vezetőjétől. — Mint az elmúlt évek tanulságai bizonyítják, a gázellátás terén sok probléma volt városunkban. Nemcsak a gáz mennyisége, hanem a minősége is kifogásolható volt, mert a kéntartalom nem kielégítő. A város további fejlesztését, az új lakótelepek építését, az új ipartelep kialakítását figyelembe véve, egyre nagyobb feladat hárul a gázszolgáltatásra, amely a Kokszművek termelésétől függ. Azáltal, hogy a Kokszművek a városi tanács felügyelete alá tartozik. nagyobb mérvű fejlesztést hajthatunk végre, s jobban biztosítani tudjuk a lakosság kielégítését. — Fejlesztés alatt a beruházásokat is értjük? — Természetes. Itt van például a gáz kéntartalmának csökkentése, vagyis a gáz minőségének javítása. Az új kéntelenítő egység megépítésével kapcsolatban már eljártunk a felügyeleti szervünknél és Ígéretet is kaptunk, melynek alapján 1964-ben felépítésre kerül. Jelenleg a vállalattal együttműködve, a tervező- és előkészítő munkák folynak. Az új kéntelenítő egység meg- éoítése körülbelül hárommillió forintot igényel. S mivel a gázellátás fejlesztése városunk egyik nagyon fontos, mondhatjuk létkérdése, a városi tanácsnak módjában áll a vállalat fejlesztésének ütemét gyorsítani, a dolgozók munka- körülményeit javítani. Bizonyára akadnak aggodalmasko- o de azoknak csak azt nv Ihatjuk; a Sütőipari Vállalat. a Ruhaipari Vállalat, vas- a Vegyesipari Vállalat pél ' .'a- bizonyítja, hogy az v '''hi időben több milliót fo.üi lőttünk a jobb munkakörülmények és a Jobb szociális körülmények megteremtésére. Hallottam, többen féltek attól is, hogy kevesebb lesz a bérük. Alaptalan az aggodalom, mert a bérezések országos jellegűek, azokat nem kívánjuk csökkenteni, sőt amennyiben a Kokszművek a lakosságnak nyújtott szolgáltatást, értem ez alatt a gázellátást — fejleszti, úgy ez maga után vonja a prémium növekedését is. Márpedig a gázellátás fejlesztése, a koksz és a melléktermékek/ termelésének növekedését is jelenti. Amíg a Kokszművek a Nehézipari Minisztérium kis vállalatai közé tartozott, addig nálunk az egyik legnagyobb vállalat, s mivel ilyen fontos üzem, minden lehetőt elkövetünk a további fejlesztése érdekében. És ez szorosan összefügg a városunk további fejlesztésével is, hiszen a gázellátás teljes egészében a Kokszművek termelésére épüL zötti évtizedes kapcsolat során ekkora lemaradás még soha nem volt. Valamilyen áru leszállításával kapcsolatos akadályt a rendelő üzem felé időben kell közölni. Vajon az eltelt három hónap alatt milyen akadályokra hivatkozott a Győri Kötöttkesztyűgyár? Kezdjük talán az elején! A Pécsi Kesztyűgyár február 28-án elküldte specifikált tervét Győrbe, majd március 22-én a szállítási szerződés másolatának mellékletével bejelentette a véleményeltérést a havi szállítási ütemezésre. pontosan megjelölve a bélésfajtákat és párokat. Ez az eltérés 14 000 pár kesztyűre vonatkozott. Április másodikén megérkezett a Győri Kötöttkesztyűgyár válasza: „Fenti tárgybani vélemény- eltérésükre válaszolva közöljük önökkel, hogy az időközbeni megváltozott termelési programunk lehetővé teszi a kérésüknek megfelelő havi ütemezés szerinti szállítást, így a véleményeltérésüket elismerjük. Levelünk utéiratában az előszállítások mértékére vonatkozóan közöljük, hogy a Ruházati Termékek Szállítási Alapfeltételeinek 16. §. 27. pontjának értelmében járunk el.” Ez a levél világosan bizonyítja, hogy a győri üzemben semmi akadálya sem volt az ütemes termelésnek, s a szállításnak. A levél második része alatt pedig az értendő, hogy a kért áru 20 százalékát meg nem haladó mennyiséget határidő előtt is szállítani lehet, a másik fél értesítésével, annak hozzájárulása nélkül. Ezzel szemben mi történt a valóságban? Áprilisra 25 000 pár drapp kesztyűbélést kért a pécsi gyár. Hó végéig ebből mindössze 1250 párat küldött a győri üzem. Május végéig a rendelt 40 000 pár helyett csak 24 ezret kaptak, tehát 16 000 pár adósság terhelte a győrieket, ami június végéig 35 000 párra szaporodott. Áprilisban Biszkup Gyula, "a gyár főmérnöke és Ángyán Antal, a kereskedelmi osztály vezetőhelyettese ellátogattak a győri üzembe. Itt Ígéretet kaptak, hogy a lemaradást behozzák és biztosítják a rendszeres bélésszállítást. Mindez csak ígéret maradt. Május 31-én a Kesztyűgyár vezetősége, a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság közösen« levelet írt Győrbe. Hivatkoztak az évtizedes jó eevuttműködésre és kérték a győrieket, legyenek tekintettel a gyár exporttervére, tegyenek meg mindent a bélések leszállítása érdekében. Ez a levél válasz nélkül maradt. A győri üzem csupán arra reagált, amikor a Kesztyűgyár bejelentette, hogy kötbér- és kárigényt fog érvényesíttetni, mert, a lemaradásért a felelősség száz százalékosan a Győri Kötöttkesztyűgyárat terheli. Megjött a válasz, de ebben nincs sok köszönet, sőt ellentmond az áprilisi levelüknek. Azt fejtegetik, hogy nem kapták meg időben a tervet, majd anyaghiányra hivatkoznak. A Kesztyűgyár elküldte válaszlevelét, s várják a béléseket, hogy minden erőt mozgósíthassanak majd a bedolgozásra. S hogy a rendszertelenség mit jelentett az utolsó 2—3 hónapban a gyár életében. azt legjobban a szabadságolási- és túlóra jegyzékek mutatják. Ugyanis béléshiány miatt volt olyan nap, hogy 20—30 dolgozót szabadságra kellett küldeni, majd amikor megérkezett az áru, túlórában foglakoztatni őket, hogy a kész kesztyűk mielőbb elhagyhassák a gyárat. Termelékenység növekedésről sem beszélhetünk, ha olyan dolgozókat kell bélésezésre állítani, akiknek nincs ehhez megfelelő gyakorlatuk. Egy üzem életében több akadály gátolhatja a folyamatos termelést. Nyilván a győriek is tudnak magyarázattal szolgálni. De a magyarázat még nem mentesít a felelőségtől. S ezt érezniük kell, amikor a Kesztyűgyár 35 000 pár kesztyűvel maradt adós. Csépányi Katalin Los Angeleslől — Pécsig Sádops szakinunkssokaf alkalmaz állandó munkára a PÉCSI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT. Pécs, Bajcsy Zsilinszky u. 4. szánv Kezével ellenzőt formái sűrű, fekete szemöldöke elé, és úgy nézi az új-mecsekaljai házakat, a kék, zöld, sárga pasztellszíneket, az Olympia vendéglő ívelt homlokzatát. Szép, galambősz haja van, arca barnára égett a napon, világos öltönyt visel és mozdulatai lassúak. Nem mond véleményt semmiről, egy-két elejtett szót csak, azt is inkább udvariasságból. Richard Neutra professzor egyike a világ leghíresebb építészeinek. Az ebédnél megtörik hallgatása, beszél, tréfálkozik, szívesen felelget a kérdésekre. Benedetti Tibor, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója, és a legjobb pécsi tervezők kísérik. Délelőtt érkezett, de a lenyugvó napfény már a budapesti repülőgépen fogja érni. — Megszoktam az utazást — mondja kávéját kavargatva. — Innen Lengyelországba, majd Venezuelába repülök. Hogy hol jártam eddig?... Mosolyog, nem is tudja, hirtelen mihez is kapjon emlékeiben, gondolatban óceánokon, tengereken siklik át. — India, Pakisztán, Ausztrália, Dél-Amerika, Európa ... — Mióta tartózkodik hazánkban? — Három napja. Pesten voltam, Dunaújvárosban s most Pécsett. Holnap még tartok egy előadást az, egyetemen, aztán újra csomagolok. Színes folyóiratok kerülnek elő, egymás kezéből vesszük át a fényképeket. A tág, világos, korszerű arhitektúrájú épületek nagyszerű alkotókészségét dicsérik. Életműve? — akarom kérdezni, de felesleges, a folyóiratok lapjai ön- maguktól beszélnek. Los Angelesben él, az Egyesült Államokban, s három országban vannak intézetei. A Neutra név végigfutott a glóbuson, Ka- rachiban, Delhiben, New-York- ban vagy akár Hamburgban öntötte álmait, elképzeléseit betonba, üvegbe ezer és ezer munkáskéz. — Ezt nem rég fejezték be — mutat egy épület fényképére — negyven méter magas lamellák biztosítják, hogy az épületben dolgozó ezerötszáz hivatalnok állandóan elegendő napfényt kapjon. A föld forgásával változik a lamellák állása, s így kerül mindig elég fény a szobákba. Igen ... Ez egészen új, ilyet még Amerikában sem készítettek. A világításnak ez a módja kevesebbe kerül, és az áramköltségben a lamellák ára megtérül. Egyébként most terveztem egy agrárfőiskolát Kelet- Pakisztánnak, egy kórházat Lahore-ban s tervezőim dolgoznak a Róma melletti hu- szonnyolezer lakású városrészen. Most már nem tanítok, az egyetemre én már öreg vagyok. — Miért jött hazánkba? — Előadást tartok és kíváncsi is voltam a magyar építészek életére. Am Neutra professzornak tetszik a tervezés is, tetszik az új városrész. — Európa lemaradt az építészetben — mondja, — de nem behozhatatlanul, — majd hozzáteszi: — Az építé- < szék olyanok, mint az orvo- ' sok. Óriási szerepük van az j emberek életében. Később ar- < ról érdeklődik, nálunk a tervezők ellátogatnak-e lakások- ] ba, és megkérdezik-e p. dolgozókat, mennyire elégedettek < a szobákkal, a berendezéssel?! Olyan kapcsolat kell a lakos-! ság és a tervező között, mint í az író és olvasója között, bár« ez a kapcsolat a tervezőknél < még fontosabb — teszi hozzá, f — Az épület befolyásolja az < embereket, egy életen át hat t az emberekre. Éppen ezért a j tervezők nagyon sok kárt, de \ nagyon sok hasznot is hajthatnak. — Nagyon jó érzés már < ilyen gazdag életmű után < lenni? Tudni, hogy mindent ! megtett, amit egy ember meg- < tehetett a s‘ „ szakmája j an,! hivatása gya..^. iásában? Hogy J nagyot alkotott? — kérdezem. < Rázza fejét, tagad. Elégedet- < len. Azt mondja, egyszer < Svájcban, az egyik pályaud- í varon valaki könyvet hagyott; a pádon. Unalmában felvette. Róla szólt. Egyik helyen azt! alvasta: Neutrát mindig va- < lami az új felé hajtja. Egy így « igaz. A búcsúzásnál kijelenti,! szeretne a magyar építészekJ hasznára lenni, ha elfogadnak< tőle egy-két jótanácsot. Délután majd beszáll a1 gépbe, és lenéz Pécsre, a Me- < csekre. Emlékül talán elvisz j egy jó szót és egy építészeti | formát, s itthagyja életműve j nagy tapasztalatát. Szfits István Az első világháború előtti földművelési és halászati eszközöket láthatjuk képünkön. sokan emlékezhetnek a szabad-tűzhelyes konyhára, a tűi fölött lógó főzőüsttel. népművészeti kiállttá >ól a fa-farag« A néprajzi múzeumban A Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán két kiállítás nyílott meg. Az egyik egy állandó, mely „Baranya népe” címet viseli és megyénk kultúrtörténeti, valamint régi munkaeszközeit dolgozz4 fel, míg az időszakos kiállításon 37 baranyai részvevő népművészeti munkáját láthatjuk. Az^ Ízléses kiállítás minden vitrinje, tárgya mellett szívesen elidőzhet az érdeklődő, hisz az anyag nem csupán helyileg érdekes, hanem általános értéke is óriási. Tálán leggazdagabb a népviseletek bemutatása, ahol ormánsági, sokac, német, horvát, cigány, bukovinai és még egyéb tájak viselete található meg.
