Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
4 NAPLÓ 1963. JÜLITJ8 I FALUSI NYÁR 1963 IV. Mióta a Pa-ncák a Balatonról írta nekem azt a levelet igennagy levelezésbe vagyok. Mostann is kaptam eggy levelet, amejben a kővetkezők álnak: „Bocsás meg Karcsikám, hogy zavarunk, de bölcsességedre számítunk, ezért kérünk beszéljétek meg a dolgot a Pancákkal — talán lesz foganatul Biztosan van róla tudomástok, hogy itt közelben a Mecsek egyik horpadásában tervezték egy völgyzárógát építését, Folyékonyan hallgat róla a krónika. Fürdőzés és víznyerés szempontjából nem is ha- szontalanság. Sok önkéntes munkát vállalnánk — apraja, nagyja — ha lenne valami a dologból. Pancák már megjött a Balatonról mi még el sem mentünk. Kisbalaton lenne Pécsett: Aláírás: Sokan." Nahátkér emszépen: eggy: A Pancák nem úgy jött a Balatonról, hanem a rendőrség hozta, kettő; az, hogy „bocsás meg” a levélben is egy tövei van, nem Plajbáz féle hiba, három: maguk soka nn miért teccenek azt gondolni, hogy ha mink megbeszéljük lesz foganaty- tya? Merugyanis a foganat az szokott lenni, hogy jól éli érnék bériünkét, hogy miért firkálunk ojant, ami sokaknak nem teccik (útjavítás, víz-probléma, áruellátás, iskolaügy), stb. Negyec- cer: Pécsett mindenki isz‘ Még a Mecsek is. És épen czér mondta a Kragulec, hogy azok a bácsik akik völgyzárógátat terveztek a Mecsekre sokai jobszívtiek, mint amenyi a zakértelmük, mert a mecsek mészkő és mint ojan úgy nyeli a vizet, mint a Kragulec a pálinkát (A hasonlatot már a Pancik tete hozá!) És ha már a víznél tartunk nálunk a ház- tann most foly eggy köszönő levéli fogalmazása a vízmüvekhez, amiért is megóv benünket a büdös víz fo- gyasztá3átoll. Ugyanis a házba ezenn a levélfoga'ma- zásonn és a Kragulec néni könnyein kívül sémi sem foly, a viz sem a vizvezeték- böll. Ezér is dicsértük mindég a Vízmüveket. Volt a régi vizprobléma, hogy eggy- általánosan nem volt viz — Ezt megoldoták a Dunavizzel és ugyanakkor előteremtetek egy másik problémát, azt hogy a viz büdöss — most megoldoták a büdöség problémáját azal hogy nincs viz — így vizont... ajjaj. Bár hozá kel fenem, hogy ez a vén Kragulec aszonta: It már akor is büdös a viz ha nincsI Mostann két filozófus ezenn töpreng, hogy ez metafizikáikig (teccik látni ijen szavakat tu- dokl) hogyanh lehetséges. Azt hiszem agyon fogják verni a Kragulect. És mostann pedig örömei kel beszámolnom rolla, hogy Pécsett végre megol- dódt a lakásprobléma. A Tolbuchin utonn építettek egy OTP házat és elkészültek vele határidőre (ez ké- remszépenn nem sajtóhiba, én se vagyok hűje, télleg határidőre készült ell) azaz május 15-tödikérs Namár- most a lakósok még máma se költöztekk bele a prima lagható házba. Nem kérem, a lakósok sem hüjék, és palotájjuk sincsen és nem Is sztrájkolnak és a pénzt Is lefizették (legalábbis eggy rézét) csak éppen nem engedik beköltözni őket. Hogy ennek mi hazna van? A Pancák aszongya nem jó koránn begöltözni eggy lakásba, mert a fris mezeié* a zember tüdejire mehet, jó ha lakók nélkül kizáradnak a falak ét beszárad a parket. Nem tudom, hogy a fris mezelés tüdejire mehet- e a zembernek, de hogy egy- pár lakónak (azazhogy tiszteletben, címzetes lakónak) már a zagyára ment az biztos. (Nem a fris mezeiét ment a zagyára, hanem ú zügyintézés.) Mert a lakás otan ál készen május közepe óta és nem tehet beköltözni, mert hiányzik eggy- blzonyos papír s ez kérem- szépen még akkor is marhaság ha az a bizonyos papír a ^aranybulla. S örömei hatottuk azt is, hogy újbóli lezárják a Ráköti utat (csak azt nem tuggyuk eldönteni, hogy hogy lehet azt újbóli lezárni, ami edig is le volt?!) és eből kifojólag kérünk a KRESZ-be eggy új fejezetet beigtatni, hogyugyarús nemcsak főútvonal és mellélcut- vonal van Magyarorzágon, hanem rósz útvonal, lezárt útvonal, terelő útvonal és pécsi utnélleflH vonal. Tiszteletei: * S V. II. 111. így maszek, úgy maszek. Egy pillanatig se gondoljuk, hogy Bagi Lajos adós marad a csúcs-elnöknek. Éppen hogy nem. Hiszen ezért jar a kocsmába, ezért az évődésért, amelynek mindig az szokott lenni a vége: — ... hogy aszondja a csúcs-elnök: Na gyűJjön kend Lajos bácsi, fizetek magának egy nagyfröecsöt! Adja Isten, hogy még sokáig üldögélhessen a kispa- don az öreg Bagi Lajos, meg hogy még sokszor fizessen a csúcs-elnök a kocsmában! Lázár Ervin (Foto: Motil Emil) *N«!S*%/*<N«e!S2! zony csak azt mondja magáról: kanász vagyok, kérem! Méghozzá nem is akármilyen kanász. Hogy most éppen itt találtuk meg a kocsmában? Nem tesz semmit. Délben nem bírja a jószág a hőséget, s nem birja a kanás? sem, fölhajt hát egy kis sört. S közben előadást, tart: hogy ez az állatorvos, ez a doktor Gonda ... Hát igen, ez a doktor Gonda! Mikor Jaksics bácsi nem a legpontosabban hajtja Vég- r' az utasításait, már is ott- Lríem, s van haddelhadd. Ez az öregember, csibukkal a szájában, Bagi Lajos. Itt szokott üldögélni Kémesen a háza előtt. Augusztusban lesz nyolcvan esztendős, 1908-ban húzták egy zápfogát, az els*ő világháborúban Szerbiában szétlőtték a könyökét, s úgyszintén kilencszáznyolcban 18 rénusi forintokat ivott el két barátjával Vajszlőtól Sámo- dig. Azok voltak a szép idők, a kutyafáját! Most hogy nem tud már dolgozni, itt szokott üldögélni a kiapadón, meg néha benéz a kocsmába is, nemany- nyira inni, mert sajnos az ivás sem megy már úgy, mint mondjuk a XIX. század végén, de vitatkozni, meg évőd- ni kitűnően lehet a kocsmában. — Különösen a tsz-csúcs- elnökkel szeretek vitatkozni — mondja —, mivel én még maszek vagyok. Nem mentek volna velem a tsz-ben semmire, nem tudok én már dolgozni. Aztán a csúcs-elnök üü meg mindig macerái, hogy Emberek, örömök, gondok Egy személyzeti vezető „naplójából“ nem lehet másképpen bírni. • Még szerencse, hogy ilyenkor 5 a parasztember nem nagyon > ér rá levelezni, csak nyolc- S Van-száz levél jön naponta, j Ezt is elég kihordani a sok ? újsággal együtt. S hát jólesik ; egy kis hűsítő, meg az öreg S kanász évődését sem utolsó í dolog hallgatni. Mert éppen í azt mondja Tényi István kő- í műves Jaksics Antalnak: > — Senki sem él olyan jól, í mint a kanász. A kutyája dől í gozik helyette. Senki sem lopja úgy a} napot mint a kőművesek — < mondja erre a kanász —, í mivelhogy órabérben dolgoz- í nak. ; Na él ha már itt vagyunk a kocsmában, nézzük csak, mit csinál Staub Albert, a falu postása? Csak egy citromszőrpre ugrott be, mert ezt a meleget ^gyerekjáték ezzel a százhúsz 'kilóval hajladozni”, mire többen megfeddik, hogy „mért Húztál meg annyira”. Szó esik atztán a gyerekekről ts, akik illy énkor az óvodában vannak. Gpmsik Lajosné megkér: az $ két ikrét, a kis Valikát mitg Attilát külön is írjam be. Na és persze brigádvezető is van, a harcias Szőke Ánd- rásné, akiről ilyeténképpen nyilatkozik Ignácz Mihályné: — Már reggel korán ordítozik: az ablak alatt, hogy gyér Bnk már, ha nem jönnék, talán még az ágyból is X költő itt jóval nehezebben boldottulna a sorral, miszerint: „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken”, mert itt a kölkedi Vörös Fény kukoricatáblájában éppen tíz asszony van talpon s ráadásul nem is vendégoldallal, hanem kapávaL Így aztán nehezebben jönne ki a ritmus is meg a rím is, nem beszélve arról: mi v.an, ha ez a tíz asszony egyszerre kezd bemásodikos Irént s élénk csata kezdődik a „mélyben”, azaz a derékig érő vízben egy másik vitéz „lovassal”. Természetesen az újságíró elég tapintatlan s a vizsga felől is érdeklődik. De ez sem különösebb baj, ha kicsi is a víz, le lehet alá bukni — s ki hallja meg a kérdést a viz alatt ?J Legjobb dolguk mégis a gyerekeknek van. Lém csak mekkora fejest ugrott ez a Gálosi Dezső Kovácshidán az Egerszegi csatorna derékig érő vizébe! Persze ügyes fejes volt, elég lapos ahhoz, hogy a feje ne érje el a feneket —■ s ahhoz itt nagyon laposat kell ugrani. A hatodikos Szin István meg nyakába veszi a húgát, a kirángatna. Mire jót derül mind a tíz asszony, úgy látszik szeretik harcias brigadérosukat. Na és ha délidőben itt vannak kint a földön, ki főzi meg az ebédet? — Csak este szoktunk főzni. Pedig jobban esne akkor már lefeküdni. Szóval a második műszak falun is megvan. szélni. Akkor lem»« ám csak bajban a költő! Az újságírónak persze könnyebb, csak píózai dolgok érdeklik és a hangzavarból is ki tudja hámózni a lényeget Fejenként hat hold kukoricát vállaltak az asszonyok s meleg ide, meleg oda ezt meg kell csinálni. Nehézségek ugyan vannak. Horváth Ferencné például azt mondja: „Nem — Aztán mondhatom ám, hogy már jártam eleget a kocákkal, voltam a borsón is meg a tarlón Is, csak hajtja a magáét: mozgassa csak a kocákat, járni kell nekik, Járni ... hát nem mondom, igaza is van. Hanem egyre aztán ezer állatorvos sem kényszeríti Jaksics Antalt; nlcsak éppen azt mondja a képen: — Méghogy hordjak magam nál a cslzmaszárban nagykést! Azt mondja, ha gutaütést kap a disznó a nagy melegben, le kell szúrni, kiereszteni a vérét! — még az arca is eltorzul az indulattól. — Méghogy én szúrjak meg egy disznót! Olyan aztán nincs. Negyven éve kanász vagyok én, a Preketur Tamás kanásza voltam, de disznóién még nem szúrtam meg, s nem Is fogok. Jő napot! Szóval maga a Preketur Tamás úr kanásza? Azaz, csak volt valamikor negyven kemény esztendővel ezelőtt, s azóta is disznókat őriz Jaksics Antal, a majsi tsz „sertésgondozója”, ahogy új- keletűen nevezik, de 6 biAmikor a Pécsi Hőerőművet tervezték, tanulmányt készítettek a szél járásról. E szerint itt a Mecsek aljában általában észak-déli irányú a levegő áramlása. A gyárkémények füstje tehát délre vonul, nem szennyezi majd a város amúgy is közismerten rossz levegőjét. Az erőmű felépült és ■ •. hatalmas kéményei két, háromnaponként a városra borítják a füstöt. A széljárás sokszor „dacol” a tanulmánnyal,!. Mennyi és mennyi vizsgálat, tapasztalat, ha úgytetszik „tanulmány” szükséges ahhoz, hogy a széljárásnál sokkal bonyolultabb emberi érzelmeket, gondolkodásmódot megismerhesse valaki. — Emberismeret nélkül pedig a mi munkánk hasonlítható ahhoz, aki nejn tud úszni és mégis a mélyvízbe veti magát — mondja Tószegi Rezső, az erőmű személyzeti osztályának vezetője. Tíz éve személyzetis. Még alig 34 éves, de már ebben a munkakörben dolgozott Szolnokon, majd a tiszapalkonyal erőmű építésénél és 1958 szep; temberétől itt Pécsett is ezzel ■ a feladattal bízták meg. ' A kezdeti százas létszám m> már tízszeresére nőtt. Hozzá- i juk tartozik a Komlói Erőmű, : a pécsújhegyi régi erőmű és Mohácson a vízkiviteli mű is. Ennyi embert pedig megis■ merni, segíteni ügyes-bajos dolgaikban, osztozni örömükbe a, de gondjaikban is — nem ’ könnyű egész embert igénylő feladat S vannak, akik még ; tetézik is ennek a munkának terhét Ügy mint az a hegesztő, aki > a napokban fordított hátat a ■ vállalatnak és önkényesen tá- « vozott. Harmadik éve dolgozott ' itt. Amikor felvették, panasZ> kodótt: kis szuterén lakásban ' lakik, egészségtelen körülmények között Ha egy lakást. . Egészséges, szép, új szoba- konyhós lakást kapott Kérését [ is teljesítették: beiratkozhatott a magasnyomású hegesztő tanfolyamra. Fél évig minden [ szombaton Budapestre utazhatott — tanulni. Szombaton nem kellett dolgoznia, útiköltségét ! is a vállalat fizette. Később t újabb kérelemmel állt elő: megszaporodott a család, kicsi 1 a lakás. Két szoba, ösezkom- • fortos lakást kapott a Kolozsvárt utcában. A fizetése 2200 forint körül.., S most? Valahol talán 100 forinttal többet kínáltak neki — i ez elég volt ahhoz, hogy — akár „önkényesen" is — kikérje a munkakönyvét. Nem érzett semmi hálát, semmi „hozzátartozást” ahhoz a vállalathoz, amelyiknek köszönheti, hogy tanulhatott, lakása van, tisztességes fizetése. — Akadnak emberek, akikben csalódunk s higgye el, mig ők egy cigarettányi idő alatt képesek állást, munkahelyet változtatni minden különösebb indok nélkül, addig mi napokig, hetekig tépelődünk, keresve a „miért”-re a választ. De van ennél szomorúbb eset is. A múltkoriban bekopogtatott hozzá egy fiatalember. — Szerényen, csendesen mondta el panaszát — Itt Pécsett a MAV-nái vagyok mozdonyvezető. Nyíregyháza mellett lakom, ott a család is, feleségem, gyerekek. Innen hazajárni a családhoz nagyon fárasztó. Gondolom, itt akadna számomra valami „rokon szakma’’ — meg talán egy kis lakás is. Atéreztem ennek az embernek a helyzetét — mondja Tó-
