Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
WB. JÚLIUS I «APIA 5 H ünnepélyesen megnyitották Pécsett • »Baranya népe“ és a „Népműrészek Baranyában“ című kiállításokat A korszerű népi színház Jegyzetek a színházi évadról Tegnap délelőtt Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán nagy érdeklődés mellett ép ünnepi külsőségeik között nyitották meg „Baranya népe" állandó néprajzi ég a' »Népművészeik Baranyában” című új kiállítást. A kiállítások közös megnyitóján megjelent Palkó Sándor elvtára, a Baranya megyei Tanács VB elnöke, Liptai Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Popp László, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, továbbá a párt és az állami szervek, valamint a megye kulturális életének képviselői. A megnyitó ünnepség előtt Klárics Marian, hetvenöt esztendős birjánj dudaművész és Kovács János, mohács-ezigeti ©karinaművész tartott nagy érdeklődéssel kísért „bemutatót”, majd a nagyszámú közönség előtt Papp László múzeum igazgató bevezető szavai után Palkó Sándor elvtárs mondott megnyitó beszédet. — A baranyai néprajzi kutatásnak — mondotta többek között Palkó elvtárs — szép múltja van. Sok neves kutató dolgozott megyénk területén. Berze Nagy János nevét, mun kassá gát határainkon'túl is jól ismerik, kegyelettel kel megemlékeznünk Amhold János kutató tevékenységéről, egykor gazdag anyagot gyűjtött össze Igaz Lajos. EUődednk munkáját buzgón folytatják a mai kiállítás fiatal rendezői. Füzes Endre és Mándoki László. — Rajtuk kívül azonban még sokan mások, kiemelkedően Zen- tad János és Kovács Sándor gazdagították az itt látható gyűjteményt. A félszázad alatt összegyűlt tárgyi anyagnak egyes kisebb részét már kiállították, de hely és anyagi eszközök hiányéban mostanáig nem sikerült összefogó képet nyújtani Baranya népi kultúrájáról. Ez a kiállítás országosan is első, a kísérletnél jóval nagyobb Jelentőségű törekvés. — A múzeum ünnepnapjához — mondotta a továbbiakban — stílusosan csatlakozik egy másik jelentős esemény, a földszinti teremben bemutatkoznak a megye népművészei. A kiállításon 36 kiemelkedő tudású népművész vesz részt az alkotásaival, szövök, faragók. zenészek, énekesek és mesemondók. Közülük heten viselik a „Népművészet mestere” címet. Valamennyiük művészete a népi hagyományból táplálkozik, de nem egyszerű másolói a népi forma és a díszítő kincsnek, tehetségük, egyéniségük szerint újat adnak alkotásaikban... Sok sikert kívánok az alkotóknak, kívánom, hogy munkájukban maradjanak hívek továbbra tó a néphez, amelynek leikéből művészetük kivirágzott. A kiállítás megnyitójának rendkívül kedves és érdekes színfoltjai voltak a jelenlevő, népviseletbe öltözött népművészek, szövőnők, faragók, fazekasok, a népi hangszerek művészei. A két kiállításnak gazdag művészi anyaga van. a néprajzi kiállítás közel 1500. a népművészeti kiállítás körülbelül négyszáz tárgyból áll. Színházbarátok kőre alakul a Fegyveres Erők Klubjában A Fegyveres Erők Klubja júliusi pnog romjából kétségtelenül kiemelkedik a színházbarátok körének megalakulása. Július 13-án kedvezményes áron közös színházlátogatást szerveznék a szabadtéri színpadra, ahol a Hoffmann mesél előadást tekintik meg. Utána baráti találkozót rendeznek a színház tagjaival. Ezt követően a színházbarátok köre rendszeresen szervez színházláto- gatásofloat és további találkozókat, szín házi vitákat a Pécsi Nemzeti Színház művészeivel. Július g-án a kertihelyiségben a KISZ-bdzottsággal együtt jazz-hangversenyt rendeznek, mélyen közreműködik Szirmai Márta énekesnő, Szepesi György, a Magyar Rádió munkatársa. Valamint az S Ft csehszlovák jazzegyűttes. Július 19- én nyilvános vitát rendeznek „Milyen legyen a klub” cím mel a klub második félévi terveiről. Július 26-án a klub népi zenekara jutalom-műsort ad az önkéntes rendőrök részére. Nagyszabású Anna-bált rendeznek július 27-én, melynek keretében kerül sor a nők művészeti és a férjek háztartási Ki mit tud vetélkedőjére. Á Szabó István Úttörőház nyári rejtvénypályázata t éAS .-O í R Megfejtések beküldésének határideje: 1063. Július 11. CSm; Uttorőház, Péest Bár az idei utolsó előadás egy hét múlva lesz, a Pécsi Nemzeti Színház gyakorlatilag befejezte az 1962/63-as színházi évadot — meglepően szép gazdasági és többé-ke- vésbé izgalommentes művészi eredményekkel. Köztudomású az a mostoha körülmény — a belső depresszió, a közönségnek valami ideges és merev gyanakvása, sőt helyenkénti közönye is — amelyben a Pécsi Nemzeti Színház tavaly ősszel megkezdte az évadot. Az évad különös és egyértelmű rekordja az a határozott és huszáros roham, amellyel a színház vezetői és szervezői szinte „bevették” a gyanakvó közönséget. Változatos, áttekinthető műsort, a korábbi pécsi színházi élet izgatott atmoszféráját egy kicsit lefékezve kiegyensúlyozott, családiasabb művészi programot ígértek. A pécsi közönség évek óta korszerű népi színházat akar látni, ami a tanácselnöktől a bolti elárusítóig bezárólag közérdekű szellemi színház, ami nem elsősorban a felbontott színpadi síkokat, a fényfantáziákat, a filmszerűségeket, a tonna számú vasszerelvényeket és a színpadi fátyolrendszereket jelenti, de nem is a matematikusán óvatos .közép- szerűséget. A közönség ismét gyorsan bizalmat adott a szín háznak, több mint ötezer bérletes részvételével kezdhették az évadot. Gyakran emlegetik mostanában a színház válságát. A lapokban kesernyés, nosztalgikus cikkek jelennek meg, a színházigazgatók szidják a televíziót, évtizedekkel ezelőtt a filmet szidták, de hogy mindez nemcsak magyar jelenség, példa rá, hogy Walter Kerr, az egyik legjelentősebb színikritikus is amiatt kesereg, hogy Amerikában népszerűtlenné vált a színház, évről évre kevesebb bemutatót tartanak, a legriasztóbb jelenség pedig az az abszolút szabályosság, amivel ez a művészet a „megsemmisülés” felé halad. A Pécsi Nemzeti Színház ebben a valóban dekonjunkturális világidőszakban is meg tudta nyerni a maga évadi részversenyét, egy viszonylag kihalt színház nézőterét estéről estére megtöltötték. Tavaly szeptember óta az úgynevezett „nagyszínházban” 274 aló adást rendeztek közel 123 ezer Bzegi elvtársi —• Szolnokról jártam annakidején én la Ti- ezapaikonyára, tudom, hogy milyen nehéz napokig, sőt hetekig távol a családtól. Megegyeztünk: jöjjön. Lakást is adunk, két szoba összkomfortosat. Később kazánfűtői vizsgát tett Perez« más itt a kazánfűtői munka, mint a mozdonyon a fűtőé. Itt nincs szénlapátolás. Egy hatalmas tábla, teil műszerekkel, gombokkal, ezt kell figyelni, akár ülve is. Fizetése meghaladta a 2000 forintot... Lakás, állás, tanulási lehetőség — úgylátszik sok volt neki a jóból. Itthagyott mindent, lakást, állást, családot és most valahol Budapesten próbálkozik a szerencsével. Forgatja gondolatban naplójának lapjait és még meg- hökkentőbb történetre bukkan. — Az egyik lakatosunk, — do'gozott a Mátravidéki Erőműnél és Tíszapalkonyán is — lakást kért. Jó szakmunkásnak ismerték, sikerült részére egy két és fél szoba összkomfortos lakást juttatni. A lakást megkapta s ú,gy látszik min-lösszé ez volt a célja. —■ Nemrég e’cserélte. családjával bekö tözött egy kicsi, rossz '.ál.« ' a. Önkényesen távozott ő is. Most hallották, hogy itt Pécsett az új munkahe’yén „ver! a tüzet”. „Két gyerekkel ilyen lakásban kell lakni! Hát ezt, érdemiem én? Ennyire fekete 1apokból állta ez a „napló”? Szerencsére nem. Eddig csak a sötétebb oldalakat „forgatta” a személyzeti vezető később azonban számos történetet mon dott el a derűsebb „lapokból” is. Szép, gyöngybetűkkel írott levelet mutat. A feladó: Thai Nam Thon. — Mi Tornának becéztük. Nemrég még öt vietnami diák tanult itt nálunk. A műszaki egyetem villamosmérnöki karát végezték el, gyakorlati munkára kerültek hozzánk. — Nagyon rendes gyerekek voltak. Dús, fekete hajúak, alacsonyak — és szerények. A Tomi volt az egyik közülük. Olvasom a levelet „Szép napokat éltünk Magyarországon, Pécsett Is. En most a Lao Cai-i hőerőműben dolgozom. Ez egy közepes nagyságú erőmű, a hegyekben fekszik. Itt „magyar” mérnöknek neveznek engem, mert Magyarországon tanultam. Én is büszke vagyok a „magyar” névre. Nemrég az üzem főmérnökének neveztek ki. Erőművünk jól dolgozik s már két kitüntetést is kapott az üzem...” Szép magyarsággal íródott a levél, a hála, a köszönet hangján, szeretetteljes üdvözletét küldi, névszerint említve igazgatót, párttitkárt, személyzetist, főmérnököt, volt munkatársait, barátait. — Ezek a fiúk nagyszerűen megállték a helyüket. Részt vettek a vietnami harcokban, és szinte a gépfegyver mellől jöttek tanulni. Hét, nyolc éve nem voltak otthon, nem látták szüleiket, testvéreiket. — Most hazamentek — mint mérnökök. S nem felejtettek el bennünket De van itt nemcsak messzi levél hozta öröm, — hanem helyi is. — Lehet, hogy egy kissé elfogult vagyok, de nagyon megszerettem a mi társadalmi ösztöndíjasainkat. Ezek a fiúk elvégezték a gépipari technikumot és nálunk dolgoztak 1—2 évet. Most hatan tanulnak a műszaki egyetemen közülük. Négy a gépészeti, egy a villamos karon a Tompos Karcsi pedig a leningrádá egyetem automata szakán, állami ösztöndíjjal. A Karcsi felvételének külön története van. Tény az, hogy őt javasoltuk a le- ningrádi egyetemre s ezzel a javaslattal a többi társadalmi ösztöndíjasunk is egyet értett. Kitűnő tanuló, szerény, csendes fiú és van benne akarat megadni azt a „kicsivel még jobb” munkát. Felkészítettük a felvételire s vártuk a budapesti egyetem értesítését, mikor mehet felvételi vizsgát tenni a pesti egyetemre. Dolgoznak nálunk Leningrődban végzett mérnökök, ők segítettek Karcsinak az orosz nyelv tarnr- -ibán. A í'' -'' ?': értesftés azonban nem jött Megtudtuk; elkeveredett valahogy a postán, a felvételi már megtörtént, a bizottság újból nem ül össze! Elképzelheti mennyire elkeseredett Karcsi még mi is. Gyerünk Pestre! A minisztérium egyik szobájából ki, a másikba be, végig az egyetemen ... — végre sikerült elintézni, egy másik bizottságnál vizsgázhatott. Nagyszerűen megfelelt. A társadalmi ösztöndíjasok — köztük Karcsi is — a nyári szünidőben hazajönnek és első útjuk az üzembe vezet. Bejárnak dolgozni, ott izzadnak együtt a lakatosokkal, vil- lanyszere’őkkel. A szünidő befejeztével aztán vissza Budapestre, Leningrádba. — Igen, ilyen gondjaink és örömeink vannak. Nőst alakítgatjuk ki a törzsgárdát, közösen természetesen az Üzemvezetőséggel, a párt- és szakszervezettel Ha van 1b olykor-olykor sötét ebb lap a „naplóban”, de mégis több az öröm, és ezek a gondok és örömök ötvözik össze a gyári emberek életét. — Nehéz még ff feladatunk — nevelni az embereket. Néha csalódunk némelyikben.:: De a gyár kéményeinek füstjét — a tanulmány ellenére sem mindig agy irányba fújja a szél: : . Garay Ferenc néző részvételével, a „gördülő” társulat 20 előadást tartott közel tízezer néző előtt. A 48 ifjúsági előadásnak több mint 22 ezer, a 190 tájelő- adésnak 41 ezer látogatója volt. A „négyműszakos” színház múlt évadbeli előadásait tehát összesen csaknem kétszázezer néző látogatta. A gazdasági eredmények, a közönség szervezett jelenléte kiegyensúlyozottabbá tette a színház általános légkörét, de a gazdasági feladatok iránti tervszerű figyelem következtében valamelyest megcsappant az előadások művészi izgalma is, kivételt csupán a Hoffmann meséi, a balett, a Médium és bizonyos értelemben a Cyrano jelentett. A színház vezetői a múlt évadban láthatóan a „népi színház" jelleget próbálták kialakítani, de „biztonsági” okokból szinte kizárólag csak mér sikeres, bejáratott darabokat mutattak be. Az más kérdés, hogy ha a színház a múlt évadban ilyen műsorpolitikát folytatott, akkor némely „biztosított” bemutató helyett szívesen láttunk volna Brecht, Miller, Williams vagy Csehov művet. Az eredeti bemutatókat is az óvatosság jegyében tűzték műsorra, hiszen a romantikus Victor Hugo és a világsikerű Anouilh manapság aligha bukik meg — nem azért, mintha a bukást hiányolnám, de a prózához megfelelő mennyiségben kevert vitatható operettek helyett is szívesen láttunk volna legalább egyetlen korszerű musicalt. A műsorpolitikát tehát általában a pontos patikaszemlélet jellemezte, amely mindenből csak annyit ad, hogy a betegnek különösebb izgalmat ne okozzon. Kivétel természetesen volt, de a tavalyi műsort nyilvánvalóan az az álláspont diktálta, hogy a közönséggel a legsürgősebben ki kell — úgymond — békülni, csupán az a kérdés, hogy ez a békülés szükségszerűen egyet jelenthet-e a művészi izgalomról való lemondással? Valószínűleg ez a biztosított szemlélet is az oka annak, hogy a Pécsi Nemzeti Színház előadásai — kivéve a Hoffmann meséit, a Balett 1963-at és a Médiumot — nem arattak olyan országos feltűnést és sikert, mint azt a színház híréhez, jelenlegi művészi erejéhez, vezetéséhez, tehetséges színészeihez méltóan várhattuk volna, pedig a társulatban minden adottság készen van ahhoz, hogy művészi értelemben továbbra is a legkiemelkedőbb vidéki színház legyen. A Pécsi Nemzeti Színház a múlt évadban összesen tizenkilenc darabot tűzött műsorra, ezek Közül kettő, a Válás másodfokon és a Csacsifogat elsősorban csak a tájprogramban szerepelt, továbbá felújították • Traviétát, a Bánk bánt és a Bohéméletet — összesen több mint ötszáznegyven előadásban. Ezek a színházi méretben óriási számok mér önmagukban Is sejtetik, hogy a Pécsi Nemzeti Színház múlt évadja meglehetősen lázas tempójú volt, egymást érték a bemutatók. Természetesen ezek a gyors egymásutánban, szinte zuha- tagszerűen következő bemutatók — matematikailag alig kéthetenként volt egy premier — egyrészt biztosították a közönség tervszerű és folyamatos áramlását, a színház állandó, jó értelemben vett felfeszített állapotát, másrészt viszont rendkívül nagy erőpróbára tették a művészek tehetségét, és nem utolsó sorban energiáját. Ilyen változatosság és ilyen „iram” mellett érthetőek a különböző előadások színvonala között tapasztalható egyenetlenségek. Az évad legsikerültebb produkciói, mint a Cyrano, a Hamletnek nincs igaza, a Hoffmann meséi, a Balett 1963, az Erkölcsös szerelem, a Médium, a Liliom mellett akndt néhány gyengébb, erőtlenebb előadás is. A művészileg kifogásolt előadások tekintetében elsősorban ez a vágtázó évadlempó játszotta a legiontosabb szerepet. Ilyen hatalmas műsorprogramban aligha lehet állandóan megfelelő színvonalat biztosítani, bár a hibás, művészileg gyengébb előadások tényezői között reni-jerint döntő jelentőséget kaoott az is, hogy a rendezés vagy nem találta meg a darab lényegi mondanivalóját, vagy a darabból hiányzott ez a mondanivaló. Más esetekben viszont a rendező nem tudta korlátozni a fantáziáját, nem tudott lemondani mindarról, ami lehetséges, de nem feltétlenül szükséges. Mindenesetre tény és igazolandó, hogy a színház művészegyüttese •— a rendezők, a színészek, a közvetlen munkatársak, az egész fiatal kollektíva — kevesebb művészi tapasztalattal is megállták a helyüket a múlt évad megfeszített menetrendjében, és a kollektív színháznak egy olyan fajtáját próbálták kialakítani, amelyben a teljes művészi munka mellett a kiemelkedő tehetségek Is bebizonyították képességeiket. A visszahódított közönség ténye egyre fokozza a felelősséget a korszerű népi Színház megteremtésében, egyre inkább követeli a határozott arcvonalat, de nem követeli a műsor vegyes jellegét. Kétségtelen, hogy a szfnház lényegében négy, viszonylag önálló prózai, opera, balett és operettegyüttesből áll, de a részeken belül is meg kell találni a megfelelő összhangot, és ezzel együtt a legjobban kialakítható és korszerű művészi arculatot. Igaz, hogy a vidéki színház összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetben van a fővárossal szemben, ahol a színházak helyes és korszerű tagozódása nagyjából kezd kialakulni, és ahol a közönség a kedvére az egyik színházban ezt, másikban azt találja meg, ezzel szemben egy vidéki színháznak ezt is, azt is egy házon belül kell nyújtania, de éppen a sokat szidott és elterjedő televízió révén a vidéki színház nagy segítséget kaphat ahhoz, hogy nyugodtan, kapkodás és hiányérzet nélkül hozzákezdhessen a mondanivalójában és formájában is korszerű népi színház kialakításához. Azt hiszem, lejárt már annak a szemléletnek az Ideje hogy egy színház patikamérlegen készítse el a műsortervét — ennyi új magyar darab, ennyi szcvjet, ennyi nyugati, ennyi klasszikus stb. Színházművészetünk jelenlegi időszakának jelentősége, éppen az általános és korszerű tagozódás elve alapján mindenekelőtt abban rejlik, hogy a színházak Vidékén is pontosan meghatározzák arculatukat, művészi elképzeléseiket. Nincsen napjainkban művészet, amely ne a kor különböző parancsainak engedelmeskedne, ne a kor eszméin, fényein, ritmusán keresztül ellenőrizné álláhdóau önmagát. Nincs nagyobb feladata a színháznak, minthogy korunkat ábrázolja a Színpadon, hogy keresse a kor eszméjét és formáját. Ezt ma egy színház „polihisztor! módszerekkel” aligha tudja megtenni, és az se biztos, hogy csak ezekkel a polihisztor! módszerekkel lehet „megbékülni” a közönséggel. A múlt évad, mondhatni az építkezés, az alapozás jegyében telt el Pécsett. A színház megteremtette azt a közönségalapot, amelyre fel lehet építeni a legkorszerűbb, művészileg teljesen bátor és eszmeileg magabiztos színházat is, A „betonváz” készen van, a társulat vezetői és művészei a múlt évadban bebizonyították. hogy erre a be*on- vázra képesek felépíteni g korszerű népiszínházat, amelv — hiszem — sose juthat válságba. Thiery Árpái
