Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-26 / 173. szám
4 RSAPi-ö 1863. JULIUS 26 'THz évvel ezelőtt kezdő-* dött a mozgalom, amelyet a szervezkedés nap járói, Július 26 mozgalomnak neveztek el. Fiatal értelmiségiek egy csoportja dr. Fidel Castróval az élen megkezdte az ellenállás szervezését Batista diktatúrája ellen. Végül is a mozgalom diadalmaskodott és öt éve bejelentették: Kubában a szocializmust építik. A fiatal Kubai Köztársaságot a szocialista országok — élükön a Szovjetunióval — támogatják. —? Anyagi és politikai segítséget nyújtanak. Síkraszáilnak érdekei mellett, amikor az USA a nemzetközi jogokat felrúgva önkényesen blokád alá veszi az országot. Különösen megnyilvánult a szocialista országok és a Szovjetunió baráti és önzetlen segítsége a tavalyi Karib-tengeri válság idején, amikor már-már világháború kirobbanása fenyegetett. A Szovjetunió és a szocialista tábor egységes fellépése akadályozta meg a háborús kalandorok terveinek valóraváltását, és védelmezte meg « Kubai Köztársaságot. Olyan testvéri segítség volt ez, amely megszilárdította a kubai néppel a szocializmust építő népek barátságát. Továbbra is békés körülmények között fejlődhet a szocializmus Kubában, Ennek ige* nagy jelentősége van, ha figyelembe vesszük, hogy Kuba alig 90 mérföldre van az Amerikai Egyesült Államok partjaitól, ahol egyes körök még nem tettek le szándékukról, hogy minden eszközzel megakadályozzák a kis ország szocialista jövőjének kialakítását, hogy ez mégsem sikerül, az köszönhető a szocialista országok, elsősorban is a Szovjetunió testvéri segítségének, annak, hogy minden fórumon támogatja és védelmezi Kubát. Kuba aranya Kuba „aranya" — a cukornád. De a „cukornád hosszú ideig csak szerencsétlenséget hozott az országra. Az United Fruit Company, az Atlantida del Glopho és más észak-amerikai monopóliumok az egész nemzetgazdaságot alárendelték a cukornádtermelésnek és a cukorgyártásnak, amiből óriási nyereséget húztak. A monokultúrás gazdálkodás országává tették Kubát. A sziget termékeny földjein most kezdenek csak rizst, gyapotot, babot, és más növényeket is termelni. Ezeket a forradalom előtt importálták. A tavalyi rizstermés fél évre fe dezte az ország szükségletét. A 278 állami gazdaság, amelyben több mint 120 ezer falusi dolgozó munkálkodik, eredményesen alakítja ki Kubában a sok üzemágú mezőgazdaságot, a monokultúrás termelés helyett. Tavaly hozzáláttak az állat- tenyésztés fejlesztéséhez. Megkezdték a nagyszabású halászati ipar kiépítését. Kubában a halászat hosszú ideig fejletlen gazdasági ág volt, noha a parti vizek bővelkednek halban. Mindamellett ma is a cukor a Kubai Köztársaság legnagyobb kincse. Az észak-amerikai vállalatok és a kubai nagybirtokosok egykori óriási ültetvényein 300 cukomádter- melő szövetkezetei alakítottak a volt zsellérek. Ezek a szövetkezetek szolgáltatják az egész cukornád-termelés mintegy felét. A másik félét a magán-, kis. és középbirtokosok adják. Az Egyesült Államok Kuba- ellenes hadjárata kezdetén elsősorban erre a gazdasági ágra próbált csapást mérni. Először korlátozta cukorbehozatalát Kubából, majd teljesen megszüntette. Ezzel lényeges kárt okozott a kubai gazdaságnak, amely főleg a cukor-kivitelre rendezkedett be és a cukrot javarészt az Egyesült Államokba exportálta. A kubai forradalom ellenségei mégsem érték el céljukat. A Kubai Köztársaság biztos és előnyös piachoz jutott a szocialista országokban. Nem kellett csökkentenie cukornádtermelését. Ehelyett még évről évre növeli is. A tavalyi cukorgyártás 4 880 000 tonnát tett ki. A termelés növelése érdekében több mint 12 000 caballeria területen (egy ca- balleria = 13,5 hektár) új ültetvényeket létesítettek. Idén először már gépek is segítenek a cukornád-vágóknak. Ernesto Guevara ipar- ügyi miniszter kijelentette, hogy tovább bővítik majd a vetésterületet és emelik a tér méshozamot. Azt tervezik, hogy már 1965-ben hétmillió tonnás relibrdtermést érnek el. Tavaly augusztusban a szövetkezetek országos kongresz- szusán elhatározták, hogy a cukornád-termelő szövetkezeteket állami gazdaságokká alakítják át. Mint a Cuba Socia- lista című folyóirat írta, így gyorsabban meg tudják majd oldani a kubai mezőgazdaságra váró feladatokat. A sok üzemágú mezőgazdaság kialakítása és az ország már megkezdődött iparosítása véget vet a „holt-szezonoknak” a cukorgyártásban. Azelőtt a holtszezonban a zsellérek munkanélkül maradtak, s majd hogy éhen nem haltak. E'z az idő örökre elmúlt. Kubában a munkanélküliek száma rövid idő alatt 500 ezer főről 220 ezer főre csökkent. Beszélgetés Nicolas Guillénite! Glaude Couffon francia újságíró nemrégiben Havannába látogatott és találkozott Nicolas Guillénnel, a Kubai írók es Művészeti Dolgozók Szövetségének elnökével. — Szövetségünk arra törekszik — mondta —, hogy állandó kapcsolatban légyen a néppel. Amikor szigetünkért veszély fenyegette, az írók és képzőművészek közös „műhelyt” létesítettek. A költők harci dalokat írtak, a grafikusok plakátokat festettek. Együtt adtak ki ebben az időben egy művészeti lapot. Énekesek. zenészek és színészek előadásokat rendeztek a harcba készülő katonáknak, hogy szórakoztassák és lelkesítsék őket. Az előadásokat a sziget különböző pontjain ásott futóárkokban tartották. Ez erőpróba volt mindnyájunk számáré. Nicolas Guillén nemcsak költő, újságíró is. A múlt évben jelent meg a „Gyorskezű próza” című tárgy gyűjteménye. Jelenleg gyűjteményt állít össze az utóbbi években írt verseiből. Válogatott műveinek kiadását és önéletrajz elbeszélésének megírását is tervezi. — Mikor csinálom meg mindezt? Nem tudom. Az imperializmus elleni harc sok áldozatot követel. \ — Változott-e munkássága, mióta visszatért Kubába? — kérdezte a francia újságíró. — Erősen — válaszolta Guillén. — A forradalom győzelme előtt költészetem a reményt énekelte meg. Most a valóságot és forradalmi lényegét, A forradalmat meg kell védenünk a külső ellenségtől és meg kell erősítenünk az országban. Erre törekszem, amikor verseimet írom.^,, A Granma, amelyen 82 forradalmár átkelt a Mexikói öbölón, hogy megkezdje harcát a diktátor Batista ellen... rr A QRANMA HŐSEI A forradalom vezetői a Sierra Maestrában. (Balról jobbra) Raul Castro, Jnan Almedia, Fidel Castro, Ramiro Valdes és a harcok során hősi halált halt Ciro Redondo. 1956 márciusában nyerte el végső formáját az a felkelési terv, amelynek megvalósítása ugyanez év decemberében kéz dődött meg a „Granma” felszabadító expedíciójával. A vállalkozás résztvevői főleg az Egyesült Államokba és Mexikóba száműzött kubaiak voltak. Amikor Fidel Castro Ruz megkezdte az expedíció előkészítését, amely a „szükséges háború” előkészítését is jelentette, bátor munkatársra talált Alberto Bajo személyében, aki a spanyol Köztársasági Hadsereg exharcosa volt. A fiatalok számára a forradaMÉG EMLÉKSZEM apró termetére, fürge beszédére és élénk tekintetére. Egy fotelben ült és szinte elveszett benne. Érdeklődéssel figyelte kérdéseimet és igyekezett bő, precíz és sokoldalú választ ad ni. Vendég volt és mégsem az, inkább barát, aki azért jött Pécsre tizenkétezer kilométerről, hogy tanuljon. Ö mondta így és többször is hangsúlyozta. Náluk — Kubában — még gyerekcipőben járt a közép- és felsőfokú oktatás. Magyarországnak pedig nemzetközi híre van — és ezért sokat jegyzetelt. Még a kérdéseimet is felírta. Talán abból akart következtetni egy és más közoktatás- ügyi dologra? Lehetséges.. — Kuba? — kérdezte visz- sza — nagyon elmaradott volt az iskoláztatásban. Batista nem engedte a fiatalokat tanulni, féltve őrizte az egyetemeket és kiválogatta, kik mehetnek oda. így aztán egész Latin-Amerikában nálunk volt az egyik legnagyobb arányú írástudatlanság. Harminchárom százalék, képzelje el mennyi ember nem tudott olvasni. így nem érdeklődött, mert nem is érdek lődhetett az események iránt. Ilyen nép felett könnyű volt sok-sok éven át zsarnokoskodni. ^átDe mégis sfer®t,*í— Találkozás — Hát persze, mert Castro már a hegyekben iskolákat alapított. A forradalmárok ta nították is a népet. — ön is? — Természetesen, ott voltam, tanítottam, de én inkább fegyverrel, talán ez most nem is fontos... Amikor felszabadult az ország meghirdettük az oktatási forradalmat. Mindenki tanította szomszédait, ismerőseit írni, olvasni. Néha másodikos, har madikos elemisták oktatták nagyapjukat, édesanyjukat. Higgye el megható volt, de nem volt szabad elérzékenyül ni. Az amerikaiakra gondolok. Toll és fegyver, ez még ma is a szerszámunk. — Ezért, gondolom a kaszár nyák mellett sok iskola is épült? — Téved, kaszárnyákból alakítottunk ki iskolákat. A forradalmi hadsereg tanít a kaszárnyákban. A haza vedel me és a nép nevelése ma egyet jelent Kubában. Azt hi szem ezt érti! De építettünk mi iskolákat is, egész iskola városokat. Elég említenem a Libériád iskolavárost, Havanna mellett. A tanulók nemcsak tanulnak itt, hanem Itt is élnek, éttermek és rrttfo helyek vannak. Különben éppen a politechnikai oktatást tanulmányozom önöknél. •— És mit tapasztal? —n Nagyon jó, magunk is így képzeltük el, csak nem tudtuk kialakítani a módszereket, az órarendet, ehhez nagy segítséget adnak a pécsi tapasztalatok. No, nem vendég dicsérete ez, valóban így van, higgyen nekem. OLYAN ŐSZINTÉN ÉS KEDVESEN mondta, olyan meggyőződéssel, hogy elhittem. Közben jegyzetelt. Sok mindent felírt, amit a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője, vagy a technikum igazgatója mondott, rése letesen jegyezgetett és visszakérdezett. Mindent tudni akart. Az a kis kockás lapos notesz a kubai fiatalok jövőjét jelentette. Igazán közhasznú csomaggá lépett elő és belőle a szigetországban sok új tanterem, iskola és oktatási módszer bontakozott ki azóta. És egy barátság — hiszen így búcsúzott tőlem: A viszontlátásra! Bár, lehet személyesen soha nem találkozunk, de a látogatása eredményeivel annál többet — még a világsajtóban is színes fényképes, derűs arcú fiatalok, új iskolák, egyetemek formájában. "r r ÍSáldonyi Béla lom elméletéről szőlő politikai előadásokat a Kubai Forradalom vezetője, Fidel Castro, a partizánharc titkairól, a fegyverkezelésről, a robbanóanyag használatáról pedig Alberto Bajo tartotta. Hónapokkal később megkezdődtek az első hadgyakorlatok a „Las Rosas” ranchon, a mexikói Chalco falu közelében. Először az ötórás éjjeli menetelést gyakorolták tízperces pihenőkkel, később a hétórásat, majd a napi tizenhárom órásat. FORRADALMI ERKÖLCS Ezeknek az embereknek hazafias lelkesedése mindent legyőzött. íme egy példa f Ca- lixto Morales, egyike azoknak, akiket kiképeztek, szem- melláthatóan elvesztette kitartását és megtagadta az engedelmességet. Letartóztatták és haditörvényszék elé állították. Arra ítélték, hogy fogságban legyen az expedíció előkészületeinek idején. Megbánva tettét, Calixto Morales az ítélet után példamutató magatartásával visszaszerezte for radalmi hitelét. Rehabilitálták és megengedték neki, hogy részt vegyen a dicsőséges vállalkozásban, mint a „Granma” legénységének egyik tagja. Csak a forradalom győzelme után vallotta be a bátor harcos — és ezt bizonyította is, hogy azért nem volt képes a borzalmas éjjeli menetelésekre, mert egyik csípőjében csontfertőzése volt, melyen csak orvosi beavatkozás tudott segíteni 1959. január elseje után. STRATÉGIAI TERV November 21-én érkezett az indulási parancs Tuxpánba, a Mexikói öböl kikötőjébe. Az azonos nevű folyóq volt kikötve a „Granma” és várta hős rakományát. Fokozva az elővigyázatosságot, az expedíció tagjai egyenként vagy kis csoportokban érkeztek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. Különböző helyeken szálltak meg álnév alatt. 24-én késő este szálltak a yacht fedélzetére, egy motorral dolgozva, november 25-én, vasárnap egy órakor Indultak el a kikötőből Kuba és a halhatatlanság felé. Az időjárás viszontagságai, és az erős hullámverés dióhéjként dobálta a „Granmá”-t az óceán közepén. A kihaj ózáa utáni második napon már minden vizes lett, és kemény munkába került, amíg sikerült kimerni a vizet és elhárítani a veszélyt. December 2-án hajnalban értek Niquero partjára. Roberto Rodriguez Nunez kormányos, a haditengerészet ex- hadnagya, aki a hajót kormányozta, elvesztette egyensúlyát és a tengerbe esett a sűrű sötétségben. Nagy feszültséggel teli pillanatok voltak ezek. Fidel Castro megparancsolta a hős tengerész minden áron való megmentését. Szerencsére nem sokkal később sikerült is kimenteni. PARTRASZÄLLAS Reggel 6 órakor, amikor a nap a látóhatár széléhez ért, néhány kilométerre Niquero déli részétől a „Granma” lehorgonyzóit a parton és utasai megkezdték a partraszállást, ami a vártnál sokkal fáradságosabb feladattá vált. Mocsaras vidéken kellett partra szállniok, ami sok kellemetlenséget okozott. Az értékes hadfelszerelés, egyenruhák és élelmiszer jó része elveszett, és nyolc harcos eltévedt. Egy parti őrhajó, amely arra cirkált, felfedezte . a „Gran- mát”, tüzelni kezdett a hajóra és a partra, egy riasztott katonai repülőgép pedig a felkelők nyomába indult. Fidel Castro elrendelte a menetelés megkezdését az ország belseje felé. A következő napon ismét csatlakozott a csoporthoz az a nyolc harcos, aki a partraszállás közben eltévedt. Később kezdődtek meg a harcok a zsarnokság ellen Alegria de Pio és Pino del Agua mel- Mt >í i x Korszerűen berendezett házak emelkednek a cukornáddal fedett kunyhók szomszédságában ...
