Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-26 / 173. szám

19*3. JULIUS 2*. ivapiA CigánytelepQiésekel patronál a megyei könyvtár A megyei könyvtár mun­katársai a múlt év őszén el­határozták, hogy patronálják a cigánytelepüléseket. Leg­először az ócsárdi cigányte­lepre látogattak, ahol hetven összegyűlt ember előtt irodal­mi alkotásokból olvastak fel szemelvényeket és elbeszélget­tek a problémáikról. Az ol­vasni tudó cigányok azóta is szorgalmas látogatói a könyv­tárnak. A jól sikerült talál­kozó után Bicsérdre is elláto­gattak. A kultúrteremben több mint százan gyűltek össze, ahol kis irodalmi est keretéin belül megjutalmazták könyvekkel, édességgel a rendszeresen is­kolába járó gyerekeket, majd érdekes filmet mutattak be. A cigánytelepülés lakói arra kérték a könyvtár dolgozóit, hogy máskor is látogassanak el hozzájuk. Most is érkezett egy köszönő levél Kolompár Mihály bicsérdi tanácstagtól, amelyben ugyancsak meghívja a megyei könyvtár munkatár­sait. Szabó Aladámé, a könyv­tár munkatársa, a pécsi járás felelőse elmondta, hogy az ősszel tovább folytatják ezt a munkát. Üszög. Boda, Bük- kösd cigánylakosságának is tartanak előadásokat, vala­mint visszatérnek Bicsérdre és Öcsár dra; Mohácsi tervek Készül az új munkaterv a művelődési házban A mohácsi művelődési ház­ban csend fogad bennünket, pedig nyáron is mozgalmas itt az élet. Programjuk elsősor­ban szórakoztató jellegű. A Pécsi Nemzeti Színház, az Ál­lami Népi Együttes és az Ál­lami Bábszínház vendégszere­peit náluk, a Szegedi Szabad­téri Játékoké is szerveznek kirándulást. A belső életben az okoz némi zavart — mondja Dezső Attila igazgató, hogy a művé­szeti csoportok tagjai közül jelenleg sokan nyaralnak. Az irodálmi színpad és a tánco­sok vidékre járnak szerepelni. A szakkörök közül legaktí­vabb munkát a képzőművé­szek és a fotósok végzik, hi­szen a nyár a fő szezonjuk. Természetesen a rádióamatő­rök és a bélyeggyűjtők is folytatják szokásos munkáju­kat A legfőbb munkát azonban még csak most szervezzük. Közvéleménykutatással mér­jük fel az igényeket, s e sze­rint állítjuk össze a jövő évi tervet A kérdőíveken, melye­ket néhány ezer példányban küldünk szét a városban, az elmúlt év munkájával kapcso­latos kérdések is szerepelnek. Egyszerre megkapjuk a múlt év mérlegét és látjuk, hogy mit vár a nagyközönség a mű­velődési háztól. A kérdőíveket augusztus közepére várjuk vissza, de a terv főbb vona­lait már felvázoltuk. Az ismeretterjesztő munkát akadémiai rendszerben szer­vezzük. Érdekes tervünk, hogy az egyes szakmák ku­riózumairól tartanánk előadás sorozatot. Továbbra is működ­tetjük a nők klubját azonban az eddigi minden témakört felölelő előadások helyett sza­kosítást vezetünk be. Egészen új lesz a gyermekmunkánk­ban a gyermek klub létreho­zása. A klubban vasárnap dél­előttönként tartanak foglalko­zásokat, kötött és kötetlen já­tékok formájában. A klub ve­zetője Kiss Béla tanító lesz, aki 12 .pedagógus segítségével foglalkoztatja a gyerekeket. A művészeti munka területén főleg a színvonal javítás és a hatékonyság emelése a feladat. Énekkart szeretnénk alakítani, és ehhez a zeneiskolától vá­runk támogatást Ügy gondol­juk, hogy aki zenére taníttat­ja a gyerekét, az maga is mu­zikális ember, így az ének­kari tagokat főleg a zeneisko­lai növendékek szüleiből és természetesen más érdeklő­dőkből szeretnénk megszer­vezni. A szakköri munka to­vábbra is a szokott témakö­rökben marad. Feladatunk / Tapasztalatok a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum felvételi vizsgáin mintegy lő—20 helyünk betöl­tetlen maradt, s ezeket a he­lyeket pótfelvételek során kí­vánjuk betölteni. A felvétel­re jedentkezhetnek olyan fiúk és leányok is, akik a műszaki vagy más egyetemekre, illetve főiskolákra a jelentkezők nagy létszáma miatt nem nyertek felvételt. A pályázatra vonat­kozó hirdetményt a nyár fo­lyamán tesszük közzé. Tájékoztatásképpen még az alábbiakat közöljjik intéze­tünk perspektíváiroT és köve­telményedről. A felsőfokú technikusi ok­levéllel rendelkező műszaki­aknak megfelelő általános műveltséggel, a fejlődés és a kultúra iránti érzékkel, a munkakörükkel kapcsolatos tudományágak iránti őszinte érdeklődéssel, az új iránti fo­gékonysággal és előképzett­séggel kell rendelkezniük. Másképp nem állhatják meg helyüket a tecinika mai gyors­ütemű fejlődésében. A műszaki tudományok fel­sőfokú szántén való művelése komoly matematikai és ter­mészettudományos ismerete­ken nyugszik, amelyek lénye­gesen meghaladják az ezek­ből a tárgyakból a középisko­lában elsajátított ismereteket. A technikai tárgyak megala­pozása és egyben a természet- j tudományos műveltség bizto­sítása céljából ezért felsőfokú j színvonalú matematikát, fizi- i kát, kémiát hallgatnak nővén- j dékeink. Ezeknek a tárgyak- j nak tanulmányozása feltétele- | zi a középiskolai matematikai j és fizikai ismeretek alapos is- j méretét. Ami az elhelyezkedési lehe­tőségeket, illetve az ipar igé­nyeit illeti, legyen elég ennyi: elsőéves hallgatóinknak mint­egy ötven százalékával kötöt­tek szerződést társadalmi ösz­töndíjra különböző vegyipari nagyüzemék, főleg a Chinodn és az Egyesült Gyógy- és Táp­szergyár. Dr. Buvári András tanszékvezető, felsőfokú technikumi tanár. újabb tagok bevonására szo­rítkozik, ez főleg az általános iskolák utolsó és a gimnáziu­mok első évfolyamában tar­tott tagtoborzásokkal oldjuk meg. Űj tagok bevonása főleg a fotoszakkörben szükséges, ugyanis régi fotósaink már mindent megkaptak, amit nyújtani tudunk és önállóvá váltak. Munkatervünkben az egyik legfontosabb helyet a területi munka kérdése foglalja- el. A vidékkel való kapcsolatot szorosabbá kell tennünk. Ez a munka tulajdonképpen már tavaly megkezdődött, de az új évben szeretnénk ' fokozni az intenzitását. A város területén szeretnénk összehangolni a kü lönböző kulturális intézmé­nyek munkáját. Az összhang megteremtése az elmúlt év­ben főleg a könyvtárban és a moziban döcögött, de remél­jük, hogy a jövőben javul a helyzet A könyvtár munká­ját a könyvbarát mozgalom szervezésével szeretnénk segí­teni. Tervünk az, hogy az új könyvek népszerűsítésére könyvkiállításokat, ankétokat tartunk, ahova írókat, költő­ket is meghívunk. A Pécsi Nemzeti Színházzal javult a kapcsolatunk. Az előadások színvonalával és a műsorpoli­tikával meg vagyunk eléged­ve. Csupán az a kérésünk, hogy tájelőadásokon is vezes­sük be a bérletezést. Ezek tehát a tervek, megva­lósításuk még nagyon sok mindentől függ, de reméljük, hogy sikerül. Természetesen a közvéleménykutatás eredmé­nyét is figyelembe vesszük a tervek végleges kidolgozásá­nál. Így elérhetjük, hogy prog­ramunk megfeleljen a közön­ség kívánalmainak. 300 egészségügyi munkás A Magyar Vöröskereszt Baranya inegyei Titkársága hetvenöt szövetkezeti gazda­ságban szervezte meg az egészégügyi állomást. Ezek­ben a termelőszövetkezetek­ben négy—öt szövetkezeti gazda vállalkozott arra, hogy társadalmi munkáiban segít­sen a községi körzeti orvos­nak. Valamennyi ükét tanfo­lyamra vitték, s ennek során három napig ismerkedtek az az egészségügyi munka ele­mi feladataival. A közel há­romszáz tsz-tag most elsőse­gélynyújtást végez, s őrkö­dik a tisztaság és az alap­vető egészségügyi követel­mények betartása felett. Az állami gazdaságokban pedig az elmúlt évi harminckét egészégügyi felelős helyett az idén ötvenegyen tevé­kenykednek. Szegedi Szabadtéri Játékok 1963. A szabadtéri játékok máso­dik bemutatója Shakespeare: „Szentivánéji álom” c. víg játéka. Rendező: Szinetár Miklós. Képünkön: Pagonyi János, Gózon Gyula, Fehér Pufi. lamint Majoros Teréz, a női varroda vezetője. Hamarosan ide utazik Arany Kató is. A színészek másik csoport­ja a Duna mellett tölti sza­badságát. így augusztus ele­jén a Római partra illetve a Budapest környéki Horány szigetére megy Kalmár András rendező, Sándor János karmester, Halmos László fő könyvelő és Nógrády Róbert, a színház igazgatója. „KÉSZÜLÜNK AZ UJ ÉVADRA” A nyár a fentiek ellenére sem a maradéktalan pihenés időszaka a színészeknél. Wag­ner* Józseffel együtt többen fellépnek az augusztus 20-i műsorokban. Még jobban eL van foglalva Paulusz Elemér, zenei igazgató. Mint mondja, idejének tekintélyes részét az új évad előkészítésére fordít­ja. Ez többirányú munka. — Szeretnék, ha sikerülne Svéd Sándor és Simándy József ven dégjátékát biztosítani: Svéd Sándor a Rigolettó címszere­pét kapná. Simándy pedig a tájopera székesfehérvári elő­adásán lépne feL Külföldi operaénekesnő felléptével ter­vezik a Pillangókisasszony elő adását is. Most folynak a tár­gyalások az eltávozott zeneka­ri tagok helyének pótlására, sok utánjárást igényel az új évadhoz szükséges kották be­szerzése illetve külföldi szö­vegek magyarra való' fordítá­sa is. Paulusz Elemér mind­emellett a saját továbbképzé­sére, felkészülésére is sok időt fordít. Magyar —» RÉQ! PÉCSI NYÁR gat ni, akár a cirkuszba. Ezt a célt szolgálta egy érdekes figu­ra, a Mozi-Józsi. Rikító, feltű­nő ruhákban, legtöbbször óri­ási kockás pepita öltönyben jött-ment, gomblyukában té­len, nyáron hatalmas dália, vagy más virág, a fején cilin­der. Mindenféle hangos mó­kákkal hívta fel magára a já­rókelők figyelmét, és invitálta őket a mozi előadásaira. Nép­szerű volt, állandóan az utca­gyerekek zsivajgó, éljenző ha­da kísérte, hát még mikor egyszeresek élől-hátul reklám­táblákat aggatott magára, és azokkal járta a város utcáit. Alighanem 5 volt az első szend vics-ember Magyarországon. Nyári vasárnapokon az egész város apraja-nagyja a Tettyé- re járt kirándulni. Egymást ér­ték a Tettyén a népünnepélyek, amelyeknek koronázatlan ki­rálya Reeh Gyuri bátyánk volt. ö volt a Tettye leglelkesebb propagandistája, ott is lakott, villája a színész-szálló mellett a sarkon, a mecseki szerpen­tin kezdetén állt, ott is ren­dezte néhnapján hetedhét-or­szágra szóló vigalmait. Szerette a bort, a tréfát, a nőket, gyak­ran látta, vendégül jókedvű bar rátáit, elegáns házat vitt, né­hányszor Fedák Sári és más prominens színészek is vendé­geskedtek nála. Markáns pro­filját, jellegzetes sas-orrát minden pécsi ismerte, népszerű volt mindenütt, ö volt a leg­több tettyei mulatság szerve­zője. Meg kell adni, sokszor iga­zán nívós produkció színtere volt a Tettye. Annál inkább, mert Reeh Gyurinak ez szív­ügye volt, minden eszközzel támogatta. A városnak több igen képzett, jeles pirotechni­kusa volt és a pécsi tűzijáték- gyártmányokat, messze földről szívesen vásárolták. Amint egészen besötétedett, felsiste­regtek a bársonyos fekete égre a vakító római gyertyák, a szép tarkán csillogó csil­lagkerekek, színes bengáli tü­zek öltöztették bíborba, fénybe a vén tettyei romokat, és egy- egy félórára tündérországgá varázsolták a sziklafal ölében elpihenő tettyei fensíkot. Mi­kor a tűzijáték kialudt, mint­egy varázsütésre csend borult a tájra, özönlött a tömeg le a városba. Mindez elmúlt, örök körforgásban efjyre követi a régit az új, hogy minden kor­szak elmondhassa Villon, a halhatatlan, zseniális költőva- gabund híres refrénjét: , Hol van már a tavalyi hó...”? WERNER ISTVÁN törők vagyunk. Az 1900-as évek elején egy Molnár Artur nevű mechanikus, később rádió üz­lete volt a Kossuth tér sarkán, igaz, hogy virtusból, fogadás­ból, kijelentette, hogy ő két emelet magasságból le tud ug­rani. Addig ugratták a barátai, míg valóban ugrott is. Szerkesz tett valami ejtőernyő félét, hó­napokig fabrikált rajta, de bi­zony valójában nem volt az más, mint egy nagy esernyő, csak fehér. Nagy közönség vo­nult ki a tetthelyre, éspedig a Rákóczi úti tűzoltólaktanya jelzőtornyához, ő meg szorong­va állt a torony tetején. Hec- celték, le is ugrott, ki is törte a lábát, sánta is maradt egyik­re holtáig. Az egyetem köz­ponti épületének tornyából a huszas évek elején ugrott le, de már valódi ejtőernyővel, baj nélkül, két artista, de hát azok profik voltak, azok pedig ugye hivatalból tudnak. Jtfyaranta már a század első ■L ’ éveiben erős gyökereket eresztett a labdarúgás. Évtize­des, híres harc állt a két szom­szédvár, a PÁC és KAC (Pécsi, illetve Kaposvári Atlétikai Klub) között, de nemcsak a sportban, a közéletben is, mert Kaposvárnak akkor úgy har­mincöt, Pécsnek 45 ezer körüli lakosa volt és a kaposiak So~ mogyországnak hívták magu­kat, ránk meg azt mondták, hogy Baranya vagyon utoljára, mi meg általában somogyi bicskásoknak tituláltuk őket. Emögött azonban komoly érde­kek lapultak, mert Kaposvár vasút-, és postigazgatóságra, felsőbb bíróságra és másokra pályázott, amit rendre Pécs ka­pott meg és azóta fejlődésben úgy megugrottunk tőlük, hogy a rivalizálás lassan magától elenyészett. Z"1 söndesen folydogált a vá- ros élete, a bányán kívül mai méretű nagyüzem még nem volt, annál több kisebb- nagyobb műhely, melyeknek munkaideje, túlnyomórészt az üzleteké is, délelőtt S—12, dél­után 2—6 óráig tartott. Ünnep­napokon, akkoriban volt pedig rengeteg, télen a kocsmák, ven­déglők, meg az akkor csecsemő korát élő mozi volt a város kedvenc szórakozása. A mozi még, mi tagadás, elég primitív r>olt, az Irányi Dániel téren egy nagy pajtaszerű hodályban állt a Vinkler-mozi, úgy kellett a nézőket egyénenként becsalo­Mindan új isfcofejtípas léte­sítése után el kell telnie bi­zonyos időnek, amíg az köz­ismertté válik. Különösen ez a helyzet ma, amikor számos új iskolatípus jön létre, ame­lyek mind a nemzetgazdaság érdekeinek, mind az egyéni érdeklődésnek eleget kíván­nak tenni. Érthető, hogy egy intézet egyéves fennállása nem elegendő ahhoz, hogy cél­kitűzései és követelményei a köztudatban a maguk reália helyét foglalják el. A közvéleménynek a felső­fokú technikumokról, speciá­lisain a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikifmról való hiányos tájékozottságát vél­tük felismerni az idei felvételi vizsgákon. A tapasztalaitok alapján arra kellett következ­tetnünk, hogy a jelentkezett jó képességű és törekvő fiata­lok mellett sokak talán a fel­sőfokú oklevél megszerzésé­nek valamiféle könnyű lehető­ségét látták az új intézmény­ben. A jelentkezők egy része a felsőfokú műszaki intézmény igényeit ki nem elégítő, hiá­nyos középiskolai készültség­gel pályázott a felvételre, il­letve jélent meg a felvételi vizsgán, úgy hogy a vizsgá­zóknak több, mint felét kény­telenek voltunk elutasítani. Voltak olyanok is, akik a fel­sőfokú intézetek szármára ki­adott felvételi követelménye­ket jóformán tudomásul sem véve, szinte azt szerették vol­na, ha őket a nekik megfelelő „testhez álló” tárgyaltból vizs­gáztassák. A jelenség az idén és a ré­gebben érettségizettek köré­ben egyaránt tapasztalható volt: pedig az utóbbiak szá­mára féléves előkészítő tanfo­lyam is rendelkezésére állt, hogy ismereteiknek régebbi vagy a feledés révén előállott hiányait pótolják. Az intézet célkitűzéseinek megfelelően károsnak ítéltük volna, hogy a vizsga igényeit a felvehető létszám betöltésé­nek érdekében leszállítsuk. Ezen a téren kompromisszum­ra a jövőben sem vállalkozha­tunk. Azt reméljük, hogy ha ifjúságunk jobban megismeri a felsőfokú technikum célki­tűzéseit, a benne folyó kép­zést és az oklevléllel elnyer­hető munkalehetőségeket, a jelenleginél nagyobb számban fognak felvételié jelentkezni arra érdemes előképzettségű, lp*--'»c;t»bb fiatalok. Ennek az állásfoglalásnak alapján a következő tanévre ff ágyán éti régen egy v*­déki város? Társadalma nagyjából két részből állt: urak ból és nem urakból. Az urak tíz óra tájban néztek be a hi­vatalokba, ebéd előtt sörözés járta a Nick-ben a Széchenyi tér sarkán, aztán hazamentek ebédelni, utána egy rövid kár­tyaparti volt szokásos a kaszi­nóban, vagy a kávéházban. Pécs az első világháború előtt, az 1910-es évek elején lá­tott először eleven repülőt. Egy francia aviatikus jött ide a ló- versenytérre — a mai Üj-Me- csekalja helyén volt — a masi­nájával, meg a termetes felesé­gével, aki alighanem nehezebb volt, mint a gép, mert az ak­korka volt, mint egy nagyobb tragacs és merőben vászonból, bambuszrudakból, drótból volt összeróva, benne a motor, mint az öklöm. Óriási közönség özön lőtt a hihetetlen látványosság­ra és vagy tucatnyi sikertelen nekifutás után bekövetkezett a csoda: a kis masinéria bukdá­csolva, inogva felemelkedett, és vagy tíz—tizenkét méteres szé­dítő magasságban repült is vagy 150—200 métert, aztán döcögve leszállt, orra is bukott, de nagyobb baj nem történt. Erről beszélt a város hetekig. Pedig történt itt más légi pro­dukció is, melyekért ha páholy nem is, de egy zsöllye igenis megjár Pécs városának a repü­lés történetében: az ejtőernyős ugrás dolgában gondolom, út­l Olaszország, Románia és a Balaton Hívei foglalkoznak, hol pihennek a nyáron a pécsi színészek ,-Pihenni, pihenni és pihen­ni!” mondotta Hotter József operaénekes, aki Solomot ala­kította a Bánk bánban. — Hotter József véleményében valamennyi pécsi színész osz­tozik, a nehéz színházi évad valamennyiüket kifárasztot­ta. Ezért a színészek is — akárcsak a többi ember — arra használják fel a nyarat, hogy erőt gyűjtsenek a ké­sőbbi időkre. KÜLFÖLDI UTAKON ÉS A DUNÁN ! A pihenés színhelyéül so- j lean külföldet választották. Szalma Lajos és Takács Mar- I git, Illés Éva és Tréfás Ist- ! ván Olaszországba, Galambos ! György és Csanákxssy Zoltán | ügyelő Romániában üdülnek. Itt pihent Bázsa Éva is, aki jelenleg a Balatonon tartóz­kodik. Paál László Franciaor­szágba. Koppány Miklós és Koós Olga. Angliába utaztak. Iványi József, Othello alakí­tója Svájcban pihen, Karikás Péter Szocsi, Ambrus Edit pedig Csehszlovákia mellett döntött Pataky Ottilia és Mester István Lengyelország- , ban vendégszerepeinek. Pécsi Ildikó a Szegedi Sza- ; badtéri Játékokon szerepel, ifj. Latabár Kálmán az ŐRI műsorában lép fel. Wagner József operaénekes, Dobák Lajos, Faludi László. Hotter József, Péter Gizi és Gombár, Judit jelmeztervező a Bala­tonon pihennek, Eck Imre balettigazgató Máriaremetét választotta. Harkányban nya­ral Szabó Samu, Léka László maszkmester és felesége, vá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents