Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

4 llAPlff ,-r 1983. JOLIT» Üli (VLayyimit ?DlaQyifttLi<wie$ jJlaiak&asxkif NÉZŐK A SZÍNHÁZRÓL 1893 — 1930 Hetven esZ&andős volna, ha élne Ma­jakovszkij, a forra­dalmi szovjet költé­szet megteremtője és első klasszikusa. Fejlődése során lí­ráját egyre Inkább humanista, forra­dalmi tartalommal töltötte meg, "kife­jezésmódjában a merész képek, szo­katlan fordulatok használata, a szét­tördelt verssorok sajátos finantríkája forradalmi pátosz­szzá, as dj élet épí­tésének hitével és lendületével páro­sait VtgJfKÄsflban a kispolgári megal­kuvást, a fejlődést visszatartó erőket támadta a szatíra fegyverével, Lenin és Csudajó című híres poémáiban l/xtm alakjának és a forradalomnak emelt méltó emlé­ket Egyes irodal­mi körök értetlen­sége és egy tragi­kus szerelem miatti elkeseredésében fia­talon maga vetett véget «s életének. Paul Eluard: Majakovszkij Lágy volt, mint a gyapjú És becses, mint a selyem A keze fehér Leánykéznél gyöngédet* Ágyúsainál Kuiffurfiiim Hirdette népének diadalát Szétzilálta az életet Hogy újjá fésülje A szegények és Gyermekek nyelvén beszélt Anyák boldog ártatlansága Lakozott benne Látnok ve» Ki megjárta a • Csüggedés és balál Ezernyi poklát Mumkafcedv sugárzott Belőle és tudás Völgyek és bércek Visszhangozták igazságát Ismerte a könnyet Es a mosolyt Tudott stmogatiii De féltek haragjától Csupasz mellét mutatva A* ellenfélnek Ellenségei megtudtak ö ma is fi Egyszerű emberek szívébe« Es vére ott lüktet Magabízó remény Harcos elszántsága As emberiség ereiben. Boldog Baláss fordítása-------------------------*—-------------------------------------­A Pécsi Nemzeti Színház nemrégiben Zárta le az idei színi évadot és készülődik a következőre. Szeretnék a mű­sort úgy összeállítani, hogy a nézőközönség sokféle igényé­nek megfelelj«!. Megkérdezik a véleményüket Az 5700 bér­lettulaj donosnak kérdőkartont küldenek, hogy Írják meg, szerintük milyen volt az elő­adások nívója, tegyenek javas­latokat a következő évadra. Megelőztük a színházat, és el­látogattunk a Porcelángyárba, ahol a múlt évben igen sokan váltottak bérletet, de azonkí­vül is gyakorta jártaik szín­házba- ,t» A laboratóriumban fehérkö­penyes lányok, asszonyok dol­goznak. — Ml Csortos-bérletet vá­sároltunk a férjemmel — mondja a szemüveges, elegán­san öltözött laboránsnő — csak egy hibája volt, hogy meghatározott napra szólt, és emiatt nem mindig tudtunk elmenni. Meg aztán a kettős szereposztásos daraboknál né­ha nem a kedvezőt fogtuk ki. Tudniillik nekünk vannak kedvenc színészeink, ha Jő ez a kifejezés, különösen a prózai daraboknál, — Például? — Nagyon szeretjük Bánffy Györgyöt, s talán a Cyrano- ban tetszett legjobban. Egyéb­ként is drámarajongók va­gyunk. Volt is ebben az év­ben néhány jó, úgy hogy alap­jában véve csak dicsérően nyilatkozhatok « műsorróL Ismertető füzet készül az algákról Nagyüzemi tokár nuinyctlga-termesztési kísérletek kezdődtek két baranyai txs-ben A Hazafias Népífranfc meg* bízásából két baranyai szak­ember —• Kenéz Kálmán pé­csi és Székely Ferenc szent­lőrinci nyugdíjas mezőgazdá­szok másfél év óta kísérle­teznek közösen az alga takar­mányozásra való felhaszná­lásával. Az alga egysejtű vízi­növény, csendes állóvizekben tömegesen fi, és igen gyorsan szaporodóik. Rendkívül sok fe­hérjét és emellett arrdb törü­li izmot tartalmaz. Mivel előál­lítása roppant olcsó, méltán nevezik a „jövő takarmányá”- nak. A két baranyai szakem­ber — a takarmányalga ter­mesztésének hazai úttörői — már eddig is több fontos vizs­gálatot végeztek a tápdús ví­zinövény termesztésével és etetésével kapcsolatban. Kí­sérleteik eredményeit és ta­pasztalatait füzetben foglalták össze, amelynek szakma» fe­lülbírálását most végzi az Állattenyésztési Kutató Inté­zet Magyarországon ez az el­ső ismertető füzet, amely a szabadvízi alga előállításával és takarmányozásával foglal­kozik. A szerzők részletesen leírják benne az alga szaporí­tásának, ápolásának, lehalá­szásénak és szárításának mód­jait, valamint felhasználásá­nak célszerű eljárásait. Egyidejűleg a megy« két közös gazdaságában — a pel- lórdi TJj Barázda és a bólyi Kossuth Termelőszövetkeze­tekben — nagyüzemi kísérle­tet állítottak be m takarmány­áig» tömeges termesztése céljából. A szövetkezeti gaz­daságok víztároló medencéit, amelyekből egyébként a ker­tészetet öntözik, fonalas zöld- algával telepítették be. A cél az, hogy az alga nagyüzemi előállítására olyan egyszerű módot találjanak, amelyet minden termelőszövetkezet megvalósíthat, nagyobb mun­ka- és anyagi ráfordítás nélkül. Az alga erősen nap­fényigényes növény, az idei nyár időjárása tehát igen kedvező a szaporodására. Há­rom-négy hét múlva megkez­dik a vízinövényiek lehalászását, majd szárítás és darálás után etetési kísérleteket folytatnak az illető termelőszövetkezetiek­ben különféle állatokkal. Rég! színházlátogatók va­gyunk, és az idén volt először bérletünk. De azt hiszem jö­vőre nem vásárolunk... Ne­künk nem előnyös, mert a fér­jem elfoglaltsága sokszor nem engedi, hogy a kijelölt napon mehessünk színházba. Majd inkább megvesszük a jegyet egy-egy előadásra, de semmi esetre sem maradunk el... — mondja végül. Ótott Kovács Antalné a mű­szaki irodában dolgozik, ala­csony, fürge fiatalasszony. — Őszintén szólva nincs va­lami jó véleményem a szín­ház műsoráról. Bemutattak egy csomó operettet közepes szín­vonalon, és ez nagyon leron­totta az egyébként jó darabok­ból összeállított műsort. A Cy- ránó kiemelkedően jó előadás volt, és abból mégis kevesebb bemutatót .tartottak, mint mondjuk a Mayából. A fér­jem nem látta, aztán bemen­tem a színházhoz megkérdez­ni, miért nincs pótelőadás, azt válaszolták, bála istennek, csakhogy levették a műsorról. Szeretnénk, ha a jövő évad­ban több prózai művet és kevesebb operettet adnának elő. — Ismét váltanak bérletet? — Nem valószínű, mert a férjem állandóan vidékre jár, nem tudni, mikor van ideje. — Módosítják a bérleteket, lehet kötetlen időpontra szó­lót is kapni — Akkor feltétlenül ismét bérlettulajdonosok leszünk, mert ha bérlete van az em­bernek, biztosabban elmegy az előadásra. Amúgy is diákko­runk óta állandó színházláto­gatók vagyunk. A festőműhelyben a zene akkordjai mellett készülnek a szebbnél szebb tárgyak színes mintái. Fiatal lányok, asszo­nyok kezelik az ecsetet. Lehel Máriát rnmatja be kísérőm, Kovács Lászlóné. — A színházról véleményt mondani ízlés dolga, nekem különösen a drámák tetsze­nek, én abból szeretnék sokat látni. Mások meg talán az operát, vagy az operettet ked­velik ... Csortos-bérletem volt, és minden előadást megnéz­tem. Talán a Cyranó volt az, ami a legjobban tetszett. Na­gyon tetszett a Kollégák, a Hamletinek nincs igaza, és az Erkölcsös szerelem. Csak azon csodálkozom, hogy az utóbbit miért nem közvetítette a tele­vízió? Legalább is hallottam, hogy volt róla szó. Szerettem volna még egyszer megnézni. — A TV mellett is jár szín­házba? — Feltétlenül. A TV nem tudja helyettesíteni. Szerintem többet ér egy jó színházi fiő­GYEREKEK Két ktrt «Avattam a na­pokban az újságokban. A két hírnek semmi köze egymás­hoz. t Az egyik Mr röviden közöt­te. hogy a budapesti Kresz Géza utca egyik házának kapu aljában, a szemétgyűjtő edény­ben egy csecsemőt találtak, egy néhányárás újszülöttet, akit feltehetően édesanyja tett oda, hogy így szabaduljon meg tőle. A nyomozás megindult. A másik hír, ez már részle­tesebb volt, azt adta tudtul, hogy Magyarországra érkezett Éva Krpz. Nem tudják, ki az az Km Krcz? Már régebben több lap foglalkozott vele: egy Lengyel- országban, Oswieczia, vagyis Auschwitz városában élő leány, orvostanhallgató, aki nem tudja életkorát, azt, hogy mikor született, és azt sem, hol született; nem ismeri szü­leit, csak nevelőszüleit, egy auschwitzi derék és jólelki családot. Ez a család 1945-ben, akkor vette magához az akkor még pöttömnyi — kétéves vagy négyéves? — kislányt, amikor a nácik haláltáborát a szovjet hadsereg felszabadítot­ta.. A kislány, aki szinte cse­csemőkorban került a ször­nyű helyre, azért élhette «túl azt, amit milliók nem éltek túl, mert a fasiszták többed magával bizonyos biológiai kí­sérletezések céljára annak előtte kiválogatták, s elkülö­nítették a gyors halálra ítél­tektől. ,, i i Éva karján, — akárcsak <s *v---Cttearirr--iuTT- St ' t öbbi auschwitzi fogolynak — egy tetovált szám olvasható. S minthogy a nácik precíz emberek voltak ebből a szám­ból megállapítható, hogy a kis­lány Magyarországról szár­mazhatott, valamikor 1944 nyarán került ■ vesztőhelyre. Ennyi a tény: Az már a fantázia birodal­mába tartozik hogy immár reprodukálhatatlan emlékezé­sek szerint, állítólag édesanyja is vele rótt, de őt a kislány szemeláttára lelőtték a gesta- pós vérebek A lényeg az, hogy Éva semmire sem emlékszik hogyan is emlékezhetnék A lényeg az, hogy nevelőszülei magukhoz vették, ioaz családi szeretettel gondozták, taníttat­ták * Évából derék, csinos leány lett Ezeket az újsághíreket ol­vasva, a fővárosi Kossuth Zsuzsa Gimnázium növendé­kei meghívták Évát: jöjjön el a nyáron hazájába, Magyaror­szágra. S Éva most itt van. Talán meg sem kellett volna írnom mindezt, hiszen ismert ügy ez. Hanem amiért mégis tollat fogtam, az a két hír egyidejű megjelenése. Az első hírhez nem kell kommentár, hogy micsoda lelketlenség meg satöbbi ...Az első hír kom­mentárja legyen inkább az, amit a másodikról a már leírtakon kívül még tudok _ Amikor még a műit év őszé­nek végén megjelent a Ma­gyar Ifjúságban, majd a Nép- szabadságban Éva Krcz histó­riája, mostani és kiskori fény­képe, olyasmi történt, amire kevesen számítottak ponto­sabban olyan méretekben kezdődött valami. Levélözön a szerkesztőségek­hez és időnként népvándor­lásnak nevezhető sorbanállás az említett cikkek írói szobá­jában s előtte a folyosón. Szá­zak — nem: ezrek jelentkez­tek, hogy holtbizonyosan felis­merték kislányukat, unokáju­kat, unokahugukat, testvérü­ket, szomszédukat... de mit folytassam. Felismerték té- vedhetetlenül, és követelik vissza maguknak Találkoztam a Keleti-pályaudvaron egy ősz nénivel; ájultan feküdt egy pádon; magához térítet­ték, s az izgalomtól akadozna mondta el, hogy több mint kétszáz kilométert utazott, mert fényképről felismerte tizennyolc éve halottnak hitt kisunokáját, s most az újság­szerkesztőségbe tart Láttam egy ötven év körüli tagbasza­kadt férfit, aki ugyancsak vi­dékről, az ország egész más tájáról érkezett a fővárosba, s amikor megtudta, hogy az E%ri karjára tetovált szám alapján csaknem lehetetten az ő apa­sága, összeroskadt, rázta a zo­kogás, s csak egy erős nyug­tató injekció hatására tért tiszta eszméletre. / Beszéltem egy huszonnégy éves fiatal- asszonnyal, aki testvérét ke­reste, mert nem törődött bele, hogy testvér nélkül maradt, és árván maradt. Most boldog családanya, gyönyörű kislá­nya van, ő a háborúból és a koncentrációs táborból nem emlékszik semmire sem, de ti­zennyolc év után is keresi a testvérét Nehéz leírni Is ezeket a ta­lálkozásokat Nincs bíró, sincs olyan ant­ropológus, aki perdöntőén és megnyugtatóan eldönthetné, kié hát Éva. Ha egyvalaki száz „bizonyítékotV sorakoztat fel, másvalaki százegye t Hogy Éva Auschwitzba kerülésének ideje nem stimmel? Az a té­vedés. Ha a karján lévő szám­ból egyre-másra mégiscsak kö­vetkeztetni lehet? Az a követ­keztetés téves. Ami tévedhe­tetlen, az az anyai, apai, nagy­szülői vagy testvéri szív. Ilyen jogon követelik Évát Dehát egy ember életét ilyen alapon eldönteni... — ez kevés. Voltaképpen hát így tett Éva mindenkié, azoké* akik őt felnevelték, és tnind­adás. Csak az operettet nem szeretem. — Nem is ér sokat, — szól közbe a terem másik feléből az egyik szőke fiatalasszony, Reschné. — Minden fiatal sze­reti a vidám, könnyebb dara­bokat, azt hiszem, feltéve, ha ötletes, tartalmas. A legtöbb operettből ez hiányzik. Egy­két dallam van benne, amit szívesen meghallgatok. A többiek helyeslik a véle­ményét, legtöbben az operett ellen beszélnek. Úgy látszik, ezeknek a fiataloknak az igé­nyét nem elégíti ki csupán a látványosság, a happy-anddel végződő romantikus, zenés já­ték. Többre vágynak. A darab művészi legyen, mondaniva­lóval A gyár közönségszervezője is ebben a teremben dolgozik Herényi Józsefné, vékony, ló- farokfrizurás, eleven asszony­ka. Elmondja, hogy együttesen is láttak több darabot, köz­tük a Kollégákat, és a Ham- letnek mines igazát. Most az Africana együttes egzotikus műsorát nézik meg, már több mint negyvenen jelentkeztek. Schmal! Imrénél a csiszolómű- helyben találjuk meg. — Mi, a férjemmel az ope­rett kedvelői vagyunk, de amellett a drámát sem vetjük meg. Bérletünkkel a balettest kivételével minden előadást megnéztünk. Nagyon szeret­jük a balettet, de ezzel a mo­dem változatával valahogy nem tudunk megbarátkozni. Az idei évadban örültünk a sok új színésznek, főleg a kis Latyinak. Elég sok operettet is láthattunk a színházban, elégedettek vagyunk a műsorral. Jövőre valószínű ismét meg­tartjuk a bérletet. Csak le­gyen sok zenés darab, nem baj, ha nem is operett... A nézők elenyésző százalé­kával beszélgettünk, és mégis mennyire különböző véle­ményt nyilvánítottak. Alapjá­ban véve azonban egyben megegyeznek, a tartalmas* művészi színvonalat elérő da­rabokat szeretik. !B. E. TÁBORNYITÁS, TÁBORZÁRÁS •**> A lányok túlteftek a fiúkon — Dicséretet érdemelnek az úttörők —i Fejkendő, toHaspáin», nadrág... jó. Ne beszélges­sünk, mert soha nein jutunk a végére! — sürgeti a lányo­kat kissé ingerülten Temessd Jenő gazdaságvezető. Nem csoda, ha ingerült, mert a rekkenó hőség, az ebéd vége óta tartó leszerelés és hogy őszinték legyünk, a csátrik nevetgélése és enyhén szólva zümmögése nem a legpthan­te több ilyenkor. De egyszer ezt is el kell végezni, hiszen az esti 6 órás vonattal már utaznak a lányok. Haza! — Kendő, nadrág, tollasipáma! — kéri kétpercesként a sze­reléket a gazdasági vezető, s a lányok sora csak nem akar fogyni. A parancsnoki épület előtt állnak, a kényel­mesebbek ülnek a pokróco­kon, « várják, mikor szólítja őket Temess! Jenő. Névsor szerint adják le a tábori hol­mikat. Munkájukkal ®s elégedettek a Sziebert pusztaiak. A tábor­ban 320 lény fordult meg, s 490 hold kukoricát teljesen egyedül, 2 táblát pedig a gaz­daságbeliekkel közösen dol­goztak meg. ügy fejenként 2 azoké, akik sajátjuknak érzik Lengyelországban és Magyar- országon: mindenkié, akik az é l ő Éva Krcz személyében emlékeznek a holtakra; azoké, akik Éva ügyén át, a hömpölygő szeretet ára­mában telnek el a fasizmus és a háború iránti szent gyűlö­lettel. Ilyen jogon az enyém is, a tiéd is Éva Krcz. * Milyen őrült gondolattársí­tás, hogy a kapualjba kido­bott újszülöttet együtt emlí­tem Éva Krcz szivszoronga tóan gyönyörű históriájával? Alig nagyobb emberke volt Éva, amikor egy állati világ őt is a szemétdombra vetette. Kis híja volt, hogy nem került bele a húsdarálóba, mint ahogyan pillanatokon múlott, hogy a Kresz Géza utcai kis poronty nem került bele * mindent felszippantó és felőrlő szemét­gyűjtő-autóba. Valahol él egy asszony, aki eldobta újszülöttét. Ne kérdez­zük: ugyan miért? De ha most nem, évek múltán, ki tudja, nem fog-e minden szembejövő gyereket megbámulni az ut­cán: nem támad-e fél benne az anyaság? Most a kapualji csöppség a legjobb kezekben van: a szo­cialista állam és társadalom karolta fel. , Éva Krcz is az emberiessé­get képviselő szocializmus ne­veltje. Magyar-e igazán vagy lengyel — mindegy. A miénk. L holdat efaneneztefc, n ezért át­lag 102,8 forintot kaptak. Az iskolák közül a Kaffka Mar­git Gimnázium lett az első. Második helyen a Steinmetz Miklós Gimnázium lányai végeztek, harmadik helyet pe­dig a Fehérvári úti 12 évfo­lyamos iskola tanulói sze­rezték meg. öt éra után nagy a sürgés­forgás, indulnak a vonathoz. Elérzékenyülve pillán tgatnak a kedves, sok mókát látott sátrakra, kétheti lakóhelyük­re. Legtöbbjük még maradni szeretne. Jól érezték magukat a lányok. Károly majorban még egy vagy két napig ma­radnak a budapesti közép­iskolák fiú diákjai, de a ké­szülődés itt is nagy. Három sátor fodirászműhéllyé alakult* ez a kéthetes szakálla^ halá­lát jelenti. Bizony nem válik a fiúk dicséretére, hogy 643-an csak annyi kukoricát cimereztek, amennyit a lányok 320-an. — A mag, amelyik dolgo­zott volna, tehetetlenné vált a többi között — jegyzi meg keserűen Németh Ferenc tá­borparancsnok. —< Volt itt 4 brigád a 42 között, amelyik! még délután » kiment, swty- tyomban, a táblákra, hogy szépítsenek valamit az ered­ményen. ez azonban nem volt elég. Az ellenkezője történt* mint várta a tábor vezetősé­ge: ahelyett, hogy mások is követték volna példájukat* sportot űztek a lógásból. Hogy mást ne említsek, két-három órával előbb hazajöttek, vagy a kukoricák között ülve kár­tyáztak. Nem is csodálkoztak, ami­kor megtudták, hogy csak 67 forintot kapnak átlagban fe­jenként Mi más volt a helyzet a ki­csiknél a bólyi park táborá­ban. A jövő őrsvezetői csak hétfőn étkeztek, de szorgos kezük munkája már messziről látszik: minden sátor előtere növénnyel és kaviccsal díszít­ve, szemét sehol, az ágyak rendesen bevetve. S a foglal­kozásokon is, mintha mind­egyikükből elszállt volna a tré­fásságra, kis komdszságra való hajlam és akarat. — Roppant elégedett va­gyok velük; Fegyelmezett gyerekek. Természetesen, ha az idő tréfának, huncutságnak! kedvez, előtűnik, hogy ők is csak olyan gyerekek, mint a többiek — állapítja meg Magi Andrásné táborvezető. —» Igaz, még csafc második nap­ja vagyunk itt, de ha az ele­jén Ilyen rendesek, gondolom, később sem lesz velük semmi baj. Kedden este a Károly- majori táborban a. táborozás végét, a bólyi parkban a kez­detét jelentette a tábortűa magasra tikő lánignyelv%

Next

/
Thumbnails
Contents