Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

r J9B3. ÍÜNIUS 5. ívaplA 3 Új üzemrészt avattak a Porcelángyárban Évente 240 tonna szigetelő — Sok a megrendelés A Pécsd Porcelángyár tör­ténetének új fejezete nyílott meg tegnap; termelésbe lép egy teljesen korszerű, min­den követelménynek megfe­lelő üzemrész. 1948 óta szá­mos átalakítás, felújítás, épít­kezés volt a gyárban — új ke­mencék, egy nagyfeszültségű szigetelőket vizsgáló laborató­rium, kályfiaüzem stb. — de ezeknek együttes beruházási összege nem haladta meg a 25 millió forintot. A most át­adott üzemrész pedig 46 mil­lió forintos költséggel épült. Ebben az új üzemrészben 100 —200 kilovoltos szigetelőket gyártanak majd, évente 240 tonnát. A gyár ezzel a „ter­melés-belépéssel” jobban ki tudja majd elégíteni hazai és külföldi megrendelőinek igé­nyeit, jobb minőségű szigete­lőket tud a fejlett technoló­gia következtében piacra vinni.,,,, Nagy teljesítményű gépek s a gáz is a Kokszművekből a most lefektetett vezetéken keresztül jut a Zsolnay ut­cába. Érdemes volt-e? Múlt évben még sok helyen úgy vetődött fel a pécsi gyár bővítése, hogy nem kifizető­dő, nem éri meg a befekte­tett pénzt. Akkoriban — myil- ván helytelen készletfelmérés következtében — alig kapott megrendelést a gyár. Idén 180 fokos fordulattal a probléma megszűnt, sőt alig-alig tudják az igényeket kielégíteni. A gyárban való tartózkodásom­kor ugyanis összeakadtam a a kaposvári TRANSZVILL vezetőivel, akik elmondták: második negyedévi tervük 2 millióval „úszik” a korábban megrendelt pécsi porcelánszi­getelők hiányában. Ám nem ők az egyetlenek, akik sür­getik, kérik a szállítás telje­sítését. Ezen a problémán pedig az áj üzemrész nem segít, hisz a próba ideje még csak most kezdődik. Előbb be kell „lő­ni” a kemencéket, a gépeket, s majd csak 1964 elején rak­hatják vagonokba vagy autók­ra az új üzemrész termékeit. Mi lesz a rekonstrukcióval? Az új csarnok átadása fe­led örömünkben sem feled­kezhetünk meg a pécsi gyár rekonstrukciós terveinek „holt pontjáról”. A felettes hatósá­gokat megértjük, amikor nem járulnak hozzá egy új gyár lé­tesítéséhez, hisz ez fcb. 190 millióba kerülne. Egy ilyen ha­talmas gyárat gázzal ellátni sem tett volna képes a Koksz­művek. A régi gyár rekonst­rukciója azonban nem haszon­talan elképzelés. A villamos- és energiaipar rohamos fejlő­dése óriási mennyiségű por­celán alkatrészt kíván a gyá­raktól. Külföldről olyan nagy megrendelések érkeznek, ame­lyeknek teljes kielégítésére még csak nem is gondolha­tunk. Nem akarjuk „tisztára mosni” a gyár vezetőit, kol­lektíváját, de az utóbbi idők­ben érkezett minőségi kifogá­sok 2üme a gyár elavult ke­mencéivel, a műszaki-anyagi adottságokkal is magyarázha­tók. A rekonstrukció megvaló­sulása e tekintetben lényeges lépést jelentene a termékek minőségénék javulása felé. A tervet elkészítették (92 millió forint) s megfelelő helyre to­vábbították. Nem lenne mind­egy a városnak sem, hogy a jelenlegi 12 kémény meg­szűnne végre pernyét okádni. Kérjük az illetékeseket, hogy a rekonstrukciós tervet vegyék fontolóra, s megvaló­sítására adjanak utasítást. — Iparunk, Pécs város lakossá­ga, s nem utolsó sorban a va­lamikor oly híres gyár dol­gozóinak érdeke is ezt kí­vánná. Szüts István A többlakásos házaké a jövő Mi indokolja az Az elmúlt években hihetet­lenül nagy arányokat öltött a csalládiiház-építés Baranya megyében. Az OTP Baranya megyei fiókja 1957-től ez év áprilisáig mintegy 2300 telket értékesített, amelyre a harká­nyi nyaralókon kívül minde­nütt családi házakat építet­tek. A nagy érdeklődés most sem csappant mieg. Dr. Hodoli József, az OTP építési-kölcsön csoportjának vezetője elmon­dotta, hogy az igényeket nem tudják kielégítem, mert Pé­csett, de Szigetváron, Szent- lőrincen és Hirden is nagy a telekhiány. Az állami tulajdon­ban lévő telkek a megyeszék­helyeken elfogytak, s a belvá­rosiban és a magaslati öveze­teken lévő magántelkek is csak társasháznak építhetők be. — Felkerestük Márki Lászlót, a Városi Tanács építési és közlekedési osztályának ve­zetőjét, tájékoztassa olva­sóinkat arról, mi tette indo­kolttá családi házak építé­sének korlátozását? — Előreláthatólag a húsz éves lakásépítési terv során, a város fejlődéséhez szükséges 35 000 új lakás jelenlegi mó­don való elhelyezéséhez nyolc­szor akkora területre lenne szükség mint a város mosfar ni lakóházzal beépített terü­Osztrák professzor Pécsett A Pécsi Tudományegyetem meghívására több napos ma­gyarországi látogatásra hét­főn, a késő esti órákban Pécsre érkezett dr. Erwin Melichar osztrák professzor, a Grazi Tudományegyetem prorektora. Az osztrák ven­dég tegnap délelőtt ellátoga­tott a Pécsi Tudományegye­tem Állam- és Jogtudomá­nyi karára, ahol dr. Bihari Ottó, jogikari dékán fogadta. A grazi egyetemi tanár az egyetem U. számú előadó­termében a kar professzorai és oktatói, valamint a II. éves hallgatok számára ér­dekes előadást tartott az osztrák alkotmánybírásko­dás egyes kérdéseiről. Az építési korlátozást? — családi házakat? lete. A jelenlegi építkezési mód alatt azt értjük, hogy az épít­kezések 40 százaléka állami la­kásépítkezés, 60 százalékban pedig magánosok az építtetők. Állami beruházásból zömmel négyemeletes lakóházak épül­nek, magánerőből pedig álta­lában családi ház, az egy la­kás, egy épület a megszokott elfogadott építkezési forma. A lakásépítési normák szerint, a négyemeletes házaknál egy hektárnyi területre 550 sze­mély esik, mig a családi há­zaknál mindössze 60 fő az egy hektárra eső lakószám. A vá­ros rohamos fejlődésével a rendkívüli lakásigényekkel szemben nem megfelelő a csa­ládi ház építkezés, hiszen az amúgy is kis területen, így megközelítően elég lakást se tudnánk építeni. Mindenkép­pen a többlakásos házaké a jövő, hiszen végletekig nem le­het széthúzná a várost, és a szétszórtan fekvő területek közművesítése, közintézmé­nyekkel való ellátása óriási költséget ró az államra. Az országos városrendezési tanács- kozás június 6-án részletesen fogfllkozik ezzel a kérdéssel, hiszen ez nemcsak pécsi, ha­nem országos probléma. A fenti körülmények tebték_ szük­ségessé, hogy a nagyvárosok területén a családiház-építke- zést korlátozzák. — Csak az egylakásos, vagy két-három lakásos házak is számíthatók-e családi ház­nak? — Családi háznak számít minden magánerőből épülő, Mioldalas, szabadon álló vagy ikerházas beépítési mód sze­rint elhelyezett földszintes la­kóépület. A családi ház ég az emeletes bérházak között igen sok átmeneti forma lehetsé­ges. A magánszemélyek épít­hetnek 6—8 lakásos, lakáson­ként mégis önálló telekkel rendelkező villaszerű házakat. Nem vonatkozik az építési korlátozás a sorházas építési módon kialakított családi há­zas jellegű telkes építkezésre sem. Az említett módon jobb területkihasználás, nagyobb laksűrűség érhető el. — Milyen egyéb körülmé­nyek indokolják még a tár­ttól lehet építeni sasház építési forma elter­jesztését? A többlakásos épülettömbök közé tágas parkokat és játék­tereket létesíthetnek, s ez sok­kal jobban kihasználható, mintha a családi házak mel­lett 50—60 négyszögölenként aprózódik el a körülkerített terület. Az elavult városré­szek lebontásával korszerű, magas beépítésre kerül sor. Tizenhat—húsz emeletes há­zakat építenek városunkban s négyemeletesnél kisebb nem épül. Ezzel kell lépést tarta­niuk a magánépítkezőknek is. A társasházépítés bevált, s a közelmúltban kilenclakásos társasház építését kezdték meg a Mecsek utcában, egy tíz és egy hatlakásos ház ép/-' tését pedig a Magaslati ú on. Nemcsak Pécsett, hanem Mo­hácson, Szigetváron és a töb­bi járási székhelyeken is mu­tatkozik igény modern másfél és két- és félszobás lakások építésére. Ha gondosan kiszá­mítják, így jóval olcsóbban juthat lakáshoz az építtető, mint a családi ház esetében, hiszen a kölcsön is nagyobb, a feltételek is kedvezőbbek. — Melyek azok a területek, ahol továbbra is engedélyezik a családi ház építését, és hogy szerez erről tudomást a lakosság? — A fentieknek megfelelőén szakemberek javasolták, hogy Pata csőm, Kovács-telepen. Va­sas I., Vasas Il-ön, Nagyárpá­don, Malomiban, Pécsszabol- csom, Meszesdülő és a budai ■kertváros kijelölt részein a foghíj-parcellákon továbbra is legyenek építhetők családi há­zak. Engedélyezik Kertváros nagyrészén és a Szigeti út kör­nyékén kijelölt területek be­építését is. A város belterü­letén, Magaslati úton. Makár- domib déli részén, Bálics út és Tiborc utca környékén a táv­lati fejlesztési tervnek és a városkép kialakításának meg-., felelően magántélkekre ' is csak társasházak építhetők. Ha a javaslatot jóváhagyják, fal­ragaszokon is pontosan közli k a lakossággal, hogy családi házak mely területen építhe­tők. Az új csarnokban a vákuum­présben sajtolt tömör massza- rudakat először elektromos szikkasztóberendezésre vi­szik, ahonnan az automatikus vezérlésű megmunkáló gépek­re kerülnek. A szigetelőcsar­nokban két függőleges s egy vízszintesen dolgozó faragógép teljesít szolgálatot, amelyek közül a „sláger” az NSZK- ból importált fél millió forint értékű függőleges faragó. Ez a gép sablon után önműködő­en állítja a késeit. Az összes gép előnye, hogy hatalmas (1,5—2 méter magas) tömbö­ket tud egyszerre megmun­kálni, s így megszűnik a ra­gasztás. Az égetést 4 új kemence végzi. Gáztüzelésnek, s a leg­újabb külföldi tapasztalatok alapján készültek. Az új üzemrész kéménye is „né­ma”, nem bocsát — a gáztü­zelés miatt — kormot a vá­TEGNAP DÉLELŐTT ta­lálkozóra jöttek össze a Bara­nya megyei Nőtanács helyi ségében a város és a megye cigányaszonyainak képviselői. Mintegy ötven cigányasszony hallgatta meg Csépe Lajosné- nak, a Megyei Nőtanács vég­rehajtó bizottsága tagjának előadását, amely után a részt­vevők saját gondjaikról, prob­lémáikról beszéltek. A találkozó központi kér­dése az volt, hogyan emel­kedhetnének fel mostani so­rukból a cigányok, mi az, ami jelenleg még elválasztja a ci- cigánytelepüléseket a rende­zett községektől. A haladó gondolkodású ci­gányok helyzete — mint Ke- rényi Jánosné, gilvánfai fia­talasszony, s még jónéhányan elmondották — =ainos nem könnyű. Ahogy ők látják a „magyaron' még nem fogad­ják be teljes szívvel őket, társaik viszont a kiközösítet­tek sorsát szánják nekik. — Egy fiunk van, mind­hárman dolgozunk, el sem tudnánk már képzelni éle­tünket munka nélkül — mondta a szépen öltözött fia­tal asszony. — Megfelelő la­kásunk van, szeretjük a ren­det, tisztaságot, a jó ruhá­kat, kedveljük a rádiót, s né­ha már olvasunk is. De a ci­gánytelepen mást se hallok, mint azt, hogy ..hiába rázod a rongyot, látszik rajtad, hogy cigány vagv”. Én meg azt mondom: nem az számít, hogy cigány valaki, vagy sem, a mi társadalmunk aszerint ítéli meg az embereket, ho­gyan élnek, hogyan dolgoz­nak. Mi pedig már másképp akarunk élni, mint az öregek. Az új technológia A pécsi gyárban (kevesen tudják, hogy az épületek kö­zött kb. hat emelet szintkü­lönbség van) rendkívül nagy nehézséget okoz a korszer) termelési módok alkalmazása. A gyárrészek közötti szállítás egyáltalán nincs gépesítve. Szalagokat alig használnak. Az új szigetelőcsamokban vi­szont már betört az automa­tizálás, kevés emberre van szükség, s kézi munka alig akad. A termékek előállítása itt termelékeny, szalagszerű, kifizetődő. A szigetelőcsarnoknak azon­ban nemcsak a gazdaságos- sági szempontokból örülhe­tünk. A régi gyárban évtize­dekig verejtékező emberek most jóleső örömmel nézik az új csarnok tökéletes világítá­sát, fűtését, hangulatos szí­neit, ragyogó tisztaságát. A gőznyerés céljából az •tóműtől vezetéket építettek Dolgozni, tanulni akarunk! A cigány asszony ok első megyei találkozója László Antalné s néhány kővágótöttösi asszony villany bevezetését és víz biztosítását kérte a cigánysorra, valamint azt, hogy létesítsenek hozzá­juk közel, egy jelenleg üre­sen álló épületben iskolát a cigánygyerekeknek. — Messze van a töttösi is­kola — egészítette ki László- nét Búzás Vendelné, három iskolásgyermek édesanyja — s ha rossz az út, egészen az iskoláig Kell kísérni a gyere­keket. Férjem például azért vette ki részletekben a sza­badságát, hogy rossz időben elkísérhesse kislányunkat az iskolába, aki év végére — azt hiszem — tiszta ötös lesz. A villan azért kellene — mondta —, hogy este is fog­lalkozhassunk a gyerekekkel. Mint a hozzászólásokból ki­derült, a cigánylakosság ma már szívesen vállal munkát, s sokan már el sem tudják képzelni a koldulást. Bakos Bertalanná bakonyai asszony férjével együtt azért dolgo­zik, hogy tizennégy gyerme­küket rendesen felnevelhes­sék. De vannak olyan cigány- családok is a megyében, mint a mohácsi Lukács József éké, akik más gyeremkeiért — örökbe fogadott leányukért és fiukért — hozzák meg ugyan­ezt az áldozatot. — Igen, szeretünk dolgoz­ni — szólt hozzá Sárközi Má­ria szabolcsi fiatalasszony — csak az a baj, hogy nem min­denütt néznek jó szemmel minket. Férjem beteges, ezért nem alkalmazzák sehol, pe­dig két beteg kisgyermekünk is van. A tanács minden hó­napban segít rajtunk, de ne­künk a havi 200 forintnál j sokkal több kell élelemre, ruházatra. Szívesen lemonda­nánk a segélyről, ha megfe­lelő munkát adnának az uram nak. — Dolgozni, tanulni aka­runk! — hangsúlyozták töb­ben is, s kérték, legyenek na­gyobb bizalommal irántuk. A gilvánfai cigányasszonyok nemrég sütő-főző tanfolyamot rendeztek, ősztől varrni ta­nulnak. ORSÓS JÚZSEFNÉ — a ta­lálkozó egyik résztvevője — néhány nappal ezelőtt vizsgá­zott az alapismereti tanfolya­mon — ötösre. Férjével együtt most tanult meg írni-olvasni. — Harminc éves vagyok és ezen a tavaszon tudtam éle­temben először leírni a neve­met! Életem első levelét pe­dig egy hete írtam meg anyámnak Ujpetrére, aki ugyan nem tud olvasni — a húgom ír-olvas helyette —, de nagyon boldog, hogy a gyerekei ezt elérték. Akik most tanultak meg olvasni, elmondták, hogy e téren is szinte gyermekko­rukig visszamenően szeret­nék felszámolni elmaradott­ságukat. Az olvasást rend­szerint a mesekönyveken kez­dik, hiszen gyermekkorukban sosem olvashattak mesét. Huszonegyen szólaltak fel, s öröm volt hallgatni az asz- szonyokat. —- Versenden rendes csalá­di életet élnek a cigányok, egyetle vadházas sincs köz­tük. A község dolgos cigá­nyait megbecsülj a lakosság, tiszteli a közülük kinőtt mér­nököt, tanácselnököt, óvónőt, tanítónőt mondta Sztópá- norvné. — Nálunk, Bakonyán már senki nem lakik putriban, a cigányoknak rendes házuk van — bizonyította Király Lászlóné. — Dencsházán pedig — mondta a fiatal Csonka Lász­lóné — már alig lehet kü­lönbséget tenni a cigány és nem cigány lakosság otthonai között. Régen nagyon lenéz­tek bennünket, most már ke­vés okunk van rá, mert mi is dolgozunk és rendesen élünk. Problémáikat sokan meg­ismételték: villany és járda kellene Gilvánfára és több helyre, s ezen előbb-utóbb lehet majd segíteni. Azon biztosan előbb, hogy ne ajánl­janak 120 ezer forintos össz­komfortos családi házat Dencsházán és másutt a cigá­nyoknak, amikor anyagi ere­jükhöz mérten megtelne ne­kik 30—35 ezer forintos szo- ba-konyhás ház is; hogy le­hessen meszet vásárolni a TÜZÉP-telepeken, amellyel a házak tisztaságának legele­mibb feltételeit biztosíthat­nák; hogy a tanácsok min­denütt nyújtsanak segédkezet az új ott Lonuk megteremté­sére törekvő dolgos cigányok­nak. A NOTANACS VEZETŐI minden gondjukat feljegyez­ték és számontartják — mint Rameisl Ferencné befejezés­képpen elmondotta — a nőta­nács munkatársai majd fel­keresik őket, beszélnek az ér­dekelt községek vezetőivel, s amennyiben emberileg lehet­séges, segíteni fognak további felemelkedésükben. Igaz, amit Rameisl Ferencné mondott: helyes úton jár a nőtanács, amikor az eddigieknél többet törődik a megye cigánylakos- ságának problémáival, s di­cséretre méltó az a törekvés, amely a megye cigányasszo­nyainak első megyei találko­zóját eredményezte. Ezt. a ta­lálkozót egy esztendő múlva újabb követi, amelyen beszá­molnak majd a meghívottak a tegnapi tanácskozás gyakor* lati eredményeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents