Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

4 niAPi^ 1983. JÚNIUS 3#. 1 A budapesti Semmelweis-szobor női alakja, mely az anyák hálá­ját jelképezi. A GYERMEKÁGYI LÁZ­RÓL az eiső feljegyzéseiket csaknem 3500 évvel ezelőttiéi, Susruíának, az Ő6-indiai brá- roánok Ajur Veda című köny­vében találjuk. A betegségre akkor kezdtek jobban felfi­gyelni, amikor nagyobb szülő­intézeteket építettek. Kórhá­zakban ugyanis könnyebben terjedt a fertőzés az egyik be­tegről a másikra. Már a XVII. században nagy járvány pusztított a lipcsei klinikán és 1660-ban Párizs­ban a Hotel Dieu-ben. Hóna­pokon keresztül a szülő nők kétharmada halt meg gyer­mekágyi lázban. Semmelweis 145 esztendővel ezelőtt 18M július 1-én Budán született. Gimnáziumi tanulmá nyait Budán végezte, majd Bécsbe került, A jogi tanul­mányaival elégedetlen fiatal­ember orvostanhallgató bará­taival az orvosi fakultás elő­adásait hallgatva egy alkalom­mal a boncterembe is elke­rült. Az ott szerzett élmény hatása alatt születik meg ben­ne a végleges elhatározás: embertársait szolgáló orvos akar lenni. Orvosi tanulmá­nyait részben1 Budán, részben Becsben végzi. Szíilészmestort diplomát szerez, A fiatal Semmefweisre a döbbenet erejével hatott a gyermekágyban meghalt anyák nagy száma. Már kezdetben világosan látta, hogy a gyer­mekágyi láz sem időhöz, sem he’yhez nem kötött, nem ter­jed járványos betegségek mód­jára egyik városiból a másik­ba. Amikor intézetükben ha­talmas rendeket vágott a ha­lál, a bécsi magánházakban lefolyt szülések után lénye­gesen kevesebb áldozatot követelt. Döntő lépést Jelenteti szá­mára, amikor 1847 márciusá­ban — pár hetes külföldi tar­tózkodás után visszatért Bécs­be és tudomást szerzett KcA- letsoh kának, a törvényszéki orvostan professzorának halá­láról, akinek kezét egyik hall­gatója boncolás közben meg­szórta, A boncolási Jegyző­könyv adatai szerint Kofllet- schka szerveiben ugyanolyan elváltozásokat találtak, mint amilyeneket nap nap után gyermekágyi lázban elhaltak­nál észleltek. Semmelweis el­méjében ekkor élutasíthatatlan bizonyossággal merült fel a gondolat, hogy Kcúletschka betegsége és a gyermekágyi láz azonos eredetű megbetegedés, oka pedig a hullaméreg! Ha pedig ez a teljesen új megis­merés igaz, úgy sikerülnie kell kézmosás segítségével az oda­került* hullamérget eltávolíta­ni és a megbetegedést meg­akadályozni. Ettől kezdve Semmelweis elrendelte a klórvizes kézmo­sást. 1847 júniusban a halálo­zás az előző havi 12,24 száza­lékról 2,38 százalékra esett, júliusban pedig addig még so­ha nem tapasztalt alacsony, 1,28 százalék volt Semmel­weis ezen észlelés alapján megállapította, hogy nemcsak a huliaméreg, hanem bomló szerves anyag is okozhat gyer­mekágyi lázat. Megszületett tehát 1847-ben Sinclair szerint az örök igazság, amit Sem­melweis úgy fogalmazott meg, hogy „a gyermekágyi lázat a terhes, a szülő nő és a gyer­mekágyas szervezetbe jutott bomló szerves anyag okozza. EZ IDŐTŐL KEZDVE szi­gorúan megkövetelte a kli­nikán a klórvizes mosakodást, gondosan ellenőrizte a bonco- ' ’ ássál is foglalkozó orvosokat, urodikusokat. Felfedezésének aftrgos közlését azonban még­SEMMELWEIS emlékezete S’ Vigyázat! Életveszélyes! Öt év óta nem okoztak halálos balesetet a megyében talált háborús robbanólövedékek is elmulasztotta. Ebben fel­tétlenül nagy része volt an­nak, hogy másfél évtizeden át kérlelhetetlen harcot kellett folytatnia az emberi gyanak­vás, féltékenység és rossz­indulat ellen. így történt az­után a különös eset, hogy nem ő, hanem Hebra, a híres dermatoiógus közölte az or­vostársaság folyóiratának 1847 decemberi füzetében Semmel­weis felfedezését Klein azon­ban, a szűk látókörű, korlátolt, tanítványára féltékeny pro­fesszor, akinek nevét az utó­kor számára csak Semmelweis elleni ádáz hadjárata örökí­tette meg, kezdettől fogva idegenkedéssel, sőt ellenséges szemmel figyelte a fiatal or­vost és mindent elkövetett, hogy a hatalmas méretekben kibontakozó géniuszt szárnya­lásában akadályozza. Tervei megvalósítását elősegítette az is, hogy ebben az időben a francia forradalom eszméi. Bécsben Is komoly megmoz­dul ára vezettek. Semmelweis, aki tudományában forradalmi megállapítással lepte meg a szakköröket és határtalan energiával Igyekezett tanai igazságáról meggyőzni a té­velygőket, politikai téren is ha­sonló szenvedéllyel állt a hala­dás, a forradalmi gondolat mellé. Klein professzor ekkor elérkezettnek látta az időt ar­ra, hogy Semmelweis kineve­zésének meghosszabbítását megtagadja. Semmelweis végképpen el­kedvetlenedve Budapestre tért vissza. 1851-ben a Rókus kór­ház főorvosává nevezték ki. Több éves kórházi főorvosi működése alatt a gyermekágyi halálozást 0,85 százalékra si­került leszorítania. Végre Mar- kusovszkij bíztatására hozzá­fogott ^A gyermekágyi léz aetiológiája, fogalma és pro- phylaxisa” című munkájához, amely 1861-ben látott napvilá­got Még ma is csodálattal olvashatjuk megállapításait A bomló szerve» anyag az esetek többségében kívülről jut az Bhyai szervezetbe fés csak csekély részben endogen eredetű. A fertőzés hordozója lehet a vizsgáló ujj, az operáló kés, a műszer, ez ágynemű, de szerepe van a levegőnek is, helye pedig a méh belső fel­színe vagy a szülőcsatorna bármilyen sérülése. 1883 JÚNIUSÁBAN Sem­melweis végezte hazánkban az első petefészekdaganat eltávo­lítását Nem sokkal ezután el­gyífásának lehetősége is ke­zünkben van, vajon megma- rad-e Semmelweis továbbra is az orvostörténelem egyik leg­nagyobb alakjának? A válasz csak pozitív lehet. A Semmel- weis-féle septicus profilaxis ma is változatlanul alapvető tényezője orvosi tevékenysé­günknek. A fertőzések megelő­zésének fontosságát mutatja az is, hogy a kombinált fer­tőzések leküzdésére még ma sem rendelkezünk mindig biz­tos hatású antibiotikumokkal. A Semmelweis-féle asepticus profilaxis jelentősége a mai modem orvostudomány szem­léletében is éppen olyan nagy­jelentőségű, mint volt száz esztendővel ezelőtt. Semmel­weis munkássága tehát to­vábbra is az orvostörténelem alapvető fejezetét jelenti és je­lenteni fogja a jövőben is. Soha el nem múló érdeme, ami elválaszthatatlanul az ő nevéhez, munkájához fűződik, a gyermekágyi láz ma is ér­vényben lévő aetiologiájának megismerése és asepttcus pro­filaxisának, tehát végered­ményben a sebészeti aseps lő­nek megteremtései Dr. Lajos László, a pécsi szülészeti klinika igazgató jai MATISA JÓZSEF, a bírja- I ni általános iskola igazgatója ' nemreg levelet írt szerkesztő- j Bégünkhöz. Arról számolt be, | hogy községükben május 5-én egy épület bontása alkalmá­ból súlyos nagyméretű robba­nó lövedéket találtak, mely minden valószínűség szerint még a második világháború idejéből származik. Másnap reggel jelentették a tanácsnak és kérték, hogy az illetékes szervek távolítsák el a veszélyes lövedéket, mielőtt valamilyen szerencsétlenség történne a községben. Sajnálkozva álla­pítja meg a levélben; annak el lenére, hogy a rendőrség beje­lentésüket továbbította, még mindezidetg nem távolították el községükből a lövedéket. — Kérte szerkesztőségünk segít­ségét, hogy mielőtt még vala­milyen szerencsétlenség bekö­vetkezne, történjen már intéz­kedés bejelentésük alapján. Matisa József levele nyomán kerestük meg a légoltalmi pa­rancsnokság megyei törzspa- rancsnokát, hogy megtudakol­juk ml lett a bejelentés sorsa és általában hogyan történik a megyében talált háborús rob­banó lövedékeik megsemmisí­tése? Szók ólai Imre őrnagy ehr­társ, a légoltalmi törzspa­rancsnok tüstént elővette a je­entéseket, ellenőrző könyvet, melyből kiderült, hogy a bir- jáni bejelentés^ május 30-án továbbították hozzájuk, ők pe­dig néhány óra leforgása alatt jelentették Budapestre a lég­oltalom országos parancsnok­ságára. Hogy történhetett meg. hogy még mindezidetg látszó­lag nem történt semmi? — Az országban egy mű­szaki alakulat foglalkozik a robbanóanyagok megsemmisí­tésével. Mi minden hozzánk beérkezett jelentést továbbí­tunk, azonban a tűzszerész eső port csak bizonyos időközök­ben jut el megyénkbe és egy­szerre végzi el több helyen a megtalált robbanóanyagok megsemmisítését A legutóbb májas 29-én jártak megyénk­ben és tizenkét helyen végez­ték el a talált életveszélyes anyagok kiszerelését és fél­robbantását — tájékoztatott bennünket Szokolad elvtárs. A BIRJÁNI BEJELENTÉS sajnos már a csoport eltávo­zása után érkezett meg a pa­rancsnoksághoz. Pedig nem kis munkáit végeztek d legutóbb is a tűzszerészek. — A tizenkét hely között volt például a Pécs, Jókai utca 2—4 számú építkezés is, ahol 20 darab tüzérségi lőszert ta­láltak és távolítottak eh A mecsekaljai vasútállomásnál két aknát tettek ártalmatlan­ná. Siklóson egy negyven cen­timéteres fél nem robbant bombát találtak. A Pécsi Bőr­gyár területéről egy 35 miffi- méteres páncéltörő lövedéket szállítottak el. Mint a jelentéseiket ellenőr­ző könyvtől kiderül, május 29 óta több bejelentés érkezett a légoltalmi parancsnoksághoz robbanó anyagokról. Halt he­lyen várják újból a tűzsze­részeket. Nagyhajmásod egy taposó aknát, Magyar eg regyen 7 kiló ágyúlövedéket, Pécsvá- radon több páncéltörő lövedé­ket és a Misina tetőn egy ak­nát találtak. A bejelentések alapján várják, hogy a tűz­szerész csoport rövidesen fel­keresd megyénket és akkor ezekkel együtt semmisítik meg a birjáni lövedéket is. A sok szomorú példa arra késztette a szülőket, pedagógu­sokat, hogy komolyan kezel­jék a talált robbanó anyagok sorsát, segítsék elkerülni az esetleges baleseteket. Ezért található sok olyan bejelen­tés, melyet nem a rendőrség, hanem közvetlenül a lakosság tett meg a megyei légoltalmi törzsparancsnoksághoz. — Az eredmény nem is maradt el. Az elmúlt 5 évben nem tör­tént halálos ba.eset megyénk­ben, melyet ilyen háborúból visszamaradt Lövedék okozott volna. Egy igen érdekes történetet meséltek el, mely példázza a lakosság mind jobban növek­vő felelősségérzetét. Dráva- szerdahelyen Papp János agy ízben talált egy háborús löve­déket, melyet akkor elásott a kertjében. Egy ízben olvasta az újságban, hogy ez milyen veszélyes. Kiásni már nem merte, ezért egy postai leve­lezőlapon bejelentette és kér­te, hogy adjanak segítséget meg semmisítéséhez. A legutóbb a tűzszerészek kimentek és fel is robbantották a lövedéket. Papp János nagyon örült, hogy beje­lentését Ilyen komolyan ke­zelték. A robbanó anyagokkal ko­molyan kell bánni Ezért min­den bejelentés alapján kimen­nek a talált anyagokat ártal­matlanná tenni Kérik is to­vábbra a civil lakosság segít­ségét, hogy elkerüljenek min­den balesetet továbbra is. Nem engedhető meg, hogy még nap­jainkban is pusztítsanak a há­borús gyilkos fegyverek. SOKAN KÉRDEZIK, hogy mi a teendő addig, amíg ki­érkeznek a tűzszerészek? A ta­lált robbanó anyagot el kell keríteni és jól látható figyel­meztetést kitenni: Vigyázat I Életveszélyes! Külön gondot kell fordítani arra, hogy a szülők és a pedagógusok kiok­tassák a gyermekeket a ve­szélyről. — írják meg nyugodtan, hogy mi nem feledkezünk meg egyetlen bejelentésről sem és Igyekszünk gyorsan ártalmatlanná tenni a robba­nóanyagokat — mondta bú­csúzóul Szokolai elvtárs. Reméljük, hogy ez történik a birjáni bejelentés nyomán ia; iMtlH' Hűtek! Érvül ] Elkészült a Székesegyház homlokzatának restaurálása méje elborult és 1865 júliusá­ban Döblingbe szállították, ahol augusztus 14-én meghalt Halála oka gennyvérűség volt A fertőzést egyik utolsó mű­tété alkalmával szerezte újj- sérülése kapcsán. Milyen ke­gyetlen játéka a sorsnak! — Ugyanaz a betegség ölte meg, amely ellen egész életében küzdött. látva * semmelweisl tanok küzdelmes sorsát, ezek eluta­sítását nem tulajdoníthatjuk egyedül azon kor emberei szándékos megnemértésének, rosszindulatú féltékenységé­nek. Megállapíthatjuk, hogy Semmelweist kora nem is ért­hette meg. Ez a kor a mak- roszkopiai irány és n Vlrdhov által nagy tekintéllyel képvi­selt cellularis pathologia idő­szaka volt. amelyben a be­tegséget az egyes szervekhez, vagy sejtekhez kötötték. A Semmelweis-féle tanok ellen­ben egyszerre átugrottak az oknyomozó, egységesítő, aetio- logiás felfogás korába, azon szemlélettel a homloktérben, hogy a betegség nem a kór­okozónak, hanem a szervezet­nek kórokozó hatására kifej­tett reakciója, amelyek tehát a mai legmodernebb immunitás­nak a csíráját foglalják ma­gukban. Előbb egy Pasteur­nek kellett jönnie az erjesztő gombák kimutatásával, egy Koch Róbertnak a baktériu­mok zseniálisan egyszerű izo­lálásával, majd a Lister-f. antisepsismek és még egy se­reg tanulmánynak, amíg visz- szatérve az' asepsishez. meg tudták érteni Semmelweis örökéletű tanát. FELMERÜL A KÉRDÉS, hogy napjainkban, amikor az antibiotikumok megismerésé­vel a gyermekágyi láz gyó­Tegnap délelőtt osztották H a Tanárképző Főiskolán négy év munkájának gyümölcsét 2 08 végzett hallgatónak. A vég­zettek között 16 hallgató vörös oklevelet kapott, a jelesek száma szintén 16, a jórqndíle ké 153. Az oklevelet Márk Bertalan igazgató és dr. Kál mánchey Zoltán helyettes igazgató osztotta ki. Hetven év után ismét teljes szépségében pompázik a négy- tomyú Pécsi Székesegyházi Utoljára a századforduló előtti években állították helyre a világhírű építészeti remekmű­Eldobták cvz I Az őcsárdi határ­ban dolgozó tsz-pa- rasztok gyereksírásra lettek figyelmesek. Mentek a hang után és a bokorban ráta­láltak a szalmába burkolt újszülöttre. Látszott rajta, hogy bába kezében nem volt még. Az egyik asszony fehérnemű­jéből szakította neki az első ruhadarabot. Abba bugyólálták és vitték a tanácsra. —- Útközben egész pre­cesszió követte már a parasztasszonyt, aki karján az alig pár órás kisfiúval futva igyekezett a faluba. Aztán felhívták a rendőrségiét és félóra múlva helyszínen vol tak a nyomozók. Aznap reggel esett az eső és a sáros dü- löúton jól kirajzo­lódtak egy kocsi nyo­I mai. Csak idáig jöt­tek vele, aztán vissza fordultak, de nem Öcsárdra, hanem Sik lósbodony felé. Itt sem a kövesúton tér­tek be a faluba, ha­nem a kertek alatt, füves, bokros helyen, ahol elvesztek « «Fú­rnak. De már ez is elég volt a nyomozás folytatásához. Annyit megtudtak belőle, hogy a tettesek ide­valósiak. Megkezdő­dött a kikérdezés. — Melyik háznál van várandós anya Sik- lósbodonyban. Hár­mat is említettek és keltőnek még meg­van a gyereke. Az­nap reggel is látták. Hanem a harmadik„ A nyomozók Taká­csék házához mentek. Az ajtóban az öreg asszony fogadta őket. Riadt volt és elállta az utat a házba veze­tő ajtónál. — Bent szeretnénk egy kicsit beszélget­ni — kérik a nyomo­zók, de az asszony nem tágít. — Várjanak *—• mondja — elébb ren­det tesznek odabent. S ahogy megy a házba, sebtiben egy kabátot dob a véres vízzel telt lavórra, — Már késő... A 22 éves Mária az ágy­ban fekszik. — Azt mondja, nagyon meg fázott, meg gyomor- görcsei vannak, tulaj ionképpen, mi köze az egészhez a rendőr­ségnek. Csak akkor szeppennek meg, ami kor közlik velük: az egész falu tudott a terhességéről és meg­találták a gyereket a kökénybokorban, —* most úcsárdon ápol­ják, ha azóta már be nem vitte a mentő a pécsi szülészeti klini­kára. Vallanak! Máriának udvarolt egy fiú, akit a szülők elleneztek. Hosszan­tartó harag kezdődött a fiú és a szülők kö­zött, de a fiatalok titokban azért rend­szeresen találkoztak. Amikor pedig a lány terhes lett, a gyerek­ről sem akartak hal­lani. Szombaton reg­gel erős szülési fáj­dalmai voltak a lány­nak. Kocsira ültették és hármasban elin­dultak Ócsárd felé. A határ még csendes volt. Ott az út szélén szült meg a lány. A gyereket az apa fogta meg szalmával és el­vitte a bokorba. El­vitte és ledobta, mint valami rongyot. Hogy így volt, röntgenfel­vételek bizonyítják. A kisfiú koponyáján több repedés látható. Aztán dolgavége- zette» visszafordul­tak a faluba. A lány nagykorú, a fiú jól keres, jó megélhetést nyújt a lánynak. De a régi házassági elvek, a la­kodalom, később pe­dig a falu előtti szé­gyenkezés miatt in­kább egy életet tettek ki a pusztulásnak. A fiú még most is vál­lalja, hogy elveszi a lányt, felneveli « gyereket. A lány még nem döntött, hogy ezek után mit csinál. Nem is lehet, először bíró­sági tárgyalásnak kell következnie, a büntetendő, társadal­milag pedig eléggé el nem ítélhető cseleke­detért, amelyben el­sősorban a szülőket, különösen az apát terheli súlyos fele­lősség. GáMonyl Béla vet, s az azóta eltelt évtize­dek viszontagságai súlyos ká­rokat okoztak, a monumentá­lis épületben. A restaurátorok egy évvel ezelőtt láttak munkához és ahogy tervezték, június 29-re, Péter Pál napjára elkészültek a külső homlokzati falak és a tornyok felújításával. A kivi­telezés folyamán számos vá­ratlan műszaki problémával birkóztak meg. A hatvan mé­ter magas tornyok rongálódá­sát például az állványozás előtt nem lehetett pontosan megállapítani. Csak közvetlen közelségben derült ki a pusz­tulás eddig nem sejtett mér­téke. Ezt mutatja az is, hogy a falakat borító kőlapokból az eredetileg számítottnak két­szeresét, több mint kétezer darabot kellett kicserélni. A javításra 120 köbméter követ munkáltak meg a kőfaragók. A helyreállítás alaposságát mutatja, hogy nemcsak a kül­sőleg hámló kőlapok helyébe építettek be újakat, hanem oda is, ahol jelenleg még csak belső sérülés volt kimu­tatható. Hasonlóképpen fel­újították a megrongálódott díszítőelemeket, szobrokat, ahol cserére nem volt szük­ség, ott drótkefével dörzsöl­ték le a port, szennyeződést a kőlapról, faragásokról. így az épület színe megfehéredett anélkül, hogy patinájából ve­szített volna. Hogy a falakat a pusztító hatású átnedvese­déstől a jövőben megóvják, a veszélyeztetett helyeken a fe­dőkövek közötti hézagokat ólommal öntötték ki. Az eddig végzett munka ér­téke meghaladja a másfél millió forintot. Az épület helyreállítását folytatják. ) S / 208 új általános iskolai tanár

Next

/
Thumbnails
Contents