Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
IMS. JÚNIUS SS. 5 A dicső harcok emléke! újraélednek Bolgár dokumcntumfilmet forgatnak a Dráva mentén MŰSZAKI HIBA? HEGGEL ? OKAKOR gyülekezett a stáb a Nádor szálloda előtt Rumen Gercsev bolgár filmrendező a két fekete ZIM kocsiba elosztja az embereket és a nagytestű autók nekiindulnak a siklósi or- •zág útnak. Az első kocsiban heten utazunk. Elől ül a rendező, hátul az operatőr és a segédje, valamint a Magyar Filmstúdió munkatársai. Bolgár, német magyar szavak keverednek. Kellemes meglepetés, hogy Rumen elvtárs meglehetősen jól beszél magyarul Nem csoda, mert rövidesen kiderül, hogy a háború előtt hosszabb Ideig dolgozott magyar Filmgyárban és akkor tanulta meg a nyelvünket A kocsi gyorsan robog. Toronyi megkerülve feltűnik a harkányi bolgár hőéi emlékmű. Az egyik eperfa alatt megállunk. Rövid megbeszélés arról, hogyan készül el majd délután a totál felvétel. Három méter magas emelvényt kell építeni — állapítják meg. — Csak legyen felhő! — sóhajt fel Szaso Valcsev operatőr. Bizony most egyet sem látná. vakítóan süt a nap. ontja a hőséget Az emlékmű előtti Úton teherautó áll bőségesen megrakva a felvételekhez szükséges kellékekkel. Síneket emelnek le, melyet az emléktáblák kömt zé helyeznek le, kerekeken futó szánkó kerül rá, ez szállítja ide-oda a filmfelvevő gépeket forgatás közben. Fényes lemezek fokozzák és vetítik a megfelelő irányba a napfényt A ZIM belsejéből előkerülnek a filmfelvevő gépek is. Rövid utasítások hangzanak el bolgár és magyar nyelven. Az operatőrök elfoglalják a helyüket Megkezdődik a forgatás. Ez már a negyedik munkanapjuk a megyében a bolgár filmeseknek. Rumen Gercsewel az emlékmű adta keskeny hűvös sávba húzódunk. Arról beszélgetünk, hogy milyen- film készül most? — A jövő esztendőben lesz húsz éve annak, hogy hazánk felszabadult a német fasizmus elnyomása alól és a szövetséges hatalmak oldalán bekapcsolódott az antifasiszta háborúba. A bolgár katonák hősiesen harcoltak a szovjet hadsereg oldalán. Mi most egy olyan dokumentum filmet készítünk, mely a Dráva menti harcokban résztvevő bolgár hősöknek állít emléket! A FORGATÓKÖNYV ismertetése nyomán kiderül, hogy a történelemkönyvek sár guló lapjai, az esőverte gránit és márvájnytáblák, a múzeumok hűs termei után most a filmszalagon akarnak emlékét állítani a hősöknek. Az zerkétszáz méteres, mintegy .íegyvenöt perces dokumentum film sok érdekességet dolgoz majd fel Bemutatják a háború előtti Maevarországot, a második világháború utolsó felvonásában, a végső katasztrófa felé sodródó magyar hadsereget. Eredeti dokumentum filmeket bocsátott rendelkezésükre a Hadtörténeti Múzeum. Egy sor korábbi híradót néztek át és válogattak ki belőlük jeleneteket. Ezután dolgozzák fel a film második részében a Dráva menti harcokat. A korhűséget, az eredetiséget nagyszerű lehetőségek biztosítják. A forgatókönyvet Pável Vezsinov kétszeres Dímitrov-díjas írta, aki a háború idején a Fronto- vak című katonaújság szerkesztője volt. Eredeti felvételeket használnak fel, melyeket a Dráva menti harcok idején Szaso Valesev készített, aki mint haditudósító vett részt a harcokban. Szinte jelképszerű az is, hogy ugyancsak 6 készíti most is a film harmadik részét, melynek során felkeresik a régi harcok színhelyeit és bemutatják milyen most azok helyén az élet. Ezért tartózkodnak jelenleg a megyénkben is. — Készítettünk felvételeket Pécsett, Siklóson, a Bolgár— Magyar Testvériség Termelő- szövetkezetben, Drávaszabol- cson, a drávapalkonyai hídnál, a Dráva mentén, ahol még most is megtalálhatók a háborúból visszamaradt lövészárkok, a Fekete víznél és Szigetváron is — mondotta Rumen rendező. — Munkánkhoz nagy segítséget kaptunk a megyei TIT-től és személy szerint dr. Takács József barátunktól. Mindenütt a megyéjükben nagv szeretettel fogadnak bennünket. Számunkra is öröm látni azokat a kedves helyeket ahol új épületek emelkednek, vidám gyermekek játszadoznak, dúsan érik a kalász, boMoffan él és gyarapszik a dolgos ember. A FILM előreláthatóan a jövő év elején készül el és azt külön a forgatások helyem is bemutatják majd a munkaközben szerzett ismerősöknek és barátoknak is. Mitzki Ervin Megy a gőzös, megy a gőzös Angliába Addig, amíg nálunk a mechanikai játékok a legkeresettebbek. több nyugati ország gyermekei számára az egyszerűbb, fából készült játékok számítanak „csemegé nek”. Ezt bizonyítja a Pecs> Háziipari Szövetkezet játékáruinak nagy népszerűsége is külföldön. Anglia például már évek óta vásárlója a szövetkezetnek. Jelenleg a riki-raki favonat a legkeresettebb. Az öt darabból álló, összerakható és szétszedhető, igen tetszetős játékból 30 000 darabra van rendelésük a szigetországból. A szállítást június elején kezdték meg, s a hónap végéig közel hatezer kis vonat utazik rendeltetési helyére. A holland gyermekek részére színes műanyagkockákkal rakott, fából szerkesztett teher- pótkocsit készítenek több ezer példányban. Nem! — Hanyagság, a TMK elmulasztása. Első pilla- natra komikusnak is, meg trag húsnak is tűnik: Kiesett a mecseknádasdi tsz VB 76—67 rendszámú vontatójának hátsó kereke. Komikusnak azért, mert nem egy gidres-gödrös makadám úton történt, hanem a tükörsima, frissen aszfaltozott Rákóczi úton Tragikusnak pedig azért, mert már több súlyos balesetet okozott Baranyában több hasonló „műszaki hiba”l — cl — — Azt mondják maga. Mohácson a legidősebb halász. Igaz? — Igaz. Hetvenkét esztendős vagyok, hatvan éve járom a vizet. — S jól bírja még? ,i — Hál: istennek. Bár most két hétig nem voltaim kint. Az asztma miatt. Mert két éve fulladozók néha, meg nehezen kapok levegőt. — S a cigaretta? Nem szabadna ám így füstölni! — Ezit már én el nem hagyom, ha mindjárt ott csap is belém a ménkü. — Miért lett halász? — Ki tudja azt megmondani? Apám is az volt, én meg már fiatal koromban a vizet lestem mindig, mondhatott az apám tücsköt bogarat, aztán halász lettem. — Az apja miért ellenezte? — Kemény mesterség ez, kérem. Éjjel-nappal a vizet járni esőben, fagyban kint lenni... — Az előbb az unokája azt mondta 6 is halász akar lenni. Mit szól hozzá? — Le is csapom a derekát! — Miért? — Nincs a halásznák Jövője. Az igaz, amíg dolgozik jói rakott hajó — mondja a vezérigazgató —, de a mi hajóink is szállítanak Eszak-Ame- rikától Ausztráliáig csaknem a világ minden részébe, ugyanakkor sok osztrák, cseh és magyar árunak Rijeka a tranzi tállomása. Kikötő szomszédságában van a Május 3 Hajógyár, amely Rijeka talán legnagyobb üzeme. Jugoszláviában még két hajógyár vaui — Splitben és Puliban, de a ri- jekai a legjelentősebb. A gyárat ötven éve, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették. Az első világháború alatt kizárólag hadihajókat építettek, a két háború között az olaszok visszafejlesztették az üzemet A második világháború alatt több bombatámadás érte, majd av háború utolsó időszakában a németek a berendezés nagy részét elvitték, A „hányatott” történetű gyár tulajdonképpeni igazi fejlődése 1945. május harmadikétól kezdődik, amikor a jugoszláv partizánok felszabadították Rijékát Ma korszerű üzem. Kinn bolyongunk, vagyis inkább ide-odahúzódunk a hatalmas ládák, előregyártott hajótestek és daruk között Csaldarovics üzemmérnökkel, aki az információ legszemlél- tetőbb módját választotta — mindenről a helyszínen tájékoztat, azután megtelepedünk a két, Brazíliának készült 32, illetve 30 ezer tonnás tankhajó meleg árnyékában. A két hajó között messziről idelátszanak a híres fürdőhely, Opatija szálloda- és villasorai. A szegecselőkalapácsok lármájában alig értjük egy- bás szavát. A magasban a zsúfoltságát nézi, bizony meghökkentőek ezek a számok. A mérnök erős, széles mozdulattal széttárja a kezét, a magas parti sziklákra mutat, mintha mentegetőzne — kevés a hely. — Az üzem alapterűlete 70 ezer négyzetméter és ötezer munkásunk van — mondja, — de mi a „helyszűkét" a technikai fejlesztéssel pótoljuk. A világszínvonal a műszaki felkészültségen múlik, nem pedig az alapterületen, igaz? Ebben viszont teljesen egyetértünk. (Következik: RIVIÉRA-) AZ ADRIAI Hajóátadás a rijekai hajógyárban. keres, könnyen megvan az évi harminc—negyvenezer... de aztán ha megöregszik, mint én... — Nincs nyugdíj? — Dehogymincs! Csak éppen kevés. A szövetkezet nem tud több nyugdíjat adná, csak há- romszázötven forintot. — Megbánta, hogy halász lett? — Már hogy bántam volna Igaz ilyenkor nyáron kivált kényelmetlen mesterség, mert éjszaka majd megeszi az embert a féreg, de azért, mikor meghallom, hogy csobog az a hal... — Mekkora volt a legnagyobb hal, amit a hatvan év alatt fogott? Nagyon nagyokat nem fogtunk. Kilencven kilós harcsa volt a legnagyobb. — A halételeket szereti? — Szedetem. Most is eszünk itthon minden héten legalább kétszer. — Hányféleképpen tudják elkészíteni a halat? — Nyolc-tízféleképpen. i— Halászlét tud-e főzni? — Melyik halász ne tudna? Én meg m ár a céh rendszerben is nagy halászlófőző voltam. Meghívtak halait főzni a tizedik faluba is. — S nehéz jó halászlét főzni? — Egyszerű az. mint a pofon. Jól beiirdalmd a halat, föltenni a hagymával, mikor jói forr annyi kanál paprikát bele ahány kiló a hal. S akkor főtt meg, mikor az ember a gőzébe tartja a nyitott tenyerét, aztán összecsukja és nem tudja kinyitni, mert összeragadt. Ennyi az egész. — S az nem fontos, hogy milyen halból van7 — Dehogynem, minden halnak más az íze. Legjobb ponyt bél meg harcsából. De ha miár a halételnél tartunk, rnundé- ros csukát evett-e már? — Nem én, azt sem tudom mi az. — Hát az igaz, kevesen is tudják. Két éve voltt itt Mocskos-tanyán egy pesti föstő, az sem tudta. Azt mondta meg nem enné a világ kincséért sem, m Miért? — Mert a rmmdérws csuka úgv készül, hogy a csukát ahogy kifogjuk, pucolatlanul, belezetlenül nyársra húzzuk és megsütjük. Mikor már jól átÉrtesítjűk kedves Tevőinket, hogy 1963. július l-től lí-lg a Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat pécsi lerak a ta LELTÁROZÁS miatt zárva tart. Ez idő alatt az áru kiszállítás szünetel. Megrendeléseiket a fentiek értelmében kérjük a leltári zárvatartás miatt mielőbb eljuttatni. sült, megvágjuk a hátán. — Szépein kétfelé nyűik, a bele meg a feje rajtamarad a nyárson. Hagymát kell bele tenni, sót meg paprikát s nincs annál jobb étéi a vilá- gon. — S a pesti festő7 — Megkóstolta s meg is ette az egészet. Ha lett volna még kettő, azt is megette volna, — Az előbb említette a céhrendszert Még abban is dolgozott? — De még mennyire! Ezerkilencszázhétben szabadultam föl. Péter-Pálkor, mert a Péter és Pál a halászok patró- nusai, kaptam meg a segédlevelemet. Akkora volt mint ez a fél asztal. — Sokat kell-e tudni a jé halásznak? — Nagyon sokait. Mindent nem Is lehet megtanulni soha. Ismerni kell a folyót, a csendes vizeket, azt, hogy hol dolgozik a folyó, milyen vízállásnál milyen szerszámot kell használni különböző helyeken, meg persze a szerszámkészítéshez iB kell érteni. — Ma is maguk készítik a szerszámaikat? — Most már nem. Néhány öreg halász ért csak a szerszám-készítéshez. Hogyan kell búvár-hálót, liap-tolót, kecét, varsát csinálni ... Most már gyárilag készülnek. — Melyikkel szeret a legjobban dolgozni? — Mikor melyik a legalkalmasabb ... kivéve a dobó hálót, mert ahhoz már nincs fogam. — Megtudná-« mondani mennyi halat fogott a hatvan év alatt? ■— Azt nem. De azt igen, hogy kinek fogtam. Mert né- genite bérlőké volt a Duna meg a Frigyes főhercegé. — A szövetkezet mikor alakult? — Negyvenötben, öten alapítottuk meg. Szerszámunk nem nagyon volt, de halért cseréltünk. Azóta dolgozunk együtt. — Ma éjjel is kimennek a vízre? — Kimegyünk, de nem tudom még mi lesz. A rádió azt mondja árad a Duna. Akkor pedig másképpen kell nekilátni, más szerszámokat kell előszedni. — Miért éjjel halásznak nyáron? — Mert a melegben köny- nyen megpüffed a hal. Éjszaka jobban bírja a bárkában. ■— Akkor még biztosan aludni szeretne egyet estig. Nem is zavarom. — Azért bírom ám még, nem vagyok én olyan öreg legény. csak víz legyen meg hal legyen. — Hát jó pihenést, jó halászáét, Lajos bátyám. A vezetékneve, ügye Gáspár? — Az. A jókívánságokat meg köszönöm, csak a szúnvogokra kívánjon valami rosszat — Azon ne múljon: halál a szúnyogokra! Viszontlátásra! Lázár Ervia íarűk szárnya forró, szurkos edényekkel köröz, távolabb egy óriásdaru az előszerelt hajórészeket emeli át egy raktárépület fölött a sójára, ahol a legújabb hajó fenékrendszere épüL — Tavaly összesen kétszázezer bruttóregiszter tonna értékű hajót építettünk — mondja Csaldarovics mérnök, közben a karjával nagy szabálytalan köröket rajzol a levegőbe, és bemutatja a legújabb rozsdaszínű hajótesteket, amiket hálószerűén vonnak be az állványzatok. — Az a túlsó 24 ezer tonnás lesz 200 méter hosszú... Ez itt a móló szélén a 7500 tonnás Kostrene huszonöt nap múlva próbaútra indul. Most festik és szerelik az elektromos berendezéseket A készülő hajók az utolsó 25—30 napot itt töltik a vízen a mólók mellett, itt folyik az összes belső szerelés ... — Csak fehérhajókat építenek? — Igen, teher- és tankhajókat, speciális 24—28 ezer tonnás élelmíszerszállító hajókat, Svédországnak 5500 lóerős Diesel motorral ellátott kereskedelmi hajókat... — Más országba is exportálnak? — természetesen. A Május 3 gyár első tízezer tonnás exporthajóját 1956-ban éppen Svédországnak szállítottuk, de azóta gyártottunk már Görögországnak, Angliának, Len*- gyelországnak, Romániának, a Szovjetuniónak egy tervprogram keretében most is gyártunk 31 ezer tonnás tankhajókat ... — Ha az ember a gyár viszonylag kis alapterületét és
