Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

tWl JÚNIUS 28«

IVAPlö

3

Munkaverseny

a kisipari szövetkezetekben

Megtartották a kisipari szövetkezetek szocialista brigád vezetőinek

első megyei tanácskozását

HADBA VONULÁS" ELŐTT

Az OKISZ szövetkezetpolitikai osztálya ez év márciusában rendezte meg & kisipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek első országos tanácskozását. Mivel az országos tanácskozáson kevesen vettek részt, a Baranya megyei KISZÖV vezetősége ösz- szehívta a megye szövetkezeteibe működő szocialista brigádok vezetőit

A kisipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek első megyei tanácskozásán Nesz Károly elvtárs, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetője tartott beszámolót. Elmondta, hogy a szövetkezetekben .

1962-ben vált tömegmozgalommá

a szocialista munkaverseny, amikor a meglévő negyven szövetkezetből harmincnyolcnak a dolgozói csatlakoztak a versenyhez. Ebben az időszakban 3240 szövetkezeti tag tett munkafelajánlást, s ezzel a megye kisipari termelőszövetkezeti tagságának 95 százaléka kért részt a szocialista munkaversenyből.

Az OKISZ IV. küldöttértekezletére, valamint a VIII-. pártkongresszus tiszteletére külön munkafelajánlásokat tettek és ünnepi műszakokat szerveztek a megye szövetkezeteiben. A felajánlások teljesítése és az ünnepi műszakok a szövetkezetekben több mint három és fél millió forintos tervtúlteljesítést, illetve anyag megtakarítást eredményeztek. Ebben a versenyben tekintélyes helyet vívtak ki maguknak a megye szövetkezetei. A Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció KTSZ elnyerte az OKISZ serlegét, a Pécsi Általános Építő és a Mohács^ Szabó KTSZ az OKISZ elnökének elismerő oklevelét kapták.

Ezek az eredmények tovább fokozták a szövetkezeti dolgozók versenylendületét és a további munkasikerek érdekében a szocialista munkaversenynek egy magasabb formáját választották: munkabrigádokat alakítottak és vetélkedés iryiult a szocialista brigád cím elnyeréséért. Baranyában 14 szövetkezeti szocialista brigád alakult, összesen 118 taggal. A szocialista brigád címért folyó verseny egyik fontos eredményének könyvelik el, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol ezek működnek, 1962. végére kiváló volt a tervteljesítés.

A szövetkezeti szocialista brigádok

tagjai még csak próbálgatják az új utat. Ezután kell meg- tanulniok szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. Törekvésüknek már eddig is sok szép példáját adták. Legszebb ezek közül a Pécsi Faipari Szövetkezet Kossuth brigádjának példája. A brigád tagjai nemcsak egymással törődnek, hanem az egymáson való segítésen, tanuláson és szorgalmas munkán túl a szövetkezet érdekeit nézik, s a bri- gádban „kinevelt” jó munkásokat rendszeresen továbbadják. A'Kossuth brigád tagjai segítséget nyújtanak más brigádoknak a lemaradás pótlásában. ha kell ^.kölcsönadják” néhány emberüket is. A szorgalmas tanulásban talán a Kesztyűs KTSZ „VIII. Pártkongresszusáról elnevezett brigádja mutat legjobb példát, a brigád valamennyi tagja tanul vagy általános iskolában, vagy középiskolában, technikumban, politikai oktatásban vesz részt.

Kiszélesíteni ezt a nemes mozgalmat! — így lehetne tömören megfogalmazni a tanácskozás résztvevőinek véleményét, s hozzátenni azt, hogy a mozgalom további kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele a szövetkezetek vezetőinek segítsége, támogatása. Petz László, a Kossuth Cipész KTSZ „Jó barát” elnevezésű szocialista brigádjának vezetője elmondotta, brigádjukat már két alkalommal megbontották, egy-egy emberüket véleményük meghallgatása nélkül kicserélték, tehát támogatás helyett — úgy érzik — gátolják őket a jó kollektíva megtartásában, minőségi munka végzésében. Cse- ke Albertné, a Kesztyűs KTSZ Dobó Katica brigádjának vezetője egy elmondott esettel éppen azt bizonyította, hogy milyen sokat jelenthet egy brigádnak a jókor jött segítség. Náluk például kívánságukra kicserélték a szalagvezetőnőt, azóta megjavult a munka, 80 százalékos tervteljesítés helyett 120—127 százalékot érnek el és minőségi eredményük is javult. Ö is feltette a kérdést: miért kell megbontani a brigádokat? Erre Tárnái Ferenc elvtárs, a KISZÖV elnöke és Boda József brigádvgzető válaszoltak. Elmondták, hogy a szocialista brigádok egyik szép célja

az emberek tanítása, nevelése

A Kossuth brigádnak például állandóan változik a létszáma, cserélődnek benne az emberek, mert új tagokként lehetőleg mindig olyanokat választanak, akik oktatásra, nevelésre szorulnak. A brigád akkor éri el a célját, ha az így „átnevelt” emberekből bőven juttat más brigádoknak is, tehát ha általánosan jól megy a munka az egész szövetkezetben. Az egymással való törődés megható példáját mondta el a tanácskozáson Szöllősi Bálint, az Építő KTSZ tagja Brigádjukhoz nemrég süket ipari tanuló került. Értelmes volt a fiú, sokat foglalkoztak vele. így derült ki, hogy nem születésétől fogva süket. Ettől kezdve sürgették: vizsgáltassa meg magát, s valósággal úgy vitték el orvoshoz. Most valameny- nyien boldogok, mert két- három héten belül megkapja a hallókészüléket és hallani fog.

Felvetődött a tanácskozáson, hot”' egyes szövetkezetekben, ■gy például a Kesztyűs KTSZ- ben is kivételt tesz a vezetőség a szocialista brigádok javára. — Pedig a szocialista brigádok azért vannak ■— mondotta Boda József brigádvezető —, hogy az átlagosnál nehezebb feladatokat oldjanak meg.

Nem tartott sokáig a tanácskozás, végeredményben azonban — mint a KISZÖV elnöke is megállapította — elérte célját, sikerült számba- venni az eredményeket és megvitatni néhány problémát azok közül, amelyek a szocialista brigádok tagjait foglalkoztatják. Még eredményesebb lehetett volna a tanácskozás, ha a jelenlévő brigádvezetők nem tartózkodók és bátrabban beszélnek eredményeikről, gyengéikről. Tárnái elvtárs hangsúlyozta: a szövetkezetek vezetőinek egyik fontos feladata

a versenymozgalom kiszélesítése,

s ennek érdekében ők is mindent megtesznek. A tanácskozás után a brigádvezetők elolvasták az összegyűjtött brigádnaplókat és kicserélték a brigádnapló vezetésében I szerzett tapasztalataikat. I

Megkezdődött az aratás. Nagyobb feladat hárul a gépekre Is, s fontos, hogy valamennyi kifogástalanul működjék. Ezért van nagy jelentősége a mostanában tartott gép szemléknek. A diósvisz- lói Kossuth Termelőszövetkezetben a pártbizottság, a tanács és a tűzoltóság képviselői részvételével tartották meg a gépszemlét. (Foto: Orosz István)

Javításra váró gépek az aratás küszöbén

RÓTT ANTAL, a véméndi termelőszövetkezet elnöke, le- fel járkált az őszi árpa-tábla szélén és ezt ismételgette:

— Látja, két gépállomása kombájn dolgozik. A mi két SZK 3-as kombájnunk pedig ott áll a gépállomáson kijaví- tatlanuL Még az a szerencse, hogy Dunafalván nem tudták elkezdeni az aratást, így ide jöhetett addig a kát gépállomási kombájn.

— Jól kitoltak velünk! — jegyezte meg valaki. — ök keresnek, a mi gépeink meg állnak.

— Az aratógépek is állnak.

utakön

EGY CSALÄD évi tüzelőszükséglete körülbelül negyven mázsa szén. Ha jó ez a szám, akkor a pécsbányai dolgozók kezében idén húszezer család, tüzelőellátása nyugszik. Ezt a szénmennyiséget terven felül hozzák 'felszínre. Nem mondom, első pillanatra meg- hökken az ember,, aztán megszokja, hogy itt ezresekben kell gondolkodni.

Az egyik csapat — hallom a szakszervezeti irodában — 1100—1200 csille szenet küld fel naponta. Egy dolgozóra 5 csille szén jut.

S hogy a rekord eredménynek mi a titka, arról Kálmán Béla beszél.

— Naponta 1800 tonna szenet kell termelnünk, Többet, mint tavaly. Ezért elhatároztuk, hogy^áttérünk a négyne- gyedes műszakra. De ez nem olyan egyszerű. Hiszen az itt dolgozók berendezkedtek a három műszakra, és az új munkakezdés az étkezést, a megszokott utazási időt, mindent felborít. De az üzem vezetősége, a párt, a szak- szervezet közösen dolgozta ki az áttérés munkatervét. Meg kellett szervezni, hogy a legényszálláson már 11 óra előtt ebédelhessenek a délutánosok, s legyen meleg étel az éjszaka hazatérőknek is. A Közlekedési Vállalattal a buszok indítását, a bővített járat bevezetését kellett megtárgyalni. A műszakiakra megfelelő munkahely és a kellő gépesítés biztosítása várt. Amikor minden előkészület megtörtént, egymást követték az értekezletek, tanácskozások, ahol a dolgozókkal együtt minden részletkérdést megbeszéltünk.

Cservenka Géza csapatvezető vájár, már beöltözve szénporosan lép az irodába, nyomában Kovács Lajossal. Csak néhány percnyi idejük van a leszállásig.

— Azelőtt 15—18 csillés dolgozott — mondják, — most ugyanazt a munkát 5—6 ember elvégzi a szállítószalag segítségével.

— Négy műszakban tehát hat órát dolgoznak?

— Hetet, — bizonygatják

egyszerre. — Fél-fél óra a munka átvétellel és az átadással telik el. A csapatvezető végigjárja a fejtést, megnézi, milyen állapotban van, mennyi fára vagy üres csillére van szükség, milyen a féj- tés, hogyan ossza el az embereket.

De nemcsak csapaton belül, hanem a csapatok között is jó a munkamegosztás. A harmadik műszak fele és a negyedik műszak biztosít, előkészít. Az első és a második műszak dolgozói nyugodtan dolgozhatnak, esetleg a faanyagot kell pótolniok. így tudják elérni, hogy naponta több, mint ezer csille szenet küldjenek feL

EZEN A DÉLUTÁNON

Cservenka Géza Ortlieb Károly csapatát váltotta, Kovács Lajos pedig Marxer Andrással cserélt. Most jöttek fel a bányából. Mélyeket szippantva szívják cigarettáikat. Ötvenkilencen voltak lenn délelőtt és 405 csille szenet küldtek fel. Egy főre ebből 6,8 csille szén jut. Más emberek kisebb eredményekkel is dicsekednek. Itt ez valahogy természetesen hangzik, mint ahogy azon sem lepődtek meg annak idején, hogy terven felül 80 000 tonnát vár Pécsbányától az ország. Egy szóval sem mondták, hogy megint a bányászokon az ország szeme? Kell a szén és kész.

— A jó úton, a jó lovat nem kell ütni — összegezi mind- annyiuk véleményét Móra Ferenc, a csapat szakszervezeti bizalmija. — Most jó helyen dolgozunk és nekünk nem kell más. Itt nincs lazsálás, mindenki tudja a feladatát és mindenki örül annak, ha többet keres. Nekem is három gyerekem van. Még a legkisebb lányom is megkérdi, hogy apuka, mennyi fizetést kapsz.

Mit szólnak azok, akik állandóan éjszakáznak?

— Azok mindig éjszakás műszakban dolgoztak. A délutánosok pedig minden harmadik héten váltják egymást.

Mert azért arra a néhány szabad estére is szükség van. Ez természetes, igaz?

TERMÉSZETES .. . Milyen

elgondolkoztató ez. Még azt sem mondják el, hogy az első napokban nem működött úgy a szalag, ahogyan kellett volna. Szidták javítás közben, de végül is rendebehozták, s azóta nincs baj. S azt is másoktól tudom meg, hogy a csille ellátását is gyorsabbá lehetne tenni. A trösztben Fécsbánya részére rendelték az új Diesel mozdonyokat. S végül is Sza- bolcsbánya kapta, mert a mozdonyok szélesebb nyomtávra készültek, mint a pécsbányai. őszre várják az új mozdonyokat. Várják, mert a koncentrált fejtés adja a szenet. S a következő télen több, mint 20 000 családnak abból a szénből ,lesz meleg otthona, amit a pécsbányai bányászok terven felül' küldenek felszínöt aratógép. Azok is a gépállomáson vannak. Minden van hozzájuk, csak gumileszorító kötél nincs. & itt van a nyakunkon 2400 hold aratása. Ebből 732 hold az őszi árpa, de kedden a búzát is kezdhetjük aratni. Nem is tudom, hogy mi lesz itt, ha nem lesz gép?

A kombájnból kieresztették a magot.

— Ezekkel is baj van. Az

első fordulónál mind a kettő ledöglött. Az egyiknél két szíjat kellett cserélni, a másiknak pedig a dobja csúszott el. Ha észre nem vesszük, talán ki is gyullad.

— Ha később is így dolgoznak, akkor sok baj lesz velük. »

Alig győztem a sok panasz

lejegyzését. A brigádvezető azt erősítgette: tegnap felhívták Budapestet, hogy van-e motollá-variátor. Azt válaszolták: két hete van már raktáron. A tsz főkönyvelője beült a kocsijába és elment Budapestre. Utána ment a főagro- nómus is újabb alkatrészjegyzékkel. Most őket várják. Ma meg kell érkezniök.

— Két hete raktáron van az alkatrész, s a mi kombájnjaink mégis állnak. A gépállomás is mehetett volna utána. Az ő kombájnjaik mind mennék.

— Egy ÁC kivételével! — szólt közbe a gépállomási brigádvezető.

— Az már nagyon öreg.

GYERÜNK a' gépállomásra,

Palotabozsokra!

Fiatal és új ember a főmérnök, Buzási Márk. Velem jött Szatmári István is, a termelőszövetkezet gépcsoport-vezetője. Mondjanak el egymásnak mindent szenrtől-szembe.

A legnagyobb szezonmunka van, s a gépállomás igazgatóA Baranya megyei AGROKER Vállalat alkatrész osztálya az aratás-cséplési munkálatok alatt:

1963. július 1-től augusztus 15-ig

szolgálatot

tart

Az ügyeleti szolgálat ideje munkanapokon reggel T—19 óráig, vasái- és ünnepnapon reggel 7—13 óráig tart Rendkívül sürgős esetekben az alkatrész osztály az árukiadást ügyeleti szolgálati időn túl is biztosítja. Az ügyeleti szolgálat alatt kizárólag aratási-cséplési munkálatok közben meghibásodott gépek kijavításához szükséges alkatrészeket Tehet beszerezni, más vásárlásokat rendes munkaidő alatt szíveskedjenek elintézni.

ja, meg a főagromómusa a

szabadságát tölti.

— Az a baj, hogy a terme- lőszövetkeziet most azt mondja: azért nem javítottuk ki a gépüket, hogy a mienk dolgozhasson.

Vannak, akik mondják: ez igaz.

De hiszen valóban a gépállomási gépek dolgoznak, a tsz gépei pedig állnak;

— Mikor küldték a kombájnokat a tsz-ből, akkor, amikor maguk kérték?

— Akkor! — válaszolt Szatmári István. — Május elején azt mondták, ne hozzuk még, mert most az övéket javítják, majd szemle után. Május 20- án hoztuk, mert későbbre tolódott a szemle időpontja.

— Májusra is volt ütemezve! — jegyezte meg Buzási.

— És június 1-re, hogy kész lesz.

— Nem volt alkatrész. Kértünk kétszer is motolla-variá- tort. Először sebességváltó-va- riátort küldtek helyette az AGROKER-tőL Ugyanis még mindig nincs cikkszámlista az SZK-kombájnokhoz. A motorhoz már van, de a cséplőrészhez nincs. Utána megint megírtuk nyomtatott nagybetűkkel: MOTOLLA-VARI ATORT. Megint sebességváltó-variátort küldtek. Elküldtük a rossz variátort mintának, mert csak így lehet rendelni;

Három éve futnak az SZK- kombájnok Magyarországon. És nincs hozzájuk prospektus. Megáll az ember esze.

— Sebességváltó-vari áto- runk az most van. Ide küldték. De motolla-variátort azt nem küldtek.

— De amikor látták, hogy nem kapnak, az aratás

itt van a nyakukon?

— Akkor is azt mondták* majd megjön, várjunk még

— A termelőszövetkezet, amikor látta, hogy nem lesz variátor, akkor szólt: ideiglenesen legalább tegyenek fel rá egy magyar variátort.

— Ezt nehéz lett volna átszerelni! — válaszolt Szatmári Márk főmérnök.

Lehet, hogy nehéz lett volna átszerelni, de legalább dolgozhattak volna a kombájnok. Meg lehetett volna oldani, csak nehéz lett volna átszerelni. És volt alkatrész is, igaz, hogy Pesten, de volt. A termelőszövetkezet utána tudott menni. Ha két héttel előbb kijelenti a gépállomás, nem tud alkatrészt biztosítani, akkor a tsz két héttel előbb megy fűhöz, fához. De nem! Vártak. Majd csak megjön. Nem jött meg.

És mi tagadás: nagy felelőtlenség volt a gépállomásiak ígérgetése.

EGYSZER s mindenkorra véget kellene vetni az ilyen nagy kárt okozó ígérgetésnek, a majd csak lesz valahogy álláspontnak!

Szalai János