Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
' 1963. JÚNIUS 1. HIAPLÖ 3 KIT ASZITOTTAN Alacsony, fürge ember Márton János, Gyorsan felforr a vére, ha igazságtalanság éri. Kissé konok, keményfejű, mint általában a székelyek, sőt van benne egy jó adag ravaszság is. Másodmagával ült az erdős- mecskei dombos legelőn egy fa alatt. A társa egy tizenötéves fiú, aki a tsz borjait őrzi. Beszélgettek. A fiú , felugrott, mert a háztáji tehenek felé közeledett néhány tsz jószág. Szétválasztotta őket. Volt ebben a szétválasztásban valami jelképes. A gyerek a tsz jószágait őrzi, Márton János tsz-tag periig a háztájit és az egyéniekét. Tavaly 915 munkaegysége volt Márton Játnosnak és feleségének, idén meg jóformán semmi. Január első napjaiban vagont rakott ki és egy munkaegységet szerzett. Aztán hosz szú időn keresztül egyet sem Éhes embernek mondják — a faluban. Olyan embernek, aki minden munkát megfogott, csakhogy több pénze legyen, többet tudjon adni a két gyerekének. De hát mi hiba lehet abban, ha az ember pénzéhségét olyan munkával csillapítja. ami a közösnek is a hasznára van!? Józan megfontolás szerint semmi, de a falun sajnos még él az irigység, ez a lassan, de biztosan ölő méreg. A munkát nem irigyelték, csak a keresetet. Akkor senki sem irigyelte Márton Jánost, amikor nappal az állatoknál volt. fejt. éjszakáira pedig elvállalta a cséplőgépnél az éjjeliőrséget! Bezzeg, amikor a jövedelem került szóba, akikor a kocsmában és mindenütt mecrkanta: jól megy a Márto- néknak, sok munkaegységet kapnak. Fáit neki, nagyon fájt. A tsz-elnök is azt mondja: megdolgozott érte, a miunfeája elten különösebb kifogás nem volt, ha csak az nem, hogy az utóbbi időben néha megmakacsolta magát és nem akart fejni, azt mondta: te- gvék oda azokat, akik irigylik a keresetet. Beszélt vele ilyenkor és Mártónék elmentek, kifejték a teheneket. A piszkálódás azonban nem szűnt meg. Szólt az elnöknek: fékezzék már meg a piszkálódókat. Nem történt semmi. Akkor kijelentette: elsejéig még fej, de tovább nem, tegyék oda az irígyeit Most új fejő van. Nem az irigyei közül, hanem a hirdi cemeniiparitól hoztak vissza egy embert, aki nem is tag) csak a felesége iratkozott be. ök is ugyanannyi munkaegységet kapnak, mint annakidején Mártonék, azzal a különbséggel hogy naponta kapnak egy liter tejet is és havonta 1200 forint készpénzt előlegként. — Akárki kijött ide, mind azt mondta: mondjuk meg, ha valami hiba van! Hát én megmondtam — mondja Márton — És ez is elmérgesítette a helyzetet. Mórion egy ideig más asz- «zonnyal fejt. Utána a felesége került mellé. ö is ugyanazt a munkát végezte, de neki már nem akarták megadni azt a három munkaegységet, ami az edénvmosásért járt. Ezért szólt, s nagy csetepaté lett belőle majdnem verekedéssé fajult, ö három munkaegyeséget reklamált és végül kiderült: tizenhatot kell beírni. Talán, ha megmagyarázzák neki: most jöttek rá, hogy az edénymosásért nem lehet jóvá ími három munkaegységet, talán, ha emberségesen elbeszélgetnek vele nem fajul idáig az ügy. De cs:sk azt mondták: nem jár, sőt volt olyan, aki azt is hozzátette: egy padlásra dolgoztok, nem jár annyi munkaegység öt ez nem nyugtatta meg, ő csak azt mondta és jogosan: az ő felesége is ugyanazt a munkát végzi, mint aki előtte volt és neki is ugyanaz jár, mint az előbbinek. Megkapta, de milyen körülmények között! Márton János nem végzett semmilyen iskolát. Imi, olvasni nem tud. Ez nem az ő bűne. Azt hitték, számolni serr t"d. Akkor is így gondolkodhattak, amikor a burgonyát mérték. Nem mázsálták, csak úgy átlagban zsákonként adták ki a tagoknak. Ez nem is lett volna nagy hiba — bár a legtisztességesebb dolog mázsáin! a járandóságot és akkor biztosan senki sem csapódik be — de az már igen, hogy neki a zsákokat hatvan kilóval szorozták be és voltak olyanok, akik ötven kilóval lettek elszámolva. Szólt: miért ötvennel szoroznak most és miért hatvannal szorozták nála. Neki is ötvennel akarták elszámolni. Nem Feljelentést tett és a próbamérések őt igazolták, de az ügyből, sajnos, semmi sem lett. Bajok voltak a háztájival is az elmúlt évben. Ez dien is szólt: miért jár egyeseknek több, miért kevesebb. Lehetetlen ma már ellenőrizni kinek volt több, kinek volt kevesebb, a tsz-elnök azonban elismeri: néhány gazda többet kapott a megengedettnél. De ezeket az idén lerendezték már. És ennek ismét Márton János issza a levét. A napokban náluk volt például egy asszony — ő is többet kapott a megengedett nél az elmúlt évben és azt mondta Mártonéknak: „Na, ezt jól elintézték. Azt mondják, azért kapunk annyi háztájit, mint az elmúlt évben, mert Márton János kiadta a törvényt, kinek mennyi lehet!” Ez aztán már a legnagyobb- fokú rosszindulat. Azért is őrá uszítja, vagy uszítják valakik az embereket, mert az új tanácselnök könyörtelen ebben a kérdésben, mert végre rendezik ezt az ügyet is. Oh ült a dombos legelőn: a háztáji és az egyéni teheneket őrizte. Pedig tsz-tag. Tsz- tag, akinek nincs barátja, akire majdnem mindenki haragszik Erdősmecskén. Ki jogosan, ki jogtalanul. Mert tény az, hogy néhány embert jogtalanul megsértett, de sokan csak divatból fordultak el tőle. Kitaszították maguk közül, az igazsághoz azonban hozzá tartozik az is, hogy a végén ö is már így akarta. Megmakacsolta magát. Januárban még elment vagont kirakni, de utána senki sem hívta. Csák április 3-án szóltak neki: jöjjön dolgozni. Mire ő: ha eddig nem kellettem, ezután se kelljek. A tsz-elnök azt mondja: a brigádvezető állítólag szólt neki, de az igazság az, hogy ő nem beszélt vele, nem ment el hozzájuk, nem hívatta be az irodába, hogy megpróbálja ismét visszatéríteni, ö sem törődött vele. ö is úgy kezelte a dolgot: ha jön jó, ha nem jön, hát mát csináljunk vele. Azért mégiscsak kitaláltak valamit. Fegyelmi elé állították. És még jók is voltak hozzá, mert úgy határoztak, ha Márton betartja a szavát: teljesíti a 200 mun liaegységet, akkor nem kap fegyelmit. És ő betartja a szavát. Igaz nem úgy, ahogy elképzelték, de betartja. Először csak három marhát hajtott ki a legelőre — volt olyan variáció is, hogy megkapják majd a feleségével együtt a tsz borjait, de a kocsmában beszélgetés közben meghallotta Márton; ez nem így lesz és csodálatos módon nem is lett így. (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert a tsz-elnök azt mondta: a Márton minden mendemondának felül) — aztán egyre több lett. Végül egy egész kis csorda. Most ezeket őrzi és azt mondták néki a tsz-ben: ha harminc-negyven marhát őriz, akkor egy munkaegységet kap naponta (mellékesen megjegyzem, hogy mellette őrizték a tsz borjait, amiért másfelet adnak), ha harmincnál kevesebb lesz, akkor pedig kevesebbet. De már ezt sem nézhetik egyesek jó szemmel. Imién Is ki akarják túrni, bár a tsz-elnök megmondta: őrizze csak nyugodtan. Idáig fajult az ügy. Egy ember, aki a múlt évben a feleségével még 915 munkaegységet teljesített a közösben, most szembefordult mindenkivel, mert vele is szembefordult mindenki. Nem vitatom: vannak hibái Mártonnak is, de a legtöbb dologban, amit ellene felhoznak, igaza volt és, hogy ő felfedezte a hibákat, abban nem ő a hibás, hanem azok, akik elkövették. Ezt az ügyet feltétlenül tisztázni kell: a közös érdekében, Márton érdekében, aki mégiscsak a tsz- egyik legszorgalmasabb tagja volt és nem volt különösebben más hibája, mint az, hogy meg látott olyanokat is, amilyeneket egyesek szerint nem lett volna szabad meglátná. Szalai János Nyilvántartásban a szépség Nem kevesebb, mint 1649 hivatalos nyüvántartást mutattak a minap a mohácsi városi tanács községfejlesztési előadójánál, Fehér József főmérnöknél. Egymagukban sab Ionos papírlapok, ugyanazzal a szöveggel: „Vállalom a ház előtti járdaszegély parkosítását, a fák locsolását, ápolását, a fél utca rendbentartását”. Csak akkor válik igazán megdöbbentő valósággá az egész, ha megszorozza az egyéni vállalásokat az ember 1649-cel és az eredmény: az egész város egy emberként törődik Mohács szépítésével, csinosításával. A nyilvántartás csak a kezdet. Számbavétele annak, hogy a mohácsiak mennyire szeretik a szépet, mennyire szívügyük a város csinosítása. A számbavátelt követi az értékelés. Rendszeresen végigjárják az utcákat és megállapítják, hogy ki mennyit tett vállalása teljesítése érdekében. Legutóbb május elseje előtt értékelték az egyes utcákat. A vasút korszerűsítési tervéből A Pécsi MÁV Igazgatóság két nagy felújítási munkát vett idei tervébe. Az egyik a Kaoosvár—Fonyód közötti pályaszakasz átalakítása 1. osztályú vonalra, amelyre csak ebben az évben 94.6 millió forintot, költenek. A jövő évtől már nagy mértékben javul a Pécs—Balaton (Fonyód) közötti vasúti összeköttetés. A fürdővonatok három óra alatt eljuthatnak Pécsről Fonyódra a korszerűsített pályán. A leszerelési és békehónap kiemelkedő eseménye A dunántúli tudományos békekonferencia Nyilatkozatok az előkészületekről Az Országos Béketanács Tudományos Bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és Pécs városi Bizottsága, a dunántúli tudományos és felsőoktatási intézmények június 6-án Pécsett a Fegyveres Erők Klubjában rendezik meg a dunántúli tudományos békekonferenciát. Az ország négy nagyvárosában — Miskolcon, Pécsett, Debrecenben és Szegeden — összeülő tudományos békekonferenciák kiemelkedő eseményei lesznek a leszerelési és békehónapnak. Néhány nappal a konferencia előtt megkerestük azokat, akik a konferencia előkészítésén dolgoznak és felvilágosítást kértünk a programról, az egyes előadások, kor- referátumok tartalmáról. Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára az előkészületekről nyilatkozott: — A Békevilágtanács malmöi felhívása nyomán, a VT. magyar orszáeos békekongresszust megelőző leszerelési és békehónap záró rendezvénye lesz a tudományos béke- konferencia. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Dunántúl tudományos dolgozóinak jeles képviselőit itt, Péesett fogadhatjuk egy béke- konferencia keretében. Igyekszünk biztosítani a tanácskozás minden feltételét. El- mondhatom, napv az érdeklődés. Mintegy kétszáz tudományos dolgozót hívtunk meg és egymás után kapjuk az értesítéseket, hogy szívesen jönnek el a tanácskozásra. Sőt olyanok is kérték részvételi lehetőségüket, akiket mi nem tudtunk meghívni. Minden bizonnyal igen érdekes és hasznos konferencia lesz. A programban két előadás, nyolc korreferátum szerepel, valamint a szabad vita. A legutóbbi miskolci tudományos békekonferencia felhívást fogadott el Európa tudósaihoz, melyben felszólítja azokat, hogy küzdjenek együtt a békéért. Konferenciánk résztvevői ehhez csatlakoznak majd. Az előadások, korreferensi hozzászólások anyagát megküldjük az Országos Béketanácsnak, ahol öt nyelvre lefordítják és eljuttatják Európa különböző békeszervezeteihez. Elismerőleg kell szólni a konferenciát előkészítő bizottság tevékenységéről, melyben megyénk olyan neves tudományos dolgozói vettek részt, mint dr. Chol- noky László akadémikus, dr. Szabó Dezső egyetemi docens, dr. Szabó Pál Zoltán, dr. Rudolf Lóránd professzor, dr. Kálmánchey Zoltán, akik sokirányú elfoglaltságuk mellett is szívügyüknek tekintették a konferencia sikerének biztosítását. Dr. Tigyi József egyetemi docens „Az atomenergia békés felhasználási lehetőségei korunkban” címmel tart előadást a konferencián. Előadásának főbb gondolatai iránt érdeklődtünk. — Először is azt szeretném elmondani, hogy minden tudományos dolgozónak sok a munkája, mégis érdemes egy napot arra fordítani, hogy kicseréljük gondolatainkat arról, mit tehetünk mi a béke megőrzéséért. Előadásomban egy olyan nagyfontosságú kérdéssel foglalkozom majd, mint az atomenergia békés felhasználásának lehetőségei. Ez a kérdés számos tudóst Soglalkoztat és nyilvánvaló, Isogjr * lehetősé®* hatalma-; sak. Először is a technika gyorsütemű fejlődésének távlatait nyitja meg az emberiség számára, mely teljesen felszabadíthat bennünket a fizikai munka nehézségei alól. Szeretnék rövid képet adni arról is, hogy áll az atomenergia felhasználása világszerte, mint energiaforrás. Szólni kívánok az atomhasadások melléktermékeinek, az izotópoknak felhasználásáról a tudományos kutatásban és a technikában. Végül a radioaktivitás élőlényekre gyakorolt pozitív és negatív hatásáról beszélek majd, mely egyébként az én tudományos munkaterületem is. Természetes. hogy a tervezett háromnegyedórás bevezető előadás csak néhány gondolatot vethet fel, melyet a korreferátumok és a vita egészít majd ki. A tudományos békekonferencián a második előadás témája „Európa biztonsága és a német kérdés” lesz. E témakörben tartja meg korreferátumát Dr. Vargha Károly tanszékvezető docens a „Küzdelem a békéért a német irodalomban” címmel. — Kevés idő áll rendelkezésemre — mondotta — és ezért a téma teljességének megadására nem törekedhetek. A legrégebbi időktől a klasszikusokig kimutatható a német irodalomban a nép békevágya, emberszeretete, mások jogainak tiszteletben tartása. A német klasszikusoií ennek csúcsait érték el műveikben. Korreferátumomat személyes élményemmel kívánom egybekapcsolni. Tanulmányaimat 1939-ben, a leg nehezebb politikai körülmények között fejeztem be a berlini egyetemen. Személyesen tapasztaltam a háborús politika minden borzalmát. Húsz évvel később ismét alkalmam nyílt arra, hogy Németországban járjak, felkeressem diákéveim legszebb emlékeit. Elmentem Weimár- ba is, ahol ismét felidéződött bennem mindaz, amit ez a város évszázadokon keresztül a német kultúrának jelentett. Erre a városra telepedett rá, közvetlen szomszédságában Buchenwald, mely éppen ezek megsemmisítésének és eltip- rásának jelképe. Azonban a weimári eszmék győzedelmeskedtek és a német nép, irodalom az ország mindkét részében ismét felemelte szavát a béke gondolata mellett. Ezt kell megismerni és terjeszteni! A nyilatkozat* alapján nagy érdeklődéssel várj«* a konferencia, .tanácskozását (MxUU| Megszűrik a Hőerőmű füstjét Vízágyúkkal lövik nyáron a salakhegyet — Uj ülepítő módszerek — Pernyeleválasztók az Erőmű kéményein 1922-ben még nem gondolák arra a régi pécsi erőmű íazdái, hogy harmincöt év ilatt a kazánokból kikerülő alakból egy 70 méter magas légy képződik, ami a város egnagyobb szennyezője lesz. \ hozzávetőlegesen 1 millió !00 ezer köbméter salakot táráim azó hegy harmincöt éven it szórta „áldását” a városra. . különösen szeles időben vadsággal elborította a környező házakat a szürke hamuval. A felszabadulás után többen vizsgálták már annak a lehe- őségét, hogyan sikerülne meg izüntetni, „kikapcsolni” ezt a legyet, de kevés eredménnyel legutóbb az MTESZ munkabizottsága vette kezébe az ügyet, némökök, s más területen lolgozó szakemberek láttak a ervek kidolgozásának. Külö- íösen sokat segített a pécsi rzéntröszt kutatási osztályálak a pécsi erőmű dolgozói- lak összefogása. A tervek el- cészültek, a szükséges pénzt s megszerezték. A hegyet „elhordják”, illetne lealacsonyítják. Már idén nyáron vízágyúkkal fogják „lőni” a salakdomb tetejét és elterítik a közvetlen környékre. \ munkálatok második üte- nében megkötik a salakot, najd beborítják földddel. zagy egyéb anyaggal A tértek szerint a munkálatok idén megkezdődnek, s egy-két éven 3e3pl -ara® szórja, már 3 pest a régi erőmű salakhegye a városra. De mi van az új erőműben? Az új erőmű két, egyenfcint 100 méter magas kéménye viszont naponta több vagon pernyét hullat a városra, s — hogy a baj ne járjon egyedül — felhúzták a harmadik kéményt is. Egy méter hiányzik belőle, s őkelme is ontani fogja a hamut, a pécsiek legnagyobb szomorúságára. Az új erőműnél nagyon beható vizsgálatnak vetették alá a kéményeket és az ERBE, valamint az ERŐTERV segítségével sikerült megoldást találná, amellyel megakadályozhatják a pernyehullást. Csaknem 100 milliós beruházással felszerelnek a kéményekre úgynevezett pernyeleválasztó elektrolitlkus készülékeket, amelyek megszűrik a füstöt. 1964-ben a mostani füstnek már csak a fele, a következő években pedig mintegy 90 százaléka „elhal” már a kéményben. Az új berendezést Németországból importálják, felszerelésére folyamatosan kerül sor, a végleges megoldás éve 1965 lesz. Nem kisebb gondot okoz ,z erőmű által „gyártott” salak pormentesítése sem. Hihetetlen szám, de igaz, hogy az uj erőmű 1960 óta már annyi salakot termeit, mint a régi 35 év alatt, pontosam 1 műin 200 ezer köbmétert. Itt azonban — nagyon helyesen — nem szárazon ürítették és nem képeztek belőle hegyet, hanem elterítették. Az úgynevezett zagymedencékbe eresztik 'ki a salakot, vízzel erősen keverve. A vizet a folyékony salakból visszanyerik, s azt az erőmű újból felhasználja. Az ülepített salak azonban száradás után éppen úgy porzik, mint a korábban vízzel nem kevert, s egy könnyű szél elég ahhoz, hogy kikapja medréből és a városra hintse. A kiszáradt zagynak, vagyis salaknak portalanítására számos megoldást ajánlanak a szakértők. Egyelőre azonban egyik sincs megnyugtató módon kikísérletezve. Legjobbnak látszik a cementtel való megkötés. Jó eredménnyel kecsegtet a zagynak mésztejjel való leöntése, vagy a legújabb módszer: a kokszműben már nem használatos fenollal történő öntözés. Egyelőre ezek persze csak kísérletek, de megvalósulásuk, illetve alkalmazásuk az elkövetkezendő esztendőkben már reális valóság lesz. A salakdomb megszüntetésével, az erőmű kéményeinek „füstte- lenítésével”, a zagy megkötésével Pécs városa nagy mértékben megszabadul a szeny- nyeződéstől. (SzOtf
