Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
4 NAPLÓ 1963. JÜNIUS 1. Magyarok Sao Paulóban A brazil szamba — Magyar klubban — Érdeklődés az óhazáról — Halló, Itt a nagymama beszél. A fiatalok mind elmentek a magyar szüreti mulatságra. Nagy öröm fogott el, amikor a magyar szavaikat hallottam a telefonkagylóból, a Sao Patiló-i tízegynéhány emeletes felhőkarcolóban lévő szállodai szobámban. Az ismeretiéin néni ízes táj szólással beszélt - Megígértem, hogy feltétlenül meglátogatom a családot, felírtam a magyar szüreti mulatság színhelyének címét, s máris taxiba ültem Hosszú negyedórákon át haladtunk, s messze magunk mögött hagytuk Sao Paulo központját. Rosszul megvilágított, földszánites házaikkal szegélyezett, külvárosi utcákban jártunk. A gépkocsivezető egyszer csak szenvedélyes szitkozódásba tört ki. Képtelen volt megtalálni a keresett házszámot A brazil városokban ugyanis a házszámot az határozza meg, hogy az épületek hány méterre vannak egymástól, s így gyakori, hogy 10—15-öt is ugranak a számok. Emellett a keskeny utcákban a forgalom egyirányú, s az a rend, hogy az egymással párhuzamos utcák közül minden másodikban azonos a közlekedési irány. így a gépkocsivezetőnek mégegy- szer fel keR becsülnie, hogy melyik az a keresztutca, amelyen befordulhat a keresett helyre. S ha pedig eltéveszti, újabb időt vesztegethet el a kereséssel. Most is ezért volt a nagy szátkozódás. Végre megérkeztünk a Lapa nevű városrész egyik emeletes vendéglője elé. A nagyteremben már javában folyt a szüreti mulatság. A Március 15. magyar klub vezetői nagy örömmel fogadtak. A girlandokkal feldíszített teremben, ahol stílszerűen Jelógó szőlőfürtöket is erösí- |ettek a mennyezethez, óriási volt a jókedv. A táncparketten brazil szambára táncoló fiatalok között kellett átpré- selődnünk az idősebb korosztályig. Magyar-nótákat dalol- gattak — mint később megjegyezték — „sajnos, csak brazil bor mellett”. Megismerkedtem a klub vezetőségével, köztük a főtitkárral, Radovan Dusánnál, egy Erdélyből ideszármazó egykori magyarral. Majd egy 55— 60 év körüli férfi mutatkozott be Szabó néven. Ők — a leg- Uletékesebbek — tájékoztattak a Sao Paulóban élő magyarok helyzetérőL Mintegy 50—55 ezer magyar bevándorolt él Sao Paulóban. Ezek több csoportra oszlanak, politikai nézeteik szerint. Általában elegendő, ha valaki megmondja Brazíliába érkezésének dátumát, s máris következtetni lehet politikai nézeteire. Az első csoportba az „ősbevándoraltak”, vagy ahogy itt nevezik őket, a „húszasok” tartoznak. Nagy részük a huszas években, a Tanácsköztársaság leverése utáni időkben érkezett Brizíliába. Ők azok, akik legjobban megőrizték magyarságukat, és igyekeznek minél elevenebb kapcsolatot fenntartani az óhazával. Fiaikkal és leányaikkal együtt ők alkotják a Március 15. magyar klub gerincét. Megőrizték haladó gondolkodásukat a Sao Paulo-i munkásmozgalom küzdelmedben. Mint elmondották, nagy ünnep számukra, ha a klubjukban magyar filmet mutatnak be. A másik nagyobb csoporthoz azok tartoznak, akik közvetlenül a második világháború előtt vagy alatt vándoroltak ki Brazíliába, elsősorban az antiszemita üldözések elől, ők az úgynevezett „harmincasok”. Nagy részük ma is meggyőzódéses antifasiszta, de távol tartja magát a brazil nép haladó mozgalmaitól. Csupán az utóbbi időben kezd lek el jobban érdeklődni a politika alakulása iránt, mert — mint egyik vezető képviselőjük, egy Sao Paulo-i üzlet- ház tulajdonosa, egy későbbi beszélgetés során elmondta — aggasztja őket, hogy Brazíliában fasiszta csoportok az utóbbi időkben horogkereszteket mázolnak egyes házakra. Külön klubjuk van, az úgynevezett Sportklub, ahol ők is szívesen tekintenek meg kiküldött magyar játékfilmeket. Az ősbevándoroltak arca elkomorult, amikor a következő csoportról, a „negyvenötösökről” beszéltek. Sao Paulóba ugyanis közvetlenül a második világháború után olyan magyarok érkeztek, akik joggal tartottak az itthoni fe- lelőssógrevomástól. Felettük, úgy tűnik, megállt az idő, még mindig arra számítanak, hogy a fasizmus egyszer majd felülkerekedik... — jellemezték őket. A negyedik csoportról keveset tudnak a Sao Paulo-i magyarok. Ezek a „negyvenhetesek”, vagyis azok a nagy- kereskedők és gyárosok, akik látva a magyarországi demokratikus fejlődést, még a fordulat éve előtt kivándoroltak kisíbolt tőkéikkel, ők gyorsan beilleszkedtek a brazil üzleti életbe, s felégették a hidat maguk mögött Mlagyarország felé. Még a Sao Paulóban élő többi magyartól is távoltartják magukat. S végül az ötödik nagyobb csoport, az úgynevezett „ötvenhatosok”; az ellenforradalmi események után Brazíliába sodródott magyarok, rendkívül tarka képet mutatnak. Egy kis töredékük a „negyven ötösökhöz” csapódott, s eljár fasiszta összejöveteleikre. Mások megpróbálnak gyorsan brazilokká változni, de nagy nehézségeik vannak a portugál nyelvvel. Egy további részük teljes letargiába zuhant, s az önként választott, Magyarországtól eltérő új lakóhely forró éghajlati viszonyai és annyira idegen szokásai miatt sokat szenved, de mindezért egykori hazáját kárhoztatja. Sokuk az italboltban keres feledést. Az „ötvenhatosok” tekintélyes része azonban szeretne visszajutni hazájába, de mint fő akadályra, az útiköltségre hivatkozik. Valóban, nem könnyű előteremteni ma Brazíliában, az infláció közepette, még a legtakarékosabb életmód mellett sem, azt a hatalmas összeget, amely fedezné a hazautazás költségeit. Ez volt az a kép, amelyet a Március 15. magyar klub vezetői festettek a Sao Paulo-i magyarokról. Másnap vendégségben voltam Radovan Dusánnak, a magyar klub főtitkárának otthonába. A házigazda, amikor megérkeztem, a televízió előtt ült és egy futballmeccset nézett. Mellé telepedtem és egy ideig együtt néztük a Santos —Pernambuco mérkőzést. Egy régebbi mérkőzést néztünk, mert Brazíliában akkor éppen nyári szünet volt a labdarúgásban. „Eléggé ki vagyunk már éhezve egy jó kis mérkőzésre” — tette hozzá nevetve, s elmagyarázta, hogy a brazil televíziós állomások (minden nagyobb városiban több televíziós adó működik) általában nem adják „egyenesből” a labdarúgó-mérkőzéseket, hanem csak később, filmről játsszák le azokat. így aztán nincsen verseny a stadionok és a televízió között. Amikor a közvetítés véget ért és házigazdám kikapcsolta a készüléket, megkérdezte tőlem: „Mikor játszik majd itt, Sao Paulóban a magyar válogatott? Eljöhetnének ide, hiszen úgy éreznék itt magukat, mint a Népstadionban. Biztosira veszem, hogy sok itteni magyar menne el a mérkőzésre, s talán lelkesebben zúgra a „Hajrá magyarok, mint sokszor otthon, Budapesten!” Közben Radovan Dusán német származású felesége pin- gát (cukornádból készült pálinkát) tett az asztalra, s néhány percre át kellett váltanunk a beszélgetést, mert a háziasszony, csakúgy, mint a két gyerek, nem beszél magyarul, csak portugálul és né- metül. A nagymama viszont, aki az első Sao Paulo-i magyar volt, akivel telefonon beszéltem, boldog, ha magyarul beszélhet, mert a portugált és a németet csak töri. Huszonhárom válságos perc a világűrben ,< Cooper amerikai űrhajós megpróbáltatásai Gordon Cooper amerikai űrutas repülésében a legkritikusabb pillanat akkor következett be, amikor megpillantotta, hogy az utasfülke leszállását irányító készülék nem működik. 22 óra (nyugat-európai időszámítás szerint): Cooper éppen a huszadik kört kezdte meg. Beszél. Közli, hogy fülkéjében éppen felgyulladt a 0—5—G jelzésű zöld fény. Cape Canaveralban és az ellenőrző állomásokon az emberek rettegve vártak erre, mert a fénynek nem lett volna szabad kigyulladnia. Az égők tűzijátéka A tervek szerint ugyanis ennek a fénynek kellett volna jeleznie az űrutas utolsó szakaszát, éspedig akkor, amikor az utasfülke ismét a Föld mágneses térségébe ér. Ennek tehát csak a 22. kör után kellett volna megtörténnie. Coo- pernak azonban még két kört kellett megtennie 200 kilométer magasságban. Az önműködő irányító rendszer tehát nem működött, valami elromlott. Cooper elhallgatott. Tanácsot, parancsot, utasítást várt. Cape Canajvaralból a technikusok csak ennyit tanácsolhattak neki: „Pöcköld meg a villanyégőt, el fog aludni”. Valóban az égő elaludt, de két perc múlva ismét felgyulladt, majd ezután valóságos tűzijáték kezdődött: vörös, zöld és kék lámpák gyulladtak ki egymás után. Cape Canaveralban, az ellenőrző állomáson nőttön nőtt a rettegés. Ez azt jelentette, horgy Coopernek egyedül, kézi irányítással kell visszavezényelnie fülkéjét a légkörbe. Ez i ugyan nem lett volna első : eset az amerikai űrhajózásban, i mert 1962. május 21-én Scott j Carpenter a harmadik kör után 400 kilométerre a céltól I ereszkedett le. John Glenn útjának egy szakaszán szintén kézzel irányította fülkéjét. Cooper repülése idején Glenn Japántól délre egy hajó fedélzetén tartózkodott. — Azonnal összeköttetésibe lépett Cooperral és igen értékes tanácsokat és utasításokat adott neki. Cooper megőrizte hidegvérét és mindig csak egyetlenegy szóval válaszolt: „Roger” (az Az óhaza iránt igen nagy az érdeklődés a Sao Paulo-i magyarok körében. Az idősebb korosztály tagjai közül különösen sokan akarnak hazatérni. A hazajövök először rendszerint csupán látogatóba jönnek, hogy amolyan „terepszemlét” tartsanak. Nem egy hazalátogatót azonban olyan honvágy fog el — miután megismerkedik újra az óhazával, — hogy visz- szatelepül Magyarországra. Arkus István. űrhajósok nyelvén ez azt jelenti: értem). 22 óra 30 perc: Canaveral- ban egy furcsa párbeszédet hallgattak. A percek ólomlábbal vánszorogtak. Az űrutas most az utolsó kört írja le. A Csendes-óceán fölött repül. Átrepült Kína felett és most Sanghajtól keletre kell előkészülme a leereszkedésre. Hogy visszaztérjen a Földre, önmagának kell irányítania fülkéjét, az elektromos önműködő műszerek elromlottak. Glenn minden másodpercben mondja neki, hogy milyen mozdulatot tegyen. Ezeket a sorsdöntő pillanatokat a Cape Canaveral-i elektron agyak számították ki, de a pilótának is hibátlanul kell teljesítenie feladatát. Carpenter csak 3 másodpercet tévedett és — 400 kilométert! 23 óra 58 perc: Glenn ismét összeköttetésben áll Cooperral. Bátorító szavakat mond neki, emlékezteti arra. mit kell tennie, és végül csak eny- nyit mond: „Még négy perc”. Cooper érezte, hogy az utas- fülke megremegett, amikor üzembe helyezte a hátsó rakétákat. Ezzel kellett csökkentenie az utasfülke sebességét, 1,5 fokos szögben Coopemak egyedül a láthatár vonala volt az egyetlen tájékozódási lehetősége. Kényes pillanat következett be; hogy leereszkedhessen, három fogantyúval kellett irányítania fülkéjét. Arra kellett törekednie, bogy igen pontosan 1.5 fokos szögben a horizont alatt érkezzen a légkörbe. Mindez igen gyorsan játszódott le. Nulla óra egy perckor 27 ezer kilométeres óránkénti sebességgel átrepülte a Kínai-tengert és Japán felé közeledett. Mögötte a csillagos ég, előtte a nappal. Alatta Japán látszik, tovább pedig hatalmas kékség: a Csendesóceán. Glennt hallgatja, aki, szemét egy rendívül pontos órára szögezve számlálja a másodperceket. A „Mos.t”-ot nulla óra három perc tizenkét másodperckor kell kimondania. öt, négy, három, kettő, egy! Most! Cooper felemeld kezét és1 megnyom három gombot. — Ezekkel helyezi üzembe a zuhanását csökkentő ellenrakétákat. Minden gombot öt másodperces eltéréssel nyom meg. A rakéták működnek! Hétezer fokos hőség Nagy az izgalom Cape Ca- naveralban, az ellenőrző állomáson. Most már szinte teljesen biztos, hogy Cooper sikerrel végzi el a kísérleteket. Az űrhajós már ereszkedik. Kilencven kilométer magasság ban behatolt a legsűrűbb lég- rétegbe. Háta mögött a fülke védőfala áttüzesedik. Negyven kilométer magasságban a védőfal külső burkolatának hőmérséklete 2000 fok Celsius. Harmincöt kilométer magasságban kinyílik az első ejtőernyő s az űrutas erős rántást érez. Kinyílik a második, még nagyobb ejtőernyő. A zuhanás sebessége csökken, mind ez azonban az űrutas számára borzasztó 'testi megpróbáltatást jelent. Kilencven kilométer magasságból húsz kilométer magasságig az óránkénti 24 ÓOO kilométeres sebesség kevesebb mint 500 kilométeres óránkénti sebességre csökkent. Ebben a pillanatban az űr- utas kapcsolata megszakadt a földön levő társaival. Hangját nem hallani többé. Nulla óra 22 perc: Cooper ismét beszél: „Minden rendben van a fülkében, készülődöm a leszállásra”. Nulla óra 25 perc: Az utas- fülke a Csendes-óceánba zuhant. A tenger csendes. Cooper mindössze öt kilométerrel vétette el a célt. Ez igazi rekord a pontosságban. Megjelennek a helikopterek, s Gordon Cooper kalandja szerencsésen végétért. A milliomos orgiái Klagenfurtot hetek óta egy nagy port felvert társasági botrány tartja izgal- lomban. Herr Heinz Berndt, nyugat-berlini milliomos és néhány társa a rendőrség őrizetében várja, hogy ügyük bíróság elé kerüljön. Bemdtnek Nyugat-Berlin- ben több mosodája van, s a lapok szerint Nyugat-Berlln 12. leggazdagabb és legtekintélyesebb polgára között található neve. Február közepén tartóztatta le Klagenfurtban a rendőrség, miután már hosz- szú ideje köztudomású volt, hatalmas luxussal berendezett villájában rendszeresen orgiákat rendez. Társasági összejövetelnek nevezett orgiáinak fő vonzóerejét a nagy számú fiatal lány jelenléte jelentette. Berndt felihaj tói vendéglőkben és eszpressókban dolgoztak. Számos fiatal lány hajlott a részvételre, amikor a csábítók mesés szerződéseket Ígértek nekik Nyugat- Berlinben. Csak később derült ki, hogy a megunt lányok nem szerződést, hanem csupán állást kaphattak Berndt nyugat-berlini mosodáiban. A milliomos a börtönben is kellemesen tölti az előzetes letartóztatás heteit. Arról suttognak, hogy Berndt- nek igen jó kapcsolatai vannak Klagenfurtban, s a város vezetői és ismert iparosai közül számosán rendszeresen részt vettek a „társasági összejöveteleken”. Arról is beszélnek, hogy a felhajtok között rendőrtisztviselők is szerepeltek, akik látszatletartóztatással fenyegették meg azokat a lányokat, akik nem akartak részt venni a „nylon-fehémeműs bálokon.” A tárgyalásra részben «árt ajtók mögött kerül sor. — Nem annyira az ügy erkölcstelensége miatt, hanem kérdés, kiről derül ki, hogy jelen volt a luxusvilla estélyein.-----------------------------------------.. Négy ország autóútja’n Bizony az elmúlt keserves tél, úgy kellett tapasztalnunk, hatalmas károkat idézett elő az 1. sz. főútvonalon és nem kis nehézségbe ütközött a te- relőutakon keresztül haladva, a gépkocsi rugóinak épségben tartása. Bécsbe, két héttel a választások előtt érkeztünk, ahol azonban a választási izgalmakból nem sok látszott. Az „Ilonká”-nál kell ebédelni, mert ebben az étteremben magyar kosztot adnak. Némi keresés után rá is akadtunk a belváros egyik kis utcácskájában a szűk és mindennek. inkább, csak étteremnek nem mondható helyiségre, ahová most már nemcsak az éhség, hanem a kíváncsiság is vezetett bennünket. A menü ára 17 schilling volt és mi, akik a felszabadulás óta jónéhány üzemi menüt ettünk végig, felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy ennél rosszabbat sehol sein szolgáltak fel. Sajnos Bécsben sok, ilyen magát magyarnak reklámozott vendéglő működik, a magyar vendéglátás és a magyar konyha cégére alatt. Ezek nem hoznak megbecsülést a magyar vendéglátóiparra. Szükség is volna most arra, hogy végre megnyíljon a hivatalos magy étterem, úgy, ahogy az elmúlt időkben is működött a Bécsi Nemzetközi Vásárokon, óriási sikert aratva, sok száz meg ezer hívet szerezve a magyar szakácsművészetnek és országunknak. Hát most már meg kell néznünk az annyira reklámozott Westside Story filmet. Az amúgy is drága „Fórum” mozi dupla helyárakat számított, a közel három órás filmhez. A moziépület 1. emeletén egy szép presszó működik, melyet az előadásra váró és az előadás utáni közönség látogat. A filmet egy divatbemutató előzte meg, mely nem állott másból, mint egy bemondóból, két nőből és egy férfiből. Most pedig látni fogják az elegánsan öltözött férfit: Hát mi valahogy másképp képzeljük el a jólöltözött férfit, mint egy vérvörös mellénnyel egy sárgás zakóval és bordó nadrággal, és hozzá csipkés kézelővel. Utazásunk során gyakran találkoztunk áruházakban, üzletekben, utcán világos öltönyökkel, rózsaszín, sőt lila zakókkal, más színű nadrággal és fantasztikus ábrákkal színezett mellényekkel. Al- pacca, úgy hívják ezt a Nyugaton divatos, könnyű fémszálas anyagot, amit teljesen elképzelhetetlen, rikító szí- nekoen gyártanak. Bécsben a női divat mintha egy kicsit mellőzné a magas torony frizurát a groteszkül szabott ruhákat és kabátokat, s a női ruhák hossza is kezdi elérni a normális hosszúságot. Jóleső érzés volt nézni Becstől kezdve Münchenben, Frankfurtban, Düsseldorfban, Brüsszelben és Rotterdamban, magyar művészeket hirdetnek, énekesek, hegedűsök, zongoristák, ének- és zenekarok szerepelnek, ezeknek a városoknak plakátjain. Sok magyar zenekar játszik a nyugati országokban, mindenütt igen nagy silterrel. Salzburg az utóbbi évtizedben egyre sűrűbben látogatott és híressé vált város, valóban elragadó képet mutatott, amikor a most épült Európa Szálloda 8. emeleti étterméből kinéztünk. A szezon még nem kezdődött el, mondotta az üzletvezető és most bizony üres a szállodánk és kevesebb lesz a jutaléka a dolgozóknak. Most különös óvatossággal tessék vezetni a Salzburgból kiinduló autópályán, mert olan szédítő gyorsasággal száguldó gépkocsikkal fognak találkozni, amit eddig biztosan még nem láttak. Igaza volt, egymás után száguldoztak el mellettük közel 200 km-es sebességgel a legkülönbözőbb gyártmányú gépkocsik, úgy hogy a 130 km-es sebességgel haladó járművünk valósággal állni látszott mellettük. Autóbahnnak hívják ezt a pályát, amit magyarul nyűgöd tan versenypályának fordíthatunk le. Sok száz apró, a vezetéssel kapcsolatos körülményre hívja fel a figyelmet. Külön-külön tábla jelzi a füst, a felhő, sőt a gőzképződést, a szarvas, a medve, a nyúl és az őz veszélyt. Felirat mutatja, hogy mikor kell kezdeni fékezni, ha a vezető a pihenő helyre, vagy a pályán lévő Motel éteremhez, \ presszóhoz akar jutni. Itt; alakult ki az új és bizonyára nálunk is mielőbb teret hó-' dító új vendéalatóipari egy-; ség és eladási forma, az úgynevezett Rasthaus (Pihenőház). ízlésesen, de praktikusan berendezett éttermek, falatotok és önkiszolgáló éttermek v írják a pályán, az egyik városból a másikba igyekvőket. Külön fürdőszobák és fürdőtermek és rengeteg automata, amely többek között, pénz bedobására villanyborotvát, jégbehűtött tejet papírba csomagolva, forró kakaót, csokoládét, cukorkát, varrókészletet és ki tudná megmondani, hogy még mit szolgáltat. De szándékoznak, ahogy halljuk, a nagyobb városok utcáin, benzint kiszolgáló automatákat is felállítani. Ezek 3.5 liter benzint adnak ki, a megfelelő pénzösszeg bedobása után, egy műanyag kannában, és ha a kannát visszateszik az automatába, a kanna értéke pénzben visz- szajön. (Folytatjuk.) Kened! Mihály
