Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-24 / 146. szám
1963. JÜNItJS 25. hiaplö 3 Pécsett rendezik meg a történelem tanárok nyári egyetemét Az Országos Pedagógiai Intézet a Művelődésügyi Minisztérium közoktatásügyi főosztálya a Magyar Történelmi Társulattal, valamint a TIT- tel karöltve június 26 és július 6 között megrendezi Pécsett az általános és középiskolai történelem tanárok nyári egyetemét A nyári egyetem a korábbi években meghonosodott továbbképző jellegű történelmi vándorgyűlések folytatása magasabb színvonalon. A nyári egyetem megnyitására június 26-án kerül sor a Tanárképző Főiskola épületében 180 hazai tudós és tör- ténelem tanár és számos külföldi vendég előtt. A külföldiek közül az NDK-ból 12 tagú küldöttség jelezte részvételét. Ezenkívül több jugoszláv vendég, illetve egy olasz történelem tanár néhány napos látogatására számítanak* A tanácskozás során igen sok előadás hangzik eL A külföldi vendégek közül Ludwig Kiessling, a Német Szocialista Egységpárt Párttörténeti Intézetének munkatársa A legújabbkori német munkásmozgalom kutatásának elvi és módszertani problémái, Heinz Polenz, a Drezdai Pedagógiai Intézet tanszékvezetője A történelem tanítás időszerű módszertani kérdései a Német Demokratikus Köztársaságban címmel tartanak előadást. A pécsiek közül Szabó Pál Zoltán kandidátus A kétezer éves Pécs, Vas Károly, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára Az értelmi és érzelmi nevelés egysége az általános iskolai, történelem- tanításban, Babács András kandidátus A mecseki kőszénbányászat története címmel tart előadást. Ruzsás Lajos kandidátus, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa Pécs történelmi és művészeti emlékeivel ismerteti meg a vendégeket. Mindemellett még számos előadás hangzik el, a Magyar Tudományos Akadémia a Párt történeti Intézet, az Országos Pedagógiai Intézet vezetőinek, illetve képviselőinek tollából. Bányászlabásokat újítanak fel A Mecseki Szénbányászati Tröszt építészeti osztálya elhatározta, hogy a rendelkezésére álló kereteken belül felújítja a bányászlakóházakat. Vasason most befejezéshez közeledik 18 ház teljes felújítása, illetve tatarozásai. Az építők ezenkívül társadalmi munkával készítik el Vasas Il-n az iskola előtti autóbusz-várótermet is. rádról és Jugoszláviáról tud, azután hamarosan kiderül, hogy tulajdonképpen alig tud valamit. Az a néhány lexikális jellegű adat, hogy Dubrov- nikban és Hvar szigetén 400 évvel ezelőtt rendezték az első színielőadásokat, hogy a nemzetközi tudomány és irodalom története számos szerb-horvát tudós és író munkásságát őrzi, kezdve a fizikus Stefantól az elektrotechnika nagy tudósáig, Tesláig, akiről a nagyfrekvenciájú Tesla-rezgéseket elnevezték, vagy a Nobel- díjas Ivó Andricsig — bizony kevés ahhoz, hogy az ember megközelíthesse a nép évszázados, természetes vonásait, gondolkodását, felépítését. Megpróbáltam szisztematikusan faggatni az egyik új ismerősömet — beszéljen az emberekről. Egy ideig kényelmetlenül forgatta' a fejét, majd némi tűnődés után udvariasan kitért. — Én se tudok többet mondani, mint Mestrovics... Ivan Mestrovics a modern európai szobrászat egyik legjelentősebb alakja, egyszerű pásztorember volt, különös fafaragásaival tűnt fel. Alkotásai erőteliesek, egyszerűek, mozgalmasak, sok bennük a szenvedély, szobrait gyakran gránitba, terméskőbe faragta. Ö, aki egykor pásztor volt, ő a legtöbbet tudhatja és mondBeszélgetés a miniszterrel Országos elöntőben a Cseke—Laczkó-duó és átalakítását a sportolók igényeinek megfelelően. A vállalat új munkásszállójában biz tosíthatja a kulturált szórakozás, nevelés és ismeretterjesztés feltételeit. Trautmamn élvtárs az idei feladatok közül legfontosabbnak emelte ki az ez évre befejezésre tervezett építkezések ! megvalósítását. Ez az első, az- ! után következik a jövő évi beruházások előkészítése. Végezetül megígérte, hogy a város vezetői által elmondott gondokat a minisztériumban megvizsgálják és a lehetőség szerint intézkednek. G. B. Egy kicsit összeszorult a szivünk, amikor szombaton j délután a Ki mit tud közép- | döntőjében a Zoran együttest j hozták ki elsőnek a táncdalo- j sok csoportjában. A két pécsi I kislány Laczkó Judit és Cse- * ke Kati már a karzaton foglalt helyet, amikor közölték velük a TV zsűri döntését, mely szerint bekerültek a döntőbe. — Egy pillanatig nem volt kétséges, hogy a Zorán együttes fogja elvinni az első díjat, — mondják — de azért egy kicsit mégis fájt, amikor a végeredményt kihirdették. Még 1 javában folyt az előadás, amikor tizenhét telefonhívás hangzott el, és izgatott hangon követelték a zsűritől, hogy ben nünket hozzanak ki győzteseknek. Az utcán teljesen ismeretlen emberek állítottak meg bennünket, gratuláltak. — Az első számként előadott „Anyuci” twistet — Kész József szerzeményét műsoron kívül még többször elő kellett adnunk, hogy felvehessék, magnetofonra, hanglemezre. A döntő júlitis 7-én, az esti órákban kerül lebonyolításra. Addig teljesen új műsorszámot kell betanulnunk. (Baksa) A mérnökházaspár öröme A beszélgetésre tegnap délután került sor a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke szobájában. Körösi Lajos elrvtárs fogadta a megye országgyűlési képvtselőiit, • dr. Trautmann Rezső elvtársat, építésügyi minisztert és Og- nyemovios Milán elvtársat, a Délszlávok Magyarországi Szövetsége főtitkárát. A beszélgetés baráti volt és sok, a várost érintő problémát fogalmaztak meg Pécs vezetői. Elsősorban azért tették szóvá a gondokat, hogy az országgyűlési képviselők, Trautmann elvtárs pedig úgyis, mint miniszter segítsen megoldani azokat. Mert gondunk van bőven. Nem mindegy, hogy honnan, milyen minőségben és meny- nyiségben biztosítunk vizet Uj- Mecsekaljára. A Makár hegyen két darab, egyenként ötezer köbméteres víztároló építését tervezik. A munka aszómban elhúzódik, mivel a tervek felülvizsgálatát csak a jövő év augusztusára ígérik a felettes hatóságok. És hol van még akkor a kivitelezés, üzembe helyezés? Egy ekkora városrészt nem lehet hosszú évekre bizonytalanságra kárhoztatni a vízellátás szempontjából, A kérés: rövidítsék meg a tervfelülvizsgálás határidejét, hogy minél hamarabb hozzáfoghassunk az építkezéshez. Az építőiparban munkaerő- hiányunk van, ez országos gond, ücülönösen a hosszúra nyúlt, zord tél okozta 'kiesés miatt. Ennek leküzdése érdekében a* Baranya megyei Tanácsnál úgy döntöttek, hogy az aratásnál a termelőszövetkezetek nem vehetik igénybe az épitőipari munkásokat, azok továbbra is az építkezéseken dolgoznak. Trautmann elvtárs ehhez hozzátette, hogy már most fel kell készülni az építőiparban a téli hónapok teljes kihasználására, hogy héja erről a népről —» alkotásai egyenesek és keményvona- lúak. Belgrád viszonylag kis területen fekszik, mégis, ha az ember megpróbálja csak a legjelentősebb látnivalókat is megkeresni — feltétlenül időzavarba jut, összeolvadnak a múzeumok, a kultúrtörténeti dokumentumok a felületi érdekességekkel. A belgrádi opera, a jugoszláv drámai színház, a városi múzeum, a Kalemegdán vagy az új repülőtér, amely Európa egyik legkorszerűbb létesítménye, vagy a várostól tizenöt kilométerre lévő Avala-hegy csúcsa Mestrovics: Ismeretlen katonájával. A forgalom, az autók tömege, közöttük a gyalogos forgalom ijesztő merészsége és higgadtsága, vagy éppen a belgrádi filmváros, ahol éppen nemrégen egyik napról a másikra építettek fel egy arannyal borított mór várost — papírból. Az Avala Filmvállalat, az angol Warrick és az amerikai Columbia produkciójában készül a Viking-hajók című történelmi tárgyú film — részben a belgrádi filmvárosban, részben pedig az adriai Budván és Ulcinjben forgatják — szereplői Hollywood legkeresettebb színészei, közöttük a világhírű Sidney Poitier ... A Kalimegdán, Nándorhozzuk a lemaradást, jól előkészítsük a következő évi beruházásokat, építkezéseket. Szóba került a beszélgetésen az a naigy mennyiségű füst, amelyet a hőerőmű szór nap mint nap a városra. Ez számokban kifejezve 360 tonna pernye egy nap alatt. Ugyanakkor az erőmű fejlesztését tervezik és akkor már ennek a ^ mennyiségnek a négyszeresét leszünk kénytelenek elviselni. Igaz, ígéretet kapott a város, hogy az idén a külföldről vásárolt elektromos pernyeleválasztöt itt szerelik fel, de ez csak egy darab. A kérés: tegye szóvá illetékes helyen a miniszter elvtárs és az országgyűlési képviselők is, hogy a hőerőmű kéményeire minél előbb felkerüljenek a pemyeleválasztók és megszabaduljon a város a 360 tonna napi pernyétől. Következő volt az új-me- csekaljad áruház befejezése. — Eddig nyolcmillió forintot épi- tettünk be és most kihasználatlanul áll. Olyan hírek érkeztek. hogy csak 1970 vagy 75-re fejezik be teljesen. Pedig az áruházra szükség lenne már jóval előbb, már most, és nem is csak az áruellátás szempontjából. A belvárosi üzletek tehermentesítése, a bú- torház szűk volta, roskatag állapota is megköveteli, hogy miniéi előbb áruház céljait szolgálja a felig kész épület: Azonkívül veszélyben van a környék épületeinek világítása, ugyanis az áruház pincéjében épül fel az a transzformátor állomás, amelyik biztosit.i a az energiaellátást. A kérés: hassanak oda a képviselők, segítse a miniszter elvtárs, hogy a áruházat minél előbb befejezzék. A lovarda átadása sportolási célokra régi kérése Pécsnek. A Baranya megyei ÁLamii Építőipari Vállalatot kérik, hogy segítse elő a lovarda átadását i fehérvár néven vonult be az európai történelembe, a Duna és a Száva torkolata fölött álló vár Belgrád legjelentősebb műemlékei közé tartozik. Hunyadi vitézei itt verték vissza a török janicsárok meg-megújuló rohamait, Dugonics Titusz ezekről a falakról rántotta le a mélybe a török zászlótartót. Névtelen harcosok ezrei pusztultak el a mai park helyén vagy a sziklákon, a konzervált falak között, tíz percre a mai világvárosi forgalmú Terezijától. A boltozatos várfalak között a külföldi turisták fényképezőgépe csattog, sietve átfutják a kőtáblák információit, a kiránduló iskolásgyerekek ke- resztben-hosszában bejárják a szűk kőudvarokat, felmásznak a csonka falakra. A várnak ma már csak a nyugati-északnyugati része áll, a többit a hatalmas, gondozott park, a dús növényzet, a múzeumok és a narancsléárusok foglalják el. Ebben a parkban van a hadtörténeti múzeum is, a várárokban kiállított második világháborús tüzérségi fegyverekkel, és a múzeumépület vitrinlabirintusával. Húsz évvel ezelőtt a várárok tüzérségi fegyvereivel — a Renault harckocsival, a Skoda ágyúval, a T-harminc- n ügyesekkel, a magyar tarackokkal még a jugoszláv PRIMÄSZ FERENCCEL, a Beremendi Cement- és Mészművek főmérnökével ülünk az irodájában. A szobába behallatszik az üzem gépeinek dübörgése, állandóan remeg az egész irodaépület, de reszket az íróasztal is — érzem, amint Írogatok jegyzetfüzetembe, A 34 éves fiatal mérnök két éve került ebbe a gyárba, mérnök a felesége is — az üzem laboratóriumának vezetője. Nagy részük van abban, hogy ez az üzem a három-négy évvel ezelőtti mélypontot elhagyta és ma már... — Még mielőtt bármiről beszélgetnénk, megkérem: írja meg az újságban a Dunaújvárosi Vasműnek azt a nagyszerű segítségét, amelyet velünk szemben tanúsítottak — mondja. — A hónap elején az egyik cementmalmunk nyakcsapágya eltörött. Hiába, félévszázados masina, kifáradt. Nagyon érzékenyen érintett bennünket, napi 120 tonna esett ki a termelésből. Tartalékalkatrész nem volt, az alkatrész legyártása, ha a hivatalos utat vesszük igénybe, legalább hat hónap. Cement pedig kell! Elutaztunk Dunaújvárosba és elmondtuk a kérésünket. Kellemes meglepetés ért bennünket. A vasmű pártbizottsága* az öntöde üzemvezetője, a programiroda vezetője és mások szinte egy- emberként segítettek. Két nap alatt legyártották a kért alkatrészt. Köszönjük, ez minden frázis nélkül igazi, testvéri segítség volt. A Veszprémi Vegyipari Egyetemet végezte el — ott ismerte meg feleségét, egy évfolyamra jártak — akadémiai jutalommal diplomázott 1951- ben. A Lábatlani Cementgyárba kerültek, ahol üzemvezető partizánok harcoltak a német fasiszták ellen, ma pihenő, hideg múzeumi tárgyak. A várárok tulajdonképpen csak „ízelítő”, a múzeumépület két szintje roppant gazdag dokumentumanyaggal a szerb-horvát nép sok évszázados nemzeti küzdelmét mutatja be — kezdve a kelták és illírek ellen viselt háborúktól a német fasiszták kiűzéséig. Alig hiszem, hogy sok ilyen gazdag és szinte teljes hadtörténeti múzeum van egész Európában — fegyverekkel, térképekkel, pontos makettokkal, csataleírásokkal, hatalmas dokumentumfelvételekkel, kézigránátokkal, harci viseletek- kel, géppisztolyokkal, igazolványokkal, ütött-kopott csajkákkal, zászlókkal... Amikor az ember kikeveredik az üvegszekrények közül, egy kicsit még mindig hatása alatt a furcsa, állott katonaszagnak, sokáig csak tűnődik, hiszen ez a nép tulajdonképpen szinte egész történelme folyamán szüntelenül a függetlenségéért harcolt* és így már sokkal könnyebben meg lehet érezni-érteni az itteni emberekben lévő merev harcedzettséget és fegyelmet (Következik: KRAGUJEVAC- ZASTAVA AUTÓGYÁR) volt, felesége pedig a laboratórium helyettes vezetője. A tehetséges fiatal mérnököt 1961 elején Budapestre az Építésügyi Minisztériumba helyezték. — Szén munkakör volt ez is, de én valahogy nem vagyok híve az íróasztalnak, meg aztán jobban vonzódom az üzemi munkához, mint az irodaihoz. Rövidesen alkalom adódott üzembe menni. Sándor Józsefet nevezték ki a Be- remendi Cementgyár igazgatójának. Jól ismertük egymást még Lábatlanból. Vele beszélgettünk a minisztériumban. Azt mondta: „Gépészeti vonalon rendben leszünk, azonban kellene nekem egy ember, aki jól ért a technikai munkához.” Nem hagyott a gondolat nyugodni, de azt is tudtam, hogy nagyon sok baj van ebben a gyárban, ezért kell ide új igazgató, főmérnök ... — Megörült az új igazgató, amikor mondtam: vállaljuk. „Gyertek — mondta — segítsetek, ismerjük egymást, s ha összefogunk, hiszek az eredményben.” KÉT ÉVVEL ezelőtt, 1961 végén megérkeztek. Tervlemaradás, bizalmatlan légkör fogadta őket. Prémium? Nyereségrészesedés? Szinte ismeretlen fogalmak voltak ezek Beremenden. — Illusztráljam, hogy milyen volt itt a helyzet? Nos, csak egy példát. Az üzem klubjába csak az mehetett be, akinek érettségije volt... Az üzem 1910-től termel. A második, harmadik generáció dolgozik már itt. A műszakiak közül soknak nem volt érettségije, de volt 10, 20 éves tapasztalata, becsületessége, munkaszeretete, de „kiközösítve” érezték magukat. Kérem, amikor idejöttünk, velem is megtörtént, hogy a munkások alig mertek megszólítani, ha mégis, akkor nem tudták hogyan forgassák kezükben a sapkát zavarukban. Az üzemben egyik gyűlésen el is kellett hogy mondjam: munkatársak, én szégyellem magam, ha valaki nem mer velem nyíltan, mint munkás a munkáshoz szólni. Igyekezett az embereket megismerni. Minden lehetőséget kihasználtak ehhez. Az üzem dolgozói közül nagyon sokan méhészkednek. Az igazgatóval együtt ő is „beiratkozott” a méhészek közé. —. A szakkörben az igazgató nem igazgató, a főmérnök nem főmérnök, csak méhészek. Szórakozva beszélgettünk az emberekkel s a méhészkedés közben nem egy üzemi probléma is szóba került ... Lassan kezdett a légkör megváltozni, a dolgozók mindjobban megismerték az új vezetőket, őt is, feleségét is. Már nem forgatták zavarukban a sapkájukat, ha- az igazgatóval vagy a főmérnökkel beszéltek. Az új vezetés, a megváltozott légkör, amiben neki is jelentős szerepe volt — az eredményes munkában mutatkozott meg. Az elmúlt év harmadik és negyedik negyedévében is a klinkerégetők az országos versenyben első helyen végeztek. Személyenként 1000 —1000 forint volt a jutalom. Az év elején a múlt évi munka alapján ők voltak az iparág egyetlen üzeme, amelyik egy teljes havi nyereségrészesedést fizetett, közel félmillió forintot osztottak ki. Ez év első negyedévében pedig az iparág legjobbjai. Eddig 50 ezer forint jutalmat osztottak ki. Mondja, hogy ha kemény is a munka, de ő is, felesége is jól érzik itt magukat, megtalálják a számításukat. Meg aztán öröm az, hogy ebből a gyárból azért mégis lett valami, nem dolgoztak hiába. — Nézze, egy ilyen kis községben más a munkaidő, mint például egy gyárban Budapesten. Itt ha valami probléma adódik, legyen az este is — szólnak és megyek. De így vannak vele a többiek is, itt laknak a közelben, elérhetők. De próbáljon munkaidő után egy műszakit megkeresni például Budapesten. így aztán több is a munkaidőnk, mint napi 8 óra, de ez valahogy egyáltalán nem terhes, sőt szinte természetes. Itt talán még jobban érezzük, mint másutt, hogy valóban a miénk az üzem, s miért is szólna azért bárki, ha valami miatt „hazahívják”... Amikor a beszélgetést eL kezdtük, azt mondta magukról, hogy „kolléga-házaspár vagyunk”. Férj, feleség egy üzemben. Nem zavar ez? — kérdem a feleségétől, amikor a laboratóriumban találkoztam vele. NEVET. — De igen* mert mindig tudom, hogy Feri például menynyi prémiumot kap és így soha nem tud meglepni valami ajándékkal, amit a „dugópénzéből” spórolna össze. Komolyra fordítva azonban a szót — egyáltalán nem zavarja őket az egy gyár, sőt a közös problémák megoldása azonos gondolkodásúvá formálta őket. — De a főmérnök mégis csak főmérnök és a feleség mint a laboratórium vezetője, beosztottja a főmérnöknek és —■.... igyekszem „élezni” a dolgot. Szinte egyszerre vágnak közbe: „Igen ám, de a laboratórium közvetlen az igazgató irányítása alá tartozik, a főmérnöknek nincs beleszólása.” *— De ha a laboratórium vezetője* a feleség azt mondja, hogy ez vagy az a gyártmánynál a vizsgálat „nem megfelelőt” mutatott, akkor mit mond a főmérnök? — kérdezem. — Akkor veszekedünk — mondja a férj. A MEGSOKSZOROZOTT termeléshez természetesen több munkás, műszaki is kell. Azonban — mint mondják — nehéz jó szakembereket „lehozni” ide. De megoldják a szakmunkásképzést is. A jövő évben az üzemben technikumot indítanak. Eddig már 48-an jelentkeztek, szakképzett égetők, lakatosok, villanyszerelők lesznek, számos művezető is meg akarja szerezni a beosztásához szükséges képesítést. Egy gyár készül fel itt a jövő feladatainak megoldásához. Garay Ferenc k. I
