Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-24 / 146. szám

I

y

NAPLÓ

TO JÖNIÖ9 29^

Kritikus hetek az építőiparban

' Amf&or a rendkívül kemény tél elvonult, csupán az építőiparnak 44 millió forintos adósságot hagyott A tavaszi hónapokat úgy kellett megyei építőmunkásainknak elkezdeniük, hogy nem volt megfelelő minőségű és meny- nyiségű építőanyag. A megyei téglagyárak az első negyedévben fele annyi téglát égettek, mint amit tervük előírt Baj volt a mésszel, bizonyos fajtájú előregyártott betonelemekkel s szállítóeszközben sem volt bőség. Tetézte az építők gondjait a munkás- hiány Is, mert hozzávetőleg másfélezer ember „nem jelentkezett” az építkezéseken.

A követelmények ugyanakkor nem csökkentek. A megyei székhelyű építőipari vállalatoknak 1963-ban a terv szerint 987 millió forint értékű építési, szerelési munkát kell elvégezniük — 18 százalékkal többet; mint az elmúlt évben. _

M

it kell felépíteni ?

Megyénkben 1983-ban 1,9

milliárd forint értékű beruházásnak kék „megvalósulnia”, s ebből az építőknek keil az oroszlánrészt vállalni. Hogy csak a fontosabbakat említsük; tovább kell folytatni a pécsi Hőerőmű építését, a komlói Zobák-akna építését. Be kell fejezni a panelgyárat, a Staza üzemet, sok- sokezer forint visszaesést Jelent, ha nem épül M idejében a Mohácsi Fanrslemezgyár harmadik lépcsője. Mezőgazdasági jellegű építkezéseink ugyancsak fontosak, hisz ezekba, több hús, tej. zöldség származik a piacon, az üzletekben. De hány család várja a napfényes, egészséges lakást, amelyből ebben az évben megyénk területén 1882-t kefl felépíteni.

Ipari létesítményeink, kórházaink, bölcsődéink, iskoláink, mind-mind az építő kezeket várják. Nyugodtan mond hatjuk: egész népgazdasági

tervünk sikeres teljesítése, további előrehaladásunk függ az építők munkájától.

Mit hoz az első félév?

Sajnos, nem azt az eredményt, amit vártunk. Bár

kétségtelen: javulás mutatkozik az építőipar munkájában, az anyagellátásában, a műszaki szervezésben, a kooperációban s a szállításokban, az első félév végén az adósság nemhogy csökkenne, hanem még nőni is fog. Megyénk két nagy építőipari vállalatánál, a komlói és pécsi vállalatnál dolgozik a közel 15 ezres építőknek nagy része, ök döntik el végeredményben megyei szinten a tervek teljesítését. A komlói, vállalat dolgozói viszont áprilisi tervüket csak 85,8, a májusit 80,8, s a júniusit 90 százalék körül fogják teljesíteni. Abból a 22 miMó forintból, ami az első negyedévből „maradt” nem sikerült semmit letörlesz- teni, sőt 9 millió körüli újabb adósság szakadt a nyakukba A Baranya megyei Építőipari Vállalat valamivel Jobban áll, áprilisi tervét ugyan 77,9, a májusit viszont már 93,6 százalékra teljesítette. Júniusban a tervszint körüli termelés várható, s valamit az adós Ságból törleszteni is tudnak. A téglagyárak is elmozdultak a 70—80 százalék bűvös köréből s ma már nagyjából elegendő téglát tudnak az építők rendelkezésére bocsátani. A mésszel sincs már annyi baj, mint korábban és a kőbányák is megfeszített erővel termelnek. Kár, hogy a komlói kőbányában emberhiány miatt nem lehet két műszakban dolgozni s csupán a harsány! és polgárdi kőbányák termelnek több műszakban. Az anyagellátás mindenesetre javult, terv nem teljesítés esetén már nem lehet erre hivatkozni.

A munka akadályai

dezése nem volt helyes dolog. Éppen akkor, amikor ilyen lemaradással küzdünk, és emberhiány van, minek nehezíteni a dolgot még az új bérezés bevezetésével is?

Nem kevesen tartanak attól — és erről őszintén kell beszélni —, hogy az építőmunkások otthagyják az ipart, mert nem tudnak annyit keresni, mint korábban. Kétségtelen, hogy egyes munkahelyeken, egyes brigádok Június 1 és 20-a között nem érték el a kívánt szintet, 65—70 százalékra teljesítették tervüket A munkaelszámolási papírokról lefújta az idő a „homokot” (a meg nem dolgozott és mégis elszámolt Időt) s maradt mindenkinél a „puszta” teljesítmény. Látni kell azonban azt is, hogy egyes brigádok egészen jól be leszoktak az új normákba és most már reális teljesítmények alapján kiválóan „foghat a ceruza" is. Meszesen például Június 1-től 10-lg a Kremer kőművesbrigád j.01 százalékra, míg viszont a Molnár kőművesbrigád 110-re teljesítette tervét A dolog lényegét a komlói kórház építkezésén dolgozó Kemer ácsbrigád vezetője tapintotta ki. amikor azt mondta: szoros ugyan ez az új norma, de ha a műszakiák megszervezik az anyagellátást biztosítják a munkaterületet akkor nincs seiAmi baj. lehet teljesíteni

Gépesítés, szervezés

Még minidig sok az építőiparban az „üresjárat”, s a beton-, habarcskeverő gépek, a markolók, rakódók, a daruk kihasználtsága sem megfelelő. Az anyagellátásban sem ott varrnak döccenők, hogy nincs anyag. Inkább ott, hogy nem a megfelelő helyen van. Nyilvánvaló, hogy az új normák eredményessége akkor mutatkozik meg, ha magasan szervezett, műszakilag jól ellátott, pontos tervekkel ■ időbeosztással dolgozó építkezéseink lesznek. Nem kétséges, hogy múlt évben azért nem tudta egyetlen üzem sem elérni a »szocialista építésvezetőség” kitüntető címet, mert nem teljesítették annak összes feltételeit. Az építőiparban munkaerőhiány van, de az építkezés mégslncs eléggé gépesítve, s a munkaidő rendesen kihasználva. Ha minden építésvezetőségen állandó elfoglaltságot biztosítanak a dolgozóknak, ez megyei színim legalább 500 építőmunkás munkába állítását pótolná

A pécsi építők például panaszolták, hogy még a szállításhoz is nekik kell rakódó- murvkásókat adniuk s így az építkezésektől kell az ÉPFU számára elvenni embert, ám ha jól körülnézünk, láthatjuk, hogy a szállítás teljes gépesítése érdekében még nagyon sok tennivaló hárul építőiparunkra. A betont, habarcsot gép viszi ugyan az épületre, de az alapanyagok szállítása, rakodása nincs kellően gépesítve.

Áldozatkész munka

A* építők most olyan helyzetben vannak, olyan „kritikus napokban”, hogy egyszerre kell megoldaniuk az új bérezés kérdését és a téli lemaradások behozását. Ha jól belegondolunk a dologba, akkor rájövünk, hogy egyiket a másik nélkül szinte nem is lehet megoldani A „homok” eltüntetése feltétlen előbbreviszi a teljesítményeket és segít az építőipar előtt álló, rendkívül nehéz feladatok végrehajtásában. Az építőmun kasok az utóbbi hónapokban gyűléseken, beszélgetéseken elmondták: helyeslik az intézkedéseket és készek mindent megtenni a lemaradás behozására. Papp Élek elv- társ, az építők szakszervezete megyebizottságának titkára szemtanúja volt egyik téglagyárunkban annak, hogy a munkások még forrón, szinte Sokan vélekednék úgy az kézzel alig fogható téglákat 'Építőiparban: a normák r< iz I raktak kocsira. Amikor megkérdezte tőlük, miért nem

várják meg, hogy kihűljön, azt válaszolták: mert tudjuk, hogy ért valahol nagyon várják már.

Hősies elszántsággal, nagy

akarással dolgoznak építő- munkásaink, a mészégetőktől kezdve a kőművesekig, hogy eleget tegyenek az ország kérésének. S ebben a lelkesedésben nem maradnak el tőlük a műszaki beosztású dolgozók sem. A komlói és a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál például a műszakiak, a párt és szakszervezet vezetői egy-egy építésvezetőséget a helyszínen patronálnak. — Szervezik, vezetik a munkát, tanácsokat adnak. Az építőknél az utóbbi hetekben kibontakozott egy nagyszerű összefogás, amely a munkák határidőre való — ugyanakkor jó minőségű — elvégzését célozzák.

A „csata*4 (föntő fordulata

Nem kétséges, bogy a „csata” döntő fordulata nyáron zajlik majd le a megyénk különböző helyebi lévő építkezések állványain, a vasúti rakodókon, a teherautókon, a daruk fülkéiben. Hogy ezt a csatát építőiparunk megnyeri, arra kedvező jelek mutatnak. De hogy a téU lemaradás, a 44 millió „kifizetése” valóban megtörténjen, ahhoz a meglévő ezervezetl hibák gyors felszámolása szükséges.

Azoknál a vállalatoknál pedig, ahol az építőiparnak gyártanak le valamilyen' szerelvényt, vagy az építőiparnak szállítanak, ott a dolgozók .Állítsák zöldre a lámpákat", segítsenek az építőkön. Most rajtuk az ország szemel

Szüts István

Vises ablakok mögött

AZ ESŐ DOBOLT a háztetőn, az emberek pedig ott álltak az ablakok mögött. — Csütörtök volt, a naptárak semmiféle ünnepet nem jeleztek és mégis ünnep volt ezen a napon Somberekén. Az esőt ünnepelték.

— Az idén mindössze 15 milliméter csapadék esett nálunk — mondja a tsz főag- ronómusa —, és bizony ez nagyon meglátszik a határunkon. Ősziekből sok lesz a kiesésünk, de a kukorica még adhat jó termést.

— őszi árpából le lesz kiesés — magyarázza az elnök.

— Mennyit terveztek?

— Tizenkét mázsát, annyi meglesz, de nem a tervezettet kell nézni, hanem azt, hogy mennyi lehetett volna. Ha egy kicsit is kedvez az időjárás, meg ha egy kicsivel több a műtrágyánk, akkor Itt rekordtermés lehetett volna. Olyan termés, amilyen még soha sem volt Somberekén.

— Mi Is szeretnénk utolérni az áLami gazdaságokat — mondja á főagrcaiómus —, de ehhez több műtrágya Is kellene. Nekünk is vannak ám terveink. Például tervünk az, hogy minden száz hold szántó után 130 mázsa húst adunk, Ehhez pedig

Vasutas ifjúsági béketalál kozó

BalatonaknádTba vasárnap a

korareggeM órákban lobogókkal, virágfüzérekkel feldíszített különvonatok futottak be: a fővárosiból és az öt vidéki vasúti gazgafóság területéről

ötezer vasutasfiatal utazott a magyar tenger partjára, az immár kilencedszer megrendezett vasutas ifjúsági béketalálkozóra.

A küldötteket az állomáson

a Vasutas Szakszervezet Ifjúsági fúvószenekara köszöntötte.

több takarmány kefl. A* állami gazdaságnak van elég műtrágyája, nézze meg azoknak a siló kukoricáját, azon aztán nem látszik a szárazság.

— Azért Így sem panaszkodhatunk. Mi azért minden évben 500—600 holdat megtrágyáztunk. És a termésátlagaink állandóan nőttek. — Most lesz csak kiesésünk búzából, meg őszi árpábóL De azért, ha art nézzük, mit fejlődött a község, akkor kiderül: elkerültük az 1938-as színvonalat mindenből.

— PEDIG AKKOR Innen egy szem takarmányt sem vittek ki, sőt mi vettünk takarmányt a környező községekben — veszi át a szót Sip Márton brigádvezető. — Most meg, van, aki eladja.

— De vesznek Isi — erősíti Szentes Lázár föagronómus.

— Vesznek bizonyt — Így Nyilas Lajos elnök. — A vé- méndlek például az Idén adtak takarmányterületet a tagoknak, hogy legyen mit etetni a háztájiban, Volt aki eladta. A mieink meg megvették. A tsz hazahozta nekik. De megveszik az utak, árkok menü füvet la, meg ml is adunk nekik. Tavaly például 70 holdat kaptak, idén pedig kiosztottunk egyszer már 35 ho’dat és megint Icapnak még 25 holdat Tavaly siló- kukoricát la adtunk a tagoknak.

És kikötünk a háztáji gazdaságoknál.

— Most as « jő, hogy nem

szólnak bele mindenbe lentről — magyarázza az eir ők. — Tavaly például kiosztottunk a tagoknak munkaegységre 110 vagon kukoricát Bőven van takarmány a háztájiban is, a közösben is.

— És mennyi termett a háztájiban?

— Ott is termett vagy 120

vagonnal. Jól el vannak látva takarmánnyal, legalábbis szemes takarmánnyal. Az előbb azt akartam mondani: nem

szólnak bele — és ex Jó. Vég}

I» megértették, hogy a takar- mányt mindenhogyan állatok eszik meg és a háztájiból la

eladják a felesleget ha másként nem, hát bőrben. — És kedvvel hizlalnak a tagok. Maga mennyit Is szokott hi Zilálni? — fordul a brigádvezető felé

— NE RÖI.AM ÍRJON, hanem a tagokról — hárítja el magáról a kérdést Síp Márton, de azért végül is Kötélnek álL — Két bikát meg hat hízott sertést adtam el tavaly.

— És idén mennyit ad el?

— Legalább ennyit. Most Is van egy bikám, meg egy tinóm hízóban. És lesz hat hízott sertés is, de hizlalnak, itt sokan: a Trank Péter, a' Domonkos János, a Kovács József, aki nemrég adott el egy bikát és 10 ezer forintot kapott érte, a Náray Jánosnak meg nemrég mázsáltuk a bikáját 715 kilós volt. Nagyon szép.

— összesen mennyi állat lehet a háztájiban?

— Megmondjuk ml pontosan. ‘ Kétszázhetven szarvas- marha és 2500 sertés. 425 sertést lekötöttek, de 500—uOO darabot szoktak eladni minden évben. Tudja, jönnek a városiak, a bányászok és azok elviszik azt ami nincs lekötve.

— Egyébként a sertés szerződési tervét a mi községünk már 110 százalékra teljesítette.

KINT ELÁLLT AZ ESŐ. A

föagronómus kimegy a kiskertbe, beletúr kezével a földbe, kis lyukat ás.

— Jó Us eső volt de még eshetne.

Mindannyian ax eget kémlelik. Onnan akarják kiolvasni: milyen lesz az Idei termés, milyen lesz a Jövedelem. Ha a kukorica sikerül, akkor nem lesz okuk a panaszkodásra. A kukorica pedig nagyon szélt.

Szálát János

UNGVÁRI LÁNYOK

A* építtet — Inkább csarnok *“

hosszú is sárgán emelkedik ld a zöld vidékből Messzebb « Dráva- országhatár — középütt pedig a Feke- tevíz, barnás-piszkos, halat-ölö folyam Aztán nyárfák, bokrok, zsombék, fűzesek. A gyár területén — hajdani fel vonulási épületben — apró műhelyek nyílnak, de a másik végében lakók élnek, az udvaron rengeteg gyerek. Itt nőnek fel a gyár tövében. A sárga üzemcsarnok meghökkentően félelmetes: lenkévék kazalba rakva, eztán szürkére festett elszívó berendezés, fúr csa gépsorok — amelyek feldolgozzák # lent — fülsiketítő zaj, ventilátorok, a levegőben pedig por és pelyva. Feltűnően sok fiától lány dolgozik itt —• köztük meglehetősen kevés a környékbeli — sok toborzott munkás, az ország különböző részéből.

Bakost keresem, Bakos Mihály igazgatót, ordítják a fülembe:

— Ott megy ni

__l Az « tűttöt-sapk

ásad

Meg b találom. Középkorú férfi, borosra* állá, szemöldökén apró „len- szőfee” pihék és a vállán is, sapkáján is. írd, hogy menjünk ki, itt aligha tudunk szót váltani, ami igaz is, mert a por veszettül kaparja a torkomat, szememet

— Ronda munka ez'..- jegyeztem

meg. Bakos vállatvon;

— Meg lehet szokni... ®n már csinálom néhány évtizede. Dolgoztam az ország több lengyárában. Szép munka ez, elhiheti.

—i A len zömét a megyéből kapják: főleg a szigetvári járásból — (komoly mennyiséget Somogy megyéből) jövőre pedig a siklósi járás néhány községe, Beremend, Diósviszló, Vókány, aztán Fels őszen tmárt on szövetkezetei is szállítanak majd. Körülbelül 200 hold- nyi területen termesztenek lent, igazán jó minőségűt,

i— Mennyi az átlagkeresett

— Ezerkettö, nyáron ezerhatszáx...

— Melyik a legnehezebb munkahely?

Bakos furcsán mosolyog:

— No látja, arról irhást. Pokoli munkát végeznek az áztatóbon. Megmutatom ...

A Feketevtz töltésének innenső oldalán beton medencék süllyednek a földszinttől lefele. Harminc-har- minckét fölös melegvizet eresztenek n

medencékbe elhelyezett lenkévékre. —

Csöveken levegőt is nyomnak a vízbe, amely most olyan barnás-fekete, mini a szomszédos folyó. Nehéz, rothadó illatot áraszt az áztató. A len rostszálai és a fás kéreg között „pefctin” nevű anyag tartja szilárd állapotban a lenszálat Ha beáztatják, a vízben képződő aerob-baktériumok felélik a peJetin; — 16—24 óra alatt — és a rostszál nagyszerűen elválik « kéregtől a tőrő-crépefc fogai alatt

— Ebben az a nehéz, hogy a M* lenkéve alig őt kiló súlyú nyers állapotban, de ázás után megduzzadnak a szálak is egy kéve húsz kilót nyom. Két és fél-méter mélységből kell kiszórni a kévéket, amikor a vizet lecsapoljuk. Ez a nehéz. A lányok ugyan nem szórják a kévét ők kint terítik szárogatják. Kétezer forint a keresetük, de a férfiak háromezret is megkeresnek. ök végzik a nehezebb munkát. ..

Tótkomlós népe — ez mór tradíció — évtizedek óta vándorolt annakidején, szezon kezdetén az áztatókhoz. Ezek a lányok — akik most itt a Drávasza- bolcsi Lengyár áztatóiánál dolgoznak —* zömével tótkomlósiak, valamikor az anyjuk, dédanyjuk is lennel dolgozott De azért... manapság már nehéz idetoborozni munkásokat. Most is hetven főre lenne szüksége a gyárnak. Az üzem szakemberei állandóan járják az országot és hivatalos munkájuk mellett toboroznak is, de kevés sikerrel.

» A pontos létszámot nehéz tenne most megmondanom, tok a vándorlónk. Borsószedéskor például egyik napról a másikra tizenöt munkásom eltűnt, nem b jöttek be többet, csak a munka könyvükért. Elszegődtek a mezőgazdaságba

•— De a törzsgárda, azért aiéy is

csak marad.,:

— Persze. Ma mór nem szezon-munka ez, hiszen ősszel bent az üzemben biztosítunk az áztatóknak is munkát,

legföljebb kevesebb keresettel. De Így is jól kijönnek, hiszen hét forintért ebé det, vacsorát kapnak az üzemi konyhán, a szállásért is alig fizetnek valamit. Jövőre különben nyolcszázezer forintért építünk új leányszállást ....

Bejárnak Harkányba ~ hat kilométer rá®» — aztán heti két alkalommal mozi van, televízió, könyvtár... bár Bakó* Mihály szerint nem nagyon népszerű még itt az irodalom. Könyvet aligha vásárolnak, inkább öltözködnek, a lehető legdivatosabb holmikba.

Vasárnaponként, vagy szómba« este, sokszor nem b tudom, mit kö- tzőnjek, kezitcsókolomot-e, vagy mást, alig ismerem meg egyíke-másikát..,

r— Ennyi lánnyal azért akad itt gond is ...

HéhánnyaL Egyik este zörögnek

a lakásomon, jöjjek hamar, mert az Ica beleugrott a Feketevízbe. Befele főt* dúltam, aludtam tovább.

— Nem értem.

— Térdig ér a Feketevtz. A Dráváig meg nem juthat el, mert a hídon ott a határőr, ügy is volt aztán, ahogy gondoltam: térdig érő vízbe ugrott bele, csurom iszap volt. Másnap beszéltem vele, azt mondja, udvarolt neki egy villanyszerelő, Ígérte, hogy feleségül veszi, aztán becsapta. Ezért akart ön* gyilkos lenni,..

*4 Még szerencse, hogy nem sikerű»...

rí Volt, emtéyik hypót tvoL. Szerelmi bánatában... Nehéz dolog ez. Itt a sok határőr, jóképű, fiatal legényeié, aztán meg az üzemünk fiatal munkásai te... A lány sok, lehet válogatni, udvarolnak, szépeket mondanak, ígérgetnek és néhány láng hisz a „nagy va Tlomások ban”. Aztán amikor csalódnak, megcsinálják a bajt. A lányokkal való problémák több gondot okoznak mint az üzem termelése. Megértőnek kell lennem, vigyáznom b kell rájuk, de a szabadidejüket sem lehet regulárison kicentiznem, meg akkor ott a termelés... Ajaj! Nincs nekem egy percnyi időm...

Ttakas telepvezető különben nagyon is nyugodtan, szinte kedélyesen mesélte el nekem, ami arra vall, hogy — részben jók az idegei — másrészt pedig —., szereti ezt a kollektívát és az üzemet. Ez az igazság. Egyszerű munkásember ő is, bejárta az egész országot, sok tapasztalatot szerIhagyatott vidéknek tűnik itt a zett, nem csak a szakmában, hanem a

kornyék, hiszen az országhatár vezetésben és az emberekkel való búmentén, ugyan mi kötné le a gyár fia- násmódban is.

táljait? Ve ez csak felületes aggódás. peren*