Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
t9®3. JÜNTDS 23. lUA5»t<l 3 Véget értek a Pannónia mezőgazdasági napok Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes elvtárs záróbeszéde ARATJÁK AZ ŐSZI ÁRPÁT A megye déli részein: Kovács hidán, Siklóson, Villányköves den, Magyarbólyban megkezdték az őszi árpa aratását. Mu nkához láttak az emberek, hogy helyet készítsenek a gépeknek v „DIAGNÓZIS" a mecseki tbc-kórház állapotáról Szombaton délelőtt a pécsi járási tanács dísztermében újra összeültek mindhárom tudományos szekció résztvevői, hogy értékeljék a háromnapos tanácskozás eredményeit s ünnepélyes búcsút vegyenek az I. Pannónia mezőgazda- sági napoktól. A záróünnepségen beszédet mondott Keserü János földművelésügyi miniszterhelyettes. Hagy erőfeszítésekre van szükség Keserű elvtárs, miután méltatta a háromnapos tudományos ülésszak munkáját, ismer tette a mezőgazdasági termelés fellendítésében, az ötéves terv célki tűzéseinek teljesítésében előttünk álló feladatokat. Bevezetésképp hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság fejlődésének jelenleg igen felelősség- teljes időszakában vagyunk. A második ötéves tervben a mezőgazdasági termelés 22— 23, a felvásárlás 55 százalékos növelését tűztük ki célul. Mint ismeretes azonban, az első két évben különböző objektív és szubjektív okokból lemaradtunk a fejlődés ütemében, a termelést csak 3, a felvásárlást 13 százalékkal sikerült növelni. Ehhez hozzájárult többek között az egymásutáni két aszályos év, az állat-, főleg a tehén- és koca- állomány csökenése, a gyenge termelőszövetkezetek alacsony színvonalú gazdálkodása, a sokszor szervezetlen gépellátás, valamint az, hogy az ország szántóterülete rövid idő alatt 9,5 millió holdról 8,8 millió holdra csökkent. Nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a lemaradást pótoljuk s az ötéves terv célkitűzéseit megvalósítsuk. Előadása további részében Keserü elvtárs 10 pontban foglalta össze az előttünk álló feladatokat Mindenek előtt az ország kenyérgabona szükségletének hazai előállítását kell megvalósítani. Ehhez az szükséges, hogy 2,4 millió kataszt- rális holdon 13 mázsa körüli átlagtermést érjünk el búzából. Másodszor meg kell teremteni az előirányzott állati termékek eléréséhez szükséges takarmányok kellő mennyiségét és megfelelő minőségét Az volt ám a jó, amikor a tnesterember nyakába akasztotta tarisznyáját és elindult világot látni! Addig haza sem jött, amíg négy-öt országot be nem járt. Akkor aztán hazajött lapos tarisznyájával, de tudással, tapasztalattal alaposan felvértezve. Igazuk van, akik ezt mondják? Igazuk. Még akkor is igazuk van, ha hozzátesszük: elég nyomorúságos kenyér voit ez a vándorlás. Sok fiatallal beszeltem. Azt mondták: ők is vállalnák még az ilyen vándorlást is, csakhogy lássanak, tapasztaljanak. A szentlőrinci mezőgazda- sági technikum kapcsolatot teremtett az NDK-beli stral- sundi mezőgazdasági szakiskolával. A Balti tenger partján van ez a város, Rostocktól, a kikötővárostól nem messze, de hazánktól, főleg Villánytól mintegy 1600 kilométerre. És mégis eljöttek ezek a 19—20 éves fiatalem- oerek és lányok, hogy tanuljanak, hogy tapasztaljanak. És elmennek a szentlőrinci diákok is Stralsundba a tapasztalatért. Siegfrid Krenz elvtárssal, a német diákok tanárával, Szommer Dezsővel, a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum tanárával és a német liakok hűséges kísérőjével, A kukoricánál, mint legfőbb abraknál a jelenlegi 12— 14 000-ről 16—18 000-re kell növelni országosan a tőszámot, pillangósoknál és más takarmányoknál is csökkenteni a megkésett betakarítás okozta tápanyag-veszteségeket, fokozni kell a rétek, legelők fűhozaniát, melyek rendezésével egy forinttal lehetne csökkenteni a tej literenkénti önköltségét, fokozni kell a táptakarmány gyártást, mely 1964-re eléri a 120 000 vagont. A nagyszerű alkotások évei Fejleszteni kell az állattenyésztést, elsősorban növelni a tehén- és kocalétszámot, melyről már a szekció-üléseken is sok szó esett. Gazdaságpolitikai intézkedésekkel is ösztönzőbbé kell tenni a tehéntartást. Baromfinál az ötéves terv végéig főként a tojástermelést kell növelni. E célból 40 000-es tojóüzemek kialakítása folyik az országban, ezekben az tizemekben már tyúkonként 200 tojáson felüli évi termelés elérése a cél. Az ö téve.í terv során 127 000 hold új gyümölcsöst és 80 000 hold szőlőt kell telepíteni az országban, a telepítésekkel eddig 46, illetve 43,7 százalékra állunk. Főleg a homoki és hegyi telepítéseket kell szorgalmazni s továbbra is küzdeni kell az ellen, hogy szántóföldi termelésre alkalmas területeken létesítsünk ültetvényeket. A nagyüzemi zöldségfejlesztés növelése érdekében az idén 40, jövőre 150 tsz-ben létesítünk korszerű palántanevelő telepeket. Fontos feladat a ma még gyenge tsz-ek megerősítése. 1400 gyenge tsz működik az országban, s ha ezeket megerősítjük, máris 10—12 százalékkal nő a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaság legfontosabb feladata most az őszi munkacsúcsok gépesítése, továbbá az állattenyésztés, szőlő- és gyümölcs-, valamint zöldségtermelés speciális gépesítésé. Talajerőgazdálkodásnál jobban ki kell használni az istálló- és zöldtrágyában rejlő tartalékokat, fokozni kell a műtrágyagyártást és ellátást, mert a hektáronkénti 39 Berthold Péterrel, a villányi tsz tagjával beszélgettem. Siegfrid Krenz azt mondta: | r— Nagyon sokat tanultunk itt. A diákok a szőlőről eddig csak hallottak. Most látták is. Nagyon el voltak ragadtatva. Ugyanígy voltak a kukoricával is. Nálunk nem érik be a kukorica, mi csak silónak tudjuk használni. Mi a burgonyát temesztjük takarmánynak is. Csodálkoztunk, hogy itt ilyen kevés burgonyát termelnek és azt is kézzel szedik ki. Nálunk kombájnok szedik. A kézi burgonyaszedést maguk is tapasztalhatták, hiszen a tíz nap alatt, amit a villányi tsz-ben töltöttek, volt módjuk burgonyát szedni. A tsz-ben a burgonyát szedték és ennek egy részét exportra küldték. Egy alkalommal megkérdezték az exportőrt: hová viszik ezt a burgonyát? Azt válaszolta: Németországba. Nyugatra? Nem. Az NDK-ba. Hát ezen jót nevettek a németek is, a villányiak is, hiszen éppen előbb dicsekedtek, hogy náluk mennyi burgonyát termelnek. — Persze nálunk a burgonya is később van, mint itt Magyarországon. Ezért visz- szük innen, amíg nálunk nincs — magyarázta Siegfrid Krenz, aki egyébként nagyon kilogrammos hatóanyag-felhasználással nagyon lemaradtunk a környező államoktól. Az ötéves terv végére 670 ezer hold lesz az öntözött terület az országban. Az öntözési beruházásokat a jövőben azonban úgy kell irányítani, hogy ott vezessék be elsősorban az öntözést, ahol a legnagyobb terméseket biztosítja. Fontos feladat az 5,5 millió hold javításra szoruló talaj megjavítása is. Ezt egyes tájegységek komplex talaj- védelmével kell megoldani. És végül meg kell gyorsítani a fejlett termelési eljárások elterjesztését, javítani a szak-propagandát, a szakmai tanácsadást, érdekeltté tenni a szakvezetőket és fizikai dolgozókat a fejlettebb módszerek bevezetésében. Hasznos tanácskozás volt Keserű elvtárs záróbeszéde után Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettese megköszönte a külföldi és hazai előadók fáradságát, a rendező szervek munkáját, s végül az I. Pannónia mezőgazdasági napokat berekesztette. Központi tanműhely a Széchenyi Gimnázium udvarán A városi tanács elhatározta, hogy központi tanműhelyt létesít Pécsett a belvárosban. Erre a célra ösz- szesen 2 és fél millió forintot fordítanak majd. Ebből egymillió forintot a kormány, további egy és fél millió forintot pedig a városi tanács biztosít. Számítanak arra is, hogy a pécsi üzemek és a szülőd munka- közösségek jelentős társadalmi munkát ajánlanak majd fel a központi tanműhely létesítéséhez. Ezt a Széchenyi Gimnázium udvarén kívánják felépíteni. A terv szerint a központi tanműhely négy műhelyteremből és két tanteremből áll majd. A központi tanműhely tervei még az ősiszel elkészülcsodálkozott azon, hogy nálunk milyen kevés burgonyát esznek az emberek. Ebbe sehogy sem tudott belenyugodni és ha valami kifogásuk volt, akkor az az, hogy kevés burgonyát kaptak Villányban. Húst viszont annál többet. Berthold Péter mindig együtt volt a diákokkal. Azt mondja: felért ez egy tarful- mányűttal. Ö is sokat tanult. Mit például? — Három éves a izakisko- lájuk. Csak tizennyolc éven felüliek jelentkezhetnek. Amíg ezt a korhatárt el nem érik: tsz-ekben, állami gazdaságokban dolgoznak. Tizennyolc éves korban az ember már jobban el tudja dönteni: mi is akar lenni. Ezek a fiatalolc eldöntötték. Nagyon szeretik a hivatásukat. Minden érdekelte őket. Jól értenek az erő. gépekhez és munkagépekhez. A termelőszövetkezetünk kapott egy lengyel rendsodrót. Kínlódtunk vele, sehogy sem sikerült beállítanunk. A diákok ezt látták. Mondom nekik: menjenek, nézzék meg. Hárman ugrottak. Igazítottak valamit rajta, az egyik felugrott a traktorra, már ment is. a másik kettő meg futtában matatott még valamit a rendsodrón, öt perc alatt készen voltak. Ügy ment a rendsodró, mint a parancsolat. Két évvel ezelőtt 1961. májusában kezdték építeni a mecseki tbc-kórházat. Kivitelezőjének, a Komlói Építőipari Vállalatnak elég szigorú határidőt szabtak, ami szerint e* év szeptemberében beköltözhetően át kell adnia várományosainak. Annak ellenére, hogy a mostoha talajviszonyok, a közismerten zord mecseki telek erősen gátolták a munkálatokat, az építkezés megfelelő ütemben haladt, s úgy látszott, nem lesz különösebb akadálya a kórház határidős átadásának. Az építési program szerint már tavaly ősszel felszerelték az ajtó, ablaktokokat, hogy a tél beálltával megóvják a csapadéktól, a felfagyástól a friss vakolásé termeket, folyosókat. Ezért az üvegezéshez szükséges anyagmennyiséget jóval előbb, még tavaly márciusban megrendelték. Az anyagkiutalésra illetékes szervek azonban túl korainak találták a terminust, amit az elutasító válaszukban ki is nyilvánítottak. A dologban csak az a különös, hogy amikor a kivitelező vállalat öt hónappal később, augusztusban is előállt az igényével, az épületatnyag-eliátók újra a fontossági sorrendre hivatkozHuszonhét német fiú és lány tíz napig volt Villányban. Igaz, a szentlőrinci technikum vendégei voltak, de ide is elhozták őket: lássák, hogyan megy a munka a termelőszövetkezetben. — Most visszajönnek Szent- lőrincre — magyarázza Szommer Dezső tanár — és onnan a mi diákjainkkal együtt elmegyünk a Balatonra. Aztán pedig mitőlünk megy huszonhét diák Stralsundba. Nagyon várjuk már a megérkezést. Sokat szeretnénk tanulni mi is. Hamarosan huszonhét szentlőrinci diák indul a Balti tenger partjára, hogy a gyakorlatban, munka közben tanulmányozza az NDK mezőgazdaságát. Nagy bőröndökkel mennek, nem tarisznyával, s nem gyalog, biztos helyre mennek és nem a bizonytalanságba, mint a valamikori vándorlegények. Elindulnak világot lumi, tapasztalni. Ha valamit kifogásolni lehet, az csak az: jó lenne, ha más iskolákból is, sőt nemcsak közép-, hanem ipari tanuló iskolákból is, egyetemekről is minél több fiatalnak teremtenék meg a világlátásnak ilyen lehetőségét. Ebből csak haszna lenne az országnak, a jövő szakembereinek egyaránt. £ zalai János tak, s az anyagszállítás ismét elmaradt. Az építők, miit tehettek mást, illedelmesen várták a „fontossági sorrendet”. És ha az üveg nem is, de a tél megérkezett és félrelökve minden sorrendet már novemberben megkezdte és következetesen folytatta is rombolási tevékenységét, egészen március végéig. A belső kőművesek pedig, hogy mentsék ami ment hető, olajkályhákkal iparkod; tak ellensúlyozni a minden oldalról rájüktörő, egyre zordabbra forduló időjárás következményeit. A tőkésítés e legelemibb módszerei mégsem nyújthattak még minimális biztonságot sem a munka folytatásához. A fedetlen ajtókon, ablakokon át bezúduló hóviharok meghiúsították azt a kicsike lehetőséget is, ami mellett elvégezhették volna a belső hidegburkolásokat, a csem- pézést és a mozaiklapok beépítését. Ez egymagában nem kevesebb. mint négyhónapos tervle- maradást okozott nem is beszélve a következményekről. Egész télen át hat- nyolc ember csak azzal foglalkozott, hogy az épület belsejéből 'kilapátolja a havat, mégsem tudták megakadályozni a károkat. A vakolat lefagyása és az aljazatbeton tönkreme- nése forintokban is megközelíti a százezret, mégsem fo- rinitosíthatjuk a károkat. Annál inkább sem, mert igazában csak ezután jelentkeznek. A salétromot izzadó falak minden szónál beszédesebben bizonyítják a tovább hullámzó károk következményeit, amelyek talán évek múlva is szem- rehányják a szinte pótolhatatlan mulasztásokat* Ebbe a kórházba olyan betegek kerülnek, akiknek a jó levegő, az egészséges környezet jelenti elsősorban a gyógyulást. Nos, jó levegőben nem lesiz hiányuk, mert abba nem szólhatott bele semmiféle anyagellátó szerv, de az őszi, a téli hónapok szobákba, társalgóba kényszerítik a betegeiket, s nem hinnénk, hogy a salétromos falak valamiben is elősegítenék a kórház orvosainak gyógyító tevékenységét. Persze azt sem mondhatjuk, hogy az építtető szemet hunyt a károsodások, s főként a négyhónapos lemaradás felett. A rendelkezésre áflló szankciókkal élve joggal kijelentette, hogy az építési szerződésben a tél nem foglaltatik benne, és ezért a lemaradás minden napjára 12 ezer forint kártérítést követel a kivitelezőktől. Ha ezt négy hónappal beszorozzuk, bizony tekintélyes összegre szökik fel a kártérítés. Óvatos becsléssel is legalább 10 darab kétszobás lakást lehetne építeni ezekből a forintokból. Mégis azt mondjuk, eső után köpönyeg ez az elégtétel, mert ettől a lemaradás még lemaradás marad, s mit sem változtat azokon a súlyos problémákon, amelyeket fentebb már éknondot- tunk. S, hogy mégse varrjunk minden mulasztást a már említett anyagellátó szervek nyakába, el kell mondanunk azt is, hogy más hibák is megtetézték a jobb sorsra érdemes tbc-kórház mai siralmas állapotát. Szerintünk az ÉM Középülettervező Intézete sem mentes ezektől a hibáktól. A legfőbb, a legsarkalatosabb hiba mindenekelőtt az, hogy ez a kórház nem egyedi terv szerint épült; Nem tudjuk biztosan, hogy hetet vagy kilencet építettek belőle ugyanazon terv alapján, de azt tudjuk, hogy a nyíregyházai tbc-kórház homlokegyenest más helyi adottságú, mint a, mecseki, mégsem vették figyelembe ezt a tervezésnél. így történhetett meg az, hogy ugyanolyan konstrukciójú alapokat kellett kivitelezni a Mecsek összefüggő sziklatömbjein, mint a nyíregyházi futóhomokon. _____ __ A kivitelező állítólag reklamálta is ezt a Baranya megyei Tanács tervosztályán, ahol adósak maradtak a válaszszák Valószínű úgy gondolták, hogy abból semmi esetre sem származhat kellemetlenségük, ha megmaradnak a KÖZTI tervei mellett. Pedig a kivitelezők szerint jelentős betonvas és cementmegtakarítást jelentett volna az eredeti terv bizonyos módosítása. Ezeken a tapasztalatokon okulva a tbc-kórház beruházói és úgy tűnik, a kivitelezői is elég későn vették észre, hogy a létesítmény északi falai nem felelnek meg az időjárás szeszélyes próbatételeinek. Most ügyködnek azon, hogy a már kész falak szigetelését bontás nélkül megoldják, ami legfeljebb, a vagy sikerül vagy nem elvén bizonyíthatja be a hozzá fűzött reményeket. Ez a bizonytalanság sajnos abban is megmutatkozott, hogy a tervben nem szerepelt az épület belső csempézése (!?). Aztán, hogy mégse maradjanak szégyenben, bekalkulálták a fürdők, mosdók csempézését, de később a KÖJÁLL olyan igényekkel lépett fel, hogy a konyhát, a kiszolgáló helyiségejt is feltétlenül csempézni kell, a higiénia legelemibb követelményeinek megfelelően. Most aztán főhet a fejük, mert ekkora értékű munkához csempét szerezni nem kisebb feladat, mint kacsalábon forgó kastélyt rekonstruálni a tbc- kórházből. Ennyi hiányosság láttán szinte előkívánkozik a kérdés: ki tartja nyilván mindezeket, s ki az, aki a nyilvántartáson túlmenően meg is teszi majd a szükséges lépéseket a felelősség megállapítására. Pálinkás Györgj j nekj Ol&rnet diáh&h (ViLLcuty&cufi A \ t