Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

4 1063. JÚNIUS 2t f \ PÉCSI DIOGENES Emlékezés Mátyás Flóriánra ÉLETE éppoly szerény volt, mint ő maga. Kortársai felje­gyezték róha, hogy az élet külsőségeivel semmit sem tö­rtidőt.. A könyveket kivéve alig valamicskét költött az élet- fenntartásra. A régi Petrezse­lyem (ma; Aradi vértanúk) utcájának első házában lakott szinte remeteként. Még télen is fűtetlen szobában, bundá­ban üldögélve törte a fejét a különböző történettudományi kérdéseken. Napnyugtával tért pihenőre, de reggel négykor már talpon volt. Az egész vá­ros tudta róla, hgoy hozzá be­jutni igen nehéz. Kerülte az emberek zajos társaságát, fél- revonultan szeretett élni. Zár­kózottsága eleinte annyira szemet szúrt, hogy egyidőben bankócsinálás gyanújába ke­rült. Hatvanöt éven át lakott — némi megszakítással — Pé­csett a századvég egyik legna­gyobb történettudósa, nyelv­kutatója, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendes tagja: Mátyás Flórián. Valóban el­mondhatjuk róla: a tudo­mányért élt. Nem kereste az elismerést, a rangot és a va­gyont. Ami kevéske vagyon­hoz házassága révén hozzá­jutott, azt is a Matessa nevű vámosi árvaházra hagyta. Életpályája 1818. május 3- án indult el Felső-Detrehem- böl (Torda-Aranyos m.). Gor­kijhoz hasonlóan ő is tizen­egy éves korában válik meg a szülői háztól, s saját erejére hagyatva regénybe illő módon töri előre magát az élet ke­serves megpróbáltatásai köze­pette. Eleinte gazdaságban dolgozik marhaetetőként, majd a kőművesek mellett tégla­hordó, később szabó-, varga-, borbély- és festőinas. Talá­lóan mondogatta magáról: „En voltam az utolsó koldusdiák.” A mai fiatalság is példát me­ríthet acélos akaraterejéből: káryifizalt liter TISZTÍTÁS, szőnyeg és karbantartás. Javítás Pécsi TEMPO KSZ, Pécs, Sallal utca to. Telefon: 35-69. „Mint a megedződött acél, mely a kalapács gyengébb ütésinek nem engedvén, a nehezebb pörölyök alatt dara­bokra törik: úgy engem is a komor szerencse ellenállhatat­lan hatalma porrá zúzhat, de elkezdett utamból semmi erő ki nem téríthet.” KEMÉNY véleményét már fiatal korában sem rejtette véka alá: „Hát csak a gazda­gok és nemesek lehetnek jó­tevői az emberiségnek? Csak azoknak van jussuk jellépni a világ piacára s hajhászni a dicsőséget? Mi, szegény község a szenvedésekre kárhoztatva köszönjük meg, ha izzadsá­gunk után egy kis kenyeret kaphatunk s nem veszünk el éhen? ... Hogyha élek, mond­hassam, hogy éltem; s nem­csak a kevésnek s kis időre használjak, hanem hogy a ké­ső nemzetség is érezze hasznát életemnek ...” Ezeket egy ti­zennyolc éves írja magáról. Tanulmányait nemcsak Keszthelyen, Eszéken és Pé­csett folytatja, hanem Kele­men József pécsi pártfogója segítségével a retorikát Fiú­méban, a költészetet Paduá- ban, a filozófiát pedig Zárá­ban hallgatja. A latin és gö­rög nyelven kívül alig húsz éves korában elsajátítja a né­met, francia,- olasz, héber és arab nyelvet. Anakreon. Sapp­ho és Petrarca verseiből for­dít magyarra. Hosszas bolyongás után 1839-ben érkezik vissza Pécs­re, ahol elvégzi a jogot, majd ügyvédeskedni kezd. Később nevelőnek megy el Gombára, majd Borgátára, később a Ba­ranya megyei Gödrére. Köz­ben erősen nekilát az önmű­velés munkájának. Eddigi is­mereteit a szanszkrit és a perzsa nyelvvel gyarapítja. A tudományos irodalomban 1855-ben jelennek meg ki­sebb nyelvi tanulmányai. Ezekben erős határozottsággal állást foglal — ma már tud­juk: tévesen — a finn-magyar nyelvrokonság ellen. Tanítá­sával szemben Hunfalvy Pál száll síkra, s erős kritikája alapja lesz a további polé­miának. Már a pécsi főgimnázium­ban tanárkodik, amidőn 1860- ban megindítja „Magyar nyelvtudomány” című munká­ját, amelyben sokszor érződik erős hazafias érzülete: „Ha magyarosan hangzik ugyan, de nem magyar, amit szólsz; mi­vel nem magyar, amit gon­dolsz: megtörténhetik, hogy nem lesz magyar, amit ér- zesz.” Száz évvel ezelőtt, 1863. március 30-án az Akadémián olvassa fel „Magyar ősnyelv- tanulmányok” című tanulmá­nyát, amelyben a Halotti Be­szédet értelmezi meglepő nyelvtörténeti tudással. Köz­ben elárulja, hogy „magán- használatra” elkészítette a Magyar nyelvtörténeti szó­tárt. 1865-ben az Akadémia Má­tyás Flóriánt másodkönyvtár- nokként alkalmazta, s meg­bízta a nyelvtörténeti szótár elkészítésével. Három év múlva meg is jelent a Ma­gyar Nyelvtörténeti Szótár el­ső füzete. Sajnos a harma­dik füzet után bejelenti: „E dolgot magam nem győzöm, s nem akad, ki ingyen tegye. Jövedelmem nincsen.” A nagy munka félbeszakad. Az eszme érdeme azonban az övé. Történeti témájú dolgozatai is jelentősek. Saját költségén járja be a hazai és külföldi könyvtárakat, s 1881-ben saját pénzén megindította történeti kútfőgyűjteményét: a Histó­riáé Hungaricae Fontes Do- mestici-t. Ennek négy kötete rövid öt év alatt jelent meg. Különösen jelentős ezek kö­zül az Anonymus korára vo­natkozó megállapítása: szerin­te III. Béla király jegyzőjé­nek kell őt tekinteni. Pauler Gyula szerint: „Mátyás Fló­rián vállalatát és kiadásait valóban korszakot alkotónak kell tekintenünk." Nem cso­da, hogy rövidesen meghívják a Pauler—Szilágyi által szer­kesztett „A magyar honfogla­lás kútfői” c. mű munkatár­sának. Nem vállalja. Később azonban az ő tollából jelenik meg a „A magyar nemzet története” tíz kötetes mű kri­tikája. Sok-sok történeti cik­ke jelenik meg a Századok­ban is. 1898-ban az Akadémia rendes tagul választja Pauler Gyula ajánlatára. MÁTYÁS FLÓRIAN 1904 április 2-án halt meg Pécsett 86 éves korában. Halála előtt pár nappal még ezt mondotta az őt meglátogatóknak: „Ha­lálom idejéről én rendelke­zem. Áldozó csütörtök ünne­pén halok meg.” A természet törvénye tiporta szét utolsó emberi akaratát: húsvét előt­ti napon halt meg. A pécsi közművelődési szervekre vár a feladat: jelölje tábla annak a háznak a falát, ahol életé­nek java részét a tudományért égve ellobbantotta. Dr. Tóth István A jogi felvilágosító munka és tanácsadás már több éve folyik városunkban a Hazafias Népfront városi titkársága mellett működő jogi akció bi­zottság szervezésében. Az ed­digi tapasztalatok azt bizo­nyították, hogy változtatni kell a korábbi körzeti mód­szereken, hogy a lakosság valóban hozzájusson a számá­ra legfontosabb tanácsokhoz. Ezért a napokban megbeszé­lést tartottak a Hazafias Nép­frontnál és elhatározták, hogy a jövőben minden ügyvédi munkaközösségben megszerve­zik a jogi tanácsadást. He­tenként egyszer — csütörtö­kön — négytől hatig ügyele­tes ügyvéd ad jogi tanácsokat azoknak, akik a Hazafias Nép­front útján kívánnak tájéko­zódni vitás ügyeikben. A jogi tanácsadást július 1-től az i. számú ügyvédi munkaközös­ségben, a Bem utca 22, a 2. számú munkaközösségben, Kossuth Lajos utca 22 és a 3. számú munkaközösségben, a Geisler Eta utca 1 és a Kos­suth Lajos utca 23. szám alat* vehetik igénybe. Megállapodás született ab­ban is, hogy a lakosságot érintő fontosabb kérdésekről, mint az SZTK-ügyek, lakás­gazdálkodás, társadalmi tu­lajdon védelme, gyermekvéde­lem, házasság és az érvény­ben levő polgári törvény- könyv egyes paragrafusai — rendszeresen előadásokat tar­tanak a Hazafias Népfront szervezésében. Megjelent a Szegedi Szabadtári Játékok programfüzete Magyar, angol és német nyelven megjelent a Szegedi Szabadtéri Játékok program- iüzete. A többtízezres pél­dányszámú kiadvány a játé­kok részletes műsornaptárát tartalmazza. Eszerint Erkel: „Brankovics György’; című operáját július 20, 24 és 27-én, Shakespeare: „Szentivánéji álom-’ című művét július 21, 25. SÍ és augusztus 4-én, Ver­di „Trubadur”-ját július 28-án, augusztus 1-én és 3-án, Jo­hann Strauss: „Cigánybáró”- ját augusztus 8, 10, 11, 15 és 19-én, a Magyar Állami Népi Égyüttes műsorát pedig augusztus 14, 18 és 20-án lát­hatja majd a közönség a Be­loiannisz téri szabadtéri szín­pad mintegy hétezer szemé­lyes nézőteréről. Jobb és gyorsabb betegellátás Ősszel elkészül a Városi Rendelőintézet új szárnya — Kialakult az orvosirnokok törzsgárdája A _nécsi Városi Rendelőin­tézet szakrendelőiben ötezer beteg fordul meg naponta. Ilyen tömeg ellátását nem is tudnák megoldani orvos- írnokr nélkül. Az intézetben 605 orvosi szakóraszámra 470 orvosírnoki óra jut. Tehát az egészségügyi adminisztrá­ció túlnyomó többségét levet­ték az orvosok válláról, akik­nek ' több idejük jut a be­tegekkel való foglalkozásra. Kevesebb a kapkodás, idegeskedés, amit különben azonnal megérezné a beteg. A betegek — ha csekély pa­naszuk van is — szeretik, ha foglalkoznak velük, törődnek problémáikkal. Mondhatnánk azt is, hogy a huszadik szá­zad orvostudományában ko­moly szerep jut a pszicho- therápiának, mellyel lényege­sen többet foglalkozhatnak az orvosok, ha nem terhelik őket a gyógyító munkán kívül a sok gonddal járó admi­nisztrációval. A Rendelőintézet nőgyó­gyászati és sebészeti szakren­delésén sikerült először elér­ni, hogy az orvosok csak a legminimálisabb adminisztrá­ciót végezzék. Ezt a szintet, mely valóban kedvező a be­teg, az orvos és a társadalom számára is, rövidesen el akar­ják érni a belgyógyászaton és más szakrendeléseken is. A belgyógyászati szakrendelésen ma még elég sok munka hárul------«iwvvwwvwv i lyen vonatkozásban az or­vosra, hiszen az orvosírnokok egy része még nem áll olyan műveltségi szinten, hogy va­lódi támasza lehessen az or­vosnak, ez pedig az orvosi munka intenzitását hátrányo­san befolyásolja. Az ideg- I gyógyászaton már kezd meg­valósulni, hogy a kórelőz­ményt az asszisztensnő írja fel egy-egy betegnél, azután az orvos már csak „rákér­dez”. így könnyebb az orvos ] munkája, gyorsabb a beteg- ellátás. Természetesen kialakult az orvosírnokok törzsgárdája is, vannak köztük, akik tíz­tizenöt éve ebben a munka­körben dolgoznak, s jól meg­álljaid Helyüket. Gondot -k azok okoznak, akik 3—4 órás a.iast foglalnak el, vagy is­kolai végzettségük alacsony. Éppen az ő érdekükben ve­zet.ék be képzésüknek azt a módjá., amellyel másfél esztendő alatt megtanulhatják a rendelőinté­zeti ügyvitelt, betekintést nyerhetnek a belgyógyászat­ba, sebészetbe, tanulnak mikrobiológiát, ápolástant. Helyes lenne a jövőt tekintve, hogy a rendelőintézetben al­kalmazott valamennyi orvos- írnokot köteleznék a tanfo­lyam elvégzésére és az újon­nan felvettek oktatásáról ha­sonlóképpen gondoskodnának. Különösen fontos, hogy az or­vosírnokok jól ismerjék az ügyvitelt, mert a betegekre nézve (táppénzes igazolvá­nyok kiadása stb.) ebből adó­dik a legtöbb bonyodalom. Ősztől bővül a Városi Ren­delőintézet, az új szárny birtokbavétele azonban nem jelenti a betegellátás teljes korszerűsítését. Ahhoz, hogy a szakr- ndelókben megfor­duló ötezer betegnek megfe­lelő ellátást biztosítsanak, szükségük lenne az egész épü­lettömbre, tehát az SZTK he­lyiségéire is. Amennyiben ezt megkapnák, létrehozhatnák a központi betegnyilvántartót. A nyilvántartóban jólképzett írnokok mindenkiről, akit szakrendelésen egyszer már megvizsgáltak és gyógykezel­tek, kartont vezetnének, ösz- szegyűjtenék leleteit, műté­téinek, betegségeinek részle­tes leírását A betegnyilván­tartó állandó kapcsolatot tar­tana a szakrendelésekkel, így megszüntethetnék a túlzsú­foltságot és sorbanállást is, hiszen a nyilvántartóban pon­tosan megmondanák, hogy ki, milyen időpontban (óra. perc megjelöléssel) jelentkezzék Vizsgálatra. A sorbanállás megszüntetésével sok értékes, gyógyulásra felhasználható percet nyerhetnének a bete­gek és r.yugodtabb körülmé­nyek . között dolgozhatnának az orvosok is. A kérdéses épületszárny megszerzésével korszerű gyermek szakrende­lő-kombinátot és gyermek­röntgent alakíthatnának ki. A röntgen minden beren­dezése és felszerelése meg­érkezett már és kiváló szak­orvos is rendelkezésre áll. A város lakossága bizo­nyára nagy örömmel üd­vözölné ezt a lépést, hiszen piilanat’-yila- a tbc-s bete­gekkel közös helyiségben tör­ténik a gyermekek röntgen- vizsgálata. Mint a bevezetőben említet­'ük, az egészségügyre háruló feladatok megnőttek, az orvosi ellátás iránti igény egyre fokozódik. Azok is meg akarják csinál­tatni például fogsorukat, akik csak nemrég kapcsolódtak be a társadalombiztosításba, s ez helyes törekvés. Az egészség­ügyi felvilágosítás is egyre szélesebbkörű les*, viszont meg kevés az orvos, ezért nem olyan szintű az ellátás, mint kellene. Az orvosok mindig jobbra törekszenek, ahhoz azonban, hogy elérjék céljukat, az eddiginél is több segítséget kell kapniok az or­vosírnokoktól. A Pécsi Közlekedési V, SEGÉDMUNKÁSOKAT vesz fel betanított mun­kásnak szervizszolgálatra. Jelentkezés: Bacsó Béla u 4. szám alatt ÉM. Bm. Állami Építőipari Vállalat szállítási részlege GÉPKOCSIRAKODÖ munkásokat felvesz. Jelent­kezés: Pécs, Zsinkó I. o, S. cÁ Dűl án m e l Lé i A HRrténet azzal a roman­tikus nyitánnyal kezdődött, hogy svéd barátaim számomra egy Opel Rekord autót küld­tek ajándékba. Két hónapja, hogy ezzel a kocsival a kez­dők izgalmával guriigázok a lét és a nemlét határán, oly­kor óvatosain lesve a közleke­dési rendőr felé. Ez a kis idő elég volt arra, hogy új vilá­got. új emberekkel megismer­kedhessek a volán mellől. Sok hasonlatot hallottunk arról, hogy honnan ismerhet­jük meg az embert. Egy új formulával ez a lehetőség gaz­dagodott: megnézem, hogy au­tóvezetés közben hogyan bánsz az embertársaiddal, és meg- rr -dóm ki vagy! Boldog gyalogjáró civil ko­romban nem hittem, hogy mennyi gyilkos jelölt él köz­tiünk. Mert én annak tartom pádéul a kocsivezetőt, aki éj­jel éles ref’ektorral és nyolc­van kilométeres sebességgel suhan el mellettünk, leszorít­va bennünket az út legszélére, annak ellenére, hogy nyolcszor —tízszer rimánikodunik fényjel­zéssel, hogy adjon ködlámpát, mert teljesen elvakultunk s még az autó elejét sem látjuk. Gyilíkosielöltnek érezzük azo­kat, akik éjszaka kivíTágít-at- tert szekéren elalszanak, a lo­vuk ösztönére bízva életüket. 6U«1 a szekerek norszürke'é- ee csak köze’ebbről merü1 fel é'őHíVoik Még ió. ha a kor­mányt elránthatjuk, de mi tör­ténik, ha ugyanekkor előttünk egy másik jármű jön szem­közt? Szeretnék szolgálni néhány konkrét példával is. Egyik dél­után hat óra tájban a Bőr­gyár felé haladtam. A szem- benjövő autóbusznak (mivel tömeget szállít) jókora helyet hagytam. Ezzel nem törődött a GA 18—49 számú Postavöligy felé utánam haladó autóbusz vezetője és szabálytalanul előzött akkor, amikor a szem- banjövő autóbusszal egy vo­nalba értem. Csak úgy serce- gett a gránit útszegélyen a gumi, s hogy ez mit jelent a belső gumi nélküli Opel ab­roncsnál, azt a szakember jól tudja. Vegyünk egy másik esetet! Kedves motorkerékpáros, aki a KG 28—11 motorszámmal vágtatott haza Szabolcs felé. Mielőtt elérnénk a szabolcsi vasútátjárót, messze túl az A/l. laktanyám, figyelmeztető tábla áll az út mentén: Szűk út. Lassan! És mit tett ön itt ezen a veszélyes útszakaszon? Amikor szembe jött vélem egy autó­busz, én harminc kilométerre le'assítotíam, és amikor az autóbusszal a szűk úttesten egy vonalba kerültem ,a köz­tünk lévő keskeny résen ön hatvan kilométerrel elvágta­tott, néhány centimétert hagy­va sorsának jobbról-ba'ról. öt másodpercért ön a végzetnek cserébe ajánlotta az életét, ön nem szeretheti azt a nőt, aki kedvesen a hátához simiulit a hátsóülésem. mert különben nem engedte volna őt a haléi közelébe. Egy érthetetlen és felhábo­rító esetre is emlékszem. Sik­lósiról alikonytájt hazatérőben elértük a Turonyon túli lejtőt, amely éles kanyarral eresz­kedik a falu felé. Amikor ezen az éles és lejtős kanyarban óvatosan jöttünk lefelé, mel­lettünk sebesen elcsörtetett egy Trabant téglaszínű fehér­tetejű teste. Felháborodásom­ban a számot meg sem néztem. Az ablakon át az asszony fö­lényes mosollyal visszanézett ránk, hogy mit is akarunk mi az Opellel. A Trabant, az igen. Ez az elképesztő légdurvább KRESZ bűntett. Mert, tegyük fel, ha ugyanakkor önnel szemben egy autó jön, amely­nek a kanyarban ó* lejtőn tel­jes útját a bűnös előzéssel el­foglalta, azt hiszem még gon­dolni sem jó erre ... Mit írt a Magyar Nemzet vezércikke egy tragikus autó­szerencsétlenséggel kapcsolat­ban: „Miért lesznek egyszerre fenohéjázón hencegővé ezek a „motorizált” kezek és lábak?... A gázpedált nyomni minden kelekótya tudja, de megállni nehéz!” A gázpedál gátlástalan lovagjainak áldozatai évenként egy nagy csata halottainak számával felérnek. Most már azt is tudom, hogy a technikai vezetés a kérdésnek csak egyik oldala. A másik egyenrangú, ha ugyan nem fontosabb, az erkölcsi magatartás, az autó­etika. Még valamit a gyalogjárók­ról, akikről itt oldalakat le­hetne írni Részletezés helyett egyetlen esetet említek, amely aztán kikényszerít ette hama­rosan az én legelső autóbal­esetemet Tiszta lellkidsmeret- tel elmondom okulásul is. Vasárnap reggel kilenc óra tájban, az egyirányú Munká­csy Mihály utca felől érkeztem a Zsolnay kút elé. A Perczel utcába, ahol lakom, akartam bekanyarodni. A Központi Gyógyszertár és a szemben lé­vő Városház sarkán szinte tö­megesen álltak az emberek. Megálltam. Akik láttáik, hagy az utcába akarok befordulni udvariasan utat nyitottak. Két öreg dáma állít előttem, egy méterre a járdáitól az úttesten, hevesen gesztikulálva és egy­máshoz egyszerire beszélve. Az egyik felnézett, tehát tudomá­sul vette, hogy bekanyarodom. Egyessel, lépésben megindul­tam, mint áki előtt nincs aka­dály, amikor a következő pil­lanatban a két hölgy megin­dult a már mozgásban lévő autó felé. A reflex! Amiről nem hit­tem, hogy szinte akaratunkon kívül, a másodpercek tört­része alatt cselekszik, utasít. Egyszerre kettőt csináltam. A kormányt balra kaptam, hogy a gázolást elkerüljem, ugyan­akkor lábbal a féket, kézzel a kézféket gyors működésbe hoztam. Ebben a pillanatban láttam, hogy rátértem a szem- benjövő forgalom felére és előttem két méterre egy sza­bályosan és lassan közlekedő motor van. Halk koccanást hallottam, s láttam amint a motor eleje az autó lámipa- burkolatával ütközve egyen­súlyt vesztett, a vezető állva maradt ugyan, de a motor az autó eleje alá került, míg a hátsó ülésen lévő ember az úttestre esett. Megrendültén kiugirottam. — Szerencsére nem történt sem­mi baj, sem az emberrel, sem a motorral. Nékem mégis el­viselhetetlen volt. Egy ember, akit sohasem láttam, aki en­gem sohasem bántott, most ott feküdt előttem. Akik látták, meg tudták-e érteni, hogy át­öleltem a viharkabátost a rész­vét, a szeretet és öröm együt­tesével és bocsánatot kértem, mert vagy gázoltam volna vagy pedig így kellett tör­ténnie. Azonban az már kísérteties volt, amint utána néztem a két dámának, akik már a vá­rosháza kapuja táján voltak és tovább gesztikuláltak, vitat­koztak. Előttük nem történt semmi. Nem volt előttük autó, KRESZ, XX. század. Mintha Vergilius hárpiái, vagy Hol­bein Haláltánc sorozatának vé­nei lettek volna, árnyékkal vont boszorkányai tjükön to­vább hadonászva, talán egy XV. századi recept fölött vi­tatkozva. "r. Vörös Márton r Uj módszerek a jogi tanácsadásban

Next

/
Thumbnails
Contents