Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-18 / 140. szám, Első kiadás
2 ftlAKMLÖ 1963. JÚNIUS IS. ^ Új módszerek a tanácstagi beszámolókon Megkezdődtek Pécsett is a tanácstagi beszámolók, és a február 24-én megválasztott tanácstagok számo. adnak a választóknak, mit végeztek eddig, mit tettek megbízatásuk teljesítése érdekében. Erről 1 a munkáról, a tanácstagi beszámolók megszervezésérői nyilatkozott dr. Galabár Tibor, a pécsi városi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — A tanácstörvény előírja. hogy a tanácstagok éven te legalább kétszer beszámoljanak választóiknak a tnács és a saját munkájukról. Ez a tanácstag felelősségé' domborítja ki a megtisztelő megbízatásuk végrehajtásában, <i<- egyben kifejezi a választó- polgárok ellenőrző tevékenységét is, mert itt tudja lemérni. hogy megválasztottja az elmúlt időszakban hogyan szolgálta a köz ügyét. — Gondot okozott számunkra az első tanácstagi beszámolók megszervezése. A ta- | nácstagok többsége új, most j ismerkedik feladatával és csak i március közepe, a tanácsak megalakulása óta tevékenykedik. Ezért nem ismeri, nem I is ismerheti még teljes egé- j szében területét és munkáját ! így az első tanácstagi beszá- ; mólókat olyan jelleggel szer- ! veztük meg, hogy az új ta- j nácstagok megismerkedjenek az elmúlt évi tervekkel és feladatokkal, elsajátítsák, hogyan kell megtartani a tanácstagi beszámolókat. Hogyan adjanak számot saját j munkájukról. Ezért nem min- 1 den választókerületben tarGyors ütemben fejlesztik a Tanárképző Főiskolát Három év alatt negyven százalékkal növekszik a hallgatók száma Az általános iskoláknál mutatkozó rendkívül nagy tanárhiányra való tekintettel a Művelődésügyi Minisztérium gyors ütemben fejleszti az ország négy tanárképző főiskoláját. A legnagyobb fejlődés a Pécsi Tanárképző Főiskolánál várható. Mint Márk Bertalan, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatója közölte. . három év alatt negyven százalékkal, mintegy 450—500 diákkal növekszik a nappali tagozaton tanuló hallgatók létszáma. Ebből az emelkedésből az 1963'64-es oktatási évben 140 tő realizálódik, a szeptemberi tanévnyitót ugyanis 350 diákkal kezdik, a korábbi években szokásos 210-es létszám- inai szemben. Az elkövetkező tanévben főként a magyar— orosz szakon lesz a legnagyobb az emelkedés, mert jelenleg ezen a területen a legnagyobb a hiány. A főiskola még a gyorsnak mondható 40 százalékos növekedéssel sem lesz képes kielégíteni a rohamosan növekvő igényeket. A nagy tanárhiányt nem tudja megszüntetni a példátlan méretűre duzzadt levelező oktatás sem, noha csaknem két és félezer ember tanul így a főiskolán. Ez a szám olyan magas, hogy a levelezőoktatás jelentősebb bővítésére már nincs lehetőség. Ezért 1966 után, az addig elért 40 százalékos növekedésen túl, ismét a nappali tagozat további fejlesztésére lesz szükség. Mint a Művelődésügyi Mitunk beszámolókat, hanem a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy gondolta, hogy helyesebb lesz, ha a Pécsett kialakult nagyobb városrészek szerint — mint amilyen Kertváros, Belváros, Budai I. Gyár város, Meszes, Pécsbánya, Nagy árpád és így tovább — rendezik meg a tanácstagi beszámolókat. — így lehetőség nyílik arra, hogy általánosabb feladatokat, az egész lakóterülete' átfogó problémákat közösen oldjanak meg. A Kertváros- 1 ban például a választási körzetben nem tudják eldönteni, hogy melyik utcát fontos és | érdemes most aszfaltozni, de ; a városrész lakossága már ér- ! demben tud nyilatkozni erről. — Ezzel a módszerrel 32 tanácstagi beszámolót tartunk június 15 és 30 között. A beszámolókat általában a városi és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai- j nak tagjai tartják, illetve azok a tanácstagok, akik az összes problémát jól ismerik. A többi tanácstag természetesen részt vesz a beszámolón és mintegy korreferense lesz annak. Elmondja, hogy a tanácsüléseken miről volt szó, mihez és hogyan szólt hozzá, milyen javaslatokkal segítette elő, hogy tovább fejlődjön a kerület vagy a város. — Szólni kell ezeken a beszámolókon a tavalyi eredményekről és az idén, a választások előkészítésének időszakában elhangzott javaslatok megvalósításáról. Az is cél, hogy kikérjük a választók vé- 1 leményét az 1964-es tervekhez, \ hogy képet kapjunk, mire van szüksége az egyes területek- t nek. s — Ezúton is kérjük a Ha- r z&fias Népfront körzeti bizott- s ságainak és a lakóbizottságok- 1- nak aktív segítségét, hogy a tanácstagokkal együtt mozgó- t sítsák a lakosságot és minél nagyobb létszámban t vegyenek részt az első fél- c éves tanácstagi beszámoló- t kon, mondják el véleményű i két a tanács és a tanács- r tagok munkájáról, g de mondják el azt is, miben l tudnak segíteni a tanácsnak, c hogy a reá háruló feladatokat 1 gyorsabban, jobban megváló- r sírhassa, elsősorban a válasz- k tők érdekében — fejezte be j tájékoztatóját dr. Galabár Tibor. s A hét kérdése A Mecseki Szénbányászati Tröszt megalakulásáról nyilatkozik Pataki Mihály trösztigazgató és Stier József, a tröszt pártbizottságának titkára további 1200 hallgatóval növekszik a nappali tagozatos létszám. Eszerint a harmadik ötéves terv végére mintegy két és félszer annyi diák tanul majd a főiskolán, mint napjainkban. Természetesen ehhez már hatalmas, új épülettömbre lesz szükség, legalább annyi férőhellyel, mint amennyivel a jelenlegi rendelkezik. Szerencsére, érdeklődőkben nincs hiány. Ezldáig például 650-en jelentkeztek az 1963 őszi 350-es férőhelyre. A levelező hallgatóknál még több embert kell elutasítani a helyhiány miatt. Néhány év múlva nem lesznek ilyen gondok, mert a főiskola tanulási lehetőséget. tud biztosítani szinte valamennyi jelentkező fiatalnak. Stier József, a tröszt pártbizottságának titkára A Pécsi Szénbányászati Tröszt és a Komlói Szénbányászati Tröszt megszűnése, valamint a Mecseki Szénbányászati Tröszt megalakulása bányászatunk jelentős eseménye. Megyénkben sok-sok ezer ember várja kíváncsian az új tröszt megalakulásáról szóló híreket. Ezért kerestük fel a Mecseki Szénbányászati Tröszt vezetőit, igazgatóját és párt••.zottságának titkárát, hogy tájékoztatást kérjünk az egyesülés, az újjáalakulás problémáiról, a jövő útjáról. Először Pataki Mihály elvtársat kértük válaszadásra. — Népgazdaságilag mi tet- íe szükségessé az egyesülést? — A bányaüzemek, vállalatok egyesítése komoly népgazdaság! érdek. A bányászat ugyanis nagy beruházásokat igénylő iparág. A kisüzem beruházási igénye fajlagosan nagyobb, mint egy nagyüzemé. A koncentrált nagyüzem gazdaságosabban dolgozik, még ba termelése nem is nagyobb, mint a sok apró üzemé külön- íülön. Az egyesítés végső célja tehát: a koncentráció. — Mit jelent a mecseki szénbányászatnak az egységes c/f tizenkét apúitohzúbúr Tizenkét apostolszobor áll a Gyógypedagógiai Nevelőintézet udvarán. Tizenkét kőkolosszus, a négyszögben záró falak börtönében, a kíváncsiskodók szeme elől elrejtetten. A fiatal pécsiek közül nagyon kevesen tudnak a szobrokról, a városba jövő turistákat prospektusok figyelmeztetik erre. Azok még megnézik a négyméteres monstrumokat, bár nem túl sakan látogatnak az intézetbe. Százkilenc éves kőemberek. Petrovics Ede, a püspöki levéltár vezetője szerint még 1854-ben születtek meg, Bar- talits Mihály pécsi szobrászmester vésője nyomán. Neves ember volt Barta- lits Mihály, sok szép szobra díszítette a balokányi temetőt. Ma már csak a kápolna áll, a temetőt meg a szobrokat megette az enyészet. Néhány fénykép azért maradt róluk, egyébként csak az apostolszobrok tanúskodnak Barta- lits mesterről. Bartalits apostolszobrai voltaik az elsők, amelyek a székesegyház déli homlokzatát díszítették. 1854 és 1882 között álltak sorfalat a magasban, majd Kiss György szászvári születésű pécsi szobrász munkái kerültek a helyűjébe. Azok is csak hatvan egynéhány évig dacoltak az idő vasfogával, 1958-ra teljesen tönkrementek, s ma Antal Károly budapesti szobrászművész faragja a harmadik sorozatot. Az első hat mar elkészült, a székesegyház mellett állnak, felszállításukra várakozva. Vas- kosabbak, tömörebebk, jobban illenek a székesegyház kevésbé tagolt romános stílusához, és valószínű hosszabb életűek lesznek, mint finomredőzetű, túl részletesen kimunkált Kiss György faragta elődjeik. Bartalits mester hóembereit a székesegyház restaurálása után a mai Gyógypedagógiai Nevelőintézetbe szállították. Akikor még papi főiskola volt Revejrendás fiatalemberek sétálgattak a kőfalakkal körülkerített kertben, bibliától a kezükben. Valószínű, sokszor felnéztek a szobrokra, s mivel papok voltak, akár behúnyt szemmel is el tudták mondani a fölöttük álló apostolok nevét. Ma már kevesen tudják. A két fehérköpenyes nevelőnő, aki az udvaron játszadozó gyerekekre vigyáz, csak hümmögéssel válaszol, amikor a kőemberek kiléte felől érdeklődöm. Rövid tanakodás után kisütik, hogy a középső, a nőies külsejű csak János apostol lehet, mert nincs szakálla. A többit nem tudják, mert mindegyiknek szakálla van. Különben is, elfelejtették már az apostolok nevét. Az intézet igazgatója is Jánoshoz vezet, amikor a segítségét kérem. Aztán a másik előtt áll meg, akinek X alakú kereszt van a kezében. Szerinte az csak András lehet. Péter? Hm, hm. Annak kulcs volt a kezében, de hát a kulcsot az ötvenes évek elején leszedték a szak érettségisek, az egyik fémgyűjtés idején. Mivel nincs kulcs, nem lehet megállapítani, hogy melyik a Péter. Különben is, elfelejtette már az apostolok nevét. Én is elfelejtettem, noha illene tudnom, mint ahogy jó, ha a régi egyiptomi, babiloni, assziriai. görög és római meg a többi isten és vallásos alak nevét ismeri az ember. Ez is meg amaz is az emberiség kultúrtörténetének egyik darabkája... Persze, mentségünkre szolgáljon, az apostolok kilétét még a nevek birtokában sem lehet megállapítani (mert a végén megszereztük a tizenkét nevet), méghozzá azért nem, mert a nevek nem adnak semmiféle útmutatást. A Bartálits-féle ógörögösen göndörödő szakának és hajak, az egyformának tetsző kőhomlokok és tunikák úgy hasonlítanak egymásra, mint a tojás a tojásra. Az egyénesítést szolgáló szimbólumok nélkül (Péter kezében a kulcs, Andrásnál az X-kereszt stb.) tehát semmire sem megy az ember. Bartalits homokkőszobrai jobban bírják az éveket, mint Kiss György munkái (Kiss György Bertalan szobrának már 1958-ban lehullott a feje, alig hatvan egynéhány esztendő után!), de az idő itt is csak idő. János kőszobrának málladozik a lába, omladozik a redője, a másiknak megrepedezett a válla és így tovább. Voltaképpen nagyon kevés, ami a százkilenc év alatt elpusztult, mégis eszembe jutott, amit Madách mondott Az ember tragédiájában. Amikor hazaértem, fellapoztam az egyiptomi színt, ahol Ádám — mint fáraó — hatalmas piramist építtet magának, hogy időtlen időkig fennmaradhasson a neve. Lucifer kikacagja és így válaszol: „Nem érzed-é a lanyha szelletet, / Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, / Egy évben csak nehány vonálnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév múltán gúláidat elássa, / Homoktorlaszba temeti a neved / Kéj- kertjeidben sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz / S mind ezt nem a mennyrázó fergeteg, Nem bömbölő földindulás cselekszi, / Csak a gyönge szellő, mely körülenyelg”. Ez az idézet még ma is az eszemben jár. És felvillan az apostolok utolsó képe, meg a mögötte zsivajgó és focizó gyereksereg, akik a szobrok háta mögött rúgták a labdát. Nagyon belemerültek a játékba, nem vettek észre bennünket, akik a kőemberek előtt álltunk. Az igazgató szerint még soha, egyetlen gyerek sem kérdezte meg tőle, hogy kiket ábrázolnak a szobrok, hogyan kerültek oda, pedig azok a gyerekek vannak vagy háromszázan. Magyar László irányítás, s milyen gazdasági előnyök várhatók ebből? — A pécsi és komlói szén- ..oszioiv oanyamüvei és üzemei a liaszkorú szénmedence, peremén helyezkednek el a iviecsek déli lábától az északi iejtőig. Az azonos körülmények Között üzemelő bányák művelése gyakorlatilag teljesen, vagy megközelítőleg azonos műszaki és technológiai felkészültséget kíván meg, amihez hozzátartozik a műszaki vezetés egysége, a sajátosságoknak legjobban megfelelő művelési módok kialakítása, a korszerű technológiák egységesebb fejlesztése, a gépesítés irányvonalának megszabása. A két tröszt kiváló szakembereiből összevont és kialakított műszaki-gazdasági vezetés egységesebb és erősebb lesz, mint a két tröszt különállása idején, és alkalmasabb a megnövekedett feladatok megoldására. Kutatásainkat is együttesen és nem elszakítva végezzük, azokat a közös cél szolgálatába állítjuk. Együttesen alkalmazzuk az elért eredményeket, s minden üzemben bevezetjük. Meghonosítjuk a bevált módszereket s együttes tapasztalattal fejlesztjük tovább. — Milyen feladatok várnak az új tröszt vezetőire? — Gondot okoz a távoieső üzemek közötti kapcsolat megteremtése. Ezért a hírszolgálat fejelsztésén fáradozunk. Ez jelenleg csak részben van megoldva. További tökéletesítése a jó vezetés érdekében igen fontos feladat. A probléma azonban nem megoldhatatlan. Az osztályok közötti kooperáció kiépítését megvalósítjuk. A vezetés transzmisz- szióinak tökéletesen kell működniük. A kapcsolat nem lazul meg a dolgozók és a vezetők között, hiszen a komlóiaknak be sem kell jönniük Pécsre, a heti igazgatói fogadónapot Komlón fogom megtartani. Mindig nagy figyelmet szenteltem a bányászok véleményének, s ők ismernek engem. Ami az osztályok és az alsóbb „parancsnokság” közötti kapcsolatot illeti, Komlón is maradnak részlegek, amelyek távlati fejlesztéssel, a dolgozók ügyeivel, anyagellátással s egyéb dolgokkal foglalkoznak. — Az egyesítés hogyan segíti a mecseki szénbányászat távolabbi terv feladatainak megvalósítását? — Ismeretes, hogy a mecseki liasz-szénbányászat az ország egyetlen feketeszén területe, amely gázszénnel és kokszolható szénnel látja el az országot. Ezért a jövőben is nagy szerep vár ránk. Az ipar fejlődése nagyobb feladatok elé is állíthat bennünket. Mi a gazdaságos termelésre törekszünk. Ezért a gazdaságtalan kisüzemekből koncentrált nagyüzemeket kell létrehoznunk. A 8—10 kisüzemből a távlati fejlesztés során 2—3 nagyüzem lesz, koncentrált mélyműveléssel és koncentrált külszínnel. Ugyanezt hajtjuk végre a kiszolgáló üzemek, anyag-, gép-, építési üzemeknél is. Közösen a feladatok megoldása könnyebb lesz — mondta végezetül Pataki Mihály elvtárs. További kérdéseinkre Stier József elvtárstól, a Széntröszt pártbizottságának titkárától kaptunk választ. — Milyen feladatok hárulnak a tröszti pártbizottságra az egyesítés után? — Elsőrendű feladatunknak tartjuk, segíteni a gazdasági vezetést nagy népgazdasági céljainak megvalósításában. Közismert, hogy év végéig egymillió tonnával több szenet kér az ország a bányászoktól s ez megszabja a mecseki bányászok feladatait is. Úgy érzem, hogy a biztonságos termelés mellett, helyes műszaki fejlesztéssel a ránk eső részt biztosítani tudjuk. A feladatokra mi mozgósítani akarjuk a tröszt mintegy, 2400 Pataki MUiály trösztigazgató párttagját, kommunistáját s rajtuk keresztül az összes bányászt. — Az egyesítés folytán hogyan segítik a más munkakörbe kerülő embereket, hogy alkotó kedvük törést ne szenvedjen? — Egy ilyen összevonás mindig személyi mozgással, változásokkal jár. Vannak, akik alacsonyabb beosztásba kerülnek, vannak akik magasabba. Az átszervezés folytán azonban senki kenyerét el nem vesztette. Mindenkiről a leghumánusabban, legemberibben gondoskodtunk. Külön- külön beszélgettünk el minden emberrel, s a döntés meghozatalánál szociális, emberi szempontokat is figyelembe vettünk. Előtérbe állítottuk a jó szakmai felkészültséget, a rátermettséget s azt hogy ne kelljen sok embernek keresztbe utazgatnia. Merem állítani, hogy „sértett” ember nincs az egyesülés után s ez a gazdasági vezetőknek is nagy érdeme. — ön, mint a pártbizottság titkára, személy szerint mi-, lyen konkrét feladatokat szeretne megvalósítani a párt- munkában? — Pártbizottságunk a járási bizottságokkal egyenrangú s megalakulása a kommunista bányászok tetszésével találkozott. Én személy szerint 1945- ben egyike voltam az első bányász párttitkároknak, még Pécsbányán. Ismernek az emberek. Vájár voltam. A párt- bizottság többi tagja is bányász. Szót tudunk érteni mindegyik bányásszal. A párt- bizottság megalakulása nem jelent elzárkózást. A tanácsokban, tömegszervezetekben, egyéb városi intézményekben ugyanúgy végeznek majd pártmunkát az elvtársak, mint eddig. A bizalom máris látszik, mert az üzemek dolgozói amíg a nagy átszervezés folyt, azt mondták: Ti csak dolgozzatok ott fennt, mi addig termelünk, legyetek nyugodtak, nem lesz semmi baj. * Olyan termelési eredmények születtek éppen az átszervezés idején, amire kevés példa volt. Ez a bányászok magas politikai felkészültségét is bizonyítja. — Milyen kapcsolatokat épít ki a pártbizottság az alapszervezetekkel? — Igyekszünk szorosabb kapcsolatot teremteni. Természetesen ez nem jelentheti az alapszervezetek jogainak csorbítását. Úgy tervezzük, hogy az alapszervezeti vezetőségi üléseken személyesen is részt veszünk. Jövő héten egyébként már kidolgozzuk a munkaterveket és aszerint haladunk tovább. Szeretnénk a „Mecseki Bányász” című lapot is útjára indítani, amely nagy segítséget nyújthat munkánkban. A bányászok bíznak bennünk, s mi szeretnénk rászolgálni erre a biza- lomra — hangoztatta végezetül iSticí József elvtárs. Szüts István t
