Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

19«. MÁJUS 15. R1APIO 5 lőalniil az erdőit A SZERKESZTOSEG Mífflfc ia/uÍÁJá/IiAP I k'liftm/ü/i/í vVjlAJj \J ú Hajnali fél négy van, mikor az örey Szukics György éjjeliőr megzörgeti az ablakomat. Azt mondták előttenap este, hogy legalább négykor ki kell mennem az erdőre, ha vadat akarok látni. Még fönt van a Hold — nagy, vörös gömb. s körül az erdők térdig párában állnak. Megállók kicsit a szürkületben, tájékozódom Tegnap elfelejtették megmondani, merre van űz istálló, pedig kocsival megyünk bejárni az erdőt — Horváth István, a fővadász ko­csisa lesz a kalauzom, azt mondják, nála job­ban alig ismeri valaki az erdőt. Meghallom a sötétben a lódobogást, meg hangfoszlányokát hallok. Ott áll az istálló előtt Szukics György, vastag kampósbotjára támaszkodik. — A télen kellett volna eljönnie, akkor több szarvast 'láthatott volna. Százasával jár­tak be ide a pusztára. — Most meg elhúzódtak a sűrűbe — teszi hozzá Horváth István. — Nem tudom mi az oka, de máskor többet lehetett látni, most nagyon bújnak. Az öreg Szukics nagyokat bólogat. — Hogy telt az éjszaka? — kérdem tőle. Int, hogy rendben ment minden. Ejfél felé kint volt a gazdaság kocsija Sellyéről, halat hozott, mert ma halászlével egybekötött erdész-tapasztalatcsere lesz, aztán nem tör­tént semmi különös. Gyuri bácsi éjjeliőrkö­dése óta nem is szokott itt Körcsönyepusztáv semmi rendellenes történni éjszaka. — Nagyon lelkiismeretes, éber ember — mondta róla a gazdaság két vezetője. Varga János és Wágner József. Elnézegetem Horváth Istvánt, ahogy a két ló­val bajlódik. Negyvennyolc óta dolgozik az Erdőgazdaságban, ötvenhat óta a külföldi vadászokat, meg a fővadászt hordja a barnás- sárga homokfutóval, ami a többi hasonló gaz­dasági homokfutóktól csak annyiban külön­bözik, hogy az első ülés mögött négy szépen hajlított kampó van a puskák számára. Az erdő csodálatos. Harsog a kakukk­szerenádtól és vidáman csirregnek már a tövisszúró gébicsek. Mégis úgy tűnik, mintha csend lenne, ünnepélyes csend. A fül kiszűri a természet zajaiból — vagy beleolvasztja — a kocsi kerekeinek halk kettegését és csak a csendet hallja. Be sem értünk az erdőbe, már irteglátjuk az első őzet. A kocsitól pár méterre ugrik csak meg, s akkor sem fut messzire. Elhatá­rozom, hogy számolom majd az állatokat, aztán a tizedik őznél lemondok róla. De azért meresztgetem a szememet, mert Horváth István minden vadat előbb lát meg, mint én. Szeretnék egyszer első lenni. Nem sikerül. — Ez meg egy rossz bak — mondja — szűkállású aganccsal. S ekkor veszem észre a rossz bakot. Néha előre mondja, hogy itt, meg itt, a hajlatban egy ózbaknak kell lennie. S legna­gyobb meglepetésemre ott is van. — Az őz nem vándor állat — mondja, — megmarad egy szűk kis területen. Ha az em­ber megfigyeli, megtanulhatja a pontos időt, amikor az őz erre vagy arra szokott sétál­gatni. A szarvas az más, sokszor ötven kilo­méterre is elcsatangol. Az erdőt nyiladékok hasítják végig, a nyi­ladékok végén magaslesek. Itt várják a va­dászok puskacső elé a bikákat. Sok kapitális bikát lőttek már a sellyei re­zervátumban. Bent Sellyén, az erdészet köz­pontjában Gerdei József erdészetvezető iro­dájában láttam egy csodálatos agancsot. Kar­vastagságú, dús ágazású. Úgy találták az er­dőn, s remélik, az idén meglövik majd a „tulajdonost”. Az agancs közel tizenkét kiló — ritkaságszámba megy az ekkora súly. Nem bántam volna, ha elénk kerül az erdei ba­rangolás során. Persze, dehogyis került. Nem, hogy ő — egyetlen szarvashibát sem láttunk, csak egy lomha, szép, rozsdabarna színű te­henet. Endrőc közelében vágtunk át egy fiataloson, odalátszott a falu. — Vadorzók vannak-e? — kérdezem. — Nemigen. Néha hurokkal próbálkoznak, de az is ritka... Azazhogy mégis vannak... Odanézzen! Egy tarka kutya iszkol át a vetésen. — Ezek sok kárt csinálnak. Pedig kötelező az ilyen csavargó kutyákat megkötni. — De csak az apróvadat fogja, igaz? — Ezek?! Még a szarvast is! Néhány évvel ezelőtt volt itt egy háromlábú bika. Az egyik első lábszára hiányzott Talán akna vitte le, vagy ki tudja, hogyan. Le akartuk lőni, de nem került soha puskavégre. Egyszer aztán megtaláltuk az erdőben, jól szétmarcangolva. Megmérgeztük a húst, másnap meg i* lettek a „tettesek” Két kutya. Sok etetőt látok az erdőben, most is van bennük széna, de nyom nincs körülöttük. Té­len bezzeg volt. Az etetők körüli fiatal fák­nak is lerágták a kérgét az éhes szarvasok. Most már van friss zöld fű — azt jobban szeretik. Hét óra felé érünk vissza a pusztára. Javá­ban folyik a munka, Varga János éppen Bor- bás Vince fogatos fejét mossa. Nagy ördög ez a Vince, idebolondította a kacsótai me­nyecskéket, hogy itt lehet részes kukoricát vállalni. Aztán némi „lopás-ügyek” is szóba kerülnek. Ha ugyan lopás ez, mert Vince nem magának csap el egy-egy villa takar­mányt vagy egy kis abrakot — hanem a lo­vainak. A szóbeszéd azt tartja, hogy még az apjától is lopott már a lovainak szénát — pedighát állovak a gazdaságé. Az éjjel érkezett halakat tisztítják már, néhány erdész is megérkezett a tapasztalat- cserére. Az iskolaudvaron, fejelöbajnoksáq folyik — már mind a tizenhárom gyerek ott van, pedig jó háromnegyed óra van még nyolc óráig. Furcsálkodva nézem. A lányok Í5 fejelnek — némelyik jobban, mint a fiúk. — Ja, — néz rám mosolyogva Varga János — a tanítójuk testnevelési gimnáziumot vég­zett, úgy látszik a lányokra is ragadt valami. A haltisztításnál meg azt mondja egy kis­lány: — De jó lenne ez nekünk szombatra. — Elromlana addigra — véli valaki. Szóval ő a zetoros menyasszonya, a Hajdú Gyuláé — következtetek a párbeszédből. Azt is este a vegyesboltban mondták el, hogy la­kodalom lesz jövő szombaton. A Hajdú néni fia nősül. Hajdú néni, töpörödött, fogatlan, öi eg anyóka — egyszereseik megszólalt o meglehetős zsivajban: — Jön a fiam. S úgy is volt. Nemsokára mi is meghallot­tuk a Zetor hangját. Hajdú néni éjszaka is fölébred, ha meghallja a hangot, azt is tudja, jön vagy megy a Zetor. S most megnősül a gyerek. — El is kel már nekem a segítség — mond­ta az öregasszony, s erre mindenki bóloga­tott. Tizenkét gyereket szült, hetet fölnevelt, az ura tüdőbajban pusztult el negyvenkettő­ben. — Most majd könnyebb lesz Hajdu-mama — mondta valaki, — majd a menye segít. Elnézem a halat tisztító kislányt. Monda­nám neki, hogy aztán becsülje ám meg nem­csak a Gyulát, hanem Hajdú mamát is, — de hát az ilyesmibe nem illik belekotnyeles- kedni. Aztán autó jön — s vele a hír, hogy szom­baton megint jönnek a külföldi vadászok. Elsőnek egy nyugatnémet, feleségestül. — Azt mondják a felesége korcsolyabaj­noknő, valami Kilius, vagy micsoda. Nem Utolsó hely ez a Körcsönyt — mondja az egyik vezető, s én bólintok. Igaz, a bólintás nem a külföldi vadászoknak szólt, s isten bocsá’ még csak Marika Kiliusnak sem. Sokkal inkább Hajdú néninek, Horváth Istvánnak, Varga Jánosnak, meg a többiek­nek. Lázár Ervin. Pécsi fonákságok Tessék megengedni, hogy néhány sajnálatos pécsi fo­nákságra hívjam fel a figyel­met. Egyik terület a kereskede­lemben a vendéglátó iparban uralkodó modor kulturálatlan- sága. Előre megjegyzem, hogy a jelenség nem egészen álta­lános, és nagyon jó benyomást keltő ellenkező tapasztalatok­ról is be lehetne számolni, az illető üzlet vezetőségének szel­lemétől függően. Azt is meg kell jegyezni, hogy benyomá­som szerint az alább felsorolt fonákságok a vendéglátó üze­mekben visszafejlődőben, a ke­reskedelemiben viszont terje­dőben vannak. Mindenesetre időszerű volna, ha az egyes vállalatok kioktatnák dolgo­zóikat a kulturált (és sokszor magyarosabb) modor haszná­latáról. Mikor fog megszűnni pL a* ostoba és utólatos „Oda mi lesz” kifejezés? (Ezzel a kér­déssel különben egyszer Tabi László is foglalkozott a Nép- szabadságban, Pécsett minden észrevehető eredmény nélkül.) Mennyivel volna nehezebb ezt mondaná; „Tessék parancsol­ni!”? Vagy ha ez valakinek nem tetszik, megfelelőbb len­ne az egyszerű „Tessék” is. A másik probléma, amelyet meg akarok említeni, az új- mecsakaljgá autóbuszközleke­dés. A PKV-nek tudomást kel­lene már szereznie ennek a városrésznek lélekszámáról. El kell ismerni, hogy a reggel 8 óra előtti csúcsforgalmi idő­ben több rendkívüli járat be­állításával javultak a közleke­dési viszonyok. A nap folya­mán általában még most is túl zsúfoltak és ritkák a 20-as já­ratok. Tudom, hogy a vállalat kocsiparkját nem lehet egyik napról a másikra meg­növelni Viszont fel kellene figyelni bizonyos feltűnő arány talanságokra az egyes járatok kihasználtságában. — Amiig ugyanis negyed (vagy ha egy kocsira nem fér fel az ember pl. a Kórház téren) fél órát kell várni egy 20-as kocsira, közben egész csomó 27-es megy el orrunk előtt, sokszor majdnem üresen. Szükség vol­na csak a Széchenyi tér és Uj- Mecsekalja között közlekedő rendszeres járatokra is. Gon­dolkodni kellene azon is, hogy hogyan lehet a Pécsre érkező vonatoktól Uj-Mecseka'.jára jutni. Két alkalommal már teljes háromnegyed órámba került, hogy az esti budapesti gyorstól Uj-Mecsekaljára ér­jek. Igaz, ott volna a 40-es járat. Ez azonban, éppen pár perccel előbb szalad el, mint „Emberségből kitűnő“ önökön keresztül szeretnék kö­szönetét mondani annak az isme­retlen rendőr törzsőrmester elv­társnak, aki április 24-én este a Nádor szálló portájánál közbejárt azért, hogy testileg, lelkileg össze­tört családnak szállást szerzett, mivel kisfiam halálos betegen a klinikán feküdt (sajnos 26-án meg­halt) s Pécsett kellett maradnunk, valamint a szálló Igazgatójának, ekt megértve nehéz helyzetünket, azonnal intézkedett, hogy szállást kapjunk; erőt gyűjtve az elkövet­kezendő nehéz napokra. Ugyancsak Itt szeretnék köszö­netét mondani Szíjártó Józsefné- nek, aki Mecsekalja, Körösi Csorna Sándor u. 6. b-ben lakik, hogy minket, teljesen Ismeretleneket oly nagy szeretettel és megértés­sel támogatott pécsi tartózkodá­sunk alatt. KISS LÁSZLÓ Nagykanizsa, Hamburger J. u. 8. sz. amikor a megérkező vonattól kiér az ember az állomás előt­ti térre. Hasonló a helyzet a Nagykanizsa felől ‘érkező esti személynél, arról nem is be­szélve, hogy az éjfél felé ér­kező vonatokról hogyan lehel új városrészünkbe kijutni. Azt gondolom, feltétlenül kellene gondoskodni az állomásról a vonatok érkezése után Uj- Mecsekaljára induló járatokról gondoskodni, mint ahogyan olyan városokban is, ahol sok­kal kevésbé kiépített még az autóbuszközlekedés, mint Pé­csett, feltétlenül talál az em­ber a város fontosabb részei­be vivő járatot. Ami a kihasz­náltságot illeti? Megfigyeltem a vasútállomásnál való vára­kozás közben a 30-as és 31-es járatok teltségét. A megállapí­tás hasonló ahhoz, mint amit fentebb a 27-esről írtam. Ez­zel nem akarom azt mondani, mintha a 30-asofcra nem lenn« szükség a jelenlegi sűrűségben! Nemcsak akkor tekinthető egy járat kihasználtnak, ha minden kocsiban olyan zsúfol­tan vannak, hogy egy gombos­tűt sem lehet leejteni, vagy éppen ha néhány embernek le kell maradnia. Azt gondolom, hogy ezekkel az észrevéte1ék­kel Uj-Mecsekalján lakók köz­véleményét fejezem ki. “Még csak ennyit: miéit indítják az esti órákban az amúgy is ritkán járó 20-ast sokszor a menetrend szerinti időpontnál 1—2 perccel előbb? Dr. Búvárt András felsőfokú techn. tanári Uj-Mecsekalja, Éz is garázsügy A Féltig Imre utca csak két házból áll. A házak mögött van egy kis tér, amelyet 10 évvel ez­előtt gyümölcsfákkal ültettek be. Egyik részét a lakók megművelték, másik része pedig a gyerekek Ját­rületl tanácsot, hogy adjon vilá­gos választ a kérelmünkre. Az utca lakóinak nevében: PfiTER MANN GYÖRGY lakóblzottságl elnök szótere volt. Sokszor lemaradunk az autóbuszról A Pécs—Kaposvár útvo­nalon Sásdról Gödreszent- márton és Gödrekercsztur községekbe közlekedő autó­busz rendszerint túlzsúfolt, gyakran előfordul, hogy le­maradunk róla. Különösen ünnep előtti napokon és szombaton van lemaradás. Ez sok olyan dolgozónak okoz kellemetlenséget, aki távollévő családjához utazna hétvégi pihenőre. Kérjük a MAVAUT ve­zetőit, intézkedjenek annak érdekében, hogy a jelenlegi tarthatatlan állapot meg­szűnjön. Gödrekcresztur köz ségben délután 4 óra után áll egy autóbusz. Ha ez a kocsi segítene az esti járat­nak, akkor közlekedési prob lémáink megszűnnének. ERDOSI ANTAL Gödrekcresztur, Árpád u. 3L A közelmúltban tudomást sze­reztünk arról, hogy erre a terület­re garázst akarnak építeni. Mi til­takoztunk ez ellen, több okból Is. Az egyik az, hogy ebben az utcá­ban Is sok az éjszakás bányász, s az autók és motorok Járatásá­tól, meg a garázs meglétével járó többi zajtól nem tudunk majd pi­henni. A másik ok pedig az, hogy az utca 80—35 három és nyolc év közötti gyermekének nem lesz hol Játszania, a 8 éven felülieket netb is számolva. Tiltakozásunkat Győző Jenő ta­nácstagunkkal továbbítottuk az L kerületi tanácshoz. A tanácson azt állították, hogy erre a terü­letre nem adtak ki építési enge­délyt, a garázsépltők azonban már több ezer téglát és több kocsi kö­vet szállítottak a helyszínre. Ez s látvány csak fokozza nyugtalan­ságukat, ezért kérjük «II» Gyanúsítás — 3.50-ért badság utcai önkiszolgáló cseme­geboltba. Legnagyobb meglepeté­semre az elárusítónö és az üzlet­vezető közölték, hogy az üveget nem veszik vissza, mert az nem ét olajos és a címkéjét én ragasztottam rá. Bántott a dolog, mert elég sértő hangon beszélt az üzletvezető és meg is gyanúsítottak. Kérem az illetékeseket, hogy a jövőben olyan üvegbe töltsék az étolajat, melyet minden gyanúsítás nélkül hajlandók visszaváltani az üzle< tekben. Elhiszem, hogy egy bolt­vezető sem akar károsodni, ezt magam sem kívánom. Mégis el­várnám — S azt hiszem, ezzel minden vásárló egyetért, — hogy uyen esetben Is beszéljenek ud­variasan a vevőkkel, s ne le­gyenek Igazságtalanok! tokok rózsa Csertőt Gyermekotthon. SZÍNHÁZ \Mm Veszprémben vendégszerepelt a Mecsek Együttes vegyeskórusa Stefan Ruha hangversenye Szombaton reggel Veszp­rémbe utazott Pécs város Me­csek Együttesének vegyes­kórusa, hogy résztvegyen az „Éneklő Városok” találkozó­ján. A Vegyipari Egyetem ér­dekes akusztikájú, modern aulájában a pécsieken kívül a Veszprémi vegyeskórus, vala­mint a bajai Lisfct Ferenc Kó­Sirgondszás, iianloiás, virágülletés a pécsi köztemetőben. Tempó KSZ. Tel.: 52-73 rus lépett a veszprémi közön­ség elé. Mindhárom énekkar alapos felkészültségről, gondosan ki­munkált és átélt előadásról tett bizonyságot. A műsort ez­úttal Bartók Béla és Kodály Zoltán, valamint a tanítvá­nyaik (Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Farkas Ferenc és Vá­sárhelyi Zoltán) műveiből állí­tották össze. A Mecsek-ének- kar szereplését a dalolás örö­méből és az alapos felkészülé- ből fakadó szép hangzás, a szólamok kiegyensúlyozott tö­mörsége és a biztos intonálás tette emlékezetessé. Ugyan­csak Hegyi József lendületes irányításával szólaltatta meg az egyesített kórus A magya­rokhoz című Kodály-kánont. A vendéglátók művészi pásztorfaragású ládikával és emlékzászlóval kedveskedtek a vendégeknek, akik abban állapodtak meg, hogy jövőre Baján rendezik meg az Éneklő Városok találkozóját. t Szabvány-kritikát írni lehe­tetlen Stefan Ruha hétfő esti hangversenyésől. A tárgyilagos bíráló, akinek feladata a mű­vész hegedűjátékának átéltsé- gét, technikai tökéletességének mértékét és általában muzi­kalitását, a produkciók színvo- talát lemérni, ezúttal ugyan­csak nem vonhatta ki magát a Nemzeti Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség lábdobogással párosuló, szinte frenetikus erejű tetszésnyilvá­nítása alól. És kénytelen el­ismerni azt is, hogy van en­nek a fiatal, nagyon tehetsé­ges és rokonszenves művész­nek a hegedűjátékában vala­mi ellenállhatatlan, szinte dé­moni. Érthető, hogy legked­vesebb olvasmánya Thomas Mann, Dr. Faustus-a, és ez valahol rokon a legendáshírű Paganinivel, akinek műve ugyancsak megszólalt Ruha hegedűjén. De ez a mű már a hangverseny befejezőszáma volt, addig a bőkezűen osztott, változatosan összeállított he-1 gedűszámok meghallgatása bi­zonyságot szerzett arról, hogy az előlegezett tapsokat Ruha megérdemelte, legutóbbi pé­csi hangversenye óta bámulat­ba ejtő hegedűtechnikája to­vább fejlődött, ha lehet, még biztonságosabban uralkodik hangszerén, melynek minden fortélyával tökéletesen tisztá­ban van. Már a hangversenyt bevezető Leclair műben teljes pompájában kibontakozott mindez, hogy aztán Beethoven F-dur románcának előadásá­val e sokaktól hallott mester­művön mérhessük le tehetsé­gét. Ezt követte néhány „iz­galmas” mű: Debussy, Bartók, Prokofjev és a fiatal bukaresti zeneszerző, Oláh Tibor műve. Közel félórás ráadás-hangver­sennyel viszonozta Stefan Ru­ha és zongorapartnere, a finom alkalmazkodással játszó Fer­dinand Weiss azt a nagy tap­sot, mellyel a pécsi közönség csak kevés vendégművészt fo­gadott eddig. _________.. Stepf-SB A PÚCSI RADIO 19*3. május 15-1, szerdal műsora a 223,8 m középbullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok ... — össze­állítás. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — összeállítás. Tánczene. 18.00: Hírek. 18.05: Pécs hangversenytermeiből Részletek Borsay Pál zongora­művész és a Pécsi Zeneművé­szeti Szakiskola leánykaranak IV. 24-1 hangversenyéből. Köz­vetítés a Liszt Ferenc hangver­senyteremből hangfelvételről. 18.25: József Attila-díjas költőink: Pakolitz István versel. 18.30: Könnyű dallamok. 18.45: Könyvespolc. Az önéletraj­zokról. 18.50: Dél-dunántúH híradó. 19.10: Zenéről zenére. 19.40: A siker titka. — Tapaszta­latcsere a Sátorhely-Bólyi Álla­mi Gazdaságban. 19.55: Műsorismertetés. 20.00 Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Balett-est 19*3. (este 7 órakor). Tájszínbáz: Bekopog a szerelem (este 8 órakor). Felsőszentmárton. MOZI: Park: Csodálatos vágy Júlia (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szé­lesvásznú). Csak IS éven felüliek­nek! (5. 7 és 9 órakor, szélesvásznú Csak 18 éven felülieknek I Kossuth: A fekete nemzedék (fa i, W » «I UL I órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, 8. sz. világhíradó, Kamasz város, Mai herkulések, Szóról szóra, Te. (Előadások 11 órától S óráig folytatólagosan. Fekete Gyémánt (Gyárváros): Isten őszi csillaga (7 órakor, szé­lesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Éjjeli vendég (7 órakor, szélesvásznú). Május L (Vasas n.): Egy év ( napja (7 órakor). Építők kultúrotthon»: Szombat esti tánc (5 és 7 órakor). Vörös Csillag (Bóly): A szóra­kozott professzor (7 órakor, szé­lesvásznú). Kossuth (Mohács): A rendőr (( és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Oldás és kötés (léi 9 órakor). Táncsics (Siklós): A riksakuU (fél 9 órakor, szélesvásznú), DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvárt Ferenc, Szerkesztőség: Pera. Rét u. 4. lelefon: 15-32, 15-33, 17-00 31-6*. 17 óra után: 31-81. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pecs. Rét u 4. ____Telelőn: 15-32. i5-33. 50-00. . Pécs, Munkácsy Mihály u. io. s*. „,»_.TeWeszü a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok* nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ffc Indexszám; 20 051 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents