Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-07 / 104. szám
4 WAPlö 1963. MÄJTJS 1' Furcsaságok a Nobel-díj körül Nyolcvanegy jelöltje van az irodalmi díjnak Arne Olander, a Nobel-díj alapítvány díjkiosztó bizottságának titkaira ég Erik Rud- berg a Svéd Tudományos Akadémia titkára, a napokban beszélgetést folytattak Michael Saizenral, a New York Herald Tribune munkatársával és érdekes adatokat szolgáltattak az idei Nobei- díjakra előterjesztett jelöltekről. A Svéd Tudományos Akadémia — mint ismeretes — a jelöléseket sok emberre és intézményre bízta. Ezt a mun kát négyezer ember (akadémiák, tudós társulatok) végzik. akik évről évre hivatalos felszólítást kapnak az akadémiától, hogy a maguk szakmai köréből tegyenek javaslatokat. Dr. Unó Witlers az irodalmi Nobel-díj bizottságának elnöke kétezer ilyen felszólítást küldött szerte ég február 1-éig, a határidőig, rekordszámú javaslatot kapott: 30 országból 81 írót jelölitek. . Elsősorban azok éritek el csúcsteljesítményt, akik a kémiai és fizikai Nobel-díj odaítélésére vonatkozólag tettek javaslatot: 80 illetve 90 tudóst jelöltek, szemben az évente megszokott 60—70 jelöléssel. Másrészt viszont csökkent az orvostudományi és a fiziológiai Nobel-díj jelöltjeinek száma. Az elmúlt években 65—70 tudóst jelöltek, az idén csak 49 jelölés futott be. A békedíjmiak 30 jelöltje van. Az idén két békedíjat kellene kiosztani, ment tavaly nem ítélték oda senkinek sem ezt a magas kitüntetést, vtevj A New York Herald Tribune munkatársával fo’yta- ^ jutott beszélgetés során a Svéd Tudományos Akadémia és a Nobel-alapítvány képviselői , azt is elmondották, hogy minden évben átlag száz ember akad a világon, aki holt biztos benne, hogy megérdemelte a Nobel-díjat, s önmagát jelöli. Az idén például egy francia nő is magának követeli az irodalmi Nobel-díjat. Hogyan lehetek maneken? című könyvéért. A Nobel alapítványnak arra a szabályzatára hivatkozik, hogy az irodalmi Nobel-díj „azt a személyt illeti, aki idealista szándékokkal eltelve a legjobb művet alkotja.” Egy olasz önjelölt kétszáz rajzzal illusztrált, több száz oldalas értekezést küldött be, amely azt taglalja, hogyan lehet „bitosan esőt csinálni ott, ahol éppen szükség van rá.” Az elgondolás lényege a következő: a Föld felszínén vízgőzt kell előállítani, a párák a magasba emelkednek, majd vízcsöppeblké sűrűsödnek és ily módon áldásos eső hullik a földire. Erek Rudberg, akinek az asztalára kerülnek és akinek a papírkosarában fejezik be pályafutásukat az efféle önjelölések, megállapította, hogy az őmökmozgógép már nem divatos, az idén csak egy jelölt küldte be a perpetuum mobile tervrajzát. A következő, tömör és rövid levelet mellékelte a tervekhez: —1 „Küldjék * Nobel-díjat, én meg Viszonzásul elküldöm önöknek az örökmozgó gépet.” Egy Bombayban élő hindunak több jogcíme is van a Nöbel-díjra. Közölte a bizottsággal, hogy egy személyben Budha, Jézus Krisztus és Issac Newton reinkarnációja. Mindezen felül ^tudományos értekezést” is küldött a Nobel alapítványnak, azt igyekszik bizonyítaná, hogy a „Nap valóban olyan hideg mint egy ciitromfagyialt, és egyáltalán nem meleg, még kevésbé izzó”. Egy norvég férfi négy év óta követeli a Nóbel-dí- jat, mert „megfejtette Stra- dívarius Guamneri titkát, hogy a többi régi hegedű- készítőkről ne is szóljunk”. ~*:4tErJAAAK?: smmommi II. Madrid fél a halottaktól JUGOSZLÁVIAI KÉPESLAP Az isztriai tengerpart egyik festői részlete atz aki/ÁdMn&OH A most épülő asszuáni gát vize rövidesen elönti a évezredes Abu-Szimbel templomot. Nem járt sikerrel az a terv( hogy a hatalmas sziklából faragott szobrokat kiemelik a templom homlokzatából és máshol helyezik el. Túlságosan sokba került volna, és gyűjtéssel nem sikerült a szükséges összeget biztosítani. Szakértők azt javasolják^ húzzanak a szobrok elé üvegfalakat, s akkor a műemlék mintegy óriási akváriumban lenne elhelyezve. Az üvegtartályt tiszta, szűrt vízzel töltenék meg, amely nem támadja meg a követ. Vízhatlan üvegfoJyosók és kupolák rendszere lehetővé tenné, hogy érdeklődök meg- : tekinthetnék a víz alatt is ezt a pompás műalkotást. Remélhető, hogy ez az újonnan javasolt eljárás lehetővé teszi a fáraók kora eme páratlan értékű műkincsének megmentését. (Sz. L.) Egy kiló arany a pályadíj Kilencedszer írta ki az idén Pisa városa a „Rustddhello sajtópályázatot” újságírók számáréi. A pályadíj egy kiló színoirany. A pályázati feltételeiket a pisai idegenforgalmi iroda, az Brate Provinciáié per il Turisma, Pisa, közli. Egy várost fel lehet építeni, el lehet hallgatni a múltat, de a halottak? A halottakat sohasem lehet elfelejteni. Hol nyugszanak? A temetőben. Egy asszony állt előttem feketében. Biztosan ismeri a temetőhöz vezető utat. Megrettenve néz rám, elutasítóan válaszol. „Miért akar a temetőbe menni?” „Egy barátom sírját szeretném felkeresni.” „Minek megy a temetőbe? Nagyon hosszú az út odúig. Legalább másfél óra oda és vissza. Hegyeken át kell mennie. Ne menjen, túl sokáig tartana. Ezenkívül pedig úgyis zárva van, senki sem mehet be.” Nem akarja, hogy a temetőbe menjek. Miért? Talán nem tetszik neki, hogy egy idegen, aki nem jár templomba, megszentségtelenítse ezt a helyet. Én pedig feltétlenül fel akarom keresni a sírt. „Rendben van — válaszoltam — természetesen ha olyan messze van. akkor nem megyek. Köszönöm.” Tovább mentem. A feketébe öltözött asszony folytatta útját. Megindultam a temető télé. Útközben egy idős emberre bukkantam. Megkérdezte, merre tartok. „A temetőbe.” A temető kicsi. A régi vaskapu csikorogva nyílik, Nagy sírkövek, virágok, fák, szegényes keresztek. Az öreg határozottan indult az egyik sír felé. Habozva álltam. „KINEK A SÍRJÁT KERESI?” „Egy ismerősömét, 193? áprilisában bombatámadás áldozata lett.” Az öreg karonfogott Jöjjön — mondta — feltehetően itt temették el. Mélyre kellett leásni, hogy valamennyi halott beleférjen. Papírjaikat elégették, a sírt már belepte a fű. Egyetlen kő, vagy fakereszt sem tünteti fel nevüket. Nem is szabad őket emlegetni. Tilos utánuk kérdezősködni. Egyesek Madridban félnek a halottaktól.” „Itt volt annak idején a városban, amikor a bombázók jöttek?" „Itt voltam és mindent láttam. A város lángokban állt, az emberek a hegyek felé menekültek, beásták magukat a földbe. Voltak, akik géppisztollyal szaladtak a menekülők után és belelőttek a tömegbe. A pokol szabadult el.” „Miért éppen Guernicát választották célpontul?” „Bilbaói akarták bevenni az átkozottak, a mi fővárosunkat. El akarták venni tőlünk, ahogyan nyelvünktől is megraboltak bennünket.” „Nyelvüktől?” „En baszk vagyok ugyanis és mi baszk nyelven beszéLopják a hidat Killearn skót falu több ezer lakosának szinte a szemelát- tára loptak el egy 5 tonna súlyú vasúti hidat. Senkinek sem tűnt fel, hogy a három fiatalember, aki fáradságos munkával leszerelte a hidat, nem sokat ért a munkához. Amikor néhány nappal később a tényleges szerelők meg jelentek, már csak a betonpillérek voltak a helyükön. lünk, a spanyol nem fekszik nekünk. Ök azonban arra kényszerítenek, hogy spanyolul beszéljünk, a templomban a lelkész, az iskolákban a tmi- tők és a rendőrség is. Jöjjön, mutatok magának valamit.’ Egy sírhoz cipel. A sírkő feliratát lekaparták. „A felirat baszk nyelvű volt, ezért kellett eltűnnie. Ott messzebb az egyik sirkövön láthat még baszk feliratot. A halott rokonai Rómához fordultak és keresztülvitték a pápánál, hogy megmaradjon a baszk felirat. Mindenki azonban nem utazhat Rómába” Elvezetett a sírtól és tovább mesélt: „A spanyolok maradjanak csak Madridban. Hagyjanak bennünket békében. Nagyon jól megvagyunk magunk is. Az egész szerencsétlenséget Franco hozta a nyakunkra. Nagyon jól megvoltunk mielőtt — most már 25 éve — ők jöttek. Cipőket javítottam műhelyemben, s a családomnak is volt munkája. AkJ:or hozta a nyakunkra a háborút. Jöttek a halálthozó repülőgépek Együtt harcoltam a fiaimmal. Kettő elesett. Számomra és a hozzám hasonlók számára azonban nem ért véget a harc. Jöjjön, mutatok még valamit.” Egy kis füves térséghez vezetett, köröskörül sírkövek. „Itt — magyarázta — háromszáz köztársasági fogoly nyugszik, akiket a kolostorban éheztettek halálra. Senki sem akarta tudomásul venni, hogy itt fekszenek." Levette a sapkáját, így folytatta: „Én már öreg vagyok, talán nem is érem meg, de egyszer ezen a helyen még emlékmű fog emelkedni.” Kinn az utcán megszorítottam a kezét és igy szóltam: „Csak annyit akarok mondani, Emberek az izzó kazánban így pusztult el Drezda — Egy bűntény indítóokaira fény derül 194S, február 13-án éjjel és 14-én délelőtt többszáz angolszász bombázó és vadászgép heves terror támadást intézett a minden hadi célpontot nélkülöző Drezda lakónegyedei ellen. A többórás támadás következtében emberek tízezrei halltak meg a romok alatt, vagy égtek el elevenen az izzó pokolban. Az első támadást kö vető második hullám elsősorban gyújtóbombákat dobott le az állomást körülvevő lakónegyedek romjaira és kulturális centrumra. Ekkor pusztult el részben Drezda büszkesége a Zwinger és vált romhalmazzá hogy sok barátjuk van külföldön." Szemében fiatalos fény csillant, viszonozta a kézsz nitást és így szólt: „Mondja meg a barátainak, hogy mi készen; állunk!” ÉJSZAKAI UTAZÁS BILBAO FELÉ Spanyolország több vasútvonalán három osztály van, egyes belföldi vonalakon hálókocsik is közlekednek. Ezt azonban csak azok tudják megfizetni, akiknek sok pénzük van. Az első osztály is sokba kerül. Második ' osztályon a tehetősebbek, a harmadikon pedig a nép utazik Barcelonától Bilbaóig 15 órát kell vonaton tölteni. Éjszaka utazunk. Előző éjszeka sem sokat aludtam, ezért másodosztályú jegyet váltottam, hogy kissé kinyújtózkodh ássam. A nyolc férőhelyes kocsi rettenetesen piszkos. A párnázott ülések huzata szakadozott és fekete a koromtól. Az ülésre ütögetve por- és koromfelhő száll fel. A padló is rettenetesen piszkos. A kocsi tele volt, alvásról szó sem lehetett. Hogy nézhet ki vajon a harmadik osztály? Előttünk volt a hosszú éjszaka. Mellettem egy szakács ült, velem szemben egy orvos a feleségével, mellettük pedig egy kétgyermekes család. Az útvonal nagy része villa- m,osított. Sok az alagút. Az alagútba érve azonnal fel kell húzni az ablakot, mert agues szakaszokon szénnel fűtik a vonatot. Felváltva tartottunk szolgálatot az ablaknál. A többiek aludni próbáltak. JÖVŐ KEDDEN: A SZAKÁCS FELVILÁGOSÍTÁSAI 5 a középkorból származó műemlék, a Frauenkirche. A kölni lap cikke Az angol—amerikai terror támadás indító okairól az elmúlt 18 évben igen sokat írt mind az NDK sajtója, mind pedig a külföld. Ma már senki sincs, aki kétségbe vonná, hogy a légitámadásnak valami köze lett volna a szövetséges csapatok előnyomulásához. Az utóbbi években Mr. David J. Irving, londoni angol történész foglalkozik behatóan a terror támadás indító okaival. Bizonyítékait az angol és az amerikai légierő levéltárában gyűjtötte össze. Az elmúlt év júniusában a kölni Neue Illustrierte című hetilap hasábjain számolt be kutatása eredményeiről a következő cím alatt: „Hogyan halt meg Drezda — Emberek az izzó kazánban”. A nyugati sajtó még mindig arról ír, hogy Drezda halott város. Éppen ezért Irving kötelességének érezte, hogy ellátogasson Drezdába, ahol megjelenő könyvének számos tényét a helyi benyomások alatt megváltoztatta. Hogyan kell tökéletesen gyilkolni Irving kutatásai kiderítették, már 1943 júniusában egy angol felderítőgép felvételeket készített Drezdáról, amely a későbbi terror támadások alkalmával a bombázó osztályok tájékozódási térképe volt. Az angol Légierő, á RAF 5. légiflottája a második világháborúban azzal szerzett „hírnevet” magának, hogy előszeretettel bombázott olyan városokat, ahol egyáltalában nem volt katonai célpont. A RAF parancsnoka, Sir Arthur Harris 1945. február 13-án délelőtt adta ki az 5. légiflotta osztály- parancsnokainak a támadási parancsot. Az éjszakai táma- ! dás két hullámban történt, ősz \ szesen 773 négymotoros bom- > bázó vett részt a kegyetlen öl- | döklésben, kísérő vadászgépek kel. Az angol légierő ekkor alkalmazott nagy tömegben először Lancaster típusú bomoá- zókat. Az első támadás 244, a második 529 négymotorossal történt. Ennél a két éjszakai támadásnál alkalmazta a RAF az új taktikai és technikai módsze rét, amelyen hónapokon • keresztül dolgoztak „tudósok” és a légierő vezérkara. A támadás előkészülete óramű pontos ságával zajlott le. Ekkor alkalmazták először a LORAN eldezést, amely lehetővé tette, hogy a légiflotta elején repülő célkijelölő Mosquitó parancsnoka minden géppel és a londoni a főhadiszállássatl állandó összeköttetést tudott fenntartani. Atombomba Drezdára? A brit légiadmiralitas 1945. február 13-án 22,15-öt jelölte meg Drezda elpusztulásának nulla órájaként. Pontosan ebben az időpontban elszabadult a pokol Drezda felett. Irving elismeri, hogy a bombázógépek pilótáinak sötét foltjaikról feltétlenül fel kellett ismerniük a parkokat és a Szentháromságtemetőt. Ezeknek a hadicéloktól és házaktól mentes területeknek a bombázását, hogy a polgári lakosságot teljesen kiirtsák, Irving különösen szégyenletesnek tartja. A harmadik támadást 1945. február 14-én 12,12-kor 311 repülő amerikai légierőd, Liberator (felszabadító?!) hajtotta végre. A kísérő vadászgépek egész mélyre ereszkedtek és fedélzeti fegyvereikkel az égó és elpusztult városból menekülő polgári lakosságot lőtték. Aki megmenekült a bombák és gyújtólapok pusztulása elöl, azok a gépágyúk és ikergéppuskák tűzében pusztultak el. A három terror támadás elemzése után az angol történész kénytelen a következtetést levonni, a bombázások egyedüli célja az volt, hogy a gyorsan előrenyomuló Vörös Hadsereg kezébe egyetlen éppen maradt német város se kerüljön. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy Irving értesül- lése szerint, az amerikai légierő az első atombombát Drezdára akarta ledobni, ha az abban az időpontban már készen állott volna. (Sz. L.) nevezésű rádiólokációs berenHatnis házasság Két tizenhatéves paviai szerelmes nemrég megszökött szüleitől, és elmentek Rómába, hogy ott keljenek egybe. Sikerült is találniok egy re- verendás embert, aki hajlandó volt összeadni őket tízezer líra ellenében. Amikor aztán a fiatal házaspár visszatért Paviába, szil leik a rendőrséghez fordultak és követelték az eset kivizsgálását. A nyomozás rövidesen tisztázta, hogy a házassáo teljesen szabályellenes, a fiatalok tulajdonképpen felültek egy szélhámosnak aki papnőit adta ki magát.
