Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

ms. MÄJTTS 31. IUAPLÖ 5 Várják a fiatalokat Bolyba A diákok. H elmúlt hetek­ben vették át a megbízóleve­leket a nyári önkéntes ifjúsá­gi építőtáborokban. Nagy a készülődés és a jelentkezők kíváncsian várják, milyen lesz az élet az építőtáborok­ban. A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaság ez évben 1300 fia­talt vár a nyári táborozás idejére. Az idén is a hibrid- kukoricát címerezik majd. — Szabó Zoltántól, a gazdaság főkönyvelőjétől kértünk fel­világosítást az előkészületek­ről: Az idén két helyen léte­sítünk a gazdaság területén építőtábort Sziebert-pusztán 500 lány, Károlymajorban 800 fiú dolgozik majd. A károly- majori tábor létrehozása okoz problémát, mert ilyen nagy létszámú tábort eddig még nem szerveztünk. A tapaszta­latok azonban azt bizonyít­ják, előnyösebb, ha a fiatalok egy nagyobb egységben vég­zik a munkát. A táborok fel­szereléséről, berendezéséről gondoskodtunk, az egészség- ügyi feltételeket már boztosí- tottuk. A munkaszervezés különbö­zik a régebbinél. Az idén a mezőgazdasági egyetemekről kerülnek ki a csapatvezetők, mi csak brigádvezetöket kül­dünk az építő táborokba. — Mindent megteszünk, hogy a hozzánk érkező fiatalok jól érezzék magukat gazdasá­gunkban. Erre a KlSZ-szer- vezetünk is készül. Az idén a fiatalok mozgósítása az idő­járástól függően távirati úton történik július 10 és 20 kö­zött. Ormánsági gólyaháború A csányoszrói református templom tornyának csúcsán, a buzogány csillag tüskéibe belefonva, mintegy negyed- százada áll már egy hatal­mas gólyafészek. Az ormán­sági templomtornyok között ez a legnagyobb, 43 méter magas, tehát a gólyák ugyan­csak feltűnő helyet válasz­tottak maguknak lakóhelyül. A gólyapár tavaszi érkezése, a fészek tatarozása és a köl­tés mindig eseményszámba ment, mégpedig nemcsak Csányoszrón, hanem Ormán- ság-szerte. A mostani tava­szon azonban csak egy gó­lya érkezett vissza és a falu lakói napokon keresztül les­ték, hogy jön-e a párja. A magányos gólya féltékenyen őrködött a fészek felett, el­kergette az idegen gólyákat, amelyek el akarták foglalni azt. Egy alkalommal pél­dául fiatal gólyapár vette birtokába a fészket, de az özvegy madár erélyes „rá- repülésekkel” valósággal ki­lökte onnan az idegeneket S utána, talán hogy az eset meg ne ismétlődjék, hozzá­fogott a fészek lebontásához. A csányoszróiak megdöbben­ve és elszomorodva látták, hogy a híres fészek napról napra fogyatkozik. A magá­nyos gólya, amely egyéb­ként nem lakta a fészket mindennap alkonyaikor meg­jelent a tornyon, s a csőré­vel sorra húzta ki a fészek­ből a gallyakat és hajította le a földre. Már alig ma­radt valami a fészekből, ami­kor egy napon a fiatal gó­lyapár — úgylátszik, jobb helyet nem találtak — visz- szatért a templomtoronyra. Ekkor megkezdődött a hábo­rúskodás a magasban a fé­szek birtoklásáért. Végül is a gólyapár győzött és a ma­gányos, öreg madár eltávo­zott, azóta sem látták a kör­nyéken. A fiatal nőstény­gólya pedig most már költ, úgy hogy rövidesen megsza­porodik a lakók száma a nevezetes csányoszrói to­ronyfészekben. Távfűtés Komlón Tizenegy millió forintos beruházás — Késnek a gépek A Komlói Erőmű Vállalat j már az elmúlt év második | negyedében elkészítette fej- j lesztési programját a belső i konstrukciókhoz és a zobáki j ikerakna távfűtési vezetéké- ! nek megépítéséhez. A körül­tekintő vizsgálat után a felsőbb szervek hozzájárulásával | úgy döntöttek, hogy 10 mil­lió 900 ezer forintos beruhá- j zással a hőközpontot úgy kell I átalakítani, hogy a távfűtés megvalósítása mellett villa­mosén ergiát is termelhessen. ; A Komlói Erőmű Vállalat i jelenleg is termel villamos- 1 energiát és így be van kap­csolva az országos hálózatba, de a városi távfűtés teljes kiépítése után hideg tartalék­ként szerepel majd a villa­mosenergia termelésnél és el­sőrendű feladata Komló vá­ros távfűtése lesz. A távfűtésre vonatkozó ter­vek gyorsan elkészültek, és a fejlesztési programot az el- ] múlt év első felében jóvá is hagyták. Ezek szerint ebben az évben 6 millió, 1964-ben egymillió és 1965-ben 3 mil­lió 500 ezer forintot fordíta­nak a rekonstrukciókra és távfűtési vezeték építésére. A munkálatokat január ele­jén beindították és a szüksé­ges gépeket, alkatrészeket idejében megrendelték. A gé­pek elkészítését és a gépsze­reléseket az Április 4. Gép­gyár, a Láng Gépgyár, vala­mint a Miskolci Gépgyár, az egyéb szerelési munkálatokat a BUSZEV és a VERTEX, az építési jellegű ' munkálatokat a Budapesti Hídépítő Válla­lat végzi. Az előkészítő munkák jól indultak. Később azonban a különböző vállalatoktól egy­re kellemetlenebb válaszokat kaptak. A gépgyártásban és a gépszállításban máris sú­lyosak a lemaradások és az építést a Budapesti Hídépítő Vállalat nem tudja folytatni, mivel a beépítésre kerülő gépalapok körvonalrajzai nincsenek meg. Erre a terü­letre a Hőterv által készíten­dő gépalapok kerülnek, ame­lyek addig nem készülhetnek el, amíg a felállításra kerülő gépet egyértelműen nem ter­vezték meg. Probléma a Zobák-aknán felállítandó hidroglóbusz is. Ennek gyár­tását a Kecskeméti Lakatos­ipari Vállalat vállalta, de a munkálatokat még el sem kezdték és ezért az építés- jel legű alapozási munkák is állnak. A Zobák aknai táv­fűtés keringető szivattyúit a Miskolci Gépgyárnál rendel­ték meg, de a gyár a kért 200 tönna/óra teljesítőképes­ségű szivattyútípus helyett 540 tonna/óra teljesítményűt akar szállítani, Az Erőmű Vállalat ezt nem fogadhatja el, mivel alacsony munka­ponton kellene üzemeltetni, ami nem lenne gazdaságos. A gépgyártás és a szállítás nagymérvű lemaradása miatt tragikus helyzet állhat elő, A távfűtés próbaüzemelteté­sét szeptember 1-re tervez­ték, de -ez az időpont máris veszélyben van. Zobák-aknán több ezer ember dolgozik. Ha a távfűtés üzembehelyezésé­nek időpontja eltolódik, ak­kor a különböző épületeket, közöttük a fürdőket, öltöző­ket nem tudják fűteni. A távvezeték építésénél sincs minden rendben. Az erőmű kerítésétől a zobáki ikerakna térségéig a távveze­téket a Komló Szénbányá­szati Tröszt beruházásaként a Budapesti Hídépítő Válla­lat építi. A belső vezeték épí­tésére a tervek legnagyobb része elkészült, de szükséges volna a munkák folytatása érdekében a fennmaradt rész megtervezése is. A rendkívüli hideg miatt a kivitelező vál­lalat különben is egy hónap­pal elmaradt a munkákban és ugyanakkor a tervezett orga­nizációs munkáslétszámnál is 120 fővel kevesebbet foglal­koztat. A Budapesti Hídépítő Vállalat létesítmény befeje­zési határideje szeptember 1-e, de a vezetőség vállalta, hogy a le nem kötött mun­kák vonatkozásában is igyek­szik a határidőt lecsökkenteni és szeptember 20-ig ezen a vonalon is megtörténik majd az átadás. A komlói távfűtés határ­időre történő megépítése a je­lenlegi helyzet alapján nincs biztosítva. A vállalatok és üzemek nem ragyon tartják kötelességük­nek a határidő pontos betar­tását, pedig egy kis jóindulat, fal komoly gondoktól szaba­dítanák meg az Erőmű Válla­lat és a Komlói Szénbányá­szati Tröszt vezetőit. Fertői Miklós NEMZETKÖZI ÜJSAGtHGKÉPZÖ ISKOLA NYÍLIK BUDAPESTEN. A képen: Alexander Jefremov ismerteti az iskola működését és jelentőségét. Négy nyelven — egy szívvel Országos gázipari konferencia Pécsett Az Energiagazdálkodási Tudományos? Egyesület pécsi csoportja június 6-án és 7-én országos gázipari konferen­ciát tart Pécsett az Orvostu­dományi Egyetem központi épületében. A június 6-i programot Berecky István, o Pécsi Kokszművek igazgató­ja nyitja meg. Ezen a napon, hat összefoglaló előadásra ke rül sor, valamint a beérkezett dolgozatok megvitatására. Június 7-én két előadás hang­zik majd el, s ezen a napon is megvitatják a beérkezett dolgozatokat. A kétnapos konferencia dr. Diósszeghy Dániel zászavával és véget. ARRA KÉRTEM az én ked­ves vendéglátóimat Versenden, mondják el, hogyan van' az, hogy ebben a népes faluban olyan barátsággal megél egy­más mellett a négynyelvű la­kosság? A német, a sokac, a cigány és a magyar olyan megértő békességben dolgozik egymás mellett, hagy csak a szójárásukból lehet megkülön­böztetni, ki melyik nemzeti­séghez tartozik. Ä viselkedé­sükből már aligha! A beszélgetést Dékány Ist­ván nyugalmazott igazgató tanító kezdte. Származásra német, hajlott korú ember, hiszen csak ebben a faluban 1916 óta tanított. Arnbach Kristóf bácsi kivételével min­denkinek mestere volt, aki ma eljött; a beszélgetésre. — A fejlődés? Nagy, nagyon nagy ebben a faluban. Az em­berek már nem is érzik, hogy négy nemzetiség él együtt. — Ismerjük egymást, megtanul­tuk egymás nyelvét, A német tud sokacul, cigányul, a soka- cok beszélik a németet és a cigány is háromnyelvű lett már. Egyben azonban vala­mennyien megegyeznek. Ma­gyarul mind tud és odahaza még az idősebbek is magyarul beszélnek az unokákkal. Én például sokat adnék azért, ha unokámat megtaníthatnám né­metül. Csak magyarul akar beszélni. Először bunyevácok lakták Versendet, aztán jöttek a né­metek és számba fölibük ke­rekedtek. Később beszivárog­tak a cigányok. A magyarság kisebhség. Valamikor a sokac meg nem szólalt volna néme­tül, pláne magyarul. A cigányt kinézték, nem volt szavazati joga. A bíróváiasztáskor csak a korteskedők körül őgyeleg- tek, ha ugyan el nejn ugrasz­tották őket, fel a „városba”, ahogy a cigánytelepet nevez­ték. ;— Ma nem talál gyűlölkö­dést. Igaz, nem is dicsérik egymást, de különbséget sem tesznek. Azt én nem állítanám — fűzi tovább a szót a volt igazgató tanító, — hogy csak a termelőszövetkezet eredmé­nyének köszönhető ez. Annak is, de legelőbb az általános helyzetnek, ami az országban van. Uigy-e emlékeztek még, amikor azt mondták a sokacok, németek, hogy „az én fiamat ne ültesse, tanító úr, a cigá­nyok mellé!”? MA PEDIG? Együtt játsza­nak, énekelnek a frissen ala­kult eredményesen szereplő kórusban. Sőt, azt mondja Mag Mihály, a fiatal igazgató­tanító: — Éppen a napokban néztük meg a tanulási átlagokat. Az iskola 3.2-en áll, a cigányok átlaga pedig kereken 3. Ez nem nagy különbség. Van köz­tük olyan jeles tanulónk is, mint Nikolics Mária meg a Kárász Erzsi. Ahogyan tovább folyik a beszéd, mindig visszakanya­rodunk az iskolához. Oda, hogy Kárászék három gyereke mind leérettségizett. Az egyik lány Budapesten óvónő, a nagyob­bik fiú Pécsett technikus, a kisebbik most végez a Gép­ipari Technikumban. Az öre­gek keveset tanultak; Csak Kárászné járt iskolába. Az ura írni, valamit olvasni a feleségétől tanult, de a gye­rekeiket iskoláztatták. — Azit mondja Kárász: „Telik a tsz- keresetből.” A fiatal igazgató tanító fog­lalja össze a gondolatot. Az iskolában egyenlőek a gyerekek, nincs megkülönböz­tetés és ez idővel vérükké vá­lik. Ezt hazaviszik és a szülők is megszokják a gyerekeken keresztül. Végh Erzsébet tanácstitkár megtoldja: — Minden korosztálynak megvan a maga gyűjtőhelye. Első az iskola, azután a KISZ- ízervezet, majd pedig a mun­ka. És mindenütt egyenlőek. — Csak a KlSZ-munkát kell még szervezettebbé tenni — teszi hozzá Ambrózi József ta­nácselnök. — Nemrégen még az volt a helyzet, hogy a tit­kár összehívta a taggyűlést és 5 maga nem jelent meg. Most, hogy Bender László vette át a titkári munkát, megválto­zott a helyzet. Csak egyet em­lítek: most tanulnak egy szín­iarabot. Huszonhárom szerep­lője van és megtalálhatjuk mind a négy nemzetséget kö­zöttük. NA ÉS A FELNŐTTEK? Hamisfőger Ádám, a ter­melőszövetkezet könyvelője a megmondhatója, hogy egysé­ges a falu a munkában is. — A vezetőségben van so­ka«, német és cigány is. A bri­gádokat vegyesen állítják ösz- sze. Nincs jó és jobb munka. Egyformán dolgoznak és diri­gálnak: Jól dolgoznak, mert jól fizet a tsz. Tavaly is 40 fosánfe 7őázivarr étié Pécsi Építő és Tatarozó V., Pécs, Déryné u. 35. ács-állványozó és kőműves szakmunkásokat, fűtéssze­relő, kőműves, villanysze­relő és ács-állványozó se­gédmunkásokat felvesz. volt egy munkaegység, és há* rom forint prémium. Köves István tsz-kpcsis — alacsony, barna, mozgékony ember. Neki már 137 munka­egysége van és az év végéig legalább 450-et összeszed, ha nem ötszázat. Abból jól él a családja. Persze nem mind­egyik cigány dolgozik még iiyen szorgalmasan és rendsze­resen. Vannak közöttünk is munka kerülők — mondja Keleti Kál­mán — a kukunye, a Minisz­ter.* Meg is látszik a család­jukon. Most már ott tartanak, hogy az óvodában egy takaros ci- gányasszony a főszakács és civakodnak a falubeli anyák,, hogy a gyerekük bekerüljön az óvodába. Persze nem minden ilyen rózsaszínű még a faluban. Nem is oiyan régen még sok volt a vadházasság a cigánysoron. Aztán a tanácsiak felkeresték a cigánycsaládokat és kikér­dezték, ki kivel él és miótó, mennyi a gyerek — és mikor akarnak hivatalosan összehá­zasodni. Ma már ott tartunk, hogy csak két család él vad­házasságban. — És nagy munka volt a gyerekek anyakönyvezése is — mondja Végh Erzsébet — 110 cigánygyereket kellett újra anyakönyvezni. De megérte. — Az kell — javasolja An- tolovics —. hogy a szülők meg értsék, hogy tanulniok- kell a gyerekeknek, ha azt akarják, hogy ne legyen különbség a gyerek és gyerek, felnőtt meg felnőtt között. Ezt nektek is szorgalmaz; kell — fordul Ke­letihez és Köveshez. — Nek­tek, akik már szépen, jó mód­ban éltek a cigányok között. — És a jövő ...? EGYSZERRE rám néznek. Ez a legszebb szó mostanában: a jövő. Az igazgató kezdi: kelj egy nyolctantermes iskola. — Nem „kellene”, hanem nagyon is határozottan „kell”, mert kiszámították, hogy 1968-ban már 250 gyerek jár iskolába Versenden. Minden gyerek... cigány és sokac, német és ma­gyar. Azoknak hely kell. Az­tán nincs az italboltnak kert­helyisége. Ide kerítés kellene és néhány fonott kertibútor: Na, és az út, kövesét, végig a falun. Hozzá adják társadal­mi segítségüket. A járást is kérik — a tanács jövőre ígéri. Villanyt is szeretnének a pin­cesorhoz. ahol mindenkinek van egy kis borocskája. És a sokféle kívánság kö­zött egy sem akad egyéni. Egy történettel búcsúztattak, Hock Ádám, a községi ta­nács hivatalsegédje megtudta a napokban, hogy a tanácsel­nök szeretné befásítani gömb­akáccal a poros utcákat. Nem szólt, csak néhány nap múlva azt tapasztalták a falu veze­tői, hogy itt is, ott is ássák a gödröt, hordják a csemetét és minden ház elé akácot ültet­nek. Csak később tudták meg, hogy Hosk Ádám végigszaladt a falun, minden házhoz be­kopogott és. kinek-kinek a sa­ját nyelvén elmondta, mit szeretne a tanács. Gáldonyi Béla I L Egyszer egy egész délutánt töltött nálunk egy idős mat­róna s egyetlen egyszer sem mosolygott. Nagyokat sóhaj­tott, kezeit összekulcsolta és szemét időnként az ég jelé fordította. — Most házivarrónő — ma­gyarázta nagyanyám, amikor már elment, — azelőtt apáca­főnöknő volt. Es sehogy sem tudja megszokni a világi em­bereket. Évek teltek el azóta, s én házi varrónővel csak a napok­ban találkoztam újra. — Aringer Gyuláné vagyok — nyújtotta kezét a törékeny termetű, nevető szemű asz- szonyka, s amíg beszélgettünk, megnyerő mosolya minden mozdulatát kísérte. Házivarró­nő a Hámán Kató KTSZ-ben. — December óta dolgozom itt, Pestről jöttem, mert a fér­jem katonatiszt és idehelyez­ték. Tehát majdnem féléves a KTSZ házivarrónő szolgálata, mert Aringerné ebben „első fecske". — Pesten a Ruházati KTSZ- ben dolgoztam a Lenin kör­úton, pontosabban... Nos, ezt nehéz lenne ponto­san meghatározni, Szabadság- hegy, Kispest, Rózsadomb, Józsefváros, Rákospalota, Cse­pel, Rákóczi út, különböző bér­házak, villák lakásaiban. S eszerint változtak a hivófclek is. S nemegyszer hallotta a te­lefonban: ugye nem haragszik, hogy megint zavarom. Ha te­heti, jöjjön el hétfőn ... — Sokat varrtam munkás- nőknek, háziasszonyoknak, művésznőknek is, mint Bulla Elma, Várady Zsuzsa. S na­gyon szeretett Gera Éva festő­művésznő is. Mindig érdekes külföldi anyagokat hozott. Volt, hogy napokat töltöttem náluk. — S itt, Pécsett? — Azt hiszem még nem eléggé ismerik a pécsiek ezt az új szolgáltatást. De ennek ellenére szép számmal hívtak már. A legelső hely úgy em­lékszem Bálicsban volt, ott a Sörgyár felett... De varrtam már Meszesen is. Két bányász­feleség hívott, az egyik egé­szen jól varr, csak szabni nem tud. Kiskosztümöket csinál­tunk és közben két aljat is varrtunk. Segítettek s igy két, két és fél óra alatt készen let­tek az aljak. — S ez milyen előnyt jelent a varrató számára? — Sokat. Tizenkét forint az órabér. — S milyen géppel dolgo­zik? — Kinek milyen van. Saj­nos, mi még nem állunk úgy, hogy gépet is vihessünk ma­gunkkal. Talán majd egyszer ilyen is lesz? De nagyon sok házban van varrógép és igy sok helyre mehetünk. — S általában hogyan fo­gadják a házivarrónőt? Kissé elgondolkodik, hogy mondja-e, aztán határozottan válaszol. — Itt még nem ismerik ezt az új szolgáltatási rendszert. S bizalmatlanabbak, mint a pesti emberek. De gondolom, ha a híre jobban elterjed, s a munkámat is megszeretik, s elégedettek lesznek, nő a biza­lom is. S még azt szeretném elmondani, hogy nálunk az asszonyok szép és jó anyago­kat várásolnak. Nem is tudnék különbséget tenni, hogy a jól kereső, hírneves emberek var­rattak-e finomabb ruhákat vagy az átlagkeresettel ren­delkezők. Csupán az egyéni ízlésben akad eltérés. Mi ezen is igyekszünk segíteni. Nem­csak itt a szalonban, hanem a házivarrónő szolgálattal is. Nagyon szeretem a szakmá­mat és az elegánsan öltözött embereket. Kell ennél több? Mindehhez még csupán any- nyi megjegyzést: nagyon he­lyes a Hámán Kató KTSZ kez­deményezése. S ha olvasóink a házivarrónő szolgáltatást ké­rik a 27-77-es számon, ne le­pődjenek meg, ha egy bájosan mosolygó fiatalasszony kopog­tat majd be a megadott címre. S ő egy cseppet sem hasonlít az idős matrónára...

Next

/
Thumbnails
Contents