Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
4 NAPÚ) 1953. MÁJUS n. ' Miért nem vesznek fel pécsieket a Képzőművészeti Főiskolára? Interjú dr. Molnár Péterrel Saerkesztőségönkbe gyakran érkeznek levelek, melyekben olvasóink felteszik a kérdést: Miért nem vesznek fel pécsi művészeti gimnazistákat a Képző- és Ipar- művészeti Főiskolára? A Pécsi Művészeti Gimnázium képzőművész tagozata 1958- ban indult. 1961-ben hét tanuló végzett és tavaly tizennyolc. Tény, hogy az iskola fennállása óta csak egy tanulót vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára, de azt az egyet is elbocsátották még az első évben. Valóban: mi az oka ennek? A kérdést a -gimnázium igazgatójának, dr. Molnár Péternek tettük fel, válaszoljon a valóban illetékes erre. «-» Miért nehéz bejutni a két pesti főiskolára7 — Sok a jelentkező — nem a két művészeti gimnáziumból, hanem a szakkörök tagjai rohanják meg a főiskolákat. A nagylétszámú jelentkezővel szemben egy-egy szakra csak három-négyet vesznek fel. Az esély így kicsire zsugorodik. Ez lenne az egyik ok. A másik: a főiskolán szinte ragaszkodnak ahhoz, hogy érettségi után egy ev szakmai gyakorlatot szerezzen a tanuló. Az elutasítások nagy részét ezzel indokolják — A szánvok szerint a pesti testvérgimnáziumból is keveset vesznek fel. Miért bizonyulnak jobbnak az önképzőköri nevelés alól kikerülő gyerekek? — Mert tehetségesek. A mi gimnáziumunkba idén nyolc- százán jelentkeztek — felvenni huszonhatot tudtunk. A sikertelen felvételizők között számos tehetség lehet, akik a J^y' bbiakban különórákkal képezik magukat, és tehetségük négy év múlva már inkább jelentkezik. — A pécsi tanulók eredménytelenségének mi az oka? A hiba az oktatás színvonalában, vagy a gyerekek tehetségében van? — Ezt nem foghatom rá sem az oktatásra, sem a gyerekek tehetségére. Két hétig tar1 a felvételi vizsga Pesten. Alaposan próbára teszik mindenkinek a képességeit. Az a két osztály, amely eddig kikerült innen, még egyirányú művészeti nevelést, szakmai oktatást kapott: a képzőművészetet. Ennek ellenére jelentkeztek díszítőfestő, textil, kerámia szakra. A részükről némi számítás is voll, ebben, tudva, hogy grafikára jelentkeznek legtöbben. A hiányosság itt kitűnt. F^r1 ragaszkodik a két íö:skoV a szakmai gyakorlathoz — Egy kérdés a gyakorlattal kapcsolatban, mert beszéltem éppen e gyakorlatot töltő három lánnyal a Porcelángyár- bon. Nem tudták megérteni. hogy mennyiben segíti elő tudásukat az, hegy egy éven keresztül a négykézláb mászó gyeFelvéte’ keresünk budapesti és vidéki munkahe- ' veinkre b dögös szakmunkásokat és lelentkezés személyesen, vagy írásban íz ÉM Gyár- ••émény-Kazán-, Kemence- ipítő. Hő- és Savszigetelő 'állalat, Budapest, VII, Wesselényi u!’a 2 sz. alatti ládogos főépítésvezetősé- rén. rek, meg a bánatosan kuksoló nyúl talpát kenték be barna színűre? — Ez általános kultúrpolitikai probléma — válaszolta dr. Molnár Péter. — Jól tudom, ezek a tanulók is giccs- nek tartják ezeket a figurákat. Ez a szakmai gyakorlat annyit segít, hogy a nyolcórás munkaidő után ki-ki úgy képezheti magát tovább, ahogy szükséges. És még egy: ezek a gyerekek keresnek, tehát a szülők szempontjából nem „veszik el” egy év. Olyan szakmai gyakorlatot még nem tudunk biztosítani, ami előképzésül szolgálhatna a főiskolára. — A szakmai gyakorlattal ezek szerint még nehezebben sikerül a felvétel elnyerése, ha a próbálkozó csak erre hagyatkozik, és nem keres magának tanárt? — Hátrány lenne valóban, ha nem képeznék magukat, de aki nem mond le a bejutásról, az megtalálja a lehetőséget arra, hogy fejlődjön. Egészen más oldalról jelent ez mégis hátrányt: egyre több jelentkező lesz. Nemcsax a most érettségizettek próbálják meg majd júniusban, hanem a tavalyi, vagy két évvel ezelőtti sikertelenül próbálkozók is. Számtalan fiatal jelentkezik idén már harmadszor vagy negyedszer. — Hova kerülnek azok a gyerekek, akik a sikertelen felvételi után nem próbálják meg ismét? — Közülük egy sem kallódik el. Sokan felismerték — főleg a szülők —, hogy nemcsak művészekre, hanem tanárokra is szükség van. A Tanárképző Főiskola rajz-szakára jelentkeznek legtöbben. Azt sajnálattal látom, hogy viszonylag keveset vesznek fel erre a szakra, mert értesüléseim szerint a megyében is, de másutt is nagy rajz- íanur-hiány van. — Olyan tanulók is vannak, akik nem akarnak tanárok lenni. Az 6 elhelyezésük problémát jelent-e'r — Nem okoz különösebb gondot, hiszen csaknem m.n- denhol szüKv-g van rájuk Itt a városban is többen dolgoznak: a színház díszletezőinél, kirakatrendezőknél, természetesen, nemcsak szigorúan a képzőművészettel kapcsolatos pályák állnak nyitva előttük. Műegyetem jogi, orvosi kar — mindenhol egyenértékű az itt végzett tanulók kérelme. — A nrost felnövő ötvös- és kerámiaszakos tanulóktól mit várhatunk művészeti szempontból — hiszen az eddig végzettekkel szemben nekik előnyük van? % — Művészeti szempontból többet várhatunk tőlük, de érdekes módon ezek a gyerekek már reálisabban gondolkodnak. Annak ellenére, hogy tudatában vannak saját előnyüknek, már mindegyikük leszerződött szakmáján belül. Ha végez — mindjárt dolgozni megy. Ezen kívül — ók rnár második feltételként — megpróbáljak majd a főiskolát is — fejezte be a sok embert érdeklő kérdés megválaszolását dr. Molnár Péter. S Nagy Gabriella Jegyzeteli, megjegyzések, Érdektelenség vagy valami más ••• Az ember beül a könyvhét ünnepi irodalmi estjére és eltűnődik: Pécsnek 120 ezer lakosa van, egész tucat kulturális létesít- j menye, szervezete, színháza, balettegyüttese, tucatnyi irodalmi színpada, s irodalmi! szakköreinek számát talán j meg sem tehetne határozni. A 1 belefonkömyv tanúsága szerint 24 álltalános iskolája, 5 gimnáziuma, 5 technikuma, 8 egyéb iskolája, egy főiskolája, két egyeteme, egy esti egyeteme és még sok mindene akad. ami azt a naív hitet kelti a messziről jött emberben, hogy évente legalább egyszer, a könyvhét ünnepi irodalmi estjére elmennek. A messziről jött ember, különös naívsá- ga révén például azt hiszi, hogy a 46 iskolából legalább JHeqmjíLt a íRúzmktFt a magyar szakos tanárok, s aí Irodalmi szakkör néhány tagja, esetleg az irodalmi színpadokon ténykedők egyik másika megjelenik az ünnep irodalmi esten, melyen az éli irodalmunk szine-java szerepel. Két Kossuth-dijas író, eg> József Attila-díjas író, eg> SZOT-díjas író jelenik meg személyesen, de ez a pécsi közönséget, magyar tanárokat és diákokat édes keveset izgatja Pedig nem lett volna teljesen érdektelen, ha a magyar szakos tanárok elbeszélgetnek i Kossuth-dijas Vas Istvánnal vagy az egész éven át annyit emlegetett irodalmi szakkörök kísérletet tesznek szellemi kelléktáruk kiegészítésére. Sehol semmi, a nézőtér fele üres. Hol vannak azok az idők, amikor a stockholmi agysebész megáll a lábadozó Karinthy Frigyes ágyánál és megkérdi: „Kicsoda ön a hazájában?” — mert áradnak hozzá az aggódó levelek. Karinthy Frigyes fia, a Kossuth- dijas Karinthy Ferenc már egv fólig-meddig üres teremben tart felolvasást. Szieren- csére csak Pécsett Ha az ember tovább tűnődik az emberek távolmaradásán, akkor az érdektelenséget nehéz megmagyarázni a magyar szakos tanároknál, a magyar-történelem szakos főiskolai hallgatóknál, és még sokaknál, akikről azt hisszük, hogy számukra a kultúra nem csak kenyérkereset, hanem hivatás is. Kőibe freskói A múlt évben megírtuk, hogy Mohácson a hajdani Korona étteremben, melyet most Béke címen tart nyilván a közvélemény, megrongálták, és átfestették Kőibe Mihály festőművész értékes falfestményeit, melyek a vízparti város, a délszláv lakosság életét és szokásait jelenítették meg. Mindenki meghökkent, amikor a képeket végig vésték, és villanyégőket szerelitek a közepükbe. Most örömmel látjuk, hogy vendéglátó vállalat restauráltaitta az értékes freskókat A villanyok eltűntek a képei« közepéről s a vésők goromba árkai is. A vendéglátó vállalat 1 magát a művészt, Kolbe Mi- I hályt kérte fel a korábbi bai- lépés korrigálására. A képek restaurálása már befejeződött s a Béke hangulata újra a régi... felt ház vagy nem telt ház Filmszínházaink az utóbM években nem mindig dicsekedhetnek telt házzal, hiszen az elszaporodott televíziókészülékek legalább egymillió embert kiszakítottak a légi nézőközönségből. A Mozi üzemi Vállalat a körülmények hatására jobban szervezi a munkáját, s a kulturális intézményekkel igyekszik együttműködni. Az együttműködés a Megyei Könyvtár és a középiskolák esetében nagyon színvonalas, de az általános iskoláknál az elvek, kölcsönös hangoztatásánál nem jutottak tovább. Kicsit úgy tűnik, mintha az általános iskolai tanárok terhesnek éreznék a közös mozilátogatást, s itt-ott arra is utalnak, hogy nem kívánják a Moziüzemi Vállalat üzleti terheit viselni. Ebben lényegében igazuk vám, hiszen neun mondható túlzottan kedlemes«- nek több száz gyereket kormányozni egy sötét filmszínházba, s az is tény, hogy az iskola telt ház rendelései segítenék az üzleti tervek végrehajtását. Van azonban még egy momentum, amit figyelmen kívül hagynak. Nemcsak az iskola támogatja a filmszínházat, hanem a filmszínház is az iskolát, hiszen a belépődíj jutányosabb, s a művészi élmény, amit a legújabb kor filmművészete nyújthat a nevelés szempontjából sem lehet közömbös. Minden két hónapban akad olyan történelmi tárgyú, vagy életrajii film, gyerekfilm, aminek a kollektív megtekintése emberformáló lehet. Bertha Bulcsú Tizenháromezer javaslat sorsa izerdán este megnyílt a lye, 2 pécsiek kedvenc szórakozó he- Rózsakert A választási előkészületek alatt elsősorban a jelölőgyűléseken a választók sok közérdekű bejelentést, javaslatot tettek. A mintegy 13 ezer közérdekű felszólalást a tanácsokon összegyűjtötték és folyamatosan feldolgozzák. Elsősorban azokat a javaslatokat veszik kézbe, amelyeket még ebben az évben megvalósíthatnak. A többieket aszerint osztályozzák, hogy az ötéves terv végéig vagy csak a távlati tervekben kerülhet sor végrehajtásukra. A megyei tanács elhatározta, hogy megvizsgálják a lakosság részéről elmondott közérdekű javaslatok végrehajtását a községeknél és a járásoknál. Ezért bizottságot hoznak létre, amelyik novemberig részletesen megvizsgálja a javaslatok sorsát, összegyűjti az adatokat megvalósításukról és még eb1 ben az évben írásban közread* ják a tapasztalatokat. Az ügyet már belepte a por. Megnyugodtak a kedélyek is, bár a szenzációt szomjazó — és az örökké tárgyalótermeket bújó — nézelődők még néhány napig vitatkoztak, groteszk túlzásokba esve. Aztán ez a ténfergő „közvélemény” végül is ejtette annak a néhány fiatalembernek nevét, akik akkor kezdték meg büntetésük letöltését. A hónapok gyorsan elrepülnek, csupán a törvény szigorát szimbolizáló négy magas kőfal között pereg megdöbbentő lassúsággal az idő. Amnesztia... S ez már több mint a kiszabadulás. A kapun ki lehet lépni, a börtönőrnek még inthet az ember búcsúzásképpen, de visszanyerni a hétköznapoktól a morális jogokat, ez már nehezebb. Ezt a küzködést látom én B. Lajos arcán, mozdulatain, el-elmerendő pillantásán. — Nehéz Önmagam fölött ítélkeznem. Elfogult vagyok. Érthető. — Verekedtek. Nem is egyszer .., — Nem többet, mint a többi húszévesek a városban. — Csakhát veszélyes játék ez. Az ilyen kamaszos haca- cárék hamar átcsúszhatnak garázdaságba és ... Különben ezt a fogalmat megismerte az ítéletből... B. Lajos hallgat, alig észrevehetően mintha intene a feÄ kapun túl jével, de azt hiszem, ez csak egy véletlen reflex. — Hogyan bántak az elítéltekkel? — Jól — vágja rá. — Azért mondja, mert újságíróval ül szemben, nem? — Nem. Nem hazudok, a tárgyaláson sem hazudtam. Nagyon rendesen beszéltek velünk a börtönben, az ellátás sem volt rossz. Éppen olyan volt, mint az üzemikonyhán, itt nálunk ... Muszáj nevetnem. — Ne nevessen, mert igazán nem marasztalásképpen mondom ezt, hanem hát ez az igazság. Nem bántak velünk rosz- szul. B. Lajos fűtőtest-szerelő. Húsz esztendős, ezt a szakmát kitanulta, segédlevele van, jó órabért kap, heti négy délutánon edzésre jár, — birkózó, ezt különben látni jófelépítésű testalkatán is. — Miért éppen ezt a szakmát választotta? — Nem tudom már, de any- nyi biztos, hogy szeretem. Vasas az egész családunk. Apám sofőr. bátyám műszerész, nagybátyám is vasas ... Annakidején így döntött a család, hogy ezt tanuljam meg. — Nem éreztetik a börtönt? Vállatvon. Aztán karja nagyon finoman megremeg, nyakán az* izmok is. » — Nos? — De, igen. — Kik? Itt a trösztnél? — Nem. Itt nem. Itt nálunk a munkájával mérik az embert. Hanem... Meséli, hogy fönt sörözgetett a Dömör-kapui turistaházban. Szombat este volt, vele van még egy barátja és egy másik fiú, aki ha nem egészen barátja, inkább ismerőse. S az ismerős fiú véletlenül leütötte a fali lámpát, de ki is fizette, nem történt semmi baj. Amikor eljönnek, a sötét és rosszul világított udvaron egy székbe botlik az ismerős fiú, fogja, odébb dobja a széket. Lajosnak ehhez ugyan semmi köze nem volt, de a rendőr mégis őt faggatja gyanakodva, mert hiszen nevére, személyére is emlékszik. — Anyám is mondta kétszer is, hogy egy rendőr járt nálunk ... — Most? Amnesztia után már? — Igen. Csak kérdezősködött, hogy mikor járok haza, hogyan viselkedem, merre szórakozom, hol dolgozom, mtL egyebek. — Nincs ebben rosszindulat, Lajos — mondom neki —. Azért ők is kíváncsiak arra, hogy „mi lett a srácokkal”, végül is veszélyes legényekből állt ez a galeri. A rendőrnek is jobb, ha a körzetében jót hali a fiúkról... — Lehet. De minek zaklatnak? — Hiszen nem zaklatták... Legyint. Nem zaklatták, de... — ha ezt nem is tudja így megfogalmazni magában — azért látom, hogy mire gondol. Jobb lenne elfelejteni az egész ügyet, de a ritkán megismétlődő érdeklődés még is csak bántja, úgy érzi, — ezzel együtt nem egész ember ő még ebben a társadalomban, így érzi. De ebben is bizonytalan. Mert a másik serpenyőben ott van az amnesztia, amely nemcsak a hátralevő büntetést törölte, hanem a „priuszt” is, aztán ott van a tröszt egyik személyzetisének humánus megértése, hogy a lehető leggyorsabban munkába állította. Meg a munkatársak. Akik egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy B. Lajos egyszer törvény előtt állt. Különben ezt ő maga is mondotta, hogy az elvégzett munkával „mérik” az embert nálunk. A serpenyő tehát kedvező irányba billen. Elmondom neki, mit hallottam egyik rendőrtiszttől: „B. L. kijelentette, nem fog megjavulni, őt ne neveljék és ha C. Pista kiszabadul, továbbra is barátkozik vele...” — Ebből csak az nem igaz, hogy én nem akarok megjavulni. Ezt nem mondtam, elhiheti nekem. — A többi? — Igaz. Ha Pista kijön, barátkozok vele. Nem vagyunk bűnözők. Együtt csináltuk a bajt, — bár mondom, most is túlzottnak tartom a ránk rótt büntetést, — tehát együtt keli rendbehoznunk dolgainkat is. Én dolgozni akarok, sportolni szeretnék továbbra is. Pistának meg egy éve hátra van még a technikumban. Nem tudom, ha kiszabadul, leteheti-« az érettségit? Mit gondol? Nem tudom. Csak a váltamat vonogatom, de bizonyára tanulhat tovább C. István is. Csak hát nehéz lesz. Lajosnak is és a többieknek is. Nekik mindig többet kell adniuk majd az „átlagnál”. Ez a plusz lesz nehéz. Feloldódni abban a közösségben, amely feledte az ügyet és amely befogadta. Rab FereaQ * í
