Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-28 / 122. szám, Első kiadás

NAPLÖ 1963. majtts sé. l.-------------- —^ J ó/ szerepeltek a Helikon ünnepségeken középiskolások a pécsi A pécsi középiskoláik a 90 középiskola Helikon versenyé­ben derekasan megállták a helyüket, bár a Helikoni Ván- óorserleget a Székesfehérvári József Attila Gimnáziumnak es a nagykanizsai Olajbányá­szati Technikumnak ítélte oda a zsűri. A Technikumi Ser­leg tavalyi birtokosa, a Zrínyi Miklós Közgazdasági Techni­kum 3 pontkülönbséggel a második helyre került. A pécsi középiskolás diákok főleg az énekkarok hangversenyében vitték el a pálmát. Két év után most került sor újból az el­érhető maximális pontszám kiadásra. A legmagasabb érté­kelést, 25 pontot és az arany- fokozatot a Janus Pannonius és a Nagy Lajos Gimnázium énekkara szerezte meg. Mind­kettőt Ivasivka Mátyás vezé­nyelte. Ugyancsak aranyfoiko- zatra értékelték a Zrínyi Mik­lós Közgazdasági Technikum, a Leőwey Klára Gimnázium és a Komlói Kun Béla Gim­názium énekkarának teljesít­ményét is. Vers- és prózamondásbaín aranyfokozatot kapott: Csikós Jámog (Komló), Kiticsics Má­ria (Pécsi Leőwey Gimná­zium), Gábor Klára (Mohács). Ezüstfokozatot kaptak: Izsák Anna (Komló), Bedő Zsuzsa, Mészáros Ágnes, Kollár István (Mohácsi Gimnázium), Kiss Csaba, Pakucs Károly. Galam­bos György, Bakáts Ákos, Ta­mási Veronika (pécsi gimná­ziumi tanulók). Bronzérmet nyert 11 tanuló. Az irodalmi színpadok be­mutatóján a Mohácsi Kisfa­ludy Gimnázium és a pécsi Nagy Lajos Gimnázium a fel­emelt mércét jelentő ezüstfo­kozathoz jutott. A zenekarok hangversenyén a Janug Pan­nonius, a Nagy Lajos és a Széchenyi Gimnázium egy­aránt ezüstérmet hoz haza. A népitánccsoportak bemuta­tóján a Mohácsi Gimnáziu­mot aranyéremmel tüntették ki. A társastáncversenyben az l országos döntőbe székesfehér- í vári pár jutott. Aranyérmet a I Leőwey Gimnázium párja, j Erdélyi Csilla és Tóth Gyula ; kapott. Ezüstöt a Gépipari és a Nagy Lajos Gimnázium párja szerzett. Nagy érdeklődés előzte meg a szellemi öttusa-csapatok ve­télkedőjét. A versengésben a székesfehérvári és a pécsi Leőwey Gimnázium tanulói fej-fej mellett küzdöttek s vé­gül is mindkettőt aranyfoko­zattal tüntették ki. Ezüstöt szerzett a Szentlőrinci Mező- gazdasági Technikum. Tóth István A hét kérdése Milyen lesz a színház új műsorpolitikája? Az újat és szépet szeretők ünnepén Interjú könyvheti vendégeinkkel, a Kossuth-díjas Vas Istvánnal és Baranyi Ferenc költővel A könyvhéti ünnepségsoro­zat atkáiméba! elsőízben lá­togatott Pécsre Vas István Kossuth-díjas költő, hogy is- meskedjen pécsi és baranyai olvasóival és dedikálja most megjéJent összegyűjtött ver­seit. Megkértük, mondja el, milyen .újdonságot talál az olvasó az új kötetben? — Az ünnepi könyvhétre ki­adott összegyűjtőtt verseim kötete egész életművemet tar­talmazza. Summázása 32 esz­tendő költészetének. Ez alka­lommal jelenik meg először nyomtatásban néhány hábo­rú előtti versem és egy-két. az i950-es években írt munka. Az olaszországi élmények ki­vételével ebben a kötetben ta­lálhatja az olvasó az 1960—62- ben írt verseimet is. — A könyvheti újdonságok közül melyik nyerte meg leg­inkább a tetszését? — Nagyon örültem Báczi Géza: A magyar nyelv élet­rajza című munkájának. Ne­héz a sok jó regény és verses­kötet közül kiválasztani a leg­értékesebbeket. örülök a fia­tal költők antológiájának, mert látom mennyire támogatják, felkarolják a tehetséges fiata­lokat. — Elsőizben találkozik pé­csi olvasóival? — Sajnos ezddádg nem volt módomban Pécsre jönni, de az irodalom szerető pécsi kö­zönségről, Pécs irodalmi éle­téről sokat hallottam. Figye­lemmel kísérem irodalmi meg mozdulásaikat. Szeretném a pécsieket közelebbről megis­merni, szeretnék hozzájuk a jövőben többször is elláto­gatni, — fejezte be nyilatko­zatát Vas István. A fiátal Baranyi Ferenc költőt jól ismeri a verskedve­lők tábora, hiszen egy éve, a könyvnapon megjelent első, bemutatkozó verses kötetét, a Villámok balladáját napok alatt elkapkodták a pécsiek. — Hozott-e ismét valami kel lemes meglepetést az ünnepi könyvhét, kérdeztük a fiatal költőt;' — A most megjelent. Fia­tal költők antológiája tar­talmazza néhány versemet. Közös az örömöm a többi író­val és költővel^ akik ez alka­lomból valami újjal jelentkez­tek. Biztosan a közönség is szeretettel fogadja Gerelye« Endre novelláskötetét, Fejes Endre: Rozsdatemető című művét, és Vas István össze­gyűjtött verseit, aki műgond és színvonal tekintetében ne­kem is példaképem. — Mit tart a mai magyar költészet legfontosabb felada­tának? — A mai generáció számos konzervatív szokást, tör­vényt hozott magával, bár be­leszületett az újba. Ennék a kettőnek az összecsapása, az új társadalmi és irodalmi eti­ezekre az ütközőpontokra keH koncentrálni, s a magán és hivatalos életben egyaránt az őszinte, emberi hangot meg­valósítani. A költészetnek, az irodalomnak is segítenie kell a családon belüli világnézeti és egyéb harcok szeretettel­jes, kíméletes, de határozott megoldásában. Ezeket a prob­lémákat nem lehet felsorolni, hiszen az élet percenként szá­zat is állít elénk. Ezek nem laboratóriumban előállított gondok, hanem olyanok, ame­lyet szükségszerűen, elkerülhe tétlenül meg keil oldani. W. M. Az 1902—63­as színházi évadban még két alkalom­mal öltözünk feketébe, két­szer osztozunk a bemutatók A kérdésekre j***» &&&**- válaszolt: ban es szepse­Nógrádi Róbert gében. A szezon befejezése előtt érdemes vissza pillantani s mérlegre tenni a lehetőségeket is, amiket a Pécsi Nemzeti Színház a jövőben kamatoztathat produkcióiban. Érdeklődő kérdéseinkkel Nó­grádi Róbert elvtársat a Pécsi Nemzett Színház igazgatóját kerestük fel. Mi lesz a szezon utolsó két bemutatója? — Dunai Ferenc „Nadrág” című darabjának és Rossini ,.Sevillai borbély” című komé­diájának bemutatójára készü­lünk. Mikor zárul az 1962—63-as szezon.? — Terveink szerint a szezon- záró előadásunkat a Szabadtéri Színpadon tartjuk. Utolsó előa­dásunk a „Füredi komédiások” lesz. Igazgató elvtárs hogyan ér­tékeli az idei évadot? — Alapvetően sikeresnek érzem a záruló szezont még­pedig három aktból. 1. Főleg a helyes arányokat tartalmazó műsorpolitikának köszönhetjük a szezon sikerét. Olyan műsor- politikát valósítottunk meg, mely a lehető legszélesebb ré­tegekhez szólhatott. Igyekez­tünk olyan darabokat bemutat­ni, amelyek lényegileg a szoci­alista eszmeiség jegyében fo­gantak, amelyekkel eszmei kö­zösséget tudunk vállalni. 2. A szezon során több olyan elő­adást hoztunk létre, melyek magas művészi színvonalat kép viseltek. Együttesünk együtt .kezdte az évadot, sokat fejlő­dött, összecsiszolódott és kiala­kult az egységes művészi arcu­lata. Így társulatunknál a mű­vészi miunka egyre kiegyensú­lyozottabb lesz, s ezt az alakí­tásokon, s a produkciókon köny nven lemérhetjük. 3. A helyes műsorpolitika és az igényes művészi munka, melyet a szín­ház tehetséges, állandóan fej­lődő társulata produkál, lehe­tővé tette, hogy a színház és a közönség a szezon végén har­monikusan találkozzon. Most már érezzük, hogy színházunk­nak vájj, tömeghatása, előadá­sainkat látogatják, s képesek vagyunk kielégíteni a legkülön­bözőbb igényeket. Milyen lesz a Pécsi Nem­zeti Színház 1963—64-es műsorpolitikája ? — Pontosan olyan, minit az idei szezonban. Ebben az évben próza, opera, balett és vígjáték aránya lényegében helyes volt. Új műsorpolitikánk teljesen nem készült el. Terveink sze­rint nyolc prózai darabot muta­tunk be, ezek közül három klasszikus alkotás lesz, neve­zetesen Shakespeare Hamlet című drámája, Shaw ördög cimborája című darabja,, s a harmadiknak pedig ugyancsak egy népszerű klasszikus darab. Két új magyar darab bemuta­tását tervezzük. Ősbemutató lesz Pályi András Tigris című drámája, mely az ifjúság er­kölcsi problémáival foglalko­zik. Szeretnénk bemutatni Darvas József Részegesek című népszerű drámáját. Gondolunk még egy modem nyugati da­rab, egy szovjet dráma és Mol­nár Ferenc Hattyú című vígjá­tékának bemutatására. Ügy érezzük, hogy „Molnár-adóssá- gunk”-at ezzel is törlesztjük. Tennessee Williams, Arthur Miller vagy Brecht bemu­tatóra nem gondolnak? Brecht például Pécsett min­dig mostohagyerek volt, eddig még egyetlen darabja sem került bemutatásra.,. X'ZZ. A riporter: Bertha Bulcsú Wilkamsre úgy érezzük, még nem gon­dolhatunk. Brechttel mór el­késtünk, a Koldusoperát ugyan érdemes lenne bemu­tatni, de a szereplo-gondok miatt megoldhatatlan. Je­löltjeink között inkább O’Neill és Giradou szerepel, mivel a nyugati drámairodalomnak a haladó irányzatát szeretnénk bemutatni. Miller opera ter­vünkben szerepel, a Pillantás a hídról partitúrájával, me­lyet Rossellini készített, mát foglalkoztunk. A hagyomá­nyos repertoárból, mivel Ver­di évforduló közeleg, a Don Carlos című operát, és Nie co­ld: Windsori víg nők című darabját akar­juk műsorra tűzni. Műsor­tervünkben szerepel még három könnyű műfajt képvi­selő bemutató is, melyek kö­zül az első kettőt már tú is választottuk. Ábrahám Pál Hawai rózsái című ope­rettjét, Huszka Jenő Arany- virág című darabját akarjuk műsorra tűzni. Szeretnénk bemutatni két zenés vígjáté­kot is, az egyik talán id. La­dbar Kálmán: Egy bolond szazat csinál című híres sze­repe, a másik az Osztrigái Mid című francia bohózat lenne. A balett együttes a jö­vő évad elején turnéra indulj Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban és Nyugat-Németor- szágban vendégszerepei. Feb­ruár elején pedig a pécsi közönségnek mutatják be új műsorukat, a „Balett-est 1964”-et. Milyen változások lesznek a színház társulatában? — A színház vezető színé­szei közül senki sem megy ei Pécsről, a társulat lénye­gében a régi maiad. Néhány változásiról azonban beszámol­hatunk, előreláthatólag Gyi- mesi Tivadar, Somogyi Mik* lós, Tóth, László és Horváth Sándor más társulathoz szer­ződik. — Hozzánk a tervek szerint Horváth Zoltán, a Debreceni Opera rendezője és Lux Ador­ján, a Nemzeti Színház dísz­lettervezője szerződik. Pestről valószínűleg jön még egy drá­mai színésznő is, akivel jelen­tősen erősödik társulatunk. Igazgató elvtársnak, van valamilyen különleges kö­zölnivalója? — Két dolog: Előzetes mű­sortervünket új tájékozta­tónkban eljuttatjuk a közön­séghez és örülnénk, ha ehhez hozzászólnának, s esetleg mai interjúnk alapján is jelent­keznének javaslatokkal. A műsortervet széles körben sze­retnénk majd megvitatni. A másik: A színház bérletezési akciója rövidesen elkezdődik. Reméljük, hogy a bérlettu- lajdonosok, akik előadásaink­kal elégedettek voltak, az új szezonban is a színház barátai maradnak. Baranya megyében vasár­nap folytatódott a VI. mar gyár békekongresszus küldöt­teinek megválasztása. Ebből az alkalomból két járási szék­helyen — Mohácson és Sik­lóson — rendeztek béketalál- koaót és nagygyűlést. Mohá­cson, a Bartók Béla Műve­lődési Ház szabadtéri színpa­dán Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára be­szélt a tizenöt éves békemoz­galom eredményedről, fedada- tairől és a leszerelés kérdésé­ről. A békegyűlésen részt vett több mint félezer ember kö- ■ött ott voltak a járás falvai­nak raweÖceadS gaadái, áfia­md gazdasági és gépállomása dolgozói is. Délután gazdag kulturális és sportműsor szó­rakoztatta a béketalálkozó résztvevőit, este pedig a mű­velődési háziban ifjúsági bált rendeztek. Siklóson, a Gerencsér Se­bestyén Művelődési Háziban tartott békegyűlésen Turgo- n y i Júlia, az Országos Nő­tanács művelődési osztályá­nak vezetője szólalt fel. Itt a béketalálkozó rendezvényeit összekapcsolták a gyermek­nap eseményeivel. Mindkét béketalálkozón küldöttet vá­lasztottak a dolgozók a június 15-én kezdődő békekongresz­SZUSTcK. Emlékezetemben most összecsúsztak az összes futópályák, melyeken vala­mikor szögescipőben nyargaltam, ösz- szecsúsztak az összes edzőtáborok, fut- ballpályák, és mindenféle pályák, me­lyeken megfordultam, s ezen a pályán most százával vágtáznak a futók, fut­ballisták, az atléták néha kiemelked­nek közülük, és fehéren villannak a fejek és a képzeletbeli magasxigrólécek fölött, aztán visszaesnek és eltűnnek nyomtalanul. Ettől a zuhanástól félünk mi vala­mennyien, azok is, akik már régen ott­hagyták a vörös salakot, vagy a zöld gyepet, s egy másfajta salakon és más­fajta gyepen feszülünk bele az öldöklő finisbe. A győzelmekhez, legyőzőiteken át ve­zet az út. S aki a hajrában nyargal, nincs ideje visszanézni, nincs ideje meg állni, nincs ideje, hogy a mellette nyar­galó arcára nézzen és felmérje mások erőfeszítését. Ha valaki összeesik mel­lette, a tudata mélyén valami egészen rejtett kis zúgban tudomásul veszi a zuhanást, és előreszegett fejjel nyargal tovább, míg egyszer a saját izmaiban is megérzi a fáradság savós szorítását. s akkor megtorpan, mert fél a zuhanás­tól, vagy továbbszalad és összeesik ... Minden erőmmel igyekszem erre a különös képzeletbeli futópályára gon­dolni, de a valóság néha kizökkent, mert ezen zöldebb a gyep, s egy-egy pillanatra azt az illúziót kelti játéko­sokban és nézőkben, hogy ez egy más­fajta pálya, hasonlítani sem lehet a ko­rábbiakhoz, melyek mint a kísértetek visszajárnak a söröspoharunk mellé, és emlékeink élén lobognak hívatlanul. Húszezren meredünk a pályára, s apá­lyán huszonkét játékos nyargal a biz­tos cél felé, $ mi valamennyien bizto­JUanakiL fiáiba izeiéit sak vagyunk abban, hogy ez egy egé­szen másfajta pálya, mint az eddigiek. Pedig döbbenetesen azonos. A hátvéd mellett háromszor szaladt el a fiatal csatár, s a hangzavar mé­lyén harmadszorra feltámadt bennünk egy kis részvét. Részvét? Nem tudom.., Lehet, hogy csak bi­zonytalanság ... A pálya szélén egy öreg, hajlotthátú ember ballag végig, öreg fotoriporter. Leginkább a marabura hasonlít, de a mozdulataiban megőrzött egy keveset a kanalas gém tulajdonságaiból is. Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy foto­riporter megöregedhet... S azt vég­képp nem tudtam elképzelni, hogy mi­lyen lehet egy öreg fotoriporter. Hát ilyen... A nyakában egy vékony zsi­nóron két gép lafog, egyik kezében egy összecsukható tábori szék, a másikban egy papírvékony aktatáska. Laftat a pálya szélén, és a fiatal kolléga min­dent ellődöz előle. Most egy-két pilla- natik egymás mellett mennek. Valami­ben azért hasonlítanak. A fiatal kollé­gának is tábori szék lafog a kezében, csak a papírvékonyságú aktatáska hiányizk méa, s talán harminc év... Borzalmas hangzavar van egy ilyen futballpályán, és egy kicsit minden kao­tikus. Egy fiatalember üvölt a fülem­be, hogy ő is Hercegszántón született akár a Flóri, mi több együtt kezdték, csak hát... Valaki végre leinti: — Ki a fene az a Flóri? Szóljon, ha a labdába rúg! Ilyen lényegtelen dolgok miatt sok­szor nehéz a lényeget figyelni. Az em­berek nagy többségét a pillanatnyi ered­mény is megzavarta, így alig vették észre, hogy egy fiatal játékos, negyed­szer is elszaladt egy öreg játékos mel­lett, s az öreg játékos arca megválto­zott. Görcsös erőfeszítés vonaglik a homlokán, és lekanyarodik a szája mellé is. Nem bírja a tempót, kilép a szabályokból, felvágja a fiatal já­tékost ...A fiatal arcán fölény, tudja, hogy győzött, a részeredmények még nem izgatják... Tragikus pillanat. A húszezer ember­ből hétezren észrevették a lényeget. El­keseredtek. Egy kedves Jókai fejű öreg­ember, aki az első félidőben elémtola- kodott, most összeesett. Szépen a sza­bályoknak megfelelően félreleffent a feje. Lecsúszni nem tud, mert a tömeg tartja. Az orvos és segédei nagy ügy- gyel-bajjal kihalásszák. Minden pillanatban, minden mérkő­zésen végetér valami. Jól látom, ami­kor a marabu forma fotoriporter szét­nyitja a tábori székét és letelepedik a kapu mögé. Maga elé mered, lógatja a fényképezőgépeit, lógatja a kezét, a fe­jét, emlékeit. Most ő is arra a másik, képzeletbeli pályára gondol, ahol szá­záról vágtáznak a futók, futballisták, és az atléták néha kiemelkednek kö­zülük, és fehéren villannák a fejek és a magasugró lécek fölött. Valaki le­verhette a lécet, mert Marabu, aki mozdulataiban egy keveset megőrzött a kanalas gém tulajdonságaiból is, fel­emelte a fényképezőgépjét és elsütötte. fBerfha Bulcsn) j « Béketalálkozó Mohácson és Siklóson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents