Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
4 iVAmLO 1953. MÁJUS 28. ER.B 3ÁNOS B4^2AI MEGNŐ? PÍCSIDÍGÍNFÖRMoSTi- ÍME .»LVFNE6V PÉCSI KEVÉS A SZÄUjÖ-A2 ELSŐ A&YBM *1-4- 16 KOWÍQ, 4-3 ->G MSS, 'S-5-16 rvAey €-7-/6 £/V ALSZOM A JÓKAI TÉREN DÉLAMERlKAl VENDÉI? A BELVÁROSBAN!-ÓH' ITT IS UTCAI HARCOK VOLTAK ?•- az on Pécs J Magánélet nem számít Botránykrónikások a hollywoodi filmipar szolgálatában Nyolcvanezer éves a kukorica Honnan származnak, milyen idősek termesztett növényeink? Amikor néhány évvel ezelőtt Gina Lollobrigida Amerikában filmezett, gyermekéről készült kép jelent meg az egyik újságban a következő szöveggel: „Igaz, hogy nem én vagyok a mami egyetlen gyereke?” A közönségben már egyébként is felkeltették az érdeklődést a színésznőről készült célzatos felvételek és kebléről írt cikkek, de a botrány szellőztetése után még inkább nőtt az érdeklődés a készülő film iránt Az embe-1 rek tolongtak a pénztárak előtt, az újságok példányszáma ugrásszerűen megnőtt, s a jól elhelyezett rágalom szerzője jelentős „honoráriumot” vághatott zsebre. A fümszínésznő érzelmeivel senki sem törődött, akinek tűrnie kellett, hogy a bulvárlapok magánéletét szellőztessék. SZERZŐDÉS A PUBLICITYTÖL FÜGG Csak a profittal törődő film iparban az a legvisszataszi- tóbb, a sztárok nagy része is tisztában van vele, hogy karrierjük a nyilvánosságtól, a botrányok szellőztetésétől, a publdcitytől függ. Ha valamelyik napilap, vagy bulvárlap nevüket megemlíti, lehetőleg valamilyen szexuális esettel kapcsolatban, ami esetleg meg sem történt, az már reklám, a nyilvánosság előtt szereplés legjobb lehetősége. A amerikai film és színház világában tucatjával vannak újságírók, akik csupán rágalmak és kitalált történetek elhelyezésével foglalkoznak. — Nem egy közülük valamelyik ismert napilap szinházi rovatát vezeti. Earl Wilson a New York Postban napi rovatát állandóan provokatív felvételekkel díszíti, de a szövegben tartózkodó, csupán azt említi meg: ezt és ezt a sztárt ma kivel látták. Aztán következik néhány sor a művészi teljesítményről ... Kollégája, Sidney Skolsky hetente megjelenő tudósításában arról a szenzációs „művészi kérdésről” számol be, melyik filmszínésznő alszik pókhálóvékony hálóingben, pizsama felsőrészben vagy teljesen mezítelenül. Miss Francesca de Scaffa, egy másik ismert lap tudósítója azzal kérkedik, „hivatásának gyakorlása érdekében” több színésszel volt már viszonya, mert csak így tudott meg róluk bizonyos intimitásokat, amelyeket riportjaiban megírhatott BULVÁRLAPOK FÉLMILLIÓS PÉLDÁNYSZÁMBAN Ha a filmipar publicityjé- nek irányítói a reklám érdekében valami botrányt felfújnak, vagy kitalálnak, akkor azokat a filmstúdiók által pénzelt bulvárlapokban közük először, ahonnan a többi napilap is átveszi rendszerint. Nagy szenzációt keltett, amikor az egyik szennylap, a „Hush-Hush”, hasábos címekben számolt be egy állítólagos telefonbeszélgetésről Cary Grant és Sophia Loren között. A telefonközpont „véletlenül” a legrettegettebb újságírónőt. Miss MaxweUit is bekapcsolta a vonalba. Az minden botránykrónikánál mellékes, hogy a történetből bármi is igaz legyen. Lényeg az, hogy a „Hush-Hush” olvasóinak az ízlését kielégítse és a péLdányszám emelkedjen. A legismertebb revolverlap, a Canfidental (Bizalmasan) havonta több mint 500 ezres példányszámban jelenik meg. A lap részletesen foglalkozik házasságtörósek Leírásával és szenzációs címekben tálalja az „eseményeket”. Ava Gardnernek „szenteli”, hogyan csábította el a vonzó külsejű filmsztár az egyik tánczenekar karmesterét. lyn Monroe szeretett volna kitömi abból a körből, amelyet a filmipar reklámszakértői a profit érdekében ráerőszakoltak. Halála előtt néhány nappal a LIFE című amerikai napilapnak adott nyilatkozatában a filmszínésznő kifejtette, hogy 5 nem tud élni ebben a légkörben, ahol a sztárokat nem emberi értékük szerint ítélik meg, hanem tárgyként kezelik. Panaszkodott milyen üldöz tetéseknek volt kitéve, amikor férjét Arthur Millert, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé idézték. A vállalkozók elbocsáj- tással fenyegették, ha nem veszi rá férjét, hogy „kommunista” felbujtói nevét vallja be. Miller hallgatott, s harcában felesége mindvégig kitartott mellette. Marilyn Monroe halála után a Fox vállalat vezérigazgatója sajtóértekezleten jelentette be. 800 mozi tűzte műsorára az öngyilkos sztár régebbi filmjeit. Győzött a film ipar, az öngyilkosság révén búsás jövedelmet könyvelhetett el magának. (Sz. L.) Rövidesen 400. születésnapját ünnepli kontinensünkön a burgonya. 1565-ben John Hawkins rabszolgakereskedő a délamerikai Űj-Granadából egy általa addig nem ismert húsos gumót hozott magával. Ez volt az első szem krumpli Európában. Ha nevét ismernék, bizonyára sokan hálával gondolnának Hawkinsre, mert ma már tudjuk: nem cipelt hiába. A burgonya azóta az európai ember egyik fő tápláléka lett. Európa krumpli , Co- lombusának” sokáig Sir Francis Drake angol admirálist tar tották, mivel Írországot ő ismertette meg a potato-val 1585-ben. A kukoricát több mint hatezer éve ismerik, mint kultúr növényt. Vadontermő alakja azonban ennél már jóval előbb kialakult. 1954-ben egy botanikai expedíció igen ritka föld tan: leletre bukkant. A kőzetmintában kukorica virágpor maradványt találtak, amely tel jesen hasonló volt a mai kukoricák virágporához. A különös leletről laboratóriumi vizsgálattal megállapították, hogy kö rülbelül 80 000 évvel ezelőtt került a talajba. A Mexico I City mellett végzett ásatásokból pedig egészben maradt, el szer esedett kukoricacső került elő. Kora: 5 600 év. Ez már tes mesztett csemegefajta veit. A kétsoros árpát 7000 éve ismeri és termeszti az ember. Őshazája a mezopotámiai alföld. A Babilóniából származó hatsoros árpa fiatalabb, — mindössze 5000 éves. A tök Guatemalából került hozzánk dísznövényként. Konyhakerti '"F'iá« neme-’+éssel alakították ki. Az emberi szervezet legjelentősebb A-vitamin forrása a sárgarépa; A XII. században került Európába Afganisztánból. A rozs kezdetben a gabonafélék gyomnövénye volt. Évezredekkel ezelőtt vett ók kultúrába Észak-Eu- róp: hűvösebb vidékein. EGY SZEM GYÖNGY — 25 000 DOLLAR /l Fülöp-szigetektől délre a Sulu-szigetcsoport a tenger fenékről rendkívüli nagy sáQÚ gyöngyszemet hoztak felszínre. A gyöngy ovális alakú. átmérője 8,89:6.35 centiméter. Értékét 25 000 dollárra becsülik. Energiaforrás a tenger hullámverése Mindenütt számtalan kép és tetszés szerint összeállított fotomontázs. A szöveg pedig annyira sexy, annyira csak a szexuális részletekkel foglalkozik, amennyire az amerikai sajtótörvény ezt lehetővé teszi. Néhány cím a Hush-Hush - ból és a Confidentalból: „Amikor a zenekar rázendített — ki volt Ava Gardner hálószobájában?” „Miért hálóingben lett Lili St. Cry öngyilkos?” „Mr. Bauer és Mr. Montié játszhat-e baseballt — éjjel Miss Martinnal?” „Miért kellett a fehér bankár fiának eLvenmáe a néger táncosnőt?” „Kizárólagos felvételek a római orgiáról!” „Csak képekben: A meztelen hollywoodi modellek bandája!” A filmiparon belül a rágalmazás „tisztességes iparág”- nak számít. A reklám mindenható szakemberei eg"-egy nagy költséggel elkészült film forgalomba hozásá előtt valóságos reklámhadjáratot indítanak, s itt mindem eszközt felhasználnak. A 20th Century Foxnak a Cleopatra költségei közel 30 millió dollárba kerültek, s ez csak akkor térül meg busás haszonnal, ha a közönség érdeklődését kellően felkeltik. Nem véletlen, hogy Láz Tay- lort, a főszereplőt hét végi kirándulásain az újságírók tucatja követte titokban, hátha valamit kiszimatolnak magánéletéről. A várt szenzáció nem is maradt el. Liz Taylor ott hagyta férjét, a bulvárlapok hetekig közölték a tudomásukra jutott, vagy kitalált intimitásokat, s a filmvállalat remélheti, hogy kiadásai jelentős haszonnal megtérülnek. AKIT HALÁLBA ÜLDÖZTEK Nem véletlen, hogy ebben a botrányoktól terhes atmoszférában annyi válás, idegössze roppanás és öngyilkosság történik. Marilyn Monroe augusztus 5-én többszörös adag altatótól nem ébredt fel többé. A sztárt világszerte úgy ismerték, mint korunk érzékiségének szimbólumát. Nagyon kevesen tudták róla, hogy MariAz emberiséget Platántól napjainkig foglalkoztatja a tenger hullámverésének, a szabályos időközökben visszatérő apály-dagálynak a ténye. A különböző elméletek után 1909-ben Henri Poincaré, a világhírű matematikus felállította azt a képletet, amelynek segítségével bárhol megállapítható, hogy a tengerpartnak milyen szintmagasságig kell elviselnie a dagály során a víz emelkedését és mikor következik az be. A másik probléma, amely évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, miként lehet azt a hatalmas erőt, amellyel a víz dagálykor félemelkedik, apálykor pedig visszaesik, mint energiaforrást hasznosítani. A hullámverésnek energiává történő átalakítását most kísérlik meg egy gigantikus erőmű létesítésével. Olyan helyet kerestek, ahol szűk, de mély öböl van, hogy hatalmas víztömegek tárolhatók legyenek és ne kelljen különösen hosszú zárógátat építeni. A megfelelő helyet a Bretagne-ban, a Ráncé folyó torkolatánál találták meg. — Hozzájárult ennek a helynek kijelöléséhez, hogy a tengerpartnak átlagos 1,5—2 métei magasságával szemben itt 15 méternyire emelkedik a tenger szintje fölé. Bár ez meglehetős nehézséget okozott a szükséges nyolcszáz méter hceszú zárógát megépítésénél annyi más előnnyel kecsegtet a vidék, hogy az építést megkezdték és folyik az erőmű gépszerkezetének előállítása is. Az építés első szakasza a zárógát létesítése volt, amelyben nyolc darab villanymotorral mozgásba hozható zsildpkapu van. Az egyik köztük 13 méter széles, hogy a tengerből a Ranceba és visz sza hajók is közlekedhessenek. Az építés második szakasza azoknak a turbináknak az elkészítése, amelyek úgy az árnál, mint a dagálynál jelentkező hullámverést felfogják és energiává átalakítják. Három egységben 24 turbinát állítanak üzemibe. A továbbiakban megépítik azt az elektroagyat, amely a vízi erőművet irányítani fogja, úgyhogy az embernek csak a felügyelés lesz a munkája. A teljesítőképesség olyan fokú lesz, hogy amneny- nyiben még egy ilyen erőművet építenének, úgy a kettő 1öbb áramot szolgáltatna, mim amennyi jelenleg Franciaország teljes szükségleté. Az elmúlt évben megkezdett építkezés 1967-ben fejeződik be, üzemeltetése után a franciák bővelkednek majd az ölese > villanyáramban. éZZ*S&7='4*B-/AAAR'. tftotfoiCair swmmwm A felszín és egy Utolsó képem Spanyolországról egy fiatalasszony és két gyermeke volt, ahogy nehéz bőröndjével a francia vám- tisztviselőhöz vonszolta magát. öltözéke szegényes. Három nap óta volt utón a határfelé két gyermekével, és a nehéz bőröndökkel. Külföldre megy, ahol keresni és élni lehet. A spanyolok szeretik hazájukat, csak ott érzik jól magukat, saját földjükön, saját napjuk alatt. Mégis ezrek lépik át a határt a hideg, külföld felé. Éhezve vándorolnak az országutakon, minden pesetát háromszor forgatnak meg kezükben, mielőtt kiadnák. Csak néhány napig voltam Spanyolországban, az országnak csupán kis részében jártam. Láttam a felszínt, de egy kicsit mélyebbre is. A felszín: a külföldi nagy előzékenységgel fogadják, papírjait a határon alig nézik meg. Tartózkodásom alatt csupán egy alkalommal kellett a szokásos bejelentőlapot kitölteni, amikor két éjszakát töltöttem ugyanabban a szállodában. Egyébként semmi formalitás. Szabadon mozoghat-. kicsit mélyebben tam. A rendőrök barátságosan és részletesen válaszolnak a kérdésekre. Spanyolországban sok az egyenruha, de ami benne van nem túlságosan „snejdig” A Guardia Civil túlnyomórészt idősebb, kissé már kövérkes urakból áll. A könyvpiacon jóformán nem is találtam nyíltan fasiszta irodalmat, náci propagandát. Ezzel szemben köny- nyű stílusú amerikai eredetű, Hitler-ellenes irodalmat. A kormány által teljes mértékben ellenőrzőit sajtó az amerikai vonalat követi és természetesen szovjetellenes. A napilapok hatásvadászóak, bul- varízűek, és alig látni valakit újságot, olvasni. Sztrájkolni tilos, a pártokat betiltották. Csak a Falang működik, de ott tartózkodásom alatt egyetlen egyenruhás falang- isiával sem találkoztam. Ilyennek mutatkozik a felszín a külföldi számára. S mi rejlik kissé mélyebben? Sok emberrel beszéltem. Olyanokkal is, akik a Franco rendszer mellett állnak. Akaratlanul is megerősítették benyomásaimat: beszédjükből éreztem a bizonytalanságot, kiéreztem, hogy milyen ingatag talajon állnak ők és leormányuk is. Mondanivalójukból nem a fasiszta uralkodnivágyás arrogáns magabiztosságát éreztem, hanem egy olyan rendszernek a mentegetését, amely — mint ahogyan egyikük mondotta — „nem is olyan rossz”. Panaszkodtak, hogy külföldön hamis nézeteket terjesztenek a rendszerről, hogy Franco tulajdonképpen csak a legjobbat akarja, de környezete nem megfelelő a monarchia talán reprezentatívabb lenne. A francoisták még hatalmon vannak ugyan, de már defenzívában. Megkísérlik, hogy az országban 25 esztendeje uralkodó rendkívül rossz állapotokat általános frázisok- kel takargatják. Előttem, a külföldi előtt a majdnem, hogy demokratikus Spanyol- ország képét szerették volna megfesteni. Szégyelik magukat saját fasizmusuk miatt; azok akik korábban olyan szívesen meneteltek a fasiszta barbárság mögött díszlépésben, ma már nem találják szobatisztának saját fasizmusukat, szeretnének demokratikus mezbe öltözni, hogy valahogyan fenntartsák magukat a világban, amely már pálcát tört a barbárság felett. Érvelésük azonban hamisan cseng. Aki nyitott, szemekkel utazik az országon keresztül, látja a nyomorúságos kunyhókat, a gyermekek éhes szemeit, a parlagon heverő fáradt arcokat, a piszkot, s ugyanakkor elvonul szeme előtt a gazdagok felfuvalkodott luxusa is, amely a milliók szegénységét még jobban kiemeli, még ijesztőbbé teszi. A Franco-kormány 25 év alatt megkísérelte, hogy mindent kiirtson, ami a köztársaságra emlékeztet. A múlt mégis éléálkebben él, mint valaha. A háború, melyet a nép a spar.yol és a német—olasz fasizmus ellen folytatott, ma is elő Spanyolországban. A névtelen sírokat nem felejtik el, egyszer ott még emlékművek fognak állni. A fiatalság, ame\y „le Francoval” felkiáltással vonult végig Barcelona utcáin, azok a hősök, akik vádlottakként ülnek a bíróság előtt, a köztársasági harcosok örököseinek és utódain zk tekintik magukat. Valami érződik a levegőben Spanyolországban, szaporodnak a kermány elleni tudatos felháborodás jelei, önmagáért beszél az a tény, hogy egyik beszélgető partnerom Barcelonában pontos híreket tudott az ezer kilométer távolságban, Oviedoban zajló sztrájkról, holott a sajtó egyetlen szót sem szólt erről. A külföldtől ma már nem zárják el annyira az országot, a kis diktátor többé nem rejtegetheti országa népe előtt a Szovjetunió nagy eredményeit. A Vosztokokat nem lehet cenzúrázni és a kis Kuba győzelmi újjongása eljut fülükből az Atlanti-óceán túlsó partjairól. Nyitott kérdés, hogy milyen mély az elkeseredettség, milyen erős a földalatti áramlat. A spanyolok rendkívül közlékenyek, nyíltszívűek és barátságosak. A rendőrség azonban rendőrség marad akkor is, ha operett uniformist visel A spicli spicli, én pedig idegen vagyok. Sok mindenről nem mertek beszélni. Mégis éreztem, hogy mozog a föld Spanyolországban: Vége. r
