Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1963. MÁJUS 19. fti APÍ.P •• Üdülő megye Baranya? Tálén fordítsuk meg a kér­dést: mi kell ahhoz, hogy egy város, egy egész megye jó üdülő terület legyen? — Jó levegő, szép környe­zet, csönd, lehetőleg víz mel­lett vagy közelében lépvén, biztosítsa a kulturált szórako­zást, s a vendéglátás, a pihe­nő ember megnövekedett, igé­nyét. Nem utolsó követelmény, . legyen gyors, kényelmes uta­zási lehetőség az üdülőhely­re. Kiváló adottságok Ha ezek szerint vizsgáljuk Baranyát, bizony még messze vagyunk az „összkomfort”-tól. Elsősorban azért, mert csak az utolsó évtizedben fogtunk hozzá tervszerű határozottság­gal az üdülő-területek kiépí­téséhez. \z első évek jórészt azzal teltek el, hogy az adottságokat feltártuk és számba-vettük. Az abaligeti barlang gyógyászati vizsgálata nemrég készült el. Orfün miég tart a barlang fel­tárása és a tó megépítése alig pár hete kezdődött el egy tár­sadalmi bizottság irányításá­val. Tóvölgyet már felfedezte dr. Dombay János, de igazi jelentőséget ennek a vidéknek csak a megyei tanács határo­zata adott, amikor ide tavat építettek és megteremtették a feltételeit annak, hogy a pi­henni vágyó ebereket fogadja Mohácson a várossal szemben üdülő telkeket alakítottak ki és több vállalat már megépí­tette nyaralóit. Legnagyobb, és az ország határain kívül is híres üdülő, fürdőhelyünk kétségtelenül Harkány. Közkedveltségére utal, hogy egy év alatt fél millió vendég kereste fel. vi Mecseken két nagyobb és több kisebb üdülő nyújt pi­henést — elsősorban a nyári hónapokban — a dolgozóknak. Vállalati üdülőket! Adottságaink tehát jók, azonban hátra van még a te­hetőségek kihasználása. Bara­nya és Pécs — Budapest és a Balaton, környéke után — a legnagyob idegenforgalom . lebonyolítására alkalmas és kiváló lehetőségekkel rendel­kezik üdülő telepek kialakítá­sára. Az üdülő-telepeket há­rom csoportba sorolhatjuk: első és legteljesebb az intézi menyes üdültetés, ilyen van a SZOT-üdülőben, második cso­port a hétvégi pihenőre in­duló családok, akik turisitahá- jakban, campingokban húzód- f sek véleménye szerint — ha­marosan elérte az ötven—hat­van főt. A gyepmesteri lakás természetesen szűknek bizo­nyult, a nagy család néhány „ágazata” beköltözött a szol­gálati ház tőszomszédságában lévő barlanglakásokba. A járá­si tanács — a megyei tanács segítségével — hamarosan in­tézkedett, a barlanglakoknak Márokon adtak megfelelő la­kást. A „meglepetés” néhány hónap múlva következett be. A Bájer család „mároki ága­zata” visszaköltözött a szek- csői barlanglakásokba. Az in­tézkedő szervek ugyanis azt hitték — ha lakást biztosíta­nak, mindent megoldottak, de a család egy részét olyan köz­ségbe helyezték, ahol nem ta­láltak munkát és megélhetést. Visszajöttek, és azóta is min­den maradt a régiben. A csa­lád együtt van, együtt esznek, ha összevesznek, külön esznek, de létszámukat pontosan meg­állapítani csaknem tehetetlen — a község vezetői szerint most körülbelül negyvenen vannak — de ez a szám ál­landóan és szinte ellenőrizhe­tetlenül változik. Négyszögletű rét, erdő, a homokpart mögött a dunaszek csői téglagyár, egy hajításra a folyó és fenn, mint egy fém­szárnyú, gyors, ezüstös bogár — lökhajtásos repülőcgép húz át az égbolton. Az ember, úgy érzi, hogy tiszta, egyenes vo­násokból áll a környezet, az­után belép a gyepmesteri la­kás tenyérnyi konyhájába, Ithol heten laknak — és ezek nak meg, vagy olcsó szállodai szobát keresnek. Végül pedig az autóval kirándulók. Éppen az intézményes üdü­lési lehetőségek a leggyéreb- bek Baranyában. Talán a SZOT-üdülőn és a mellette lévő ERBE-üdülőn kívül nincs is több a megyében. Tervek­kel már régóta rendelkezünk. A pécsi városi tanács az Ál­latkert és a Vidámpark közötti területen gondolkodik üdülő­telepek kialakításáról. A me­gyei tanács Orfü mellett kí­vánja kialakítani a vállalatok és üzemek korszerű üdülőit Harkányban van ugyan egyes vállalatoknak kisebb üdülője de ezek jellegüknél fogva nem elégíthetik ki a mad üdülő ember igényeit. Legalább arra a két hétre szeretnének meg­szabadulni a mindennapi ét­kezés előállításának nagyon is lekötő munkájától. A harká­nyi vállalati üdülők ezt nem teszik lehetővé. Az apró, el­szórt üdülők helyett az egy- profilú — minisztériumi vagy tanácsi vállalatok összefogá­sával lehetne kialakítani ösz- szefüggő és konyhával, ebéd­lővel, klubbokkal felszerelt üdülőket. A hét végi üdülőhelyek egész sorával találkozunk a Mecsekben és környékén. Ma már szép kirándulás Síkon da. A balogét, Harkány, Tóvölgy, Szigetvár. A mecseki tu 151a- házak is konyhával, ebédlő­vel, kulturált kiszolgálással várják az embereket. Nem mondható el ez az autóstú- rákról. Abaliget első osztályú campinggal rendelkezik — az­tán semmi! Hol van a tavaly beharangozott és idei megépí­tésre tervezett mecseki Autós Camping. Helyét kijelölték, vázlatos terveit elkészítették és a munka áll. Kulturált vendéglátás Ma már a kirándulók, üdü­lők nem indulnak kofferok­kal, ételemmel meg tömött hátizsákokkal és táskákkal út­nak. Kényelmesen, asztal mel­lett akarnak reggelizni, ebé­delni. Sajnos, még mindig ke­vés a kulturált vendéglátó egység üdülőtelepeinken. Még Harkányról sem mondható el, hogy teljes mértékben kielé­gíti a fél millió fürdőzőt. Az pedig egyenesen érthetetlen hogy a vendéglátóipar egyes vezetői Budapesten a fejlesz­tést úgy képzelik el, hogy a G-rescham kiöregedett beren­dezését, használt bútordabo kát küldenek Harkányba. Ami elavult Budapesten, az Har­a tiszta, egyenletes vonalak teljesen összezavarodnak. He­ten. Öten. Kilencen. Tizenket- ten. Meszelt szoba és meszelt homokbarlang. A barlanglakás előtt egy vékony kamasz la­páttal rendezi a terepet, nye­segeti az agyagfalat Bájer Mártonék, Sallai Károlyék, Bájer Jánosék, Orsósék... Csak ágy és égy. Egy ágyban hárman is, négyen is alsza­nak. AZ ASSZONYOK és a gye­rekek körülfognak bennünket, a férfiak ilyenkor mind munká­ban vannak. Kicsit sápadtak, az agyag kiszívja a színüket. A panaszuk nem hangos, inkább szemérmes, hiszen tudják — nem kall itt sokat beszélni. — Most vettünk egy ágyat de nem tudjuk hova ' tenni, nincs hely.*. —■ Az egyik szekrényt szét kellett bontani, hogy megjavít­hassuk a plafont..; — Mégha háromszáz forin­tot is kellene havonta fizetni... Kibírjuk, dolgoznak az embe­rek. — Dolgozunk, aztán lefizet­nénk . . ; Elvágyódnak innen, ki akar­nak törni az agyagból és szé­gyenek, hogy a faluban, de a megyében is, talán ők az utol­só barlanglakó mohikánok. — Elképzelem — mit érezhetnek, ha valaki csodálkozva idejön a községtől vagy a járástól és benéz hozzájuk. Bizonytalan, keserű féltekintetek, félmoz- i dulatok ;. . Orsósék nemrégen házat akartak venni a községiben.4 kányfoam sem szolgálja a ven­déglátó ipar fejlődését. Víz nélkül nem pihenés a pihenés. A Balaton vonzóere­je is víztükrében van. Sorra építjük a mesterséges tavakat, amelyeken nemcsak csónakáz­ni, fürödni is tehet. Ám a meg­közelítésük még mindig kö­rülményes. Abaligetre például hosszú az út, pedig szinte itt van a Misina-tető túlsó olda­lán. A Mecsek Vasút meg­hosszabbítása egészen a bar­langig, kiváló üdülési idegen­forgalmi lehetőség. A vasúi így csak egy különlegesség, akkor közhasznú közlekedési eszköz lesz. Megfelelő közlekedés Nem szabad megfeledkezni az autós kirándulókról, üdü­lőkről sem. Ebben az évben húszezer ember szerez jogo­sítványt gépkocsijához. Szá­mukra az országjárás pihe­nést, szórakozást jelent, sokan jönnek majd Baranyába is. Sajnos, az, országos szervek nem gondoskodtak megfelelő autós térképekről. Még a 11 forintos Magyarország térké­pe is hiánycikk, nem beszélve a 45 forintos, keresett autó­atlaszról. Ezenkívül a megyei tanács sokat tett az utak por­talanítása, minőségének ja­vítása érdekében. Ezt is jó lenne külön jelzéssel feltün­tetni az autótérképeken, hogy az autótulajdonosok lássák, ér­demes eljönni Baranyába, Pécsre, a Mécsekre, mert itt megfelelő campingök, mester­séges vizek, jól felszerelt ven­déglők és kitűnő útviszonyok várják a kirándulókat. Gáldonyi B. BOSSZÚ Mecsekpölöske úgy bújik a dombokhoz, mint gyerek az anyja szoknyája mögé. Ta­vasz van, méhzsongás, a ker­tekben üdezölnek a saláták, virágosak a fák, fehér lúd után totyognak a sárgapelyhes kislibák. Csendes a falu. A tornácon öreg néne üldögél, arcát a napnak támasztja. — Tessenek beljebb jönni! — invitál a ház gazdája. Reisz András. Magas, szikár ember, haja galambősz. Reszkető kézzel rakja egymás mellé a széke­ket: a tanácstitkárnak, a tsz- elnöknek és nekem. — A tagsági ügyben jöttek? — Igen. Papírokat hoz a szobából. Ha behozom a fiamat... — Régi ügy az kérem. Ami­kor megalakult a tsz, én is be­léptem. Kitöltöttem a belépési nyilatkozatot és felvettek. Voltak, akik ellenem szavaz­tak igaz, de a többség mellet­tem volt. Ez 1961 januárjában történt. 1961 áprilisában pe­dig kizártak. Találkoztam a brigádvezetővel, szóltam neki: mérjék már ki nekem is a háztájit, mire ő azt mondta: április 11-én lesz döntés az ügyben, kizárnak a tsz-ből, addig nem érdemes semmit sem csinálni. Kizártak. Hogy miért? Azt mondták: azért, mert nem hoztam be a fiamat. A fiam ötven éves volt akkor, én meg nyolcvan. Mit tehet­tem én vele?! Pécsre ment, ott épített házat. Én meg itt ma­| radtam. Mentem a járási ta­nácshoz. Ott is azt mondták: ha behozom a fiamat, nincs semmi akadálya, hogy tag Legyek. Reszkető kézzel papírt bont szét. — Nézze csak! 1961. szeptember 25-én kelt a levél Pécsről, a megyei ta­nácsról írták. Romvári Ferenc mezőgazdasági osztályvezető írta alá. Értesítik: kivizsgál­ták a panaszát, a kizárás jog­talan volt és egyben intézked­tek, hogy a sásdi járási tanács a kizárási határozatot hatály­talanítsa. — Nem történt semmi. A ti­zenkét hold földemet a tsz ingyen használta. 1960-ban még én vetettem, a tsz meg learatott mindent. Se a vető­magot, se a munkát nem fi­zették ki. Még háztájit sem adtak. Tartottam egy darabig a tehenet is, hogy majd bevi- szem a közösbe, de tavaly azt is eladtam. Nem volt takar­mány, meg élni is kellett. Ki szerez érvényt a törvénynek? — Nemrég voltam bent a megyénél, Széniéi elvtársnál. Jegyzőkönyvbe vettek min­dent ismét. Leküldték a járási tanácsnak intézkedés végett. Mondja, hogy lehet az, hogy vannak törvények, de azoknak senki sem tud érvényt szerez­ni? Nehéz lenne erre a kérdésre választ adni. Mert ebben az esetben valóban nem szereztek érvényt a törvénynek. Ha csak azt nem nevezzük annak, hogy 1962-re megkapta a föld­járadékot — nem tsz-tag és földjáradékot kap, holott eb­ben az esetben bérletet kelle­ne kapnia — és javasolták ne­ki: kérje felvételét most és akkor hat hónap múlva jo­gosult az öregségi nyugdíjra. — Én nem kérem a felvéte­Javaúhíws&h át Hidasi# Ezelőtt majdnem száz esz­tendővel, pontosan 1867-ben találta meg a hidasi határban a kőbaitát egy bizonyos Huf­nägel nevű atyafi. — Ebből tudjuk, hogy Hi­dason már emberi település volt a csiszolt kőkorszakban is — mondja A Lin ger János, a község nagyon rokonszenves evangélikus lelkésze, és szek­rénye mélyéről dossziékba kö­tött jegyzetcsomót vesz elő. Ott sorakoznak az évszámok, s minden évszám mellett a feljegyzések: ez s ez történt akor Hidason. Dr. Pölőskei Károly, az egyik dunaszekcsői orvos javasolta is, hogy megvehessék, de tizen­hatezerért adták magánkézből és legfőképpen a szomszédok féltek a nagy családtól. Orsó­sék maradtak a barlangban. Dolgos emberek, serények, a körülményekhez képest tisz­ták. Ki akarnak tömi, és le­hetőséget kell adni nekik, hogy kitörhessenek. A község ve­zetőinek most ez a legnagyobb gondja, sok álmatlan és nyug­talan órát okoz nekik, de Du- naszekcső saját erejéből ezt képtelen megoldani hiszen legalább háromszor kétszobás házra van szükség. A tégla­gyár felajánlotta a hulladékot, ebből a Bájer csalár eddig ki­lencezer selejttéglát gyűjtött. A tsz elnöke — a közgyűlés jóváhagyásával — felajánlot­ta, hogy a tsz brigád felépí­tené az egyik lakást, hiszen a sertéstelep fejlesztése és a legelőgazdálkodás szempontjá­ból a közös gazdaságnak is érdeke. A helyi tanácsnak van valamennyi lehetősége, a jóhírű község társadalmát is mozgósítani lehet, Bájerék is erejükhöz mérten vállalnak — de mindez együttvéve is ke­vés. NEM SZABAD, hogy a tél ott érje őket. Dolgos, jószán­dékú emberekről van szó. — Mert ügye — cementtermelés, színvonal, társadalmi munka, OTP, porszívógép, meg mű­holdak .:. Minek mondjam tovább? TMli y Árpád S mennyi érdékes adat ke­rül elő egy kis falu történeté­ből ! Nem kell hozzá más, csak egy kis búvárkodó szenvedély. Alűinger János hosszasan me­séli Hidas történetét, figyel­meztet, hogy évszámot csak akkor mond, ha teljesen biz­tos benne, minden kétséget kizáróan tudja bizonyítani. S lassan tisztul a kép, ho­gyan vált a római kori Tri- pontus Dreibzückenné, aztán a mai Hidassá. 1333-ban egy Vatikánban őrzött pápai ti- zedlajstrom szerint Hidas „na­gyobb 'katolikus község”. Még az akkori katolikus pap ne­vét is tudja: Vidának hívták. — Régi tervem, hogy egy­szer írok a Vatikániba, elké­rem ennek a tizedlajstromnak a másolatát vagy fotókópiáját Biztos sok érdekes adatot tar­talmaz. Ez is bizonyítja, hogy „ki­váncsi” ember. Mindennek szeretne a végére járni. így járt a Hidason minden pün­kösd utáni vasárnap elrendelt bűnbánati nappal is. öt évvel ezelőtt került ide, azonnal el­kezdte furdallmi a kíváncsi­ság, vajon miért tartják ezt a bűnbánati napot. Kérdezős­ködött, de csak homályos vá­laszokat kapott, holmi tűz­vészről, aszályról vagy effé­léről. Végül aztán hosszas ke­resgélés után sikerült meg­találnia egy anyakönyv hát­lapján a feljegyzést: az 1783- as pestis járvány miatt ren­deltek el a bűnbánati napot. — Különben az anyakönyv igen nagy kincs a múltat ku­tató embernek — mondja. — Az anyakönyvekből tudtam meg, hogy Baranyába egyene­sen Németországból csak két faluba érkeztek telepesek: Hi­dasra és Mekényesre, méghoz­zá 1720-ban. A többi falukba Tolna megyéből * telepítette a németeket az akkori „fő-tele­pítő”, bizonyos Mercy gróf. Erre az érdekes adatra nosz- szas munka után jött rá. Meg­nézte a legkorábbi házasság­bejegyzéseket az anyakönyv­ben. Olyan házasulok, akik Németországban születtek csak Hidason és Mekényesen vol­tak az anyakönyv tanúsága szerint. — Meg is mutatnám szíve, sen az anyakönyveket, csak éppen Pesten vannak íényké pezésre. Az ameriKaá mormon-fele- kezet ugyanis elhatározta, hogy világ-gneológiai intézetet lé­tesít. A világ valamennyi ar.yakönyvének minden lapját lefényképezik és a fényképe­ket összegyűjtik. Nem tudom, miért van erre szükségük a mormonoknak, de annyi bi­zonyos, hogy érdekes vállal­kozás. — Egyébként néhány érde­kes gazdaságtörténeti vonatko­zású dologra is rábukkantam — mondja Aüinger János. — Például a templomtorony re­noválásakor észrevettük, hogy a keresztet napraforgó-motí­vumok díszítik. A templom egyébként 1793-ban épült, az­óta tornyát kétszer ledöntötte a szél — erről tanúskodnak a gombjában talált iratok. Az­tán kiderült a motívum ere­dete is. Azért éppen napra­forgó, mert errefelé nagyon sok napraforgót termeltek. S a gazdaságtörténethez tar­tozik még a hidasi bányanyi­tásának ideje is. Eddig úgy tudták, hogy a hidasi bányái valamikor közvetlenül az el­ső világháború előtt tárták fel. Alünger János viszont a bony hádi református, eklézsia pad lására száműzött papírjai kö­zött talált egy hidasi refor­mátus egyházi jegyzőkönyvet, amelyben a református gyüle­kezet hozzájárul ahhoz, hogy Rozenfeld Barnát bécsi vál­lalkozó „Hidas község egész hátárát bányaművelésre kibé­relje”. Ez pedig 1896-ban tör­tént. A bérlet engedélyezésé­hez valamennyi földtulajdo­nosnak hozzá kellett járulni. — S hogyne járultak volna, hiszen Magyarországon akkor éppen nem volt rózsás a hely­zet, akkor kezdődött a nagy kivándorlás, örültek hált a munkalehetőségnek. Másfél órás beszélgetés után csukta össze Allinger János a dossziét, s mégis mennyi mindent nem tudott elmon­dani. De az érdekes adatok, dátumok, följegyzések nem veszhetnek el, s Allinger Já­nos büszke lehet — néhány követ ő is hozzátett a törté­nettudomány bástyafalához. (LE.) lemet — mondja Reisz bácsi! — Engem már egyszer felvet­tek és utána jogtalanul kizár­tak. Ezt bizonyítják a papírok is. Az elnök szeretné lezárni az ügyet. Nem az ö idejében tör­tént, nem tud állást foglalni* azt sem tudja: mi lenne, ha visszamenőleg kifizetné Reisz András az SZTK-t, a belépési díjat, hogyan lehetne vissza­menőleg a nyugdíjat is meg­adni. — Amióta elnök vagyok, ez az ügy sokszor foglalkoztatott már. Jó lenne már végre le­zárni. Igaza van. Jó lenne már pontot tenni ennek az ügy­nek a végére, mégpedig úgy* hogy az igazság ne szenved­hessen csorbát. Fogtok ti még könyörögni Egy másik helyre megyünk* Fuchs Józefhez. Neki is pa­nasza van. Úgy érzi: az ő ese­tében is és még többek eseté­ben is csorbát szenvedett a törvényesség. Ágyban talál­juk, éjszakás volt az erőmű­ben. Mindig munkás volt. Vett magának egy kis szőlőt és telepített gyümöl­csöst. A tsz-szervezéskor azonban Mecsekpölöslíén sem alakítot­tak ki zárt keretet. Elvették mindenkinek a szőlejét. Vol­tak, akik kaptak helyette másutt területet, de ő még ezt sem kapott. Tovább művelte a szőlőjét. Beszélt egy jogi em­berrel, aki azt javasolta neki: fizesse tovább a szőlő és gyü­mölcsös után az adót. így az övé marad. A tanács elfogadta az adót Fuchs Józeftől is, a termelőszövetkezettől is. Úgy összekeverték a dolgot, hogy ember legyen a talpán, aki ki­igazodik. Fuchs József is, a tsz is fizet adót, a tsz Fuchsnak földjáradékot adott, a napok­ban pedig megjelentek a tsz emberei és felmérték a terüle­tet. Azt modnták: csak. úgy használhatja, ha a tsz-nek bérletet fizet. Most a következő a helyzet: adózik Fuchs, adózik a tsz, a tsz földjáradékot ad Fuchsnak, Fuchs pedig köteles lenne bér­letet fizetni. Ilyen kuszaságot még keve­set láttam. — Bosszúból csinálták. Most is hallani olyan hangokat: fogtok ti még könyörögni. Mármint mi, ipari munkások. Miért kellene nekünk könyö­rögni? Hát nincs jogunk ahhoz a kis szőlőnkhöz, amiben munka után eldolgozgatunk. Folyik a vita a szőlőért. Igaz, annak idején az ipari munkások is beléptek pártoló tagnak. Úgy gondolták, ha szükség lesz rájuk, majd segí­tenek az asszonyok a tsz-ben. Mikor aztán kiderült, hogy a pártoló tagokkal is úgy jár­nak el, mint a rendesekkel: a nőknek nyolcvan munkaegy­séget írtak elő, nyomban ki­léptek. Ök ezt nem tudják vállalni, hisz nekik más köte­lezettségük van. A földjüket azonban beta- gosították és nem alakítottak ki zárt keretet. Most a tsz-é a szőlő. De azért ők sem hagy­ják magukat. Adóbevalláskor mindannyian bevallották a szőlőt és most mindannyian adóznak utána. A tsz is, ők is. És elfogadják tőlük! — Mi semmi hasznát nem vesszük a szőlőhegynek — mondja a tsz-elnök. — Csak adózunk utána. Nem tudom, meg lehetne-e csinálni: most utólagosan zártkertté nyilvá­nítani a területet. Mi, a tsz részéről szívesen benne len­nénk. Nagy gondtól szabadul­nánk meg. IraHologatás helyett Ezekről a dolgokról az új vezetők nem tehetnek. De amit elrontottak elődeik, azt most nekik kell helyre hoz­mok, még ha olyan eldugott faluban is történtek ezek, mint Mecsekpölöske, ahol be­bizonyosodott: a bosszú semmi mást, csak törvénytelenséget szülhet. Ezt a bosszúból eredő törvénytelenséget pedig irat­tologatás helyett rövid úton rendezni kell. Pzalai János N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents