Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
4 1963. ÁPRILIS 19. Szibéria óriása A MÚLT SZAZAD VÉGÉN csendes, szerény ember utazott Szibérián keresztül Távol- Keletre. Azért ment oda, hogy önként résztvegyen Szahalin sziget lakosságának összeírásában. Ezt írta Szibériából: .,Még nem láttam csodásabb íoiyót a Jenyiszej nél... Ez a hatalmas, szilaj óriás nem tud mit kezdeni erejével és fiatalságával .. . Egykoron mily tartalmas, okos és bátor élet világít« majd meg partjait...” Így merengett Anton Csehov. a nagy író. Hiteles jósnak bizonyult. Okos, bátor élet költözött a Jenyiszej partjaira Ennek az írásnak a tárgya: a délről a jeges-tengerig az egész országot átszelő szibériai folyónak mai hétköznapjai. a partjain élő emberek teltei. Krasznojarszk — központja eg}' hatalmas határvidéknek, amelynek területe kétszerese Franciaországénak, háromszorosa Ny u gat-Németországénak, de még elférne rajta Belgium, Hollandia és Luxemburg. A város a legnagyobb szibériai „útkereszteződésen” áll. Nyugatról keleti irányban halad rajta keresztül a transa-sai- béria vasúti fővonal. Innét észak felé kanyarog a Jenyiszej. Krasznojarsakban található faanyag és gépkocsi, olaj és szerszámgép, érc és turbófúró. A Jenyiszej mentének ékessége Krasenojarszík. A csendes kereskedővárosból a nehézipar hatalmas központjává fejlődött. A szovjethatalom éveiben épült a szibériai n%- hézgépgyár, egy óriási méretű papírkombinát és az önjáró kombájnok gyára. Reggelenként hajókürtők ^ szavától hangos a város. A krasznojarszki kikötő nagy teherforgalmat bonyolít le, a Szovjetunió egyik legnagyobb személyszállító flottájának központja lett. Az ország minded részéből utaznak Krasznojarszkba. A város lakossága húsz esztendő alatt (1930—tőtt 1959-ig) csaknem két és félszeresére növekedett. Ezrével épültek kcíir- szerű lakóházak, színházak, klubok, filmszínházak, könyvtárak, iskolák, főiskolák nyíltak. Krasznojarszk égy sűrűn lakott, gazdag határvidék lüktető szíve lett, amely jól jelképezi az új, szocialista Szibériát. A várostól hetven kilométerre olyan vízierőmű épül, amelyről néhány év múlva úgy beszél majd a világ, mint a korszerű technika csodájáról. A krasznojarszki vízierőmű teljesítőképessége 5—6 millió kilowatt lesz. A betongát százharminc méterre emelkedik majd a Jenyiszej fölé. Minden turbinán olyan folyó megy át, amely megfelel a németországi Rajnának. A krasznojarszki vízierőmű részére tíz aggregét épül, amelyek mindegyike félmillió kilowatt teljesítőképességű lesz. A tizenegyedik és tizenkettedik tv’rhina roppant méretben ké- s7.":': mindegyikük hétszázezer k'Vwatt kapacitású lesz. Ezek a- nggrégátok termelik majd a világ legolcsóbb villamosenergiáját, amelynek kilowattórája mindössze 0.03 kopejkába kerül. A krasznojarszki vízierőművet a várossal műút köti ösz- sze, amely a hegyek közt kanyarog. Azonban az építkezéshez vivő leggyorsabb és legszebb út — a folyón át vezet. A Jenyiszej itt a Szaján-hegy- ség nyúlványai közé szorul. A halmokat mindenütt sűrű fény vés borítja. A fák fölött portáldaruk „zsiráfnyaka” nyújtózkodik. Ezek emelik — szállítják a téglát, a cementet a majdani gyárak, műhelyek, autótelepek rózsaszínű vagy barna falait. A VIZIERÖMÜ építkezésével való ismerkedés Gyiv- nogorszknál kezdődik. Uj város ez, amelynek a helyén néhány éve még az ősi tajga terült el, az óhitűek komor mo- nőstora állott. Most pedig itt van a vízierőmű építőinek a városa. A parton — boltok, étkezde, filmszínház. Feljebb, a hegyen, lakóházak sorjáznak. Érezni lehet, hogy itt az embereknek mindenük megvan, lüktető életet élnek, hosz- szú időre jöttek ide, és sokáig itt maradnak a vadregényes jenyiszeji partokon. A krasznojarszkij vízierőmű építésére a Jemyiszejhez jöttek a szovjetország legtapasztaltabb hidrotechnikusai. Az építkezés vezetője, Andrej Bocskin minden hasonló nagyszabású vállalkozásnál ott volt, kezdve a szviri és volkovi erőművektől a Karakum-csatornálg. Az építkezés főmérnöke Kirill Szmirnov. Ö építette Kuj- bisevnél a Leninről elnevezett volgai vízierőművet és hosz- szú időn keresztül dolgozott a bratszki vízierőmű építkezésén. Az ember elnézi ezeket az embereket és azt gondolja: ugyan mi készteti őket, hogy egyik helyről a másikra ván- dorolgassanak? Lakhatnának bármelyik nagyvárosban, mindegyiküknek biztosítva left ne a tanárkodás valamelyik főiskolán. Ök azonban rajonganak a hivatásukért. Át akarják alakítani a föld arculatát. — Amíg akad az országban egyetlen folyó, ahol vlzierőmű- vet lehet építeni — mondja Kirill Szmirnov —, elmegyek oda. Ugyanilyen fáradhatatlan építő Alekszatndr Marsa krv kotrógépkezelő is. Akkor érkezett a krasznojarszki vízierőműhöz, amikor még nem volt se gyivnogorszk, sem felvonulási épületeit. Az emberek sátrakban, szinte a csupasz földön laktak. Marsa- lov exkavátora épített utat Krasznöjarszktól a vízierőmű helyéig, a munkagödrökig. Marsálov az áltála létrehozott szerpentinen leereszkedett a hegyről és előkészítette az első betonozás helyét. Ma pedig valamennyi társával együtt készül a Jenyiszej elrekeszté- sére. Ez a jelentős esemény március 25-én ment végbe. A kollektíva komoly erőpróba előtt állt. A vízierőművek történetében először fordult elő, hogy egy, a Jenyiszejéhez hasonló nagyságú folyó elrekesztését híd nélkül, úgynevezett utászmódszerrel végezték. A folyó medrét jelenleg ötven méterig szűkítették össae. Amikor a hidrotechnikusok beengedik a vizet a balparti munkagödörbe, megkezdődik a Jenyiszej általános ostroma. Dömperek százai éjjel-nappal borítják majd a mederbe a hatalmas köveket, a kavicsot, fokról- fokra növelve és arrébb helyezve a fenékgátat, amíg az össze nem zárul a parttal. SZIBÉRIÁBAN sokminden megváltozott az utóbbi néhány évtized alatt. Ez az országrész szinte a felismerhetetlen- ségig más lett. A szovjet emberek, a lelkes építők felébresztették ezt az istenhátamö- götti tajgai vidéket, határozottan megváltoztatták régi, nyugodalmas életformáját, felfedezték és az ember szolgálatéba állították teméntelen kincseit Ám mindez Szibéria átalakításának még csak a kezdete. A szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy folytatják a tagja végtelen térségeinek a feltárását, hasznosítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja azt mondja, hogy a következő tíz-húsz esztendő alatt nagyot fejlődik az ipar az Uraitól keletre levő körzetekben, amelyek meg számlálhatatlan természeti kincsekkel, nyersanyag- és energiaforrásokkal rendelkeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy szakemberek újabb ezrei jönnek Szibériába. Tovább fejlesztik hatalmas termelőerőit, és Szibéria előtt még nagyobb távlatok nyílnak meg. Júrij Grafszkij (Novosztyi) A VOLGAI KÉMIAI KOivi33W.ii i; szovjet hétéves terv egyik jelentős alkotása. Az új kombinát még ebben az évben megkezdi a szintétikus kaucsuk előállítását. A képen: munkában a szerelők. __ .. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT. Oldatáéi „W'&un" O&foedkcut Csak a bűnügyi rendőrség nem tudta... „Állj, itt Al Capone! 7 méterre eltávolodni!” — hangzott a sötétből, amikor 1961. január elsején hajnalban Karl Wertz munkás a Pfalzi Erdőségben a Hellerplatz-i kunyhótól hazafelé tartott. A megszólított zseblámpájához kapott. Abban a pillanatban érte a halálos lövés. Ez a gyilkosság is annak a bandának a műve volt, amely 1953 óta garázdálkodott, rabolt és békés járókelőket támadott meg. A bűntettért Bernhard Kimmel bandavezér és társai az esküdtszék előtt felelnek majd. Egyéb vétségeikért már eddig is hosszú időtartamú fogház- büntetést kaptak, de a rendőrség csak most tudta kideríteni, hogy ez a gyilkossák is az ő művük volt. A BORZALOM mutatta, rrlit jelentenek ezek az „újabb megpróbáltatások”, hol használják fel tulajdonképpen a rendőri erőket. A JÁMBOR RABLÓGYILKOS ES A TEHETETLENSÉG MÉRLEGE A nyugatnémet bűnügyi statisztika szerint (a Szövetségi Köztársaság sajtó és tájékoztatási hivatalának közleményében jelent meg), 1961- ben 2 120 419 bűntettet és kihágást követtek el az országban. Előző évben ez a szám 86 000-rel volt kevesebb. Vagyis minden 100 000 lakosra 3775 bűntett esik. összehasonlítási alapként: az NDK-ban mindössze 863 eset jut 100 000 lakosra. Az eseteknek mindössze 64,8 százalékát tudta a nyugatnémet rendőrség felderíteni. Min den harmadik bűntény kinyo- mozatlan maradt. Ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg a Bonni Közlöny: „Végül le kell szögezni, hogy a bűnözés sokkal gyorsabb ütemben növekszik, mint a lakosság lélckszáma. Ugyanakkor a tisztázatlan bűnesetek száma is növekszik. Az egyébként is túl terhelt (bűnügyi) rendőrség újabb megpróbáltatásoknak lesz kitéve.” A Spiegel elleni akció meg„A rendőrség már régen letartóztathatta volna Kimmelt” — írta 1962. október 11-én a hamburgi Die Welt című napilap. Már 1957-ben meggyanúsították Kimmelt, hogy ö rabolt ki egy páncélszekrényt. A rendőrség futni hagyta, mert „ ... a szülei vallásos életet élnek, és nem hitték el, hogy a fiuk ilyen bűntettet elkövethet.” Egyébként Kimmel későbbi letartóztatásakor bevallotta, hogy ö követte el a páncél- szekrény kirablását. 1957-ben a bűnügyi rendőrség Kimme- léknél házkutatást tartott. Későbbi kihallgatásakor Kimmel a következőket vallotta: „A ruhásszekrényemben rejtettem el egy karabélyt, de a detektívek nem találták meg.” A Spiegel szerkesztőségét sokkal gondosabban kutatták át. 1961 februárjában a rendőrség letartóztatta Kimmelt és barátnőjét, Tilly Donnt, akit a banda tagjai csak „revolveres Tillynek” becéztek. A Pfalzi Erdőségben kellett helyszíni szemlét tartani, de Kimmelnek és Tillynek sikerült a detektívek markából megszökni. Nagyszámú rendőrség kutatta át a kiterjedt erdőséget, de a szökevényeket nem sikerült megtalálni. Kimmel később közölte a detektívekkel: „Á2> egyik fa mögött álltam. Ha kinyújtom az egyik lábamat, a mellettem elhaladó rendőr hasra vágódik.” A „TÚLTERHELT’ RENDŐRSÉG De szolgáltassunk igazságot a szegény, „túlterheld’ nyugatnémet rendőrségnek. Valóban rendkívül el vannak foglalva: tüntetőket■ kell széizavarniok, a háború ellenségeinek felvonulását megakadályozniok és sztrájkoló munkásokat letar- tóztatniok. A Spiegel esethez hasonlóan számtalan esetben kell éjjel, ködben, esőben szerkesztőségeket körüífogniok, szerkesztőket letartóztatni és asszonyok, gyermekekágyát titkos iratok után felforgatni. Hogyan lenne még idejük, hogy a bűntényeket alaposan kinyomozhassák? A bűnözők is tudják, hogy a rendőrség nem tudja őket minden eszközzel üldözni. A rendőrség tehetetlensége és még néhány tényező ösztönzi őket. Kimmelék lakásán Hitler emlékiratait találták'a detektívek. Békésen elfért a könyvespolcon a hírhedt bankrabló Sassról szóló irodalom mellett. Amikor Neustadtban a Wertz elleni gyilkosság napvilágra kerülése után több mint 2000 ember tüntetett a gengszter-filmek és a szennyirodalom ellen, az egyik a következő filmet propagálta: „Jó napot! Én vagyok a gyilkosuk.” A kölni „Neuer lllusztrierte” írta: „Addig, amíg olyan filmplakátok jelenhetnek meg, amelyen azt olvashatjuk: ,Aki először tüzel, az többet kap az élettől’, addig mindig lesznek olyan huligánok, aki követik ezt az életelvet.” Kimmel 17 éves volt, amikor az első bűntettet elkövette. Tilly Dohn csak 16. és a banda legfiatalabb tagja a 15. évét töltötte be. Talán véletlen? Az 1961-es bonni bűnügyi statisztika szerint: a kézreke- rült bühözök közül 169 000 volt fiatalkorú (18—21 év között), 114 00Ó serdülőkorú (14—18 évesek) és 47 000 14 alatti gyerek. Bonn szerint: ez a szám még növekedni fog. A retidöfség vállat von: túl üdgyühk terhelve. (Sz. L.) Az előkelő angol egyetemet is elérte a modern idők szele. Türelmetlen újítók változást sürgetnek az ódon kollégiumok és főiskolák oktatási rendszerében, amely nek szelleme érintetlen volt hét évszázadon át. Kingsley Amisnek, az oxfordi -gyetemen működő kitűnő szatirikus rónak a szájából hangzott el az első javaslat, amely a tanterv megreformálására vonatkozott (1960-ban), s általános megütközést keltett a kon- zervartív professzorok körében. „Míg hű marad magához Anglia ...” — idéztették Shakespeare szavait, némi nagyvonalúsággal vonatkoztatva az oxfordi egyetem oktatási programjára is. Hosszú ideig nem is lett semmi a dologból; senki sem akarta magára vonni az évszázados hagyományokat őrző öreg profesz- vzorok haragját. Most azonban váratlan dolog történt. Sir Crosbey A rmer beer oktatás - ügyi államtitkár kijelentette, hogy a minisztérium „bár óvakodik megsérteni az egyetem autonómiáját” szívesen látná Oxford- ban az ésszerűbb, modernebb, frissebb szellemű oktatást. Értésére adta az egyetemi tanácsnak, hogy őfelségének ugyanez a nézete, örülne a királynő, ha Oxford példát mutatna a többi angol egyetemnek. A királyi óhaj elől nehéz kitérni. 3 az első reformintézkedés meghozatalával nem is késlekedett sokáig az egyetemi tanács. A sok egyéb évszázados furcsaság között volt Oxford- ban egy különös szokás — az archeológiád fakultás növendékei 1459 óta kötelesek voltak q tanulmányi idejük alatt egy-egy háziállatot gondozni. Valamikor — ki tudja ma már, mi okból —- szükséges dolog lehetett ez, de közben értelmét vesztette, ám mint hagyomány. azóta is megmaradt. Az archeológus-hallgatók a kollégium valamelyik udvarában gondoztak (inkább szimbolikusán persze) egy- egy tyúkot, galambot, juhot. Nos, ezt a'hagyományt: most, az „újító” reform sze,- lemében eltörölte az egyetemi tanács. Hosszú ülésezés utárf hoiZták meg á határozatot, fájdalmas vívódások közepette. A rektor ünnepélyesen jelentette be a reformot — ünnepélyesen és megtörtén, mélységes bánattal a hangjában. Felolvasta a tanács határozatát, majd Végezvén a hivatalos bejelentés terhes kötelességével, gyászos mélabúval suttogta maga elé: — Hova vezet et? Hova vezet ez?! — s. — ft. Gyilkosság az angol királyi házban Arthur Aspinall professzor, a Reading-i egyetem történésze kutatásokat folytat az angol királyi ház múltjáról. Közben rábukkant egy különös okmányra, amelynek közzétételéhez 11. Erzsébet királynő engedélyét igyekszik beszerezni. Az okmány egy gyilkosságra vonatkozik, amelyet Victoria királynő nagybátyja, az erkölcstelen életű Cumberland herceg követett el. Az okmányt a herceg magántitkára készítette 1827-ben és arról szól, hogy a herceg — afei egyúttal hannoveri király is volt — 1810-ben elvágta SelliS nevű inasának a nyakát. A herceg állítólag beismerte tettét, de annak idején mindent elkövettek, hogy eltitkolják az ügyet és az inas halálát öngyilkosságnak tüntessék fel. A Windsori kastély levéltárában őrzött okmányon ez áll: „Szó gorúan bizalmas! Történészeknek csak felsőbb engedéllyel mutatható!” Akkoriban az udvari pletyka tudni vélte, hogy a tragikus sorsú inas zsarolni próbálta a herceget, akinek állítólag ho- moszekszuális kapcsolatai voltak. Iasi Tarosa ipari központtá válik Iasi — e régi moldvai város, amely történelmi emlékműveiről és kulturális intézményeiről nevezetes — hatalmas iparközponttá válik. Az utóbbi években bővítették és új berendezéssel látták el a meglevő vállalatokat és új vállalatok épültek: egy penicillingyár, az ország egyetlen és Európa egyik legkorszerűbb peniclllirigyárá; egy bútorgyár, amely évente mintegy 10 006 garnitúrát gyárt; egy étolajgyáf, amely naponta több mint 4ÖÖ tonna napraforgómagot dolgoz feL Iasi ipari termelésének összvolumene ma kilencszeresen haladja meg az 1950. évit. A ' népgazdaságfejlesztési terv szerint Iasiban 26 új ipari objektum létesül, aminek ered ményeként a városban teljesen új iparágak fejlődnek ki, köztük a műanyagipar, amelyet a most épülő nagy műanyagfeldolgozó gyár fog képviselni. A közeljövőben a városban felépül egy nagy teljesítményű kölszövóárugyár és még több más vállalat.
