Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
4 fcjA»*a.d 1963. Április t. Az SZKP Központi Bizottságfának levele Kommunista Párt Központi Süzottságálioz Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megelégedéssel! állapítja meg, (hogy a kommunista mozgalom sorai egységének és összefor- rottságának megszilárdítására irányuló intézkedésekre vonatkozó javaslataink a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságánál kedvező visszhangra találtak. Üdvözöljük hozzájárulásukat az SZKP és a KKP képviselőinek találkozásához. Egy ilyen találkozónak fontos szerepet kell betöltenie a testvérpártok közötti viszony kedvező légkörének megteremtésében, azoknak a véleményeltéréseknek a rendezésében, amelyek az utóbbi időben támadtak a nemzetközi kommunista mozgalomban. Remélni szeretnénk, hogy egy ilyen találkozó eredményeképpen sikerül megvalósítani számos konstruktív intézkedést a fennálló nehézségek leküzdése érdekében. Moszkvába várjuk Mao Ce-tung elvtársat A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelében meghívja N. SZ. Hruscsov el.v- társat, hogy kambodzsai útja alkalmából látogasson el Pe- kingbe. Az SZKP Központi Bizottsága és N. Sz. Hruscsov elvtárs köszönetét fejezi ki ezért a meghívásért. N. Sz. Hruscsov elvtárs nagy örömmel látogatna el a Kínai Nép- köztársaságba, találkozna a Ki nai Kommunista Párt vezetőségével, hogy véleménycserét folytasson a nemzetközi helyzet és a kommunista mozgalom megérett kérdéseiről, feladataink egyforma értelmezéséneik elérése s pártjaink összeforrott ságának megerősítése végett. ,.N. Sz. Hruscsov elvtárs kambodzsai útja azonban — amelyről Önök levelükben írtak — nincs tervbe véve. Mint ismeretes, vezető szerveink még ez év február 12- én hozott határozata szerint L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke utazik Kambodzsába, amiről tájékoztattuk a kambodzsai kormányt, és amit a sajtóban is közöltünk. N. Sz. Hruscsov elvtárs, aki három ízben látogatott el a Kínai Népköztársaságba, reméli, hogy a jövőben élhet majd szívélyes meghívásukkal, felkeresi Kínát és találkozik a kínai elvtársakkal. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben lezajlott moszkvai tartózkodása idején azt mondta, hogy mindössze kétszer járt a Szovjetunióban és csaik Moszkvát és Leningrádot kereste fel. Mao Ce-tung elvtárs kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne ismét ellátogatni a Szovjetunióba, hogy jobban megismerje hazánkat. Akkor azt mondta, hogy hazáink távol-keleti határaitól a nyugati határokig és az északi határoktól a déliekig szeretne utazni. Mi üdvözöltük Mao Ce-tung elvtársnak ezt a kívánságát. Az SZKP Központi Bizottsága 1960. május 12-én levelet intézett Mao Ce-tung elvtárshoz és abban meghívta, hogy üdülés, és a szovjet nép életének megismerése végett keresse fel a Szovjetuniót. Sajnos, Mao Ce-tung elvtárs akkor nem élhetett meghívásunkkal. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözölné Mao Ce-tung elvtárs látogatását. E látogatás számára a legjobb időpont lenne a beköszöntő tavasz vagy nyár. amikor hazánkban kellemes az időjárás. Mi bármely más időpontban is készek vagyunk megfelelőképpen fogadni Mao Ce-tung elvtársat, mint a testvérpárt és a testvéri kínai nép képviselőjét. Természetesen Mao Ce-tung elvtárs nem egyedül venne részt ebben az utazásban hazánk területén, együtt volnának vele pártunk vezetői és jó lehetőség nyílna a véleménv cserére különböző kérdéseket Illetően. Mao Ce-tung elvtárs meglátná, hogy miként munkálkodik a szovjet nép, milyen sikereket ért el a kommu- *ÍTrn építésében, pártunk programjának megvalósításában. Ha Mao Ce-tung elvtárs moszkvai útja ez idő szerint nem lehetséges, készek vagyunk elfogadni az Önök megfontolásait az SZKP és a KKP képviselőinek Moszkvában rendezendő magas szintű találkozójára vonatkozóan. Feltételezésünk szerint egy ilyen találkozásra körülbelül 1963. május 15-én kerülhetne sor, ha ez az időpont elfogadható az önök számára. A testvérpárfok értekezlete Rendkívül örömünkre szolgál, hogy a kínai elvtársak csak úgy mint mi, a KKP és az SZKP képviselői küszöbön álló találkozását egyik „elengedhetetlenül fontos lépésnek tartják annak az értekezletnek az előkészítésében, amelyben minden ország kommunista és munkáspártjainak képviselői részt vesznek". Valóban, egy ilyen találkozásra anélkül, hogy sértené az egyenjogúság elvét és csorbítaná más testvérpártól?; érdekeit, élő kell segítenie az értekezlet jobb előkészítését és lebonyolítását. Egy ilyen találkozó nélkül csak úgy. mint a sajtóban folytatott nyílt polemizálás megszüntetése nélkül, a saját párton belül a többi testvérpárt bírálatának megszüntetése nélkül, nehéz lenne előkészíteni az értekezletet és elérni a fő célt: a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítését. Éppen ezért az SZKP Központi Bizottsága, helyeselve a vietnami, az indonéz, az angol, a svéd és más elvtársaknak azt az 1962 év elején előterjesztett javaslatát, hogy hívják össze minden ország tesitvérpártjainak értekezletét, hangsúlyozta, hogy olyan intézkedéseket kell megvalósítani, amelyek kedvező légkört teremtenének a kommunista világfárum munkája számára. Az SZKP Központi Bizottsága már 1962. február 22-én kelt levelében hangoztatta, hogy „meg kell szüntetni a fölösleges vitát azokról a kérdésekről. amelyek tekintetében nézeteink eltérnek, abba kell hagyni olyan nyilatkozatok közzétételét, amelyek nem simítják el, hanem elmélyítik nézeteltéréseinket." A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett 1962. május 31-én kelt levelünkben mi ezt írtuk: „Mint Önök jól tudják, pártunk mindig híve volt annak és ma is azt akarja, hogy a kommunista világmozgalom alapvető kérdéseit kollektiven vitassuk meg.” Az SZKP Központi Bizottsága kezdeményezte a testvérpártok 1957. évi és 1960. évi értekezletét. Mindkét esetben ezek a tanácskozások összefüggik a nemzetközi helyzet jelentős változásaival és annak felismerésével, hogy ki kellett dolgozni a kommunista mozgalom megfelelő taktikáját. Mi ezúttal is teljes mértékben támogatjuk azt a javaslatot, hogy össze kell hívni az összes testvérpártok értekezletét. Mi hasznosnak tartanánk, ha ennek az értekezletnek az előkészítése során a testvérpár- tok alaposan és átfogóan elemeznék a nemzetközi helyzet új jelenségeit, a mozgalmunk közösen hozott határozatainak valóraváltására irányuló tevékenységüket. Az SZKP Központi Bizottsága minden kommunista számára teljesen érthető módon arra törekszik, hogy az értekezlet ne mélyítse el a felmerült nézeteltéréseket, hanem a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá ezek megszüntetéséhez. A testvérpártok számos vezetője az utóbbi időben tett megnyilatkozásában joggal vallotta azt az álláspontot, hogy még az értekezlet előtt több olyan lépést kell tenni, amelyek eredményeként normális légkör alakul ki a kommunista mozgalomban, a vélemények harca pedig a pártszerű elvtársi vita megengedett keretei között folyik. Most, ahogy ez kitűnik levelükből, Önök is egyetértenek ezzel és úgy véljük, hogy a tervezett értekezlet előkészítésében sikerült bizonyos haladást elérni. Természetesen, amikor a ml két pártunk az összes testvérpártokat érintő kérdéseket vitat meg, akkor ennek csupán előzetes jellege lehet. Az 1957. és az 1960. évi értekezletek megmutatták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom vonalát csak akkor lehet sikeresen kidolgozni, ha ebben a munkában kollektíván vesz részt valamennyi testvérpárt és ha kellő módon érvényesül a nemzetközi kommunista moz galom valamennyi osztagának sokoldalú tapasztalata. Megváltoztak az erőviszonyok Figyelmesen tanulmányoztuk az önök elképzeléseit azoknak a kérdéseknek a köréről, amelyek az SZKP és a KKP képviselőinek találkozóján megvitatásra kerülhetnek. Fontos kér dósok ezek és mi készek vagyunk megvitatásukra. A magunk részéről jelen levelünkben szintén szeretnénk foglalkozni több olyan elvi kérdéssel, amelyek véleményünk szerint a testvérpártok figyelmének, közös ügyünkért vívott harcának középpontjában állna le Reméljük, hogy nézeteink ismertetése elősegíti azon kérdések körének megrajzolását, amelyek kétoldalú vélemény- cserét kívánnak meg, és hozzásegít a fennálló nézeteltérések leküzdéséhez. Ebben az a törekvés vezet bennünket, hogy ismételten aláhúzzuk eltökéltségünket, hogy szilárdan és következetesen védelmezzük az egész kommunista világ- mozgalom eszmei platformját, közös irányvonalát, amely kifejezésre jut a kiáltványban és a nyilatkozatban. A nyilatkozat elfogadása óta eltelt időben az élet annak egyetlen alapvető megállapítását sem rendítette meg, sőt teljes mértékben megerősítette a kommunista világmozgalomnak a jelenkori tapasztalat általánosítása és a marxizmus- laninizmus alkotó továbbfejlesztése alapján kidolgozott irányvonala helyességét. Az SZKP abból indul ki, hogy korunk, amelynek alapvető tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdett, átmenet jelenti, két ellentétes társadalmi rendszer harcának kora, a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító forradalmak kora, az imperializmus összeomlásának, a gyár mati rendszer felszámolásának kora. az a kor, amelyben minden új nemzet a szocializmus útjára lép és világméretekben diadalmaskodik a szocializmus és a kommunizmus. A második világháború után egy sor európai ország a szocializmus útjára lépett, a szocialista forradalom győzött Kínában és más ázsiai országokban, kialakult a szocialista világrendszer. A népi demokratikus országokban az új rend megszilárdult és biztosítani tudta ezen országok gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének gyors ütemét a szocializmus útján. A szocialista test vériség szoros egységet alkot politikai és katonai vonatkozásban egyaránt. A Szovjetunió és a többi testvéri ország eredményeinek köszönhetően a világban lényegesen megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus javára, az imperializmus rovására. Fontos szerepet játszott ebben az Egyesült Államok atom- és hidrogén fegyver-monopóliumának felszámolása és a hatalmas szovjet katonai potenciál megteremtése. A szocialista világrendszer megalakulása a nemzetközi munkásosztály és az összes dolgozók történelmi vívmánya, gyakorlatban megvalósítja az emberiségnek egy új társadalomról szőtt álmait. A termelés növekedése, a tudomány és a technika óriási vívmányai a szocializmus országaiban lehetővé tették a szocialista testvériség olyan gazdasági és védelmi erejének megteremtését, amely nemcsak szilárdan védelmezi a szocializmus vívmányait, hanem egyúttal szilárd bástyája az összes népek békéjének és biztonságának. Az erőviszonyok alapvető megváltozása összefügg a kapitalizmus általános válságának további elmélyülésével, valamennyi ellentmondásának éleződésével is. A második világháború befejezése után megváltozott az erők megoszlása az Imperialista táboron belüL Az imperializmus gazdasági központját követve politikai és katonai központja is áthelyeződött Európából az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája a nemzetközi reakció legfőbb támasza lett. Magára vállalta a kapitalizmus megmentőjének szerepét. Az amerikai imperializmus jelenleg a nemzetközi zsandár funkcióit tölti be. A katonai tömbök politikáját kihasználva igyekszik uralma alá vonni a többi kapitalista államot Emiatt azután Franciaország, Nyugat-Németország, Japán és más nagy tőkés államok szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal. A tőkés országok világháborús károkat szenvedett gazdaságának helyreállítása, valamint fejlődésüknek az Egyesült Államokénál gyorsabb üteme erősíti több európai országnak azt a törekvését, hogy kiszakítsa magát az amerikai diktátum alól. Mindennek következtében súlyosabbá válnak az imperialista vetélkedés és a konfliktusok meglévő gócai, egyszersmind új gócok alakulnak ki, ami egészben véve gyengíti a kapitalizmus rendszerét. Az imperialimus népeüenes, ragadozó jellege nem változott, de a szocialista világrendszer létrejöttével, gazdasági és katonai erejének növekedésével az imperializmusnak mind kisebb lehetősége lesz arra, hogy hatást gyakoroljon a történelem mentére. Egészen nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát és fő irányát ma már nem az imperializmus határozza meg, hanem a szocialista trt- lágrcndszer, a haladó erők, amelyek az imperializmus ellen a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az emberiség történelmi fejlődésének sorsa szempontjából kimagasló jelentőségű az a harc, amelyet Ázsia, Afrika és Latin-Ameríka népei nemzeti és társadalmi felszabadulásukért folytatnak, kimagasló jelentőségűek már elért sikereik, a tőkés országok munkás- osztályának, valamennyi dolgozójának a monopóliumok ellen, mindenféle kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért vívott és egyre erősödő harca. A szocialista forradalmak, a nemzeti felszabadító anti-imperialista, anti-kolonin- lista forradalmak, a népi demokratikus forradalmak, a nagyarányú parasztmozgalmak, a néptömegeknek a fasiszta és egyéb önkényuralmi rendszerek megdöntéséért vívott harca, a nemzeti elnyomás ellen irányuló általános demokratikus mozgalmak — korunkban mindez egyetlen világméretű forradalmi folyammá egyesül, amely alámossa és szétrombolja a kapitalizmust. Amikor a kommunista világmozgalom az új feltételeknek megfelelően kidolgozta irányvonalát, szükségképpen teljes komolysággal figyelembe vett egy olyan fontos tényezőt is, mint a hadviselés haditechnikai eszközeinek a páratlan rombolóerejű termonukleáris fegyver megjelenésével és felhalmozódásával ösz- szefüggő gyökeres minőségi megváltozása. Mindaddig, amíg nem valósul meg a leszerelés, a fegyveres erők tekintetében a szocialista közösségnek mindig fölényben kell lennie az imperialistákkal szemben. Kényszeríteni fogjuk az imperialistákat arra a belátásra, hogy ha háborút robbantanak ki, ha fegyverek erejével akarják eldönteni, hogy milyen úton fejlődjék az emberiség, a kapitalizmus útján, vagy a szocializmus útján, ez az utolsó háború lesz, amelyben az imperializmus végképp megsemmisül. Az adott körülmények között a béke és a szocializmus minden harcosának kötelessége, hogy a lehető legjobban kihasználja a szocializmus győzelme szempontjából kedvező lehetőségeket, ne engedje meg, hogy az imperialimus — világháborút robbantson ki. , A szocialista rendszer mind erősebb hatással van a világfejlődés menetére. Ma a világméretű forradalmi folyamat a szocializmus országaiban megvalósult új élet nagyszerű példamutatásának' közvetlen hatása alatt fejlődik. A kommunizmus eszméi annál eredményesebben törnek utat maguknak a néptömegek eszébe és szívébe, minél jelentősebb és minél nagyobb eredményeket érünk el a szocializmus és a kommunizmus építésében. Amikor országaink testvérpártjai és népei fáradhatatlanul erősítik a szocialista világ- rendszert, ezzel kiveszik részüket a nemzetközi munkásosztály, valamennyi dolgozó, az egész felszabadító mozgalom nagy ügyéből, abból a harcból, amelyet korunk alapvető problémáinak a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekeit szolgáló megoldásáért folytatnak. Békés egymás mellett élés A kialakult nemzetközi erőviszonyok a történelemben első ízben tették lehetővé a szocialista országoknak és az ösz- szes békés zere tő erőknek, hogy felvessenek egy teljesen reális feladatot — elhárítsák az újabb világháborút, biztosítsák a békét és a népek biztonságát Egyetlen marxista sem vonja kétségbe, hogy az imperializmus, amely egyik pozícióját a másik után veszti el, minden eszközzel igyekszik fenntartani uralmát a népek fölött, igyekszik visszaszerezni elvesztett pozícióit. Most folyik a történelem legnagyobb nemzetközi imperialista összeesküvése a szocializmus országai és a felszabadító világmozgalom ellen. Magától értetődően nincs biztosíték arra, hogy az imperialisták nem próbálnak meg világháborút kirobbantani. A kommunistáknak világosan kell látniok ezt a veszélyt. A jelenlegi viszonyok között azonban az agresszor helyzete merőben más, mint amilyen a második és méginkább az első világháború előtt volt. Azelőtt a háborúk általában azzal végződtek, hogy egyes kapitalista országok legyőztek másokat, de a legyőzöttek tovább éltek, egy idő múlva talpraállították erejüket, sőt arra is képesek lettek, hogy újabb agressziót indítsanak, amint ezt egyebek között Németország példája mutatja. A termonukleáris háború egyetlen agresz- szornak sem nyújt ilyen perspektívát és az imperialitáknak ezzel számolniok kell. A visz- szavágástól való félelem, a bosszútól való rettegés visszatartja őket a világháború kirobbantásától. A szocialista közösség olyan erős lett, hogy az imperializmus már nem varrhatja a népek nyakába saját feltételeit és nem diktá1- hatja nekik akaratát, mint azelőtt. Ez a nemzetközi munkásosztály és a világ népeinek történelmi vívmánya. Ragadozó jellegénél fogva az imperializmus nem képes megszabadulni attól a törekvésétől, hogy a nemzetközi porondom jelentkező etlemtétokét háború útján oldja meg. Másfelől azonban ternaomuite- leáris világháborút sem robban Ihat ki annak figyelembevétele nélkül, hogy a megsemmisülés veszélyének teszi kf magát. A világháború, amellyel az imperializmus fenyegeti az emberiséget, nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Annak eredményeképp«^ hogy a szocializmus erői mind nagyobb fölényben vannak sz imperializmus erőivel, a béka erői a háború erőivel szemben, még a szocializmus világméretű teljes győzelme előtt, tehát akkor, amikor a világ egy részén még kapitalizmus van, reális lehetőség nyílik ama, hogy a világháborút kirekesszük a társadalom életéből. E háború elhárításához természetesen minden eszközzel tovább kell erősíteni a szocialista rendszert, tömöríteni a nemzetközi munkásosztály* nemzeti felszabadító mozgalom összes erőit, az összes demokratikus erőket. Azoknak, akiknek szemében kedvesek a szocializmus, a béke érdekei, mindent el kell követniük, hogy meghiúsítsák a világreakció bűnös elgondolásait, ne engedjék termonukleáris háborút kirobbantani és saját magával emberek százmillióit a sírgödörbe rántani. Az SZKP Központi Bizottsága szilárdan tartja magát az 1960. évi nyilatkozat következő tételéhez: „Amikor a világ két rendszerre oszlik, a nemzetközi kapcsolatok egyetlen helyes és ésszerű elve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve, amelyet Lenin fogalmazott meg és amely tovább fejlődött az 1957. évi moszkvai nyilatkozatban és békekiáltványban, az SZKP XX. és XXI. kongresszusának határozataiban, valamint más kommunista- és munkáspártok dokumentumaiban.” Pártunk, amelyet a nagy Lenin az engesztelhetetlen ím- perialisitaellenes harc szellemében nevelt, jól emlékezik Leninnek arra a figyelmeztetésére, hogy a kapitalizmus haldoklása közben is hallatlan bajt és szenvedést okozhat még az emberiségnek. Á Szovjetunió mindén módon fej leszti gazdaságát és ezen az alapon tökéletesíti Védelmét, fokozza katonai erejét, állandó készültségben tartja fegyveres erőit. Országunk növekvő erejét azonban nem arra használtuk fél, és továbbra sem arra fogjuk felhasznó1™, hogy fenyegessünk valakit, hogy háborús őrületet szítsunk, hanem arra, hogv tartóssá tegyük a békét, elhárítsuk az új világháborút, megvéd bík saját országunkat ég a többi szocialista országot. A békés egymás mellett é’és politikája megfelel minden nép létérdekeinek, előmozdítja a szocializmus pozícióinak erősödését, a szocialista országok nemzetközi befolyásénak növekedését, emeli, gyarapítja n kommunisták tekintélyét és '•■'folyását. Ideológiai, politikai, gazdasági harc A békés egymás mellett élés nem jelenti a szocialista és a burzsoá ideológia össze- békítését. Erre az útra lépni annyit jelentene, mint szakítani a marxizmus—leniniz- mussal, fékezni a szocialista építés munkáját. A burzsoá ideológia amolyan trójai faló, amelyet az imperializmus igyekszik bejuttatni a kommunista- és munkásmozgalom soraiba. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése előfeltételezi a nem gyengülő ideológiai, politikai, gazdasági harcot a két társcdclmi rendszer között; a dolgozók osztályharcát a kapitalista rendszer országaiban, ezen belül a feov- veres harcot, amikor a népek ezt szükségesnek találják; a (Folytatás c: 5. cldnloni
