Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
Április l RiAPIÓ Az SZIÍP Központi Bizottságának levele a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához (Folytatás a 4. oldalról) gyarmati és függő országok népei nemzeti felszabadító moz galmának szakadatlan fejlődését. A tények azt mutatják, hogy a világháború elhárításáért folyó harc egyáltalán nem veri béklyóba a világméretű kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom erőit, sőt éppen ellenkezőleg, hatalmas nép tömegeket tömörít a kommunisták köré. Éppen a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének adottságai között ment végbe Kubában szocialista forradalom, vívta ki nem zeíi függetlenségét az algériai nép. tett szert nemzeti függetlenségre több mint negyven ország, erősödtek és növekedtek a tesívérpártok, nőtt a kommunista világmozgalom befolyása. A békés együttélés légkörét felhasználva a szocialista országok egyre újabb sikereket érnek el a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. EEeníeleink tudják, hogy aligha számíthatnak győzelemre, amikor velünk versenyeznek Amilyen mértékben növekszik a szocialista testvériség gazdasága, egyre világosabban kitűnik a szodialüzmus fölénye és annak lehetősége, hogy a dolgozók a kapitalizmushoz viszonyítva több anyagi és szellemi javak birtokéba juthatnak. A szocialista országok népei életszínvonalának emelkedése hatalmas vonzóerő min den kapitalista ország munkásosztálya számára. A szocialista testvériség sikerei olyanféle katalizátorként fognak hatni, amely forradalmasítja az osztályharc kibontakozását a tőkés országokban és elősegíti a munkásosztály győzelmét a kapitalizmus felett. A' Szovjetunió gazdasági fejlettség tekintetében mér túl haladta a fejlett európai tőkés országokat és világviszony latban a második helyet foglalja el, s nincs messze az az idő, amikor övé lesz az első hely a világom. Nagy sikereket értek el más szocialista országok is. A szocialista rend annyira haladó, hogy lehetővé teszi a népeknek elmaradottságuk gyorsütemű felszámolását, azt, hogy utolérjék a fejtettebb országokat és velük egy sorban harcoljanak a kommunizmus felépítéséért. A népeknek az új élet utáni törekvését megkönnyíti az, hogy lehetőségük van a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalataiból a legjobbat kiválasztani, számításba venni mind a pozitívumot, mind a negatívumot a szocialista építés tapasztalataiban. A marxista—leninista pártok előtt az egész világon az a közös végcél áll, hogy mozgósítsanak minden erőt a mun kásság és a dolgozó parasztság hatalmának kivívására, a szocializmus és a kommunizmus felépítésére. —* Minden egyes Kommunista Pártnak a maga harci taktikai vonala kidolgozásánál feltétlenül tekintető e kell vennie az egész kommunista világmozgalom ta pasztalatait, figyelemmel kell lennie azokra az érdekekre, célokra és feladatokra, amelyeket mozgalmunk egészében maga elé tűz, figyelemmel kell lennie mozgalmunk fő vonalára az adott időszakban. Mindamellett azonban a szocializmusért vívott harc formáinak és módszereinek kidolgozása minden egyes országban az -adott ország munkásosztályának és kommunista élcsapatának belső ügye. Egyetlen más testvérpárt sem határozhatja meg a forradalmi harc taktikáját, formáit és módszereit más országokban, akármilyen legyen is létszáma, tapasztalata és tekintélye. A konkrét helyzet pontos elemzése, az erőviszonyok helyes értékelésé a forradalom egyik legfontosabb feltétele. Nem lehet feltartóztatni a forradalmi tömegek lendületét a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban, ha ennek megértek objektív és szubjektív (feltételei. Ezt Bwgkás&r rétes a pusztulással lenne egyenlő. De nem lehet a forradalmat mesterségesen előbbre lendíteni, ha ennek nem értek meg a feltételei. Az idő előtti felkelés, mint a forradalmi osztályban: .tapasztalatai mutatják, kudarcra van kárhoztatva A kommunisták azért szólítják a dolgozókat a vörös zászló alá, hogy győzzenek a jobb életért vívott harcban, s nem azért, hogy — aikár hősiesen is — elpusztuljanak. A forradalmi csatákban szükséges a hősiesség és önfeláldozás nem önmagáért kell, hanem a szocializmus nagy eszméinek győzelme érdekében. Az SZKP üdvözölte és a jövőben is üdvözölni fogja bármely ország forradalmi munkásosztályát, dolgozóit, akik kommunista élcsapatuk vezetésével bátran használják fel a forradalmi helyzetet arra, hogy megsemmisítő csapást mérjenek az osztályellenségre és új társadalmi rendet vezessenek be. A kommunista pártok taktikájának és politikájának a tőkés országokban vannak olyan közös lényeges vonásai, amelyek összefüggnek a kapitalizmus általános válságá- j nak jelenlegi szakaszával és a nemzetközi küzdőtéren kialakult erőviszonyokkal. A monopolista államkapitalizmus kialakulásának eredményeként nemcsak elmélyültek a tőkés társadalom már korábban felmerült ellentétei, hanem újak is jöttek létre. A monopolista államkapitalizmus következtében még jobbam összeszűkült az imperializmus belső társadalmi alapja az egyes országokban, a hatalom a legnagyobb mono- pc listák maroknyi csoportjának kezében összpontosult. A másik póluson ez egységes monopólium ellenes áramlatot indít et, amely magában foglalja a munkásosztályt, a pa- raszságot, a kispolgárságot, a dolgozó értelmiséget és a tőkés társadalom több más olyan rétegét, amely érdekelt abban, hogy megszabaduljon a monopóliumok túltengő hatalmától, a kizsákmányolástól, érdekelt a szocializmusra való áttérésben. Pártunkban erősen növekszik a demokratikus mozgalmaknak, az általános békéért, a termonukleáris világkatasztrófa megelőzéséért, a nemzett szuverenitás megvédéséért, a demokráciának a fasizmus támadásaival szemben való védelméért, a mezőgazdasági reformok végrehajtásáért vívott harcnak, a kultúra védelmét szolgáló humanista mozgalomnak, stb. a jelentősége. Pártunk teljes egészében a lenini elvek alapján áH, a nyilatkozat azon megállapításának az alapján, hogy a szocialista forradalom nem feltétlenül megy végbe háborúval. Ha a kommunisták a szocin lista forradalom győzelmét világháborútól tennék függővé, ez egyáltalán nem keltene ro- konszenve* a szocializmus iránit, sőt eltaszítaná tőle a tömegeket. A korszerű hadviselési eszközök szörnyű pusztító következményei miatt az ilyen álláspont csak ellenségeink malmára hajtaná a vizet. A munkásosztály és élcsapata — a marxista—leninista pártok — arra törekednek, hogy béíkés úton, polgárháború nélkül hajtsák végre a szocialista forradalmat. Ennek a tehetőségnek a valóra- váltása megfelelne a munkás- osztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. Ugyanakkor a forradalmi fejlődés útjainak megválasztása nemcsak a munkásosztálytól függ Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, a munkásosztály arra kényszerül, hogy a hatalom kivívásának ne a békés útját válassza. Mindez a konkrét feltételektől, az országon belül és a nemzetközi küzdőtéren az osztályerők megoszlásától függ. Nemzeti felszabadító mozgalmak Pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a világban végbemenő forradalmi folyamat szerves részének, az imperializmus frontját szétzúzó hatalmas erőnek tekinti. A volt gyarmatok népei ma teljesen felemelkedtek a történelem alkotás magaslatára és keresik nemzetgazdaságuk és kultúrájuk felvirágoztatásának útját. A szocialista rendszer elölnek növekedése segíti az elnyomott népek felszabadítását^ gazdasági függetlenségük kivívását, a nemzeti felszabadító mozgalom továbbfejlődését és elmélyülését, a régi és az új kolonializmus minden formája ellen vívott harcát. A fiatal nemzeti államok a két társadalmi világrendszer versenyének viszonyai közepette fejlődnek. Ez a körülmény erős hatást gyakorol politikai és gazdasági fejlődésükre, azoknak az utaknak a megválasztására, amelyeken haladni fognak a jövőben. Á nemzeti felszabadulásukat nemrég elért államok nem tartoznak sem a szocialista államok rendszeréhez, sem a kapitalista államok rendszeréhez, de döntő többségük még nem tört ki a kapitalista világgazdaság pályájáról, bár ott különleges helyet tölt be. Ez a világnak a kapitalista monopóliumok által még kizsákmányolt része. Most, amikor a politikai függetlenség már megszületett, elsőrendű feladattá válik a fiatal szuverén államok harca az imperializmus ellen, a végérvényes nemzett újjászületésért, a gazdasági függetlenségért. Ha a gyengén fejlett országok elérnék a teljes függetlenséget, ez az imperializmus újabb komoly meggyengülését jelentené, mert ebben az esetben elkerülhetetlenül összeomlana a jelenlegi, nem egyenjogú nemzetközi munkamegosztás egész rabló rendszere, lehetetlenné válna, hogy a kapitalista monopóliumok gazdaságilag kizsákmányolják „a világ faluját”. A gyengén fejlett országokban a szocialista rendszer hatékony segítségére támaszkodó független nemzetgazdaság fejlődése új súlyos csapást mér az imperializmusra. A függetlenség kivívásáért és megerősítéséért vívott harcban minden eszközzel tömöríteni kell a nemzet mindazon erőit, amelyek készek harcolná az imperializmus ellen. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati igától megszabadult népekkel és a félgyarmati népekkel való testvéri szövetséget. A szovjet nép nagy támogatást adott az algériai népnek, amikor a francia gyarmatosítók ellen lyxzdött. Amikor Jemen népe felkelt hazájában a rabság ellen, elsőnek nyújtottunk felé segítő kezet. Sokoldalú segítséget adtunk az indonéz népnek abban a harcban, amelyet az Egyesült Államok imperialistáira támaszkodó holland imperialistáik ellen vívott Nyugat-Irian felszabadításáért. Üdvözöljük az indonéz nép harcát Eszak-Ka- limantan felszabadításáért. Mély meggyőződésünk, hogy Dél-Vietnam és Dél-Korea népei az amerikai imperialisták és dróton rángatott bábjaik minden erőfeszítése ellenére győzelmet aratnak a harcban és kivívják szülőföldjük újraegyesítését Pártunk, amely fellép a forradalom exportja ellen, mindent elkövetett és elkövet avégett, hogy útját állja az ellenforradalom exportjának. Szilárd meggyőződésünk, hogy korunk három nagy forradalmi ereje — a szocializmust és kommunizmust építő népek, a nemzetközi forradalmi munkás mozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom — cselekedeteinek kölcsönös kapcsolata és egysége a népek antiimperia- Usta harcának alapja, győzelmének záloga. Az utóbbi években a világ fejlődésének egész menete teljes mértékben alátámasztotta, hogy helyes a kommunista mozgalom vonala, amely nagyszerű gyakorlati eredményeket hozott. E vonal megvalósításának eredményeképpen az imperializmus ellen, a bókéért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért küzdő erők új sikereket értek él. Az SZKP kötelességének tartja, hogy következetesen és megmásít- hatatlanul kövesse ezt az irányvonalat. Mély meggyőződésünk, hogy nincs semmi ok ennek az irányvonalnak a felülvizsgálására. Ezzel egyidejűleg az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hasznos lenne az értekezlet előkészítése során, valamint magán a kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletén véleménycserét folytatni mindarról az újról, amivel az élet gazdagította az utóbbi években a kommunista világmozgalomnak a kiáltványban és a nyilatkozatban rögzített vonalát. A kommunista pártok egyenjogúsága Kedves Elvtársak, levelükben önök méltán állapítják meg, hogy összes sikereink záloga a kommunista mozgalom sorai egységének és a szocialista országok összeforrottsá- gának erősítése. Az utóbbi időben az SZKP a maga kongresszusain és a kommunisták nemzetközi találkozóin nem ep-szer kifejezésre juttatta, miként értelmezi a marxista— leninista pártok közti kölcsönös viszony elveit. Az egész világ színe előtt hangsúlyoztuk, hogy a kommunista mozgalomban ugyanúgy, miként a szocialista testvéri közösségben is az összes kommunista és munkáspártok, az összes szocialista országok teljesen egyen jogúák voltak és azok ma is. A kommunista mozgalomban nincsenek „fölérendelt” és „alárendelt” pártok. Másként nem is lehet, valamely párt vezető szerepe vagy valamiféle hegemónia megnyilvánulása semmi haszonnal nem járna, csak ártana a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Az összes kommunista pártok önállóak és egyenjogúak, valamennyien felelősek a kommunista mozgalom sorsáért, győzelmeiért és kudarcaiért. egymáshoz való viszonyukat valamennyiüknek a proletár internacionalizmus és a kölcsönös segítségnyújtás alapján kell kiépíteniük. Abból is kiindulunk továbbá, hogy a proletár internacionalizmus valamennyi, nagy és kis párttal szemben azonos követelményeket támaszt, s nem tesz kivételt senkivel. Minden testvérpártnak egyaránt gondoskodnia kell arról, hogy a testvérpártok tevékenysége a marxista—leninista elveken nyugodjék, hegy megfeleljen a szocialista országok, az egész kommunista- és mun- kás-világmozgalom egységének erősítését szolgáló érdekeknek. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése különös jelentőségűvé teszi a marxista—leninista pártok helyes viszonyának kérdését. A szocialista országokban a kommunista és munkáspártok uralkodó pártok, ök felelősek államuk sorsáért, népük sorsáért. Ilyen körülmények között a pártok közti kölcsönös viszony marxista—leninista élveinek megsértése nemcsak a pártérdekeket. hanem a nagy néptömegek érdekeit is érintheti. Az SZKP, ügyünk legfőbb érdekeitől vezérelve, megszüntette a sztálini személyi kultusz következményeit és mindent megtett annak érdekében, hogy teljesen helyreállítsa a testvérpártok viszonyában az egyenjogúságnak, a szocialista országok szuverenitása tiszteletben tartásának lenini elveit. Ez roppant pozitív szerepet játszott az egész szocialista közösség egységének megszilárdításában. Kedvező helyzet alakult ki ahhoz, hogy barátságiink az egyenjogúság, minden állam szuverenitásának tiszteletben tartása, a kölcsönös segítségnyújtás és az elvtársi együttműködés, minden ország internacionalista kötelességének önkéntes teljesítése alapján erősödjék. Emellett szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szocialista egyenjogúság nemcsak az általános irányvonal kollektív kidolgozásában való részvétel egyenlő jogát jelenti, hanem egyszersmind azt is. hogy a szocialista országokban működő testvérpártok az egész testvéri közösség sorsáért azonos mértékben felelősek. Mi nem hunyunk szemet afelett, hogy a szocialista országok kölcsönös viszonyában előfordulhat a belső építés és a nemzetközi kommunista Víozgalom valamely kérdésének különböző értelmezése, együttműködésünk formáinak és módszereinek eltérő értelmezése. Ez lehetséges, mert a szocialista világrendszer országai az új társadalom építésének különböző szakaszaiban vannak, nem mindenben azonosak a külvilággal való kapcsolatok fejlesztésében szerzett tapasztalataik. Az sincs kizárva továbbá, hogy egyes testvérpártokban a marxizmus—leninizmus bizonyos problémáinak megoldásához való különböző hozzáállás is okozhat nézeteltéréseket. A különleges nemzeti sajátosságok szerepének eltúl-zása a marxizmus—leninizmustól való eltávolodáshoz vezethet. A nemzett sajátosságok figyelmein kívül hagyása az élettől, a tömegektől való elszakadáshoz vezethet, árthat a szocializmus ügyének. Mindez kötelességünkké teszi, hogy szüntelenül gondoskodjunk azon eszközök és módszerek kidolgozásáról, amelyek lehetővé teszik számunkra a keletkező nézeteltérések elvi álláspontról való megoldását, közös ügyünk lehető legkisebb károsodásával. Mi kommunisták vitatkozhatunk egymás között. Ám minden körülmények között legszentebb kötelességünk marad, hogy hazánk népeit a szocialista közösség valamennyi népével való mélységes szolidaritás szellemében neveljük. Az eszmei és taktikai nézeteltéréseket semmi esetre sem szabad felhasználni mint a nemzeti érzelmek és előítéletek szításának, mint a szocialista népiek közti bizalmatlanságnak és viszálykodásnak forrását. Teljes felelősséggel kijelentjük, hogy az SZKP soha egyetlen olyan lépést sem tett és nem s fog tenni, amely hazánk népeiben a testvéri kínai nép, vagy más népekkel szemben ellenséges érzelmeket szítana. Ellenkezőleg, pártunk minden körülmények között rendületlenül és következetesen hirdeti az internacionalizmus eszméit, a szocialista országok néneivcl, a világ minden népével való forró barátságot. Ezt fontosnak tartjuk kiemelni, s reméljük, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága ugyanezt az álláspontot vallja. A kommunista mozgalom egysége A nemzetközi kommunista, munkás és felszabadító mozgalomban elengedhetetlenül szükséges az erőfeszítések egye sítése arra, hogy mozgósítsák a népeket az imperializmus eiternd harcra. A kommunista világmozga- lom ereje a marxizmus—le- ninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz való hűségben gyökerezik. Az SZKP harcolt és harcolni fog a marxizmus—leninizmustól való eltávolodás ellen, mindenfajta opportunizmus ellen. Mi szilárdan támogatjuk az 1960- as nyilatkozat tételeit, amelyek rámutatnak a kétfrontos — a jobb- és baloldali opportunizmus elleni harc szükségességére. A nyilatkozat helyesen állapítja meg, hogy a kom munista viiágmozgalomban a fő veszély a reviziondzmus és ugyanakkor rámutat a szektás- ság és a doigmatizmus elleni határozott harc szükségességére, amely fő veszéllyé válhat az egyes pártok fejlődésének ebben vagy abban a szakaszában, ha nem folytatnak következetes harcot ellene. Pártunk, amelyet az vezérel, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a marxizmus—leninizmus elvei alapján erősítse meg, a jövőben is határozott harcot vív majd mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus ellen, amely jelenleg nem kevésbé veszélyes, mint a revi- zionizmus. Mi, akik engesztelhetetlenek maradunk a kommunista mozgalom elméletének és taktikájának alapvető elvi kérdéseiben, és harcolunk a revizionizmus és szek- tásság ellen, nem kíméljük az erőnket, hogy türelmes, elv társi vita útján tisztázzuk azokat a kérdéseket, amelyeket különbözőképpen értelmezünk, hogy eltávcűítsvik az útból az összeforrottságunkat akadályozó minden hordalékot. E téren abból indulunk ki, hogy a testvérpártok ugyanúgy, mint a kommunista mozgalom nemzetközi értekezletei, bírálva a marxizmus—leninizmus elvi kérdéseiben mutatkozó hibákat, feladatuknak tekintik, hogy rámutassanak az .ilyen fajta hibák veszélyességére, segítsenek kijavítani, nem pedig tartósítani ezeket a hibákat. A teljes összeforrást, és nem a forradalmi erők szét válását, nem mozgalmunk egyik vagy másik osztagának leszakadását igyekszünk elősegíteni. Magától értetődik, hogy a kommunisták a marxista— leninista elmélet elvi kérdéseiben nem tűrhetnek engedményeket. Szilárdan meg vagyunk ü!yő- ződve arról, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi, a testvéri pártok nyilatkozatában kifejezett irányvonala az egyetlen helyes irányvonal, s úgy véljük, hogy az elkövetkező találkozón az SZKP és a KKP képviselői számára célszerű volna az alábbi, legidőszerűbb problémák megvizsgálása: annak a harcnak kérdé”/ sei, amely a szocialista világrendszer erejének további megszilárdítására, e világrendszemek az emberi társadalom döntő fejlődési tényezőjévé való átváltoztatása végett folyik, s amely korunk megkülönböztető vonása. Közösen megvitathatnánk, hogyan lehetne gyorsabban és jobban biztosítanunk a szocialista országok győzelmét a kapitalizmussal való békés gazdasági versenyben; !Áa békeharc és a békés egymás mellett élésért vívott harc kérdéseit, annak szükségessége, hogy minden békeszerető erőt egyesíteni kell arra a harcra, hogy az új termonukleáris világháborút meg lehessen akadályozni; a béke hívei legszélesebb egységes frontjának megerősítése és megszilárdítása, az imperializmus reakciós lényegének leleplezése, a széles nép tömegek éberségének növelése és e tömegek mozgósítása arra a harcra, amely az új világháborúnak az imperialisták által való előkészítése ellen, az imperialisták agresz- szív szándékainak meghiúsítása, a reakció és a háború erőinek elszigetelése végett folyik. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére vonatkozó lenini elvek a nemzetközi kapcsolatokban való megszilárdítása, az általános és teljes leszerelésért, a második • világháború maradványainak megszüntetéséért vívott harc; az Egyesült Államok által vezetett imperializmus elleni harc kérdései. A kapitalizmus álláspontjaiban mutatkozó gyengülés kihaszná(Folytatás a 6. oldalon*) \
