Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

1963. ÁPRILIS 12. 5 A pécsi járás legjobb baranyai járása A Hazafias Népfront Bara­nya megyei Bizottsága, a Nőta­nács, a MÉSZÖV és a Me­gy ai Könyvtár egy évvel ez­előtt versenyt hirdetett „A Könyvbarát-mozgalom legjobb Baranya megyei járása” cí­mért. A könyvbarát mozgalom első évi versenyeredményeit a résztvevők előtt kedden Fodor Pálné, a Baranya megyei Könyvtár vezetője ismertette. Az első helyet a pécsi járás érte el. Az olvasók száma 1,8 százalékkal nőtt, ezenkívül könyvtárosok szorgalmazására 603 000 forint értékben vásá­roltak könyveket házi könyv­táraik részére a járás lakosai, ami az előző éviihez hasonlítva 4.1 százalékos emelkedést je­lent. A könyvek megismerte- t érére és megszerettetésére egv év alatt 73 rendezvény vo’t a járásban. Á könyvbarát mozgalom legjobbjának bizonyuló pécsi járást a versenyt kezdeménye­ző szervek ezer forinttal és k; 1 nyvs zekrénnyel 1 u t al m azt á,k pénzjutalmat kanott a második 1)egyezést elérő Sellye; és a harmadik helyezett mohácsi járás is. Egy művelődési otthon, amelyben sok minden rosszul sikerült SOK PANASZ, levél, beszél­getés, vizsgálat előzte meg a teljes kép kibontakozását a gyárvárosi József Attila Mű­velődési Házról. Az bizonyos volt, hogy a művelődési ház­ban nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Helyzete, feladatai sokkal eredményesebb munkát köve­teltek volna, az eredmények helyett azonban inkább csak elégedetlenkedés, panaszok hallatszottak. Egy ízben a szer­kesztőség is kapott a gyárvá­rosi fiataloktól panaszos leve­let, amelyben ez a végkövet­keztetés szerepelt; „Nekünk nem segít senki,, olyan ez az ifjúság, mint a gazdátlan ku­tya”. Hosszú hetekig tartott a rész­letes, mindenre kiterjedő vizs­gálat a József Attila Művelő­dési Házban. A vizsgálatban résztvevő felelős népművelési vezetők végül is elkészítették jelentésüket és közös tapasz­talataikat, értékelésüket a mű­velődési otthonban tartott ki­bővített társadalmi vezetőségi ülésen megtárgyalták. A területi jelleggel működő gyárvárosi művelődési ház a Már csak !Q9 ezer holdat borit az ár és belvíz az országban Az elöntött területek nagy része rét és legelő A Magyar Sajtó Házában csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Dégen Imre, az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság ve­zetője az idei ár- és belvíz- védekezés tapasztalatairól, az öntözéses gazdálkodás fejlesz­tésének feladatairól és a víz­ellátás fejlődéséről. Az idei ár- és belvízre az volt a legjellemzőbb, hogy a nagy folyók közepes áradásai­val egy időben úgyszólván az ország valamennyi kis folyóján és patakján a korábbi maxi­mális vízállásokat is meghala­dó heves árhullámok vonultak le, a mélyebb fekvésű terüle­teken pedig kiterjedt belvíz- elöntések keletkeztek. Az elő­zetes felmérések szerint mint­egy 8700 épület került víz alá, amelyből 4300 megrongálódott, s mintegy 650 ház — főleg vá­lyogépület — összeomlott. Az ár- és belvízelöntés legna­gyobb területe 600 ezer hold volt, jelenleg már csak kere­ken 100 ezer hold, de ennek túlnyomó része rét- és legelő. Az ár- és belvízvédekezés során sok értékes tapasztalatot gyűjtöttek a vízügyi szervek. A belvízzel elöntött területek felmérése alapján újabb leve­zető csatornák és szivattyú- telepek építését tervezik. A belvíz a községek lakosságát is arra intette, hogy az eddiginél gondosabban kell tisztán tarta­ni a kisebb levezető árkokat és átereszeket. Fontos tapasztalat volt az is, hogy nem szükséges mindig az árvíz gyors leveze­tésére törekedni, hanem gyak­ran ellenkezőleg a viz vissza­tartásával, tározással kell las­sítani a lefolyást, hogy ne lép­jen ki a víz a patakok és a csa­tornák viszonylag szűk med­réből. A tapasztalatok alapján tovább folytatják a nagy fo­lyók szabályozását, s a követ­kező három esztendőben 220 millió forintot költ majd az or­szág erre a munkára. Az öntözéssel kapcsolatban Dégen Imre főigazgató többek között elmondotta, hogy az Országos Vízügyi Főigazgató­ságnak rendkívül fontos fel­adata a lakosság és az ipar vízellátásának megoldása. — Most már helyi vízművekkel nem lehet kielégíteni az ál­landóan fokozódó vízellátási igényeket Ezért nagy terü­leteket kiszolgáló regioná­lis vízellátó rendszereket épd" temek az országban. Töb­bek között regionális vízmű épül Borsodiban. Nógtnád me­gyében, a Mátrában és a Ba­laton mellett is. Az az alap­vető célkitűzés, hogy a máso­dik ötéves terv végéig a je­lenlegi 3,5 helyett 4,5 millió lakost lássanak «1 vízvezetéki ivóvízzel. A községekben 450 ezer helyett 650 ezer lakos kap majd ivóvizet a vízvezetékek­ből. városi tanács művelődésügyi osztályának második nagy mű­velődési intézménye. Feladata az egész munkáslakta város­rész művelődési igényeinek kielégítése, amely részben ma­gában a művelődési otthon- j ban rendezett kulturális ese- i ményekre, részben az otthon 1 kezelésében lévő Fekete Gyé- j mánt Filmszínházra vár. A I művelődési ház közönségének j nagyobb része a fiatalokból kerül ki, ezeknek a fiatalok- j nak viszont nagyobb részére ; az jellemző, hogy passzívak ugyan, de megfelelő vezetés, pedagógiai ráhatás megnyer­hetné őket a kultúra ügyének. A GYÁRVÁROSI művelő­dési ház nem könnyű területen dolgozik, de tartalmi munká­jának hiányosságait ez nem menti. Az ismeretterjesztés például négy előadássorozatot, de mindössze néhány előadást és kisszámú hallgatósó got je­lentett ezen a télen a művelő­dési házban. Rendkívül tanul­ságos, általános érvényű a kö­vetkező idevonatkozó megálla­pítás: „Aki így dolgozik, az min­dig a kapott művelődéspoliti­kai célok és az átlagigények keresztszorításában vergődik, ( s nem tud kilábalni abból a helyzetből, amelyre sokhelyütt az ismeretterjesztés sikertelen­sége jellemző. Az ismeretter­jesztés sikertelenségét „objek­tív nehézségekkel” magyaráz­zák. „Nálunk nehezen szervez­hetők az emberek, itt nem ér­dekli a dolgozókat ilyesmi”. Pedig e mentegetőzések mögött sok konkrétabb okot is lehetne találni. De ezeket nem is ke­resik meg, mintha fölösleges fáradozás, hiábavaló időtöltés lenne. Munkájuk nem más, mint naptári beosztása az öt­letszerűen kiválasztott rendez­vényeknek.” Ami az öntevékeny művé­szeti csoportok munkáját illeti, ott sem sokkal rózsásabb a helyzet. A színjátszócsoport, miután felvette a szépen csen­gő „Gyárvárosi Munkásszín­pad” nevet, ritkán próbál, ak­kor is néha csak 3—4 tag je­lenik meg, az új tagok egy-két próba után szerepet kapnak Vagyis megfelelő művészi él­mények, elméleti tudás nélkül lépnek színpadra. Ezek á mű­kedvelők — figyelmeztet a vizsgálati jegyzőkönyv — ve­szélyes dilettánssá válhatnak. A tánccsoport jól dolgozik, de számára meg egész tél fo­lyamán nem tudott megfelelő és jól fűtött termet biztosítani a művelődési ház vezetősége. AZ IFJÚSÁGI KLUB gyen­ge munkájának ilyen komoly okai vannak: a művelődési otthon vezetőségének és a KISZ vezetőségének kapcso­lata teljesen elmérgesedett, to­vábbá: tematikus klubestekkel csak az utóbbi időben kezdtek kísérletezni stb. De ez a leg­alkalmasabb hely megemlíteni Éjjel-nappal dolgoznak a Patyolatnál Este sem hunynak ki a fé­nyek, egyetlen percre sem szünetei a munka a Patyolat Vállalat Endresz György ut­cai telephelyén. Sőt, még va­sárnapi pihenőt sem tartanak az itt dolgozók egészen addig, amíg nem sikerül megnyug­tatóan rendezni közönségük­kel az önhibájukból kissé megromlott kapcsolatot. Mi történt tulajdonképpen? A tél bizony alaposan .megvi­selte az amúgyis rogyadozó- f élben lévő üzemépületeket: beáztak, sőt egyes műhelyek felett be is omlottak a tetők. Gyors átszervezésre volt szük­ség, amelyben a Baranya me­gyei Tanács ipari osztálya és a Komlói Helyiipari Vállalat is segített Ám bármilyen gyor san érkezett is a segítség, a gépek átszerelését, a műhelyek helycseréjét (megsínylették a tisztításra, mosásra beadott ruhanemüek. Szerencsére azon ban nem a szó szoros értel­mében „sínylődtek” a tisztí­tandó ruhák, hiszen kivétel nélkül kifogástalan állapotban maradtak, csak éppen nem ju­15 nőíanácsi háztartási gépkölcsönző működik Pécs külterületein A Pécsi Kölcsönző Vállalat a belvárosi kölcsönzőn kívül 15 nőtanácsi háztartási gép­kölcsönzőt üzemeltet a város külterületein, hogy a dolgozó nők minél könnyebben hozzá­juthassanak. Mivel a háztar­tási gépkölcsönzés iránt nagy az érdeklődés, a közelmúltban újabb 15 mosógépet állítottak üzembe, s ezzel a kölcsönzött mosógépek száma csaknem 70-í-e emelkedett. Állandóan jut munka a 20 porszívónak, ugyanannyi padlókefélönek és a centrifugáknak is. Bővült a választék a szobafestő készle­teknél. A tavaszi festésekhez, nagytakarításhoz már több mint száz falhenger közül vá­logathatnak « pécsiek. tottak vissza a vállalt határ­időre tulajdonosaikhoz. Éppen egy hónapos lemara­dás keletkezett a Patyolat Vállalatnál a tél okozta- ne­hézségek miatt. Ezért van most szükség a váltott és va­sárnapi műszakokra, és a dol­gozók nagy-nagy lelkesedésére amellyel vállalják az áldozat­számba menő munkát és vál­lalják azt is, hogy május el­sejéiig teljesen pótolják a le­maradást. Naponta 550—600 „tétel” hagyja el a Patyolat Vállalat Endresz György úti telepét. A húsvéti ünnepeket kivéve így lesz ez május elsejéig minden napon, még a közbeeső vasár­napon is. Május l-re valóban mindenki megkapja lejárt ha­táridejű ruhaneműjét. És má­jus elseje után talán már so­ha nem lesznek a Patyolat dől gozóinak ilyen gondjai, hiszen épül az új telep, állandóan érkeznek a nagyteljesítményű tisztító és vasalógépek, s sem az új üzem, sem a kiváló gé­pek nem hagyják már cserben őket. egy nagyon fontos okot is — ez az ok kihat az egész műve­lődési otthon munkájára, s no­ha nem mondhatjuk, hogy egyedül ennek, de jórészt en­nek köszönhető a sok h'ba, a gyenge eredmények. Ez az ok pedig: a művelődési otthon ve­zetőjének személyi hibái. Hogy is lehetne jó vezetésnek ne­vezni azt, amely megtűri a fentebb felsorolt komoly hiá­nyosságokat és semmit sem tesz ellenük? De hogy lehetne jó vezetőnek nevezni azt, aki vasárnap délelőtt, amikor sem­mi foglalkozás nincs a műve­lődési otthonban, bent tartóz­kodik, s a kérdésre: miért, ezt válaszolja: „hogy kilegyen a munkaidőm”. Ezzel szemben esténként ritkán van bent, a programokról, előadásokról sokszor a befejezés előtt távo­zik, elfoglaltságaira, családi okokra hivatkozva. A művelő­dési otthon vezető a munkáját kénytelen jórészt este végezni, ez nyilvánvaló, hiszen ha a foglalkozásokon, előadásokon, egyéb eseményeken nem vesz részt, vajon hogyan tudja azo­kat értékelni, hogyan vállal­hatja értük a felelősséget? S vajon jó vezetésnek lehet-e nevezni az olyat, amelyben gyakoriak a mechanikus meg­oldások, az alacsony színvo­nalú írásbeli jelentések, amely valóban csak „naptári beosz­tása az ötletszerűen kiválasz­tott rendezvényeknek?” Sem­miesetre, s ez jórészt magának, a vezetőnek hibája. Igaz, se­gíthetnének a társadalmi szer­vek, tömegszervezetek is, a magukat „gazdátlan kutyának” érző gyárvárosi fiatalok is so­kat feladhatnának sértődöttsé­gükből, passzivitásukból. DE AZ IS IGAZ, hogy egy művelődési otthon vezető nem beszélhet foghegyről egyetlen becsületes, rendesein viselke­dő fiatallal sem, nem paran­csolgathat, nóm „kískirálykod- hat”, hanem többet kell tar­tózkodnia a fiatalok között, többet kellene beszélgetni ve­lük, emberséges, baráti han­gon, törődnie kell problémáik­kal, vágyaikkal, igényeikkel, sőt: véleményükkel is. S ez nemcsak a KISZ-szel való kap csolatra vonatkozik. És végül — ezt várják a művelődési ház vezetőjétől a felettes szer­vek, a vizsgálatban részt vett népművelési vezetők is — vál­toztatni kell azon a helyzetein is, hogy a művelődési ház ve­zetője nem vesz részt a szak­mai továbbképzésben. Hiszen számos példa bizonyítja, hogy szakmailag sem áll hivatása magaslatán, s elég utalnunk arra, amit fentebb a képzetlen műkedvelő színjátszókról mon­dottunk: a művelődés egyetlen területén sem szabad a dilet­tantizmus veszélyét megtűrni, A gyárvárosi művelődési otthon a kapott tanácsok és szigorú döntések értelmében valószínűleg megjavítja majd munkáját a közeljövőben. Ma­ga a művelődési otthon veze­tője is, hiszen fiatal ember még, és semmi okunk feltéte­lezni, hogy nem látja be hi­báit. A tömegszervezetek is többet segítenek talán, s a fia­talság is lelkesebb, odaadóbb munkát végez majd a műve­lődési otthonért, amely vég­tére is az övé. Mégsem ártott elmondani ezt a követésre egyáltalán nem méltó példát, éppen a tanulság okáért. ^ g Április 12., az irtózás napja A négy szovjet űrpilóta. Balról jobbra: Gagarin, Nyikoláje\ Popovics és Tyitov. „Megkezdődött az űrhajózás korszaka!” „Jurij Gaga­rin szovjet repülőőmagy az emberiség első űrutasa”. Ezekkel a címekkel adta hírül a világnak két esztendő­vel ezelőtt, 1961. április 12-én reggel 8 órakor a TASZSZ, hogy szovjet tudósok, repülők valóraváltották az emberi­ség, a tudomány álmát: az ember kilépett a Föld vonzó­erejéből. A Veszteik '(Kelet) elnevezésű szputnyik-űrhajón a történelem első űrhajósa, Jurij Alekszejevics Gagarin, 27 esztendős repülőőmagy foglalt helyet. A világot lázba hozó hatalmas szovjet űrrepülő-siker után az amerikai Allan Shepard „űrugrása” következett, amelynek teljesítménye lényegesen alul maradt Gagari- néhoz képest. Ezután, viszonylag gyorsan peregtek az ese­mények. 1961. augusztus 6-án, a szovjet tudomány újabb diadaláról adtak hírt. Tizenhétszer kerülte meg a Földet, German Sztyepanovics Tyitov űrhajós őrnagy által veze­tett Vosztok II. Shepard után az Egyesült Államok űrhajósainak tá­bora is növekedett: Glenn ezredessel és Carpenter kapi­tánnyal. De eredményeik mindmáig nem haladták meg á szovjet űrhajósok teljesítményét, már azért sem, mert á Vosztok II. fellövésének évfordulójára, 1962. augusztu­sában páros űrrepülést végzett Nyikolajev és Popovics szovjet űrpilóta. Ma két esztendeje, hogy valósággá vált, realizálódott a Szovjetunió űrkutató tudósainak munkája, mert meg­teremtették az ember kozmoszba való repülésének techni­kai és egyéb feltételeit. Gagarin eredményeit újabb óriási szovjet űrsikerek követték, amelyek-m-emcsak tudományos szempontokból jelentősek, de biztosítékul szolgálnak a vi­lágbéke megszilárdításához is. Ma, amikor az űrhajózás napját ünnepük, büszke­séggel gondolunk vissza azokra a napokra, amikor a sok ezer kilométer magasságban a Föld felett repülő bátor szovjet űrhajósok, mint a béke futárjai hódították meg az eddig ember nem járta magasságokat. De szívből üd­vözöljük ezen a napon az amerikai űrrepülőket is és re­méljük, hogy különleges vállalkozásukkal ők is az egye­temes békét és a tudomány előrehaladását akarják szol­gálni. Gagarin nyilatkozata az űrhajózás napja alkalmából A TASZSZ tudósítója áp­rilis 12., az űrhajózás napja alkalmából felkereste Jurij Gagarint, az első űrhajóst és kérdéseket tett fel neki a szovjet űrkutatás további ter­veire vonatkozóan. Gagarin kijelentette, szeret­ne a Holdra lépő első ember lenni. Elmondotta, hogy a sugárveszély nem megoldha­tatlan akadálya az űrrepülé­seknek. A sugárzásnak a szer­vezetre gyakorolt hatását csökkenteni lehet, s ezenkívül az űrhajó pályája is megha­Tv-tulajdonosok figyelmébe! Tekintse meg április 15-én, 19 órakor a televízióban az országos ruhabemutatói vetélkedőt. A bemutatón részt vesz Debrecen, Szeged, Miskolc, Győr és a Pécsi Minőségi Ruházati KTSZ. A bemutatott modellek megrendelhetők, a Pécsi Minő­ségi Rházati KTSZ szalon jóiban. j tározható oly módon, hogy az elkerülje a legveszélyesebb j sug írzási övezeteket. Gagarin hangsúlyozta, hogy a világűr ] meghódítására vonatkozó ter­vek során a szovjet tudomány mindig újabb ég újabb kísér­leteket hajt végre. Ezek célja nem a régi dolgok megismét­lése, hanem a természeti tör­vények további tanulmányo­zása. Arra a kérdésre válaszolva, hogy előkészítenek-e nőket is űrrepülésre, Gagarin tréfásan azt válaszolta, a szovjet or­szágban a nők és a férfiak teljesen egyenjogúak. * Moszkvában szerdán ünne­pelték az űrhajósok napját. A szovjet fővárosban tanuló kül­földi diákok gyűlésen emlé­keztek meg az április 12-én sorrakerülő „űrhajósok napjá­ról”. A gyűlésén felszólalt Blagonravov szovjet tudós, a Tudományos Társaságok Nem­zetközi Tanácsa mellett mű­ködő űrkutatási bizottság el­nökhelyettese. A tudós haogsú lyozta, hogy a Luna—4 önmű­ködő űrállomás sikeresen tel­jesítette feladatát, de a ka­pott adatok feldolgozása igen bonyolult munka. Kijelentette, hogy a szovjet űrhajózás eredményei csupán kezdetét jelentik a világmin­denség ostromának. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents