Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

# r VMS, Arams IS. rjaplA Marika Pécsett, a Köztársaság té­len álló Vízügyi Igazgatósági irodaházat az Építőipari Vál­lalat munkásai építik. A ház már tető alatt áll, a javításo­kat végzik már. Utánuk a festők veszik birtokukba az épületet. Bakodi páriát, a segédmunkás kiváló dolgozót keresem. — A Marika? Az első eme­leten megtalálja — igazít út­ba egy férfi. — Most volt itt, talán mal­terért ment. Olyan gyorsan dolgozik, hogy észre sem ve­szi az ember, mikor jön és mikor megy el — válaszolja kérdésemre egy nyakig ha- barrsos fiatalember. Az udvaron cementes zsá­kok hevernek festői össze­visszaságban, gerendákkal, tég Iákkal, cserepekkel, messzel és homokkal vegyesen. Egy­szeresük megemelkedik egy zsák: valaki a vállára emelte, könnyedén az ötven kiló ce­mentet. — Az ott a Marika, aki a zsákot viszi! — kiáltanak le az udvarra. Ha nem szólnak, nem ve­szem észre, hogy nő viszi a zsákot. Sötétkék kezeslábasá­ban., mészfoltosan semmiben sem fkülönbözik a férfiaktól. De valamiben azért mégis: piros-fehér pettyes kendő szo­rítja hátra rakoncátlan fürt­jeit. Meglepett, hogy fél má­zsákat csak úgy lemel, mint az erős férfiak. — Nem akarck tőlük sem­miben sem lemaradni, s amíg bírom és nem érzem kárát, addig én is elvégzek minden olyan munkát, mint a férfiak *— magyarázza kérdő pillantá­somat látva Bakodi Mária.- a kiváló jelvényes Brigádjában most egyedüli nő, de amíg a másik kettő is velük dolgozott, akkor is Má­ria volt a kedvenc szorgalmá­ért, lelkiismeretességéért, s nem utolsósorban azért, hogy nem kényeskedett. Nem válo­gatott a murilcában. elvégezte azt, amit keltett. Hat év alatt megszokta és megszerette ezt a munkát, s mindig szívvel- lélekkel végezte. — Tudja, olyan jó érzés há­zat, lakást építeni — mondja kissé ellágyulva, ami egy ki­csit furcsa ettől a zömök, erős lánytól. — Jó tudni, hogy ab­ban a szobában, amelyet én is építettem, élet zajlik majd néhány hét múlva, örömet, boldogságot tartogatva tulaj­donosainak. Ilyenkor azt sze­retném, ha mindegyikük való­ban boldogan élne, s gondolat­ban ezt is kívánom mindig az új lakóknak. Ha pedig irodá­kat építünk, akkor Jó munkát kívánok az ott dolgozóknak. Íme, ilyen a munkában. — És otthon 7 Boldogasszonyfáról jár be mindennap. Hajnali 4 órakor kel, este 7-re ér haza. Ezután moziba megy, vagy hallgatja a rádióit és közben horgol meg neccel. Függönyöket és asztalterítőket, és csillagokat összehorgolva nippek, szob­rocskák alá. Ha ezt elunta, olvas. A brigád már tavaly el­nyerte a szocialista címet, il­lik hát, meg jól is esik néha egy-egy regényt elolvasni. — Ha az idő siettet, akkor félreteszem a horgolást és a könyvet, megyek a határba — mondja. Nagynénimnél élek, férjével és nagyanyámmal. — Termelőszövetkezeti tagok, de mivel már elég idősek, a rájuk eső munka egy részét is én vállaltam. Most, amikor fagyszabadságon voltam, min­den munkát, amit kellett el­végeztem. A múltkoriban a brigád egyik tagja, Teklics József — aki szintén most lett kiváló dolgozó a brigádvezetővel, Nagy Vilmossal — házat épí­tett. A Nagy brigádnak szin­te mind a 34 tagja társadalmi munkával, barátságból (ezt. ők mondják így), felépítették a takaros kis lakást. Nemsoká­ra a brigádvezető kezd az építkezéshez, akkor is együtt dolgozik majd a 20 kőműves és a 14 segédmunkás, közHik Bakodi Mária is. Megérdemelte a Kiváló dol­gozó jelvényt ez a lány ? TJgy gondolom, ehhez semmi kétség nem fér, '-W' B S. Most az Elefánt étterem be­járatánál látható, mert a Bé­két tatarozzák: Itt Dörömböző Géza népi zenekara muzsikáL Bárhol legyen ez kiírva, a jó cigányzenét kedvelők megta­lálják, felkeresik, mert Dö­römböző Géza muzsikája jó hangulatot áraszt Elüldögélek a fehér asztal mellett és hall­gatom, megkísérlem a tiUát megfejteni. Másnap délelőtt a lakásán csengetek, felesége nyit aj­tót, s bevezet a konyhába, szabadkozik, neki el kell men­nie szolgálatba Dörömböző Géza, az országos hírű prímás pedig köténnyel a derekán, éppen tésztát kever. — Ma én főzöm az ebédet — mondja mosolyogva, s ha nem kellemetlen, itt beszél­gethetünk. Leülök, fújom a füstöt és hallgatom a Dörömböző-család történetét. — A nagyapám 5s muzsi­kus volt már, Dörömböző Dá­vid. A harmincas években a Hungária kávéházban, a Cor- soban, a Royalban játszott, a pécsiek biztosan emlékeznek rá. Kitűnő prímások voltak akkor, Horváth Kálmán, Ban­ka Pista, Jónás Bandi... Ti­zen kéttagú zenekart dirigál­tak ... Az édesapám nagybő­gős volt. Tábla az Leteszi a főzőkanalat, asz­talhoz telepedik. — Tudja hány cigányzene­kar volt akkor Pécsett? ... Tizenöt nagy és legalább hu­szonöt kis zenekar. És most?... Három. Az Elefántban, a Bé­kében és az új-mecsekaljai kisvendéglőben ... Pedig ez úgy van... az embert elkap­ja már kicsi korában és az­tán olyan nehéz tőle meg­válni ... Mi öten voltunk testvérek, nem tudott tanít­tatni az apám. Szerettem vol­na komoly zenét tanulni, de helyette szórakoztató muzsi­kát kellett játszanom. Tizen­nyolc éves koromban már prímás voltam, ötven éves öregekkel, akik csak a pénzre „mentek” ... Mert a szerző­dés lejárt, sokat kellett .kü­lön keresni”, a gázsi kevés volt. A pécsi Gödörben kezd­tem. Játszottam a badacsonyi „Kisfaludy házban”, aztán Pécsett különböző helyeken, legtöbbet a Békében, de vol­tam Bécsben, Jugoszláviában, Olaszországiban. Amig magyaráz, beszél, né­zem az ujjait, szép, hosszú keze van, finom kis gömbök ablakban az tijjai végén, melyekkel tompítja, szabadítja a húro­dat- - - ,v — Nagyon sokat köszönhe­tek tanítóimnak, Andró Edé­nek, Hegedűs Ferencnek, az­tán a Mecsek Művészegyüt­tesnek, akikkel megjártam Agrigentót és több szép he­lyet. Az én zenekarom már tökéletesen ismeri a kottát, nép dalfeldolgozásokat végzünk. Hogy hány számot isme­rek? ... Kivülről? ... Két— háromezret. Legjobban a ver­bunkosokat szeretem, meg a szép keringőket, valcereket. Magyamóta? ... Nem is tud­nám megszámolni. Persze, azért mi kotta nélkül ját­szunk, nagyon rosszul nézne ki, ha kottát nézegetnénk já­ték közben. Különben is már benne van az ember véré­ben ... Hát bizony Pécsett páran maradtunk csak, hiába, a twisttel nem tudunk verse­nyezni. Keserűen mondja ezeket és hozzáteszi: egyszer Jónás Guszti, a valamikori híres he­gedűs bement hozzá a ven­déglőbe és könyörögve mond­ta: csak egy kicsit engedd Jó közlekedést a nap minden órájában a fiatal városrészekbe Szinte felmérhetetlen fej­lődés következett be a felsza­badulás óta Pécs közlekedésé­ben. 1938-ban négy autóbusz- vonala volt a városnak, eze­ken 11 gépkocsi bonyolította le a forgalmat. Az utolsó bé­keévben 300 ezer köbmétert tettek meg a pécsi autóbuszok és kereken 1 millió utast szál­lítottak. 1951-ben már tíz vo­nalon közlekedett a város 32 autóbusza. A megtett kilomé­ter már meghaladta az egy­milliót, az utasok száma elér­te az évi hatmilliót. Ha a ta­valyi statisztikát nézzük, ki­derül, hogy 114 kocsival dol­gozott a Pécsi Közlekedési Vállalat 29 vonalon, s hogy ezek az autóbuszok 6 millió kilométert futottak, nem ke­vesebb mint 36 millió utassal! Mindezek után talán fur­csán hangzik, ha azt mond­juk, hogy a mad helyzet még­sem megfelelő, hogy egyes vo­nalakon — elsősorban a 10-es és 20-as vonalon — gyors megoldásra váró problémák vannak. El kéül mondani, hogy 1958-ban, amikor Uj- Mecsekaljára elindultak az első autóbuszjáratok, naponta mindössze nyolc fordulót tet­tek. Ma a 10-es vonalon 143, a 20-as vonalán 154 a menet­rendben meghirdetett és a va­lóságban lebonyolított járatok száma. A 10-es vonalon négy, a 20-as vonalon öt kocsi bonyo­lítja le a forgalmat. Reggel meg Géza, hogy melletted üljek, nem tudok otthon alud­ni, — Megszokták jízéves ko­ruk óta, hogy éjjel legyenek fenn, megszokták a muzsikát és nehéz az időseknek bele­szokni az új életbe. A fiata­lok már másképpen vannak, dolgoznak, tanulnak, ki itt, ki ott, különböző pályákon, de az ötven évesek... Felkel, kezébe veszi újra a konyhai szerszámot. — Csak az tud már meg­élni, aki magas művészi fo­kon produkál... hiába, ezt hozta a kor..: Nekem jó, mert most is kaptam levelet, menjek fél évre Németország­ba, az NSZK-ba... Szépen lakom, jó fizetésem van... de hiába, hozzám jönnek a régiek panaszkodni: „Géza segíts”, s én szaladgálok is nyugdíjuk ügyében, s elinté­zek, amit tudok. Megfőzi az ebédet, utána elmegy próbálni, majd este hatkor felveszi a hegedűt a cimbalomról, meghajol, a dal­lamok szótáradnak a boltíves helyiségben, s néha egy-egy vendég leteszi vacsora köz­ben a villát, kanalat. Nem csoda, hiszen most naég egy ideig az étteremben: Döröm­böző Géza és népi zenekara muzsikáL 7,20 órakor közvetlen járat indul a Széchenyi térről Uj- Mecsekaljára. A bányaüze­mekhez induló kocsikat is fel­használják „besegítésre”, így reggel 6,25 és 8 óra között négy nagy autóbusz, valamint két pótkocsis szerelvény és egy kis kocsi viszi az utaso­kat az új városrészbe, s hoz­za onnan vissza a városba igyekvőket. A délutáni csúcsforgalom­ban hasonló a helyzet, csak­hogy a délutáni csúcsforga­lom — beleszámítva a délután vásárló háziasszonyokat is — sokkal erősebb, mint a reg­geli. Az utasok nyelvére le­fordítva gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem érnek idő­ben haza munkahelyeikről. Ez a tény elsősorban a kis­gyermekes anyákat sújtja, akik rendre elkésnek az óvo­dákból, bölcsődékből, s akik a várakozással, az utcán töl­tött idejüket végeredményben a család rovására veszítik el Ha üzemképesek a csuklós és pótkocsis autóbuszok — természetesen nem ilyen vé­szes a helyzet, de többnyire ezekkel van baj, mert ezek közlekednek a város legfor­galmasabb, legzsúfoltabb út­vonalán, s a zsúfoltság, a nem túlságosan jó útviszonyok bi­zony megviselik őket Ezeket a nehézségeket, ha nem is annyira, minit az új- mecsekaljaiak — a meszesiek is érzik. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a Pécsi Közle­kedési Vállalat vezetőd is nyitott szemmel járnak, s minden igyekezetük arra irá­nyul, hogy megfelelő közle­kedést biztosítsanak mindkét városrész lakói számára. Er­ről beszélgettünk velük a mi­nap, amikor lépcsőzetes mun­kakezdéstől kezdve, egészen a kereskedelem nyitvatartási idejéig, sok számbajöhető meg oldás szóbakerült. A lépcső­zetes munkakezdés gondolata már korábban is felmerült a vállalatnál, sőt illetékes szer­vek is, foglalkoztak vele, de elvetették, mint olyant, amely a délutáni csúcsforgalmon — mely a legerősebb — úgysem változtatna. Néhány javasla­ton azonban érdemes lenne gondolkodni. A PKV vezetői régi, tapasztalt közlekedési szakemberek, akik sok féle szempontból figyelik az utas- forgalmat. Megáll ap í tásu K szerint sokat javíthatna Uj- Mecsekalja közlekedésén, ha a városrészben megfelelő üz­leteket építenének, illetőleg gyorsan befejeznék az áruház építkezését, mellyel különben az illetékesek már komolyan foglalkoznak. Ha ugyanis az Uj-Mecsekalján lakó emberek helyben vásárolhatnák meg mindazokat az iparcikkeket, amelyekre szükségük van — nem özönlenének be délutá­nonként a városba, s nem terhelnék a 16—19 óra kö­zött amúgy is túlzsúfolt au­tóbuszokat A javaslat megvalósításától függetlenül a Pécsi Közlekedési Vállalatnál gyorsabb, köny- nyebben megvalósítható meg­oldásokra törekednek. Elsősor­ban természetesen arra, hogy szaporítsák kocsijaik számát. Biztos reményük van — mint mondják — hogy mé" az év első felében 12 új, 60 szemé­lyes autóbuszt kapnak. Eze­ket a kocsikat elsősorban a túlzsúfolt vonalakra irányít­ják, a szükségnek megfelelően sürítik a 10-es és 20-as jára­tok számát mind az jj -mer csekaljai, mind a fehérnegyi vonalon. A 30-as vonal >n is szükség lesz később iára!sű­rítésre, de gondolnak a me­cseki járatok szaporítására is, hogy nyáron zökkenőmente- sebb lehessen az oda irányuló forgalom. Országos probléma, a Pécsi Közlekedési Vállala­tot is érzékenyen érinti, hogy a tervek meghatározásánál ugyanolyan elbírálás alá es­nek, mint a termelőüzemek, s ez néha gátjává válik — a vállalat szolgáltató jellegét tekintve — az ésszerű munka- szervezésnek. Ha tesszük azt — év közben a vártnál na gyobb forgalom állandósul egy vonalon, s ugyanott leg­alább esetenkénti járaitsűri- tésre lenne szükség, kötve a kezük, mert új létszámra nincs fedezetűk. Nem a mi feladatunk, hogy elbíráljuk ezeket az intézkedéseket, be­széljünk inkább azokról a megoldásokról, melyek hely­ben kínálkoznak, s mindez­idáig kihasználatlanul marad­tak. A megoldások sorában is elsősorban az utasokról, ille­tőleg arról, amit az utasok egymásért tehetnének. Igaz, apróságok ezek, és szinte a végtelenségig únottak, hiszen a buszon sokat hallunk róluk. Például: foglaljanak el min­den ülőhelyet, gyermekeket vegyenek ölbe, ne álljanak meg hátúi az ajtóban, csinál­janak helyet a felszállóknak. D És — ezt külön kérik — le­gyenek az utasok kissé türel­mesebbek, hiszen a 360 for­galmi dolgozó küzül senki nem tehet arról, ha valami­lyen hiba miatt „beáll’ a ko­ca, vagy késve érkezik a megállóhelyekre Be kell látnunk, nehéz hely­zetben vannak a Pécsi Köz­lekedési Vállalat dolgozói. Méltányoljuk kérésüket, ugyanakkor az utasok nevé­ben mi is kéréssel fordulunk hozzájuk: valóban kísérjék figyelemmel az utas-szaporu- lattot a két fiatal városrész­ben, s ennek megfelelően biz­tosítsanak jó közlekedést a nap minden órájában az ott lakók számára. Harsányi Márta cALLatkwil iát aratás A nemrég „elhunyt” Kati mama elárvult mackói vigan ját­szadoznak a pádon. A muflon legalább akkora figyelemmel mustrálgatja látoga­tóit, mint amekkorával ők vtzsgálgatják a nagy szarvait, f Bajos Aladár gondozó az állatóvodába költözteti a kedves kis dingó kölyköket. Erb János képriportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents