Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

1963. Április 30.

3

JlabuiHiun htalatyub$&Uy>

Malagurszky Gyula _

akiről akkor még egyáltalában nem látszott, hogy nem sokkal később holmi virágnevet fogok neki adományozni — a betonú ttól néhány méternyire a jóles<>en tóid melegágyak mellett állt gumicsizmában, orrán tudós jelleget sugárzó szemüveggel.

Nem tudom miért jutott eszembe közben a Doronicus fcíendtvich. A Doronicus Nendt- vichről egy főorvostól hallottam. aki egyéb pécsi furcsaságok között azt is elmesélte, hege valamikor, a század első felében Pécs szabad királyi város polgármesteréről így neveztek el egy mecseki virágot. Nem sokat tudok sem a Nendt- vich nevű polgármesterről, serfi ! a Doranicusokról — így hát ! megbocsátható, ha semmi fel- I vitagosítással nem szolgálhat-! ; tam magamnak a virág és a : pert gármestor ilyeténképpeni |

összeötvözéséről. Nem is na- ; gyón volt ró idő a bemutatko- I zás miatt, amely ceremónia ' nélkül ugyan, de elég hosszánál másán bonyolódott az egy- másrarakott melegágyi üveg- takarók mellett. Azért hosszadé lmasan. mert némi származási adalékokat is felsorakoztál tunk a nevek mellé. így ismerkedtem össze a dunaszek- csői Egyetértés Tsz kertészeti brigád vezetőjével Béres Bélával meg Miklósa Péterrel és Pirgl Andrással. Utolsónak maradt Malagurszky Gyula.

— Ö meg bunyevác — mondta azonnal Miklósa Péter.

— Azt már nem, valami lengyel féle család az enyém, valamelyik ősöm még Bem apóval jött be Magyarországra — hagzott a helyreigazító megjegyzés. (Ami igaz, igaz: a név tősgyökeres lengyel, azt jelenti magyarul: kishegyi.) No persze, hogy el ne felejtsem. ott volt még Babarci Sándor is a MÉK-től viharkabátban. motorra öltözve, az öntözés miatt ugrott be a kertészetbe.

Az ám. az öntözés! Válogatott szidalmak hangzottak el a melegágyak mellett öntözésügyben. Az AGROKER és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ígért a hetven holdas kertészetnek egy MA—120-as szórófejes öntözőberendezést ezelőtt éppen két hónappal. ? Most aztán nagyon nagy szűk- > ség lenne rá, ''„már tegnap is ^ későn lett volna” — ahogy í mondani szokás. A berendezés < azonban nem jön, pedig már ? nagyon kellene a víz a borsó- > nak, zöldhagymának, korai ká- < poszténak, uborkának, eper--< nek, málnának.

% C

— Pedig nem |gaz, ( hogy j

nem lehet öntözőberendezést < szerezni — mondja Malagursz- j ky Gyula —. Az iskolán is mondta az igazgató, hogy fel- i újítja az Öntözőberendezést és ; a régit eladja. Azt is meg le- < hetett volna venni. /

— Milyen iskolán? >

— A Gyula bácsi Kendere- <

sen volt gépkezelői-öntözési iskolán — mondja a brigád- j vezető. i

— A Horthy kastélyban — •

teszi hozzá Gyula bácsi — még í „őfőméltósága” szobájában is l voltunk. £

Ötvennyolc éves fejjel vágott í neki Gyula bácsi a tanulásnak. \ Nem volt nehéz, hiszen azelőtt is gépekkel foglalkozott.

— Nagyon sokat segítettek. Tavaly a segítségüket kértük, rögtön csináltak nekünk egy kisebbfajta öntözőberendezést

Hortobágyi Józsefet meg Bors Györgyöt emlegeti különösképpen, ők szorgoskodtak itt legtöbbet.

— S tudja nagyon bántott engem valami — mondja aztán kis szünet után. — A zárszámadásra meg kellett volna hívni őket, köszönetét mondani. Hiszen ha nem segítenek, tönkrement volna a kertészet, így meg másfélmilliót jövedelmezett, A kertészet minden dolgozója három forint negyven fillér prémiumot kapott egységenként Az a köszönő szó nagyon kellett volna, esetleg egy kis mulatság is.

A patakon túl asszonyok szórnak valamilyen magot a földbe. Persze fülükbe jutott már, hogy „az öreg Malagursz- kyt beteszik a Naplóba”. Oda is kiált egy yöröshajú, pirosra sült karú menyecske;

— Nem a Naplóba kell tenni az öreget, hanem a Ludasba.

Mosolyog az öreg csóválja a fejét s mindjárt lemondóan legyint is.

— Ez is kétszer állt sorba, mikor a nyelvet osztogatták.

Kiderül, hogy a nyelvvel oly fölös mértékben megáldott menyecske Gyula bácsi menye. S ez csak amolyan családi heccelödés.

— Mert engem szeret ám az öreg a legjobban a menyei közül — mondja később a fiatalasszony. — Megkérdezheti tőle.

A menyecskén kívül még hat asszony dolgozik itt. Schmidt Istvánné, Godár Józsefné, Wéinhardt Jánosné, özv. Duba Lajosné, Odor Györgyné és Kiefer Józsefné. Valamennyien regi kertészeti dolgozók s most aiTÓl beszélnek, hogy mennyivel jobban megy a munka, hí kevesebben

— Mert amikor sokan vagyunk, nagyobb a beszélgetés, terefere.

Közben Gyula bácsi is előjön a pajtából, tele a karja ráfűzött tömi tőgy űrűkkel. — összeszerelik a csöveket. Addig is míg megjön az új öntözőberendezés, minden régit megjavítanak. Kell a víz. Ezt Malagurszky Gyula nagyon pontosan tudja, magyarázga- tás, parancsszavak, utasítás nélkül. Kell a víz. A kertészetnek megint jövedelmeznie kell.

Elbúcsúzunk. Elindulok a Duna-part felé. Vidáman zöldellnek a partmenti fák, a gyö j kerük még vízben ázik. A pa- 1 tak torkába meg felúszkálnak | az arasznyi nagyságú halak,

! feljönnek a víz színére — sütkéreznek. Malagurszky Gyula kicsi pontnak látszik — megy a tegúton a tömítőgyűrűkkel, közelebb villognak az asz- szonyok piros kendői, engem meg mély elégedettség fog el. A zöld meglegágyak, a gyökerüket vízbe lógató fák, a süt- j kérező halak meg persze Ma- lagurszky Gyula miatt, aki éppen most tűnt el egy domb- i hajlatban a karján egyszer- | kétszer megpörgetve a tömítő- j karikákat, mint a zsonglőrök. |

Ekkor határoztam el,

hogy ezt , a virágot inkább j ! Malagurszky Gyuláról fogom : elnevezni. Doronicus Mala- I gurszky. Nem is hangzik rosz- I szül. Csakhogy nem tudom mi i az a Doronicus. Hátha valami tüskés virág. Legyen inkább Laburnum Malagurszky. A növénytan tudósok talán nem fog nak érte megharagudni, hiszen ez csak amolyan újságírói kitalálás. De azért hazafelé egész úton Labumumot kerestem. Találtam is. Kénsárgán vidáman villogtak az árok szélén meg a kertekben. Látod öregem — mondtam magamnak vidáman — ez itt aa aranyeső. Latinul a tudomány legújabb állása szerint: Laburnum Malagurszky.

Lázár Ervin

Megtartjuk a zászlót!

Átvették a Minisztertanács és SZOT vörös vándor zászlaját és a Párt Központi Bizottságának díszoklevelét az uránbányászok

Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter átadja a Miniszter- tanács és SZOT vörös vándorzászlaját SzikSai Józsefnek a vállalat igazgatójának.

tertanacs es a SZOT vörös vándorzászlaját átadta azzal, hogy csak a vállalat dolgozóitól függ, hogy a zászló vándorzászló lesz-e továbrra is, vagy pedig, esetleg örökre a vállalat dolgozóinál marad. Sziklai elvtárs a félig tréfás, félig komoly megjegyzésre válaszolva a vállalat dolgozói nevében ígéretet tett arra, hogy mindent elkövetnek a zászló vándorjellegének megszüntetéséért. Köszönetét fejezte ki a vállalat föld alatti és külszíni, fizikai és szellemi dolgozóinak az elmúlt időkben végzett de- rekas munkájukért. Elmondta, hogy a díszoklevél és vándorzászló újult és jobb munkára kötelezi a vállalatot, felhívta a dolgozók figyelmét, hogy erejük, tehetségük és képességük legjavát adva munkálkodjanak a jövőben is. A tennivalókat mindenki látja, a többi az akaraton és odaadáson múlik már.

A jelenlévő bányászok helyeslő tapssal válaszoltak az igazgató szavaira. Ezt köve— Gépész dinasztia vagyunk. Már talán az a Malagurszky is gépész volt, aki Bem apóval jött az osztrák ellen.

A kertészet egy hosszú,

Dunára nyúló völgyben van. Közepén egy patak csörgedez. Jó mélyen ki vájta a földet, az emberek meg segítettek Is neki, gyűjtömedencéket mélyítettek, rekesztettek bele.

— Mert öntöztünk ám már régebben is — mondja Malagurszky Gyula, de ezt már menet közben, megyünk a por- hanyós földön a patakhíd felé. — De csak két vacak boxer- motorunk van, négyszázasok, az meg szinte a semmivel egyenlő.

Szó kerül útközben a Hőerőműről is. A Hőerőmű patronálja a tea-t, s nem is ákár- taegyan.

SZŐKÉK, BARNÄK, fekete s kékszeműek, üdék, csino- ' sak. húsz évesek. Arcukon még frissen piroslik az iménti für- ; dőzés heve, de az is lehet, hogy az már a hétvégi programnak, i a találkának, a táncnak, a mecseki kirándulásoknak szól.

Néhány perccel előbb’ még ott beszélgettem velük a munka pad mellett. Hagyó Ibivel, Botor Marikával, Légrádi Idával, Papt> Évivel és a többiekkel. Miről lehet beszélgetni húszéves lányokkal?

A sok mende-monda, hogy a „mai lányok” komolytalanok, könnyelműek, tiszteletlenek, hogy egyetlen gondjuk a gátlástalan szóróaltozás, az mind nem egyéb, mint ágáló vénasszony-locsogás.

Persze mások a mai lányok mint a húsz év előttiek. De

manapság az élet is másképp zajlik, mint húsz egynéhány évvel ezelőtt. Más a tempója. Régebben a húszéves lányok nagyjából már túllépték azt a korhatárt, ami ..lányos éveknek” számítolt, s függetlenül attó, hogy dolgoztak, vagy sem, nem igen kapkodott értük a házasságra gondoló fiatalember.

És emögött kimondatlanul is valamiféle erkölcsi meggondolás bujkált, a maga legtöbbször hamis előítéleteivel. Szóval mondjuk ki úgy, ahogy van, a 'húszon túli lányt és az elvált asszonyt egyforma gyanakvással szemlélték, vagy inkább mustrálták a „teremtés fanyalgó koronái”.

S ha ma minden tekintetben nem is beszélhetünk még egyenjogúságról, mégis elmond

hatjuk, hogy alapvetően megváltozott a két nem egymás közötti, egymással szembeni viszonya. Hogy mennyire így van ez, ne is próbáljuk okoskodó elvi érveléssel bizonygatni, amikor itt vannak élő példaként a mai dolgozó lányok, a Pécsi Dohánygyár húszévesei.

KEZDJÜK Hagyó Ibivel, aki még be sem töltötte huszadik évét és már négy esztendeje dolgozik a gyárban. Nem sok, de nem is kevés az 1200 forint, amit itt a sziyarkacso- magoló gép mellett keres havonta. Hogyan osztja be.

— Hazaadom anyunak fillérig. Aztán, ha valami kell, gondosan megtanácskozzák, mert különben elmegy ez a kevéske pénz.

Uj hálószobagamltűrát lásárolt magának és bizony a részletekre félre kell rakni 250 forintot minden fizetésből. De miért nem vásárolt kombinált szobát, amikor az modernebb, praktikusabb?

— Nekem így praktikusabb, mert megvan hozzá az ágyneműm. Persze nem mondtam le a kombinált bútorról sem, ráérek még arra.

Tényleg ráér, hiszen nemrég múlt 19 éves, na és az udvarlója is az ősszel vonul be katonának, három esztendőre. Amikor arra célozgatok, hogy az a három év nagyon nagy idő, elérti az aggodalmamat.

— Számoltam ezzel., Láthatja, jegygyűrűm sincs. Persze le velezgetünk és ez egyelőre nekem is elég.

Ibi minden esetre állhatatos, mert szabadidejét, a szórakozásait is a levelezés komolyságához igazítja.

— Hogy hova megyek vasárnap? Négy-öt lánnyal ösz- szeáliunk és elmegyünk a bogáéi erdőbe, ibolyázni.

És hétköznap, a munka után?

— Hát amíg „pihenek” addig a nagymama házának a cserepezésénél segítek. (Na, ismeretlen katona, engedje meg, hogy gratuláljak a választottjához.)

A csomagoló osztályon Papp Évivel beszélgetek. A rendkívül csinos kislány életkörülményei homlokegyenest mások, mint Hagyó Ibié. Szülei öt-tíz éyvel ezelőtt meghaltak és így bizony korán kényszerült önálló életre. Hat éve dolgozik a gyárban és azóta lakik albérletben is. Háromszáz forintot fizet érte havonta. — Olyan szempontból szerencsés, hogy a szüleitől házrész fejében 26 000 forintot örökölt, de ahhoz nem nyúl, sőt meg is tetézte már 2000 forinttal.

— Öröklakást szeretnék venni, már rajta is vagyok a listán.

Neki talán még nehezebb az

1200 forint' okos beosztása, mint Ibinek.

— Befizetem a lakbért, a kosztot és marad 500 forintom. Ebből ruházkodom, ebből teszek félre az öröklakásra is.

— De hogyan lehet ebből csinosan öltözködni, ha a lakásra is spórol? Elvégre szórakozni is kell, hiszen fiatal.

— Ha nehezen is, de egyiket sem hanyagolom el. Áprilistól októberig a Vidámparkban dolgozom vasárnaponként. Ez 160 forintot hoz a kis kasz- szába.

Évi nagyon szeret táncolni. Különösen a twísztet. Úgy látszik ért is hozzá, mert ahogy mondja, egymástól kapkodják el a táncpartnerek. Da miután ő már túl van a . bűvös” húsz esztendőn, néni mulaszthatom el, hogy meg ,ne kérdezzem — jól van az. úgy, hogy nincs egy állandó partnere? •

— Nagyon jól van. — Én akarom így. Miért kössem ■■ le magám, amikor még annyi elintézni valóm van. Majd ha meglesz az öröklakás, a bútor, a tévé, még ami kell. Azután szórakozni js szeretnék héhány évig, ha már együtt lesz minden.

ÉS A TÖBBIEK? Botor Marika? Légrádi Ida? Marika most végzi el magánúton, a nyolc általánost, de a fizetéséből már 3300 forintja együtt van a kelengyére. Légrádi Ida 15 000 forintos kombinált- garnitúrá.iának az utolsó részleteit törleszti és azt mondja, szó sem lehet a férjhezmenés- ről addig, amig legalább egy szobát nem ragaszt a régi lakásukhoz.

Így élnek, így gondolkodnak a mai lányok. Lépést tartanak a rohanó idővel, mégis jobban „ráérnek”, mint az elődeik, noha azok saját hibájukon k’- vül tényszerűitek a „sietésre”. És e „ráérés” mögött mésis ott él elevenen a szándék: rnee’ri- lálni végül is az igazit f- nem akármilyen áron.

r. Gy,

r

tóén bejelentették, hogy a vállalat példás dolgozóit kitüntetésben részesítik.. Bogöány 'Béla és Suha Ferenc üzemvezetőket Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntették ki és pénzjutalmat kaptak, Árki Zoltán városépítési csoportvezető, Bujtor Béla vezető geofizikus, Fenyves József robbanómester, Deák Béla körletvezető helyettes, Pfund István géplakatos csoportvezető és hőczy Károly fúrótechnikus Kiváló Dolgozó oklevél kitüntetést kaptak és pénzjutalomban részesültek. Kerekes Jenő műszaki titkár, Bácsván János pénzügyi osztályvezető, Skoda József TMK főelőadó, Ádám Lajos vájár, Takács László segédvájár, Orf Mihály vájár, S%ntl Elek művezető, Kása Ferenc fúrómester és Markotai Tivadar géplakatos csoportvezető pénzjutalmat kapott. A korábbi napokban még a vállalat számos dolgozóját jutalmazták meg.

Az ünnepséget a bányászindulóval zárták be.

Vasárnap délelőtt adta át dr, Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter a Pécsi Uránércbánya Vállalat dolgozóinak a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az ünnepségen megjelent Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottságánál^ első titkára, Papp János elvtárs, a megyei pártbizottság til kára, Ambrus Jenő elvtárs, a Pécs városi pártbizottság első titkára, Dandó István evtárs, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége elnökségének tagja.

Dr. Lévárdi Ferenc elvtárs beszédében tolmácsolta a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét és elismerését a vállalat dolgozóinak, akik kiváló eredményeik jutalmául a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és a párt Központi Bizottságának díszoklevelét nyerlék el.

Felhívta a dolgozók figyelmét a munka javításának további lehetőségeire, az eddig még kihasználatlan tartalékok feltárására, amelyek tovább fokozhatják a munka termelékenységét, növelhetik a termelés gazdaságosságát. Kérte, fordítsanak fokozott figyelmet a takarékosságra. Kifejezte meggyőződését, hogy a vállalat dolgozói eredményeikhez méltóan haladnak majd tovább a megkezdett ,úton.

Dr. Lévárdi Ferenc után

Rapai Gyula elvtárs gratulált a vállalat dolgozóinak a kongresszusi versenyben tanúsított példás helytállásért, a Központi Bizottság díszoklevelének, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának elnyeréséért. Rapai elvtárs a hallgatóság nagy tapsa közepette nyújtotta át a Központi Bizottság díszoklevelét, melyet Sziklai József elvtárs, a vállalat igazgatója felmutatott a dolgozóknak.

A taps fokozódott, amikor dr. Lévárdi elvtárs a Minis?-