Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

4 19G3. ÁPRILIS 25. ’ Hruscsov elvtárs nyilatkozata a világközvélemény középpontjában WASHINGTON Az amerikai közvéleményt élénken foglalkoztatja az II Giorno című olasz lap szer­kesztőségének adott Hruscsov- nyilatkozat. Hightower, az AP külpoliti­kai szemleírója szerint a Fe­hér Ház és a külügyminiszté­rium részletesen tanulmányoz­ta a Hruscsov-interjút. Hírma­gyarázatát azzal fejezi be, hogy az amerikai külpolitika vezetőinek véleménye szerint még mindig van valamilyen lehetőség a nemzetközi feszült­ség enyhítésére. A Hruscsov-interjú amerikai kongresszusi köröket is fog­lalkoztat. ■ Sok szenátor, miután nem képes a Hruscsov-in tér;,li­bán felsorolt tények megcáio- lására, a Szovjetuniót hibáztat­ja azért, hogy a nukleáris kí­sérletek betiltásával kapcsola­tos genfi tárgyalások zsákut­cába jutottak. LONDON Az angol lapok közül a Times a nyilatkozatnak azt a részét emeli ki, ahol Hruscsov arról beszél, hogy a karibi­válság után keletkezett vitás nemzetközi problémák tárgya­lásos rendezésébe vetett re­mények szertefoszlottak, s a felelősséget ezért az Egyesült Államok ama körei viselik, amelyek továbbra is az erő­fitogtatás politikáját akarják folytatni a Szovjetunióval szemben. A Times idézi, Hrus­csov kijelentéseit a békéről, a nukleáris rakétákról, valamint a NATO-országok és a varsói szerződés tagállamainak meg­nemtámadási egyezményéről. BELGRAD A belgrádi lapok, élükön a Borbával és a Politikával, első oldalon részletesen taglalják Hruscsov nyilatkozatát. A Bor­ba kiemeli azt a megjegyzését, íiSgy Hruscsov nagy megelége­déssel fogadta Tito elnök meg-- hívását a baráti Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ságba. STOCKHOLM A svéd sajtó elsősorban azt a részt emeli ki a nyilat­kozatból, amelyben arról van szó, hogy Európa központjá­ból a német békeszerződés meg kötése és a nyugat-berlini hely | zet ezzel kapcsolatos rende- | zése nélkül nem küszöbölhető ki a feszültség, és hogy a le­szerelési tárgyalások sikeré­nek alapvető akadálya az atomerő létrehozására irányu­ló NATO-terv.' VARSÓ A Tribuna Ludu teljes ter­jedelmében, a többi lap pedig [ részletekben ismerteti a szov- I jet kormányfő válaszait A lengyel külpolitikai meg­figyelők általában azt emelik ki, hogy Hruscsov körvonalaz­ta a békés együttélés idős: erű problémáit, vázolta a nemzet­közi munkásmozgalomban a napirenden lévő kérdéseket, el­ismerését fejezte ki a pápa békét célzó törekvései iránt. Miért végesték ki Grimaut? A fasiszta falange egykori propaganda- főnöke a kivégzés okairól Miért végeztette ki Franco Julian Grimaut? — erre a kér­désre keres választ Dionisdo Ridmiejo sipanyol költő a Le Monde hasábjain. Ridruejo valamikor a fasisz­ta falange propagandafőnöke volt. a háborúban a hirhedt kék devízióban harcolt a Szov­jetunió ellen. Később szembe­került Francoval, a polgári el­lenzéki mozgalomban viselt szerepéért kétszer letartóztat­ták. 1962-ben részt vett a spa­nyol emigránsok müncheni kongresszusán és nem tért töb­bé vissza Spanyolországba. Grimau kivégzése egy gyors hadbírósági tárgyalás halálos ítélete alapján, háborús cse­lekmény — hangoztatja Rid­ruejo. Grimaut részben 25 év előtti, részben legújabb keletű „bűnökért” ítélték el, „folyta­tólagos bűncselekmény” el­mén. Ez az érvelés — írja Rid­ruejo — megmagyarázhatat­lan, ha nem vesszük figyelem­be, hogy a Franco-rendszer felfogása szerint a háború mindmáig tart. A „tartós há­ború állapota” a dráma egyik magyarázata, amely egyben jellemző fényt vet a Franco- rendszerre. Ridruejo szerint Grimau ki­végzése Franco hidegvérű kal­kulációjának eredménye, amellyel úrrá akar lenni a belső válságon. Franco régi el­lenfelein kívül 25 év elteltével új ellenzéki erők jelentek meg: azok. akik 25 évvel ezelőtt a barikád túlsó oldalán állottak. A rendszer régi és új ellenfe­lei fel akarják számolni a pol­gárháború örökségét. Franco viszont meg akarja akadályoz­ni, hogy a polgárháborúban szembenállóit felek kibékülje­nek. Elképzelhetetlen — írja Rid­ruejo —, hogy Franco Grimau kivégzésével a Kommunista Párt erősödését akarta volna megfékezni. Grimau halála csak növeli a Spanyol Kom­munista Párt tekintélyét. Fran­co ezzel a kegyetlen lépéssel azt akarta elérni, hogy a spa­nyol társadalom egy jelentős része felelőssé váljék az álta­la elfogadott rendszer erősza­kos módszereiért, féljen az esetleges megtorlástól. Franco fenyegető drámai színben akar­ja feltüntetni a jövőt és min­dent megtesz, hogy valóban azzá legyen. Miután saját ha­talma forog kockán, semmibe­veszi az ország reális érdeke­it, éppen úgy, mint a világ közvéleményének ítéletét. Ridruejo azzal fejezi be fej­tegetését, hogy Franco rosszul számított. Senkit sem félemlít meg azzal, hogy megölt egy kommunistát, egyszerűen azért mert kommunista volt. Az ide­ológiai harcnak ezt a módsze­rét még a jelenlegi rendszer szolgálatában álló spanyolok sem fogadhatják el anélkül, hogy összeütközésbe ne kerül­jenek lelkiismeretükkel és a pópa legutóbbi enciklikájával. MUNKÄBAN A KGST VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁ­GÁNAK ÖTÖDIK ÜLÉSE MOSZKVÁBAN A képen: a magyar küldöttség, jobbról a második Apró Antal. MTI Külföldi Képszolgálat. Fogadás Pan Ce-li, a Kínai Népköz- társaság moszkvai nagykövete szerdán fogadást adott abból az alkalomból, hogy aláírták Kína és a Szovjetunió 1963-ra szóló árucseréjének jegyző­könyvét. A fogadáson jelen voltak Li Csiang külkereskedelmi mi- niszterhelyettes vezetésével a szovjet fővárosban tartózkodó kínai kereskedelmi kormány­küldöttség tagjai is. Szovjet részről Mikojan, a Miniszter­tanács első elnökhelyettese, Patolicsev külkereskedelmi miniszter és más hivatalos sze­mélyiségek vettek részt a fo­gadáson. KlSZ-SfiSId^irséü utazott Bulgáriába A KISZ Központi Bizottsá­gának háromtagú küldöttsége Pullai Árpádnak, a KISZ KB első titkárának vezetésével el­utazott a bolgár Dimitrov Kommunista Ifjúsági Szövet­ség kongresszusára. meyreeeient qci'ine A világsajtó hasábjain végigszántott a hír: a Thresher amerikai atom­tengeralattjáró összeroppant testtel fekszik „valahol az Atlanti-óceán” fenekén és Polaris rakétái némán pi­hennek kilövőcsövükben ~- szétroncsolt atomreaktorai pedig radioaktivitással fertő­zik az óceán vizét. A tragédia emberi oldala mindenkit megrendített — nem is beszélve az anyák és feleségek vádjairól, akik nyíltan megmondták a Pen­tagonnak: férjeik, fiaik sej­tették, hogy hibás az atom­tengeralattjáró konstrukciója — és szinte készülteik a ha­lálra ... Úgy tűnik azonban, hogy a Thresher ügy csak most kezd kibontakozni — most, amikor a tragédia főszerep­lője már némán, de fertőzést terjesztve fekszik a tenger­fenéken. Arról van ugyanis szó, hogy közvetlenül a szeren­csétlenül járt tengeralattjá­ró utolsó pröbaútja előtt született egy olyan határo­zat, hogy meg kell gyorsí­tani a Poláris rakéták kilö­vésére alkalmas atomtenger­alattjárók gyártását. A Thre­sher is azért futott ki az elő­re megállapított határidő előtt a szárazdokkból. E határozat alapja az volt, hogy a Pentagon éppen ezek­ben a napokban lázas siet­séggel állította át egész stra­tégiáját a Polárisra: negy­vennyolc órával a Thresher katasztrófája előtt aláírtak egy angol—amerikai szerződést, amely szerint három atom­tengeralattjárót gyártanak. Angliának, darabját 120 mil­lió dollárért és mindegyikei felszerelik 20 Polaris raké­tával — á 40 millió dollár, A mikor a Thresher el­őtűnt a tenger mélyén, a szerződések aláíróit elfog­ta a rémület. E pillanatban angol, japán, olasz és török katonai attasék adják egy­másnak a Pentagon kilincsét és könyörögnek: várjanak még egy kissé. Ne küldjék még a Poláris-tenger alatt já­rókat. Ki tudja, melyiknek hibás a konstrukciója. Külö­nösen az angolok nyugtala­nok: 920 millió dollár és egy radioaktivitással fertőzött ki­kötő — egy kissé nagy ár az „Atlanti biztonságért”. Úgy látszik, az óceán víz­tömegeinek nyomása nem­csak a Thresher acélbordáit Toppantotta össze, hanem megreccsent beié az ameri­kai atomstratégia gerince ts... vyyyyywwYWYWWWWYWWWYWYYW /wwwwyyyyyyyyyyyy yyywyywvyyyyyyywyyyyyyyyyyyywyyy 3. HÁZAK ÉS ISKOLÁK Már itthon felhívták a figyelmünket, hogy két dolgot különösen érdemes lesz szemügyre venni. A finn építészetet és az iskolákban folyó politechnikai oktatást. E két témában nemcsak Szoyka elvtárs építészmérnök és Krasznai elvtárs pedagógus jegyezgetett az átlagosnál szorgalmasabban, hanem küldött­ségünk valamennyi tagja érdeklődéssel kí­sérte a valóban figyelemreméltó eredménye­ket. Az első, amely mindjárt szembetűnik a finn városképnél, hogy szellőseb, tágasak, az er­dők szinte benyúlnak a házak közé. Koráb­ban például Lahtiban teljesen megtisztítot­ták a terepet az új építkezések színhelyén. Néhány év óta azonban amennyi fát csak le­hetséges, meghagynak, s így nemesük a ter­mészetes parkerdő területe növekszik, hanem szebbé válik a környezet, s tisztább a levegő is. önmagukban az egyes házak modemek, szépek, szolidan élénk színűek. Mégis egy- egy utcát, vagy városrészt tekintve, az az embernek az érzése, mintha nem tartozná­nak össze, hiányzik az egységes elgondolás. Mint megtudtuk, ezt nehéz is biztosítani, a távlati városfejlesztési terv hiányában és a nagyarányú magánépítkezések miatt. Általá­ban középmagas, 6—12 emeletes, erkélyes házakat építenek. Láttunk több, érdekes épí­tészeti megoldást is. Külső burkolatként alu­míniumot is használnak, s bent az épületek­ben, elsősorban az újakban, nagyarányú a műanyag alkalmazása, különösen a műanyag- padlóké. Megfigyeltük, hogy a legtöbb szállo­dában és éttermekben külön fogadó helyisé­gek is vannak. S ezek érdekes, praktikus módon szűkíthetők és megnagyobbíthatók. A szoba közepén ki- és betolható harmonika­szerű műanyagfüggönyök vannak, amelyek a mennyezetbe és a padlóba épített sínen moz­gathatók. Újszerűnek tűnt néhány áruház hőfüggönye is. Ajtók helyett ugyanis, két mé­ter szélességű hőfüggönyt vonnak, amely meg akadályozza a hideg levegő beáramlását az áruházba, ugyanakkor bentröl teljesen sza­bad kilátást és mozgást biztosít. Mindezek alapján igazolva láttuk a finn építőmunká­sok, tervezők és mérnökök jó munkáját, azt a rangot, amelyet méltán vívtak ki maguknak a világhírű skandináv építészetben. Ahogy Szoyka elvtárs, a Pécsi Tervező Vállalat mér­nöke sajtótájékoztatónkon kifejezte, a finn építészet, amellett, hogy megmarad nemzeti hagyománya ápolójának, ad valami sajátosan korszerű, mértéktartóan modernet is. Min­dennek az értékéből nem von le semmit az a sajnálatosan szerencsétlen eset, hogy ott­létünk alatt, egy éppen ,beköltözés előtt álló 9 emeletes pontház összedőlt. Mint megálla­pították, a nagy hidegben készített betonke­verék és természetesen a felelőtlen gondat­lanság okozta a tetemes kárt. Másnap egyébként fényképekkel illusztrált, nagybetűs címekben szenzációként közölték az esetet a finn lapok. Ami a jelenlegi finn építészet modern irányzatát illeti, ez elől úgylátszik még az egyház sem zárkózik el. Legalábbis erre utal az a kétmillió márkával épült új templom, amelyet vendéglátóink meghívására szintén meglátogattunk. (Itthon úgyis ritkán jut az embernek ideje egy kis templomnézésre). A meglepetés erejével nemcsak a réz tetejű, modern külső rész és az oltár teljesen újsze­rű kiképzése hatott, hanem az a felismerés, hogy ez a templom lényegében egy több he­lyiségből álló „sokoldalú foglalkoztatást” biz­tosító kombinát. Van itt keresztelő és meny- asszony-öltöztető szoba, imaház, olvasó- és kultúrterem, — színpaddal, sőt még hangu- latvilágítású, kisasztalokkal és presszógépek kel ellátott bár is. Tapintatból azt már nem kérdeztük meg, hogy vajon zenekar is ját­szik-e? Annyi bizonyos, hogy az egyház is felismerte, hogy a finn fiatalok mozgósításá­ban is haladni kell a korral. Az ifjúság nevelésének értékesebb elemei­vel találkoztunk a meglátogatott iskolákban. Programunkban két népiskola és egy szak­iskola szerepelt, amely nagyjából a mi ipari- tanuló-intézeteinknek felel meg. Néhány üd­vözlő szó erejéig bekukkantottunk egy-egy osztályba s megtekintettük az iskolák mű­helyeit, tanulószobáit, tantermeit és uszodáit. A látottak közül a legmélyebb benyomást a politechnikai oktatás színvonala keltette. A finn pedagógia alapelve is, — ahogyan a vá­rosi tanfelügyelő kifejtette, — hogy nem minden gyermek elméleti érdeklődésű, rá­adásul a lustaság, a foglalkozás-nélküliség mindig rosszat szül. Ezért fordítanak figyel­met a gyerekek gyakorlati készségeinek ki­fejlesztésére, hisz munka közben alakul az érdeklődés, s a népiskolák munkaoktatása jó alapul szolgál arra, hogy a szakiskolákban már egy-egy szakmában tökéletesítsék tudá­sukat a tanulók. A népiskolában heti 12 óra gyakorlati és 2 óra elméleti foglalkozás van. A szakiskolákban technikai, — ezen belül építészeti és faipari, — háziipari és kereske­delmi tagozaton folyik oktatás. Ahogy láttuk, jó az egyes tanműhelyek berendezése, kiváló gépek, alkatrészek és szerszámok állnak az ifjú szakmunkásjelöltek rendelkezésére. Hiá­ba, a politechnikai oktatás, a munkára ne­velés, egyre gyorsuló tempóban tör magának utat a legtöbb ország oktatási rendszerében! Érdekes az a mód is, ahogyan a tanulók ál­tal készített termékeket értékesítik, illetve felhasználják. Az elkészült tárgyak egy részét — csónakokat, bútordarabokat, stb. — a gye­rekek hazavihetik, de nem adhatják el, má­sik részét pedig vagy a kereskedelem útján hozzák forgalomba, vagy maguk értékesítik. A fiatal szakácsok termékeit az iskolában lévő boltban adják el, amely naponta két órát tart nyitva a vásárlóközönség számára. Hasonlóan működik két-két órát az iskolti fodrász-szalcm és bútorüzlet is. Mindezekben a finn gondolkodás praktikusságát és gya­korlatiasságát véltük felfedezni. Kupka Sándor Ui épületek Lahtiban * í\

Next

/
Thumbnails
Contents