Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
' 1963. Április 21. NAPLÓ 5 KIVÁLÓ ISKOLÁNK ......v.v.v.v • • ............ ... ... R OBERT GERLE Tizenhét év után újra itthon A messziről jött emberre mindlig fokozott kíváncsisággal szegeződik a tekintet. Ez a középtermetű, szerény mosolygásé fiatalember, itt a Lisztteremben a szombat délelőtti próbán, kezében hegedűjével alaposan rászolgált az érdeklődésre, kíváncsiságra. Hiszen szerdán este még a londoni Wigmore Hall-ban tapsolta meg a közönség Robert Gerle nem mindennapi koncertjét. A XVII. századi Heinrich Biber műveit játszotta George Malcolm csembalokíséretével, majd Beethoven Kreutzer szonátáját. Aztán repülőgépre ült, hogy szombaton délelőtt már Mendelssohn hegedűversenyét próbálja a Pécsi Filharmonikusokkal. Megszólal a Stradivari A próba előtt öltözőjében beszélgetünk. Kitűnően beszél magyarul, szinte nem is érződik rajta, hogy évtizedek óta külföldön él. Nyugodt, derűs embernek látszik, pedig — ahogy elmondja — élete csupa utazás, koncertezés, rohanás. — Művészoklevelemet még 1 Budapesten, a Zeneakadémiáin szereztem meg. Kresz Géza tanítványa voltam, de tanított Kodály Zoltán is. 1946-ban Párizsba kerültem, majd 1950- ben Amerikába. Közben kicsomagolja tartójából hegedűjét. Álla alá fogja és néhány futamot játszik. Meglepően telt, zengő és meleg hangja van hangszerének. — Észreveszi csodálkozásomat. — Stradivári. Hubay Jenőé volt. Amerikai barátaim vásárolták meg a részemre, előlegezték nekem a pénzt. Most fizetem vissza nekik. Újabb bemelegítő futamok a hegedűn, és én az amerikai koncertéletről kérdezem. — Roppant zsúfolt a hangversenyélet, hiszen csaknem minden kis városnak önálló zenekara van. Én is rengeteget hangversenyeztem Álas- kától Floridáig és New Yorktól Kaliforniáig. — Miket játszott legszívesebben koncertjein? — Beethoven. Mendelssohn, Csajkovszkij versenyműveit, Brahms magyar táncait. És persze Bartókot is. Nagyon nagy sikere van Hegedűversenyének. Ezenkívül mindig szerepel a műsoromon Kodály Adagioja. Weiner Szonátája és Hubai néhány műve. Már indulnia a próba. Bejön Sulyok Tamás, a pécsi koncert vendégkarmestere is. Rövidre keli fognunk a szót. London - Pécs— Budapest — Két éve ismét Európában élek. .Angliában, Olasz- és Franciországban koncertezem. Legutóbb egy hónap alatt 17-szer léptem dobogóra. Műsorokat mutat. Kibontakozik belőlük rendkívül széles művészi repertoárja; Párizsban Bach szólószonátáját játszotta. Tegnapelőtt Londonban Beethovent. Vasárnap és hétfőn Pécsett a Mendelssohn- koncertet. Szerdán este a Zeneakadémián Vivaldit játszik, majd és Brahmsot. Néhány nappal később Londonba repül és Baeh-estet ad. És ekkor bekapcsolódik a beszélgetésbe Sulyok Tamás is: — Talán én is szívesebben vettem volna, ha első pécsi koncertemen valami új művel léphetek a Pécsi Filharmonikus Zenekar élére. Hiszen idei koncertjeimen főleg mai műveket dirigáltam. Gondolom, Sztravinszkij kamarakoncertjeinek valamelyike, — Britten vagy akár a mieink közül Kadosa, Szabó Ferenc, Járdányi kompozíciói, de talán leginkább Bartók Divertimeh- tója az itteni remek vonósgárdának nem okoztak volna különösebb problémát. Hírből már ismertem a pécsi zenekart, mégis nagyon kellemes meglepetés ért a próbák alatt. Olyan otthonosságot éreztem a lelkes, rendkívül felkészült társaságban, hogy szinte tbeg is feledkeztem a koncertől. — Mert, ho<w a koncert miképp sikerül, sohasem lehet tudni, mindig ott lóg egy kis ördög.., 17 év múltán És indulnak, magkezdeni a próbát. A nézőtér ilyenkor üres. legfeljebb néhány kíváncsiskodó zeneiskolás ül hátul a padsorokban. És most egy férfi: Robert Gerle édesapja. Ö itt él Magyarországon, talán most hallja először művésszé érett fiát. Aki kifelé- menet mégegyszer megkér, hogy feltétlenül írjam meg'- mennyire örül, hogy tizenhét esztendő után ismét idehaza koncertezhet.., Kilencvenhárom éve, 1870. április 22-én született a világ munkásmozgalmának legkiemelkedőbb alakja: Vlagyimir Iljics Lenin. Abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen láthattam és hallhattam Vlagyimir Hjicset. Azóta több évtized telt el, de minél mész- szebbre kerülnek tőlünk a forradalom első éveinek felejthetetlen napjai, annál ragyogóbban támad fel szívemben a proletariátus lángeszű vezérének dicső alakja. Lenin az egész világé, de természetesen elsősorban a szovjet népé. Az ő kezdeményezésére alakult meg az eszmei összeforrottság és élvhűség tekintetében példátlan forradalmi munkáspárt, a bolsevikok pártja. A cári zsarnokság romjain ő vetette meg a világ első, legszabadabb és legkövetkezetesebb szovjet demokráciájának alapját. Lenin mindenkinél messzebb látott a jövőbe. Nemcsak, hogy az első világháború befejezése után következő napon előre látta az új katonai agresszió elkerülhetetlenségét a munka ifjú szovjet köztársasága ellen, hanem már akkor megjósolta azt a nagy győzelmet, amelyet a szovjet nép negyed évszázad múlva dórt a fasizmus pusztító erőivel való diadalmas összecsapásban. Vlagyimir Iljics sohasem szakította el az elméletet a forradalmi gyakorlattól. Eszményei nem elvont dogmatikus sémák ás száraz, könyv- <Uagú elméletek voltak, ezeket MILYEN VOLT LENIN? az eszményeket már hatásukban — a környező reális valóságban — látta. A szocializmus még sok híve számára is valami távolinak és ismeretlennek látszott, de Lenin szemében ez a felfogás a legtisztább doktrinerség volt. H. G. Wells, az ismert angol író, a nagy fantaszta Lenint „kremli álmodozónak” nevezte. Iljics szeretett álmodozni, de különös fajtájú álmodozó volt ő: sohasem látott utópiákat. Nem engedett elveiből, de ő, a realistáknak ez a leg- józanabbja csak megérett történelmi feladatokat tűzött maga elé. Igaz, e feladatok, oly grandiózusak voltak, hogy kívülálló számára sokszor megvalósíthatatlan álomnak látszottak. Lenin azonban nem képzelődött, hanem keményen küzdött, állhatatosan és következetesen változtatta „álmodozásait” reális valósággá. Lenin ragyogó elméje meleg szívvel párosult. Egész leikével a dolgozók mellett állt és ugyanakkor állandóan gondoskodott minden munkatársáról. Vlagyimir Iljics a szerények között is a legszerényebb volt, nem tűrte a hamis csillogást és a hízelgést, megvetette a hazugságot. Kész volt arra, hogy mindent megtegyen barátaiért, de nem tett semmit önmagáért. Vlagyimir Iljicsbem megvolt az a tehetség, hogy ne csak messzebb lásson mindenkinél, hanem, hogy meg is győzze őket egyszerű, de megcáfolhatatlan logikájú beszédével. Őszinte érdeklődéssel hallgatott meg másokat is. Figyelmesen meghallgatta az egyszerű munkásokat, katonákat, parasztokat és csiszolatlan szavaikból kd- érezte legtitkosabb vágyaikat. Azután mindezt feldolgozta, leszűrte agyában, s azok új formában, már hatásos jelszavak formájában visszatértek a néphez, hogy valóra váljanak. Máig is emlékszem egy találkozásomra Vlagyimir Iljics- csel; nagyon régen volt ez, még Párizsban 1903 tavaszán. Akkor még nagyon fiatal voltam, de már a börtönt is, a száműzetést is megkóstoltam, onnét külföldre szöktem és újra Oroszországba készültem, hogy itthon dolgozzam. De még meg kellett kapnom a párt instrukcióit, s evégett találkoznom kellett Iljiccsed. Arról volt szó, hogy Iljics külön útravalót adjon néhány elvtársunknak, akikkel visszatértünk hazánkba föld alatti munkára. Iljics okosan irányította a beszédet rövid kérdésekkel és találó megjegyzésekkel, azután hamarosan szóra bírta a kezdetben félénk hallgatóságot. Valamennyien siettünk közölni vele gondolatainkat, aggodalmunkat, reményeinket a reánk váró mun kával kapcsolatiban. Iljics bátorította a félénkeket és figyelmeztette azokat, akik lebecsülték a rájuk váró veszélyeket Olykor-olykor félbeszakított bennünket: — És mit szól (vagy mit tesz), ha ilyen és ilyen konkrét esettel találja magát szemben? S így észrevétlenül vizsgáztatott bennünket a párt programjának és taktikájának egy és más legfontosabb kérdéseiből, s ugyanakkor kijavította az észlelt hibákat. Ilyenforrflán alig másfél—két óra alatt Iljics nem csupán teljesen észrevétlenül vett rá bennünket arra, hogy kitárjuk előtte legbensőbb titkainkat is, hanem még azt is elérte, hogy észrevétlenül „helyreigazítsa” egyi- kümk-másikunk gondolkodását egyik-másik kérdésben, mégpedig a lehető legtapintatosabban. S ez a jó szó, valamint az egész oktatás, amelyet ezen az esten kaptunk, nagyon nagy hasznunkra vélt mindnyájunknak. Megerősítette csekély erőnket a nem . könnyű pántmunkában hosszú évekre szólóan. Évek múlva Lenin közvetlen vezetése alatt dolgozhattam az Állami Tervbizottságban. Azok a követelmények, amelyeket Lenin támasztott az Állami Tervbizottsággal és ennek tagjaival szemben, nagyon komolyak voltak. De mi e követelményeket annál szívesebben teljesítettük, mert igén nagyra értékeltük azt a Moszkvában a Marxizmus—Leninismus Intézetben féltő gonddal őriznek mintegy 800 méter hosszúságú, 22 filmfelvételt, amely Lenint örökíti meg. A képen Lenin A felszabadult munka emlékműibe alapkövének lerakásánál Moszkvában, 1920. május l-én. hatalmas segítséget és erkölcsi támogatást, amelyre mindig bizton számíthattunk II- jdcs részéről, Iljics tudta méltányolni a munkát. De mindennél meghatóbb volt az emberekről való gondoskodása, amelyet Vlagyimir Iljics temérdek államíérfiúi munkája ellenére a legmándennapibb' dolgokban tanúsított. Az Állami Tervbizottsághoz intézett egyik levelében az én nevemet is említi, öttagú családom akkoriban egyetlen bábán húzódott meg. Nem tu-, dom, hogy szerzett erről tudomást Iljics. Annál nagyobb meglepetés volt számomra és annál mélyebben meghatott az a váratlan rendelkezése, hogy lakást adjanak nekem. Pedig ez csupán egy volt ama sok és megszokott eset közül, amikor ez a páratlan ember másokról gondoskodott. (Sztrumilin akadémikus: Ilyennek láttam Lenint c. írósáöóZJ « 1 „Ki miben tudós”: Szondy György (földrajz), Tóth István (történél em), Wéber Ferenc (fizika) Szüts György (biológia) EGY EGÉSZ ORSZÁG televízió nézői ismerték meg ezekben a hetekben a pécsi Nagy Lajos Gimnázium nevét Aki először nem fiigyeit fel rá, fel kellett, hagy figyeljen másodszor vagy harmadszor. — Diákjai ott voltak a „Ki miben tudós’’ döntőin: Szüts György, IV/a osztályos tanutó a biológia . negyeddöntőben, Tóth István a IV/b-ből a történelem nyolcasdöntőben, Wéber Ferenc, szintén a IV/'b-ből a fizika nyolcaddöntőben és a Iil/a osztályos Szondy György az ifjú földraj-tudósok legjobb jai között. Egyetlen másik iskola sem tudta ezt az eredményt felmutatni az ország iskolái közük Bizonyára mindenki előtt világos, hogy nem lehet itt véletlenről szó, de nem is fiatal sztárokat nevelnek a Nagy Lajosban. Csupán, az történt, hogy sok-sok munka, fáradság. erőfeszítés, sokasok apró siker, tehát egy kiválóan dolgozó közösség szívós, egyenletes munkája most egy kicsit látványosabb, szembetűnőbb módon ugrott ki. Meg arról is szó van, hogy mindeddig az erőknek ilyen országos szintű összemérésére nemigen volt le hetőség, s ha tudtuk is, hogy jó iskola ez a narvműltú, régi gimnázium, azért nem gondoltunk rá eléggé. Amit tehát a televíziós szereplés napfényre hozott, nem véletlen. Bizonyítja ezt, hogy a ,,Ki miben tudós” megyei elő döntőjén a történelemből induló 10 diák közül 7 nagylajo- sista volt, a biológiából induló 8 közül 5 került ki az iskolából. Egyik fiú a történelem és földrajz elődöntőből is csak 1—1 ponttal esett ki. De más vetélkedők eredményed is idekívánkoznak. Jól szerepeltek a Nagy Lajos tanulói az orosz szép kiejtési és társalgási versenyben. A Kulturális Szemle vers és prózamondási vetélkedőjén három arany, egy ezüst és egy bronz érmet szereztek. A kamaraegyüttes és két zongorista bronzérmet kapott Ez utóbbiak mind első és második osztályosok. Azután a Fejér Lipót matematikai versenyt. amelyet a Nagy Lajos Gimnázium kezdeményezett és szervezett, hat középiskola előtt nyerték meg. SOKÁIG lehetne még sorolni azokat a tényeket és eredményeket, amelyek elsősorban a sokoldalúságot bizonyítják. Köztudomású például, hogy , kitűnően működő önkép-' zőköre és szakkörei vannak! az iskolának. Ismert az is,; hogy nagyon sikeresen folyik; a politechnikai oktatás. A < Nagy Lajos diákjai a sportban sem maradnak le. { Ami azonban e sokoldalú-; ságon, e pezsgő moagalmi,! kulturális és sportéleten túl a-! legjelentősebb: a Nagy Lajos! Gimnáziumban atra töreksze- \ nek elsősorban, hogy a négy év; alatt minden diák a lehető leg i nagyobb tudást sajátítsa el.! Hogy aki itt megkapja érett-! ségi bizonyítványát, az bár- J hová is kerül, állja a sarat. Ha j egyetemre megy, komoly is- < meretalappal rendelkezik, ha! szakmunkásnak képzi ki ma- < gát, az itt megszerzett áltálé- nos műveltség birtokában vál- < jék jó szakmunkássá Vagyis minden sikeren. látványos eredményen, érmen és serlegen túl a legfontosabbnak j azért ebben az iskolában is a) tanulást tartják. Á tanítási óra < szent, s minden más csak az? után következhet. Vagy az) előtt: jellemző például, hogy S az énekkar tagjai egész évben, í a hosszú kemény tél alatt is, < szorgalmasan bejártak a reggel í hét órakor kezdődő próbákra.! Nemsokára pedig jubileum- i ra kerül sor a Nagy Lajos Gimnáziumban. Az idén 286 J éves az iskola, de már most hozzákezdtek a jubileum előkészítéséhez. Gyűjtik a fényképes dokumentumokat és egy éve megkezdték a volt Nagy Lajos diákok felkutatását, intenzívebb kapcsolatot teremtenek az „öreg diákokkal”. RÉGI ISKOLA, nagy a múlt ja — de még nagyabb jövő előtt áll. Sikereinek őszintén örülünk, hiszen a mi iskolánk, de azt hisszük, jogsai nevezhetjük ezenfelül az ország egyik legjobb középiskolájának is. Zenei ismeretterjesztés a moziban Három előadáson több mint ezer hallgató ; A Baranya megyei Moziüzemi Vállalat még a télen elhatározta, hogy zenés matinékat rendez a Kossuth moziban. A hat előadásra tervezett előadás-sorozatból eddig hármat láthatott a közönség. (Erkel, Anyegin, A sevillai borbély). Az első három előadáson több mimt ezren vettek részt. A bevezető előadások színvonala nemcsak ahhoz segíti a zenekedvelő közönséget, hogy így felkészülve a filmet is nagyobb élménnyel nézi, de ahhoz, hogy a film—zene— irodalmi ismereteit is bővítse. De hegy ezek a számok önmagukért beszélnék, annak legfényesebb bizonysága az, hogy a látogatók nagyobb része üzemi dolgozó volt. Ebben rejlik ennek a kezdeményezésnek az igazi népművelő értéke. Hogy ez a népművelő munka még szélesebb körben elterjedjen, ahhoz azonban a Moziüzemi Vállalatnak, — a lehetőségek határain belül — a közönség olyan rétege számára is lehetővé kellene tenni ezeken az elő adásokon való részvételt, akiknek ez az időpont nem felel meg. Gondolunk itt elsősorban a há- nasszonyok ezredre, akik vasárnap délelőtt a meleg családi együttlét egyik fontos tényezőjét készítik el: az ünnepi ebédet. Április 21-ón, vasárnap délelőtt 11 órakor Joseph Schmidt, a fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt világhírű énekes életét megelevenítő „Egy dal száll a világ körül” című nyugatnémet filmet vetítik. Előadó: Dobák Pál főiskolai tanársegéd. Az előadást délután 2 órakor megismétlik. Ha ez a kísérlet sikerrel jár, akkor a Kossuth-mozi a jövőben rendszeresíti a „Háziasszonyok matinéját”.
