Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
Í963. MÁRCIUS 3t. 3 NAPLÓ II közkegyelemben részesültek zöme már elhagyta a börtönt Hamarosan befejezik az amnesztia-rendelet végrehajtását A közelmúltban megjelent közkegyelmi rendelet nagy visszhangot váltott ki a lakosság körében. Általános vélemény, hogy erős és stzáiárd az az állam, amely ilyen nagy lelkű gesztusra határozza el magát. Mint ismert, a rendelet vegrehajíája közvetlenül már cius 22. után megkezdődött, s néhány napon belül befejeződik. A gyakorlati munka te A e-ó-térbe került, s erről a gyakorlati munkáról nyilatkoztak munkatársunknak az igazságügyi, rendőri, büntetés végrehajtási valamint tanácsi szervek vezetői és illetékesei. OR. LEGRADI GVUI,A ŐRNAGY: Osztatlan öröm a szabadulóknál — Nyomban a közkegyelmi rendelet megjelenése után fel olvastuk és ismertettük az elítéltekkel a rendelet teljes szövegét — mondotta dr. Lég- rádi Gyula őrnagy, a megyei börtön parancsnoka. — Az elítéltek lapja, a Heti Híradó rendkívüli kiadásban adott hírt a nagy eseményről Felhívtuk az elítéltek figyelmét, hogy. ha nem értik a rendelet egy-egy szakaszát, akkor megmagyarázzuk. Közöltük velük azt is, 'hogy egyéni kegyelemért folyamodhatnak az Elnöki Tanácshoz azok is, akikre bár az amnesztia- rendelet nem vonatkozik, mégis úgy vétók, hogy példás magatartásuk, jó munkájuk alapján számíthatnak a kegyelemre. Azóta már több ilyen kérvényt benyújtottak hozzánk. Általában: a rendelet pozitív hatást váltóét ki. A közkegyelemben részesűltefenél osztatlan volt az öröm, bár a legtöbbnél betevegyüSt egy kis szorongás is. Volt, aki szégyellt visszamenni a falujába, mások meg amiatt aggódtak, hogy bizalmatlanul fogadjja éket a táx-sadalom, s ez megnehezíti beüHeszkedésükiet az életbe. Reméljük, nem így lesz, s a szabadulok támogatásban fognak részesülni. A rendelet végrehajtását nyomban megkezdtük. Már március 23-án szabadon engedtük azokat, akiket kisebb vétségek miatt néhány napi elzárásra ítélteit. Március 25- én, 26-án és 27-én újabb csoportokat bocsátottunk szabadon. s ezzel az amnesztiában részesülők 90 százaléka már elhagyta a börtön épületét A szabadulok tiszta és rendes ruhában távoztak tőlünk, edláttuk' őket egy napi élelemmel, a távolabb lakókat gépkocsival szállítottuk az állomásra és megváltottuk vasúti jegyüket is. A rendelet pozitív fogadtatásából, meg az elítéltekkel vadó beszélgetésekből ítélve optimisták lehetünk. Úgy vélem, hogy a szabadulok túlnyomó többsége meg fogja állni a helyét, nem lesz visz- szaeső, s nem kerül újra a börtönbe. Nem győzöm azonban eleget hangsúlyozni, hogy mindehhez a társadalom segítségére is szükség van. DR. DELI ISTVÁN: Április 3-ig elbíráljuk az ügyeket Dr. Deli István, a megyei bíróság elnöke közölte, hogy a megyei és járásbíróságokon teljes lendülettel folyik • az amnesztia-rendelet végrehajtásává! kapcsolatos munka, Dr. Jóasa Aurélt, a megyei bíróság bíróját a megyei börtönbe irányították, hogy a rendelet alapján döntsön a szabadon bocsátás kérdésében. A megyei bíróságon hat, a járásbíróságon mintegy tizenkét bíró hozzáfogott a büntetőügyek átvizsgálásához. Mint ismert, ugyanis, az_ amnesztia főként azokat a büntetőügyeket érinti, ahol a 'kiszabott vagy várható büntetés időtar tanra nem haladja meg az egy évet. Ezekben az ügyekben a bíróság a közkegyelmi rendelet értelmében nem hadit eljárást, illetve a folyamatban lévő éljárást megszünteti. A bírói vizsgálatok tehát arra szolgálnak, hogy ezeket az ügyeiket kiválaszthassák a többi közül. Amint a megyed bíróság elnöke közölte, már számos büntetőügyben megszüntették az eljárást Április 3-ig bezáróan minden ügyet átvizsgálnak, s az érdekéit személyeket írásban értesítik arról hogy amnesztiában részesültek. Dr. Bogdán Ekéi, a pécsi járásbíróság bírája már több büntetőügyben megszüntette az eljárást Mint elmondotta, ez igen erős érzelmi hatást váltott ki az érdekéiteknél. Egy 21 éves fiatalember, és egy 17 éves fiú, akik kisebb vétségek miatt kerültek a bíróság elé, sírtak, amikor kihirdették ellőttük az amnesztiát. Egy 35 éves asszony, aki 1 évi szabadságvesztést kapott sikkasztásért, sírva és nevetve vette tudomásul, hogy a közkegyelmi rendedet értelmében mentesítik a végrehajtás alól, s hazamehet két gyermekéhez. KORMÁNY JÓZSEF ŐRNAGY: A rendőrség is segít az elhelyezkedésben A köekegyetai rendedet végrehajtásával kapcsolatban a rendőrség is megteszi a kötelességét — mondotta Kormány Jóiaseá őrnagy elvtárs, a megyei rendőrfőkapitányság vezetőhelyettese. — Átvizsgáljuk az iratokat, megszüntetjük a nyomozást azokban az ügyekben, amelyekben nem visszaesőről van szó, s amelyekre a bíróság előreláthatóan nem szabna ki egy évnél hosszabb büntetést. Megtagadjuk azoknál a feljelentéseknél a nyomozást, arhe lyekmél az amnesztia előtt elkövetett és. amnesztia alá eső cselekményekről van szó. Április 3-ig a rendőrség is végezni fog a munkával. Természetesen, lesznek olyan ügyek is, amit csak később tudunk elbírálni. Ilyenek például azok, ahol a tettes személye ismeretlen. Nyilván, hogy az ilyen esetekben csak akkor dönthetünk, ha a tettes kilétét és eLőédetét ismerjük. Végül megszüntetjük azokat a szabálysértési eljárásokat is, amelyekben 1963. március I. előtt élkövetett szabálysértésekkel találkozunk. A szabálysértőket erről írásban fogjuk értesíteni. Valamennyi böntönből szabadult jelentkezik a rendőrségnél a személyi igazolvány elkészítése és érvényesítése ügyében. Az amnesztia-rendelet első kiszaibadultjad már március 26-án, illetve 27-én jártak az egyik járási, illetve pécsi rendőrkapitányságon. Ilyenkor a szabadiatokat mindig megkérdezzük, hogy igényt tartanak-e a rendőrség segítségére. A rendőrség ugyanis a tanáccsal és a többi illetékes szervvel karöltve vállalta, hogy a tegnapi elítélteket utógondozásban részesíti. Az utógondozás leglényegesebb eleme az, hogy munkához kell juttatni a szabadulóka t. A Pécsi Köztisztasági Vállalat, a Pannónia Sörgyár és több vállalat a korábbiakban is sokat tett a börtönből szabadultak elhelyezése érdekében. Reméljük, hogy a fenti vállalatok és velük együtt a többi vállalat a jövőben sem fog ettől elzárkózni. Az állami gazdaságok nagyon sokat tehetnek azért, hogy ezek az emberek dolgozhassanak. A börtönből szabadultaknál valószínű fellép olyan igény, hegy mindenki a képzettségének, illetve rátermettségének megfelelő állásban kíván elhelyezkedni. Ez azonban korántsem sikerülhet mindenkinek, hiszen ezeket az állásokat időközben betöltötték, ami érthető is. Mindehhez időre van szükség, ezért aligha lenne célszerű, hogy hosz- szú heteket a megfélelő beosztás után szaladgálva töltsenek eb A legokosabb lenne átmeneti megoldásként a tetéző munkaalkalmakat megragadni. Az érvényesülésnek r.áluk sincs akadálya, később bebizonyíthatják a rátermettségüket VÁROSI TANÄCS: Segélyben részesülnek a rászorulók A vámosi tanács munkaügyi osztályán közöltek, hogy a börtönből szabadultak között minden arra rászorulót megfelelő segélyben fognak részesíteni A tanácsnak megfelelő pénzösszeg áll a rendelkezésére, egy-egy segély összege általában néhány száz forint, Indulásihoz nagyon jó. Munkaalkalomban nem lesz hiány. A Baranya megyei Építőipari VáHaláiteak jelenleg több száz segédmunkásra és kubikosra van szüksége Remélhető, a többi vállalatok is segítenek, hiszen kormányrendeletet hoztak arról, hogy a börtönből szabadultakat támogatni keli az elhelyezkedésben. Miként a városi tanácson. a pécsi járási tanácson is megjelent az első börtönből szabadult személy. Az utóbbi helyen ebédet biztosítottak számár», pénzsegélyben részesítettek, hogy a falujába utazhasson. Az érem mindkét oldala Angol szakszervezeti vezetők érkeztek hazánkba George Elrván, az angol filmes és televíziós szakszervezet főtitkára és Ted Anstey, az Angol Zeneművészeti Szak- szervezet főtitkár-helyettese a Művészeti Szakszervezetek| Szövetsége meghívására két- I hetes tanulmányútra hazánk- S ba érkezett Az angol szak- szervezeti vezetők a magyar! kulturális életet és a művész I szakszervezeti mozgalom mun j káját tanulmányozzák. ELÉG GYAKRAN HALLANI értekezleteken, megbeszéléseken olyasmit, mint amiről alább szólná akarok, de talán olyan világosam sehol sem fejeződött ki a kószálás mögötti képlet, mint a múlt héten egy tanácskozásom, amelyen részt vettem. Felszólalt a többi között egy hozzáértő ember, elsorolt néhány, a tárgykörbe vágó nagyon szép eredményt, majd egyszerre hangot váltott, s így folytatta: „Őszintén szólva, élvtársak, azt is meg kell mondani, hogy...” Hogy-hogy? — ötlött fel ben nem a kérdés. Amit ódáig man dott, az talán nem volt őszinte? Ami eddig elhangzott, azt talán nem kell megmondani? Tudni illik ezután a szónokáas fordulat után — gondolom, az olvasók már úgyis tudják •— sorakoztak a 'hibák, következtek a bírálatok le- és felfelé. Úgy tehát: az eredmények ép- pencsak vannak, vagyogatnak, azokra kér szót vesztegetni, sok beszédnek sok az alja, s különben is mostanság az számít legénynek, aki jó vastagon odamondogat le- és felfelé. Amúgy semmi teifoigásóimd- való nem volt a hibagyűjte- ményíben és a kritikákban. Ha demagóg lett volna, másról' voJ na szó, mint ami gondolatot ébresztett bennem. Éppenlhogy nagyon tárgyszerű, okos bírálatokat osztogatott az élvtárs. Sőt, még saját hibájáról is ejtett szót. Forrna szerint minden rendjén való volt. De csakugyan rendjén való- e, ha valami olyan arányosságot szabunk magunk elé, hogy az eredményeket csak megemlítjük, tőmondatokban felsorol juk, de amit részletezni IkeffiL az mindig csak a hóiba, a nehéz ség, a fogyatékosság? Azt hiszem, ez így nem helyes. Nem helyes voltaképpen azért sem, mert az eredmények és a hibáik általában nem választhatók el egymástól, mint fény és árny tartoznak együvé. Ha nem részletezem, miképpen értük el az eredményeket, kevés tanulságot tudok levonni arra vonatkozóan, hogyan gya- rapíthaitnámlk őket. éppen a hí bák leküzdése tévén. Továbbá: ha megféJedikezem, hogy az eredmények jórésze a nehézségek leküzdésével jött létre, s nem tanulmányozom eléggé en nék mikéntjét, megfosztom ma gamat az okulástól. Es még tovább folytatva a gondoiatmene tet, nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről, akiknek munkája és tudása kivívta a sikereket, s akik nélkül nem küzdhetnők le a nehézségeket De miféle arányosság lenne is csak korholni őket, soha sem buzdítani, dicsérni? A képlet így, ésszerű és matematikai okokkal alátámasztva, nyilvánvalóan torz. De gyanítom, nem is az ésszerűség és az aritmetika alakította ki az ilyen „őszintén szólva” okoskodást, hanem talán öntudatlan — vagy nagyon is tudatos — politikai megfontolás. Mindenki -'tudja, hogy a személyi kultusz évedben sok volt az üres szólam, a dicsekvés, a fen héjázás, a hencegés. Ami azt illeti, bírálat is jócskán volt, ha bírálatnak lehet nevezni, hogy némely saját hibánkról nem szóltunk, másikakról pedig úgy, hogy az ellenség művének tüntettük fel. Magyarán mondva jócskán megsértettük elsősorban a politika, de ugyan így az ésszerűség és a matematika szabályait. És arra is emlékszünk, hogy úgy 1953—54 tájt, azután pedig 1956 tavaszán, nyarán és őszén a népi demokratikus rend ellenségei, ellenfelei, valamint sok jószándékú, de az esemény zuhatagtől főbekólintote ember a másik végletbe esett. Ilyen vagy olyan indulatból ők csak a hibákat hánytorgatták, ered menyekről sosem beszéltek, jórészt el sem ismertek ilyeneket, és semmilyen nehézségért, bajért sem okolták az ellenséget, hanem mindénért kizárólag a rendszert. Olajjal szándékoztak tüzet oltani, már aki egyáltalán oltani igyekezett. EBBEN AZ IDŐBEN tették meg az őszinteség egyetlen ismérvévé a hibáikon való örökös rágódástt. A hordószóndklat tói [kezdve az úgynevezett irodalomig csak úgy áradt az ilyenfajta „őszinteség”. Ha a korábbi súlyos hibákat, köztük az eredmények mértéktelen fel nagyítását és a hibák effihaílllga- tását lakkozásnak nevezték, ak kor abban az időben valahogy úgy fogták fel, hogy minden lakkozott, ami fénylik. Pedig n em .minden lakk, ami fénylik! Pártunk pdMitikájénak egyik fö jellemvonása — s ezt az orcÁ portás nini Jónéhány percig tart, amíg az autóbusz a Széchenyi térről a városi kórházig, Pécsbánya- telepre ér. Az idő azonban hamar eltelik, az utasok a megújhodó természetet figyelik. Frissül a természet a kórház környékén is. A betegek várják és élvezik a meleget, a napfényt. A kis portásfülkében is érezhető már a tavasz: csak ritkán kell a tűzre tenni, akkor is keveset. Az épület egyik oldalát teljesen éri a tap, s felmelegíti azt. A berendezés: egy vaságy, mosdó, éjjeliszekrényke, kályha, két asztal és két szék. Az egyiken Vajda Gézáné ül, s szinte másodpercenként kapcsolja a várost, a bányatelepeket, összeköttetést teremt a szobák és műtők között, esetleg Pécs és valamelyik város, vagy község között. Rendkívül büszke kis birodalmára, a 25 mellékes, két városi vonalas, egy üzemi vonalas telefonközpontra, amit két évvel ezelőtt szerettek be. Az állandó zakatolás, sercegés már nem zavarja. Megszokta. >— Igen, Bató Pétemé értesíti hozzátartozóit, hogy ma nem tud hazamenni, ne várják. Igen, azonnal hívom! — veszi az üzenetet Vajdáné. Az úton már messziről látszik a mentő. Egy bokarándulást szenvedett beteget hozott a sebészeti ambulanciára. Alig egy fél óra múlva ugyanez a mentő lábtöréses pacienst száTHt ti kórházba. Ezután fél óra csend, azaz nyugalom következik. Csak taxik jönnek, dudálnak, a felgyógyultakat viszik haza vagy az állomásra. — Tessék mondani, mennyi az idő? — kérdi az ablakon át egy férfi a portásnőtől. Igen, ez is a munkakörhöz tartozik, meg az is, hogy az idegenek után gyakran kell szaladni, mert csak mennek-mennek, nem nézik a kiírást, az útmutatót. Ismét mentő fehérük az úton Egy epegörcsöktől szenvedő asszonyt hoz, agtán egy gipsz levételre váró beteget. Nagy a forgalom, de kora reggel még nagyobb volt. Hétfőn és csütörtökön ez a kórház az ins- pekciós. Nagy a forgalom a belgyógyászaton, dr. Schwartz János igazgató főorvosnál is. Panaszkodik a főorvos, hogy a sebé-' szét 70, a belgyógyászat 60 és a j nőgyógyászat 20 ágya édeske- j vés. •— Egy-egy ügyeleti napra 20 ágyat kell kiürítenem a' frissen érkező betegeknek — mondja. — Képzelheti, micsoda munkánk, mennyi gondunk lehet, hogy kit hova helyezzünk, ha még nem épült fel eléggé, hogy helyét átadhassa a még betegebbnek. E nagy feladatok és sok munka miatt nem is gondolhatnak arra a városi kórház orvosai, hogy a betegségeket megelőző tevékenységet fejtsenek ki. Pedig nagyon szeretnének ezzel foglalkozni, kicsit vizsgálgatni, próbálgatni a gyógymódokat, kezeléseket. — ígéretet már kaptunk - mondja az igazgató főorvos, j Ezzel azonban még nem lehetnek elégedettek. Cseng a telefon. A mentő Harkányból * hozott egy idős férfit, a reumakórházból a belgyógyászatra. Ötven perc alatt tette meg az utat 467-es autó, Renkó Béla gépkocsivezetővel. Már harmadszor jött ma ide, de úgy számít, hogy délután, ha a sebészet is inspekciós lesz, több helyre hívják. ■.— Mert kisebb-nagyobb baleset, gondatlanságból keletkezett baj mindig akad Pécsett és a környékén — mondja. Vajda Gézáné Kalocsát kapcsolja, majd pedig a Béta-aknát a belgyógyászatra és a gondnokságra. Szitás János gondnok percek alatt elintéz mindent. Könnyen végzi feladatát. Negyven éve volt szerdán, hogy ebben a kórházban dolgozik, s augusztusban lesz ötven éve, hogy dolgozni kezdett. Dél van. A harangszó éppen hogy csak felhallatszik a városból. Még húsz órát lesz szolgálatban a portás, utána egy napig pihen. Reggelig azonban még sokmínden történhet, s neki állandóan készenlétben kell lennie, hiszen a gyors telefonálással életeket lehet megmenteni, A nap most a kisablakon tűz be. Erős, szinte éget. Jó lenne néhány percre ledőlni az ágyra. De nem szabad, a szolgálat kötelez. B. S. szag egész lakossága nagyra értékek —, hogy roppant mérték tartó, minden célkitűzése reális és megalapozott Következésképpen, mert mindenki számára érthető, végrehajtása okvetlenül eredményes. Okvetlenül de nem a sors kegyéből, hanem az erők megfeszítéséből, S azt látjuk, hogy miközben olyan nagy történelmi művet hajtunk végre, mint a falu szocialista átalakítása, az ipar nagyarányú műszaki fejlesztése — hogy csak a két legfontosabbat említsem —, sorra-rendne meg valósulnak a tervek. Az a nyelv, amelyen a párt a tömegeikkel besziéi, ugyanennek a pedált ikának megnyilvánulása: józan, közvetlen és mérlegelő. Nem Ids része van ennek a népi nemzeti egység erősödésében. Azért említettem meg mindezt, hogy a hangsúlyt a mértéktartó szóra helyezzem. Mértéket tartani, vagyis valóban őszintének lenni, valóban helyesen felmérni örömöket és gondokat, vagyis valóban őszin tén szólná a néphez. Valamint a pedagógiában rossz módszer csak dicsérni, sohasem bírálni, és amint ennek az ellenkezője is rossz pedagógia, ugyanígy a politikában is A párt- és az áEanrwezetós ezért szakított mindenféle véglettel és szélsőséggel, ezért kerüli a lakkozást és a (kerteJést. S ezért van hitele, ezért mozgósít és ezért népszerű. Felnőtt emberekkel felnőtt módján kell beszélni; a felnőtt emberek a tör ténelem alkotói. Mindenféle más szemlélet túlzásokhoz, a tömegek gondolataival és érzéseivel való spekulációhoz vezet Csák utalásképpen említem azt a nagyon tanulságos ideológiai vitát, amely a Szovjetunióban a közelmúltban lefolyt, s amelynek anyagából a magyar sajtó is bő kivonatban ismertette Hruscsov és Ejicsov elv- táns beszédét Habár természet szerűen a művészet képviselőivel lefolytatott beszélgetés és vita nem minden vonatkozása tartozik bélié közvetlenül te cikk tartalmába, hadd említsem meg mégis, hogy az egy i k fő követélmény ezen az ankétem az volt, hogy az irodalom és a művészet ábrázolja mélyebben, tényleges konfliktusai bán gazdagabban, egyszóval hí vebben az élet valóságét. Köztudomású, hogy a Szovjetunióban minden vonatkozásban eredményesen leküzdötték a személyi kultusz okozta torzításokat, s ha most ezt a követélményt állították fel, amelyre fentebb utaltunk, nyilvánvaló, miről van szó. Ezt egyébként maguk a beszédek sem rejtették véka alá. Igenis, szó van bizonyos arányokról is, megint csak nem matematikai, hanem politikai, ha úgy tet- ' szik: művészetpolitikaii arányokról, egyszerűen arról, hogy az embereik igazat várnak, őszinteséget várnáik politikustól, alkotó művésztől egyaránt. IGAZAT, ŐSZINTESÉGET, valósághű beszédet mindenki- tói. Azt jelenlti-e tán mindez, hogy holmi rosszemlékű hurráoptimizmust hiányolunk? Nem, ezt csak belemagyarázni lehet; De optimizmust igen. Mértéktartó, hű optimizmust, amelyet reális eredmények sugallnak, s amely nélkül legyőzni a nehézségeket sem lehet. Végtére is miféle Behézségeink vannak? Olyanok, amelyeket igenis le tudunk küzdeni, a világ- poliitikábain azért, mert a szocializmus és a béke világrend szere az erősebb; bélpolitikáink ban és gazdaságunkban pedig azért, mert valamennyi célunk nagyszabású és bátor. Lehetne kevesebb nehézségünk a feladatokban, ha beémők azokkal a bajokkal, amelyekkel a jelen ben küszködünk. De mi túl akarunk lépni rajtuk, erre meg van minden lehetőség, a tárgy: és politikai lehetőség. Csak a? kell, hogy félretéve a hurráoptimizmust és az élfásuít beletörődést, mélyrehatóan elemez zük eredményeinket, azok elérésének módszereit, s tárgyila gosam felvázolva feladatainkat és gondjainkat, a győzelem b’ztos tudatában vágtunk neki a továbbiaknak. Őszintén szólva csak ezt akár fcam mondani V. K, i I
