Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

**6S. MÁRCIUS 3*. 3 ERKÖLCSÖS SZERELEM Anouilh színművének ősbemutatója a Nemzeti Színházban Bánffy György és Ambrus Edit (Julien és Colombe) Ennek az évadnak második * ősbemutatója Anouilh: Erköl- I esős szerelem című színműve. 1 Önként adódik a kérdés: miért éppen ezt a darabot válasz­totta ki a színház a lehetősé­gek szinte végtelen skálájá­ból. A választást egyfelől nyil­vánvalóan meg lehet indok öl­ni azzal, hogy Jean Anouilh rendkívül termékeny hatal­mas sikerű színpadi szerző Nevét világszerte ismerik, játsszák darabjait, ezzel szem­ben nálunk még viszonylag el­hanyagolt. Másfelől azonban ennek a darabnak a bemuta­tásán is érezhető a színház­nak az a törekvése, hogy meg­nyerje a közönség nagyobb tö­megeit, hogy egészen változa­tos összetételű közönségnek is egyformán jó szórakozást nyújtson. Ez a darab ugyanis, természeténél fogva, feltétle­nül alkalmas arra, hogy kö­zönségsikert arasson. A csak szórakozást kívánóknak éppen úgy adjon valamit, mint azok­nak, akik tartalmat, gondola­tot, elmélyültebb művészi pro­dukciót várnak egy színházi estétől. Mindezzel tehát sem egyér­telműen elmarasztalni, sem egyértelműen dicsérni nem le­het színházunk legutóbbi vál­lalkozását. El kell fogadnunk azt — az idei évad műsorpoli­tikájába jól beilleszkedő vá­lasztást éppúgy, mint magát az előadást, amely színvonalban, felfogásban, megoldásaiban híven alkalmazkodik a darab­hoz. Az Erkölcsös szerelem végig megcsillogtatja szerzőjének azokat az erényeit, amelyek­nek hírnevét és sikereit kö­szönheti. Fölényes színpadi tu­dását, kiváló figura-teremtő készségét, kimeríthetetlennek látszó szellemességét, kritikus- gunyoros hajlamát, amelynek termése a csipkefinomságű csúfolódásoktól egészen a sér­tő, erős gúnyig terjed. Az Er­kölcsös szerelem az a fajta polgári dráma, amely könnyen emészthető, mert nem tartal­maz igazán mérgező anyago­kat, még a polgár gyomra szá­mára sem. Egy okos, szellemes. jószemü polgár körülnéz a vi­lágban, amelyben él, s a ren­geteg fonákság közül kiemel egyet, amelyet aztán bravúro­san gördülő színpadi játékká kerekít — valahogy így foglal­hatnánk össze az ilyen színmű­vek keletkezését. Hatását pe­dig: Dehányan el töprengenek a benne föllelt valóságmagon, nevetni azonban mindenki egy formán nevet. Pedig valahol a mélyben ott lappang egy súlyosabb és erő­sebb bírálat lehetősége, amely lefagyaszthatná a nevetést sok arcról. A darab ugyanis egy félresikerült házasság történe­tét mondja el, bebizonyítva, hogy a polgári társadalomban azoknak lesz igazuk, akik fél­redobva a magasabb szellemi és erkölcsi igényeket, a köny- nyű életet választják. A házas­pár körül egy hazug és kegyet­len világ éli mindennapos éle­tét, egy világ, amelyben min­den dolog alfája és ómegája a pénz, s ahol pókhálószálakon függ minden, ami nemes és emberi. De ennek a csak lehetőségé­ben meglévő bírálatnak az élét eleve letompítja egy sor körül­mény. Például az, hogy a cse­lekmény a színház világában játszódik, ahol élesebbek ugyan a kontúrok, de mindent sokkal könnyebb megmagya­rázni. Hiszen a füttert is ezüs­tös ragyogásba vonja a reflek­torok fénye, s az ' emberek itt estéről estére „hivatalosan” is játszanak, mást mondanak, mint amit éreznek, féligmed- dig kibújnak a bőrükből — mindez azt az illúziót keltheti, hogy odakint, a „másik” vi­lágban mégsem egészen így vannak a dolgok. De leginkább talán az áll a darab mélyebb és teljesebb mondanivalójának útjába, hogy Anouilh nem ta­lált hőst, akivel elmondathatta volna a kritika élesebb sza­vait, s aki igazán megnyerhet­te volna a közönség szívét. Pe­dig, miután a darab nem szatí­rának készült, s helyenként igényt tart a közönség együtt­érzésére, állásfoglalására. A jó és a rossz erők drámai össze­csapásaikor, erre nagy szükség lett volna. Végül is: a bírálat csipkelődéssé aprózódik ebben a darabban, bár meg kell hagy­ni, jórészt igen szellemes, csí­pős, elevenbevágó csipkelő­déssé. Dohai Vilmos, az előadás rendezője, jól kihasználta a számára adódó lehetőségeket. Nyilvánvalóan nem az volt a feladata, hogy minél ismerő­sebbéj aktuálisabbá tegye a darab mondanivalóját, hiszen az o r»i közönségünk elé kerül Ehelyett szórakoztatnia kellett és tanulságot adni. Ami rész­ben azt igényelte, hogy pergő, gyorsiramú, sziporkázó elő­adást teremtsen, részben azt, hogy bátrabban kihozza a da­rab kritikai csomópontjait. Ez sikerült is. Az előadás hangu­latában eluralkodott valami enyhe öngúny is. A nevetésbe kesernyés íz keveredik, a hu­morba drámai vibrálások, a drámaibb jelenetekbe valami csufondáros fölény. Ilyesmi ez: ne vegyünk ám komolyan semmit, de azért ne felejtsük el, hogy ezek a bohóc-figurák birtokolják a színházat és a pénzt, ők vásárolhatják meg a mogyorószín kompiét, amelyen elbukhat a szegény lányok er­kölcse ... Ez a modern, kelle­mes játékstílus szinte sértet­lenül végigvonul az előadáson s egységessé teszi az önálló színészi alakításokat Bánfiy Györgynek jutott a legnehezebb szerep: Juliené, azé a hősé, aki egymagában képviseli a nemes, emberi esz­ményeket ebben a hazug, er­kölcstelen világban. De, mint említettük, a szerző nem for­mált alakjából igaza hőst, a né­ző, bárhogy is sajnálja, nem adhat neki teljes mértékben igazat. Juüen valóban neme­sebb, tisztább, mint a többiek, csalódása valóban dráma, de egyedül csak az ő drámája, amelyet, a néző nem tehet a magáévá. S ez nemcsak azért van, mert alakját elnyomja az őt körülvevő, csak nevetségre és gúnyra rászolgáló emberek sokasága, mert drámai ellen­felei nem igazi ellenfelek — hanem sokkal inkább azért, mert á maga Is valami idejét múlt, erőtlen, túlmerev, élet- képtelen morált képvisel, amely nem tud megbirkózni a felhőtlen, könnyű élet híveinek erkölcsével. Julién nem tud mit szembeszegezni a rázúduló élvekkel és csalódásokkal, megérteni próbálja hát csak azokat, de erre sem képes, s akik alapjában igazat adtak neki, végül kicsit kinevetik naivitását, megcsontosodott el­veit, értetlenségét. Juüen nem együttérzést kap, csak jóaka­ratot, nem odaadást, csak saj­nálatot. Mindezt Bánffy György kiválóan oldja meg. merev, nehézkes „medve”, amikor kell, fölényes, jogos felháborodástól lobogó, fele- lösségrevonó, egész környezete fölé emelkedő, amikor arra van szükség. Tétovasága, sze­relmének és erkölcsi felfogásá­nak belső küzdelme, a félté­keny, tehetetlen férj kínos helyzetében is megmaradó méltósága (mert ezt nem lehet I tőle elvitatni), vagyis az utolsó jelenetekben nyújtott alakítása különösképpen sikerült. Takács Margitnak jutott a színésznő-anya hálás szerepe Ö, aki „művészkirálynőnek” hivatja magát, akiért fiatal éveiben öngyilkosok lettek a férfiak, aki tulajdonosa is a színháznak és uralkodó szí­nésznője is, aki olyan fukar, hogy kimustrált ajándék-virá­gait küldeti el az előtte hódoló intézményeknek, aki hiú és szeszélyes, dacol az öregség­gel, de egyetlen anyai szót nem képes odavetni összetört fiá­nak — ö a darab egyik legre- mekebbül megformált figurája. Takács Margit vérbő humor­ral, igazi jellemformáló kész­séggel oldja meg feladatát. Ambrus Edit játssza az ifjú ■ feleséget. Neki azt kell bernit- j tatnia rövid négy felvonáson keresztül, hogy hogyan válik a hűséges kis feleségből, az igénytelen és kedves virág- | áruslánybóL színésznő, dáma. nő voltát ügyesen kiaknáz' önálló teremtés. Minden har­sány eszközt nélkülöző, egyen­letes alakításával sikerül is elénk varázsolni a kis Colom­be átváltozását, azaz igazi egyéniségének kibontakozását Akikről még feltétlenül jót kell mondanunk: Hegyi Péter, a „költőkirály”, Faludi László, a direktor. Galambos György, Du Bartas, a hősszerelmes sze­repében. Ök hárman, no és Bázsa Éva, mint öltöztetőnő, nagy kedvvel komédiáznak, sok felejthetetlenül kellemes percet szereznek a nézőnek. Karikás Péter olyan a színpa­don, amilyen Armand figurá­ja: kicsit szétfolyó, könnyelmű, elvek és eszmények nélküli ember, aki azonban kedves, elbájoló csirkefogó akit nem is kell komolyan venni. Magába­szállásának pillanatai kevésbé sikerültek, de ez nem az ő hi­bája. Paál László kapott még a darabban érdekes szerepet: ő a „művészkirálynő” titkára, La Surette, féreg-ember, név­telen levelek írója, mások ba­jának lelkes figyelője, hétrét- gömyedő, s csak az ajtó mö­gött gyűlölködő alak, akit Ju­lién is megvet, de a sikeres emberek társasága is csak meg-megrúg. Ezzel szemben La Surette gyűlölettől fröcs­kölő szavai a darab egy sor lényeges igazságát mondják el, vagyis lényeges figura ő, kü­lönösen Paál László pernek megformálásában. Egészében jó előadást pro­dukált a Pécsi Nemzeti Szín­ház együttese, amikor bemu­tatta ezt a sok értékkel rendel­kező darabot, amelynek egyik fő erényében, sziporkázó, jel­legzetes, erőteljes nyelvezeté­ben Bajomi Lázár Endre for­dításának segítségével gyönyör ködhettünk. KAt&.’mA ERZSÉBET Tavaszra készülnek a pécsi turistahelyek Uj köntösben a turistaház étterme — Zenekar lesz Istenkúton Az előkészítés ideje van most a tavaszi-nyári pihenő- és üdülőhelyeken, így a pécsi és Pécs környéki túristaházak- ban is. Telefonon hívtuk fel az üzletvezetőket, hogy mond­ják el, milyen újdonságokkal szolgálnak majd ebben az év­ben a szórakozni vágyó ven­dégeknek. * — Halló, Dömörkapu? — Igen, itt Szűcs Géza üz­letvezető. — Milyen maguknál mos: í forgatom? — Átfestették a szobákat, a raktárt és a konyhát, 25 ezer forintért. Nagyon jól néz ki minden, hangulatos lett « nagyterem is. Szombat, vasár­nap estémként 80—100 fiatal is eljár ide, mivel ekkor zene is van, s tudnak táncolni. — Hét közben kik látogat­ják meg a turistaszállót? — Futó vendégek, sörözők borozók. Ezen a héten 24 szálló vendégünk van, köztük 15, a Közgazdasági Egyetem hali gatója, négyen pedig a fővá­rosból jöttek, panziósok. Vár­juk a jó Időt, mert a panzió­sok csak akkor jönnek. V Fehérk útról Lakati József gondnok jelenik ezett: — Ha erre járna és benéz­ne, nem ismerne rá a tavaly renovált épületre. A múlt hé­ten készültek el a garancia- üs festéssel, s most öt szín­ben pompáznak a falak. így az ebédlőben már tavasz van, legalábbis az üde színeket te kiütve. — Hallottuk, új berendezést is kapnak? — Igen, elsején hozzák, Ki­Tegnap délután a Nádor Szálló éttermében rendezett ünnepségen taták át az Állami. Biztosító Baranya tnegyei Igazgatóságának az 1962. második télévi eredményei elismeréséért és a pártkongresszus tiszteletére indított eredményes munkaverseny jutalmául a szál(szer­vezetek pénzintézeti titkársága és az Állami Biztosító főigazgatósá­gának közös serlegét. Az Állami Biztosító vezérigazgatója, Fehér Sándor elvtárs ünnepi beszéde után átadta a serleget és a díszok­levelet Mészáros Antal elvtársnak, a Baranya megyei Igazgatóság ve­zetőjének. vámosiak vagyunk, mily erek lesznek, reméljük, megnyerik a vendégek ízlését és tetszé­sét. — Mikor étkeznek az első fecskék, illetve az első vendé gek? — Április u-án. Ettől s naptól kezdve állandóan fog­lalt lesz minden szobán!:, mind a 40 helyre jelentkeztek mér a beutaltak. — Forgalmi tervük? — Az első évhez hasonlóan ei szeretnénk érni az évi 500 ezer forintos bevételt. Tavaly 420 ezer forint forgalmat bo- nyoütottunk to. Az eddigiek azt mutatják, hogy a meleg beálltával rohamosan nő a lá­togatók száma. így is naponta 50—60 ember keresi fel ebéd­lőnket. * Az istemkuti turistaházró1 dr. Manzini Tibomé tájékoz­tatott bennünket: — Mi is csinosodva. meg­szépülve várjuk a tavaszi es a vendégeket. Felújítjuk a székeket, s bevezetjük a vizet és az oly régen óhajtott vil­lanyt. — Úgy tudjuk, hogy ismét kapnak zenekart. — Jól hallották. Tavalv szeptemberig ugyanis zenei szórakozóhely voltunk, s alig győztük a sok vendéget ki­szolgálni, de azóta harmadára csökkent a forgalom. Tavalyi tervünket 450 ezer forintra teljesítettük, ha meg lesz a ze­nekar, úgy számítjuk, hogy még ennél is nagyobb forgal­mat bonyolítunk le. — Mikor járnak többen az átlagosnál a turistaházba? — Mint mindenütt, itt s hétvégén térnek be sokan. Még a fiatalok közül is jómé- hányam ellátogatnak hozzánk, mivel 6 kilométeres körzet­ben nincs sehol szórakozóhely és türelmesen várják, hogy megérkezzenek a zenésze« Azt az ígéretet kaptuk, hogy április 4-én a zenekar kö­szönti a felszabadulás évfor­dulóját. s attól kezdve állhat a bál, támcoihaifcnak a fiata­tok, vagy az idősebbek. Tjatai'úzái miatt záwa Változnak az idők és változnak a boltok ajtóira akasztott cédu Iák is. Régeb'ben azért mérgelődtek az embe­rek, hogy lépten-nyo- mon zárva találták a boltot vagy a vendég­lőt, mert leltároztak. Ma más a helyzet, nem leltároznak any- nyit az üzletiekben, aminek eredmény^ csak egy lehet; a ve­vők rendelkezésére áll az üzleti appará­tus minden lehetősé­gével. Igen ám, de hol maradnak akkor a „hagyományok”? A lezárt üzletek, a ki- alkasztott cédulák? Sétáljunk végig a városon és azonnal tapasztalni fogjuk, hogy nincs különö­sebb probléma, a fű- szerboltok, a ruházati boltok és a vendéglők nem sértik meg, ha­nem híven ápolják a megszokott hagyomá­nyokat: kint vannak a céduláik, zárva van­nak az ajtók. „Tataro zás miatt zárva!” „Festés miatt zárva!” „Átalakítás miatt zár­va!” és így tovább, ol vashatjuk a szöveget. — Mikor nyílik már meg? — méltat­lankodik Jsét asszony a villanyrendőrrel szembeni fűsaerbótt előtt. — Már megint át­alakítják? Tavaly is átalakították, — mon­dogatják a Kossuth Lajos utcai cipőboltot szemlélve a járóke­lők. — Két hete festik Jól kinéznénk, ha nálunk is ennyi ideig festenék a lakást, — így a Tacskó Mackó kilincsét próbálgató emberek. — Egyszerre alakí­tanak át vagy hat ven dógiőt. Nem lehetett volna sorjában? — méltatlankodnak azok, akik nem kap­nak helyet a túlzsú­folt éttermekben. Sajnos, a megjegy­zések mind -helytállló- afe. A villanyrendőrrel szembeni önkiszolgáló fűszerboTtot - (festik. De mióta? És med­dig? Csütörtökön dél­előtt például, amikor az ablakon át benéz­tünk, senki az égvilá­gon nem tartózkodott abban a helyiségben. A festés talán készen volt, a bolt is szépen nézett ki, csakhogy se áru, se kiszolgálók. Mért kell annyi ideig vámiok egy festés miatti a vevőknek? Sokkal gyorsabban és konstruktívabban meg kellene oldani egy üzlet kifestését, mázolását. Nem sza­bad ilyen munkálatok miatt heteikig. de még napokig sem zár­va tartaná egy üzle­tet. A Kossuth Lajos ut eaá cipőboítot (volt Delka üzlet), ha jól emlékszem, tavaly alakították át egyidő- ban as utca végén lévő másik crpőboft­tal. Most újabb átala­kításba kezdtek, pon­tosain abban az idő­ben, amikor a másik cipőüzlet épületét ta­tarozzák, s az állvá­nyok és téglarakások között alig tehet az üzletbe bejutná, bár a felirat jelzi, hogy „az, árusítás a tatarozás ideje alatt is zavarta­lan”. Egy logikus kérdés mindenesetre indo­kolt: miért nem ala­kították át a tavalyi munkálatok során úgy a bolt belső helyi ségedt, hogy azt az idén ne kelljen újból csinálni? A vendéglők problé mája is probléma. Az igaz, hogy azzal a cél­zattal „álltak te” egyes vendéglátó he­lyiségek, hogy valami vei kulturáltabb, nor­málisabb éjszakai élet alakuljon ki a város­ban. Azonban az is igaz, hogy egyszerre nyolc-tíz szórakozó hely bezárása tumul­tusokat okoz. Átalakí tás és belső tatarozás folyik a HuHám, a Tacskó Mackó, a Ta­vasz, a Béke, a Liget, az ..Aranybika”, a Hősök terei vendéglő helyiségeiben, illetve az előbb felsorolt ven déglőfcben, cukrász­dákban, presszókban. Talán helyesebb lett volna, ha a tata­rozásokat és a belső átalakításokat, festé­seket jobban, arányo­sabban osztják be, hogy egyidSben ne kelljen ilyen sók szó­rakozóhelyet szüne­teltetni. Nem vitatja senki, hogy szükség van az elavult, kényelmetlen üzletek átalakítására, s szükséges időközön­ként a festés is. De ebben az esetben két dolgot legalább figye­lembe kell vermi: az átalakítások tornai? összegbe kerülnek, s amíg az üzlet zárva van, a vevők kényte­lenek másik üzletet keresni. • Amikor átalakíta­nak egy üátetet, ak- ívO" úgy kellene elvé­gezni a munkát, a he­lyiségek kialakítását, hogy az hosszabb idő­re szolján, egy évti­zedre, ne pedig egyet­len esztendőre. Ha nincs elegendő pénz, inkább ne is fogjanak hozzá, várjanak amíg az anyagi lehetőségek biztosítják a végleges kialakítást. Nincs szükség ilyen to’doz- ga (ásókra, mint az említett cipőbolt vagy például a Borostyán vendéglő esetében, ahol aüg egy eszten­dő múlva újra alakítót tak, az ajtót a helyi­ség másik oldalára he lyezték. ügy vélem sok pénzt takarítanánk meg ég sok bosszúsá­got kerülnénk et, ha gondosabban tervez­nénk és szerveznénk meg a boltok, üzlete : átalakításait, tatarozá sait. RAt&JmA ERZSÉBET (tjazdaghi

Next

/
Thumbnails
Contents