Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
4 fttAPLÖ 1983. MÄRCfOS t Országgyűlési képviselünk tervei GERGELY LAJOS: Eljárok az emberek ügyes-bajos dolgaiban A régi világ képviselői kétarcú emberek voltak. Az egyiket választás előtt használták, a másikat meg utána. A választás előtt fűt-fát megígértek, a szavazás után «b- ból keveset vagy semmit sem teljesíteni — ez volt akkor a bevett szokás. „Keveset ígérni, sokat tenni” — így fogalmazhatnánk meg a mai képviselők életelvét. Így, hiszen a legutóbbi választás előtt nem hallottunk hangzatos ígéreteket, és mégis, valamennyi képviselőnk arra törekszik, hogy méltó legyen a választók bizalmára. A választók jogos kívánsága lelkiismereti kérdés számukra. Ez derül ki képviselőink nyilatkozataiból is. ügy ken dolgoznod, hogy ne csalódjanak benned az emberek ... Az örömön túl ilyen gondolatok jutnak eszembe a választások után. örömömnek két forrása van. Az egyik az, hogy választóim bizalmából bekerültem az országgyűlésbe, a másik pedig az, hogy ismét lesz munkám. Egy évvel ezelőtt ugyanis nyugdíjba küldtek, s nem érzem jól magam tétlenül. Közel hatvanhét évem dacára egészséges vagyok, s akkor találnak elememben, ha emberek között járhatok és kelhetek. Érthető, hiszen ötven év óta, amióta részt- veszek a munkásmozgalomban, mindig az emberek között forgolódtam, úgy hozzájuk szoktam, mint a növény a jó levegőhöz. A régi, sok-sok éves hagyománynak megfelelően az emberek ügyes-bajos dolgainak intézése lesz munkám egyik fő oldala. Ez a munka már meg is kezdődött. Éppen tegnap jártam a tanácsnál, mert a nagypiacnál építkezés lesz, 6 — nem lévén hely — egy csoport magánárust ki akarnak telepíteni a Megyeri útra. j^szonhárom olyan öreg árus rói van szó, akik koruknál lógva már nem tudnak más munkát vállalni, akiknek a Megyeri úti kieső hely a létüket veszélyeztetné- Reméljük, megfelelő, humánus megoldást tudunk majd találni... Egy másik probléma: Pécs- váradnak, noha járási székhely, mégsihcs orvosi rendelője. Éppen a fiam a járás főorvosa. Azt mondotta, hogy most már — miután ország- gyűlési képviselő lettem — joggal elvárhatja, hogy segítsek a község baján, mert jelenleg az orvosok lakásaiban folyik a rendelés. Természetesen, a legtöbbet mégis a sásdi járással akarok foglalkozni, hiszen onnan jelöltek képviselőnek. Kovács Jenő elvtárssal, a járási Hazafias Népfront elnökével már n 'gállapodtunk abban, hogy közős programot dolgozunk k: Még a jövő héten ellátogatok Baranyaszentgyö rgyre, Tormásra és Szágyra, amit még több község fog követni, a többi között Magyarherte- knd is, ahová* meghívtak. Elsősorba azokba a községekbe megyek, ahol a termelőszövetkezet több segítségre és támogatásra szorul. Szekeres László elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa minden segítséget és támogatást megígért ehhez. Végül megemlítem, hogy megválasztottak a Baranya megyei képviselőcsoport elnökének. Ez ismét munkát jelent majd, amit — mint a többit is — kissé öreg fejjel, de fiatalos lendülettel szeretnék végezni. MOLNÁR ISTVÁN: Elérni a 300 méteres vcgathajtási sebességet Most harmadszor választottak országgyűlési képviselőnél:. s jói ismerem a korábbi pro'■témákat. Sok-sok tennivalónk van az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Mindenekelőtt az önköltség és termelékenység mutatóit sell javítanunk. Az utóbbi bei ’kben sokat jártam térné löszöve tkezeti zárszámadásokra és elbeszélgettem ter- nelőszövetkezeti parasztokkal, hangulat mindenütt jó, biodó. £ ez nagyon fontos dolog a továbbjutáshoz. Mert jó lenne, ha már az idén is jelentősen tovább jutnának termelőszövetkezeteink. A mi vállalatunk 16 termelőszövetkezetet patronál. Ezeket miful szeretném megismerni és természetesen segítséget nyújtani ott, ahol szükség van rá. A termelőszövetkezetek mellett az elmúlt évben ie hozzám tartozott a Mohácsi Farost- lemezgyár, a Szigetvári Konzervgyár, a komlói és pécsi Aknamélyítö Vállalat. A kapcsolatot velük is tovább akarom tartam. Minden héten egy napot a termelőszövetkezetekben, üzemekben kívánok eltölteni, hogy hathatósabban segíthessek a nehézségek megoldásában. Sok problémával felkeresnek Választóim is. Jelentős időt szentelek a jövőben is arra, hogy az ügyes-bajos dolgaik intézését segítsem. hajtási sebességgel halad. Pontos tervet dolgoztunk ki a 300 méteres vágathajtásra, s ehhez már biztosítottuk is a műszaki feltételeket, s mielőbb szeretnénk megvalósítani. Mint országgyűlési képviselőnek is az a vágyam, hogy ez a tervünk rövid időn belül valóra váljon. LAKI ISTVÁN: „Heghatott a bizalom" 1919 óta tagja a pártnak, és aktív harcosa a munkásmozgalomnak Laki István eiv- társ, a siklósi járás ország- gyűlési képviselője. — Nagyon meghatott, hogy újra képviselőnek jelöltek. Bizalom... a munkásosztály, a dolgozó nép bizalmából kerülök ismét a legmagasabb törvényhozó testületbe, az országgyűlésbe. — Egy országgyűlési képviselő nem teljesen önállóan állítja össze programját, terveit. A munkabeosztást össze kell hangolni a párt, a Hazafias Népfront és nem utolsó sorban az országgyűléstől kapott megbízatásokkal De azért kellő időbeosztással sikerül beiktatni a magánmunka- tervet is. — Elhatároztam, hogy a siklósi járás negyvenkét községét sorra látogatom és mindenütt egy-egy napot töltök, hogy megismerjem választóim problémáit, és azokon, ha módomban áll, segíteni is tudjak. — Ezt a programot megtárgyalom a siklósi járás pártbizottságával és a Hazafias Népfronttal is, annak érdekében, hogy látogatásom eredményes legyen és mindig oda menjek ki, ahol szükség van segítségre. Egyébként a falvakban ugyanakkor fogadónapot is tartok. — Az országgyűlés első tanácskozása után tartok néhány beszámolót is. — Nehéz nekem tervezni, mert annak ellenére, hogy a siklósi járásnak vagyok a képviselője, sokan keresnek fel kéréseikkel Pécsett is. Sokszor, naponta két-három levelet is kapok, vagy személyesen keresnek fel. Nem utasítottam el senkit, és ha módomban áll, a jogos kéréseket elintézem. — Bízom abban, hogy nemcsak a pécsiek, de a siklósi választóim is megkeresnek problémáikkal, segítenek munkámban, mert ha összefogunk, eredményes lesz az elkövetkező négy esztendő is. A képviselői teendők mellett természetesen más feladatai is vannak az embernek, hiszen munkahelyén is elegei kell tenni. Műszaki főelőadó vagyok, s hozzám tartozik az új munkamódszerek bevezetése, az új gépek és a kísérleti munkák. <Régebb idő óta foglalkoztat már a vágathajtási sebesség növelése is. Csapatom, amellyel országos rekorderedményeket értünk el, jelenleg 250 méteres vágatTehetségkutató szavalóverseny Tegnap délelőtt a Nagy Lajos Gimnázium dísztermében szépszámú érdeklődő előtt jól sikerült szavalóversenyt rendezett a Nagy Lajos és a Janus Pannonius Gimnázium önképzőköre. Az április 4. tisz teletére és a keszthelyi Heli- ken-ünnepségekre való készülés jegyében megrendezett tehetségkutató szavalóversenyen a Nagy Lajos Gimnáziumból 14, a Janus Pannonius Gimnáziumból pedig 7 tanuló vett részt A Színház és Filmművészeti .Főiskola idei első évfolyama kibővített létszámmal indul és ezért rendezték meg Pécsett is ezt a szavalóversenyt, ahol kiválogatták a legtehetségesebb előadókat. A zsűri tagjai között ott volt dr. Németh Antal, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője is. Néhány megjegyzés a Nemzeti Színház korszerűsítéséről A Dunántúli Napló március 1-1 számában „Korszerűsíti!c • Nemzeti Színház nézőterét” című cikkel kapcsolatban színházunk igazgatósága a következőket kívánja megjegyezni: A váróéi tanács ▼. b. körülbelül 18 millió forintot irányozott elő színházunk korszerűsítésére. Kötelességünk, hogy ezt a jelentős összeget ésszerű módon használjuk fel, olyan célokra köl-tsük, amelyek színházunk munkáját komoly mértékben megkönnyítik és amelyek kulturáltabb körülményeket teremtenek közönségünk számára is. Alapvetően fontosnak tartjuk azonban azt, hogy színhazunk üzemelése az egész évad során folyamatos legyen. Városunk közönsége egyre jobban igényli a színházat, erről tanúskodik az a jelentős nézőszám, amelyet színházunk az új év első két hónapjában elért és amire országos viszonylatban is büszkék lehetünk. Nem hisszük, hogy a színház és a közönség érdekeit szolgálják az olyan arányú átépítési tervek, amelyek, ha a kivitelezésre kerülnek, azzal járnak, hogy a színház legalább két évre leáll, mert helyiség hiányában képtelen előadásokat tartani. Jellemző az épülőfélben lévő két oldalszárny esete. Meggyőződésünk, hogy a két oldalszárny felépítése nem tartozik sem a nagy technikai erőfeszítéseket kívánó, sem pedig a méreteinél fogva hosszú időt igénylő építkezési munkálatok közé. Mégis, ez az építkezés már majdnem egy éve húzódik. 1962. május elején kezdődött a munka. A kivitelező vállalat; múlt év december 31-re ígérte az átadást, de az ígéret csak papíron maradt. Ugyanígy jártunk az épület külső tatarozá- sávaL A Kossuth Lajos utcai homlokzat tatarozását elősző” nyárra, majd őszre ígérték. Lassan újra kitavaszodik, de még mindig bizonytalan, mikor kerül sor színházunk külső tatarozására. l/kamaraszínházunk átépítési munkálatai csigalassúság- gal folynak. Minden jel arra mutat, hogy a Kamaraszíni; ázat még a jövő évben sem tudjuk megnyitni. Az átépítési munkálatokkal kapcsolatban a Dunántúli Napló cikke említést tesz a zsinórpadlás 20 méterre való emeléséről, valamint a színpad mögötti festőterem lebontásáról. Zsinórpadlá- sunk jelenleg 14 méter magas. A díszletek mozgatását ilyen magasságbán is jól, műszaki hibák nélkül megoldottuk. Technikai adottságainkon egyáltalán nem javít a 20 méteres zsi- nórpadlás-magasság. Ez csak felesleges munka és felesleges kiadás lenne. Célszerűtlen a festőterem lebontása is. A színpad alapterülete ilyen módon sem növekedne számottevően, tehát díszleteinkkel különleges monumentális térhatásokat elérni még ilyen nagy munkálatok árán sem tudunk. Nem értünk egyet a nézőtér teljes átépítésével sem. A szecessziós és eklektikus stílus még nem bűn, főleg akkor, ha összhangban áll az épület külső képéveL Színházunk nézőterét egyszer már — 1960-ban felújitották. — Ennek során a nézőtér padozatát teljesen kicserélték, az elavult, recsegő székek helyett kényelmes foteleket állítottak be. Úgy érezzük, célszerű lett volna a nézőtér további alakítását már akkor elvégezni. Ez bizonyára a kétszeres rekonstruálás költségeit csökkentette volna. Az úgynevezett „kakasülő” megszüntetésével, a második emeleti tér harmonikusabb kiképzésével, a nézőtéri világítás korszerűsítésével egyetértünk, de csak abban az esetben, ha már a tervezés biztosítja azt, hogy az átépítés a nyári szünet alatt lebonyolítható. A felújítás során elsőrendű fontosságúnak tartjuk a színház egész villamossági berendezésének rekonstrukcióját, hiszen az tűzrendészet! szempontból is kifogásolható. Ezzel egyidőben meg akarjuk javítani a színház fűtését, amellyel különösen a hidegebb téli napokban sok gondunk van. Szeretnénk segíteni a színház katasztrofális helyiséghiányán. Négy részleg — opera, balett, próza, operett — számára egyetlen próbahelyiség áll rendelkezésre, öltözőink zsúfolt ak, raktárterületünk kevés. ÍZ' érjük a Pécsi Tervező Vállalat mérnökeit, hogy ter- veiket a színház valóságos igényeihez szabják és főleg azt, hogy munkájukba végre vonják be a színház vezetőit, hogy megnyugtató módon pontot tegyünk erre a hosszú idő óta vajúdó felújítási tervre. A Pécsi Nemzett Színház Igazgatósága. ATOLSZTOJ-PER 1933-BAN egy júliusi reggelen a pécsi lapok „szenzációs” hírt közöltek az olvasókkal: — „Középiskolai tanár és Mikszáth-dijas írónő a pécsi kommunista szervezkedés gyanúsítottjai között...” A földrajz szakos tanár, áld diákjaival éppen Balatongyörökön táborozott, táviratot kapott feleségétől, hogy hivatalos ügyben azonnal jöjjön haza. Egy tanítványa hozta Pécsre motorkerékpárral, de mire hazaért, a házkutatást már megtartották, a könyveit bevitték a rendőrségre. A középiskolai tanár most, csaknem harminc esztendővel később itt ül velem szemben egy kényelmes bőrfotelben. Nem ismeretlen a pécsiek előtt. Amíg a per miatt fel nem mentették a tanári állásából, sok-sok akkori pécsi diákot vezetett be a természettudományok, a kémia és a, földrajz rejtelmeibe a fiú és a leány felső kereskedelmi iskolában, de talán még ennél is többen ismerik a felszabadulás utáni, közel három esztendős pécsi főispánsága korából. 1949-től tizenegy évig a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályának főigazgatója volt, két éve ment nyugdíjba. Az ügy „értelmi szerzője” volt. TÖRTÉNELMI IDŐK tanúja — .szokták mondani, de így is van. Kezdve attól, hogy 1918-ban a turkesztáni Szkobelev városban, mint hadifoglyot a legénység javaslatára megválasztották a pártszervezet titkárának, hogy kinn a Szovjetunióban megnősült, és mint természettudományosán képzett ember, hamarosan „teljes érintkezésbe” került a marxista filozófiával. Csak irigyelni lehet tőle azt a rengeteg élményanyagot, amit még ma is frissen, egy kicsit a lexikonokra emlékeztető pontossággal őriz az emlékezetében. — Az a Mikszáth-dijas írónő, akiről az újságok akkoriban írtak, egyébként Gergely Márta volt, aki akkor itt élt Pécsett — mondja. — Amikor 1922-ben hazajöttem a hadifogságból, már előre jelentették a határról, hogy a szállítmánnyal jön egy kommunista tanár is. Amikor hazaérkeztem, azonnal letartóztattak, majd másfél évig rendőri felügyelet alatt álltam. Hogy mégis adtak később tanári állást, azt tulajdonképpen az akkori városi oktatásügyi bizottság egyik tagjának, egy gimnáziumi igaz gatónak köszönhetem, akinek korábban diákja voltam, és aki jótállt értem. Néhány év múlva már előadásokat tartottam a magántisztviselők egyesületében. Gyakran eljöttek ide az egyetemista fiatalok, munkások és értelmiségiek, azután 1932-ben elkezdtek rendszeresen felkeresni * lakásomon. Eleinte gyanakodtam. szinte konspiráció* szabályokat alkalmaztam velük szemben, de hamarosan észrevettem, hogy ezeknek a fiataloknak a politikai beállítottsága teljesen megegyezik az enyémmel. Néha hárman- négyen összejöttünk a lakásomon. Először csak orosz klasszikusokat adtam nekik olvasni, és megmondtam, ha kérdezik, hogy miért járnak hozzám, mondják azt, hogy oroszul tanulnak, és Tolsztoj meg Turgenyev könyveket kapnak tolom. Később olyan filozófiai könyveket és folyóiratokat is adtam nekik, amelyek az akkori Magyarországon tilosak voltak, nagynehe- zen be tudtam szerezni a németnyelvű kiadásokat. Sokszor éjfélig is meséltem ezeknek a fiataloknak, akik között gyakran ott volt Gergely Márta, Haraszti István, aki később rósztvett a spanyol szabadság- harcban, munkások és egyetemisták. Nem akartunk mi felkelést, csak a forradalmi eszméket szerettük volna ébren tartam ... 193? júliusában az egész csoportot letartóztatták kommunista szervezkedés gyanújával, és amikor a rendőrfelügyelő a kihallgatáson felmutatta előtte Lenin: Materializmus és empiriokriticizmus című művét, és megmondta, hogy ez a könyv már volt be n egyszer a rendőrségen, akkor gondolt először arra, hogy mégis a házmestere buktatta le őket, aki álkulccsal járt be a lakásába. Mint ahogy Igaz is volt Hártnji évi börtön várt iá. A „tnagasabbrendű” diákok — a főügyész, a polgármester és a rendőrkapitány lánya, akiket éveken át tanított a felsőkereskedelmiben, bementek a főügyészhez a középiskolai tanár érdekében. Időközben a város vezető értelmisége is összedugta mar a fejét, hogy miképpen foglaljanak állást az ügyben, ami nek a valóságnál nagyobb volt egy kicsit az újsághíre, de mindenképpen szerették volna az egyetemistákat, az értelmiséget a munkásoktól elválasztani. A főügyész végülis behívatta Boros Istvánt, és közölte vele, hogy hajlandó a vádat leminősíteni, ha Boros ír valami hazafias cikket vagy novellát. — Nem vagyok szépíró. — Jó lesz tudományos dolgozat is. A FŐÜGYÉSZ garancia mellett megengedte, hogy szabadlábon védekezhessen. Nem sokkal később jelentkezett Vámbéry Rusztem is Pestről, hogy szívesen elvállalja a védelmet, de Boros István már megkérte egyik iskolatársát. A per 1935. novemberéig tartott, amikoris „bizonyítékok hiányában” megszüntették az eljárást, de a város urai tulajdonképpen a lányok tanárát és az „értelmiséget” akarták megmenteni Boros Istvánt a per után eltanácsolták az iskolai katedráról, a per két vádlottja idő közbén Párizsba szökött, és • belügyi nyilvántartásban egyegy bizalmatlan, gyanakvó bejegyzéssel — ami az intemá- láslhoz bármikor elegendő volt — homály borult a peres aktákra. Beismerem, hogy nem a nagy orosz klasszikus író műveit állították elsősorban a vádlottak padjára ebben a perben, az aktacsomó fedőlapján — mint más ügyeknél is — csak egy szürke, szarka- lábos iktatószám szerepelt. Sokkal nagyobb jelentősége volt Lenin németnyelvű filozófiai munkáinak, a marxizmus más klasszikusainak és többek között a Moskow Rundschau című folyóiratnak, amiket ez a kis csoport oly szakértelemmel, és lelkesen forgatott. Tolsztojnak, Turge- nyevnek és Csehovnak mégis csak szerepe volt ebben ez ügyben, hiszen a bírák végű lis az ő műveik alapján alakították ki a végső álláspontot, ami alapján tulajdonképpen elejtették a vádat — nem lehet munkás az, aki Tolsztojt, Turgenyevet és Csehovot olvas. Igaz, az utókor számos, ennél sokkalta tragiikusabb és véres osztály- perek emlékét őrzi. A „Tolsz- toj-per” talán csak azért érdekes, mert világosan bizonyítja, hogy az akkori urai- kodó osztály egyszerűen képtelen volt megérteni, hogy az értelem, a logika szükségképpen eljut a marxizmushoz. fTTilcry)
