Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
' na. március s. RIAPtd 5 Megriadtlányok A sáséi járás egyik községe általános iskolájának hetedikes, nyolcadikos lánytanulói az utóbbi hetekben gyakran dugták össze fejüket és megriadt pillantásokat váltottak egymással. Az „ügyrőV’ az egész osztály tudoft, maguk között alaposan megtárgyalták, csak a szülők mit sem sejtettek a dologról. Se a szülők, se az iskola tanítói... Sajnos — a lányoknak volt mit egymással megbeszélni. Az ügy középpontjában K. Ádám, az iskola igazgatója és T. Veronika hetedik osztályos tanuló állt. S most — immár a bírósági tárgyalás után — felfedve az egész história, érdemes ezzel a ritka esettel foglalkozni, tanulságul. A történet az elmúlt nyáron kezdődött, s tán még ma sem lenne vége, ha a tanulók szinte együttesen fel nem lépnek. Amikor aztán kipattant az ügy — mint gátját szakított Úr, ömlött a „szennyes viz”. Jöttek a tanúk, azok is, akik régebben nem akartak beszelni, mert egyszerűen szégyelltek, hogy velük ilyen megtörténhetett. Az első tanú természetesem T. Veronika. Tizenkét éves, jól fejlett lány. „Még az elmúlt év júliusában engem és barátnőmet az igazgató tankönyvek rendezésével bízott meg. Az iskola egyik termében végeztük munkánkat, majd az igazgató barátnőimet a postára küldötte — engem pedig ölelgetni kezdett, csókolgatni.. " Ehhez hasonló szituáció történt augusztusban, októberben. A lány már annyira félt, hogy iskolába sem akart járni. „En nem akarok itt tanulni, elmegyek Pécsre, ott járok tovább iskolába” — mondotta a szüleinek. De az okról nem beszélt. Félt. A szüleinek az igazgató viselkedéséről nem szólt, azonban barátnőjének elmondotta. A két lány elhatározta: segítséget kérnek. De honnan? A végén úgy döntöttek, hogy írnak a Magyár Rádió Ifjú Figyelő szerkesztőségének. A levelet együtt fogalmazták. „Kedves Ifjú Figyelő! Bocsánatot kérek a zavarásért, de ebben az ügyben nem tudok dönteni. Rövidre húzom a történetet. Tizenhárom éves vagyok, meglehetősen elég cstrlos és erős. Iskolánk igazgatója (40 év körüli) szerelmet zsarol tőlem, Iskolánk többi lány tanulói is, de különösen én nagyon . félek tőle. Különböző ürügyekkel csábit az iskola irodájába, minden ellenkezés hiábavaló, mert ő nem hátrál. Ebben az ügyben tanácsukat kérem, mit tegyek? Szüleimtől félek! így nem tudok élni.” Az ifjú Figyelő szerkesztősége a levelet megkapta és válaszolt. hogy közölje az iskola címét, mert enélkül nem tudnak segítséget nyújtani. A két lány újabb levelet azonban már nem írt. A levélről az egész osztály tudomást szerzett, mert T„ Veronika barátnője elmondotta iskolatársainak. Az óraközi szünetekben, de de órák alatt is suttogva be- ! Szelték meg a lányok a küld- j nős helyzetet. A dolog már \ odáig fajult, hogy órák alatt a j lányok nem figyeltek, sőt az is- j kola egyik tanítónőjének utasítására, kérésére sem hagyták | ab ha a rendetlenkedést. A ta- { ni tónő ezért a múlt év decem- j bt elején a hetedik és nyolca- ! (HU osztályt, az igazgató elé j hl (itta kihallgatásra. Arra a j fci' désre, hogy •mi az oka a | r< tétlenségnek, az egyik lány j rá 'aszóit az összes nevében:' ..." ■’•t másképpen nem tudjuk ki illeni bosszúnkat.” Ekkor ■ ír nem takargatták monda- • i Hójukat, ömlött belőlük a 4.2 ügyből bírósági tárgyald ctt. Adám tagadott. „Véleményem szerint a lány vallomása fantáziájának csapongásából ered” — mondotta. Igaza is lehetne K. Ádámnak, mert volt már az ilyenfajta ügyre példa, ahol kiderült: rágalom as egész. De itt nemcsak T. Veronika vallomása áll K. Adám tagadásával szemben. „Ápolónői tanfolyamra jelentkeztem, bizonyítvány-másolatra volt szükségem. Amikor ezért K. Adómhoz mentem, erőszakoskodott velem” — mondta az egyik lány, aki már régebben kikerült az iskola padjaiból Egy másik lány, aki szintén ápolónőképző tanfolyamra jelentkezett s bizonyítvány-máso latért ment az igazgatóhoz, hasonlóképpen vallott. S jöttek az iskola régebbi tanulói .— valamennyien az igazgató szemébe mondották: „Erőszakoskodni akart velem”. Sőt az iskola egyik tanítónőjének a húga is az igazgató szemtelenkedéséről panaszkodott. A tanítónő erről így vallott: „Húgom az 1960—61-es tanévben ment be a vádlotthoz egy bizonyítványért ... amikor hazajött, sírva beszélte el..." Felmerül a kérdés: miként történhetett, hogy K. Ádám szinte éveken át rémisztgethette a tanulókat, volt tanítványait? Miért titkolták a lányok a történteket? ügy gondolták, hogy inkább hallgatnak az esetről, mintsem szóljanak és ezzel hírbe hozzák magukat? Ez is lehetséges. De az már szinte érthetetlen, hogy az iskola tanítói kollektívája sem vett észre semmit. Különösen akkor, amikor az egyik tanítónő húga révén már tudomást szerzett m dologról. Vagy úgy gondolta „egyedi eset", kár bolygatni? S a hullámok a végén akkorára dagadtak, hogy átcsaptak a gáton. Az elmúlt hetekben erről beszélt a falu. Pedig a dolgok elfajulását meg lehetett volna akadályozni. Nem először iUt már bíróság előtt K. Adám ehhez hasonló ügy miatt. Még 1950-ben Ofaluban — előző munkahelyén — nemi erkölcs elleni bűntett miatt bűnvádi eljárás indult ellene. Akkor azonban a vád alól a megyei bíróság „bizonyíték híján” felmentette. Most nem! A sásdi járásbíróság a napokban fejezte be az ügy tárgyalását és K. Ádámot szemérem elleni erőszak bűntette miatt 5 évre eltiltotta foglalkozásának gyakorlásától és 1 év 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet még nem jogerős, de amennyiben jogerőssé válik, fán az is meggondolandó: a jövőben katedrára léphet-e! Intő példa K. Adám esete. Tanulság arra, hogy a közöny, a hallgatás csak mélyíti a hibákat s a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elvtelenségéből újabb, még nagyobb bűnők származnak. A bűnös K. Adám, aki visszaélt beosztásával, aki morális tekintetben nemcsak magának, hanem az iskolának is sokat ártott. Nem a kiijönbőző ügyek ta- kargatása, kendőzése a problémák megoldásának módja. A szemhunyás nem vezet eredményre. S jó ezt a tanulságot ebből az ügyből is leszúrni. CAMAY FERENC CSAK GTOLA! MÉLYTENGERI ARAMLAS A leginkább riportregényaek aevezheti) könjr» a magyar taía, a falust ember süellesü-lctkl vitájának tálaira kalauzolja el az olvasót. A szerző szociográfiának nevezi művét, ele az írás több, s főleg érdekesebb a szokásos szociográfiai munkáknál. A mű először az Uj írás folyóiratban jelent meg, s nagy vitát váltott ki az irodalmi életben. A most, könyvalakban napvilágot látott munkát Bornemissza László rajzai kísérik. HUGO GLASER: AZ ELETÉRT HARCOLTAK „Hősiesség nélkül nincs és nem is lesz orvostudomány*’ — mondja bevezetőben a mű írója. Ez vonatkozik a hétköznapok orvosaira is, akik félelem nélkül lépnek a fertőáő betegek ágyához is, s fokozottan vonatkozik azokra a hős orvosokra, akik veszélye* ön- kísérletekkel áldoztak az orvostudománynak. Glaser professzor, akit „A gyógyítás diadal útja” című munkáján keresztül már Ismerhetnek az olvasók, e könyvben híres Orvosi önkísérleteiről számol be, IRVING STONE: /AN GOGH ÉLETE Van Gogh sorsa egyike a legtragikusabb művészsorsoknak. Mun kával, kísérletezéssel, kemény küz delmekkel, szerencsétlen szerelmekkel teli életének végülis önkezével vetett véget. Van Gogh-tól életében egyetlen festményt sem vásároltak meg. Ezt a tragikus életútat rajzolta meg Stone, hitelesen és lebilincselően, főképp Vincent van Gogh-nak és bátyjának, Theonak levelezése alapján. Ennek a könyvnek alapján készítették A Nap szerelmese című | filmet. fi Parlameníben az országgyűlés éj ülésszakára Isszülsek A február 24-i választások t választások után a Parlamenteredül ínyeként 882 régi cs lls | ben megkezdt ék az előkészii- új képviselőt választottak meg j leteket az új ülésszakra, a* ország választópolgárai. Aj Irány a kommunista világgazdaság „Szatócsmódszerek“ vagy racionális nemzetközi szakosítás a termelés minden fontos területén? Lengyel Mihályné, az Országgyűlési Hivatal főelőadója kiállítja az új képviselői igazolványokat. 'ózza el jó állapotban évő kiolvasott könyveit március 6-án a sellyei öldművesszövetkezet Könyvesboltjába. MAGAS ÁRON MEGVÁSÁROLJUK! A nemzetközi munkamegosztás a termelőerők fejlődésének szükségszerű velejárója. A munkamegosztás, amely természetes ma már az Ipar és a mezőgazdaság, és az ipar különböző ágai között (mert nem termelhet mindenki kenyeret, golyóscsapágyat és mindent saját szükségletére) előbb-utóbb kilép megszokott nemzeti keretei közül, s nemzetközi méretűvé válik. Vagyis az egyik ország kielégíti mások szükségleteit is bizonyos termékekből, s cserébe azt kap, amit maga nem termel. Hazánk eddig is részt vett a nemzetközi munkamegosztásban, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatalra szorulunk. De nemcsak azért exportálunk, hogy beszerezhessük a hiányzó anyagokat — bár ez is a nemzetközi munkamegosztás egyik fontos, s hazánkban nélkülözhetetlen területe —, hanem egyre inkább azért, hogy a legkorszerűbb gyártmányokat, a leggazdaságosabb sorozat- nagyságban termelhessük. Országunk is a technikai forradalom küszöbéhez érkezett. Célunk a komplex gépesítés, majd az automatizálás, I amely parancsolóan megköveteli a tervszerűen szervezett nemzetközi munkamegosztást. Mert a korszerű berendezéseket csak nagy sorozatú gyártásban lehet gazdaságosan kihasználni. Kis országunk fogyasztása, belső piaca viszont nagyon véges. Ha mégis olcsón és nemzetközi színvonalon — tehát nagy sorozatban — akarunk termelni, akkor a gyártás szervezése, az igények számbavéte’e túl kell, hogy lépjen az ország határain. A termelés nemzetközi szakosítása nem egyforma súly- lyal jelentkezik a különböző Iparágakban. Ipari termelésünk kisebb része helyi jellegű szükségletei elégít ki. Nyilvánvalóan minden ország csupán saját szükségletre is korszerű színvonalom termelhet sok élelmezési és ruházati cikket,, bár ezeknél a termét kéknél is ésszerű bizonyos fokú nemzetközi együttműködés a fogyasztói választék bővítése végett. Vagy: nem lenne gazdaságos például cementet és más nagy tömegben felhasznált építőanyagot egyik országból a másikba szállítani, hiszen bizonyos távolságon túl az utaztatás többe kerül, mint a gyártás. De aligha .képes a 10 vagy 20 millió lakosú ország minden gépet, finommechanikai és vegyi terméket csak a saját szükségletre’ termelni. A gép- kocsiiparbam — a technikai fejlődés mai színvonalán — 600 ezer darabnál kezdődik igazán a gazdaságos gyártás. Körülbelül hasonló sorozat- nagyságra van szükség a hűtőszekrény, a mosógép termelésben is. Autóbuszból már 5 —10 ezres sorozat is gazdaságos lehet. Műszerek, speciális, nagy pontosságú szerszámgépek közép- és kis sorozatban gyárthatók gazdaságosan. A szakosítás a feldolgozó iparban sem szorítkozik csupán a kész és komplett termék re. Noha az autóbusz gyártása már 5—10 ezres sorozatban Is gazdaságos, annak egyes szerelési egységesít, fődarabjait (motort, sebváltót stb.) és kisebb alkatrészeit (csapágyakat, villamossági cikkeket), 100 ezres, vagy milliós tételben lehet csak olcsón, korszerűen gyártani. A nemzetközi szakosításnál ilyen „réséletkérdésekkel’’ is szükséges számolni. Hazánk, amely nyersanyagban, energiában szegény, abban éredekelt, hogy a nagy munkaigényű és viszonylag kis anyaghányadú termékek gyártását fejlessze. A 20 éves tervben körvonalazott elképzelések szerint a gépipar termelése nyolcszorosára, a műszeré viszont harmincszorosára fejlődik. Ez is szemlélteti, minden ország számára előnyös a KGST együttműködés. Lehetővé válik, hogy a dolgozókat mindenütt azokban az iparágakban foglalkoztassák, okol a munka hatékonysága m legnagyobb. Így olyan internacionalista termelőerő jön létre, amely lényegesen több mint az egyes szocialista országok termelőerőinek összessége. Ilymódon a szocialista nemzetközi munkamegosztás a termelékenység emelésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. Elősegíti minden ország gyors fejlődését és az élet- színvonal emelését. A viszonylag kis belső fogyasztó piacú országok, köztük hazánk is, tehát ha gazdaságosan , korszerűen akar termelni, nem tehet engedményeket a sorozatnagyság rovására. Amiben mégis különbözni fognak olyan fejlett és hatalmas országoktól, mint a Szovjetunió és az USA, az, hogy lényegesen kevesebb termékfajtát gyárthatnak. Az &0-es évek önellátásra törekvő gazdaságpolitikája nem számolt ezzel és sok kárt okozott (Nemcsak a sorozatgyártás, de maga a gyártmány sem lehet korszerű, ha mindenbe belefogunk, és mindent gyártunk, hiszen ahhoz a kutató és szerkesztő mérnökök százezreire lenne szükség.) Sajnos, ez a szemlélet — bármily furcsán is hangzik — kimondva vagy hallgatólagosan, de ma is kísért. Mindenki örül az , olyan hímek, hogy hazánkra profilozták a KGST- ben a D—1K típusú traktort, vagy a nagypontosságú furat- eszterga, félautomata másolóeszterga gyártását. Azt viszont már sokan nehezményezik, miért kell átadnunk egyik vagy másik — nem is mindig korszerűtlen termék gyártási jogát baráti országoknak. Pedig nem is csak arról van szó, hogy „valamiért valamit”, — létkérdésünk ez az országosszíntű „profiltisztítás” mert ahogy egy üzemet a sokféle termék vegyeskereskedéssé változtat, úgy egy kis országot is „szotócsmódszerekre” kárhoztat az erejét meghaladó sokféle termék előállítása. KOVÁCS JÓZSEF i Szabó Kálmán né osztályvezető, Rejtő Dezső, az Országgyűlést Hivatal vezetője és Hont! Pál né előadó, az új országgyűlési képviselők névsorát készítik. Az ülésteremben mintegy 50« különböző erősségű hangszóró működik. A hangosító berendezés pedig á Rádióhoz és a toi- mácsfülkékhez továbbítja a beszédeket. Somogyi Barnabás, az Országház villanyszerelője, az új ülésszak előtt ellenőrzi a hangosító berendezést. Anda Mária, az Országház ruhatárosnője, az új képviselők névtábláit szereli fel a ruhatárban.
