Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-22 / 68. szám
6 NAPLÓ m március a. ( EEB ?ÁNOS tZAV*AI 1 4 SZUPl/OLÓMAtS elleajókök: utcaseprőbe* CSA TOKAJAzÓ*r JAKOKÉI. Óaca/EK fT5 \'V\' ‘ -tc?^ -r' *r—US" A ßZE&ELO b4UA SSZONYA/A K 4 nagymama CSJSA'g/QÓUAK ‘-TÉMA MWÖE^UTT / autósok ML Apró anekdoták JAROSLAV HASEKRÖL Az első világháború kezdetén történt. Minden rosszul ment, egymás után szűntették meg a folyóiratokat, de Hősek mégsem vesztette el jó humorát. Egy ízben szállodában töltötte az éjszakát, ahol Fedor Ivanovics K. odesszai kereskedő néven jelentette be magát. Alig két órával később öt rendőr dörömbölt szobája ajtaján, benyomultak, átkutatták a holmijait, miután a tárcájában csupán 4 krajcárt találtak. elővezették a rendőrségre. Ott azonnal felismerték, i az ügyeletes tiszt megkérdezte: „Az ég szerelmére, mi jutott eszébeV HaaeJc ártatlan arccal válaszolt: „Csak meg akartam győződni röla, hogyan teljesíti a rendőrség a kötele.ménét.” „Nagymamát, nem lehet olyan köny- nyen elintézni akár milyen ajándék- kair „Nem, nem. sze- jényke kora reggeltől késő estig robotol, takarít, főz, fűt, varr, köt és ellátja * gyerekeket. Valóban, lekötelez bennünket, szép ajándékot kell kapnia tőlünk”. „Mit javasolsz? Talán vegyünk egy kabátra való szövetet V' „Nem. azt hiszem az nem lenne jó”. „Akkor küldjük d nyaralni a bolgár tengerpartra”. „Ezen még gondolkodni kell, olyan nehezen bírja az utazást. Vegyünk talán inkább egy szép láncot”. „Az se jó, mert izt rögtön bedugná t kazettájába, és soha többé nem ven- xé elő. Inkább olyan ajándékot vegyünk, amit mindennap használhat*\ Tényleg, olyan régen szeretne már egy karóráé”, Jgen, igen, ez nem rossz, de félő, hogy elveszti, mint múltkor az esernyó- jéT. „Akkor talán egy szép gyapjú ágytakarót*. „Az viszont nem elég mutatós”. „Hát akkor talán könyvet”. „Hol van szegénynek ideje olvasni?” „Hát ha jobbat tudsz, javasolj te valamit”. „Megvan. Tudod mit. Talán az a legjobb, ha pénzt adunk neki, s vegyen magának azt, amit a Ige jobban szeretne”. Ügy történt. S a irága, reggeltől késő estig robotoló j nagymama vett is magának a kapott , pénzből egy horgolótűt és tíz deka marcipánt, mert azt már kislány kora óta oly nagyon sze- \ réti... Egy felháborodott úr beront a könyvesboltba: — Maguk csúful becsapják a vevőket! Tegnap megvásároltam az .„Amit egy lánynak tudnia kell”, „Amióta Éva megette az almát” és „Az agglegény élete” című könyveket | — és otthon kiderült, hogy mindegyik szakácskönyv volt! * A bernáthegyi kutya az orvoshoz megy: — Rosszul érzem magam! — Baj van a májaddal. — De doktor úr, a mi szakmánkban gyaikran kénytelen az ember együtt inni a klienssel! * — Hogy sikerült a íéiM üdülés Zakopanéban? — Borzalmas volt! Az esz-', presszók annyira tömve voltak, hogy kénytelenek voltunk síelni! * Az ifjú leány, aki megszökött hazulról szerelmesével, sürgönyt kap édesapjától — Mit írt a papád? — Hogy mindent megbocsát ha nem térek vissza. * — Hogy a tojást — 3,501 — A szomszéd MM esők S zlotyi — Akkor mtért nem vazy ott? ■“ jhtotv mar xnnKa — Amikor nincs, akkor nálam Is 3 zlotyi A főszerkesztő Elvi okokból Mark Twatnmefc egy aBca- tomntal szüksége voít egy könyvre. amit szomszédja könyvtárában látott. Inaséi tttoQldte azzal a kéréssel, hogy adja kölcsön rövid időre. Az inas nmei a válasszal tért viasza, hogy a szomszéd elvi okokból nem ad kölcsön könyveket, de Mark Twain helyben bármikor igénybe veheti könyvtárának minden darabm. Wéhány nappal később a szomszéd kérte Mark Twaánt, aAnA kölcsön neki a fűnyíró gépét. Mark Twain levélben válaszolt: .Kedvé* szomszéd átázni Elvi okokból sohasem adom kölcsön kertem szerszámait, de fűnyíró gépemet ahányszor csak akarja, igénybe veheti helyben, az én kertemben’'. Szülők figyelmébe Az zpa lefekteti négyéves gyermekét „Meséljek neked valamit kicsiként7” „Nem.” „Énekeljek talán egy altatódalt, drága kis bogaram?” JW „Hát ekkor mit tegyekT — fakadt ki már türelmetlenül az édesapa, j „Hagyjál aludni, Papi, már { olyan álmos vagyok.” Megdöbbent szülők — Édes fiacskám, hát te Iettél. falu bolondja!... Erdei Sándor rajza A konferencia együtt fitt és én egyedül álltam előttük; Nem tagadom, a térdem kissé remegett, a torkom száraz volt s már előre kiegyeztem volna egy közepes bizonyítvánnyal is. A konferencia elnöke feltolta szemüvegét, rámnézett, karakolt egyet-kettőt: — Hm ... Khm .., kedves apa kartárs. Mint tudja, az általános iskolai félév után az apák féléve következik, hogy megfelelő bizonyítványt adjunk át az ön fejlődéséről, apai mivoltát illetően ... — Igen, tudom... — hebegtem, és agyamban lázasan forogni kezdtek a kifogások, mint körhintán a gipszlovak... — Készült? — kérdezte az elnök szúrós szemmel. — Igen, kénem, szépen ... ín készültem, — nyeltem nagyot, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy készültem-e vagy sem. — Akkor, kedves kollégám, — fordult a mellette ülőhöz, — öné az első kérdés ... ... és a kedves kolléga felemelte ceruzáját, majd felém bökött: — Tessék nekem megmondani, hogy hívják gyermekének barátait? — Kiket, hogy hívnak? — Gyermekének barátait — ismételte meg a kérdést. Szóval, hogy gyermekem barátait, hogy hívják? Hát... na. hogy is ... Pedig tudtam. Becsület szavamra tudtam, de annyi dolga van manapság az embernek, hogy egy-kettőre kimegy a fejéből... Szóval a gyermekem barátainak neve... izé... — Tudja, vagy nem tudja? — förmedt rám a kedves kolléga. Nem tudtam. Egyetlen bo~ temetkezett apa, hogy gyermeke milyen verseket tud? Biztos tud. Nem is egyet, sőt, talán tízet is, vagy éppen húszat ►.. Nevetséges kérdés ... De itt nem lehet megfogni: —i Az anyám tyúkja... A kiskarácsony... A talpra magyar ... — Az anyám tyúkját nem tudja ... közölte a második kedves kolléga és intett, mehetek a harmadik inkvizitor été Tisztelt konferencia Tatjának nevét nem tudtam. Pedig arra mérget mernék vermi, hogy van barátja. Az elnök a következő kedves kolléga kezére adott, és én érezni kezdtem, hogy mit jelent egy csoda áldozatának lenni: mit jelent fázni egy meleg szobában. — Legyen olyan kedves, és mondja meg nekem, müyen verseket tud? — Én? — hökkentem meg. — Dehogy. A gyermeke. Fogalmam sem volt. Hát honnan tudja egy munkába — Kérem szépen, tessék nekem megmondani — így a harmadik — tud-e a gyerek káromkodni? Igen, ne tessék csodálkozni, tud-e káromkodni? — De már megbocsássanak, ez igazán furcsa kérdés? Csak nem gondolják, hogy otthon szabad időmben káromkodni tanítom a gyereket... Lehet, hogy itt-ott hallott ugyan valamit, de nem tud... Nem olyan vagyok se én. se senki a családban, hogy ilyesmit ta- tanuljon tőlünk.., — háborodtam az oktalan ét sértő kérdésen. — Közölnöm kell önnel, kedves apa, hogy a gyermeke kitűnően tud káromkodni... Kitűnően. Meglátszik rajta a tervszerű otthoni foglalkozás ... Köszönöm, tessék a kedves kollégámhoz fáradni... ... és én odafáradtam a negyedikhez, az , ötödikhez, a nyolcadikhoz. végigfáradtam az egész konferenciát, kaptam a kérdéseket, és makogtam rájuk, hol szaporábban, hol vékonyabban, fűzve a szavakat és közben az arcokat figyeltem. Amelyek komolyak voltak. Amelyek nem sok jót ígértek. Amelyek majd a bizonyítványomat nézik megírása közben.., Aztán megkaptam a bizonyítványt is. Otthon eldugtam, nehogy megtalálja a gyerek. Oda a tekintélyem... De azt a ma- gasságos nemjóját, ennek a keserves ... most majd foglalkozom a, kölyökkel... Ide gyere! Hol tanultál káromkodni, te gazember... De bezzeg az Anyámtyúkját, azt nem tudod ... Miért nem veszel példát az apádról, aki... Jó ... jó, tisztelt konferencia, ez csak úgy kicsúszott <t számon... GYURKÓ GÉZA A nagymamát becsben tartják \Jals4i Uufnte flnfWMyfeeggto. — Valóban» — fele*» a munkatárs. Ekkor a főszerkesztő visszaadta a kéziratot as ifjú szerzőnek. — Remek Ms» — mondta. — Sajnos azonban még soha senki nem Irt flyer témájú novellát. A fiatal író írt egy elbesaé- ’ lést és bevitte a szerkesztő- i «égbe. Valahogy becsúszott i t főszerkesztőhöz: , — Olvassa el, kérem — mondta szerényen és a kézára- ’ tot az asztalra helyezte. — t Ügy vélem, még soha senki i nem írt ilyen témájú novellát. . I — A főszerkesztő mosolygott és a kézirat elolvasása ' után megjegyezte. 1 — Valóban, még soha senki nem írt ilyen témájú novellát. Mindenesetre odaadta az el- L beszólást a helyettesének, hogy az is olvassa el. — Csodás írás! — szólt a ' főszerkesztő helyettese. — És ami a legdöntőbb, még soha senki nem írt ilyen témájú novellát. — Biztos? — kérdezte a főszerkesztő. — Biztos! — felelte a helyettese. — A főszerkesztő odaadta az dbeszélést az irodalmi rovat vezetőjének, aki elolvasta. — Nagyszerű írás! S arra a legfontosabb, még soha senki nem írt ilyen témájú novellát — Nem téved? — kérdezte a főszerkesztő. — Miért tévednék? — mondta az irodalmi rovatvezető. Ekkor a főszerkesztő magához kérette az irodalmi rovat legkiválóbb munkatársált és felszólította, hogy olvassa e-1 a kéziratot. — Kitűnő írás! — szőtt a munkatárs. — S ami a légiéin vegesebb. még soha senki Inem írt ilyen témájú novelláit.. .1 — Valóban? — kérdezte a
